Erős István: Casablanca, Marakesh, Ouarzazate, Fez, Meknes – Marokkó – 1999


Erős István – Casablanca, Marakesh, Ouarzazate, Fez, Meknes – Marokkó – 1999. július 3-23.


1. nap: már hajnalban felkeltünk, mert az izgalomtól nem tudtunk aludni. Mégegyszer átnéztük cuccainkat, majd elcsomagoltuk a szendvicseket és az üdítőket. A hátunkra felvettük a hátizsákokat, fejünkre tettük a szalmakalapokat és kézbe fogtuk a másik 3 táskánkat. Elindultunk. Már háromnegyed 7-kor a Hősök-terén voltunk. A busz is már 7-óra előtt megérkezett. Szép lassan gyülekeztünk, jöttek házaspárok, családok, párok és egyedülállók is. 8 óra körül gördült ki a busz a Hősök teréről. Nagy izgalomban voltunk, hiszen napokon belül teljesülhet egyik nagy álmunk, ráléphetünk Afrika földjére. Egész nap utazás, az éjszakát a buszon töltöttük. Útközben negyedórás pihenokre megálltunk parkolókban vagy benzinkutaknál. Útvonal: Ausztria-Olaszország-Franciaország-Spanyolország végig autópályákon.


2. nap: délkörül érkeztünk meg az észak-spanyolországi Tossa de Mar kisvárosába, ahol elfoglaltuk a kempingünket. Felvertük a sátrat, aztán irány a tenger. A víz egy kicsit hideg volt, ezt bizonyította az is, hogy a parton alig volt hely, viszont a vízben csak elvétve lehetett látni valakit. A fürdőzés után ennivalót és innivalót vásároltunk egy szupermarketben a következő napokra. A bevásárlás után felmentünk a tengerparton lévő várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt mind a városra, mind az öbölre. Estig sétálgattunk a városban, aztán visszamentünk a kempingbe, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait.  


3. nap: reggel összepakoltunk és minden cuccunkat feltettük a buszra. 10-kor indultunk tovább. Egésznap buszoztunk a spanyol tengerpart mentén. Az éjszakát a buszon töltöttük.


4. nap: reggel érkezünk meg a dél-spanyolországi Algeciras városába, ahol a 8 órakor induló kompra szálltunk fel és elindultunk Afrika felé. A két földrész között itt mindössze 15 km a távolság. Nagy élmény volt Gibraltár szikláját a hátunk mögött látni, Afrika hegyeit pedig előttünk. 1,5 órás kompút után léphettünk először Afrika földjére, de még nem Marokkóban. Ceutába érkeztünk, ami még spanyol terület. Ceutában bevettük magunkat a vámmentes boltokba, ahol még egyszer jól bevásároltunk, majd elindultunk a határra. A határon nem akartak beengedni minket, mert nem volt mindenkinek vízuma. (az indulás előtt két héttel eltörölték a vízumkényszert) Csak a marokkói belügyminiszter külön kérésére (akinek a nagykövetünk szólt) 4 óra várakozás után engedtek be minket. Végre Marokkóban voltunk, a határ után elég siralmas kép fogadott minket, mindenhol szemét, kosz, romos házak. Később aztán jöttek a szép, új hotelek, turistacsalogató nagy kertekkel, sok növénnyel. A buszból folyamatosan nézelődtünk, szoktattuk szemünket a teljesen más tájhoz és életstílushoz. Késő délután értünk Asilahba egy kis arab városba. Ez a hely az útikönyvek és a turisták elott nem túl ismert, de nagyon szép és hangulatos. A városka az óceán partján fekszik. A kempingünk is a parton volt. Sátorállítás után irány a víz. A strandra kiérve, nagyon széles finomhomokos part fogadott. Rengeteg fürdőző volt, de a mi csoportunkon kívül csak helybéliek. Nehéz volt elvegyülni. Megis néztek minket. A turistafogó tevések meg odajöttek, hogy próbáljuk ki paripájukat. Nem tettük. A fürdés és zuhanyzás után visszamentünk a kempingbe.


5. nap: Reggel összepakoltunk, majd kimentünk a partra. Egy csoport tevésen kívül teljesen üres volt. Zsuzsával úgy döntöttünk kipróbáljuk a tevegelést, mert nem tudjuk, hogy a sivatagban tudunk-e majd. Így is lett, felültünk mind a ketten és csináltattunk egy pár képet. 10-körül indultunk tovább Marrakesh-be, Casablancán keresztül. Casablancában megnéztük Afrika legnagyobb mecsetét, amelyet közvetlenül az óceán partjára építettek. Hatalmas épület volt. A mecset belsejében egyszerre 25000 ember tudott imádkozni. Az esti órákban értünk a marrakesh-i kempingbe. Ebben a kempingben annyi növény volt, hogy a sátor felállítására már alig maradt hely. Reggel egy furcsa hang ébresztett minket, nem tudtam mi az, ezért kimásztam a sátorból. A sátrak közt teljes nyugalommal sétálgatott több pávacsalád, kakas és tyúk. Az ébresztés tekintetében a kakasok mindig többórás késésben voltak a pávákkal szemben


6. nap: egész napos kirándulásra indultunk Marokkó legszebb vízeséséhez, a 100 m magas, patkó alakú Cascades d’ Ouzoudhoz, mely Észak-Afrikában a legnagyobb és egy több száz méter magas szurdokhoz. Csodálatos tájakon haladtunk végig. Hegyi szerpentineken haladva csodáltuk a kis falvakat az ott lakó embereket. A vízesés és a szurdok maradandó élmény volt. A csend és nyugalom felejthetetlen volt. Soha nem láttunk még ekkora vízesést és szurdokot. Este értünk vissza a marrakesh-i kempingbe.


7. nap: egésznapos városnézésre mentünk Marrakesh-ben. A f? látnivaló volt a szuk, azaz a bazár, ahol egész egyszer?en van minden. Az árusok egyszer?en nem hagyják nyugodtan nézelődni az embert, invitálnak a boltjukba, rá akarnak sózni mindenféle árut, sokszor egy kicsit erőszakosan is. Ha valaki vásárolni is akar, akkor annak kötelező alkudni. Már csak azért is, mert a kezdőárat mindig magasan szabják meg az árusok. A rövid városnéző körút után beültünk egy főtéri kávézóba, ahol mi is mint a helybéliek figyeltük a teret és téren áthaladó az embereket. A fotéren sok mutatványos, kígyóbűvöl? és “utcai büfé” van, ahol mi nem mertünk enni. (voltak akik ettek). Megírtuk és feladtuk a képeslapjainkat (amik másfél hét alatt értek haza). Mivel élelem készletünk fogytán volt, ezért megpróbáltunk valami nagyobb boltot keresni, ahol tudnánk esetleg valami kaját vásárolni. A helybéliek mindig csak egy 2×2 méteres bolthoz tudtak irányítani, hiába magyaráztuk nekik, hogy nagy szupermarketet keresünk. Valószínűleg nincs is ilyen, tudomásunk szerint senki se talált. Este visszamentünk a kempingbe.


8. nap: öszzepakoltuk a cuccunk azon részét, amit a hegyekbe vittünk. Délelőtt elutaztunk buszunkkal a Magas-Atlasz szívébe, Asniba. Ott felpakoltak minket egy teherautóra. 1 órán keresztül utaztunk a teherautón 46-an és az összes cuccunk. Ez volt az első komolyabb megpróbáltatásunk. A célállomásunk Imlil volt (1800 m). Itt a szállásunk egy ház tetején volt, a csillagos ég alatt. Lepakolás és evés után az egyik helyi lakossal elmentünk egy helyi vízeséshez. Alig indultunk el, elkezdett esni a jégeső, borsószem nagyságú jegek estek, ezért visszamentünk a szállásunkra. A helybéliek is csodálkoztak, mert ők se gyakran láttak ilyet. De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment és újra kisütött a nap. Gyönyörű erdőkön, kis falvakon, kőerdőkön keresztül értük el a vízesést. Majd egy kis pihenés után tovább folytattunk utunkat és körbejártuk a völgyet. Láttunk helyi lakosokat, a férfiak csoportokban ültek a házak előtt és beszélgettek, a nők a földeken dolgoztak vagy rőzsét cipeltek, egy csoport fiú pedig focizott a falu melletti köves pályán. Este még lefutottam vízért a faluba a másnapi hegymászához. Útközben találkoztam helybéli kislányokkal, amint játszadoztak, a fiúk fociztak, mások pedig öszvérháton terelgették a kecskéket. Furcsa borzongás futott át rajtam. Tényleg itt vagyok? Nem álmodom? Mikor felfogtam, hogy ez valóság, én vagyok itt azzal akit szeretek, jó érzés töltött el. Majd a megvett vízzel boldogan gyorsítottam a lépteimet vissza a szállásunk felé. Az éjszaka csodálatos volt, gyönyörködtünk a csillagos égben és kívánságainkat soroltuk, amikor egy-egy hullócsillag átsuhant az égen. (Én 2-t láttam!)


9. nap: reggel összepakoltuk cuccainkat, külön tettük azt amit nem az öszvérek, hanem mi viszünk fel az alaptáborba. Reggel nekivágtunk a közel 1500 m szintemelkedésnek. Az út nem volt nagyon nehéz, félelmetesen nagy sziklák és hegyek oldalán egy ösvényen haladtunk felfelé, gyakran találkoztunk a sziklából feltörő kis hegyi patakokkal. Találkoztunk egy skorpióval is, nagyon sietett valahova szegényke, vagy talán tőlünk ijedt meg. Közben áthaladtunk egy kicsi falun, ahol hideg coca-colával oltottuk szomjunkat. Dél körül értünk fel a 3260 m-en lévő Neltner alaptáborba. Itt már szinte csak kő és kő volt. A tábort félbe vágta egy kristálytiszta hegyi patak, aminek a partján állítottuk fel sátrunkat. Hihetetlen volt, hogy 3200 m-en vagyunk, hiszen óriási csúcsok magasottak még itt is fölénk. Délután el kezdett esni az eső és egész délután esett. Reménykedtünk, hogy reggel már nem fog és el tudunk indulni a Toubkal meghódítására. Éjszaka nagyon hideg volt, nem sokat aludtunk.


10. nap: reggel fáradtan keltünk, de jó idő volt. 5 ember kivételével mindenki vállalta a mászást. Mikor megmutatták merre fogunk menni, egy kicsit elbizonytalanodtunk, de nekivágtunk. Az első 200 m szintemelkedés után teljesen kifáradtunk. Nagyon meredek úton kezdtünk ezért, kezdtek kétségeink lenni, hogy fel akarunk-e mászni. Lassan hagytuk a métereket magunk mögött és egyre többet álltunk meg. A levegő is egyre ritkább lett. Közel 4 óra alatt értük el a csúcsot. Mikor felértünk, akkor leültünk egy kőre és szótlanul néztük a több ezer méteres hegyeket a lábunk alatt. Szédítő volt a magasság. Jó érzés volt, hogy legyőztük ezt a nagy hegyet. Lefelé már sokkal gyorsabban haladtunk, mi egy kicsit előre is mentünk, amit már utólag megbántunk. Követtük az ösvényt lefelé, egyszer aztán megláttuk a tábort alattunk 200 m-rel, itt aztán a csúszós és meredek törmeléklejtőn nem találtuk az utat lefelé. Egy darabig keresgéltük, de a kövek nagyon csúsztak a lábunk alatt, úgyhogy úgy döntöttünk bevárjuk a többieket. Leültünk egy nagy stabil kőre és vártunk, közben észrevettük, hogy az egyik napszemüveget elhagytam. Alighogy ezt észrevettem a szél elvitte a kezemből az egyik sapkánkat és mi csak néztük ahogy repül lefelé a mélybe. Mikor megérkeztek a többiek, akkor megkellett várnunk amíg mindenki lemegy, mert nem akartunk a nyakukba kőomlást zúdítani. Aztán átmásztunk mi is az úthoz és lementünk. Egy kicsit izgi volt. Amikor kimerülten leértünk észrevettem, hogy nincs meg a fényképezőgépem, rögtön visszarohantam és felmásztam addig ahol tudtam, hogy még megvolt. Sajnos hiába kerestem, nem találtam. Kimerülten és megfogyatkozott felszereléssel lefeküdtünk a sátorban. Egész este erős szél fújt, ezért megint nem sokat aludtunk.


11. nap: reggel korán keltünk és összepakoltunk, majd búcsút intve a nagy hegyeknek elindultunk lefelé Imlilbe, ahol már várt a teherautó. Útközben több kecskenyájjal is találkoztunk. Asniba átszálltunk a buszunkba és elindultunk a 2260 m magas Tizi-n-Tichka hágón át Ouarzazate kellemes kempingjébe. Nagyon szép tájon, de ugyanakkor egy kicsit félelmetes szerpentineken haladva este értünk Quarzazatéba. 3 nap után végre lezuhanyozhattunk. Felvertük a sátrat, majd kimerülten lefeküdtünk.


12. nap: pihen?nap Ouarzazate-ban. Délelőtt bementünk a városba. Végre találtunk egy nagyobb élelmiszerboltot, ahol bevásároltunk és vettünk egy “eldobható” fényképezőgépet is. Most már rászántuk magunkat és beültünk egy helyi étterembe, ahol egy helyi jellegzetes kaját, csirkés tadzsint ettünk. Délkörül visszamentünk a kempingbe és átmentünk a szomszédos hotel medencéjébe fürödni. Nagyon jól esett a tiszta vízben áztatni magunkat. Délután 3-kor visszamentünk a kempingbe és elindultunk kasba nézőbe. Kasbának hívták a berberek által épített várakat, erődöket. Először a város kasbáját néztük meg belülről helyi idegenvezetéssel, majd ezt követően Tiffoulte kasbáját csodáltuk meg kívülről. Késő délután érkeztünk Ait Benhaddouba, Marokkó talán legszebb kasbájához. Többek között itt forgatták Zeffirelli Názáreti Jézus c. filmjét, az Arábiai Lawrence-t, a Nílus gyöngyének nagy részét, az Indiana Jones-filmek pár jelenetét és még vagy másik 20 filmet. Eredeti terv szerint itt néztük volna meg a naplementét, ami az elmondások szerint csodálatos. Sajnos nem volt szerencsénk, a naplemente elmaradt, de a hely így is csodás volt. Este visszatértünk a kempingbe.


13. nap: délel?tt indultunk Ouarzazate-ból és rátértünk a híres “kashbák útjára”. Útközben rengeteg kashbát láttunk. Délután értünk a 300 m mély Todra-szurdokhoz, ami Tinerhir közelében található. Itt tettünk egy sétát a hatalmas sziklafalak közt. Majd visszamentünk Tinerhirbe és felvertük a sátrunkat az út talán legszebb kempingjében, amely egy pálmaerd?ben kapott helyet. A sátorállítás után elmentünk sétálni a pálmaerdőbe. Nagyon romantikus táj volt, az a sok pálmafa csodás volt. Mesebeli volt. Este a kemping éttermében megkóstoltuk Marokkó nemzeti italát, a menta teát. Nekem nem nagyon ízlett.


14. nap: reggel korábban keltem fel és kimentem a pálmaligetbe fotózni, majd összepakoltuk a cuccainkat és elindultuk Erfoud felé. Végig kősivatagon keresztül haladtunk. Útközben több oázison mentünk keresztül mire elértünk Erfoudba. Itt rövid pihenot tartottunk. A homoksivatag előtt itt még utoljára tudtunk vásárolni olcsóbban élelmiszert. Egy kicsit borzongató érzés volt, hogy a városban a mi csoportunkon kívül nem lehetett más fehér embert látni. Bár ehhez már egy pár helyen hozzászokhattunk volna, de én még nem tudtam. Itt szereztünk egy helyi lakost, aki a kősivatagon keresztül egy fogadóhoz vezetett minket, mely közvetlenül az Erg Chebbi homoksivatag mellett található. Közben megálltunk tevéket fotózni. 1 órás út után értünk a fogadóhoz, itt kiszállva perzselő forróság fogadott minket. (helybeliek szerint az 50 fokot is elérte a hőmérséklet) Itt lehetőség nyílt egy fakultatív programra, mely során tevével és/vagy gyalog elmennénk egy vad oázisba, ahol megalszunk és másnap visszajövünk a fogadóhoz. A nagy meleg a csoportunk kétharmadát elriasztotta a sivatagi túrától, ezért csak 16-an indultunk neki vízzel, élelemmel, hálózsákkal és természetesen a tevékkel. Odafelé Zsuzsa és én is egy-egy órát tevegeltünk a tevénken mire megérkeztünk egy óriás dűne tövében lévő pici oázishoz. Mindössze 10 pálmafából, két sátorból, egy forrásból és néhány nagyobb fűcsomóból állt. Mindenfelé csak homokot láttunk. Vezetőink leteregettek nekünk pokrócokat és mi azokon elhelyezkedtünk. Jól befalatoztunk és ittunk a forró vizünkből, majd lefeküdtünk a pokrócra és néztük a csillagos eget. Berber vezetőnk elővette gázpalackját és teát főzött nekünk. Nagyon kedves és mosolygós emberke volt, még naranccsal is megkínált minket. Mesélt nekünk a népéről, a homokba rajzolva megmutatta hol lakik a családja. Az éjszakai mese közepette egy szép nagy pók mászott közénk, ártatlannak tűnt, de elég nagy volt ahhoz, hogy nyugtalanabbul aludjunk.


15. nap: Kora hajnalban keltünk, hogy egy dűne tetejéről nézzük a napfelkeltét, de sajnos fátyolfelhős volt az ég, de a kilátás gyönyörű volt. Reggel az egyik srác hátizsákja alatt egy skorpió volt. Megnéztem egy kicsit közelebbről és kicsit megijedve tapasztaltam, hogy milyen gyorsan szaladnak ezek a kis állatok. Összeszedtük a cuccunkat és elindultunk vissza a fogadóhoz. Az úton visszafelé rengeteg állat nyomát láttuk a homokban, a vezetőnk pedig sorolta, hogy ez egy vipera, ez egy sivatagi róka, ez egy bogár stb. A fogadóban indulás előtt még lemostuk a sivatag porát egy kiadós zuhannyal. Innen tovább a Ziz-völgyön és Azrou cédruserdein folytattunk tovább Fez irányába, de szállásunk még el?bb, Ifrane-ban volt. Ifrane teljesen elüt az eddig látott városoktól, az egész várost európai módra építették fel. Az embernek olyan érzése volt mintha európába jutott volna egészen addig amíg be nem ment a kemping mosdójába.


16. nap: reggel bementünk Fez-be. Sétálgattunk a város medinájában (óvárosában, mely az Unesco Világörökség része) és a szukokban. Ismét beültünk egy helyi kis vendéglőbe ahol megkóstoltuk a helyi specialitásokat. Éppen javában ettünk, amikor egy vonuló tömegre lettünk figyelmesek. Egy gyászmenet volt, a halottat a fejük fölé emelve vitték és gyors léptekkel elhaladtak melletünk. Egy kicsit morbid volt. Később megnéztük a királyi palota kapuját is. Még este elutaztunk a közeli Meknesbe, ahol a szállásunk volt.


17. nap: délelőtt városnézés Meknesben. Mivel nekem lázam volt, csak azért mentünk be a városba, hogy elköltsük az összes pénzünket, de a többiek szerint nem volt valami nagy szám. Délután indultunk tovább hazafelé, közben megnéztük a római romvárost Volubilist. Naplemente után indultunk tovább a Gibraltári-szoros felé.


18. nap: hajnali határátlépés után jutottunk Ceutába és az első komppal visszatértünk Európába. Egész nap utazás, éjszaka a buszon.


19. nap: reggel értünk Tossa de Mar már ismer?s kempingjébe. Egész nap pihentünk, fürödtünk és este beültünk vacsorázni, hogy megkóstoljuk a spanyol konyha egyedi ízeit, nem csalódtunk, nagyon finom volt. Este sétálgattunk a Costa Brava-i kisváros nyüzsgő éjszakájában.


20. nap: reggel összeszedelőcködtünk és elindultunk vissza Magyarországra. Egész nap utazás, éjszaka a buszon.


21. nap: délután 3 óra felé értünk a Hősök terére.



Gyakorlati tanácsok, tapasztalatok

Mindenképpen szükséges felszerelés: sátor, hálózsák, túraöltözet, hátizsák, meleg ruha, magas szárú edz?cip? vagy túrabakancs, kulacs, fejfed? napszúrás ellen, napszemüveg, es?kabát, papucs vagy szandál, elemlámpa, kemping gázf?z?. Mindenképpen jurtasátort kell vinni, mert a cövekeket sok helyen képtelenség beverni.


Élelem: mi úgy indultunk neki, hogy nem viszünk sok kaját, hanem majd ott veszünk. Most utólag már tudjuk, hogy a kemping gázfőzővel gyorsan és könnyen elkészíthető kajákból (knorr levesek, tészták stb.) kellett volna vinnünk bőven. Tossa de Marban és Ceutában találkoztunk utoljára nagy szupermarketekkel, ezért itt javasolt jól bevásárolni, az árak olyanok vagy egy kicsit olcsóbbak mint nálunk. Üdítőket, vizet, kenyeret és csokit úton útfélen lehet Marokkóban is vásárolni. Vezetőink nem nagyon javasolták, hogy a hegymászás előtt az éttermekben, kifőzdékben együnk, mi is csak utánna ettünk. Akik ettek azok közül voltak akiknek hasmenésük volt vagy rosszul voltak, de ez a kisebbség volt. Nekünk szerencsére semmi bajunk se lett.


Ivóvíz: a városok vezetékes ivóvize általában iható, de nem javasolt, mi sose ittunk belőle. Sokkal megbízhatóbb és egyszerubb megoldás mindig palackozott ivóvizet inni, ami mindenütt kapható.


Szállások: kempingekben. A spanyol kemping szuper, melegvíz, tiszta mosdók, medence. A marokkói kempingek átlagosak, némelyek egyszer?bbek, némelyek viszont európai színvonalúak. A WC-k és a zuhanyzók a legtöbb helyen tiszták, de angol WC-vel nem igazán találkoztunk. Melegvízzel sem találkoztunk a Marokkói kempingekben, de pálmafákat minegyikben találtunk bőven.


Öltözködés: Marokkó iszlám ország. Ezért nem elfogadott a túlzottan nyitott ruházat. Városi viselet: min. rövid ujjú póló, combközépig ér? rövidnadrág vagy szoknya. A tengerparton természetesen lehet fürd?ruhában mutatkozni.


Id?járás: Nagyon sokféle időjárással találkoztunk, az Atlaszban 2000 m-en nagyon kellemes idő volt (kb 20-25 fok), 3000 m felett nekünk végig erős szél fújt és éjszaka kifejezetten hideg volt. A városokban általában mindenhol meleg volt 30-40 fok. A sivatagokban pedig elérte az 50 fokot is, de késő délután és reggel már ott is kellemes volt a hőmérséklet.


Utazás: Mi egy 49 f?s emelt szint? légkondícionált Ikarusszal utaztunk. Maximálisan elégedettek voltunk a busszal, volt benne kávé, h?tött üdítő és WC is.


Valuta: bármilyen nyugati valutát beváltanak dirhamra. 1 dirham = kb. 22-25 Ft. Sok helyen van bank vagy bankautomata (Eurocard-Mastercard, Visa). Legcélszer?bb azonban kézpénzt vinni DEM vagy USD formájában. Javasolt a spanyol peseta kivitele is, mert Tossa de Marban és Ceutában is azzal tudunk vásárolni és Marokkóban a pesetát is gond nélkül beváltják.


A vízumról: 1999. júniusától eltörölték magyar állampolgárok számára a vízumkényszert.


Az oltásokról: Marokkóba nem kötelez? semmilyen véd?oltás, esetleg ajánlott a tífusz és a tetanusz elleni védekezés, amit minden megyeszékhely ÁNTSZ rendel?iben lehet megszerezni. Budapesti cím: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Váci út 174. Telefon: 3490-590. Rendelési id?: hétköznap délel?ttönként. Mind a tífusz és mind a tetanusz oltásokra igaz, hogy 5 év védettséget adnak és az út el?tt 2-3 héttel érdemes megkapnunk. Malária ellen sem kötelez? a gyógyszeres védekezés, de esetleg ajánlott a Delagil szedése, és nem a Lariam-é. Ezzel kapcsolatban érdemes orvos tanácsát kikérni.


ÁRAK: 1 Dirham = 23-25 Forint


Bolti árak:


Üdítő (1,5 L) 7,5 DH


Víz (1,5L) 5-6 DH


Kenyér (pita,lepény) 1,2-1,5 DH


Tej (1L) 6,5-8 DH


Ivójoghurt (2,5DL) 4 DH


Egyfogásos kaja 25-40 DH


Képeslap 1 DH


Bélyeg Európába 7 DH


A hegyekben és a kempingekben egy kicsit általában minden drágább.
 




Erős István


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Erős István: Casablanca, Marakesh, Ouarzazate, Fez, Meknes – Marokkó – 1999" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár