Lala: Szlovén előétel – olasz falatok 2006

Lala: Szlovén előétel – olasz falatok 2006. 08. 06 – 08. 25.


Bled, Elba-sziget, Bolsena-tó, Trasimeno-tó, Castiglione del Lado



Régi szerzőnk ezúttal olyan vidékekre kalauzol bennünket információban gazdag írásával, melyek eddig hiányoztak a kalauzból, a szlovéniai Bled-tó, az Elba-sziget, a Bolsena-tó és a Trasimeno-tó mellett több olasz várost is érintettek a közel háromhetes úton

(Szlovénia: Bled/3 kemping éjszaka; Olaszország: Elba/5; Bolsena tó/4; Trasimeno tó/4)


Előzmények

Az előző két török körutazás már sejtette, hogy más vidékek fognak következni, mert Törökország egy kicsit elfogyott, annak ellenére, hogy azért hagytunk még belőle a későbbi időkre is. Görögországba még nem akartunk visszatérni, ezért a választás Olaszországra esett annak ellenére, hogy néhány évvel korábban már többször is jártunk ott. A még fel nem derített részeit próbáltuk célba venni. Így esett a választás Elbára, a Bolsena tóra és a Trasimeno tóra. Nyugisabb tempót ütemeztünk be, ezért az első megállónak Szlovéniában a Bled-i tavat szemeltük ki. Nem zártuk ki annak a lehetőségét sem, hogy hazafelé még néhány napot esetleg elidőzünk valahol az Isztrián.


A társaság személyi összetétele nehezen formálódott, mert a korábbi csapatból Balázs és Timi változatlanul Londonban élnek, Szandra és Anita, közeledve tizennyolcadik évükhöz már inkább egyéni programokra gondoltak, így Hajni sem jött számításba. Ketten maradtunk a fedélzeten, a feleségem, Sumák (37) és én, Lala (56). Különösebben nem is kísérleteztünk az alakulat kibővítésén, bár anyagi megfontolásból nem ez az összetétel mutatkozott a legkedvezőbbnek.
Megtörtént a felkészülés, a kempingezéshez és az önellátáshoz szükséges dolgok, iratok, igazolványok, útikönyvet, Európai Egészségbiztosítási Kártya, térképek beszerzése, a kalkulációnk szerinti 1700 euró beváltása (274,45 forintos árfolyamon). Természetesen fel lett készítve az utazásra az időközben negyedik évét betöltő Thália is. Most nem volt szükség tetőcsomagtartóra, de így is sikerült telekocsit produkálni.


Az utazás első szakasza


Az eredeti elképzeléseknek megfelelően, augusztus 6-án este fél nyolckor indultunk neki a Battonya-Szeged-Baja-Bátaszék-Dombóvár-Kaposvár-Nagykanizsa-Letenye útvonalnak. Szegeden a kocsit teletankoltuk, így az első célállomásig üzemanyaggondunk nem lehetett. A Tescoban még történt egy kiegészítő bevásárlás, majd Baja után Hotel Thália. Reggel időben értünk a magyar-horvát határra, ahol megtörtént a formális határátlépés személyigazolvánnyal (a biztonság kedvéért, azért vittük magunkkal az útlevelet is). Az elindulástól a határátlépésig 405 km-t gurultunk.


Számoltunk azzal, hogy a határátlépés különösebb időveszteséget nem fog jelenteni, ezért választottuk a horvátországi szakasz közbeiktatását. Csáktornyán (Cakovec) áthaladva -mellőzve a magyar vonatkozások megtekintését- ez a szakasz (Nedelisce-Trnovec útvonalon, tehát nem Varazdin felé) a horvát-szlovén határig mindösszesen 41 km volt. Ez a határátlépés is eseménytelen volt, így nekivághattunk Ormoz-Ptuj irányban a szlovén autópályának.


Egy apró figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy irányt tévesszünk, amire egy Jeruzalem felé mutató tábla hívta fel a figyelmünket.
A település névválasztását kicsit furcsállottuk, fogalmunk sincs arról, hogy a Siratófalat mi helyettesíti. A korrekcióval néhány plusz kilométert sikerült összehozni. Az autópályát Slovenska Bistrica-nál értük el, innen haladtunk úti célunk felé, Celje-Ljubljana-Kranj irányába egy biztonsági tankolást követően (30 liter=35 euró).
Régebbi kiadású térképünk alapján nem voltunk biztosak az autópálya vonalában, ezért túl hamar, még Ljubljana előtt, Blagovica-nál letértünk róla, hogy Kranj-nál ismét visszatérjünk. Ez a kitérő teljesen felesleges volt, mert Bled előtt kb. 8 km-rel szakad meg a pálya vonala, majd onnan folytatódik tovább.
Az autópályáért 2,70, 1,40 és 0,50-es tételekben összesen 4,60 euró-t fizettünk. A kitérőt nem bántuk meg, a táj szépsége kárpótolt, egyébként is kora délutánra terveztük a megérkezést.


Szlovénia – Bled


719 km (ebből a szlovén szakasz 273 km) megtétele után délután 2 órakor érkeztünk meg kiszemelt állomáshelyünkre, Bledbe. A település nevét viselő kempinget – CAMPING BLED, te.: +386(0)4/5752000, fax: +386(0)4/5752002, e-mail: info@camping.bled.si, www.camping.bled.si – nem volt nehéz megtalálni. Ez egy 5*-os kemping 1500-2000 férőhellyel. Elsősorban a lakókocsiknak van kijelölt helyük, részükre előzetes helyfoglalás is lehetséges, egyébként sátorhelyet szabadon lehet választani. A bejárat a tó felől nyílik, körben hegygerinc veszi körül. Az egyik oldalon a sátorhelyek teraszosan vannak kialakítva. Rendezett, tiszta, négy vizesblokkja minden igényt kielégít, automata mozgásérzékelők vezérlik. A bejárat előtt étterem, kávézó, söröző és egy kisebb üzlet is van. A kemping “állatkertjét” három hegyikecske képezi, de van játszótér és sportolási lehetőség is. Külön medencéje nincs.


A helyfoglalást és berendezkedést követően szemrevételeztük a környéket. Bled az Alpok lábánál fekszik, kissé távolabb igen tekintélyes magaslatok is láthatók. Felkapott pihenő- és üdülőhely, amit a számtalan szálloda és étterem is jelez. Ékessége az azonos nevű tó, melyben egy kis sziget található egy templommal. A tó partján, az egyik magaslaton van a vár, ahonnan csodálatos kilátás van a környékre. A tó autóval, de akár gyalog is körbejárható, de igénybe vehető a körjáratot adó kisvonat is. A szigetre való be- és visszajutásról evezősök gondoskodnak 10 euró-ért.
A tó, fürdésre is alkalmas, jó időben megtelik a kemping előtti gyepesített partszakasz, ahol tusoló kabinok is vannak. A strandolók kiszolgálásáról az előzőekben említett üzletek gondoskodnak, minden bizonnyal ezért vannak a kemping sorompóján kívüli területen. A tó, táblával is jelzett védett állata két hattyú, de számtalan vadkacsa is úszkál a vízen, vagy csak egyszerűen elvegyülnek a parton heverészők között.


Három éjszakát szándékoztunk Bledben tölteni, elsősorban pihenéssel és a környék részbeni felderítésével. Az érkezés napja fürdésre kissé hűvös volt, a későbbiek során pedig a napos idő mindig máshol talált bennünket. Valószínű, hogy a hegyek közvetlen közelségének köszönhetően szinte minden estére vagy éjszakára jutott hol kisebb, hol jelentősebb eső is. Az itt töltött idő kényelmesen arra volt elegendő, hogy körbejártuk a tavat, felmentünk a várba, ahová a belépő személyenként 6 euró. Kirándultunk Bohinjsko Bistrica környékére, ahol a Triglavski Narodni Parkon belül szintén van egy tavacska. A környék úthálózata jó, rendezett és tiszta hegyi települések ismerhetők meg.


A közlekedéshez kapcsolódva egy érdekes jelenséget tapasztaltunk. Egy-egy veszélyes útkereszteződésben otthon láthatjuk, hogy figyelmeztető táblát helyeznek el, hogy a kereszteződésben hány súlyos baleset történt. Lehet, hogy ennek van értelme, de a tábla felíratnak elolvasása, elvonja a vezető figyelmét. Ennél talán hatásosabb, amikor mementóként a helyszínen “kiállítják” a roncsot.
Itt a kifutott rendőrségi autókat nem küldik zúzdába, hanem “mintha szolgálatban lennének” leparkolják egy-egy veszélyes helyre, természetesen személyzet nélkül, de ezt a közlekedő majd csak utólag fogja észrevenni. Elmés megoldás.
Egy fiatal, szintén sátoros magyar pár volt az egyik szomszédunk, akik hobbijuknak, a hegymászásnak szentelték idejüket. Amikor este megérkeztek, következett egy kis tapasztalatcsere. Rajtuk kívül még három magyar rendszámú autót láttunk, a számtalan német, holland, francia, angol, dán és olasz mellett. Feltűnően sok volt a kutyás turista. A másik szomszédunk egy francia lakókocsi, illetve egy spanyol lakóautó volt. Tettünk egy hosszabb kirándulást Postojnába, ahol a cseppkőbarlang (jama) megtekintése volt a program. Az autópályát választottuk, amiért kétszer 3,90 euró-t kellett fizetni, a belépő pedig kettőnknek 35 euró-ba került. A diákigazolványra adtak volna némi kedvezményt, de a tanárigazolványra ez nem vonatkozott.

A barlangba csoportosan lehet lemenni 135-170 méter mélységbe barlangi kisvasúton, mintegy 6 km távolságra. Innen következik egy 2 km-es séta szlovén, angol, német és olasz idegenvezetéssel. Az idegenvezető a szükséges tájékoztatást elmondja, de a cseppkőképződmények beazonosítását mindenkinek a fantáziájára bízza. A barlanglátogatás másfél óráig tart, ugyancsak kisvasúttal jutottunk a felszínre. Sumák a kirándulást hibernálásnak minősítette, mert előzetes figyelmeztetés ellenére is túl nyáriasan öltözött, ami a 8 fokos, páradús környezetben kevésnek bizonyult. A 35 fokos kültéri hőmérsékleten természetesen kiengedett.


Magyar szomszédaink tanácsára ellátogattunk a Bledhez közeli Kropa nevű falucskába, amely állítólag az egyik legrégibb szlovén település. Hegyi utakon elautóztunk Skofja Loka-ba, Kranj-ba és Jesenicébe is. Ezek nem túl hosszú távú, de kellemes kirándulások voltak. Ami az árakat illeti, talán 20-30 százalékkal magasabbak az itthoninál.


Arra a kérdésre, hogy szükséges-e szlovén pénzt (tolár) váltani, egyértelmű válasz nem adható. Mi nem váltottunk pénzt, az eurót elfogadták tankolásnál, az autópályán és a kemping melletti szupermarketban is, a visszajárót is euróban kaptuk.
Az árak mindenhol fel vannak tüntetve tolárban és euróban is és a számla is így készül el. Ugyanakkor ennek ellenkezőjét tapasztaltuk két nagy bevásárlóközpontban. Az egyiknél az volt a gond, hogy a visszajárót csak tolárban akarták adni, amit nem fogadtam el, így sztornószámlával meghiúsult a vásárlás. A másik esetben egyszerűen nem fogadták el az eurót, de pénzváltással sem foglalkoztak annak ellenére, hogy az árak itt is fel voltak tüntetve mindkét fizetőeszközben. Itt is meghiúsult a vásárlás.


A harmadik nap este megérkezett az eső, de látszott, hogy az, az előzőeknél kitartóbb fog lenni. Késő este megérkeztek spanyol szomszédaink is, bár már azt hittük, hogy véglegesen távoztak. A páros hölgytagja arról érdeklődött, hogy nem láttuk-e kempingasztalukat, amit elhagyottnak vélt helyükön hagytak. Nemleges válaszunk csak látszólag nyugtatta meg, annak ellenére, hogy tudattuk vele, hogy mi sem a kempingben töltöttük az egész napot. Furcsa fordulatot vett az eset, amikor a sátorunk mögül, ahol a mi asztalunk volt elhelyezve, gyanús hangokat hallottunk, majd megjelent a spanyol, kezében a mi asztalunkkal és diadalmasan közölte, hogy megvan, amit keresett. A helyzet tisztázását segédmunkának minősítettem, na és az eső is esett, ezért Sumákra hárult a rendcsinálás feladata. Ő egyértelművé tette, hogy a mi asztalunkról van szó, amihez a spanyolnak semmi köze. A tévedés tisztázódott és a spanyol sűrű bocsánatkérések közepette rendezte vissza kellékeinket. Az eseten mindenesetre jót nevettünk.


Az eső reggelre sem csendesedett, ezért elálltunk eredeti tervünktől, hogy majd csak kora délután indulunk Elba felé, így éjszaka tájékán fogunk Piombinoba, a kikötőbe érkezni, ahonnan a kora reggeli kompok egyikével fogunk átmenni a szigetre.
A korábbi, reggeli indulást választottuk, amihez vállalni kellett az esőben történő sátorbontást és összepakolást. Leküzdöttük ezt a kellemetlenséget és 8 órakor már a recepción voltunk. Rendeztük a kempingben töltött három nap számláját.
A színvonalért és a kapott szolgáltatásokért barátságosnak tűnt a kifizetett 78,70 euró, tudva azt, hogy az Olaszországi kempingek minden bizonnyal többe fognak kerülni.


Utazás Elbára


A bledi kempingből a már ismert útvonalon, Jesenice felé vettük az irányt, kikerülve az autópályát. Mire a városba értünk, elállt az eső és a Nap is kisütött. Itt találkoztunk az első, és miként az később kiderült, egyetlen rendőri ellenőrzéssel. Az okmányok rendben voltak, majd a rendőr megkért, hogy száljak ki a kocsiból és megmutatta, hogy a jobb első lámpa nem világít. Nem volt büntetési szándéka, csupán figyelmeztetett a szükséges izzócserére. Jesenicéből a Kranjska Gora-Soca-Bovec-Zaga-Ucja (Uccea) útvonalon közelítettük meg a szlovén-olasz határt. A határ előtt még megtankoltunk, mert a szlovén benzin mégiscsak olcsóbb, mint az olasz üzemanyag. A 44,8 literért fizettünk 51,10 euró-t.


A Bled-Ucja szakasz 104 km volt hegyi szerpentineken, helyenként 1600 m magasan, gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek között. Így összesen, a horvát-szlovén határtól a szlovén-olasz határig tranzitban 377 km-t kell autózni. A szlovén csavargásokra 395 km ment el. A határátkelő kiválasztása utólag, már nem biztos, hogy a legszerencsésebb volt, de ekkor még nem döntöttük el véglegesen az olasz útvonalat. Választhattuk volna a Kobarid-Robic-Stupizza-Cividale d. Friuli-Udine útvonalat is.

A szlovén határátkelő a hegygerincen volt, az olasz a hegy lábánál. Mindkét helyen egyedüli utasok voltunk, az okmányellenőrzés csupán formalitás volt és alig tartott néhány másodpercig. Belépve Olaszországba az Udinébe vezető utat választottuk. Ennek az útnak a minőségére sem lehet panaszunk, annak ellenére, hogy nem főútvonalról van szó. Forgalom alig volt, nem erőltettük a tempót, mert már látható volt, hogy a tervezettnél előbb fogunk Piombinoba érkezni.


Az autópályát Udinénél értük el, de ekkor még nem tudtuk, hogy arról Livornoig le sem fogunk térni. Az Udine-Velence szakaszért 5,10 euró-t kellett fizetni, majd következett a Padova-Bologna-Firenze szakasz. Két-három alkalommal megálltunk rövidebb pihenőkre, a kávéért 0,90, a szendvicsért 3,90, egy doboz sörért 3 eurót kértek. A kávé kifejezetten jó, igen erős, de 2 centnél aligha adnak többet. Szendvicsből bő a választék és jól lehet vele lakni. Kifejezetten élveztük az autópályán történő gyors és biztonságos autózást. Talán ennek is tudható be, hogy Firenzénél elnéztük, pontosabban, nem vártuk meg a leágazást Livorno felé, így továbbra is autópályán haladtunk a Pisa-Livorno szakaszon. A pályát Livornonál hagytuk el, fizetve a Velence-Livorno szakaszért 18,90 euró-t, az eddigi olasz pályahasználatért összesen 24 euró-t.


Livornoból a Grosseto-Róma autóúton haladtunk valamivel S. Vincenzo utánig, amikor letértünk Piombino felé. A szakasz nem volt fizetős, az út minősége elfogadható, igen nagy forgalom mellett. A Piombinoból szembejövő forgalom már sejtette, hogy igen forgalmas kikötővel kell számolnunk, amiből arra is lehetett következtetni, hogy Elba sem egy lakatlan sziget.
Koraeste parkoltunk le a kikötőben, amely egy nagyüzem képét mutatta és egyáltalán nem nyerte meg tetszésünket. Idáig, a szlovén-olasz határtól 607 km-t autóztunk, azaz Bledtől összesen 711 km-t.
A megtett út egyáltalán nem tűnt fárasztónak, elsősorban az autópályának köszönhetően. Sétálgatva a kikötőben, úgy döntöttünk, hogy az egyik utolsó komppal átmegyünk a szigetre.
Találomra a MOBY (
www.moby.it) társaságot választottuk és a 21 óra 40 perckor Portoferraioba induló kompra váltottunk jegyet, ami két személynek és az autónak 47,60 euró-ba került. Ezt az árat bizony nem találtuk túl barátságosnak…


A többszintes komp minden igényt kielégített. A valamivel több, mint egyórás út során Elba térképét tanulmányoztuk, keresve ottani úti célunkat. A késői érkezés miatt a Hotel Tháliát részesítettük előnyben azzal, hogy reggel fogunk egy tengerparti kempinget keresni az elbai öt napunkra.
Elbára történő megérkezésünkkor Portoferraio a késői időpont ellenére is egy igen mozgalmas város képét mutatta. Találomra tettünk néhány tiszteletkört, mindenhol zajlott az élet, a forgalmat rendőrök irányították, parkolóhelyet képtelenség lett volna találni az éjfélkörüli forgatagban. Visszamentünk a kikötőbe és azzal szemben találtunk egy biztonságosnak ítélt parkolót, ahol nyugovóra is tértünk.


A kikötő reggeli ébredésünkkor még a csend és nyugalom képét mutatta. A biztonság kedvéért tankoltunk 50 euró-ért, amiért 35,26 liter benzint kaptunk. Térképünkre hagyatkozva vettük célba a szigetet. Ezt a térképet egyik ismerősömtől kaptam, aki néhány napot Elbán töltött. A térkép 1:35.000 méretaránya alapján igen részletes volt, a kis szigetet felnagyította és ez által csalóka is volt, aminek eredményeként egy párszor el is tévedtünk. A térképen egy arasznyi távolság a valóságban nem volt több 5-8 km-nél. Már korábban is kialakult az a véleményem, hogy az utazgató gondoskodjon a legfrissebb, lehetőleg helyi kiadású térképekről, még akkor is, ha ezek néha igen komoly összegekbe is kerülnek. Nyári térképbeszerzéseim darabonként 6-18 euró-ba kerültek.


Elba


Nem nevezhető kifejezetten síkvidéki szigetnek. Felszínét kisebb-nagyobb dombok és alacsonyabb hegyek képezik. Legmagasabb pontja az M. Cappane 1018 méter magas, drótkötélpálya is vezet a csúcsra. A sziget, és azon belül mindennek a központja Portoferraio, főútvonalon bármely településről 20 km-en belül elérhető. A sziget 7-8 körzetre, vagy szigeten belüli régióra van osztva, mint: Rio Marina, Porto Azzuro, Capoliveri, Lacona, Marina di Campo, Campo nell’ Elba, Marciana Marina, Portoferrario. A főútvonalak minősége jó, de a kisebb hegyi utak is járhatók. Partja igen tagolt, helyenként meredek sziklákkal, köves, kavicsos, néhol homokos tengeröblökkel van körülvéve.


Ottlétünk alatt szinte minden nap megjelentek az esőfelhők, kisebb-nagyobb égi áldással, amit rövidesen napsütés követett. A frekventáltabb üdülőhelyeken általában találhatók kempingek, melyekből a szigeten mintegy húsz található. Színvonaluk eltérő, jellemzően 2-3*-osak. Az ennél magasabb besoroláshoz Olaszországban általában megkövetelik a kempingen belüli medencét is. Kempingkeresésünk során eljutottunk a sziget csaknem minden pontjára. Sok kelyen találkoztunk teltházzal, de az is előfordult, hogy a kemping nem nyerte meg tetszésünket.



Dél körül jutottunk el Laconaba a CAMPING LACONA PINETA nevű 3*-os kempingbe (tel.: +39 0565.964322, fax: +39 0565.964087, www.campinglaconapineta.com,). Ez a hely a sziget déli részén van egy tengeröbölben, Portoferrariotól 8 km-re. A kemping teraszos kiképzésű, 1000-1200 férőhelyes lehet.
Külön parkolója van (nádszövettel fedett), így kocsival csak kipakoláskor lehet bemenni. Vizesblokkja kulturált, van szupermarket, étterem, söröző, játszótér, hatalmas sátortető, korszerű hang-és fénytechnika, vetítőterem (a Da Vinci-kód ment).
A tengerpartra maximum. 50 méteres sétával lehet lejutni, elhaladva néhány üzlet előtt. A part 2-3 méterig köves, majd homokos, a víz lassan mélyül, kellemesen meleg.
Az árajánlat két személynek, autóparkolással és elektromos árammal napi 41,30 euró volt. Helyet csak úgy tudtak biztosítani, hogy vállaltuk azt, hogy két nap után, a kempingen belül egy másik helyre költözünk, mert helyünket egy lakókocsi már lefoglalta. Vállaltuk a helyváltoztatást.


A kemping történetéhez hozzátartozik, hogy közvetlen mellette van egy másik kemping is, ami ugyanerre a névre hallgat, csak pineta nélkül. A két kemping valamikor egy volt, de a tulajdonosok valami oknál fogva szétváltak. A mi kempingünk tűnt színvonalasabbnak, látszott rajta, hogy az utóbbi időkben sokat fordítottak fejlesztésre. Jól megoldották a csapadékvíz elvezetését, a közvilágítást a közlekedő utakba építették be. A mi első sátorhelyünk a recepciótól 20 méterre lehetett, közvetlenül a “főtér” mellett.


Jellegzetessége volt a kempingnek, hogy egy 15-20 fős médiaszakos társaságnak nyári gyakorlatot biztosított. Ezeknek a fiataloknak az volt a feladatuk, hogy a kemping lakói részére egész napos programokról gondoskodjanak. Ők szervezték a programokat, gondoskodtak a díszletekről és a színpad berendezéséről, de még a szponzorok felhajtásáról is.
Hasonlóval már évekkel előbb is találkoztunk Cavallinoban, a 3*-os Európa kempingben (via Fausta 332, tel.:+39041968069, fax: +390415370150,
www.camping.it/veneto/europa).
Feladatukat nagyon színvonalasan oldották meg, délelőtt jellemzően a gyerekekkel foglalkoztak a kempingen belül, a játszótéren, a sátorban, a tengerparton, vagy a vízben, tánccal, zenével egyaránt.
Az esti program általában a felnőtteknek volt szervezve, ügyelve arra is, hogy a műsor szereplői közé a közönség is tevékenyen be legyen vonva. Volt tánc- és jelmezverseny, megválasztották a kemping mindkét nemű szépét, még dinnyefesztivált is rendeztek. A legsikeresebb a borkóstoló volt, amikor ömlött a lé, bor, bólé, koktél és pezsgő formájában egyaránt, kísérőként korlátlan mennyiségben volt biztosítva pizza, különböző saláták és sütemények. Mindez ingyenesen, fergeteges tánc és zene kíséretével.


A pihenés és strandolás mellett természetesen barangoltunk a szigeten. “Kötelezően” elmentünk a Villa di Napoleone-ba, ami nem egy nagy durranás. A kisebb-nagyobb vásárlásoknál Portoferrarioban a COOP áruházat részesítettük előnyben, elsősorban kedvező árfekvése miatt. Anyagbeszerzésünk az önellátáshoz szükséges dolgok megvásárlását jelentette a széleskörű és bőséges kínálatból. Itt, pl. egy 0,66-os üveges sör (Birra Moretti) 0,71 euró-ba került, míg a kemping boltjában 1,80, sörözőjében pedig 3 euró-ba. Hasonló árkülönbség más áruféleségeknél is tapasztalható volt.
Összességében az olasz árak – a későbbi tapasztalatok alapján is – a magyar árak két-háromszorosát is elérik, természetesen az áruféleségtől és a vásárlás helyétől függően. Nagyritkán árazonosság is tapasztalható. A parkolás általában 2-2,50, a képeslap 0,20-0,50 euró-ba került.
Vasárnap reggel (ez volt a “költözés” napja) elfogyasztottuk a kávénkat, amikor eleredt az eső, nem kis mennydörgés kíséretében. Később már zuhogott, majd elcsendesedett és egy hatalmas jégesőre váltott.
A borsószem nagyságú jég kétujjnyi vastagon terítette be a kempinget. Az egész nem tartott tovább harminc percnél. A recepción megnyugtattak, hogy egy órán belül már napsütés lesz, a költözésnek semmi akadálya.

Meg is mutatták új helyünket, ami az előzőhöz legfeljebb 50 méter távolságra volt, közelebb a tengerparti kijárathoz. A költözéshez adtak egy kempigmobilt. Ez a járgány a pápamobilhoz hasonló, elektromos hajtású, négyüléses illetve platós változatú kisautó, természetesen szerényebb, mintegy segédlelkészi kivitelben. Mire megtörtént áttelepülésünk, valóban kisütött a Nap és csodálatos strandidő lett.


Az egyik koradélután arra lettünk figyelmesek, hogy a kemping közvetlen közelében vélhetően amatőrök énekelnek. A zene eredeti volt, mintha karaoke műsort adnának. Az volt a zavaró, hogy egyetlen számot sem énekeltek végig, pedig azok ismert, régebbi és újabb olasz-és világslágerek voltak. Utána néztünk a titoknak. Közvetlenül a kemping melletti park autóparkolójában fel volt állítva egy színpad, ahol középiskolás-korú fiúk és lányok énekelgettek egy tanárnő irányítása mellett, a számoknak egy-egy még gyakorlást kívánó részét adták elő. Látható volt, hogy műsoros fellépésre készülnek, mert a színpad és annak díszletén kívül profi hang-és fénytechnikát is kialakítottak, hozzávetőlegesen 250 ülőhelyet is telepítettek. Természetesen kíváncsiak voltunk az esti premierre is, ami kilenc órakor kezdődött.


A nézőtér középső részén jutott már csak hely, de a kezdés idejére teltház lett, legalább annyian álltak, mint ahány érdeklődőnek jutott ülőhely. Önkéntesek gondoskodtak az autóforgalom eltereléséről, mérsékléséről és csendesítéséről. Kiderült, hogy egy megasztár szerű tehetségkutató sorozat korábbi szereplői Elbán jutalomtáboroztak, ők 12-en adták a műsort, szóló és duett számokat előadva. Igazi profi produkciókat láthattunk és hallhattunk, amit a közönség egy-egy szám közben is vastapssal hálált meg. Somának biztosan lett volna néhány észrevétele a csaknem háromórás műsorral kapcsolatban.


Elba kezd igazi üdülőparadicsom lenni, rengeteg olasz keresi fel, de Európa szinte minden nációja megtalálható volt kempingünkben is. A magyarokat mi képviseltük, mert honfitársakkal nem találkoztunk a szigeten. Néhány napos kirándulást feltétlenül megér, de hosszabb nyaralásra is megfelel. Thassost nevezik zöld szigetnek, de csak görög viszonylatban, Elba viszont Toscanához tartozik. A két sziget közül Elba valamivel távolabb van, de elérhető unión belül. Thassos mellett szól, hogy olcsóbb és közelebb is van, de nem mindenki szereti a szerb, macedón, román vagy bulgár tranzit-utakat.


Az Elbára szánt öt nap gyorsan telt, egyre többször tanulmányoztuk Olaszország térképét, mert még legalább két helyszín be volt ütemezve. Az utolsó nap Portoferraioban felfedeztünk egy vándorcirkuszt (Acquatico Bellucci). Megnyerő külső jelei alapján- modern sátor, korszerű szállítójárművek és lakókocsik, rendezett terep- az esti program cirkuszlátogatás lett. Kilenc előtt néhány perccel az egyik későbbi artistanő árulta a jegyet, személyenként 12 euróért.
A társulat a kisegítő személyzettel együtt 11 tagú volt, a sátorban ötszáz néző részére voltak székek. Az előadás jó félházas volt, azt egy moderátor vezette, minden műsorszám egy-egy történés köré volt szőve. A hang, fény-és színpadtechnika minden igényt kielégített.
A megszokottól eltérően, valóban egzotikus állatokkal szerepelt az idomár, bevonva a szereplők közé a közönséget is. Működött a büfé, a 10 perces szünet is tíz percig tartott. A fő attrakció az volt, amikor az akváriumban három cápa között úszkált az egyik artistanő. Az előadás végén, a kijáratnál a közönség a társulat sorfala közt távozott, akik külön köszönetet mondtak.


Utazás a Bolsena tóhoz


Az Elbára szánt idő az ötödik nap elteltével lejárt, rendezni kellett a számlát, következett a pakolás, majd irány a kikötő, hogy a féltízes komppal átmenjünk a szárazföldre. A recepción a kempingben töltött öt napért 200 euró-t kellett fizetni, valamivel kevesebbet, mint az előzetes árajánlat. Lehet, hogy a költözés kellemetlenségét kompenzálták ily módon. Már nem volt szükség térképre ahhoz, hogy beautózzunk Portoferraioba, a kikötőhöz. A viteldíj már jövetkor sem tűnt barátságosnak, a visszaút 71,10 eurós ára még kevésbé. Kiderült, hogy jövetkor valamilyen kedvezményt kaptunk. Elbán összesen 178 km-t autóztunk.


Ismételten a Moby cég szolgáltatását vettük igénybe, a már megismert kényelem mellett nézelődéssel telt az utazás egy órája. Elhaladtunk néhány apróbb sziget mellett, majd kikötöttünk Piombinoban. Rátértünk a Rómába vezető autóútra, melyről Grossetot elhagyva, Orbetello előtt, Albina felé tértünk le. Útcélunk a Bolsena tó volt, minden közelebbi elképzelés nélkül. Az utazást Pitiglianoban szakítottuk meg, mert nem tudtunk ellenállni az igazán középkori városképnek. Innen vezetett tovább az utunk a tóval azonos nevű Bolsena város felé. A város előtt néhány km-rel megálltunk S. Lorenzo Nuovo-ban a CAMPING MARIO-nál (tel./fax: 0763 727485, www.campingmario.it ).


Bolsena tó


Ez egy kisebb és szerényebb kemping, 210 férőhelyes. Közvetlenül a tó partján fekszik, van étterme, boltja, vizesblokkja kulturált. A tulajjal 4 napban és napi 20 euró-ban egyeztünk meg. A sátrat középtájon állítottuk fel, most már belefértünk a 15 perces normaidőbe. Elbáról a kempingig 202 km-t kellett autózni. Később derült ki, hogy a melegvízhez 0,50 euróért zsetonnal lehet hozzájutni öt percre. Mivel az autóval közvetlenül a sátor mellett parkoltunk, nem a parkolóban, azért külön kellett fizetni, így a négy nap végül is 90 euróba került.


Ennek a csaknem kör alakú tónak a kerülete 50 km körüli lehet, inkább sportolásra, mint fürdésre alkalmas, vize kissé hideg, helyenként gyorsan mélyül, nem egyszer erősen hullámzik. A kempingben lakókocsik is bérelhetők. Magyarokkal nem találkoztunk, volt néhány holland és francia vendég is, de túlsúlyban a németek voltak, jellemzően az egykori keleti féltekről.


Ezen a helyen négy napot szándékoztunk tölteni. Miután elhelyezkedtünk, bementünk a városba. Tóparti sétánya és a vár (Il Castello) érdemel említést. Az egyik szervizben sikerült megoldani az izzócserét 2 euróért, majd találtunk egy diszkontáruházat, ahol kedvező árakon megejtettük a szükséges bevásárlást. Az itt eltölteni szándékozott négy nappihenésre és a környék megismerésére volt szánva. Éjszaka kaptunk egy kiadós vihart, olyan tűzijáték kerekedett ki, hogy a villámlások fényénél a sátorban akár olvasni is lehetett volna, de reggelre helyreállt a rend.



A tó környékének megismerése Bolsenán kívül Orvieto, Viterbo és Montefiascone meglátogatását jelentette. Római kirándulás is belefért volna az időbe, mert a távolság csak 120 km lett volna, de erről letettünk. Egyébként Bolsena környékén még található 3-4, színvonalasnak tűnő kemping. Orvietoban feltétlenül meg kell nézni a dómot (Lorenzo Maitani) és érdemes bolyongani a La Cava negyedben. Viterbo magas fallal körülvett történelmi városrésze az érdekes. Itt minden utcában egyirányú a forgalom, a szűk sikátorokban aligha férne el egymás mellett két autó.

Látnivalóként a Teatro di Ferento, a Piazza della Rocca, a Palazzo dei Papi, a San Pellegrino és a Piazza San Lorenzo feltétlenül említést érdemel. Montefiascone a bor városa, az “est est est” transzparensek hívták fel a látogató figyelmét az egy hónapig tartó borfesztiválra. Érdemes megtekinteni a bazilikát és mellette a feltárás, illetve restaurálás alatt álló színházat. Barangolásaink Toscana, Umbria és Lazio tartományokat érintették. Ennek a vidéknek a kisebb-nagyobb domboknak és hegyeknek köszönhetően élvezetes a panorámája, kiválóan alkalmas még a céltalan autózásra is. Csaknem minden település a domb, vagy hegy tetején terül el, az elmaradhatatlan vár és templom hívja fel magára a figyelmet.


Utazás a Trasimeno tóhoz


Már reggel nyolcra sikerült összepakolni, majd a számla kiegyenlítésével vettünk búcsút kempingünktől. A tó környékén 231 km-t autóztunk. Közbeiktattunk egy tankolást, 41,9 literért 59 euró-t kellett fizetni. Következő úti célunk a Trasimeno tó volt kb. 120 km távolságra.


A rövid távolság miatt nem válogattunk az útvonalban, sokadrendű, majd helyenként kifejezetten jó minőségű szakaszokon araszoltunk kiszemelt tavunk felé. A S.Lorenzo-Acquapendente-Citta d. Pieve-Chiusi-Castiglione del Lago etap nem volt csak 117 km. A település központja itt is a gerincen volt, az elmaradhatatlan várral és templommal.


Trasimeno tó-Castiglione del Lago


A CAMEGGIO LISTRO a központtól nem volt egy km-nél távolabb (tel./fax: 075.951193, www.listro.it). A recepción itt is négy napban egyeztünk meg 61,20 euró-ért. Sátorhelyet közvetlenül a tó partján választottunk. Szerény üzlet, falatozó, kulturált vizesblokk.


A Trasimeno tó valamivel talán kisebb, mint a Bolsena tó, 50km-rel igencsak körbe lehet járni. Az egyes települések, mint Passignano és Magione hajóval is elérhető. A tó valamikor egy mocsár volt (állítólag a maláriát terjesztő szúnyogok lakhelye), ezért az altalaj agyagos, iszapos, a víz sekély és kellemesen meleg. Strandolásra, a nádas partszakaszokon pecázásra is alkalmas. Közvetlenül a vízparton tapasztalni lehetett a szúnyogok jelenlétét, de azok időközben megszelídülhettek, szúnyogcsípésre nem kellett panaszkodni. A tó partszakasza rendezett, a kempingen kívül is volt kiépített strand.


Érdekessége a kempingnek, hogy előtte egy katonai- és fináncoktatási központ van, meg egy kutyakiképző, rengeteg négylábúval. A kemping mögött van egy gyakorló- és lőtér. A kettő valamikor egybe tartozott, közé épült be a kemping. A tulaj szerint előbb-utóbb a lőtér is az ő fennhatósága alá fog tartozni. Amíg ez bekövetkezik, addig a szomszédban reggel fél nyolctól pufogtatnak a bakák, de meg lehet szokni.


A napi strandoláson kívül szándékunkban állt felkeresni Perugiát, Assisit és Sienát, annak ellenére, hogy az utóbbi két helyen már jártunk, miként Firenzében és Pisaban is. Néhányszor benéztünk az óvárosba is, annak hangulata megér egy kis autózást, vagy akár sétát is. Két nagyobb bevásárlóközpontot sikerült felfedezni, egy COOP és egy LIDL áruházat. Mindkettő áruválasztéka és árszínvonala elfogadható volt. A LIDL-ben akkor lepődtünk meg, amikor a zöldpaprika csomagolásáról kiderült, hogy az, Kecskemétről és Szentesről származik – minden bizonnyal az otthoni piaci árnál olcsóbb áron. Itt már a cigarettát is venni kellett, dobozonként 3,90 euró-ért.


Kirándulással kapcsolatos elképzeléseinket megvalósítottuk, gyakran céltalanul – tehát eltévedés kizárva – autózgattunk a dimbek-dombok, gyümölcsösök és szőlőligetek között. Szembetűnő volt, hogy milyen fejlett és szervezett a falusi turizmus, még a legkietlenebbnek tűnő helyeken is. Az alsóbbrendű utak minősége is kiváló, legfeljebb valamivel keskenyebbek felsőbbrendű társaikénál. Kezdetben furcsának tűnt, hogy még a kietlenségben is kukák voltak elhelyezve az út mellett. A legapróbb településen is volt egy kisebb vendéglő és panzió, na és az elmaradhatatlan templom, esetleg vár.


Perugia megér egy városnézést, természetesen itt is a történelmi városrészben érdemes eltölteni néhány órát. Assisi teljesen más, azt látni kell. Nem szabad kihagyni a Basilica di San Francesco és a Cattedrale di S. Ruffino megtekintését, még a legszűkebb időkereteken belül sem. Parkolóhelyet művészet találni, mi is egy étterem parkolójában álltunk le, nem a legszabályosabb módon. Siena szintén megér egy kirándulást. A nevezetességek viszonylag közel vannak egymáshoz, de azokat csak gyalog lehet megközelíteni, közelükben kell keresni parkolót. Pár órás sétával megtekinthető a Domo, a Piazza del Campo, a La Torre del Mangia és a Basilica S. Domenico. Arra ügyelni kell, hogy az egyházi jellegű helyeken nem kedvelik a fedetlen testet, ennek megfelelően kell öltözni. A kamerát és a fényképezőgépet sem szívlelik mindenhol, de ezekkel szemben kicsit elnézőbbek.


Megjelent a kempingünkben egy kirándulóbusz, tizenéves diákokkal. Az egyik délután feltűnően nagy volt a mozgás. Előbb azt lehetett hallani, hogy a diákok közül eltűnt valaki, megjelent két rendőrségi autó is. Később kiderült, hogy nem valaki, hanem valami tűnt el, ami nem volt más, mint a társaság pénzes-ládikója, ami leginkább az autókban használatos piros mentődobozra hasonlított. Ez akkor derült ki, amikor azt megtalálták a kempingen kívül, a bejárat közelében lévő kukában. Azt nem tudni, hogy az elkövető(k) személye ismert lett-e, de a társaság reggelre már eltűnt.


Az otthoniakkal telefonon rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Már a következő, Isztriára tervezett állomáshelyet keresgettük, amikor egy otthoni hívás arra késztetett bennünket, hogy, az utazást az utolsó megállóval rövidítsük le. Úgy számoltunk, hogy reggeli indulással, késő este már otthon is lehetünk, a távolságot 1200 km körülinek saccoltuk. A hazafelé indulás napja augusztus 24-e, csütörtök volt.


Utazás hazafelé


Rendeztük számlánkat, ami nem szolgált meglepetéssel, nem számoltak fel semmilyen felárat, 61,20 eurót kellett fizetni. A Trasimeno tó környékén töltött négy napunk 366 km-t emésztett fel. Az utolsó olasz tankolásunk 40,64 liter benzint jelentett 54 euró-ért. Célirányosan Velence felé vettük az irányt, nem keresve a mielőbbi autópályára jutás lehetőségét, ezért Ravennáig váltakozó minőségű úton autóztunk. Innen, közvetlenül nem vezet autópálya Velencébe, a tengerparti út a javítások ellenére is elég rossz, szinte végig 50 km-es sebességkorlátozással.
Jobban jártunk volna, ha Firenze felé megyünk, megcélozva az autópályát. A tengerparti út során a Po folyó deltavidéke érdemel említést. A Ravenna-Velence szakaszt nem véletlenül nevezik “halálútnak” is. Mielőtt elértük volna a pályát, megálltunk egy bevásárlóközpontnál. Ismét megtapasztalhattuk, hogy az euróval történő vásárlást bizony szokni kell még, mert a csupán néhány eurós tételekből könnyen összejön egy jelentősebb összeg. Az autópályán kezdetben jól lehetett haladni, de Velence magasságában bedugult, egy óra hosszat csak lépésben lehetett haladni. Az igazi meglepetés ezután következett, amikor letereltek a pályáról Jesolo felé.


Jesolo előtt tettünk kísérletet a visszatérésre, amikor ismét dugóba kerültünk. A feljutás előtti 8 km-es szakaszt 6 óra alatt teljesítettük, minek hatására a hazaérkezés elképzelt időpontját is el kellett napolni. A Triestig vezető szakaszért fizettünk 4,40 euró-t. Elkapott bennünket egy felhőszakadás, ezért egy benzinkútnál kényszerpihenőt kellett tartani a sötét éjszakában. Az égi háború elmúltával Fornettinél kanyarodtuk Szlovénia felé Sezana irányába. A kempingtől a határig 509 km-t hoztunk össze. A gyors határátlépés után az első benzinkútnál tankoltunk 40 litert 46 euró-ért, majd beütemeztünk egy rövidnek szánt éjszakai pihenőt. Közben utolért a triesti felhőszakadás, ami csak zuhogó esővé tudott csendesedni.


Az égi áldás miatt éjszakai pihenőnk meglehetősen hosszúra nyúlt, már reggel volt, amikor a valamelyest csendesedő esőben folytattuk az utat Postojna-Ljubljana-Celje-Slovenska Bistrica útvonalon. Ezért az autópálya szakaszért négy tételben összesen 10,70 euró-t kellett fizetni. Ptuj után Sredisce és a szlovén-horvát határ felé vettük az irányt. A szlovén szakasz 251 km volt, közbeiktatva egy 16,71 literes, 19 euró-t érő tankolással, majd a határátlépés után Nedelisce-Cakovec-Letenye útvonal következett, ami 46 km horvát szakaszt jelentett. A Magyarországra történő belépés is formális volt, a hazafelé vezető 411 km pedig már ismerős, délután négyre értünk haza.


Leltár


A 19 napos út során, négy helyszínen 16 kempingéjszakát töltöttünk. A Thália összesen 4136 km-t gurult, amiből 2966 km volt helyközi, 1170 km pedig helyi teljesítmény. Évek óta ez volt az első eset, hogy nem volt a járgánnyal semmi probléma, még defekt sem, de még büntetést sem kellett fizetni. A pénzügyi mérleg igazolta az előzetes kalkulációt.


Üzemanyagért 314,10 euró-t fizettünk, az autópálya és a komp 170,14 euró-ba került. Parkolásra 10,50 euró-t, belépőkre 71 euró-t költöttünk.
A kempingekért kifizetett 429,90 euró azt jelenti, hogy átlagban egy kemping 26,87 euró-ba került. A napi költekezést megúsztuk 541,46 euró-ból. Így az egész nyaralás 1537,10 euró-ért lett kivitelezve, amihez még hozzá kell számolni az itthoni tankolást és előzetes bevásárlást. Két személyre elosztva nem mondható olcsónak, de a 19 nap és a több mint 4000 kilométer sem kevés.


Jövőre szóba jöhet a maradék Törökország, lehet, hogy visszatérünk Görögországba, esetleg folytatjuk Olaszország felfedezését, mert maradt még belőle bőségesen. Nagyobb falat lenne egy spanyol-portugál körutazás. Ehhez legalább 40 napot és 10.000 km-t kell számolni, ami telekocsival sem oldható meg személyenként 1000 euró-nál kevesebből. Ebbe egyedül belevágni merésznek tűnik, ehhez társulni kellene egy kocsinak, teljes személyzettel.




Lala


A szerző írásai Az Útikalauzban

Lala: 49 napos dél-nyugat európai autós túra – 2007

LALA: Akcakoca, Ünye, Ararát-hegy, Diarbakir, Dogubayazit, Nemrut-hegy, Kappadokia, Isztambul – Törökország – 2005

Lala: Bepillantás Törökországba (is) 2004

Lala: Szlovén előétel – olasz falatok 2006


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Lala: Szlovén előétel – olasz falatok 2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár