Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002

Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – 2002

Egy újabb miniatűr állandó szerzőnktől, melyben most a Törökországról szóló legfontosabb tudnivalókat foglalja össze egy korábbi nyaralás tapasztalataira is építve

Törökország európai állam, annak ellenére, hogy területének 97százaléka Ázsiában terül el. Ez az európaiság a régmúltból gyökerezik. Az ország nagy része Anatólia, mely az ókorban a görög, majd a római birodalom része volt, a Kelet Római Birodalom magja, fővárosa Bizánc. A város neve az oszmán birodalom alatt Konstantinápoly lett, majd Isztambul.Ma is ez a legnagyobb városuk majd hétmillió lakossal, a fővárost Ankarát három millió körüli népesség lakja.
A mai, modern államberendezés alapjait Mistafa Kemal (1881-1938.) tette le, aki népétől az Atatürk, azaz „Törökök atyja” nevet kapta. Atatürk a soknemzetiségű országból nemzetállamot kovácsolt, választásokat hírdetett, végrehajtotta az állam és a vallás szétválasztását, bevezette az európai öltözködést, az előnevek használatát és a latin ábécét is. Ez utóbbi szinte néhány hét alatt történt meg, hisz az ország lakosainak csak igen kis százaléka tudott akkoriban írni és olvasni.
A Török Köztársaság 1923-ban alakult meg, az országgyűlést ötévenként választják szabad és titkos választásokon. Bár az eltelt idő óta előfordultak államcsínyek, az igazságszolgáltatás és a katonaság rendszeresen fellép az alkotmány rendelkezései alapján a vallási színezetű pártokkal és politikusokkal szemben és visszaállítja a legitimitást.
Az ország éghajlata a mezőgazdaságnak kedvez, így e téren exportáló ország. Kilómétereket  utaztunk fóliasátrak és üvegházak között, ahol paradicsomot, paprikát, uborkát, padlizsánt és cukkinit termeltek. Máshol olajfa-, citrom-, mandarin-és narancsligetek zöldelltek, gabonatáblák és ánizskertek színesítették a tájat, váltakozva a nagykiterjedésű örökzöld és lombos erdőkkel, valamint a kopár sziklás területekkel, ahol apró növénykék próbálkoznak a megmaradással.

Mi Antalya környékével ismerkedtünk. Maga a város rohamosan fejlődik. Az elmúlt tíz év alatt 150 ezerről 500 ezer fölé nőtt a népesség száma, s jelenleg is nagyütemben folynak az építkezések.
Törökország a legfiatalabb európai állam. Az átlagéletkor 27 év, és ez köszönhető az egyre javuló orvosi ellátásnak, a nagyméretű gyermekhalandóság felszámolásának. A szegénység itt olykor valós, máskor látszólagos. A nomádok sátrakban élnek, szemmel láthatóan szegényen, ám legtöbbjük számára ez nem számít szegénységnek, hanem ez életforma, ez az igazi lételemük.Vannak olyan falvak, melyek kalyibákból állnak, ám képesek viszonylag rövid idő alatt megváltozni. Visszatelepül a vendégmunkás a faluba, és épít egy nyugati stílusú házat, hamarosan a falu nagy része követi a példáját, csupán az igényszintet kell megmutatni, tisztázni. A közép és felsőbb osztály igényei a 180-320 négyzetméteres lakóterületet is elérik. A jövő generációja számára egész falvakat, városkákat , városrészeket kezdtek el építeni.

A tengerpart legtöbb helyen köves, sziklás, hiszen hegyek szegélyezik, a víz kék és zöldes színekben játszik, nagyon tiszta és átlátszó.Tavasszal sokan jönnek erre a részre fürödni, és egyúttal sielni is. Télen is 16-18 fok mekeg van, míg a hegyekben a mínusz 10 fokot is eléri a hőmérséklet, így a tavaszi időszakban a 2-3 ezer méter magas hegyekben még jó sípályák találhatók, a tenger vize viszont már alkalmas a fürdésre és vízi sportokra, szórakozásra.

A romvárosok közül talán legjelentősebb Ephesos – ide régebben Szamoszról tettünk kirándulást-mely aránylag épségben fennmaradt. Érdekes látványt nyújtanak  Kekova romjai. Csak felső szintjei vannak a parton, az alacsonyabb városrészek egy földrengés következtében a víz alá merültek.
Myra nemcsak romjairól, de sziklasírjairól is híres, és e város püspöke volt Szent Miklós, a gyermekek Mikulása, kinek szarkofágját a Szent Miklós- templom őrzi, a neki tulajdonított csontokat pedig az Anatolyai Múzeumban láthatjuk. Sziklasírok és szarkofágok övezik Hieropolisz városának romjait is, melyről nem messze találjuk Pamukkale különleges képződményét.Pamukkale magyarul gyapotvárat jelent.Cseppkő vagy jégcsap képződményekre emlékeztető, természetes medencéket formázó, több száz méteres hegyoldal, mely teraszosan lejt. A hegyoldal csodás csipkézetét és vakító fehérségét a vízhordta mészkő-gipsz hordalék alkotta, s alkotja tovább. Egyszerűen lenyűgöző látvány, és jó benne mezítláb járkálni, gyógyvízében pihenni.

Beldibi és Kemer Antalya tartományhoz tartozó üdülővárosok, részei a török riviérának, valamikor kis halászfalucskák voltak. Érdemes ezeket a városokat is bejárni, megmerülni  mindennapos életükben. A mecsetek és dzsámik, az imára szólító müezzinek éneke, az óvárosok és a bazárok hangulata, a kabócák cirpelése, a népzene magyarosan bús, máskor vidám hangjai, a változatos tánc, a sülő kebab illata, a barátságos, mosoly és a bármikori alkukészség, a táj vad zordsága vagy idilli szépsége, a barna sátrak egyszerűsége vagy a paloták rafinált díszítése, a tevék és kecskék, s ki tudna mindent felsorolni – Európa ide vagy oda – ez Törökország, melynek lakói (távoli(?)) rokonaink.

Vedres Ferenc

A szerző írásai Az Útikalauzban

Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007

Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007

Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002

Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006

Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004

Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007

Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003

Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001

Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005

Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu