Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007


Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007



Hasznos információk a városról és az autóval elérhető környék látnivalóiról – Mesopotamos, Ammoudiában, Paxos, Antipaxos, Sivóta, Kassopé, Zalongó, Arta, Igoumenitsa, Korfu, Lefkada  – szép képekkel


Közel egy évi internetes felkészülés, számolgatás, többszöri uticél változtatás után ismét felkerekedtünk, hogy lassan már az egész család kedvencévé váló Görögországba látogassunk.
Délután 3-kor indultunk, és fővárosunkat kikerülve – megspórolva így közel 300 kilométert – már 18 órakor Röszkén voltunk. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen jól fog jönni ez a most megspórolt km-keret a későbbiekben.
A határon nagyon gyorsan, szinte 5 perc alatt átértünk, lehet, hogy ennyi sem volt. Váltottunk dínárt 100 euróért, ebből kétszer tankolni is tudtunk később.
Kis meglepetés ért, hogy már az új határátkelő működik, és rögtön a határ túloldalán van egy kényelmes, új MOL kút. Itt rátöltöttünk a benzinre, biztonság okáért és útrakeltünk.
Az odafelé vezető út minősége feltűnően sokat javult tavaly óta, csak azok a fránya sebességkorlátozó táblák maradtak, de azokból jó sokat találtunk még mindig. Próbáltuk tartani a korlátozásokat, így megúsztuk a közeli ismeretséget a lesben álló rendőrökkel. Ez szerencsére visszafelé is így volt!
A pályadíjak Szerbiában: 400-400-1050-240 dínár voltak.


Macedóniában is váltottunk dénárt 10 euróért, ebből bőven maradt a következő nyaralásra is, hiszen a meglévő 3 kapuból csak 2 működik, itt 50 és 60 dénárt fizettünk.
Az elterelés miatt sokáig csak kétsávos úton mehettünk, de a hajnal már így is Evzoniban köszönt ránk, ahol megrettentünk a hosszú kocsisort látva. De alighogy beálltunk a sorba egy görög határőr már jött is, és látva a rendszámunkat már intett is, hogy mehetünk előre. Nem is néztük, hogy a többiek milyen rendszámmal rendelkeztek, hanem örömünkben villámgyorsan tovább is autóztunk, immár görög földön.
A legközelebbi Olympus Plaza pihenőhelyen álltunk meg, hogy elfogyasszuk várva várt „első frappénkat”! Később ittunk ennél sokkal finomabbakat is, de mégis leírhatatlan érzés volt annyi várakozás után kortyolni ezt az elsőt.


Ha tudtuk volna milyen út vár ránk, lehet, hogy még több frappét iszunk, de így hatalmas lendülettel nekivágtunk, hogy átkeljünk a Pindos-hegységen és végre láthassuk Pargát!
Hát ehhez képest! Szédítő mélységek fölött, félelmetes szerpentineken autózva, többszöri eltévedés után csak délután 2-kor értünk el szálláshelyünkre.
Itthon már felkészítettek, hogy szép az apartmanház is, az udvara is, medence is van, stb. egyedül a 3-as szobát ne fogadjuk el, mert az szörnyű. Amikor hullafáradtan, egy frissítő zuhanyra várva megláttam a szobaelosztást, és láttam a nevem mellett a hatalmas 3-as számot, enyhén szólva hisztériás rohamom lett, és visszaültem a kocsiba, hogy nem maradok egy percet sem.
Persze erőm nem lett volna visszaindulni, fogalmam sincs mit tettem volna. Telefonálgatások kezdődtek az itthoni irodával, és a helyivel egyaránt, de nem igazán tudtak elfogadható javaslatot, megoldást adni, ezért úgy döntöttem, hogy pihenjünk egy kicsit, aztán majd kitalálunk valamit.


Este, már kicsit pihentebben nekiindultunk, hogy megkeressük az irodát, de ott hamar kiderült, hogy hiú remény volt megoldást várni, mivel az idegenvezető is csak helyettesített, és ahogy hallgattuk a buszos utazók nagyon hasonló problémáit, úgy gondoltuk, jobb ha maradunk, és majd legfeljebb átfertőtlenítem a szobákat és kész.
Persze azért két hétig nagyon hiányzott a normális ablak, ahol fény jön a szobába (nekünk csak két börtönablakszerű jutott, rácsokkal), viszont az ideiglenes lakók, a gyík, az egér, a szöcske nem hiányoztak, ők megvoltak.


Az egeret csak hazafelé tudtam meg, mert a fiam azt mondta, hogy Ő ugyan látta többször is a konyhában, de félt, hogy ha megmondja, szegény egér frászt kap a sikításomtól, ezért inkább nem szólt.
Rendes tőle, nem igaz?!
Megbékélve a helyzettel, ugyan a bőröndökből nem csomagoltam ki, abból öltözködtünk, de reggel már derűsebben láttam mindent, és elhatároztam, hogy nem hagyom elrontani az üdülésemet ezekkel a rossz dolgokkal.
Ugyan az időjárás még megpróbálkozott ezzel nálam, mert kétszer is nagyon hűvös, esős napunk volt, de alapjában véve azért szép időnk volt, és a kedvünk is szép maradt.


Pargában nem csalódtunk, mindenki igazat mondott, aki már járt ott. Mintha egy szigeten nyaraltunk volna, az egész városnak olyan hangulata volt, és utószezon ide, vagy oda, de még mindig nyüzsögtek a turisták a városban. A helybéliek nagyon kedvesek voltak, bármerre is mentünk, előre köszöntek, kérdezgették honnan jöttünk, mivel gondolom nem tudták beazonosítani, ahogy beszéltünk egymással.
Amikor mondtam, hogy Magyarországról rögtön fülig ért a szájuk, és ha lehet fokozni, még kedvesebben foglalkoztak velünk.








Mivel autóval voltunk, így fakultatív programot nem vettünk igénybe. Bejártuk a környéket, és csodaszép helyekre sikerült eljutnunk. Sajnos nagyon sok látnivaló kimaradt még így is, de legalább van indok még egyszer visszamenni majd oda.


Megnéztük az Acheron-folyót, amiről a régiek azt tartották, hogy a halottak birodalmának határfolyója. Útbaejtettük a Mesopotamos faluban lévő Necromantion jósdát is, amelyet Hádész és Perszephoné tiszteletére emeltek, és már Homérosz is említi az Odüsszeiában.
A legérdekesebb része a labirintus, ahonnan le lehet jutni a kriptába, amiről azt tartották, hogy Hádész és Perszephoné palotájának a legfelső emelete.










Nagyon érdekes volt ilyen ősi falak között bolyongani, és később a folyót látni. Vad és zabolátlan, nekem úgy tűnt, mintha csak egy rövid időre lenne nyugodt, de amikor megelégeli a sok látogatót, megvadul és elsodor mindent! Rettenetesen hideg a vize, én alig tudtam belelépni, pedig állítólag, aki megfürdik benne, halhatatlan lesz. Hát sok örök életű ember lesz a földön, mert sokan fürödtek benne, én pár pillanatig bírtam, mert csontig hatolt a hideg!


Hogy mégis fürödjünk is kicsit, megálltunk Ammoudiában, ami Mesopotamos mellett van. Ez egy széles, homokos part, egy csodálatos öböl.








Itt található az Acheron-folyó deltája is, innen indulnak hajós utak a folyón. Ezt mi kihagytuk, de kellemes szórakozás annak, aki felkeresi ezt a partot is.
Csodaszép napunk volt, örültem, hogy láthattam mindezt.


Befizettünk Parga kikötőjében a Marco Polo hajón egy Paxos-Antipaxos kirándulásra. Eredetileg egy másik hajóval akartunk menni, amelyik megáll pár órára Antipaxos, Vrika Beach-en is, de sajnos az a hajó már befejezte a szezont, úgyhogy a Marco Poloval mentünk.
Nem unatkoztunk egy percig sem, mert a kapitány végigszórakoztatta az utat, és hangulatos görög zene szólt végig. Sajnos a delfinekről lemaradtam, pedig voltak azok is.
Gaiosban, Paxoson volt 3 óra szabadidőnk. Ebédeltünk, sétáltunk, fotóztuk a hangulatos utcákat, a helybélieket. Csendes kis városnak tűnt, jól lehetne itt pihenni.
Utána áthajóztunk Antipaxosra, de sajnos nem kötöttünk ki sehol, hanem csak a hajóról lehetett a vízbe ugrálni. Erre viszont csak nagyon jó úszók vállalkoztak, mert elég mély volt víz, viszont kristálytiszta, türkizkék!








Sajnáltam, amikor végetért a hullámlovaglás, mert visszaértünk Pargára délután fél 6-kor. Még volt idő a napból, ki is használtuk, és végre szétnéztünk a városban nappali fényben is.
A város fölé magasodó várból csodálatos felvételeket lehet készíteni Pargáról a lemenő nap fényében.








Csodálatos dolog a szűk kis utcákon bolyongani, vásárolgatni a bazárokban, belesni az ott lakók mindennapjaiba. Szóval nem lehet unatkozni egy percig sem.


A közelben található Ali Pasa, Epirus despotájának egyik vára is, ahová indul Pargáról egy kisvonat is, és hangulatos kirándulás keretében lehet feljutni a várba, de mi autóval kerestük fel, mert továbbindultunk Sivóta felé.
A várban nem sok látnivaló található, viszont a kilátás csodaszép. Egy idős, görög nénike árult ott diót, mandulát, fügét és különböző fűszereket, amikről görögül, nagyon kedvesen elmondta, hogy melyik fűszer mire való. Nem zavarta, hogy egy szót sem értettünk belőle.
Azt viszont kikötötte, elmutogatva, hogy ne fotózzuk le. Gondolom már elege volt a sok turistából, aki nem vásárol, csak fotózgat szüntelenül.
Továbbindulva Sivóta felé álomszép strandokat, öblöket fedeztünk fel, mindenhol letáboroztunk volna szivesen, de hajtott tovább a kíváncsiság. Érdemes megnézni Sivótát is, bár sokkal csendesebb, nyugodtabb kisváros, mint Parga.








Jutott azért idő pihenésre is, amit általában a Lichnos Beach-en töltöttünk. Ez egy kavicsos part Pargától kb. 2-3 km-re. Állítólag gyalogosan is el lehet oda jutni, egy olajfaligeten keresztül. Legtöbbször nagy hullámok voltak, de szép, tiszta vizű öböl. Van ott két taverna és napágyak is kölcsönözhetők. Még egy kenuhasználat is benne van az árban, egész napra.
Pargának még több strandja is van: a Valtos Beach, a Krioneri, a Piso-Krioneri, és a közelben van Sarakiniko (ide hajóval lehet eljutni a kikötőből), szóval van választék bőven.


Egyik esős reggelen elhatároztuk, hogy kirándulós napunk lesz. Elindultunk Kassopé felé, ahol egy település maradványai találhatók. A belépés ingyenes. A panoráma csodálatos lehet innen tiszta időben, sajnos nekünk nem volt az igazi, mert felhős volt az idő, de nagy élmény volt egy ilyen régi „városban” sétálgatni.
Felkerestük Zalongót is, ahol egy kolostor található és egy emlékmű az asszonyok emlékére, akik ide menekültek az őket üldöző albán csapatok elől és gyermekükkel a karjukban inkább a mélybe vetették magukat, minthogy az ellenség kezébe kerüljenek.








Sajnos magához az emlékműhöz nem tudtunk felmenni, mert hatalmas felhőszakadás ért utol bennünket, így továbbautóztunk Arta felé.


Artáról azt olvastam, hogy még elkerülte a turizmus, így egy igazi görög kereskedővárost fedezhetünk fel. Ez részben igaz, mert láttunk ugyan turistabuszokat, de nem volt zsúfoltság, és a tavernákban, üzletekben is tényleg szinte csak görög szót hallottunk.
Egyik látványossága az Old Bridge. Ez egy 17. században kőből épült „szamárhátú” híd, amihez egy legenda is fűződik. A hidat építő mesternek a saját feleségét kellett befalazni a híd legmagasabb pillérébe, mivel folyton ledőlt, és egy jóslat szerint csak így lehetett befejezni az építkezést.
Ennek ismeretében érdekes érzés volt lépkedni a régi köveken. Nem tudom igaz-e a legenda, de az biztos, hogy a híd áll, és gyönyörű!
Artában még több bizánckori templom is található, és múzeumok. Ezekre sajnos már nem jutott időnk, és a Népművészeti Múzeum zárva is volt, de a híd mellett található egyik tavernában megvacsoráztunk és fáradtan, de elégedetten visszaindultunk Pargára.


A közelben található még Nikopolis is, ahová Kassopéból annak idején áttelepítették a lakosságot, de már késő lett volna felkeresni. Remélem azért még valamikor megláthatom! Itt is található múzeum, és színház romok is.


Nem maradtak ki a szigetek sem a nyaralásunkból. Átautóztunk Igoumenitsába, ahonnan komppal átmentünk Korfura. Bár már kétszer is nyaraltunk Korfun, a fővárost még nem igazán ismertük meg. Hát ez most sem sikerült teljesen, de legalább bepótoltunk pár hiányosságot.
Megnéztük a Régi Erődöt, az Esplanade teret, a Gerald Durrell parkot, és az Óvárosban bolyongva vásárolgattunk a bazársoron, megebédeltünk egy tavernában, sétáltunk a Listonon. Nagyon hamar eltelt a nap, és indulhattunk a kikötőbe, mivel már így is késő este lett, mire kikötöttünk újra Igoumenitsában.











Ajánlom, hogy mindenki tájékozódjon a kompok neve, és kategóriája felől, mert nagy eltérések lehetnek árban. Az indulás időpontjainál semmit sem érnek a menetrendek. Görög szokásokhoz híven össze-vissza indulnak a kompok. Legalábbis sem oda, sem vissza nem találtuk a menetrendben azt a hajót, amivel utaztunk.
Szerintem Igoumenitsára is érdemes lenne pár órát rászánni. Kikötőváros ugyan, de görög és nagyon hangulatos! Sajnáltam, hogy már sötétben értünk vissza, így nem tudtunk szétnézni.


Lefkadára autóval mentünk, mivel a szigetet szokatlan módon, de egy út is összeköti a szárazfölddel.
Lefkadára eddig soha nem vágytam nyaralás céljából. Na, ez most megváltozott alaposan, mert nagyon meglepődtem, amikor megláttam azokat a hatalmas hegyeket, a hangulatos kis görög falvakat, és azt a hihetetlen szinű vizet, ami fogadott ott minket. Nem győztem fotózni, kamerázni, hogy megőrizzem azt a hangulatot magamnak.
Egremniben kötöttünk ki, ahová szerintem érdemes inkább délelőtt menni, mert délután már hatalmas, embernagyságú hullámokat találtunk ott. Az út kicsit fárasztó, mert többszáz lépcső vezet lefelé, de megéri!!!
Hihetetlen a látvány! Még soha nem láttam olyan kék vizet, és ráadásul legalább ötféle kék színben pompázott a tenger. Csodálatos látvány volt! Felejthetetlen.
Visszafelé megálltunk egy pici görög faluban pihenni, és miközben egy jégkrémmel hűsítettük magunkat, elfigyeltük a helybélieket, én szokás szerint álmodoztam kicsit, hogy milyen lenne ott élni, és már vége is volt a napnak!








Nagyon hamar eltelt ez a nyaralás is. Utolsó este még sétáltunk egyet Pargán, vásárolgattunk, fotóztunk, hogy minél több pillanatot magunkkal hozhassunk haza, majd szomorúan becsomagoltunk.
Reggel korán elindultunk, hogy még benézhessünk Makrigialosra, tavalyi nyaralásunk színhelyére is.


Visszafelé egy könnyebb, viszont kicsit hosszabb utat találtunk, ami nem a szerpentineken, hanem egy völgyben vezetett végig, Grevenánál már rátérhettünk az autópályára, de még így is délután lett, mire Makrigialosra értünk.








Megebédeltünk egy tavernában, sétáltunk a faluban, nosztalgiázva a tavalyi nyaraláson. Irigyeltük a turistákat, akik épp akkor érkeztek, még a buszról pakoltak kifelé! Parga nyüzsgése után kicsit csendes volt a falu, de nekem így is tetszett. Szivesen maradtam volna itt is pár napot, de pár óra után továbbindultunk, mert még hosszú út volt előttünk.
A határon még vásároltunk kicsit, és este 7-kor már átléptük a görög határt.


Macedóniában hatalmas szélvihar és eső volt végig, nagy forgalom, elég rossz utunk volt, ez Szerbiában már kicsit csillapodott, de ott megállapítottuk, hogy a visszafelé vezető oldalon még ugyanolyan rossz az út minősége, mint tavaly. Lassan is lehetett haladni, mert éjszaka ide-vagy oda, de elég sok rendőrt láttunk mindenfelé.
Bizony reggel lett, mire Röszkére értünk, már negyed 6 volt, mikor a magyar határőr nekiállt átnézni az autónkat. Ő volt az első és egyetlen, akit érdekelt, de szerencsére 10 perc múlva már a magyar utakon autóztunk.


Fáradtan értünk haza, de teli élményekkel és pár óra pihenés után akár már indultunk volna vissza.
Ez az érzés nálam még mindig nem múlt el, még mindig a tengerrel álmodom és már tervezem a következő évi nyaralást, ami valószínű, hogy újra Görögország lesz. Csak egyre nagyobb gondban vagyok, mert vágyom vissza a már ismert helyekre is, és vonz az ismeretlen is.
Még nem tudom hol fogunk kikötni, de csalódni nem fogunk Görögországban, úgy érzem!
Nagyréde, 2007-09-25.


Kirschné Busai Anikó


A szerző írásai Az Útikalauzban

Busai Anikó: Egy kis barangolás Hévízen és a Dunántúl közepén – 2007

Busai Anikó: Hévíz és a balatoni régió II. – 2008

Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007

Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét rengeteg kirándulással – 2008


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár