Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003


Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003


Montenegróból mentünk át Albániába, egy szegedi utazási iroda fakultatív kirándulásaként. – Mint később kiderült, ez volt az első kirándulásuk Albániába – rajtunk próbálták ki.
Az út Ulcinj városán vezetett keresztül, ahol mikrobuszt és idegenvezetőt cseréltek. Átszálltunk egy meglehetősen kopott, ám annál feltűnőbb – sárga – Mercedes buszra. Az út Montenegró területén olyan Kiskunmajsa-Kiskunhalas szakasznak megfelelő volt, tehát elfogadható. Kis/túlélő/ csapatunk – hét turista, egy idegenvezetőnő és egy marcona sofőr – a hírhedt “Kalózvárosból” – idegen erők soha nem tudták bevenni – robogott a határ felé. Útközben balesetnél helyszíneltek, eltérítő út nem lévén, rövid várakozás után értünk a határra. Ott a szokásos ceremónia – kiléptetés, beléptetés – lezajlott bonyodalom nélkül. Színesítette az eseményt, hogy az albán határőrök útleveleinkből névsorolvasást tartottak, persze, saját kiejtésük szerint. Nemigen tudtuk, mikor, kit szólítanak.
Sima betonúton indultunk el Albánia felé, mely kb. 70méter után átalakult valami rettenetté. A római kori, de a középkori jelentősebb utak – márpedig ez is főútnak volt jelölve – ehhez képest sztrádák voltak. Kátyúk és lyukak, trágyadombok, melyek egyirányúvá szűkítették az utat, bukkanók és zökkenők, ugratók és nyelvharaptatók, döcögtetők és huppanók. A 30 km-es figyelmeztető tábla ott volt kitéve, ahol épeszű ember 10 kilométeres sebességgel sem hajt.
Skadar városa előtt egy fahídon kellett még átmennünk, mely ijesztő külseje ellenére strapabírónak bizonyult, hisz komoly teherautók is vállalták az átkelést.
A nagyváros útjai viszont jónak mondhatók. Itt viszont az amúgy is igénytelenül megépített lakótelepi házak, valamint a valaha gyönyörű óvárosi épületek lelakottsága, szemetes, piszkos környezete sokkolt bennünket. A szép, új színházépület előtt bokáig érő tócsák, műanyagpalackok és szemét. A Balkán egyik legnagyobb katedrálisa – mint Enver hodzsa idejében – kinek szemében minden egyházi épület szálka volt, tett is róla az eltüntetésükkel – teremfoci – pályaként használtak – előtt kicsivel kevesebb, de szemét. Ugyanakkor hatalmas stadiont építettek, az új minaret és dzsámi ezüstje szikrázik a napsütésben.
Az új házak, bár igényesen megépítettek, környezetük elhanyagolt. A parabola antenna az épülő házak tetejét már “díszíti”, de itt-ott a kályhacsövet még az ablakon vezették ki.
A városban a forgalom közepesnek mondható. 10 autóból 7 Mercedes típusú, a többi Audi, VW vagy Ford, Ladát egyet sem láttam. Úgy látszik, itt is bevált a privatizáció.
Az itt élő hívő emberek 70%-a muzulmán, 20%-a ortodox és 10%-a római katolikus. Meglehetősen segítőkészek, udvariasak és vendégszeretők, csak hát. . . Kísérőink figyelmeztettek bennünket, hogy az értékeinkre vigyázzunk, nagyon figyeljünk oda mindenre. Így indultunk a piac felé. Oda is értünk rendben, ám rajtunk kívül egy teremtett lélek sem volt ott, hisz ez volt a szieszta ideje. Így tettünk egy sétát a különlegesen szép – de erősen restaurálásra szoruló – műemléknegyedben. Ez is kihalt volt, csak egy 16 év körüli fiú jött szembe nagy sebességgel egylovas kocsijával, paták zaja verte fel a csendet.
A séta után stramm minibuszunk halált megvető bátorsággal kaptatott fel a meredek úton Rozafat várához – szerencsére félúton kiszállhattunk. A vár fölötte jó állapotban maradt meg. Helybeli vezetőnk egy a Kőmíves Kelemenéhez hasonló történetet adott elő a vár építésének körülményeiről. Ide szegény Rozafat asszonyt építették be a monda szerint. Innen fentről a kilátás gyönyörű volt, a város sem látszott olyan nyomasztónak.
Visszafelé betértünk egy étterem kerthelyiségébe, ahol két útitársunk – az óvó szavak ellenére – bevágott egy-egy rostonsültet vegyes, sajtos körettel, s amellett, hogy ízlett nekik, semmi bajuk nem lett. (Legalábbis közvetlen utána.) A WC viszont nem a mi világunk szüleménye, szolgáltatását sajnos ki kellett hagynunk.
A visszaút ugyanolyan volt – számtalan bunker – Enver Hodzsa szám szerint 3250000 bunkert építetett – és az út mellett magukban mosolygó albán szamarak között – bár a sofőr, gondolom a két üveg sörtől vidámabban vezetett. A teknősbékák nyugodtan ballagtak át a nagy hegyek övezte úton, sokkal több sikerrel, mint sün barátaik, hisz kapkodónak nem mondható gyaloglási stílusuk az autóvezetők számára jobban kiszámíthatók. Ebben a koraesti órában a földeken még dolgozgatott néhány hagyományos fátylat viselő asszony-férfi egy sem. A szembe jövő egylovas kordékról vidám gyermekszemek nevettek felénk, bennük a kérdés csillogásával: Hol vagy Európa?
Vedres Ferenc


A szerző írásai Az Útikalauzban


Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007

Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007

Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002

Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006

Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004

Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007

Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003

Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001

Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005

Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár