Walter Gábor: Románián, Szerbián át Asprovaltára – 2008

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Walter Gábor: Románián, Szerbián keresztül Asprovaltára – Görögország – 2008



Az alternatív útvonal miatt főleg a Kelet-Magyarországon élőknek lehet hasznos a beszámoló, de mások is találhatnak új információkat benne a görög árakról és az asprovaltai  lehetőségekről


Közel egy éves szervezést követően elérkezett az idő, hogy az összecsomagolás után felkerekedjünk és nekivágjunk a Balkánon át az Észak-Görögországba vezető útnak egy VW Transporterrel – két baráti család, összesen öt fővel.


2008. augusztus 25.-én 16 óra 25 perckor indultunk Gyuláról, néhány perc múlva már a határon is voltunk. Itt csak átgurultunk a román oldalra, ahol megkérdezték, hova megyünk, hányan vagyunk, és már intettek is, hogy mehetünk. A vámos épp csak ránk pillantott.
Irány a 2. Petrom kút, ahol vettünk 10 napos matricát (Romániában útadónak hívják), hogy vissza úton is jó legyen €7,5-ért, majd nekivágtunk a Kisjenő-Arad-Temesvár-Moravita szakasznak.
20 órakor érkeztünk a román-szerb határ román oldalára, ami nem is olyan rossz eredmény, ha azt számoljuk, hogy Romániában +1 órát kell számolni, 3 esetben megálltunk WC miatt, Aradon a belváros átépítése miatt lassan haladtunk, ill. a romániai kb. 190 kilométeres szakaszon 13(!) helyen rendőri ellenőrzés volt (2 helyen meg is állítottak minket, de ahogy mondtuk, hogy Görögországba megyünk, már engedtek is tovább – persze román nyelven).
A román határon útlevél ellenőrzés közben személy ellenőrzés (akinek mondták a nevét, az jelentkezett, majd az útlevél fényképével összehasonlították), utána csak elköszönt a határőr. A román vámos meg csak intett, és már át is értünk a Free Shopok elé, ahol cigaretta vétel után (Bond €4, Kim €6) tekeregtünk a kamionok mellett, között mire odaértünk a szerb határőr elé. Az csak megnézte az útleveleket, és már mehettünk is, a szerb vámos is csak intett. 20.45-kor elhagytuk a határt. Ekkor jutott eszünkbe, hogy váltsunk dinárt, azonnal meg is álltunk a határ után, ahol megpróbáltunk váltani, de visszaküldtek a határra, hogy ott váltsunk (még jó, hogy beszélte a barátom a román nyelvet). Gyalog visszamentünk szinte a vámosig, ahol váltottunk 40 €-t, amiért kaptunk 2950 szerb dinárt. (1 €=73.75 szerb dinár)


Tovább a Vrsac-Pancevo-Kovin-Smederovo szakaszon haladtunk, így értük el 133 km. megtétele után 23 órakor az autópálya kapuját, ahol megkaptuk a jegyet és már szeltük is a kilométereket. 00.55-kor értünk a fizetőkapuhoz, ahol leszurkoltuk a 2290 szerb dinárt, megkaptuk a blokkot, és már mehetünk is tovább. A kapu után azonnal rendőr volt, de ránk se nézett. 24 kilométerrel később újabb fizetőkapu, ahol 790 szerb dinárt kellett volna fizetni, de nekünk csak 660 volt, így mondtuk, hogy €-val fizetnénk, a gép azonnal írta is ki a 10 €-t, kifizettük, megkaptuk a blokkot és már mentünk is tovább. Persze itt is ugyanúgy volt rendőr, de Ő sem foglalkozott Velünk. A szerb részen összesen ezzel a 2 rendőrrel találkoztunk.
Számolgatást követően úgy döntöttünk, hogy nem váltunk több €-t, mert a kapunál jobban jártunk, mint a határon.


Három órakor megérkeztünk a szerb-macedón határ szerb oldalára, ahol útlevél- és személyellenőrzés után tovább, vámos sehol, a macedón oldalon útlevél szkennelése, “zelenakarte” elkérése után tovább, a vámos csak mosolygott, és 11 perccel a megérkezést követően már Macedóniában is voltunk, rögtön megálltunk egy Detoil nevű benzinkúton a szükségleteink elvégzése miatt.


Elindulás után 8 perccel fizetőkapu, ahol 1 € átadása után tovább, 47 kilométerrel később 2 €, majd újabb 31 km. megtétele után 1,5 €. A görög határ előtt több helyen is egysávos közlekedés volt, jelzőlámpás irányítással. Az egyik lámpánál az előttünk haladó tehergépkocsi a piros jelzés ellenére (még 49 másodpercig volt az) behajtott, mi megálltunk, de a mögöttünk jövő tehergépkocsi villogott, hogy menjünk, persze mi kivártuk a zöldet. A következő útépítésnél a pirosba behajtó tehergépkocsit félre is állította a rend éber őre (mint észleltük, a lámpáknál be volt kamerázva, és a bódékban ülő embernél CB rádió volt, már ha nem aludt).
Macedóniában 182 kilométert tettünk meg, mire a macedón-görög határ macedón oldalára értünk. A macedón oldalon útlevél- és személyellenőrzés (mindenki nevét nagyon szépen ejtette ki a határőr), a vámos csak intett és már a Free Shop előtt is voltunk, ahova be is mentünk (5* 0,75 l. Metaxa 10 €, 2 l Ouzo 9,9 €, jégkrém 1,5 €).
A görög oldalon 1 útlevélbe belenéztek, majd intettek, a vámos itt is csak intett és mosolygott, és máris a napfényes Görögország aszfaltcsíkján hasítottunk.


Görög idő szerint 8 óra 21 perckor a Thesszaloniki kőrgyűrűnél voltunk, innen pedig igazán európai színvonalú autópályán érkeztünk meg Asprovaltára 9 órára, 1080 kilométer megtétele után.



Fél 11-re bepakoltunk a szállásunkra és irány a part, ami szenzációsan meleg volt. Egyszerűen felemelő, semmihez sem fogható a forró homokos partról bemenni a vízbe, ami először aprókavicsos, de pár lépés után már megint homokos volt.


Mivel pihenni jöttünk ide, ezért nem igazán csatangoltunk semerre sem. Napjaink úgy teltek, hogy reggeli után a part, aztán kora délután vissza, majd később újra a part, este pedig séta, vásárlás stb.














Egyik nap délelőtt átugrottunk Stavrosba, de annyira lehangoló volt az egész (büdös halszag, a tenger teljesen simatükrű, semmi hullám), hogy visszamentünk, és ebéd után lementünk a partra, a lényegesen nagyobb hullámok közé.


A városkában rengeteg turista volt (szerb, bolgár, német, magyar, szlovák, cseh) gondolom minden görög tengerparti városra jellemzően, de ettől függetlenül csendes, nyugodt volt mindenki, főleg a görögök. Reggelente a szemeteskocsi csapott némi zajt, de utána üdítően hangzott a görög zöldséges-gyümölcsös kiabálva árusítása a rozoga kocsijáról. Rengeteg kismotor és krossz motor volt, bár azok inkább délután és az esti órákban mozogtak.
Sötétedésre minden utca megtelt élettel, nyüzsgött a sok turista, minden bolt nyitva volt éjfélig. Majd minden étteremnél ki van írva magyarul is a menü, de mindenhol találtunk magyar nyelvű étlapot is.


Az árakról
Kenyér 0.8-1.6 €, Kifli 0.3 €, Paradicsom 1.5/kg €., Szőlő 2.5/3kg €., Görögdinnye 0,2-0.28 €/kg., disznóhús 6.5 €, csomagolt, tartós kalács, szeletelve 2.7 €, sütemények 1.5 €/db., 1,5 l. Sangria 1.48 €, 45dkg Feta sajt 1.55 €, Felvágott 33 dkg-os Parizaki 1 €, 1 l tej1 €, dobozos jégkrém (12 db.) 3 €, frappé 2 €, gyros v. souvlaki pitában 2-2.3 €, gyros v. souvlaki tányéron 6-7 €, Kagyló sajttal 7 € (mint kiderült ez leves), Polip 7-9 €, Tintahal 7-9 €.


Ahogy közeledett a hazautazás ideje, elgondolkoztunk, mikor induljunk, mert ugye a szállást 9 óráig el kell hagyni. A kérdés igazán csak az volt, hogy fürdünk még egyet a tengerben, vagy sem. Végül is az utóbbi mellett döntöttünk, miután elhagytuk a szállást, sétáltunk még egyet a parti sétányon és 10 óra 15 perckor elindultunk hazafele.


11 óra után pár perccel megérkeztünk Thesszalonikibe, ahol sikeresen elnéztük a kijáratot Skopje irányába, így pillanatok alatt a belvárosban találtuk magunkat. A GPS-ünk feltalálta magát, és már vissza is fordított bennünket. Az egyik lámpánál sokat kellett várjunk, és megérkeztek a már több helyen említett “nemzetiségi ablakmosók”, akik a többszöri ” Nem értem mit akarsz.” mondatra, végül is nem csináltak semmit.
Negyed 1-re a görög-macedón határon voltunk. Az útlevél ellenőrzés után a vámos csak intett és már fordultunk is be a Duty Free parkolójába. Némi vásárlás után a macedón oldalon szokatlanul sokat várva, mintegy 10-15 percet (nem ehhez szoktunk hozzá) végre átadhattuk az útleveleinket, majd a határőr átnyújt egy papírost, amin a magyarok EU TB kártyája volt lefénymásolva. Ráztuk a fejünket, de ahogy megpillantottuk a kaján mosolyt az arcán, csak megkérdeztük, hogy mindenkié kell, mire sűrű bólogatása után átadtuk mind az ötöt. Szinte bele sem pillantott, és az útlevelekkel együtt visszaadta. (mellesleg 2 le volt járva), a vámos csak annyit kérdezett “alcohol, cigarett”, a válasz után (málenkij) csak intett, hogy mehetünk. Ahogy átértünk, alig vártuk, hogy elérjük az első benzinkutat, ahol tankoltunk is €50-ért 40 litert, meg vettünk a biztonság kedvéért 1 l motorolajat is, 8.8 €-ért. Visszafele is €-ban fizettük, előre kiszámolva (1.5-2-1).
14.32-kor macedón-szerb határ, ahol semmi gond nem volt, majd a szerb oldalon sem. Így már 14.42-kor Szerbiában robogtunk. Az első kapunál a gép írása szerinti 10 € fizettük, és már mentünk is. Megálltunk a következő OMV benzinkúton és beletankoltuk az autóba a komoly 660 szerb dinárunkat (6,74 l). Közel másfél óra kocsikázást követően elérkeztünk a fizetőkapuhoz, ahol 29 €-tfizettünk és már kanyarodtunk is Smederovo-Kovin-Pancevo-Vrsac felé.
Vrsachoz érve az OMV kútnál megálltunk tankolni, de nem igazán tudtuk megbeszélni a kútkezelővel, hogy mennyi is az üzemanyag €-ban. (Szerbiában, minden benzinkúton egységesen 97,70 szerb dinár volt az ára) Elkövettük a hibát, hogy a pénztárossal már nem beszéltünk, és így beletankoltunk 20 litert, bementünk fizetni 50 €-al. Csak amikor visszaadott a hölgy, akkor esett le igazán az áll. Mondom Neki, hogy nem kaphatnánk vissza €-t (mivel 1760 szerb dinárt kaptunk vissza), mire a nő, hogy nem. Semmi gond, visszaálltunk és beletankoltuk a dinárt, így 50 €-ért 37,88 l. üzemanyagot kaptunk.
21 óra előtt pár perccel megérkeztünk a szerb-román határra. Itt útlevél-, személyellenőrzés után fel kellett nyitni a csomagtartót, ahova csak benézett a határőr. A vámos is csak intett, és már haladtunk a román határ fele. Itt meg szerettünk volna állni a Free Shopnál, de ebből az irányból le volt zárva, illetve ott ücsörgött egy vámos, így ezt kihagytuk. A határon az útlevél ellenőrzése közben a barátom elbeszélgetett a határőrrel, aki tovább is engedett, a vámos csak annyit kérdezett, hogy vásároltunk-e valamit Szerbiában. A válasz után már Romániában is voltunk. A szerbiai szakaszon 11(!) helyen volt rendőri ellenőrzés, de minket sehol sem állítottak meg.
Nem egész 3 óra alatt átértünk a román-magyar határhoz, ahol épp csak kiköszöntünk és már engedtek is tovább.


Összegezve
Mivel csak pihenni szerettünk volna, így Nekünk tökéletes tengerpart volt, nap mint nap 1-2-3 méteres hullámok, hőség és a nyugalom. Aki mászkálni is szeret, véleményünk szerint arra nem elég 1 hét, de ha valaki ennek ellenére menni akar máshova, azt szívesen elviszi az iroda is, vagy ha elég bátor, és autóval van, akkor nekivághat az ismeretlennek.



Asprovaltáig találkoztunk 13 rendőrrel Romániában, 2 Szerbiában ás 2 Macedóniában is volt. Asprovaltán az 1 hét alatt 4 rendőrautót és 1 rendőrmotort láttunk.
Visszaúton Gyuláig találkoztunk 2 rendőrrel Görögországban, Macedóniában nem volt, 11 rendőrrel Szerbiában és volt 1 Romániában. Aki betartja a szabályokat, annak szerintem semmi problémája nem lehet a hatósággal, még a Balkánon sem.


Walter Gábor és barátai

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Walter Gábor: Románián, Szerbián át Asprovaltára – 2008" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár