Tolnai Katalin: Egy szuper hét Makrigialoson – Görögország – 2006

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Tolnai Katalin: Egy szuper hét Makrigialoson – Görögország – 2006



Érzelmekben gazdag beszámoló egy görögrajongótól, aki nem titkolja el rossz tapasztalatait sem

Hol is kezdjem? Talán azzal, hogy idén másodszor adatott meg, hogy Görögországban nyaralhassunk a családommal és a barátainkkal. Tavaly Sartin voltunk saját szervezésben, nagyon jól sikerült szép emlékeink maradtak róla. Idén kicsit mást szerettem volna, mert ugyan csodálatos volt Sarti, de sajnos a környéken semmi látnivaló nem volt – vagy legalábbis, mi nem igen találtunk. Viszont gyönyörű tiszta a víz, és nagyon jó tavernák vannak. Így maradt a pihenés, a strandolás a kikapcsolódás. Nagyszerű volt a gyerekeinknek is nagyon tetszett. De idén valami másra vágytam. Szerettem volna látni azokat a “csodákat” amikről oly sokat olvastam. Ezért, már jó időben hozzáfogtam a kutatáshoz, kereséshez.
Még javában havazott, de én már a nyárra készültem. Mindent amit találtam az interneten kigyűjtöttem, az utazási irodák ajánlatait megnézegettem, és különböző fórumokat olvasgattam, ami Görögországi élményekkel kapcsolatos. Az egyik beszámoló nagyon is megragadta a fantáziámat, és a családomét is, ez beszámoló Busai Anikóé volt. Nagyon tetszett amit és ahogyan leírt. Magamban el is döntöttem, hogy idén Makrigialos lesz a célpont, mert minden közel esik hozzá, vagy legalábbis elérhetőbb lesz.
Amit feltétlenül szerettem volna látni, elsősorban az Olympos! Már régóta éreztem valami vágyat, valami vonzást az Olympos felé, az Istenek felé. Mint valami mágnes vonzott, és most hogy feljutottam igaz nem a csúcsra, most még nagyobb a mágneseserő! Mi ez a vonzás?! A tiszta levegő? a zöld mindenféle árnyalata? vagy a júliusban is havas hegycsúcsok? De lehet hogy maga Zeusz? De ne rohanjak előre!
A Meteora kolostorok azokon a csodaszép, és misztikus sziklákon, valami megfoghatatlan? Thessaloniki, ahol egyszerre van jelen, múlt és a jövő, Skiathos a szűk sikátoros kis utcáival, és jellegzetes fehér és kékszínűre festett házfalaival. Szóval ezekre a csodákra vágytam és vágytunk, mikor is összehívtuk a barátainkat, és rájuk zúdítottuk az információk sokaságát, nagy lelkesedésünket és eltökélt szándékunkat.
Boldog voltam mert mindenkinek tetszett, csak épp az utazási irodával nem értettek egyet. (Sok rosszat hallottak már). De én nem féltem, egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy utazunk. Már csak 6 hónap, és mehetünk szeretett országunkba, Görögországba!
Már csak? Nagyon lassan telt az idő, mondhatnám azt is, hogy csak vánszorgott. Addig is útvonalkészítés, és ezzel kapcsolatos minden hasznos infó begyűjtése. Az internetnek hála ez sem jelentett gondot. Végül nagy nehezen, de eljött a Mi időnk! Mire indultunk volna, 9 fős csapatunk 20 főre gyarapodott. A lelkesedésünk másokra is átragadt.


Végre eljött a nagy nap! 2006.07.10. Délután 5 órakor indultunk otthonról, Gyálról, 5 autóval konvojban.
Nem sokkal több mint két óra elteltével átléptük a határt Horgoson. Volt közülünk olyan, aki most először hagyta el szeretett hazáját, és először fogja látni a tengert – micsoda izgalom. Visszagondolva gyerekkoromra mikor szüleim keservesen minden fillért félretéve vittek minket először a tengerre, a szívem is összeszorul, hogy mekkora ajándék volt ez a részükről. Most pedig én viszem a gyermekemet, és már másodszor.
A határátkelés simán ment, gyors pénzváltás, egy kis “uzsi”, és indulás tovább. Szerbiában is minden rendben volt, az utak jók. Most valahogy nem volt annyi rendőr, mint tavaly, nem mintha hiányoztak volna, bár mi mindenhol betartottuk a szabályokat, nem volt mitől tartanunk.


Idén Macedónia felé vettük az irányt. Gyorsabb és jobb is volt, mint tavaly, Bulgária felé. Kb. 2-3 óra alatt átgurultunk az országon. Már korán reggel 6 óra körül megláttuk a Görög-határt. Húúúúúúúú de jó érzés volt! Nem is lehet leírni, de biztos vagyok benne, hogy Ti is ezt éreztétek akkor, és ott! Pár perc, és az Eus-sávban már csorogtunk is át a határon. A barátnőm kisfia (5 éves) felkiáltott végre itthon vagyunk!
Nem telt bele egy jó óra, vagy kicsit több és már Makrigialos felé hajtottuk a lóerőt. Hamar megtaláltuk a Diast, és leparkoltunk. Hát elég vegyes volt a közvélemény. Volt aki szavazott, és volt aki tartózkodott. Egyszóval nem mindenkinek tetszett a hely, de gyorsan ideírom, a végére mindenki megbarátkozott Makrival, és mindenki sok-sok szép élménnyel lett gazdagabb. Ami viszont aggasztott, hogy csak délután kettőkor lehetett átvenni a szállást. De mit lehet tenni, addig is
irány a part.
Sajnos a látvány ott sem volt lenyűgöző. Valamiért az a “kékzászló” sajnos talán hiába lobogott, mert nem volt kristálytiszta a víz, ahogyan azt olvastam az ajánlatokban. De azért az én kedvemet ez sem vette el, hisz a lényeg, hogy Görögországban vagyok. Nagy baj nem lehet. Lassan telt az idő közben fotózgattunk, nézelődtünk. Végül, hogy éhségünket csillapítsuk betértünk a Makedón tavernába amiről már halottam Kriszta jóvoltából, Mondhatom jól beebédeltünk, moccanni is alig bírtunk. A tulaj grátisz innivalóval és gyümölccsel kedveskedett, ami nagyon jól esett mindenkinek. Itthon valahogy ilyesmivel nem találkozunk!
Végre megkaptuk a szállást, kipakolás, felfrissülés – de volt, aki alvásra adta a fejét -, azután összejövetel. Megbeszéltük mi lesz a következő napi program. Itt többfelé szakadt a társaság, mert mindenki mást és mást akart. 🙁 De végül ez nem is volt, baj. Mi mindenesetre, természetesen a “mágnesemet”, az Olympost választottuk ki az első kirándulásnak.
Az élmény leírhatatlan, de röviden csak annyit, hogy CSODASZÉP, és hogy LENYŰGÖZŐ, meg azt is hogy ISTENI azt hiszem ez mind illik rá. Amikor elindultunk a hegy lábánál 34 fok volt, mikor 1000 méter felett jártunk, mindössze 19 fok. A levegő tisztasága? Harapni lehet. Van ott egy taverna, ott a legfinomabb a Görög saláta. De inkább túra után kell enni, nem úgy mint mi, mert teli pocakkal nem lehet hegyet mászni. Csodálatos élmény volt fent, és nagyon szép volt lent, azaz Litohoró, szép kis városka.








Rohant az idő, és még sokan fürödni szerettek volna, így irányt vettünk Makri felé. Késő délután csobbantunk is egy jót a tengerben. A gyerekek nem győztek kagylót szedni, szebbnél szebbeket. Este a Dias tulajdonosa ismerkedési estre invitált mindannyiunkat, ahol hallhattunk Piera megyéről, Makrigialosról, a hősökről, a nevezetességekről. Majd a fakultatív programokról. Kellemesen telt el az est, némi barátság-ital elfogyasztása után, és persze a kimerítő hegymászásnak köszönhetően, ringatás nélkül tértünk nyugovóra.


Másnap délelőtt Paraliára mentünk. Nagyszerű kis turista paradicsom, csak túlzsúfolt. De rengeteg az üzlet a taverna, sok a bár és a szórakozóhely. Jó kis hely!
Délután ismét fürdés. Aznap este jött a hír, mehetünk Skiathosra, kissé rossz a helyi szervezés mert mire jelentkezhettünk volna, addigra lefoglalták a helyeket, így csak 5-en mehettünk.
Nagyon korán fél hatkor állt elő Jannis az Ősi időkből származó 14 személyes járgányával. . Mondhatom mindannyiunk nevében, eléggé kényelmetlen és hosszú út volt előttünk. Valamivel 9 óra után értünk a hajóhoz, ami még jó két és fél órát vitt minket Skiathosra. A hajón viszont elképesztő nagy buli vette kezdetét. A kapitány, és az egész családja hatalmas táncmulatságra invitálta utasait, és nem hiába. Szinte mindenki táncolt énekelt. Nagyon jó buli volt.
Délben kikötöttünk Skiathoson és nem több mint 3 óra állt a rendelkezésünkre, hogy megcsodáljuk a szigetet. Olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Kis szűk utcák, fehér és kékszínű házfalak, pompázatos növények. Hamar eltelt a három óra, majd elvittek minket egy nagyon szép strandra (Kokounarias), ott egy jót fürödtünk, és irány haza! Makrira. A visszaúton is folyt a tánc, és a Metaxa. A kapitány kitett magáért! Késő este értünk vissza a szállásunkra.
Másnap pihenést és strandolást terveztünk, de mivel eléggé borús volt az idő, elmentünk Thessalonikibe. Lenyűgözött a város sokszínűsége, történelmi kultúrája. Csodaszép építményei, feltárásai.
Betérve egy kávéházba, nagyon finom frappéval zártuk kirándulásunkat. Majd némi kis fürdés Makrin a tengerben.


Másnap reggel nekivágtunk az egyik leghíresebb, és legizgalmasabbnak ígérkező túrának a Meteorákhoz. Azt hiszem aki már járt ott annak mondanom sem kell, de aki még nem annak el kell mondanom!. hogy egy olyan páratlan élményben volt részem, és részünk, hogy az maga a csoda. Hatalmas, égig meredő, nyúlánk sziklák tetején, állnak a kolostorok, melyekben fantasztikus freskók, és ikonok árulkodnak a múltról. Némelyikben nagyon szép gazdag növényzet található. Rengeteg volt a turista így nagyon sokat nem lehetett elidőzni egy-egy kiállítás mellett. Régi öltözetek, szerszámok, evőeszközök, bútorzat árulkodott a szerzetesek életéről. A falak között sétálva furcsa érzés kerített a hatalmába, hogyan tudnak így a külvilágtól elzárva élni emberek? De azt hiszem a válasz a kérdéssel együtt megszületett. Néha én is szívesen menekülnék a hétköznapoktól, esetenként az emberektől.








Az élmény leírhatatlan azt hiszem mindannyiunk számára. Kiket a sziklák, kiket a Szerzetesek élete, de mindenkit megfogott a hely.


Még időben indultunk vissza Makrigialosra, ahol a fürdőzés szerelmesei még egy nagyot csobbantak. Azután összegyűltünk egy jó kis Görög vacsira a Makedón étteremben. Közben kezdetét vette a Kagyló Fesztivál. Ez a fesztivál már hagyomány Makrigialoson. Első este parádés néptánc bemutatót nézhettünk meg ahol a kicsitől kezdve az idősebb korosztály is megmutatta tudományát. Volt “görögtűz” is. Csoda szép ruhákban vonultak a színpadra az énekesek és a táncosok. Késő éjjelig tartott a mulatság ezen része, majd másnap folytatódott. Reggeltől estig főzték a híres feketekagylót, és reggeltől estig álltak érte sorba a helyiek, és a vendégek is. Este Olasz, és szláv táncosokat láthattunk, és hallhattunk.


Amiről eddig még nem írtam az Alikes, a sólepárló. Pedig egy nagyon szuper hely. Ugyan a környéke az nem annyira kiépített, sőt inkább teljesen naturális, de a lényegen ez nem változtat. Egyik medenceszerűségben kell – kb 40-50 cm-es – áztatnod magad, ott lebegsz a felszínen, mert olyan magas a víz sótartalma, a másik medencében jó büdös fekete iszappal bekened magad, és hagyod kb. 40 percig, és mikor lemosod – ha tudod – olyan lesz a bőröd mint gyermekkorodban, mikor pelusos voltál. Nos a lényeg ez, de sok más betegségre is gyógyír az iszap. És ami nem utolsó, hogy vicces is, amikor a saját Apámat sem ismerem meg az iszap mögé rejtve. Na Ők mindennap idejártak, mert nagy élmény volt számukra. A wellness program teljesen ingyenes.
Még egyszer este átmentünk Paraliara vásárolni, ettünk nagyon finom Görögdinnyét, jobb mint itthon.


Amiről még nem írtam, a piac. Nagyszerű volt, bár kicsit nagyobbra számítottam, de érdekes volt. Az egyik barátunk arra vágyott, hogy egy jó kis kocsmát találjon magának, ahová inkább a helyiek járnak. Nos, Ő is megtalálta a számítását, mert korán reggel, mikor ment a pékségbe friss kenyérért, péksütiért – azok isteni finomak – már várták őt a szokásos kávéval és a híres görög vendégszeretettel. Ez tényleg jó érzés lehetett.


Sajnos eljött a búcsúzás ideje. Még egyszer, de talán nem utoljára, körbepillantottunk egy röpke hétre otthont adó szállásunkon meg a halászfalun, és elindultunk Edessa felé. Nagyon szép hely, csodálatos vízesésekkel, parkokkal, gondozott kertekkel, de már a kedvem nem volt olyan jó mint egy héttel ezelőtt. Elindultunk haza.
Az úton szerencsére minden rendben volt, sok magyarral találkoztunk, és hangos tülköléssel üdvözöltük egymást. Az úton sokáig kísértek minket a szebbnél szebb hegyvonulatok, tavak.
Lassan a Magyar határhoz közeledtünk, és fájt a szívem, de jól esett az ismerős üdvözlés. – Jó estét kívánok! Itthon vagyunk,
Hazatért a csapat, de azóta is Görögországban járunk, bár már csak gondolatban.
Tolnai Katalin


A szerző írásai Az Útikalauzban

Tolnai Katalin: Egy szuper hét Makrigialoson – Görögország – 2006

Tolnai Katalin: Express beszámoló Selcéről – 2006





A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Tolnai Katalin: Egy szuper hét Makrigialoson – Görögország – 2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár