Tarnai Péter: Maya Riviéra, Chichen Itza, Tulum, Cobaban, Isla Mujeres, Cacun – Mexikó – 2004


Tarnai Péter: Maya Riviéra, Chichen Itza, Tulum, Cobaban, Isla Mujeres, Cacun  – Mexikó – 2004. július



A 10 napos kirándulás kapcsán sok érdekes dolgot tudhatunk meg a Yucatán-félsziget tengerparti üdülőhelyeiről. A maya kultúra emlékei mellett megismerhetjük a falusiak mai életét, körülményeit. Az olvasmányos, információban gazdag írást ajánlom azoknak is, akik nem terveznek, vagy nem tervezhetnek mostanában mexikói nyaralást – a szerkesztő


Kora délutan ert a gepunk a cancuni repter legterebe. Utunk utolso szakasza siman ment, a leszallas mar kevesbe. Csak masodikra sikerult letenni a gepet, elsore ugyanis a pilotak nem tudtak a toronnyal felvenni a kapcsolatot!! Biztos siesta ido volt epp:) A kifuto folott egy gondolattal ujra fel kellett emelni a madarkat es tenni még egy nagy kort a dzsungel folott. Nem volt egy megnyugtato erzes, de aztan csak foldetertunk…
Jul. 20-a volt, delutan. Ropke 75 oraval az elidulasunk utan. Nem volt egy zokkenomentes ut…


Cuccom megjott – hurra. Az elet apro oromei. Egy-ket segitokesz embernek hála ill. egy oranyi telefonalgatas es varakozas utan annyi kiderult párom, Patri csomagjarol is, hogy valahol megvan (ennek is orulni kellett mar…), aznap elvitte egy Lauda Air gep Milanobol Munchenbe…


Kileptunk a repter epuletebol es megcsapott minket a meleg, nehez, paras levego. De szabadsagon voltunk, VEGRE megerkeztunk, ugyhogy a meleg es a pára is pontosan ugy volt jo, ahogy volt!! Nem volt nyomaszto igazabol a hoseg sem – minden nap 30-35 fok kozott lehett, inkabb csak az ‘azonnal-lever-a-viz’ fajta.
Gyorsan SMS haza, vegre megerkeztunk! A mobil (Pannon) siman mukodott, kesobb is mindenhol, igaz kellett hozza a 3 normas keszulek. Telefonalasra nem hasznaltuk, rengeteg utcai keszulek volt, azokon beszeltunk USA-ban beszerzett AT&T kartyaval.


Az elore lezsirozott transzferunk vitt el a hotelbe, becsuletes neven az El Dorado Resort & Spa-ba. A hely majd ket ora autozasra volt a gyorsforgalmi uton is, jocskan delre Cancuntol. De ezt akartuk; jo messze tole, ahol nyugi van, minel kevesebb amerikai turista es lehet PIHENNI! A foutrol egy hosszu, fakkal es viragokkal ovezett bekotout vitt a recepciohoz. Az utmenti viragok mogott kozvetlenul mar vmi dzsungelszeru mutatvany takarta a kilatast. Nem olyan, mint az Amazonas videkerol szolo termeszetfilmekben; hatarozottan alacsonyabb, mint egy otthoni erdo. Viszont a madar rikoltozas es a buja novenyzet pont, mint a TV-ben.
A recepcio kulonallo epuletben volt; egy hagyomanyos, videki mexikoi stilusu szep epulet, ahol igazan kedvesen es a honlap igeretenek megfeleloen pezsgovel fogadtak minket. Egyikunk sincs oda a pezsgoert, de akkor nagyon jol esett! 🙂 A villak kicsit tavolabb, a parttal parhuzamosan, egymas mellett, de lakreszenkent egymashoz kepest kicsit elcsusztatva alltak, cikk-cakk format alkotva. Es viragok, palmak, egzotikus novenyek MINDENHOL!!! A mi villank ugy 40-50m-re volt a viztol; emeleti keco, az erkelyrol pompas ralatas a tengerre. Egy szoba, benne nagy franciaagy, asztal-szekekkel, TV, legkondi, fesulkodoasztal, szef, mosdo kicsit eldugva, ill. sajat furdoszoba. Az az egy talan nem volt annyira elegans, mint a hotel amugy, de ez boven belefert – 3 napi nem furdes utan foleg:) Az erkelyen volt egy fuggoagy es ket nagyon kenyelmes nyugagy is.


3 etterem volt a hotel teruleten (nemzetkozi, mexikoi es olasz), termeszetesen a mexikoit probaltuk ki eloszor. Tobben is figyelmeztettek minket az ut elott, hogy ne olyan mexikoi kajat varjunk, mint amit megszoktunk, hanem annal joval gyengebbet. Sajnos azt kell mondjam, igazuk volt… Nemcsak itt a hotelben, barhol mashol ettunk, a kaja nyomaba sem ert a pecsi Tex-Mexnek!! Nem volt rossz sehol, csak izetlen! Sotlan. No de mindegy, maga az etterem nagyon tetszett, -automatikusan egy hatalmas koktellal fogadtak minket-, a kiszolgalas es az etelek talalasa is nagyon rendben volt! A biztonsag kedveert ittunk meg egy masik koktelt is – csak hogy ellenorizzuk tudnak-e olyat is:)
Ket medence is volt a parton – mindegyik szabadteri barral; egyik a mar emlitett mexikoi etteremnel, a masik pedig a masik ket etteremnel. Ott a ket etterem egyazon epuletben volt; a nemzetkozi a foldszinten, az olasz az emeleten. Csak a nemzetkoziben szolgaltak fel mindharom etkezest, a masik kettoben csak vacsorazni lehetett. Voltak asztalok kint a kokuszpalmak alatt is, de lehetett enni bent a legkondi huvoseben is. A kinti etkezesek rendszeres resztvevoje volt az a harom pava (vagy legalabb egyikuk) es egy-ket macska, akik barmely kutyat megszegyenitoen tudtak kuncsorogni kajaert!:)


Este egyikunket sem nagyon kellett ringatni, idoatallas ide vagy oda, ugy aludtunk mint a bunda. Engem 7 fele azert csak kivetett az agy, igy hat lementem reggelizni. “Full-extras” valasztek: az amerikai ‘sonkas-szallonas tojas’-os es a kontinentalis tipusu reggelit is egyarant tamogatta a ‘hardware’, 4 nap alatt vegigenni sem sikerult a valasztekot, pedig tenyleg igyekeztem:) Levezeteskepp lementem setalni es fenykepeket kesziteni a partra. Patri 11-ig aludt (ha nem keltem fel, talan estig is), igy volt egy csomo idom, muszaj volt kiprobalni a tengert. Gyonyoru tiszta, a napszaktol fuggoen mindig masfele kek vize volt, es a korallzatony vedelmeben nem is hullamzott nagyon. A parton palmafak, nyugagyak, napernyok es feher homok. Nem az az igazi puha feher homok, hanem egeszen aprora tort kagylokbol es korallokbol allo vmi. De nagyon feher, fotokon tok jol mutat!:) A hotel elnyujtott elrendezesenek koszonhetoen rengeteg hely volt a parton, nem kellett kozelharcot vivni se napernyoert, se nyugagyert, mindenkinek jutott boven. Pont ez volt az egyik legfobb erv ez a hotel mellett, (a cancuni hotelek elleneben) amikor keresgeltuk a szallast. Tehat uszkaltam egyet, kajakoztam egy kicsit es -eloszor eletemben- snorkelingoztam is! (~felszini buvarkodas: csak szemuveggel, pipaval es uszonnyal lebegni a felszinen es nezni a viz alatti vilagot) Egy igazi korallzatonyhoz kepest nem volt sokfajta hal, de igy elsore megis kaprazatos volt!! Ott uszkaltak mindenfelé karnyujtasnyira a szinpompas kissebb-nagyobb halak es semmilyen uvegfal nem volt koztunk!!:) Egyfolytaban vigyoroghatnekom volt (nem ittam elotte!:) ), ami nem tul szerencses dolog, ugyanis rogton nem zar rendesen a pipa az ember szajaban:))
Miutan Patrit is kiastam az agybol ebedeltunk, teszteltuk ujra a mixerek tudasat – pia vizezésben volt koztuk par ostehetseg-, igy aztan komolyabb kovetkezmenyek nelkul lehetett iszogatni az amugy nagyon finom koktelokat. A ket medence kozul az egyik kozvetlen a nemzetkozi etterem uvegfalanal kezdodott, ami egyben bar is volt, igy a medenceben áztatva is lehetett barpultot tamasztani es szurcsolni az italokat.


A kovetkezo par nap nem volt tul esemenydus, igazabol csak pihenni akartunk es lazitani. Parom delelottonkent nagyokat aludt, en addig megprobaltam magam vmivel elfoglalni; olvasassal, parton hevereszessel, furdessel. Ezt aztan kesobb kettesben folytattunk, hol a medencek vmelyikeben, hol a tengerben.
Vegigettuk a 3 etterem etlapjat – a tengeri herkentyuktol eltekintve, azert egyikunk sem rajong. A kiszolgalas mindegyikben jo volt, de az olasz etterem vitte igazan a primet, akarcsak a kajak terén. A kiszolgalasra, ill. A Kuncsafttal valo banasmodra amugy mindenhol, a varosban, falvakban is jellemzo volt, hogy rendkivul udvariasak es elozekenyek. A klasszikus, “A Vevo/Vendeg az elso” hozzaallas. Nagyon tetszett, meg tudnam szokni…


Estenkent volt tobbszor program is a hotelben, de ami igazan emlitesre melto volt az a mexikoi tanc est. Egy kis csapat (3-3 ferfi es no) adott elo egy oras musort. Nagyon jok voltak, orulok hogy pont ott voltunk!


A hotel recepciojan kepviseltette magat tobb utazasi iroda is, akik kulonbozo fel/egy napos kirandulasokat hirdettek. Mi ahhoz a ceghez mentunk (Lomas Travel), amelyik a repterrol hozott minket es szerencsenkre sikerult egy nagyszeru embert talalnunk!:) Alonso nemcsak reszletesen elmeselt minden hasznos tudnivalot a programokrol, de segitett szallast is intezni nekunk a 24-e utani idoszakra. Akkor jart le ugyanis itt, az El Dorado-ban a foglalasunk. Hosszabbitasra lehetoseg sem volt, telthaz volt. Tanakodtunk, hogy berlunk autot es magunk nezzuk meg a latvanyossagokat, elvileg jobban ki is lehet jonni a koltsegekkel, de a hotelben levo kolcsonzo horror aron kinalt autokat. Ugyhogy reszben ezert, reszben mert egy gyatra idegenvezeto is tobbet ert volna, mint barmelyik utikonyv, a szervezett kirandulasok mellett maradtunk. (Volt nalunk Panorama es Lonely Planet is, de nem sokra mentunk volna egyikkel sem a maja romoknal. Panorama vegzetesen elavult es csomo targyi tevedest is talaltam benne, LP pedig tul felszines ilyen programokhoz.) Utolag nagyon orultunk, hogy igy dontottunk, mert nagyon jo szervezesben, még annal is jobb idengenvezetoink voltak!
A kirandulasokat ugy foglaltuk le, hogy amint kikoltozunk az El Doradobol, masnap mar legyen is hova menni. A kozeli varoskaba, Playa del Carmenbe koltoztunk be, ami egy cirka Siofok meretu udulohely. Maga a varos igazabol semmi latnivaloval nem szolgal, – legalbbis ha latott mar korabban is az ember mexikoi varost. Nekunk ez volt az elso, ugyhogy nagyon elveztuk!


Ja, a szallas! Tehat, elég “jok” voltunk az idozitessel, pont vmi tobb napos nemzeti unnep volt 24-e korul es minden hotelben telt haz volt. Egyetlen helyen sikerult csak nagy nehezen szobat talalni, valahol messzebb a parttol, ahol mar viszonylag ritka a turista. Nem volt vmi puccos hely, kivulrol foleg, belul egy jobb fajta kollegiumi szobahoz lehetne talan hasonlitani. De tiszta volt es foleg SZABAD! Ugyhogy Alonso lefoglalta nekunk: ‘Sinor Pedro Tarnai’ nevre:) Amire mi akartuk hasznalni, hogy innet inditsuk a napi turainkat es csak aludni jarjunk ‘haza’, arra tokeletesen megfelelt. 10 perc konnyu setara volt a helytol, ahol a busz felvett minket reggelenkent, voltak boltok is rogyasig, de megsem volt egy turistak lehuzasara kihegyezett kornyek. Inkabb ez a resz lehetett az, ahol a helyiek laktak, ill. inteztek a vasarlasaikat. Sok helyen nem is, vagy csak minimalis szinten beszeltek angolul. A magammal vitt utiszotar nagyon jo szolgalatott tett! A netes Mexiko forumokon, sot az utikonyvekben is melegen ajanlottak, hogy etteremben, vasarlaskor adjuk a pincernek, eladonak tudtara minel elobb, hogy NEM vagyunk amerikaiak; onnet kezdve egybol kedvesebb, gyorsabb lesz a kiszolgalas, es alacsonyabb az ar. Igy is tettunk, + a nehany spanyol alapszo, nem is volt semmi gond! Sot, Patrit tobbszor is mexikoinak neztek. Engem a szoke hajammal valahogy furcsa mod nem annyira…:)


Allandoan pezsgo elet volt az utcan, csomo emberrel es autoval. A kozlekedesi stilus talan az olaszhoz hasonlit legjobban: dinamikus, ha lehet akkor mennek, de azert figyelnek is egymasra. Az autopark igen színes kepet mutat: korszeru, uj autoktol kezdve a tizen-huszoneves gurulo roncstelepekig mindent lattunk. Olyan rozsdaette kocsikat mint itt, még az eletben soha! Forgalomban meg kulonoskepp nem. Sokszor kisujjal at lehetett volna szakitani azt, amit valaha karosszerianak hivtak. Gondolom az allando paras-sos levego teszi a dolgat rendesen. Sok olyan autot is latni, ami nalunk mas markajelzessel ismert, pl: Opel Astra, Corsa de Chevy nev alatt. Sot Corsabol lepcsoshatu, kombi es pick-up. De emlithetnem a Nissan Platina-ra keresztelt Renault Thaliakat is…


Elso napi (25.) programunk a Chichen Itza (csicsen ica) nevu maja romvaroshoz vitt. Ez a legnagyobb ilyen a Yucatan-felszigeten. Reggel 7 ora fele talalkoztunk az idegenvezetovel a Plaza Antigua nevu bevasarolkozpont(ocska) elott. Nagy, kenyelmes busz vart minket, idegenvezetovel es utaskiserovel. A repulokhoz hasonloan itt is hoztak takarot, ujsagot, kavet, narancslevet es uditot!!
A szarazfold belsejebe vettuk az iranyt, jo par ora buszozas allt elottunk. Az eso is szemerkelt itt-ott. Kozben, a mar emlitett viszonylag alacsony fakbol allo dzsungelen keresztul vitt a nem tul szeles ut. Idegenvezetonk igazan lelkiismeretes es jol felkeszult volt. Majd’ egesz uton csak beszelt es beszelt a majakrol, az orszag tortenelmerol, mindennapi eletrol, erdekessegekrol. Az ut aprocska es szemlatomast nagyon szegeny falvak kozott vezetett. A tengerparti szuk sáv nem nagyon veszes, de elég csak egesz kicsit beljebb menni a szarazfold felé. A modosabb hazak fala vakolatlan blokkteglabol, a tobbie csuklo vastagsagu, egyenes faoszlopokbol allt es nad vagy katranypapirteto boritotta. Nalunk a legcsorobbak is kulonb helyen laknak. De parabolaantenna bezzeg volt! 🙂 Voltak persze kicsit rendesebb falvak is, de nem az volt a jellemzo. Hozza kell tenni, hogy a colop falnak sem csak a szegenyseg az oka, egeszen gyakorlati okai is vannak. Osszel, amikor a hurrikanok szezonja van, ha jon egy, akkor az az ilyen szellos falon egyszeruen csak atfuj, esetleg elviszi a tetot, de maga a haz allva marad!
Az allam allitolag tamogatja az itt eloket, de latszata nem sok van. Tobb faluba is epitettek kosarpalyat peldaul. A 150-160cm-es maja indianoknak… Ott is aztan hozzaerto emberek vezethetik az orszagot…(: Igy a legtobb helyen aztan szedett-vedett focikapuk alltak a kosarpalank alatt:)) Iskolak vannak, de tanar egy se. Nem lehet talalni senkit, aki ide a vilag vegere eljonne tanitani. Oktatas ugy zajlik, hogy a gyerekek muholdas TV-n keresztul nezik a ‘kozvetitest’, egy felugyelo pedig vigyaz rajuk. Rendorseget is lattunk az egyik faluban; egy felbehagyott epulet, rendor sehol – de bunozes se. Nem is volt egyszer sem olyan erzesem, mint mifelénk a hasonlo kinezetu helyeken! A lakhelyunkon is nyugodtan mertunk az utcan maszkalni, pedig messze mi voltunk a legfeherebbek a kornyekben!:) Igaz, ott viszont volt sok rendor, a turistak megnyugtatasara.
A falvakban fekvorendorok viszont mindenhol vannak az uton, amik mellett -mivel ott ugy is mindenki megallasig lassit- mindenhol gyerekek arultak mindenfele gyumolcsot, fafaragasokat, egyebet.


Mielott Chichen Itzaba ertunk volna, utba ejtettunk meg egy lenyugozo latnivalot. Egy Ikkil nevu helyen, a dzsungel kozepen van egy hatalmas… hat, talan a viznyelo a legjobb kifejezes. Kepzelj el egy kutat a meszko alapkozetben (a talajreteg csak par 10cm, alatta minden meszko). De ez a kut vagy 50-60m atmeroju es a vizszint is kb. ilyen melyen kezdodik csak. Cenote /szenóte/ amugy ezeknek a kepzodmenynek a becsuletes neve – legalabbis spanyolul. Az oserdo ‘tulcsordul’ a peremukon, a fak hatalmas gyokerei lelognak egesz a vizfelszinig, itt-ott a falat is eltakarjak a kulonbozo kuszonovenyek es kozben a peremrol 2-3 patakocskabol folyik/porlik le a viz. Csodalatos latvany!! A felszini vizfolyasok nagyon ritkak -ezen kivul nem is lattunk sehol! A meszko elnyel minden vizet, ami aztan fold alatti folyokban egyesul es pl. ilyen cenotekben valik itt-ott lathatova. Itt a szikla belsejeben vajtak egy lepcsot, amin le lehetett ereszkedni a vizszintig, sot akar furodni is lehetett benne!


Kozben ebedido lett, igy hat megalltunk az egyik faluban ebedelni a mar leszervezett fogadoban. Semmi extra, atlag etterem, svedasztalos kiszolgalas, jo atlagos kaja, ebed kozben viszont latvanyos neptanc bemutato. Az etterem elott kezmuves portekat kinalo arusok. Mindenfele veteli szandek nelkul, csak ugy a moka kedveert nekialltam alkudozni egy fafaragasra, de aztan annyira pofatlanul alacsonyra sikerult tornaszi az arat, hogy kar lett volna otthagyni…:)


Du. 2 fele ertunk a romokhoz. Tobb kissebb piramis, csillagvizsgalo, templomok, oszlopcsarnokok, lepcsozetesen emelkedo szentelyek, sok szaz evesen es romosan is impozas epuletek. Idegenvezetonk itt is mindenrol sokat es erdekeseket meselt. A majak elismeresre meltoan otthon voltak matematikaban (pl: joval az arabok elott mar bevezettek a nulla fogalmat), kentek-vagtak a kulonbozo bolygoknak a keringesi idejet es altalaban a csillagaszatot es az ido meresenek tudomanyat.
Itt is volt egy cenote, ezt kimondottan vallasi ritualekra hasznaltak: az aldozatkent felajanlott dolgot beleszortak a cenoteba. Arany, ezust ekszereket, embereket, ami jott. Megneztunk egy hires labdajatek udvart is, ami a maja vilag legnagyobb ilyeten epitmenye. Csak itt Chichen Itzaban van beloluk 7, de csak a legnagyobbra jutott ido. Ez asszem 80m hosszu volt es vmivel keskenyebb mint egy focipalya. A két hosszanti oldalon fuggoleges fal, kb. 2 emeletnyi magas, a rovid oldalakon nyitott. A falakon kozepen, a fal tetejen egy-egy kőgyűrű – mintha elforgatnank egy kosargyurut 90 fokkal. Na ezeken kellett atutni a labdat a 2 csapatnak. Nem lehetett egy konnyu mutatvany, leven hogy a labda tomor gumi volt, rugni nem is lehetett, olyan sulya volt. Utot hasznaltak hozza, a falon levo diszes faragasok tanusaga szerint még terdvedot is hordtak jatek kozben. Hogy mennyire nem volt konnyu dolog atutni a falon a labdat, jol jellemzi, hogy akar hetekig is eltarthattak a jatekok!!! Hogy mi volt a gyozes jutalma? Haat… Ez ugyben kicsit tanacstalan vagyok, ugyanis az idegenvezetoinktol es az utikonyvekbol is hallottunk/olvastunk egymasnak ellentmondo dolgokat. ‘A’ verzio: a vesztest lefejeztek (ezt a modszert ajanlanam az MLSZ figyelmebe is…), ‘B’ verzio: a gyoztest fejeztek le. A hallottak, olvasottak alapjan ugy sejtem ez a verzio lehet az igazi. Hogy akkor mi volt a motivacio? Ez nagyon nagy megtiszteltetes volt, ugyanis azok a majak akik igy haltak meg, kozvetlenul a ‘maja menyorszagba’ jutottak. A tobbieknek viszont halaluk utan 13 kulonbozo isten 1-1 kerdesere kellett valaszolni es csak ketszer lehetett hibazni. Aki nem nyert, az ‘ujra jatszhatott’, visszakerult a foldi letbe.:)
Utolsonak hagytuk a legjobbat, a nagy piramis (Tollaskigyo- vagy Kukulkan-piramis) megmaszasat. Ez nem annyira magas, mint az egyiptomiak (csak 25m), viszont az oldalai rendesen meredekek. Mindegyik oldalan egy lepcsosor. A maják csillagaszati ismereteire még jellemzo, hogy a negy oldalon levo lepcsok osszege pont 356, ill. a piramis oldalai pontosan a negy egtaj iranyaba neznek! Az europaiak elott mar evszazadokkal azt a szisztemat hasznaltak az ev napjainak kiszamolasaban, amit mi csak a Gergely-naptarral ismertunk meg.
A meredek lepcson felfele maszaskor mar lehetett erezni, hogy huzos lesz visszafele, aztan kesobb mikor lefele kellett indulni, fontrol lenezve, hat… ujra meg kellett allapitsam, hogy megiscsak van valamennyi teriszonyom… A cikk-cakkban lejonni modszer es a pokjaras aztan megoldotta a fennakadast. A csucson all egy kis szentely, ami nem volt kulonosebben diszes vagy latvanyos. Nem ugy a kilatas korbe!!! Ralathattunk a kozeli romokra, a fak kozul kiemelkedo egy-ket magasabb rom csucsara es a mindent mast eltakaro oserdore tetejere.


Az uton hazafele megalltunk Valladolid varoska foteren nezelodni kicsit. A teret egy szep, regi szekesegyhaz, a San Gervasio latvanya uralta; korben egy-ketszintes regi hazak, kavezok, uzletek es sziesztazo emberek, kozepen pedig egy gondozott park, oreg fakkal. Sajnos nem volt sok idonk, pedig nagyon szivesen beultem volna kicsit az egyik kavezoba! Mar csak a feeling miatt is.


Egesz nap felvaltva esett kicsit az eso es sutott kicsit a nap, de vegig jo meleg volt. Delutan jott aztan egy igazi jofajta tropusi zapor is, de akkor pont buszon voltunk, nem volt gond.
Este ertunk haza, vacsorazni kiultunk a hotellel szemkozt levo aprocska pizzeria teraszara – aznapra megvolt nekik is a latvanyossag:)



Masnapra, 26-ara csak egy felnapos programunk volt, Tulum. Ez is egy maja romvaros. Kulonlegessege nem annyira az ott levo epuletek szepsegeben, hanem inkabb azok fekveseben rejlik. Ez az egyetlen maja romvaros, ami a tengerparton fekszik. Reggel miutan a busz elindult a szokasos helyrol, még vagy 20 percig kanyargott egy – nem jut eszembe jobb kifejezes – luxus-getton keresztul (Playacar a neve amugy), hogy a kulonbozo sok csillagos hotelekbol felvegye még az utasokat. A mi kis gyonyoru El Doradonk olyan volt ezekhez kepest, hogy itt talan a hatso a udvaraban turtek volna csak meg! Es ilyenek sorakoztak egy egesz varosresznyi teruleten keresztul! Az uttest diszkőből, itt-ott golfpalyak az út mellett (azert az erdekes lehet, mikor elkap egy autot egy golflabda!:) ), gyonyoruen gondozott zoldteruletek, miegymas…


Tulumnal majdnem a tengerpartig ernek a sziklak, amikre epult anno a varos. A romok viszonylag kis teruleten fekszenek, hamar be lehet jarni. Felteve persze, ha az ember el bir szakadni a parti sziklaoromra epult templomrom es a Karib-tenger valoszinutlenul kek latvanyatol:) Lenyugozo!!! A tenger szine pont olyan ‘giccses kek’ mint a kepeslapokon es hofeher (es puha!) a homok! Van egy ~50m-es sav, ahol nem sziklak, hanem lankas foveny es palmafak visznek le a tegerpartra. Tokeletes hely furdesre! Nem is hagytam ki!:)) Erdekes latvany volt az ezer eves romok toveben a sok strandolo ember!


Delutan miutan visszaertunk, vasarolgattunk kicsit, letoltottuk a fotokat, maszkaltunk es vasaroltunk egy jot a varosban. Vacsorazni egy hangulatos mexikoi etterembe ultunk be az utcankban. A leves nagyon finom volt (maja lime leves ~csirke ragu szeruseg lime darabokkal, amik enyhe savanykas izt adtak neki), a tobbi atlagos. Patri itt talalt maganak az itallapon egy a koktelok kozott szereplo itókát, amit siman a roviditalokhoz mehetett volna. A neve: Mayan sacrifice – Maja Áldozat volt. Olyan szine volt, mint az Unicumnak es olyan ize, mint az ouzonak. A pincerek nagy nehezen meggyujtottak, majd szivoszalat tettek bele es gyorsan ki kellett inni. Ez aztan vegig egette az “aldozat” belso szerveit:) Vacsi utan boklaszas es vasarlas masodik felvonas.



Kovetkezo napot, 27-et a tobbinel is jobban vartuk. Delelott Coba – piramisok, maja romok; delutan pedig egy maja falu a dzsungelben, ahol most is tobbe-kevesbe ugy elnek, mint regen. Erre az utra csak 10 fos csapat jott ossze, ezert csak egy furgonnal mentunk. Az idegenvezetonk, Jesus egy fiatal mexikoi-francia urge volt, messze a legjobb idegenvezto az utunk soran! Elegge mexikoi volt ahhoz, hogy teljesen kepben legyen mindenben; ugyanakkor elegge kulfoldi ahhoz, hogy objektiven, a kivulallo szemevel lassa a dolgokat. Nem mellekesen pedig kimondottan szorakoztato stilusu eloado. Ugyanazon az utvonalon mentunk, mint Chichen Itza fele, csak nem olyan messze. Rengeteg erdekeset meselt Jesus – szinte folyamatosan -, es tenyleg ugy es olyan dolgokrol, hogy egesz nap el lehetett volna hallgatni. Eloszor egy apro faluban alltunk meg, egy ajandekvasarlassal egybekotott technikai szunetre. Rengeteg szep, autentikus maja kezmuves targyat (nem gagyit) lehetett volna venni itt is – nem olcson, de mindenkepp jo aron -; de mar egyszeruen nem mertunk, mert mar tulleptuk volna a súlylimitet a repulon… Párom azert megkockaztatott egy szonyeget (gyonyoru!!), ill. mindketten vettunk egy-egy isteneket abrazolo fafaragast.


Cobaban a piramisok, ill. templomok, labdajatekpalyak a dzsungel kellos kozepen vannak es szo szerint a romok labaig er az oserdo. Termeszetvedelmi terulet, nem lehet kivagni a fakat. Pedig a varos nagy teruleten fekszik, rengeteg minden lehet meg a novenyek es a vekony foldreteg alatt! A nagyobb tavolsag miatt (talan 1 km is megvan!:) ) keszultek a puhany turistakra is: lehetett berelni un. ‘maja limuzinokat’, soforrel egyutt. Igy csufoljak a helyiek a szemelyszallitasra átkalapált tricikliket:) Mi inkabb gyalogoltunk. Mindjart az elejen szolt vezetonk, hogy ne nagyon tapizzuk a novenyeket, mert van koztuk mergezo is, ill. a fak koze is csak vegszukseg eseten menjunk, tekintettel a kigyokra… Az osvenyen lattunk eltaposott, tenyernyi meretu pokot is. A romok elszortan helyezkedtek el, az egesz jo allapotu piramistol kezdve, a meg kiasatlan, novenyekkel boritottig mindenfelet lehetett latni. A seta kozben egyszer csak idegenvezetonk megallt, nekitamaszkodott egy fanak, majd kozolte, hogy ez az a fa, amit nem szabad megerinteni. Elkerekedett szemeinket latva nagy ertetlenkedve aztan hozzatette, hogy ‘en vagyok Jesus, en megtehetem…’:) Aztan mint elmondta; csak a fa felsertett kergebol kifolyo fekete trutyi az, amit nem kene tapogatni, a tobbi resze a fanak nem harap. Mindenesetre nem eroltettuk:)
Az itteni legmagasabb piramis 42m-es volt, de messze nem olyan meredek, mint a Kukulkan. Mire vegigjartuk legalabb a fontosabb reszeket, mar ebedido is lett. Egy kozeli hotelben volt leszervezve az ebed. Egy pici to partjan allt a nagyon tetszetos epulet (a to partjan aligatorokat igero tabla…), aminek a teraszan ulhettunk le. Kaja jo atlagos volt, maga a hely viszont 5-os!


A maja falu, ami a nap igazi fenypontja volt nem volt messze innet. Mondtak, hogy ‘igazi’, ‘eredeti’, miegymas, de feltunk azert kicsit, hogy csak egy kirakatfalu lesz az egesz. Hat nem volt az!! (a nevet sajnos nem sikerult megjegyezni; a maja nyelvvel még vannak problemaim:) ) 89 lakosa volt a falucskanak. Ha azt mondom, hogy NAGYON szegenyek voltak, akkor lehet hogy még mindig messze vagyok a valosagtol. Nem volt muszaj itt elniuk, de ok itt akartak. Ahogy az oseik. Megtartva a nyelvuket, orizve a szokasaikat, hagyomanyaikat. Nem a konnyebbik ut es pont ezert tiszteletremelto.
Nem toltottunk ott tobbet mint ket orat, ezert nagyreszt Jesus altal elmondottakra kell hagyatkoznom. Tiszta, civilizacio altal még meg nem rontott emberek ok, akik kedvesek, ugyanakkor tartozkodoak, kicsit zarkozottak is. Őt mar regota ismertek, teljesen megbiztak benne es szemlatomast orultek neki. Emberunk beszelt is valamennyire maja nyelven, az itt elok jobbara pedig csak azon. Nehanyan voltak csak, akik tudtak spanyolul. A hazak szetszorva a fak kozott, mi nem is lattunk tobbet mint 5-6 colop haziko. Igaz, hogy sokan laknak egy hazban, lehet hogy nem is volt sokkal tobb haz. Az elso csaladban akinek a hazat meglatogattuk 6 gyerek volt, a 28 eves haziasszony pedig varandos volt epp. Maga a haz (kunyho?) kb. 7x4m lehetett, mint egy meretesebb nappali. Keresztben fuggoagyak ejjel, – nappal feldobva a gerendara, tuzhely a sarokban. Egy asztal a tuzhelyhez kozelebbi masik sarokban, kozte a “konyha”: par polc, kukoricaorlo, edenyek (vmi tök féle hejabol, ill. par db muanyagbol), ez-az. A szoba falanak tamasztva ami tamaszthato, nejlonzsakban vagy kifeszitett madzagon logatva ami logathato. Ennyi. Foldpadlo, – bar lassan kezd szokasba jonni a beton padlo is. Az, hogy a hazban mi hol volt elhelyezve, illetve hogyan volt elrendezve az mind-mind vmi jelentessel birt, semmi sem volt esetleges. Ezek a miertek mind kapcsolodtak az osi maja vallashoz es az ahhoz kotodo szimbolumrendszerhez. Lattunk egy masik hazat is, pontosan ugyanigy volt berendezve.
A haz korul ugy 30-50m-es korben kiirtva az erdo (az oslakosok az egyeduliek akikenek szabad), rajta csenevesz konyhakerti novenyek, elszaradt kukorica. Nem lehet egy halas dolog itt kerteszkedni, a meszkorol hamar lekopik az egy-ket arasznyi talaj. Ahol gyakrabban jarnak, ott nincs is mar mas, csak a csupasz kovek. Pont olyan hatast kelt, mint amikor egy epitkezes utan ottmarad az ossze-vissza megkotott beton, meg mindenfele belegyogyult epitesi tormelek. Namost a gyerekek ezen ugy szaladgalnak mezitlab, mintha vmi golfpazsit lenne! Tehat 8-an laktak abban a hazikoban. A 6-8 gyerek az atlagos!A kukorica az, amibol minden etkezeshez kell, akarmilyen formaban is. Ezert a bab mellett ez a legfobb noveny amit termesztenek, de ebben az eveben kiszaradt az egesz termes. Akarcsak tavaly… Ilyenkor nincs mas, muszaj venni, ami eleg huzos lehet a 8 pesos (~170Ft) kilonkenti ar mellett.
Az egyetlen dolog amibol rendszeres beveteluk van, az a sapodilla nevu fa nedve, ami a ragogumi alapanyaga. Igen, ez maja talalmany! Megha eredetileg csak fogtisztitasi celokat szolgalt is. A fefi, akinek a hazat felkerestuk, tartott is egy kis bemutatot, hogy hogyan gyujtik ezt. Az ossz szerszamigeny egy kotelbol, egy menku nagy machetebol es egy kis bőrtatyóból all, amibe belecsopog a nedv. A mutatvany a kovetkezo: kotel egyik vege derekra csavar, fa dereka korul atvet, kotel szabad vege derekra csomoz, labbal kitamaszt (mezitlab!!!), aztan kicsit hanyattdolve kotelet megfeszit. Ezutan a ketto kozt a terhelest valtogatva, a terheletlenul maradtat feljebb emel. Eleg strapas dolog, foleg mezitlab! Igy olyan magasra maszni, hogy elerheto legyen a még ‘meg nem fejt’ resze a torzsnek. Ott ujabb ferde metszeseket ejtenek a fan, amibol aztan jon is a cucc. A lecsapolt fat utana par hetig pihentetni kell, mert esetleg besokall es el talal szaradni (a ‘nem eszunk aranytojast tojo tyukot’ esete). Ugyhogy kell gyalogolni eleget, hogy talaljanak hasznalhato fat. Nem tudom mennyi cuccot lehet nyerni egy csapolaskor, de gyanitom nem lehet tul sok. Mutattak egy leadasra kesz adagot, kb. akkora buci volt, mint egy 2kg-os kenyer. Minden volt, csak az nem amire szamitottunk: sotetbarna, csont kemeny, es a meretehez kepes meglehetosen nehez, ugy 4-5kg. Egy kilo ilyenert kapnak 35 pesot (~700Ft). Ilyen kezdofeltetelekkel tud a csaladfo havi cirka 1000 pesot osszehozni (~19-20.000Ft). Nem lehet egy konnyu mutatvany a 6-8 purdet etetni… Ja, vannak gyerekek, akik iskolaba is jarnak, ott a tankonyvek es az utazas koltsegei is szinesitik a kepet.


Az utazasi iroda is tamogatja a falut, pl: maja nyelvu tankonyvekkel (ritkasag). A gyerekeknek szemeteszsakot osztanak minden latogatas alkalmaval, amit azok legkozelebb teletomve leadnak nekik (busz aljaban elfer). Mindenki pontokat kap a zsakokert. Idokozonkent pedig a ket legtobb pontot gyujtott gyerkoc kap 1-1 biciklit. Nemcsak tamogatnak, de nevelnek egyuttal kornyezettudatos viselkedesre is. Szimpatikus.
Még odafele kert minket az idegenvezeto, hogy ne adjunk penzt, szensavas uditot, meg hasonlokat a gyerekeknek, mert egyreszt csak elrontanank oket es egy ido utan mar elvarnak a turistaktol; masreszt ezek nem reszuk az eletuknek amugy sem. Az egyik hazban amit meglatogattunk peldaul logott a falon egy Barbie baba, gyarilag lezsirozva, ahogy a boltbol kijott. Vkitol kaptak, de a gyerekek nem jatszanak vele. Olyan, hogy babazni, az nem jatek nekik. Most a falon log, dekoraciokent… Viszont hintazni a fuggoagyban peldaul teljesen jo moka:) A trukkosebbek jatszanak olyat is, hogy a skorpiot megszabaditjak a fullankjatol, beteszik a polojuk ala, es jokat nevetgelnek, ahogy az csiklandozza oket:) Vagy pedig levagjak a tarantula pok harapos reszet, meg talan a fejet(?), igy onnet kezdve az csak egyenesen tud menni. Aztan versenyeztetik oket! Akie nyer, annak mondjuk felmentes a hazimunkabol. Mennyivel izgalmasabb, mint a Nintendo, nem?!:) Még az esti hokusz-Fokuszban is bent lenne nalunk!:)


A civilizacio legkezzelfoghatobb jele a napkollektor minden haz mellett, amit az allamtol kaptak. Igy a hazakban amiket lattunk volt vilagitas es radio is.
Lattunk egy uj egeszseg-hazat is. A bent ugykodo nenit kioktattak az alapveto gyogyszerekrol es elsosegelynyujtas fobb fogasairol, mert mire a mento amugy ideer, mar lehet, hogy nem erdemes sietnie.
Lattuk meg egy csalad házát, ott a fiatal haziasszony epp kukoricalepenyt (tortillat) sutott, korulotte a sok gyerek. Itt is volt vagy fel tucat. Megkostoltuk a lepenyt, jo izu volt!
Bucsuzaskepp egy ferfi hegedult nekunk hagyomanyos maja zenet, bar az nem egeszen tiszta, hogy honnet is volt a regi majaknak hegedujuk…



Masnapra (28.) kicsit lazabb programot terveztunk: Xel-Ha (selha). Hogy mi is ez? Szabadidopark/vizipark/ökopark? Mondjuk ezek kevereke. Egy laguna, ami benyulik tobb szaz meter melyen a szarazfoldbe, korben zegzugos, sziklas oblokkel, es turkizkek, 1-2m-es vizzel. Teljesen valoszinutlen latvany. Pedig termeszetes kepzodmeny! Vigyaznak is ra nagyon, mezei naptejet nem is szabad hasznalni, csak olyat, ami biologiailag lebomlik. Persze nem olyanunk volt, a helszinen kellett venni. Az obol eszmenyi hely snoreklingozasra. A jegyben bent foglaltatott a felszereles berlete is, mindenkepp ki akartuk probalni. De ezen kivul még egy egesz sor lehetoseg volt szorakozasra, gyakorlatilag nem is volt eleg az egy nap! A kozponti reszen 5 kulonbozo stilusu etetohely, barok, uzletek, csomagmegorozok, mosdok, stb. Nagyon alaposan ki van epitve minden, amire szukseg lehet. A laguna menten oserdo van, amiben keskeny setaosvenyek kanyarognak es idorol idore vmi ujabb latnivalohoz jutni rajtuk: apro cenotek, pontonhid a lagunan, vizbol megkozelitheto barlang, viz folott ‘tarzanozás’ kotelen, delfinekkel uszas (plusz penzert), fuggoagyak, idilli kis tavak, madarak, rengeteg iguana (persze csak amikor epp nincs az embernel fenykepezogep…), stb, stb.
A lagunatol beljebb egy folyo bukott a felszinre es kb. 1.5km-en keresztul csordogalt szep lassan a dzsungelen keresztul a laguna iranyaban. A folyo felso vegen teherautogumi meretu uszogumit kaptunk, amibe belecsucsulve szepen lecsoroghattunk a mangrovegyokerek es sziklak kozt a lagunaig. Az egyik letezo legkellemesebb modja a kikapcsolodasnak! Vettunk egy eldobhato vizallo fenykepezogepet is, ezt muszaj volt megorokiteni! A folyo menten ket helyen is volt olyan sziklafal, amiknek a meroleges faluk tetejen egy kis terasz volt onnet pedig nagy vidaman ugraltak az emberek a vizbe. 3.5m volt ugyan csak a magassag, ami tenyleg nem sok, de kiallni a terasz szelere… onnet hatarozottan tobbnek tunik! De leugrottunk! Cefet gyorsan bir kozeledni az a sok viz alul!! 🙂 Mivel akkor nem volt nalunk a digitalis gep, muszaj volt kesobb visszamenni azzal es dokumentalas celjabol ujra ugrani. Nekem ketszer is, mert Párom elsore tul hamar nyomta meg a gombot…
Delutan sajnos beborult az eg, meg villamgyorsan el is repult az ido a tobbi mokaval, igy gyakorlatilag epp csak snorkelingozni nem maradt ido… Egy helyen azert még gyorsan megprobalkoztam, de ott a sok ember miatt zavaros volt kicsit a viz, nem is sutott a nap, keves volt a feny is, nem volt mar poen a dolog.


Este leadtuk a szomszedos mosodaba a cuccunkat, hatha nem engednek fel minket ‘veszelyes hulladekkal’ a repulore.:)
Patri evett fottkukoricat az utcan, amit szinte minden sarkon arulnak. Szep nagy cso kukorica, bar eleg sapatag, beledugnak egy ceruza vastagsagu palcikat a vegebe, hogy konnyu legyen megfogni. Ez nem eleg, ezutan bekenik a kukoricat majonezzel es izles szerint mereg eros Tabasco szoszt vagy vmi massziv labszagu reszeltsajtot tesznek még ra. A mai nap az extrem sportoké volt, a sajtot kertuk ra:) Erdekes volt igy, veletlen sem mondanam rossznak, de azert en maradnek legkozelebb a sónál.
Aranyszabaly itt is, hogy az utcai kajaarusokkal erdemes ovatosan banni, nehogy futkosni kelljen utana… Kisertes van boven: sokszor nagyon kivanatos kajakat arultak, foleg egzotikus gyumolcsoket, elore megpucolva, poharakban. Nem volt konnyu ellenallni.
Az ivovizre ugyanez igaz. Persze a palackos viz sem garancia semmire: harom napi tea-keksz-futkosas kombinacioju buntetesembe kerult, mire kitotóztam, hogy a palackosvizet nem toleralja a gyomrom… Es még csak nem is az elejen, hanem ugy egy het utan mondta azt, hogy ‘elég’! A folytatasban nagy duzzogva ugyan, de kenytelen voltam mindig sört inni, ha szomjas voltam:)))


Esti setalas kozben mar rutinszeruen haritottuk az arusok invitalasat. A tengerpart kozeli utcakban 5 percenkent akartak mindenfele bodekbol, uzletekbol komp jegyet eladni nekunk a szemkozt levo Conzumel sziget fele; de olyan vehemenciaval, mintha az maga lenne a mennyorszag es epp akkor menne az utolso jarat!!

A helyiek tobbsege maja indian, azok minden klasszikus ismertetojegyevel egyutt: alacsony termet, sas orr, sotet bőr/szem/haj. Nem kiomondottan egy nyugati szepsegideal…:) De a nok kimondottan csinosan oltoznek, a ferfiakhoz kepest mindenkepp! Patri reklamalt is, hogy nem igazsag, hogy en boven lattam helyes sinorita-kat, itt is – ott is, O meg egy emlitesre melto fickot sem! Nem ertem mi volt ezzel a baj…?! :))) Viszonylag keves itt a Yucatanon a spanyol keveredesbol szarmazo vilagosabb boru ember.
A majak hasznaljak a sajat nyelvuket is, otthon a csaladban, vagy maguk kozt szinte kizarolagosan.



Tobb szervezett programunk nem volt, igy mi szerveztunk magunknak a kovetkezo napra (29.). Sokan ajanlottak a Cancunnal szemkozt levo apro szigetet, Isla Mujerest, a Nők Szigetét. OK, lassuk!
Reggel nem vittuk tulzasba a koran kelest, igy csak egy 3/4 10 koruli busszal indultunk el Cancunba. Nem kis meglepetesunkre 10 percenkent indultak buszok a 70km-re levo varosba (jegy: 32peso/fo, ~600Ft) s még nagyobb meglepetesunkre rendkivul kenyelmes es tiszta is volt a busz. Mar a varoterem is ugy nezett ki, mint egy kisebb repter varoja, maga a busz pedig… A sofor moge ultunk, ott még tobb volt a hely, igy kb. olyan komfortban volt reszunk, mint repulon a business class-on! Kozben pedig vmi jobb film ment a videon (még ha spanyol szinkronnal is), le voltunk nyugozve. A cancuni palyaudvarrol taxival mentunk a komp kikotobe (35peso). Varnunk kellett még egy kicsit, addig beultunk egy kavezoba es elveztuk eloben a latin zenet, amit egy 3 tagu zenekar csinalt a szomszed teraszon. Egy katamaran volt a komp, nagyon hamar atertunk vele, tépett vegig, mint a szel!


A sziget apro, 7km hosszu es sokszor csak nehany 100m szeles. Talan egy falunyi allando lakosa van. Viszont nagyon bajos hely, minden szegenysege ellenere! A legtobb haz olyan volt, hogy festes nelkul barmelyik szegeny balkani orszagban is lehetne; de igy, élénk szinekre festve es ebben a csodas kornyezetben varazslatos hangulatatot ad a szigetnek! A “fovarosba” ert be a komp, ahol csak ugy nyuzsogtek az emberek, itt nagyon pezsgett az elet. Mindjart bereltunk is egy robogot (200peso/5ora, ~4000Ft), felpattantunk ra, hogy aztan azon nyargalaszva lassunk minel tobbet a szigetbol.
A szarazfold feloli hosszu oldal tunt inkabb az allandoan lakott ófalunak; vegig elenk szinu, kopottas, lapostetos hazakkal. Az ocean feloli oldal mar ritkabban volt lakott, ott elszortan elegans villak alltak a sziklas tengerparton. A sziget egyik vegen volt a “fovaros” a masik vegen pedig a Garrafon nevu vizivalami (mint Xel-Ha). Ez sokkal kissebb Xel-Hanal, de nem kevesbe lenyugozo. Ezt nem probaltuk ki, de az egyik dombtetorol festoi panorama nyilt ra. Lementunk viszont egy strandra mashol, a sziget szarazfoldfeloli oldalan – az ugyanis vegig homokos partu, sekelyvizu. Nem furodtunk vegul, csak rapihentunk a motorozasra kicsit es elveztuk a feher homok + palmafa + kek tenger latvanyt. A sziget vegen van egy vilagito torony egy dombteton, amibe fel is lehetett menni. Na onnet aztan volt vmilyen a kilatas!!!! Nem is probalom leirni, csak fotokkal tudnam megkozeliteni a hatast! Kozben Patri vett a torony toveben egy kokuszdiot, az orrunk elott belevarazsolt szivoszallal egyutt, de igazabol egyikunknek sem izlett a leve. Legalabb megprobaltuk!
Vagy 3 orat motoroztunk, fotoztunk, nezelodtunk igy, amikor Patri ugy dontott, hogy O most mar szeretne napozni es strandolni is. A “fovarosban” leraktam egy jobb strandszakaszon en meg elmentem megegyszer korbejarni, korbefotozni a szigetet. Nagyon jol esett ujra motorozni!!! 🙂 Estere az alkarom es a rovidgatya aljatol terdemig eso resz ugy is nezett ki mint a pecsenyerak, pedig be voltam kenve!:) Rengeteg robogo volt mindenfele! Utoljara ennyit Romaban lattam, de szamaranyukat tekintve ott sem volt ilyen sok! Lehetett berelni 4 szemelyes kis golfkocsikat is, azokbol is volt szep szammal az utakon.
Itt is (es mashol is) sok haz falan latni hazioltarokat. Hol kisebbek, mint egy portal, mashol kulon epuletet emelnek neki, akkora.
Furdes utan még beultunk egy parti etterembe harapni valamit. Nyitott falu epulet, kozvetlen a vizparton, a ringatozo hajok mellett. Vmi tuningolt melegszendvics félét ettunk es kozben hallgattuk ahogy ket idosebb ferfi jatszott egy nagy fa-xilofon szeru hangszeren (salvadori kollegam szerint: marimba-nak hivjak). Tokeletes karibi feelinget varazsolt a hangja! Volt benne vmi nagyon erdekes hangzasu rezonancia is, amitol megszolalasig olyan volt, mint az anno Becsbol behozott elso generacios szintetizatorok a hangja!! Komolyan nezegettem, hogy hol a hangszoro!


Visszauton tunt fel a hajobol, hogy egy elkepesztoen nagy mexiko-zaszlot fuj a szel a cancuni parton. De vmi olyan nagyot, hogy nem is ertettuk, akkora anyagot hogy tud lobogva tartani! Nem lattuk kozelrol, nehez volt kitalalni mekkora is valojaban, de a fotoimon tisztan latszik, hogy a zaszlorud egy 9 emeletes epulet mogott all es annal min. 2x magasabb! Maga a zaszlo pedig arányosan nagy a zaszlorudhoz!


Utolso nap igazabol aktiv semmittevessel telt. Jo nagyot aludtunk, kepeslapiras, lementunk a partra furodni kicsit, aztan beultunk egy parti barba es elveztuk a hangulatot. Este el akartunk menni vmi jo etterembe egy ‘bucsu vacsorara’, de gondoltuk alszunk elotte egy kicsit. Ez olyan jol sikerult, hogy mar 10 ora volt mire felebredtunk… Ugyhogy a vacsi ugrott, de legalabb idoben osszepakoltuk a cuccunkat.


Reggel 5-re jott ertunk a kocsi, ami a repterre vitt minket. Elso lepesben ujra New York. Ott a moka kedveert kiderult, hogy Patrinak toroltek a foglalasat az egesz hatralevo szakaszra…. A szokasos szerencsenk ujra egy segitokesz emberhez vitt, egy szimpatikus Delta-s ugyintezo kihuzott minket a bajbol es elsimitotta a problemat.


Azt hiszem ezt a Mexiko projektet nem kéne még kipipalni. A sivatagos, eszaki felét még meg kéne nezni mindenkepp!


Tarnai Péter


A szerző írásai Az Útikalauzban

Tarnai Péter: Maya Riviéra, Chichen Itza, Tulum, Cobaban, Isla Mujeres, Cacun – Mexikó – 2004

Tarnai Péter: Néhány nap Tiranában – 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár