Csabay Márton: Télből a nyárba – Tenerife – Kanári-szigetek, Spanyolország – 2014

Nyaralás februárban, saját szervezéssel, épeszű, belátható költséggel. Kedvcsináló, néhány hasznos információ és szubjektív élmények, benyomások, tapasztalatok, nem időrendben, hanem témakörök szerint, szép fotókkal

Spanyolország, Kanári-szigetek, Tenerife, Playa de Las Américas, Costa Adeje, Los Gigantes, Masca, Garachico, Teide, Teide Nemzeti Park

Szervezés, előkészületek

December elején vettük meg a repülőjegyeket, madridi átszállásokkal oda-vissza. Az ismert repülőjegy-keresők segítségével először a BUD-TFS viszonylatot bombáztam, voltak is találatok, de eléggé borsos áron, közvetlen járat pedig nincs, csak átszállással, főleg London, Brüsszel, Barcelona és Madrid. Érdemes külön-külön is lekérni az összegeket (Budapest-akármi, akármi-Tenerife), és figyelni a dátumokat. Nekünk így lett a legolcsóbb. Fontos, hogy ne jelöljünk ki pontos dátumot előre, mert a repülőjegy-árak teljesen rapszodikusak, viszont Tenerifén rengeteg szálloda van (csak Las Américasban legalább harminc, és hatalmasak), akkor mész és jössz, amikor akarsz. Időpontilag a kb. két hónappal előre nagyjából jó, nem csak a repülő, hanem a hotel, és az autóbérlés költségeinek szempontjából is.

Naplemente Las Américasban

Repülés

Budapestről Madridba, aztán a végén ugyanezen a viszonylaton vissza a rózsaszín-lila fapadossal utaztunk. Mindkét alkalommal jelentős késéssel indult, de a célállomásig behozta. Csomagokkal gondunk nem volt, de másnak igen, ahogy láttuk, a megadott kézipoggyász-méreteket komolyan kell venni.
Madridból Tenerife déli reptérre, és vissza a kék-sárga, ír társasággal repültünk. Ahogy előzetesen olvasgattam, nekik elég rossz a hírük, hogy a legapróbb dolgokba belekötnek, stb. Ehhez képest a kézipoggyász-méret nagyobb, mint rózsaszínűéknél, és a 15 kilós feladott csomagjeggyel odafelé 15,6, visszafelé –felbátorodva- 18,5 kilós koffert adtunk fel, minden további költség nélkül. Pontosak is voltak, nem volt velük semmi gond.

Autó

Tenerifére érkezve, amikor kilépsz a repülőből, szó szerint fejbevág a meleg. Kapkodtuk lefelé a kabátot-pulcsit, aztán gyorsan beraktuk őket a bőröndbe, és elindultunk az autóért. A terminálon egymás mellett vannak az autóbérléssel foglalkozó cégek standjai, egyik-másik előtt hosszú sor kígyózott, arra számítottam, hogy mi sem ússzuk meg. Ehhez képest annál az ablaknál, amelyik kizárólag kanári-szigeteki, helyi cég, senki nem volt, a hölgy 1-2 perc alatt beírta az adatainkat a gépbe, kártyával fizettünk, odaadta a kulcsot, és közölte, hogy itt és itt van az autó, ennyi. Azt hittem, sokkal bonyolultabb lesz, igencsak meglepődtem, pozitív értelemben persze. Egy normál, 4 ajtós, légkondicionált, 120.000 kilométeres Fiesta 108 EUR volt 8 napra. Ahogy hallom, máshol a dupláját is elkérik, arról nem is beszélve, hogy itt a teljes biztosítást is tartalmazta az ár.
Amikor visszavittük az autót, annyit kérdeztek, hogy hová parkoltam, és félig van-e a tank (úgy vittük el), de meg se nézték. Kulcs vissza, köszi, ennyi. 10 másodperc se volt.
A Kanári-szigetek Spanyolországhoz tartozik, de az üzemanyag sokkal olcsóbb, mert más vámszabályok vonatkoznak ott rá. Az utazásunk időpontjában Madridban 1,3-1,4 EUR volt egy liter 95-ös, Tenerifén pedig 0,99-1,08 között mozgott! (Magyarország 1,2-1,3). A két autópálya ingyenes, és fizetős parkolóhelyet sem láttam (igaz, Santa Cruzban, a fővárosban nem voltunk).
Hazafelé jövet beleszaladtunk egy balesetbe a sztrádán. Igyekeztünk minél jobban kihasználni az időt, és nem túl korán indulni, gondolva, hogy inkább a strandon töltsük a napot, ne a reptéri tranzitban. No, egy „picit” ideges lettem, nem tudom, mit tudtunk volna csinálni, ha lekéssük a gépet. Szerencsére pár perc múlva odaértünk a helyszínhez, és nem lett nagyobb baj, de azért érdemes ilyesmire is gondolni…
Érdekesség, de egyúttal sajnos fontos is lehet! Nappal, jó időben tilos (!) felkapcsolni az autó fényszóróit, beleértve az autópályát is! Ez számomra teljesen érthetetlen, de tényleg így van. Az alagutak előtt van egy tábla, hogy gyújts lámpát, de rögtön utána jön egy másik tábla, ami a fényszóró-ikon+kérdőjel kombinációval figyelmeztet, hogy ha nappal van, nyomd le. Ha elfelejted, rádvillognak…

Szállás

Háromcsillagos hotelben laktunk, félpanzióval. Nem közvetlenül a parton, 4-5 perc sétára onnan. Alapvetően mindennel meg voltunk elégedve, de néhány hasznos információval esetleg szolgálhatok.
Önellátásos formában csak annak javasolnám a nyaralást Tenerifén, aki szeret főzőcskézni, magának bevásárolni, mert az éttermek drágák. Nem tudok elképzelni olyan szerény reggeliket-vacsorákat egy hétig, hogy kevesebb pénzt költenénk rá, mint a félpanzióra, ha jó időben foglalod. Nem is beszélve a kényelemről és a ráfordított időről. (Tenerife nem Horvátország, alapvetően nincsenek tengerre néző, jól felszerelt, tágas apartmanok, ahol jó a teraszon vacsorázni.)
Az all inclusive olyan szolgáltatás, ami nem nekünk való, mert reggel elmegyünk, vagy a strandra, vagy kirándulni és este vissza. Aki a négy fal között tölti a nyaralást, annak egészségére. Ide tartozik az egyik rossz tapasztalatom, ami nem a szigetre, hanem az oda utazó emberekre, elsősorban angolokra és más, gazdag nyugat-európaiakra vonatkozik: ennyi tehetetlen, szerencsétlen, kétbalkezest egy helyen még sehol sem láttam. Telepakolja a tányérját, otthagyja a kétharmadát. Nem tölti tele a gép csurig a poharát narancslével, megnyomja még egyszer, és hagyja a felét elcsorogni, pedig ott a stop gomb. Nem indul a lift, kihajol az ajtón, hogy mi van, és nem jön rá, hogy a fotocella nem engedi csukódni az ajtót. Bezabál reggel, utána üdítőzik, két óra múlva megint eszik, aztán snack vacsoráig, és újra zabál. Ül, mint egy Buddha, és néz maga elé, miközben egy csodálatos környezetben, nyári melegben van február elején, és nem tudja értékelni. Ugráltatja, megalázza a személyzetet, pincéreket, azt hiszi, joga van hozzá, mert „kifizette”.

Árak

Éttermekről már ejtettem szót feljebb, annyit pontosítanék, hogy tapasztalatom csak Playa de Las Américasra terjed ki, de ott tényleg drágák. És rengeteg étterem, söröző, bár van. Nem úgy kell elképzelni, mint itthon, mondjuk Balatonon, hogy van egy pavilonsor, 7-8 különböző hellyel, hanem az egész város egy nagy szolgáltató, a szó szoros éttermében tíz méterenként újabb és újabb beülős helyek, többé vagy kevésbé agresszív „behívogató” emberekkel, akikkel nem szabad felvenni a szemkontaktot sem, mert akkor nem száll le rólad. (Fórumokon, más oldalakon az órákat-napszemüvegeket áruló afrikaiakról írták ugyanezt, szerintem ők meg se közelítik bunkóságban az éttermek előtt álló, ottani emberkéket.) Egy sima, esti séta alatt 30-40 ilyen előtt kell elhaladni, és szó szerint nem lehet nézelődni se nyugodtan, a fentiek miatt.
Egy főétel körettel 25-30 EUR, egy pizza 15-19, egy korsó sör 2,5-3,5 (de napközben sok helyen láttam, hogy akciós, 1-1,5, aztán estére megdrágul), egy helyen ittunk egy üveg (7dl) nagyon finom fehérbort 15-ért, az se kevés, de volt a lapon 65 eurós is. Egy normál gombóc fagyi 2 EUR, strandon a napozóágy 5 egy napra, WC undorító, de ingyenes, és van zuhany is, abba se kell aprót dobálni. (Playa de las Vistas, Playa del Camisón, Playa de la Troya – ezek veszik körbe a várost.) Élelmiszerboltok is vannak bőséggel, kicsit nyilván drágábbak, mint itthon, de ki lehet bírni. 1,5l ásványvíz 0,5 euróért már van, egzotikus gyümölcsök 2-3 EUR/kg áron, üveg bor 5-nél indul, dobozos (!) spanyol Sangria, egész jó amúgy 2 EUR volt, és másfél liter. Ja, és prémium sörök, klasszul lehűtve, olcsóbban, mint itthon! (Carlsberg, Warsteiner, Heineken 0,9-1,1 EUR). Képeslap 0,3, hűtőmágnes 1,5-3, Tenerife feliratos póló 10-12, papucs 5-10, törölköző 6-8.

Időjárás, strandok

Az egész nyaralás legkellemesebb meglepetése volt az időjárás, és ugye annál fontosabb nincs is. A hazai weboldalak örök tavaszról írtak, a meteorológiai előrejelzések 18-20 fokokat, és félig-meddig borult időt, hellyel-közzel előbújó napot ígértek. Nos, lehet, hogy hatalmas szerencsénk van, de nekünk nem tavaszunk, hanem nyarunk volt egy hétig. Gyönyörű napsütés, lebarnulás. Délelőtt 10 órakor már egyértelmű strandidő, 20-21 fokos óceánnal, ami valóban nem „pancsolós” vízhőfok, de egy sportos mártózásra-úszásra kiváló. Tűző napon biztos, hogy volt 30 fokos meleg is. Kora este, amikor lemegy a nap, elkél egy könnyű pulóver, de éjjel 23 órakor is 19 fokot mért a városi kijelző. A felhők időnként összegyűlnek a hegyek fölött, de esőt csak a hegyekben láttunk, amikor kirándultunk-autóztunk, a déli strandokon, nyaralóhelyeken nem esett egyszer sem. A vizes fürdőgatya megszárad, a talpadat égeti a homok, ha nem kapkodod elég gyorsan, a sör felmelegszik, a fagyi elolvad, az orrod hegye leég egy perc alatt.

Playa del Camisón

A kiépített strandok előtt nagy ívben, hatalmas kövekből hullámtörőket építettek, így lehet fürdeni az óceánban, egyébként életveszélyes lenne. A hullámtörők mögött viszont szép, sima a vízfelület, nyilvánvalóan kristálytiszta, és nagyon kellemes állagú, sós, de feleannyira sem, mint az Adria.
Las Américasban három nagyobb homokos plázs található, eléggé egyformák, néhol sárgásabb, de általában semleges színű, puha homokkal. A vízbe menésnél érdemes megfigyelni, hogy hol van több ember, mert ott valószínűleg kivették a köveket – egyébként csúnyán beleüthetjük a lábunkat, ahol még nem elég mély a víz. Aki nem volt még óceán-parton, annak fontos figyelmeztetés lehet, hogy az óceán tényleg nem tenger, és főleg nem Adriai-tenger! Teljesen váratlanul hatalmasat csap, 8-10 métereket kijön, majd kúszik vissza, és az apály-dagály jelenség is sokkal nagyobb és gyorsabb. A Los Gigantes sziklái alatt például elvitte a feleségem cipőit. 🙂

Las Américas-i utca, háttérben a Teide

Los Gigantes, Masca, Garachico

Az egyik egész napos kirándulás, amit még itthon kinéztem magunknak, a sziget nyugati oldalán, kedves helyi falvakon keresztül, hatalmas banánültetvények között, az óceán kékjét újra meg újra megpillantva indult. Las Americastól északra már nem sokáig tart az autópálya, de az ottani környezetben őszintén mondhatom, hogy szerencsére. A normál utak is kiváló minőségűek, a legszebb helyeken kialakított, tágas parkolókkal, előtte fényképezőgépes táblával. Igazi egzotikus hangulatot adnak a banánligetek, és a teraszos kialakítású megművelt földek. A banán mázsás fürtökben lóg, sokszor benejlonozva, aminek biztos megvan az oka, de mi nem értünk hozzá.

Banánfürt

Los Gigantes-nek hívják az azonos nevű település strandja mellett a vízből függőlegesen kiemelkedő sziklákat. Valóban nagyon szépek, hatalmasok, a mellettük lévő strand sötétszürke, vulkáni homokos, a víz kellemes, de nagyon durván hullámzik. Inkább egy picit extrém, kalandos mártózásnak nevezném, aki itt bevállalja, nem gondtalan ejtőzésnek. Nem is voltak sokan, pedig szépen sütött a nap. Egy cowboy-kalapos, nyakláncos, fecskenadrágos „hombre” azért kitartóan sétált föl-alá, vagy bolond volt, vagy szatír. Ha a gyerekek is velünk vannak, lehet, hogy nem mulatunk rajta olyan kedélyesen. 🙂 Mint ahogy az óceán tréfáján sem nevettünk volna, ha nem a cipőket viszi el, hanem mondjuk a fényképezőgépet, szerencsére azt még följebb raktuk. A két cipő viszont szétázott, 5 euróért vettünk vietnámi papucsot, ideális a kiránduláshoz. 🙂
Masca egy régi kalózfalu Tenerife északnyugati csücskében, de még bőven a hegyek között, nem a parton. Az üdülővárosokban minden sarkon hirdetik az utakat ide, úgyhogy erre vettük az irányt. Los Gigantes fölött egy helyi busz mögött, sokadmagunkkal araszoltunk felfelé a szerpentinen Santiago del Teide felé, ahonnan (ahogy a falu nevéből könnyen kitalálható) újabb, gyönyörű rálátás adódik a hatalmas vulkánra. Vasárnap és Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (február 2.) lévén, Santiago lakosai körmenetet tartottak, így kisebb forgalmi dugó alakult ki, de nem is baj, így hosszabb ideig szemlélhettük a földrajzilag afrikai, közigazgatásilag európai, kulturálisan viszont egyértelműen dél-amerikai lakosság életét. Visszafelé jövet benéztünk a templomba is, kedves épület, de európai szemmel nézve valóban durván giccses.
Utunk talán legszebb pontja (mindketten erre „szavaztunk”) Masca előtt, Santiago d.T. felől érkezve az első fényképező-pontnál „jött szembe” velünk. Mindenki álljon meg, aki arra jár! Jobbról-balról parkoló autók az út mellett, egy kilátóhely egy kisebb dombon. Egyik irányból a 900-1000 méter magas, csipkés sziklák, az oldalukban kanyargó apró szerpentinnel, mögötte a végtelen kékség, benne a távolban a La Gomera és La Palma névre hallgató szigetek. Megfordulsz, és a hatalmas, kaktuszos-pálmafás, viszonylagosan sík terep, és néhány kisebb hegy mögött magasodik a Teide. Néhány percre esetleg eléúszik egy felhő, hogy aztán újra megjelenjen a napsütésben, mint egy uralkodó, az ő népe előtt.

A „legszebb hely”

Maga a falu is nagyon érdekes, kicsit furakodnom kellett a parkolóhelyért. Az út mellett „szakadnak le” a település „utcái”, de ezek inkább lépcsők, aztán egy hosszúkás teraszban végződik a séta, két hatalmas hegy közé ékelődve, mögöttük megcsillan az óceán kékje, jobbról-balról pedig kaktuszok, pálmák, és más, számomra ismeretlen, egzotikus növények tömkelege. Az óriási kaktuszok leveleibe szerelmespárok vésnek monogramokat, a növény kicsorduló nedve aztán megszárad, és valóban tartós nyomot hagy. Meg kell említeni, hogy itt, viszonylag magasan, a hegyek között, ha elbújik a nap, jól jön egy pulóver, nappal is.

Kaktusz Mascában

A nap utolsó célpontjává Garachico városa vált, Icod de los Vinost kihagytuk, a „kevesebb néha több” elve alapján. Ezek már a sziget északi partján helyezkednek el, és valóban, az időjárás is sokkal barátságtalanabb, persze lehet, hogy véletlenül, de tényleg hűvösebb, szelesebb volt a klíma, és az egyetlen, pár perces esőt is visszafelé, a hegyen láttuk (az autóból).
Garachico közvetlenül az óceán partján található, előtte a víz, „mögötte” pedig meredek vulkáni hegyoldal, el is pusztította a láva 1706-ban. Masca felől érkezve szó szerint a település fölött találjuk magunkat, mielőtt a főútról lekanyarodnánk, érdemes megállni fényképezni, esetleg valamit fogyasztani a Mirador de Garachico nevű egységben. Gyönyörű panoráma tárult elénk, a város, és előtte a szimbolikus szikla az óceánban. Kiadós lefelé szerpentinezés után beérkezve tágas parkoló fogad, érdemes igénybe venni, mert később nem nagyon lesz hely. Hatalmas kövekből épített gát mögött tombol az irdatlan víztömeg, föntről jóval barátságosabbnak tetszett a „kis fodrozódás”. Az óváros hangulatos, de felejthető, és itt az idő sem olyan, mint délen, nem is maradtunk sokat.

Garachico fentről

Aqualand Tenerife, és a delfinek

Tenerifén járva megkerülhetetlen téma a sok különböző szórakoztató park, amelyek úton-útfélen hirdetik magukat, és az úti beszámolókban is szerepelnek legtöbbször. Leghíresebb a Puerto de la Cruzban található Loro Parque, és a Siam Park, Costa Adeje-ben. Mi nem vagyunk sem állatbarátok, sem nagy csúszdázók, így előfordulhat, hogy sokan hülyének néznek, de kihagytuk őket, sajnáltuk rájuk az időt és a pénzt. Delfineket viszont ettől függetlenül mindenképpen szerettünk volna látni élőben, így elmentünk az Aqualand Tenerife nevű komplexumba, ide nem olyan drága a belépő, és Európa legjobb delfin-show-ját ígéri. Ez egyébként szintén egy csúszdás aquapark lenne, és mint olyan, igencsak felejthető. A delfinek viszont nagyon aranyosak és ügyesek, az embert elkápráztatja az intelligenciájuk, akkor is, ha nem egy nagy állatbarát – úgy, mint mi.

Aqualand, delfinek

Teide

Spanyolország legmagasabb pontja a Tenerife közepén magasodó vulkán, a jó időben a sziget minden pontjáról látható óriás, a 3800 méter magas Teide. A februári nyár élménye mellett ez a csodálatos hegy volt a másik fő motiváció számomra, hogy utazásunk célpontjául Tenerifét válasszuk. Laikus, hétköznapi ember számára a megközelítése a következő: kb. 2600 méteres magasságig, a felvonó alsó állomásáig kiváló minőségű autóúton, aztán a felvonóval majdnem a csúcsig, 3500 méterig, és onnan gyalog, a kijelölt ösvényen. Jó előre kijelöltük a napot a „csúcstámadásra”, lekértük az engedélyt a nemzeti park honlapján, és nézegettük a Teleférico (kabinos lift) oldalát: hogyan fogynak a jegyek? Két-három nappal indulás előtt aztán jött a hidegzuhany: lezárták a csúcsra vezető turistautat „hó és jég veszély” miatt. Csalódottan vettem tudomásul, hogy valószínűleg nem jutok fel a kráterhez, és drukkoltam, hogy az utak azért járhatóak legyenek, és a felvonót ne állítsák le. Nézegettem az interneten a korábbi években, télen készült fényképeket és beszámolókat, és vártam, hogy meglássam a hófödte csúcsot, aztán…
Már a repülő ablakából már láttuk, hogy alig van rajta hó, és elkezdtem reménykedni. Amikor Masca környékén kirándultunk, Santiago del Teide felől is látszott, hogy alig van rajta fehér folt…

A Teide a repülő ablakából

Aznap aztán csodaszép, napos időben vágtunk neki a szerpentineknek. Néha hármasba is tudtam kapcsolni a Fiestát, de elsősorban az egyes-kettes szerepelt, és a hőmérséklet is szépen csökkent fölfelé. Az egész táj fantasztikus, a vörös talaj sötétzöld lombokkal, kék éggel és óceánnal egészen különleges látványt és hangulatot ad. Egy idő után aztán eltűnnek a fák és a bokrok, és marad a holdbéli táj, sziklaóriások között kanyargó autóúttal. Néhány kanyar után aztán újra megláttuk a Teidét, már sokkal közelebbről. Csodálatos látvány, és hó sehol. Ahogy közeledtünk a felvonó alsó állomása felé, úgy tűnt egyre nagyobbnak és meredekebbnek az oldala. Az autóból kiszállva még mindig csodaszép, itthoni fogalmakkal élve egyértelműen nyári idő fogadott minket, 18-20 fokkal. Ennek ellenére bölcsen felvettük a bakancsot, táskába sál-sapka, télikabát ölbe, és hajrá.

A Teleférico

A személyzet nem csap be senkit, már a jegyvásárlás előtt jóval ki volt írva, több nyelven, hogy le vannak zárva a fenti turistautak, és az eladó hölgy is figyelmeztetett mindenkit. Nem értettem, hogy miért, de még mindig azt hittem, hogy én látom rosszul a helyzetet, kiszállunk fönt, és arcunkba csap a tomboló vihar és hófúvás, hát lássuk. Pár perc múlva fent is voltunk, egy nagyobbacska szoba méretű teraszon. Itt már valóban hűvös van, kellett a kabát, 3-4 fokra saccolnám, viszont a nap sütött gyönyörűen, szél annyi volt, amennyi egy ekkora hegyen nyilvánvaló, hó és jég pedig szinte semmi, egy-egy szikla alatt megbújva néhány olvadó négyzetméter. Fölöttünk karnyújtásnyira a kráter, az út viszont lezárva, a személyzet pedig folyamatosan figyel. Annak ellenére, hogy tudtam előre, amikor ott álltam néhány méterre, zsebemben az engedéllyel, és láttam, hogy egy ötéves gyerek is minden további nélkül fel tudna jönni, nagyon rossz érzés volt. A kis zsebkendőnyi teraszon szinte egymáshoz értek a látogatók, láttam, hogy mások sem értik a dolgot. Azért jó képet vágtam, csináltunk néhány fotót, és leereszkedtünk… Nem jutottam fel a Teide csúcsára. 🙁

Teide Nemzeti Park

Roques de Gracia

Térjünk vissza a földre, és legyünk igazságosak: az egész vidék valami elképesztően szép, és akinek nincs olyan becsípődése, mint nekem, hogy ha ott a hegy, akkor a csúcsán akarok állni, akkor annak igazi, 100%-os élmény. Megnéztük a Roques de Garcia szikláit, a képeslapokon látható különleges kőóriásokat, háttérben a  heggyel, a szinte sivatagi tájat 2600 méter magasan, és megkerülve a Teidét, annak északi oldalát egy kávézó teraszáról, ami egy kicsit valóban havas volt. Láttuk az útról a csillagvizsgálót és a kanyarokból a sziget északi partvidékét, újra meg újra a végtelen óceánt, a vulkánt a hófoltokkal, az egészet szűnni nem akaró, gyönyörű napsütéssel, és kristálytiszta kék éggel. Meg is beszéltük, hogy ez Tenerife február első hetében, aki nem hiszi, próbálja ki…

Csabay Márton

A szerző további írása

Csabay Márton: Kárpátalja – Ukrajna – 2007

Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Spanyolországról >>   

Légy te az első hozzászóló a(z) "Csabay Márton: Télből a nyárba – Tenerife – Kanári-szigetek, Spanyolország – 2014" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár