Csizmadia Géza: Paralia, Olympic Beachre- 1996-97


Két utazás Görögországba – Csizmadia Géza (1996, 1997)

 


Idő: Keresztény időszámítás szerint 1996. július havának első néhány napja.
Hely: Közép-Európa egyik kis országának második legnagyobb városa.
Szereplők: Egy frissen diplomázott srác, és főiskolás barátnője, élete első közös utazására készül.
Mellékszereplők rengetegen, “tömeg” illetve néhány jellemző személy ismertetve


A történet vége az érdekes, olvasd el!


Nekiindultunk a városba sétálni, nézelődni. Útközben felvetődött a nyaralás ötlete, majd a szót tett követte, néhány utazási irodát felkerestünk. Gyors helyzetfelmérés után kiderült, hogy minden helybeli utazási iroda ugyanannak a 3-4 fővárosi irodának a Last Minute útjait árulja, azonos áron, így csak a szimpátia döntött. Lefoglaltunk egy egyhetes buszos utat a Görög tengerpartra, a Paralia melleti kis faluba, Olympic Beachre. Ígéretek: Budapesti indulás,12h-kor, kb 20h utazás légkondicionált emeletes NEOPLAN autóbusszal, érkezés a kora délelőtti órákban. És a nagy nap eljöve. Felutazás Budapestre egy haverommal, aki jellemzően elkésős típus, ezért mindenhová rohan. Végig az országon, mint az őrült, új Debrecen-Budapest csúcsidő. /Később bevallotta, hogy hazafelé megdöntötte, mert sietnie kellett./ Indulás a Délitől, ahová 12-re érkezik meg a két autóbusz, és senki sem tudja /kb 130 ember/ hogy ki melyikre száll, mivel a jegyeket a helyszínen osztják, előre foglalt hely nincs. Ekkor követtük el életünk első nagy hibáját: az emeleten kerestünk helyet./Mindenki oda csődült, mások sem tudták, hogy ez buktató. Indulás kb 12.30.
Első rossz tapasztalatok:
Az emeleten hátul ülő társaság hangosan ordibál, piál szorgalmasan. A mögöttünk ülő, már erősen lebarnult család gyermek tagja /többszöri szülői figyelmeztetés ellenére is/ folyamatosan rugdossa az ülés támláját, kb. 5 percenként bejelenti, hogy éhes, szomjas, melege van, szükségletei támadtak, kényelmetlen számára a hely, illetve mennyire nem szórakoztatja az utazás. Mindezt 10-11 éves létére 4-5 éves gyermek stílusában. Busz halad, idő telik. Szeged: újabb utasok.
Következő rossz tapasztalat: amint a busz lassít, megáll, a felső szinten a légkondi és a nyitott tetők ellenére is hamar felmelegszik a levegő, emelkedik a páratartalom, a társaság /kb 40 ember/ elkezd izzadni. Jugoszláv határ: kb 3/4 óra kényszerpihenő, isteni szaunában. Jugoszlávia: szigorú 80-as tempó, autópályán 100, megállás 20 km-enként minden rendőrnél, néha fizet a buszvezető, néha egy-két doboz sörrel megússza. A társaság figyelmét többször is felhívják, hogy a WC használatát kerüljék, a tisztaságra fokozottan figyeljenek, ne mászkáljanak, lehetőleg levegőt se vegyenek, vagy inkább fel se szálltak volna. Menet közben kiderül, hogy a macedón határon 8-10 óra a várakozás, ezért a sofőr úgy dönt, inkább Bulgária felé kerül. /Számoljunk:
+250 km, rosszabb úton: min. 3 óra./. Érkezés Kalotinára /bolgár-jugó határ/ éjfél körül. Bolgár vámos produkálja magát:
Mindenki írja fel adatait, útlevél számát egy lapra, majd az útleveleket és a biztosítási igazolásokat összegyűjtve távozik. Kb. 2 óra pihenő, kellemes hűvösben. Továbbindulás. Hajnalhasadtával valami szörnyű szegény, lepusztult környéken járunk, kb. olyan utakon, hogy gyalog túristabakancs kellene hozzá. /NEM VICC! Volt olyan rész, ahol egyszer csak vége volt az aszfaltnak, átterelték a forgalmat a földútra, 2 km zötykölődés, majd folytatódott az aszfalt./ Reggelre érkezünk a Kulatai görög-bolgár határhoz, ami kb. úgy néz ki, mintha egy hajdani TSZ portája lenne. Előttünk egy sorban kb 30 kamion, másik sorban 10-12 busz. Délig pihenő a határon, kettőig a görög oldalon. Eset a szokásos: összeírás, összegyűjtés a bolgár, csak összegyűjtés a görög oldalon. Érkezés Olympic Beachre este 5 körül. Nyílik az ajtó, majd felszáll egy 20-22 éves hölgy, és megkér mindenkit, hogy ne szálljon le, míg az utaslista alapján elkészíti az apartmanbeosztást.
Mindezt egy 29 órát a buszon töltött csoportnak! Szauna játszik, közben nézelődünk. Rengeteg ember az utazási iroda előtt és környékén, tele csomagokkal. Hogy ezek mit akarhatnak? Ki fog derülni. A nagy rulett: ki hova kerül. Mindenkit házhoz visznek a busszal, bejárjuk az egész falut, minden 3. háznál megállunk, 10 perc beszélgetés, pakolás, 6-8 ember ki.
Természetesen már csak négyen vagyunk a buszon utasok, és még megyünk. Ekkor a másik pár elkezdi mondani, hogy  ők mennyire megjárták már az utazásokkal, mindíg utolsók, a legrosszabb szobát, helyet kapják. Most is sikerült nekik a legutolsó utcába kerülniük. Szerencsénkre nekünk egy reletive csendes, a központhoz és a parthoz közel levő
apartmanba kerültünk, messzire minden magyartól. A háziak nem tudnak semmilyen nyelven, állítólag a férj tud németül, de a barátnőm szerint az, amit ez a pasas beszélt, minden volt, de német egy szikrányit se. Este megbeszélés az utazási iroda kihelyezett emberével /azzal a kis fiatal hölggyel, aki a beosztást készítette/. Este: ismerkedés a faluval, első pénz- váltás, stb. Telnek a napok, gyönyörű az idő, tiszta, rendezett a tengerpart, kellemes a víz, a magyarok hangja elnyomja az összes többi náció beszédét. Kirándulás: Meteora. Senki ne hagyja ki! Athén: nem mentünk el, akik elmentek, azt  mondták, nem érte meg. /Mint később kiderült, a fentebb említett “szerencsét mellőző” pár elment, ráment másfél napjuk, végigrohanták az utat, és az Akropolisz hatalmas csalódás volt nekik./ Idő múlik, gumi nyúlik, nyaralás véget ér.
Eljő a hazautazás napja. Apartmanból 9-10 között távozni kell, a csomagokat az utazási iroda hátsó részén levő raktárba le lehet rakni, ha még van hely. Kb 300 ember csomagjai. Fele sem fért el, a későn érkezőké marad az udvaron, utcán. Első csúsztatás: Mikor indul a busz? Hát, nem tudják, de 12 előtt semmiképp.Strandolni már nem érdemes, átsétálunk  Paraliára, délre vissza. Busz sehol, tömeg annál inkább. Feszült figyelem az utca végére, ahol a busznak be kellene
fordulnia. Nem jön. Senki nem mer eltávolodni a környékről, hátha…. Az idő csigatempóban telik, 1-2-3-4 óra. Történet elején szereplő ifjú gyermek -honnan, honnan nem- kideríti a buszunkon a sofőrnél levő mobiltelefon számát és fél óránként trécsel velük, egyre jobban elkeseredve. /Dupla nemzetközi díjért persze./ Megjelenik az első busz, persze más irodáé. Majd sorban a többi is, már csak a mi irodánk két busza hiányzik. Este 6 óra. Befut  az irodánk első busza. Tortúra ugyanaz, benn ülnek, míg a hölgy elkészíti a beosztást, majd elmennek városnézésre. Rossz nézni az elgyötört arcokat a buszban. Kiszállnak, és a buszunk elporoszkál a messze távolba. 7 óra.Megérkezik a második busz,majd visszajön az első, rajta a Neo Poriból hozott családdal. Ekkor a feldühödött tömeg a buszvezetőt és az utazási irodás kislányt félretolva megrohamozza a buszt. 130 ember egy 70 személyes buszra. Óriási kavalkád, veszekedés. Buszvezető felszáll, leparancsolja az utasokat. Fele lemegy, viszont nem azok ülnek a buszon, akiknek kellene, családok félbeszakítva, stb. A két sofőr és az iroda alkalmazottja leparancsol mindenkit egyenként, még a Neo Poriból érkezetteket is, akik fel vannak háborúzva, hogy ők reggel 9 óta a főút mellett állnak és várják a buszt. Busz bezár, névsorolvasás mellett egyenként ajtónyitásra felszállás.
A Neo Poriból érkezettek nem jönnek velünk. Rajt este 9 körül / déli indulás !/. Következő végzetes hiba: alsó szinti hely, a WC-vel szemben. Éjszakai érkezés a macedón határhoz, útlevél gyűjt, oszt. Éjszakai  Duty Free vásárlás, minden drágább, mint itthon. /Mi az utolsó drachmáig mindent elköltöttünk még a nap folyamán./ Kora hajnali érkezés a jugó határra, hegyvidék, kb 5-10 fok, buszajtó nyitva, előttünk buszok, kamionok és személyautók végeláthatatlan sora. Kora délelőttre jár, mire a vámhoz jutunk, ahol is mindenkinek ki kell szállni, a kezét megmosni
valami gyanús eredetű átlátszó folyadékban, valamint hasonló folyadékkal átitatott szivacslapon való cipőtörlés szigorú  tekintetű fehér köpenyes csőszök jelenlétében. Ez idő alatt egy másik fehér köpenyes a busz belsejében a lábtereket permetezi le, amitől az egész busz tocsog. Továbbindulás, végre elviselhető tempóban./”ami csak belefér”/. Melegszik  az idő, egyre erősebb penetráns bűz kezd terjengeni a levegőben a WC felől, betart egész hazáig, a légkondi alig győzi kiüríteni. Ezen a buszon jobban használják a légkondit, illetve lent, mivel kevesebben vannak és nem melegíti felülről a nap, így hatékonyabb. A váltósofőr bevallja, hogy azért nem használják néhányan a légkondit, vagy csak minimális teljesítménnyel engedik járni, mert a fogyasztást nagyon megdobja, és nem jönnek ki a normából./No meg mivel járna az egész környék és ismeretségi kör diesel autója?/ Jugó: szállnak a sörök a rendőröknek, megy a nagy vágta haza.
Röszke: a sofőr sűrű káromkodások közepette átadja az üveg Metaxát a jugó vámosnak. Szeged: Kiszállunk, meg  van beszélve anyuval /drága apám már sajnos nincs köztünk/, hogy azzal a sráccal, aki felvitt Pestre, értünk jönnek Szegedre. VÉGZETES HIBA! Szeged: a dóm tér melletti gyorsétkezdében töltjük azt a 3 órát, amíg ideérnek. Eltelik 2-3 óra, sehol a felmentő sereg. Irány telefonfülke, telefonálás /még szerencse, hogy forintunk maradt, illetve a srácnak
volt mobilja/. Megesett az eset: Szarvason megállt alattuk a kocsi. Telefon haza a többi ismerősnek, de senki nem tud értünk jönni a nagy magyar éjszakában, van, aki fél éjszaka vezetni, van, aki nem tudja az utat, van, akit most műtöttek, stb. Éjfél felé jár, minden zárva, Szeged vihar előtti csendben úszik. Már-már kinéztem a közeli park egyik padját, a barátnőm már a kispárnát is előkészítette, mikor csöng a telefonfülke: Anyós pajtás elirányít minket a helyi vízmű munkásszállására. Szegeden éjszaka taxit fogni nehezebb, mint az Antarktiszon oroszlánt: egy négysávos út és egy másik fő utca kereszteződésében kb 20 perc alatt egy ujjamon meg tudom számolni, hány autó járt. Taxi egy se. Nagy nehezen megjelenik egy, némi utazás után megérkezünk valahová. /Közben aludtam, de állítólag a Tisza-parton vagyunk valahol/. Szállás a ??. emeleten, szocreál környezet, az egész szinten egy közös zuhanyzó van, villany és melegvíz nélkül, de annyira mindegy volt már, úgy hajnali 1 körül. Alarm 5-kor, lemegyek telefonálni a havernak, hogy  mi legyen, persze a mobilja már kimerült. Visszaájulás. 1/2 8: Rémálom, földrengés! Nem, csak anyu ébresztget, nagy nehezen eljutottak ide /hála az otthoni kapcsolatnak/. Drága öreg BMW, vigyél minket haza! Haladunk, informálódom: Elromlott az autón a generátor, ezért jutottak csak Szarvasig, kölcsönaksival, ami a barátnőm szüleié, még otthon  kölcsönkérték. Reggel egy rendőrautóval húzatták be magukat. Haladunk haza irdatlan tempóban, elérjük a 4-es utat, no itt kapcsolni kéne lámpát, haladunk tovább, egy előzés közben autó mondja RELAX! Stop. Mármint olyan hüvelykujjmutogatós, mindez még Karcag előtt. Felvesz egy IFA, hárman megyünk, egy marad az autónál. A sofőrnek elmeséljük az idáig vezető utat, erre a teherautó a kabai cukorgyárnál kiteszi a FINISH-táblát. Stop tovább, anyut felveszik, mi megvárjuk, amíg a srác megjavítja a teherautót /semmi komoly, csak az üzemanyag ömlött
belőle/ és alig jár kora délután, már otthon is vagyunk. Ekkorra anyu vitt egy másik akkumlátort, de az meg nem volt már használható állapotban, de hazahozta a sofőr srácot. Vissza a srác szüleinek autójával Karcagig, ott szervizbe vontatni az autót, egy órácska javítás alkatrésszel 4000 Ft, majd a kora esti órákban haza, OTTHON, ÉDES OTTHON!
 


Következő évi taktika: Az utazást úgy szervezni, hogy vonattal haza lehessen jutni! /Ámbár az is kisiklik néha…../
 


Idő: Egy évre rá, július eleje.
Hely, főszereplők hasonlók.


Utazás: Görögország, Korfu repülővel. Okultunk a dolgokból, más iroda, más árak, csak a Last Minute ugyanaz.  Taktika: Saját, jó műszaki állapotú autóval, bő biztonsági időtartalékkal indulunk a reptér felé, Pest felé én vezetek, magam sportos stílusában diesel autóval. Sikeres érkezés Ferihegyre, kb 3/4 órával a jegyosztás, 3 órával a rep. indulása előtt. Rácsodálkozás a reptérre, kilestük, ki mennyit fizetett ugyanazért az útért, megállapítottam, jól taktikáztunk. Check-in: Így eltalálni a 20 kilót! /Charteren nincs súlyhatár, de ezt csak most tudtam meg./ Mindenki rengeteg bőrönddel, fagyládával, NAPERNYŐVEL, stb. Kedvenc utastársaink: Két divatbaba, 12 cm-es traktor- talpú cipőben szenvedeznek a saját súlyukat meghaladó bőrönddel. /Végig a két hét alatt egy napszakban sem volt rajtuk ugyanaz a ruha, talán a fürdőruha kivételével, de abból is legalább 4-5./ Repcsi szuper, érkezés Korfura déli napsütésben, 20 fokos repcsiből 35 fokos tűző napsütésbe. A Korfuvárosi reptérről tudni kell, hogy Európa
egyik legrövidebb kifutópályája, mindkét oldalon tenger nyaldossa partjait. A látvány a következő: Szállunk le a  tengerbe. Mindjárt belepottyanunk! Már vizes is a lábam!!!!!!!!! Bummmmm!!!!!!!!!!!!! Hatalmas fékezés. Hah, föld! Várakozás a csomagokra kb. 25-30 perc. Jönnek !!! Csomag, csomag, csomag, ÉBRESZTŐÓRA!!!!! Csomag,  napernyő, csomag, csomag, ébresztőóra második köre, csomag, NAPOLAJ!, csomag, csomag, KENYÉRVÁGÓ
KÉS, csomag, SZÉTSZAKADT CSOMAG!!!. Vámvizsgálat nincs, csak bélyegzés. Ki a reptérről, kb 10 busz várja a 150 embert, mindegyik feliratozva, utazási iroda, falu neve /a voucheren is rajta van/. buszok légkondisak, az utazási irodás pasas értelmes, segítőkész, lényegretörően informatív. Mivel az apartmanbeosztást már a ferihegyi találkozón kiosztották, így nincs más, mint hogy az apartmannál kitesznek, kezünkbe adják a kulcsot, LIFT VAN a 3 emeletes apartmanházban, tengerre néző terasz, tágas, tiszta, rendezett hely. Nagyon jó helyre
kaptuk a szállást, csak egy műút választja el a tengerparttól. Este rövid megbeszélés, ouzós és narancsleves vendéglátással. Ingyenes széfhasználat van, érdemes kérni. A falu nagyon jó, este hatalmas élet van, végig a parton üzletek, tavernák, disco, játékterem, stb. Rengetegféle sportolási lehetőség, jó fakultatív programok. Az autóbérlet nem drága, a motorozással érdemes vigyázni, csak gyakorlottak tegyék, ugyanis Korfun minden kanyar tele van kaviccsal. Tapasztalat a közlekedéssel: Nem túl nagy a forgalom, kivéve a Korfuváros közvetlen környékét, viszont 500 méternél hosszabb egyenes szakasz csak elvétve van a szigeten, ellenben 180 fokos és még nagyobb hajtűkanyarok mindenfelé ezerszám. Az utak nagy része keskeny, két autó épp elfér egymás mellett. Motorosokra vigyázni! A buszosok közlekedési taktikája: kanyar előtt nem lassít, hanem dudál. Ha épp ott jössz az ellenkező irányban, dönthetsz, hogy magadtól mégy a szakadékba vagy a hegyoldalnak, vagy megvárod, amíg fémes kényszer visz rá. Mindenesetre kell figyelni rendesen. Bebarangoltuk az egész szigetet, csodás helyek vannak mindenfelé! Filmekbe illő tengeröblök /Paleokasztrica/, csodás tengerpart /Perama, Kalami/, hangulatos kisváros kis kikötővel /Kassziopi/, Homokfalas tengerpart /Sidari/, igazi  mediterrán hangulat /Ypsps, itt laktunk, Korfuváros óvárosa, a régi vár, a kikötő, este is és nappal is látni kell!!!/. Minden csupa virág, zöld növény, mediterrán pálmák, rengeteg olajfa, az egész szigeten érzik az
illata, júliusban a kertekben már érik a citrom és a narancs, fillérekbe kerül a dinnye!!!!! Nagyon szép volt az egész napos Parga-Paxos hajókirándulás, még az sem tudta a kedvünket elrontani, hogy véletlenül arra a  hajóra kerültünk, amelyiken csak angol és német idegenvezetés volt, az is valami idétlen angolsággal és  németséggel. Paxos csodás sziget, kis mediterrán utcákkal, gyönyörű panorámával. Parga egy magyarok által ismeretlem, hangulatos üdülőhely hatalmas, hosszú stranddal és egy régi várrommal.
A programban benne van egy kis hajó oldaláról tengerbe ugrálás is! Ypsos mellett van egy francia érdekeltségű kemping, ahova be lehet lógni, mint akármely szálloda strandjára, viszont itt van zuhany, WC, stb, rengeteg bungalló /itt laknak a francia nyaralók, nagyrészt fiatalok/ és ami a legfontosbb: SVÉDASZTALOS VACSORA VAN!!!! Véletlenül ott jártunk, hát vettünk tányért, válogattunk a jobbnál jobb halas, rákos, kagylós kaják közt, a buktatóba viszont majdnem belesétáltunk: Evőeszköz csak a névre szóló terített asztaloknál volt, azaz
vagy volt csoportvezetőd, vagy sunyiban elvonultál a tábor másik részébe, és ott kézzel megetted, amit szereztél!!! Hazautazás: Indulás reggelén az Ypsosi öbölben megjelenik egy helikopterekkel megpakolt hadihajó és elkezd szemerkélni sz eső, ami kb. 15 perc után abbamarad. Busz pontos, reptéren a váró TELJESEN TELE utasokkal, 10 percenként jönnek-mennek a gépek, mindenki kazalszám viszi haza a Metaxát, az Ouzót és a parfümöket /ezek igaziak, eltérően a mindenütt kapható kópiáktól/. A reptér végén halad a reptérről kivezető út, ahol a kifutópálya tengelyében az út másik oldalán egy ház áll. Na, ott se maradnék !!!! Majd minden repülő a tetőn levő lámpácskától kb 1 m-re repül el. 13 óra, indulás a repcsibe, 35 fok, tűző napsütés, mint minden napon. Utolsó fotó, búcsú Korfutól. Felejthetetlen két hét volt!!! Érkezés haza 15 fok, szemerkélő eső. Nagyjából egyszerre érkeztünk egy máltai csoporttal, akiket messziről meg lehetett ismerni: Nem voltak lebarnulva!!!!!! Kiléptünk a reptérről, eső, hoztak nekünk meleg ruhát, esődzsekit, stb. Aki teheti, ne hagyja ki, tényleg olyan, ahogy leírtam! Csodálatos, egy teljesen más típusú világ !!!


Csizmadia Géza


 


Jótanácsok
Apartmanos szállást keressetek, mert a szállodák ált. kicsik, a félpanzió, vagy a kontinentális reggeli nem  magyar gyomorra méretezett /mit lehet kezdeni reggelire 1 tojással és 1 szelet jam-es kenyérrel?/, az apartmanok tiszták, jól felszereltek.
Kaját sokat vigyetek, mert ott drágább, mint itthon. Tájékoztatásul: 1 kg. kenyér kb 200 ft, tej 200 ft, gyros /nem olyan, mint a “magyar”, jobb/ kb 200-250 ft, húsféle 1000-, felvágott 800-, étterem: pizza 800-, norm. vacsi 1500-/fő, kóla, üdítők 200-/2l, stb. Érdekes, de pl. Korfu kb. 15-20%-kal volt olcsóbb, mint Paralia.
 A tenger  és a tengerpart tisztasága közepes, a közbiztonság jó. A tengerpartot kérdezzétek meg, hogy milyen, a kavicsos lehet nagyon szúrós is.
A programokról: a görög estek színvonala vegyes, viszont az áruk elég borsos. A helyszínen ugyanúgy be lehet fizetni, nem drágább, csak valutában kérik az árát. Tapasztalat, hogy az USD-t vagy a GBP-t jobb áron váltják, mint a DEM-t, de változik az árfolyam, mindíg más. 2-3% az ingadozás. A forintot rosszul váltják, már ahol teszik. Itthonról  valószínűleg érdemes drachmát vinni, ugyanis kint felszámolják a kezelési költséget /ha jól tévedek, 2%/ Korfun a hajós kirándulások szuperek, a tengerparti főzőcskéses egésznapos hajókázást ki ne hagyjátok!
Az athéni kirándulás Paraliáról eléggé tortúrás, nem biztos, hogy jó elszúrni vele 1.5-2 napot. Repülővel csodálatos, a szigetekre az út 1.5-2 óra, egy  pillanat alatt eltelik, ott busszal mennek az ember elé, a transzfer 20 perc-1.5 óra.
 Autó: vezetni görögben jó, vannak autópályák a szárazföldön, az utak jók, viszont a helybeliek nem ismerik sem a jobbkéz-szabályt, sem az indexet, csak mennek, mint a meszes, a dudát viszont nagyon tudják kezelni – igazi mediterránok. Korfun keskenyek az utak, közepes a forgalom, kivéve a fővárost. Autó- motorbérlet: lehet, de nagyon figyeljetek oda, hogy a FULL INSURANCE meglegyen, illetve mindenre vonatkozzon. EZT MEG KELL KÉRDEZNI!!!!! Tudjatok vagy angolul, vagy  németül, olvassátok át a bérleti szerződést. Érdemesebb a nagyobb cégeket keresni, valamivel drágábbak, de jobb a szolgáltatásuk. Árak: /Korfu, 1997/ Daihatsu Cuore, 3 napra, kb 350 km, 15000 Ft-ból benzinnel kijött. Ugyanennyiből  10-12 napra ki lehet bérelni egy kétszemélyes kismotort is, de a balesetveszély komolyabb – nem érdemes elszúrni a  nyaralást azzal, hogy már a 2. napon beszerzi az ember az éves sebmennyiséget, rettentően tudja csípni a sós víz.  Erre csak láttuk a rossz példát.
 Ezek előszezoni árak, de lehet alkudozni is, a szezoniak kb +20%. Napolajat vigyetek, rettentő drága, és nagyon könnyű leégni ! 35-40 fok, nem igazán érzed, hogy mennyire süt a nap, mert a vízparton mindíg  párás, enyhén szeles az idő, de rettentő erreje van a napnak. Délben szinte mindenhol pihi van, kivéve az éttermek és az  abc-k. Éjszaka 12-ig hatalmas élet van minden üdülőfaluban, éttermek, bárok, diszkók, de a boltok is nyitva vannak  11-12-01-ig /a diszkók tovább is/. Érdemes megkóstolni a tengeri kajákat, bár nekem nagy csalódás volt.
Bank: Senki ne vigyen bankkártyát, sehol nem volt bankautomata. /Állítólag a nagyvárosokban van, de az üdülőkörzetben  sehol sem láttam.
Telefon: Vannak kártyás telefonok, minden ABC-ben lehet kártyát venni, egy kártya 5-6 perc  hazatelefonálásra volt elég, szerintem kb 8-900 Ft-ba került. Mobiltelefon működött egész Korfun, jó minőségben  lehetett telefonálni, viszont nagyon sokba kerül. Fontos: senki ne használjon feltételes átirányítást, mert dupla   nemzetközi díjba kerül! Ilyen a hangposta is! Ha kell hangposta, inkább meg kell rendelni a feltétel nélküli átirányítást,  és kézzel aktiválni-szüneteltetni.


Csizmadia Géza





A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Csizmadia Géza: Paralia, Olympic Beachre- 1996-97" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár