Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005. nyár
Ha mindent nem is, a legfontosabb dolgokat megtudhatjuk Tenerife-ről és környékéről Vedres Ferenc írásából. Az útibeszámolóknál többnyire használt időrend helyett inkább egy-egy hely, téma bemutatására építi beszámolóját. Nagyon hasznos olvasmány – a szerkesztő
Bő ötórás repülőűt után landoltunk a Reina Sofia reptér betonján Tenerife déli részén. A szokásás eljárások után alig fél órával – a sztárádán haladva – Las Americasban voltunk, a H10Hotel Las Palmerasban, ahol két hét üdülés, ismerkedés, kaland, rácsodálkozás várt ránk.
A város hangulatában nagyon is spanyol, annak ellenére, hogy Amerika középső és déli részét hívatott felidézni. Persze, ha meggondoljuk, hogy ott is zömében spanyol származású emberek élnek, ez nem is csoda. Tehát itt szállodák, szórakozóhelyek, éttermek, parfümériák, játéktermek és különböző boltok váltják egymást. Nyüzsgés és forgalom, kényelem és szépség, spanyolok és idegenek, hétköznapi munka és gondtalan kikapcsolódás. Olyan érzetünk van, hogy itt az öröm és a vidámság képes felülkerekedni, rátelepedni a gondra, a bánatra. Csak olykor a mentők sivító hangjára ocsudunk, hogy valahol baj van, valahol szomorúság. Megmártózunk az óceán morajában, a növények, virágok látványában, illatában, állatok, madarak hangjában, a város, városok, a sziget, a sziget tájainak varázsában.
Egyik kirándulásunk az ősi Teide hatalmas krátetében vezet kihalt vagy kihaltnak látszó vulkáni kövületek és fantasztikus alakú sziklaképződmények között, háttérben végig Spanyolország legmagasabb hegye, a jelenlegi Teide 3718 méteres, a tájat uraló nagyságával. Tovább haladva újabb hegyek. 2000m felett leginkább tűlevelű fák és bokrok uralják a heygoldalakat, ahol az erdőkben alig mozdulva felhők lógnak a fák között. Zsófitól – az ide férjhez ment idegenvezetőnktől – megtudjuk, hogy ennek a jelenségnek milyen nagy szerepe van a sziget vízzel való ellátásában. Mivel itt csak télen, decemberben és januárban esik az eső, látszólag megoldhatatlan az ivóvízellátás. Ám köszönhetően a tűlevelű-féléknek, ez nem így van. Ezek a levelek képesek a felhőkből kivonni a vizet. A kivont víz egy részét saját részükre felhasználják, a felesleges csöppeket viszont a talajra hullatják, A talaj és az alatta lévő sziklák porózusak, így a csapadék addig halad lentebb, míg nem találkozik a kemény, áteresztésre képtelen sziklaréteggel. Itt a víz hatalmas barlangi tavakban és szerteágazó csatornákban gyűlik össze. Az embereknek nincs más dolguk, mint ezeket a csatornákat egy-egy alumínium csővel megcsapolni, s elvezetni a háztartások felé. Ezek a csövek hol a felszínen, hol alatta, hol kis hidakon fekszenek, olykor zavarva az összképet, a látványt, de jelenlétük így már nagyon is érhető. 
La Oratav városában Pueblo Chico makettjei között megismerkedhetünk a guanchok kőkorszaki életével, társadalmával, a sziget nevezetes épületeivel, városrészeivel. Icod de los Vinosban a likőr-és borkóstoláson kívül láthattuk a vén – 500 vagy 3000 ezer éves? – sárkányfát, mely alatt talán a kilenc guancho törzsfőnökök egyike tanácskozhatott, ítélkezhetett nemesei körében. Garachicóban nem csak a táj szépségében gyönyörködhettünk, de az arra vállalkozók tevegelhettek is arab ruhát utánzó öltözékekben.
Tenerife történelme az őslakos guanchok kiírtásáról, illetve behódolásáról szól, annak ellenére, hogy a szigeteken lakók, ma arra büszkék, hogy guancho vér folyik az ereikben. 1494-re eldőlt, hogy a szigetek Spanyolországhoz tartoznak, így azok fokozatosan benépesülnek és együtt fejlődnek az anyaországgal. Franco idejében ez a fejlődés megtorpant, ami a szeparista mozgalom megerősödéséhez vezetett. A mozgalom 1982-ben szűnt meg, mikor is a kanári-szigetiek autonómiát és regionális alkotmányt kapott. Jelenleg a térség két autonóm tartományból áll, közös regionális kormánnyal és mondhatnánk két fővárossal: egyik Santa Cruz de Tenerife, másik Las Palmas Gran Canaria. Ez az az idő, mikor elkezdődött s azóta egyre fokozódik az idegenforgalom térhódítása, így mára ez lett a legjelentősebb bevételi forrás. 1996-ban a Kanári-szigetek különleges stástuszt kapott az Európai Uniotól, melyben vámmentesség is szerepel.
La Gomera szigetét Fred. Olsen luxuskomppal látogattuk meg. Annak idején innen három utat indított Kolumbusz, kit ide gyengéd szálak fűztek. La Gomera is, mint a többi, vulkanikus sziget, de nagyobb arányban borítja termőföld, így Zöld szigetnek is mondják. Fejlett a mezőgazdasága és kézműipara. Utunk során nagy banánültetvények mellett haladtunk el, s megtudtuk, annak ellenére, hogy az itt termelt banánfaj csak a szigeteken terem meg – apró és különösen zamatos -, teremesztését az Unio nem támogaja, mert könnyen barnul, érzékeny és nem olyan mutatós, mint a máshol termesztett fajták. A kaktusz gyümölcse errefelé is megterem, ízletes és hasfogó hatása van. A Garayonay Nemzeti Parkban különleges – csak a szigeteken honos növényzettel – ismerkedhettünk. A sziget hegyes-völgyes, így nem csoda, hogy kialakult – a csak erre a szigetre jellemző – füttynyelv, hisz nagy távolságokra kellett el”beszélgetni”. Ezt az egyéni “nyelvet” a Las Rosas étteremben be is mutatták, érdekes hang és látvány volt. E nyelv neve sibo gomera, mintegy négyezer szóból áll és még az iskolában is tanítják. 
A sziget fővárosa San Sebastian, műemlékekben közepesen gazdag, sétánkon megcsodálhatjuk a szépen és gazdagon faragott faerkélyeket és az 1447-ben épült tornyot, a Torre de Conde-t, hol 1487-ben Beatriz de Bobadilla – Kolumbusz kedvese – nyert menedéket férje meggyilkolása után.
Tenerife megnyílt előttünk a két hét alatt, úgy éreztük, mindent meg akar mutatni magából, csak hát ehhez kevés ez a néhány nap, évek kellenének. Hiába a bálna-és delfinles, a híres papagájpark, a Loro, csipetnyi Afrika és dzsungel, a spanyol esték, a csodálatos musical-előadás – Szenvedély és végzet – a Piramide színháztermében, a zenére táncoló szökőkút esti színei, a kedves, megértő mosoly és segítőkészség a patikában, a boltokban, az éttermekben, ez mind-mind egy villanás, kellemes órák. Ugyanakkor betekintés egy más életvitelbe, kulturába, aktív pihenés és jóleső lustálkodás, de mindenképp lelki gazdagodás .
Vedres Ferenc, Kiskunmajsa
A szerző írásai Az Útikalauzban
Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007
Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007
Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002
Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006
Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004
Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007
Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003
Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001
Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005
Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu