Szemenyei Gyula: Törökország – autóval – 2006



Szemenyei Gyula: Törökország – autóval – 2006. június








Rengeteg hasznos információ és fontos tapasztalat egy közel ötezer kilométeres kirándulásról – az Isztambul, Pamukkálé, Afrodisias, Marmaris, Ephesos, Dikili, Pergamon, Trója útvonalon – szép képekkel




Odafelé a Michelin útvonaltervező által is ajánlott Kecskemét-Szeged-Beograd-Nis-Szofia-Plovdiv-Edirne-Istanbul útvonalat követtük.
Szerbiában a magyar határtól nagyjából Belgrád-Újvidék távolság feléig csak egy pályás autóút van, és annak minősége sem az igazi. Az utána következő Nisig tartó autópálya már elfogadható, és jól felszerelt. Belgrádot átszeli ez az út, de oda és vissza is gyorsan haladtunk, hiszen ez gyakorlatilag városi autópálya. Összesen 27 Eur volt az autópályadíj, 6+6+15 megoszlásban. Érdemes a határon dinárt váltani és abban fizetni, úgy olcsóbb.
Az utakon állandó rendőri jelenléttel kell számolni. A közhiedelemmel ellentétben nem szállnak rá kifejezetten a külföldiekre, mindenkit megbüntetnek, akinél valamit észlelnek (ok nélkül nem). Alkudni viszont lehet, sőt kötelező 🙂 hazafelé kora hajnalban Belgrádnál az első ködlámpa működtetése miatt állított ki a rendőr, 40 Eur-ról 10-re alkudtam, persze zsebre. Szóval a gyorshajtással csak nagyon óvatosan.
Nis és a bolgár határ között 30 km-es szakaszon várhatóan még jó ideig elterelik a személykocsikat egy kis hegyi útra, sajnos átlagosan a burkolat 60-70 százaléka hiányzik vagy hibás. Enyhén szólva is futómű-gyilkos, de azért kis odafigyeléssel megúszható. A legfrissebb információm szerint 2007-re már rendbe rakták.


A bolgár határon óraállítás (-1 óra), madárinfluenza miatt dezinfekció 2 Eur (elég röhejes a megoldás, ablakot jó ütemérzékkel még előtte érdemes felhúzni), és a hetes úthasználati matrica 4 Eur. Jó 40 perc várakozás megvolt oda-vissza is, pedig szinte csak pár autó volt előttem. Szófiáig és ott, az elkerülőn elég rossz az útburkolat minősége, de onnan Plovdivig jó autópálya vezet. Plovdiv után még jó 15 km-t kell menni az autópályán, ahol aztán el is tévedtünk a rossz táblázás miatt, mert természetesen nem a térképen jelzett útvonalon kell Szvilengrád-Istanbul irányába elmenni (2006-os Európa autóatlaszunk volt, ami a készülőfélben lévő részeket is jelzi). A rendőrökre itt sem árt rendesen odafigyelni, mindenhol vannak, de aki a hazaiakat kiszúrja, általában itt időben észreveszi őket, és általában a többi közlekedő is szapora villogással jelez. Általános tapasztalatom, hogy a volt jugoszláv és a bolgár rendőrök is egyenes emberek, nemigen bujkálnak. Vagy csak egyszerűen lusták erre. 🙂 Érdekes módon 2 helyen a Szófia-Plovdiv autópályának tábla szerint vége pár km-es szakaszra, ahol mindössze annyi a változás, hogy nincs középen szalagkorlát, de különben marad a 2*2 sáv+ leállósáv. A középső részen pedig napközben mindig szériatartozék a mérő és büntető rendőr.


A török határokon most már nem adnak ki külön papírt a kocsinak, hanem csak bejegyzik az útlevélbe. 20 Eur/fő a vízum ára, amely itt is megváltható. Egy óra várakozás mindkét irányban alapesetnek tűnik, pedig alig volt forgalom. Mi lehet itt a vendégmunkás áradatkor?!
Érdemes a vámmentes boltba benézni, fél áron van a dohányáru és a szesz, de a márkás parfümök kedvelői sem fognak csalódni. A senki földjén a bolgár oldal felé van egy benzinkút, ahol 0.75 Eur/liter volt a benzin ára (másutt 0.85 alatt ritkán láttam ezidőtájt), ott kötelező tankolni, Európa egyik legolcsóbb helye!

Aki Törökországban többet szándékozik autópályán menni, annak esetleg érdemes kártyát venni. Nem tudom milyenek a kondíciók, hogy éri meg, mert amúgy elég olcsó az autópálya, 5-10 líránál többet nem kellett sosem fizetni, még a hosszabb szakaszokra sem, viszont a Boszporusz hídon jól jött volna, mert készpénzben sehol nem lehetett fizetni. A kapu után leálltam és visszaballagtam az épületbe, az első emeleten lehetett fizetni egy tagnál, aki már előre mosolygott rajtam, és az újságjára volt felírva a rendszám.
Először azt gondoltam, hogy a török rendőrök nemigen mérnek. Párszor kiintettek, de amikor látták a külföldi rendszámot, mutatták is, hogy menjek tovább. Azonban a Dardanellák és Edirne közt félúton egyszer kiszedtek, és közölték a rendőrök, hogy 90 helyett 110-el mentem így 76 lírát kell majd befizessek. Azt mondták, a határon van egy bank, amit nem találtunk meg, így nem fizettük ki. Nem tudom lehet-e ennek valamilyen következménye (legközelebbi alkalommal a határon kifizettetik???)?









Istanbul – Bazár


Istanbul – Aya Sofia

Ahol lehet, érdemes kártyával fizetni, jó a váltási ráta, ha pedig pénzt kell váltani, azt bankban érdemes! Míg a hivatalos váltóknál 1.95-2.005 körül járt az Eur árfolyam, a bankban 2.05 is elérhető volt. Ezeknél nincs is mindig kitéve az árfolyam, kérdezni kell.









Istanbul – Kék Mecset


Istanbul – Kék Mecset

Isztambulban a Fatih negyedben szálltunk meg, 35 Eur volt a dupla szoba ára (Fatih Residaye Hotel, a mecset háta mögött). Kis éjszakai kalandozással jutottunk el oda, eredetileg a Sultanahmetben akartunk megszállni, de az nem volt kitáblázva az autópályán (Eminömü a jó megfejtés:)). Az autót itt letettük, és többnyire gyalog közlekedtünk, ez a legjobb módja a város megismerésének. Jó a villamos is, 1.1 YTL a hozzávaló zseton, amit szinte minden megállóban árulnak. A főbb nevezetességek megtekintése és egy koncert fért csak bele az itt töltött 3 nap, 4 éjszakába, ezután mennünk kellett tovább.









Istanbul – Topkapi (hárem)


Istanbul – Topkapi

A Márvány-tengert megkerülve indultunk Pamukkáléba. Esetleg érdemes megfontolni a kompot, nem messze Isztambul után van rá lehetőség, habár időben nem sokat takarít meg az ember, esetleg 80 km-nyi benzint (1.5 Eur/liter a törököknél a 95-ös).


Pamukkáléban még nem volt szezon, így 25 líráért volt szoba reggelivel. Motoros futárokkal fogják a kuncsaftot, menet közben is alkusznak:).









Pamukkale medencéi


Afrodisias

Innen Afrodisias-Marmaris irányába indultunk. Afrodisias igen szép állapotban megmaradt, és kellő információkkal is ellátják a látogatót. Marmarisban sikerült egy apartmant (Ibrik Apartman) kivenni (nappali, háló, konyha), 3 éjszakára 100 líráért. Itt főztem is a helyben vásárolt alapanyagokból, kiváló volt. A ház alatt volt a zöldséges, szép áruja volt. Különös módon minden megvásárolni kívánt cuccot egybe pakolt, és úgy mérte le. Hogy minek, azt nem tudom, minden vásárlás 1 líra volt, ha sokat vettem 2 :). Volt a ház alatt egy tengeri étterem is, igen jól főztek, elfogadható áron. Marmarisban érdemes elkerülni a fő strandokat, inkább kimentünk az öböl keleti felébe, nem messze a kempinghez. Itt nem volt tömeg, és a víz is legalább 3-4 fokkal melegebb volt (a belvárosi strandon igen spártai volt a vízhőfok júniusban). Marmaris egyik legfőbb nevezetessége a fenyőméz, melyet a környező nemzeti park fenyveseiből nyernek. Nekem nagyon bejött, tilos teába rakni, annyira finom!


Marmaris után kora reggel irány Ephesos. Igen szép állapotban maradt meg a város, ez volt az út egyik fénypontja. Kár, hogy a stadion és a tengerparti sétány most nem volt látogatható.

























Ephesos – Színház

Ephesos – boltív



Ephesos (iránymegadás a bordély-felé)

Ephesos -taxi



Ephesos Celsus könyvtár

Ephesos – út

Tervek szerint Izmirben szálltunk volna meg, de szerencsére lebeszéltem magam, és Pergamontól nem messze, Dikiliben szálltunk meg. Előzőleg Candarlikot néztük ki a térképen, de itt a sajátos mikroklímának köszönhetően állandó az erős szél (szörfösöknek, vitorlásoknak ez a jó). A félsziget túlsó oldalán található Dikili, ahol viszont már teljesen nyugodt a tenger, mintha egy másik földrészen lennénk. Itt az előzőekhez képest kicsivel magasabb szállásárak voltak, úgy 50 lírát fizethettünk egy éjszakára, de nagyon kedves kis hely volt, közvetlenül a parton. Az Égei-tenger is igen kellemes volt annak ellenére, hogy június derekán jártunk. Az élővilága aránylag gazdag, találkoztam pár futball-labdányi medúzával is.









Candarlik – Alfával


Pergamon, színház a hegyoldalban

Innen pár km Pergamon. Nekem abszolút csalódás volt, szinte mindent elhordtak a Berlini Pergamon Múzeumba. Az odavezető úton a táblázás, és a helyszínen a megmaradt műemlékek információval történő ellátása is itt volt a leggyengébb az út során. A városban nagyon kell figyelni, és kérdezősködni is tanácsos, a műemlékek különböző helyszíneken vannak!









Pergamon – Asklepieion


Pergamon – Zeusz-oltár

Lassan letelt az időnk, és indulni kellett hazafelé: Canakkale volt a következő állomás, a Dardanellák egyik ázsiai központja. Érdektelen hely, de – gondolom a kompnak köszönhetően – elég sok szálláson nem volt hely, és a maradék is 60 líránál indult (50-ért olyan szoba volt csak, ahol nem volt fürdő, csak a folyosón közös, ilyet pedig nem akartunk). Egy éjszakára végül kibírtuk a magasabb árfekvést is, de máskülönben még a város hangulata sem tetszett.


Annál inkább Trója, ahová másnap kora reggel indultunk, néhány kilométer innen. Sok minden itt sem maradt meg az évezredek alatt, de mégis érdekessé teszi a rengeteg információs tábla és rekonstrukciós ábra. Persze egyik kedvenc olvasmányom az Iliász, így szépen elképzeltem, amint Hektor rohangál a város falai között, illetve kívül felsorakozik az akhájok serege :)))









Szóljatok Odüsszeusznak, kész a faló! 🙂


Trójai szemléltető ábrák egyike: a város rétegei

Tója végeztével sikerült a 13 órás kompot elcsípni. Szombati nap ellenére is dugó volt Canakkaleban, így több, mint 20 percig vergődtünk a városban. Egyszóval nagy mákunk volt, behajóztunk és már indult is a komp, máskülönben egy órát várhattunk volna (minden órában van indulás).
A Dardanellák mellett vezető út mesésen szép tájakon visz, ha nem szorít az idő, szívesen eltöltöttünk volna itt pár napot. Néhány helyen pazar panorámaként bal kéz felől az Égei-tenger, jobb felől pedig a Márvány-tengerre nyílt egyszerre kilátás. Edirne után pedig már az egyszer bejáratott útvonalat ismételtük, természetesen visszafelé.

Hazafelé érdemes Nis-ben jól figyelni. Nem vettem észre a Belgrád felé menő elkerülő utat, így bementünk a városba, ott pedig elég rosszul van minden táblázva, 20 km felesleges autókázás az éjszakában lett a dolog vége.
A bolgár-török határnál ember által fel nem fogható kamionforgalom van, min. 5-10 km-es sorban állnak. A bolgár-szerb pedig még ennél is kritikusabbnak látszott. Talán az uniós-tagság enyhít ezen valamit, de akkor is nagyon kell figyelni, mivel a kamionok elfoglalnak egy sávot a kettőből, így a szembejövő oldalon kell navigálni (vagy szembejövő forgalomra számítani). A határ közelében még olyan balesetet is láttunk, hogy a kamionok közül a kávézó parkolójából kijövet találta el valaki a főúton haladót. Igaz, nem volt komoly, az autók épp csak összekoccantak, de ha engem talál el, biztosan tépem a hajam. Alternatív és frissítő megoldásként a szerb oldalon érdemes bemenni a határvárosba, Dimitrovgrádba, ott lehet jobban haladni is, és ha úgy tetszik, egy jó kávét meginni.
A két hét mérlege végül több mint 4500 km-nyi út megtétele volt. A Kecskemét-Isztambul és Canakkale-Kecskemét távot egy huzamban tettük meg, természetesen másfél-két óránként pihenőkkel. Aki nem bírja az ekkora távot, és van ideje, nyugodtan álljon meg pl. Plovdivban, igen szép az óváros. Mi is ezt terveztük visszaúton, de a végén úgy döntöttem, hogy haladjunk, és az éjszaka leple alatt a kisebb forgalomban inkább hazavezettem, így “megtakarítva” magunknak a vasárnapot, hiszen hétfőn már dolgozni kellett.


A végére pedig következzen néhány adat:
Teljesen pontos statisztikám nincs, mert az indulás előtt utolsó pillanatban derült ki, hogy a kilométeróra jeladója meghalt, így már nem tudtam cseredarabot beszerezni. A hozzávetőlegesen elvégzett számításaim alapján kb. 4500-4800 km volt a teljes út. A benzinfogyasztás nagy átlagban kb. 9 literre jött ki, ami sokkal jobb a tőlem megszokottnál. Igaz spóroltam a technikával, hiszen nem feltétlen öröm külföldön a szervízlátogatás. Az Alfa 155 pedig a nemcsak felénk, hanem a Balkánon is ritka autó.
Általában minden nagyobb etapban sikerült hozni a minimum 90-100 km/h átlagsebességet úgy is, hogy másfél-két óránként megálltunk 5-30 perc szünetet tartani. Reggel 5:30-kor indultunk Kecskemétről, és 23:30 óra magasságban értünk Isztambulban az autópálya fizetőkapuhoz (szerb-bolgár határon óraállítás!). Innen még több, mint két órát vergődtünk a dugóban, plusz a városban kalandoztunk, amíg a szálláshoz értünk. (Érdemes a taxisokkal is konzultálni szállásügyben, segítőkészek!). Kecskemét-Isztambul kb. 1300 km.
Isztambul-Pamukkále ~650-700 km volt, 10 óra magasságában indultunk a szállodából, és este 7 körül érkeztünk. Pamukkale-Marmaris ~280 km afrodisiasi kitérővel. Reggel 9-kor indultunk, megnéztük Afrodisiast, és délután 6-kor már a tengerben fürödtünk, addigra szállást is találtunk. Marmaris-Ephesos-Dikili ~250+350 km, egy nap alatt abszolválható, de ehhez az kellett, hogy reggel 8-kor már úton legyünk, ám este 8 óra körül már volt szállásunk.
Dikili-Pergamon-Canakkale ~280 km, szintén egy napos program, és ebbe belefér a Pergamoni műemlékek megtekintése. Canakkaleból a 13.00-ás komppal indultunk, Edirne felé félúton megejtettünk egy nagybevásárlást egy Migros szupermarketben (gabonafélék, vöröslencse, olivaolaj, kekszek, édességek, ivólevek -a török rostos levek nagyon jók, és feleannyi, mint itthon-, stb.), illetve az Ida hegyen megálltunk olívabogyót vásárolni az út menti árusoknál. Nagyon sajnálom, hogy csak egy üveggel vettünk, a vörös olíva mennyei volt, és bár ott sokalltam az árat, itthon drágábban csak feleannyit kapni. Szófiában a benzinkútnál pont kezdődött az este 9-es (10-es) VB-focimeccs, Nist nagyjából helyi idő szerint éjfélre értük el, 2-3 körül értünk ki Belgrádból, majd 5-5:30-ra voltunk a magyar határon.
Szemenyei Gyula





Ráadás – olvasói kérdések – válasszal


Kedves Szemenyei Gyula!
A napokban Törökországba utazunk , van lehetőség fakultatív útra Pamukkaleba. Az idegenvezető szerint nem érdemes elmenni ,mert nincs már víz a teraszokon (???) és Antalyaból nagyon hosszú az út . Kaphatok friss infót ezzel kapcsolatban? Köszönöm : Márta – August 13, 2007 6:57 AM


Kedves Márta!
Az idegenvezetőnek részben igaza van. A turizmus valóban óriási károkat okozott a medencékben, ám pár éve elkezdtek egy rehabilitációs programot, és már szemmel látható eredményeket értek el, tulajdonképpen “visszanövesztik” az elpusztult teraszokat, illetve most már csak a kijelölt utakon, mezítláb lehet közlekedni. A beszámolómban is látható képet magam készítettem 2006 júniusában, szóval ha lehetőség van rá, nem szabad kihagyni, nekem óriási élmény volt látni. És természetesen az ókori fürdőváros, Hierapolisz romjai is csodásak.
Amikor mi voltunk akkor víz is volt, habár azt én is hallottam, hogy nagy esély van arra, hogy a helyet tápláló forrás pár évtized múltán ki fog apadni. Az elképzelhető, hogy a nagy szárazság miatt most is kisebb a vízhozam, illetve jónéhány medence száraz. Ugyanis pont az a lényeg, hogy azzal tudják gyorsítani a rehabilitációs folyamatot, hogy amikor a medencék megtelnek vízzel, akkor elterelik a vizet, és hagyják teljesen kiszáradni, így a víz teljes ásványi anyag tartalma beépül a medence falára. Közben találtam egy linket, az itteni képek szerint sem száraz minden:
http://poundster.com/turkey/white-rocks-pamukkale-turkey
Szóval úgy gondolom, hogy mégis érdemes megkockáztatni a kirándulást.
Üdvözlettel, Szemenyei Gyula – August 13, 2007 9:51 AM





Kedves Gyula!
Üdvözletem és elismerésem küldöm!
19 évvel ezelőtti török motorkirándulásunk közepette, egy török sráccal ósszebarátkozva tudomást szereztünk Kappadokia létéről. és mindíg bennünk volt egy valamiféle vágy, hogy egyszer meglátogassuk. Aztán most, 3 gyerekkel, és egy 8 éves Renault Megane autóval idén öten nekivágunk a következő túrának (a megállóhelyeket írom):
-Halas-Isztambul. 2 éjszaka, városnézés.
-Isztambul-Rodostó-Trója-Pergamon-Kusadasi.Utóbbiban 5 éjszaka, kirándulások: Ephesos, Milétosz-Didime, Aphrodisias.
-Kusadasi-Pamukkale-Göreme(Kappadokia).2 éjszaka Kappadokia 1 napos megtekintése
-Göreme-Edirne. 1 éjszaka
-Edirne-Rila. Régi adósságunk magunk felé a kolostor meglátogatása (Kétszer jártunk BG-ban és idő miatt kimaradt)
-Rila-Kiskunhalas.
Még nem mertem összeadni, de 5000 km felett lesz.
Mostanra összeállt a forrás, keresem a neten az erre megfordult ritka hollók tapasztalatait, ez alapján tovább pontosítom a költség-és megvalósítási tervet.
Leginkább a közbiztonságról és a hosszú utazás alatt előjövő problémák kezelési lehetőségei (megállás, WC, stb) érdeklődöm. (A bolgár-szerb utakat több soron végigjártuk mostanában, de Törökországban utoljára 89-ben jártunk.)
Kösz a segítséget: Hegedűs Zoltán – March 06, 2008 11:31 PM


Kedves Zoltán!
Csak irigykedni tudok az útitervet látva J Szerintem az általánosan ajánlott dolgokon túl nem kell semmiféle extrémitásra külön felkészülni. Mint az iszlám országokban az jellemző, sokkal jobban kinézi magából a társadalom a tolvajokat, s a köztörvényeseket általában. Tényleg, az a tapasztalatom, hogy az iszlám országokban jobb a közbiztonság, mint itthon. Persze a frekventált turistás-helyeken nem árt az óvatosság, mint a világon bárhol, zsebtolvaj előfordulhat, éppen ezért érték ne legyen elöl, lehetőleg a kocsiban sem legyen semmi sem szem előtt, pénz, útlevél, bankkártya legyen biztonságos helyen, sőt mi a pénzt mindig több helyre szétosztva tároljuk, ebből soha nem lehet baj. A tárcában elöl mindig csak annyi legyen, ami mondjuk az elkövetkezendő 1-2 nap kiadásait fedezi. De egyébként tényleg semmilyen negatív tapasztalatunk nem volt, nem is láttunk ilyet. A bazár más hely, ott könnyen átvernek, észnél kell lenni, nagyon rafkósak J Gondolom ezt sem kell külön ecsetelnem.
Mivel az utak nem mindenhol az igaziak, nem érdemes túl peres gumival nekivágni az útnak, de amúgy amivel a hazai, esetleg pesti utakon eljár az ember, kint is megteszi.
A nagyobb benzinkutak mentén kint is érdemes megállni, ott általában a hazai viszonylatokhoz képest nem vészes a mosdó és a wc. Néhol potttyantós, erre fel kell készülni, de ha ismeritek a bolgár viszonyokat, nagy meglepetés itt sem fog érni. Enni-inni még az utcai árusoknál is lehet, érdemes oda járni, ahová a helyiek is mennek. Ha nincs előre foglalt szállás, az sem baj, kint mindig találtok megfelelőt. Lehet alkuldni is. Mielőtt kiveszitek, mindenképp nézzétek meg a szobát.
Az Isztambuli közlekedés kissé kaotikus, mi a szállodánál letettük a kocsit, és mindenhová gyalog, vagy tömegközlekedve jártunk. Pár nap alatt bele lehet rázódni különben, de gyalogosan sokkal jobban megismerhető a hely, ezt preferáljuk másutt is. A törököknél is egyre több helyen van körforgalom, ezt két hét alatt nem tudtam igazán kiismerni, ott tényleg nagyon óvatosnak kell lenni, szinte kiszámíthatalan J
Mivel a törökök sem szeretnek adót fizetni, így az részben a benzinbe van beépítve. Másfél eurós árakra fel lehet készülni, de akár kicsit többre is, függően a nemzetközi helyzettől. Az árak egyre pedig jobban hasonlítani a mieinkhez, tervezz azokkal, legfeljebb marad egy kis tartalékod. Isztambulra ez különösen igaz. Keletebbre és a kisebb helyeken azért majd minden olcsóbb lessz, de itt sem árt óvatosan tervezni.
Ha van kérdésed, nyugodtan írj még, szívesen segítek, amiben csak tudok!
Üdvözlettel, Szemenyei Gyula – March 10, 2008 2:46 PM




A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Szemenyei Gyula: Törökország – autóval – 2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár