Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 10. rész - Észtország

Egy órával a kikötés előtt hirtelen besötétedett, és már akkor feltűntek Tallinn fényei. A kikötőbe helyi idő szerint 9.40-kor érkeztünk. A kihajózás - kijárás - a kompról percek alatt lezajlott. A határőrnő felírta a kocsi adatait, valami gépbe is betáplálta. A vámos érdeklődött, hogy van-e elvámolni valónk, belenézett a csomagtartóba, kicsit beleturkált, de aztán továbbengedett.
Az esti Tallinn első látásra valahogy úgy nézett ki, mint egy erdélyi város a 80-as évek közepén. Sötét, alig pislákoló lámpák, feltúrt, egyébként is rossz utak. Szóval, nem volt igazán bizalomgerjesztő hely. Kempinget egy finn utas javasolt a kompon. A sötétben hiába kerestük, nem leltünk rá. A város határától 3-4 kilométerre láttunk meg egy szálláshely táblát, de még így is nehezen találtuk meg az úttól 5-600 méterre lévő Hotel Trapot. Korábban valamilyen munkásszálló lehetett egy homok, vagy agyagbánya mellett. (6230 kilométer). A kétszintes épület folyosói, a bárnak is becézett alagsori étterem nagyon szocialista jellegű, snassz és sivár volt. De a szobákat nemrég újították fel, ikea ágyak, asztal, éjjeliszekrény, igaz, a székek még az előző kollekcióból maradhattak itt. A fürdőben korszerű csaptelepek, nyugati vécé, tiszta csempe a zuhanyzónál, kicsit néhol szakadt, kopott, de frissen mosott ágyhuzat. Összességében nagyon elégedettek voltunk, hogy éjjel 11 órakor, a semmi közepén 11 ezer forintért 2 db kétágyas szobát, büféreggelivel találtunk. Tallinban újra hozzá kellett szoknunk, hogy este sötét van. Az előző éjszakákat Lempaallaban töltöttük, ahol az időt is másképp mérték, és kicsit a sarokhoz is közelebb volt. (Ja, és volt rendes közvilágítás.:)
16. nap - Tallinn
Szerdán reggel a "svédasztalon" kávé, tea, gyümölcsszörp volt, három féle kenyérrel, két féle szalámival, margarinnal, rántottával. A tojást nem mertük választani, mert voltak már máshol rossz tapasztalataink. Persze nem is a tojással lehet a gond, mi lettünk kényesebbek.
Reggeli után bementünk Tallinnba. A mintegy félmilliós város teljesen más képet mutatott, mint előző éjszaka. Az útépítések gödreit persze nem tűntették el, de láthatóvá váltak a néha kopott, de még így is nagyon szép régi épületek. A "Szovjetunió" útikönyv szerint itt forgatták hajdan a szovjet történelmi filmeket a sok megmaradt régi épület miatt.
Néhány felesleges kör után a vasútállomás melletti parkolóban találtunk helyet az autónak óránként 197 forintért. A várossal való tüzetesebb ismerkedést a várdombbal - a Toompeaval - kezdtük. Az állomás felől közelítve a magas sziklatalapzat kicsit hasonlított a veszprémi várnegyed Séd-völgy felőli képére. Már a lépcső tetejéről nagyon szép volt a kilátás az óvárosra. A városfal tornyai, a ciszterek Szent Mihály-temploma, mögötte a hatalmas Szent Olaf-templommal különleges látvány nyújtott. Mint később közelről is láthattuk, az épületek közül sokat már felújítottak, és most is több helyen folyt a munka.

Az első utunk a Dómhoz vezetett. A dominikánus rend építtette 1229-ben egy kolostorral együtt. A szentély még eredeti, a többi rész kétszáz évvel későbbi, a torony 230 éves. Kívülről nagyon puritán, bent annál változatosabb. A barokk díszítés - képek, berendezés, oltár - mellé a falakra tucatnyi hatalmas főúri címert is felraktak. Több szép síremlék, szarkofág is látható a templomban.
Nem messze innen, az egykori várpalota helyén van a miniszterelnöki hivatal épülete. A sarkán - még eredetiben - a 14. században épített 46 méter magas toronnyal, a Pikk - hosszú - Hermannal. Sajnos a toronyból látható panoráma helyett meg kellett elégedni a miniszterelnöki hivatal alagsori konditermének látványával - a nyitott ablakon keresztül -, mert a toronyba innen kívülről nem lehetett bejutni. Igaz, őrt csak a hivatal bejáratánál láttunk, de ez nem oldotta meg a problémánkat. A kormányépülettel átellenben van a Szent Alexander Nevsky-székesegyház (ortodox). Bemenni nem lehetett, de a nyitott ajtón keresztül is nagyon érdekes volt a belseje.
A városfal egyik kaputornyához vezető lejtős utcán indultunk az óváros felé. Félúton két lány színes nyomatokat árult és fésülést vállalt. A munkához használt szovjet kempingszékeket akár tőlünk is kérhették volna. Megint úgy tűnt, itthon vagyunk.

A hét utcát összefogó Városháza téren nagy nyüzsgés fogadott bennünket. Valamikor piactér volt, itt állt Nagy Péter diadalíve. Most azonban sétáló, kávézó, ebédelő turisták többségében finnek népesítik be. Valahogy úgy jönnek ide, mint az osztrák sógorok korábban Sopronba, Szombathelyre. A finnen, s persze az észten kívül elsősorban angol és orosz szót hallani. Mint a korábbi városokban megszokhattuk, itt is éppen utcaszínházi fesztiválra készültek.

Itt derült ki, hogy az egyik torony, amit messziről templomnak gondoltunk, az az 1371-1404 között épített városháza felett díszeleg. Az árkádos oldalú gótikus épület egykor a társasági, kereskedelmi élet központja is volt. Falán a magasban két sárkány dugja ki a fejét. A torony tetején rendhagyó módon egy katonát - Öreg Toomast - formázó szélkakas.

Több templomot útba ejtve keresztül-kasul bejártuk az óvárost. Elsétáltunk a panorámánál már említett Szt. Olaf templomhoz is. Nem csak kívülről, bent is óriási volt. A régi városmagot ma is ép fal veszi körül, nagy tornyokkal, kapukkal. Az állomás felé nyíló kapunál 10 év körüli gyerekek invitáltak bennünket 5 koronáért toronynézőbe. A városfal belülről egy zártfolyosó volt, amelyen keresztül több tornyot is be lehet járni. Bár nem volt túlságosan magas, innen is szép kilátás nyílt a környékre.

Rossz szokásunkhoz híven a parkolóban a motorháztetőn terítettünk az ebédhez. Egy 50 év körüli férfi közben odajött hozzánk, valami hajkefét akart ránk sózni, amit hajdan Süni fésűként árultak nálunk. Mint mondta, tökéletesen masszírozza a fejbőrt. Állításának komolyságát valami kanadai cég fényképes igazolványának felmutatásával próbálta bizonyítani. Amikor rájött, hogy nem lesz üzlet, inkább elmesélte, hogy nagyon szereti a magyarokat. Négy dolgot tud velünk kapcsolatban: a Balatont, 1956-ot, Petőfit és az Egri csillagokat, ami egyik kedvenc regénye. Ötödikként eszébe jutott, hogy rokon a nyelvünk. A felesége, lánya már volt nálunk. Mindezt angolul adta elő.
A szabadban elköltött ebéd után elindultunk kifelé a városból. A külvárosában, de máshol is sok fából készült házat láttunk. Igaz, az északi szokásoktól eltérően vízszintes deszkázattal, és a svédvörös helyett halvány kékes, zöldes színekkel festették őket. Összességében a városon kicsit látszik a szegénység, de a parkok, utak gondozottak - ha a felújítás hiányzik is. Az emberek szépen öltöznek, a nők nagyon csinosak. A főbb méreteik egyre inkább közelítenek a Közép-Európában kedvelt értékekhez. (A téli hónapok rövidülésével arányosan csökkenek a csípő és popsi méretek.:) Sokan beszélnek angolul - ha gyengébben is, mint Finnországban.
Mindent egybevéve, Tallinn volt a legszebb város kirándulásunk eddigi szakaszán, bája talán Prágához mérhető. Az építkezések alapján lesz még szebb is. Nem túl nagy a belső rész, a hangulata kicsit kisvárosias - bejárható, barátságos. (lásd: Győr, Pécs, Szeged, Eger) Nagy változás volt az árakban is. A svéd, finn boltok után itt viszonylagos olcsóságot találtunk - bár még mindig drágábbnak tűnt minden, mint nálunk.
Ezt tapasztaltuk a város szélén lévő kétszintes hipermarketben, a Selverben, ahol kipótoltuk fogyó készleteinket. Majd nem sokkal kettő előtt elindultunk Riga irányába.
Az "autópálya" szélességre megfelelt az itthon megszokottnak, de a burkolat minősége inkább egy falusi bekötőútéhoz hasonlított. Persze, így is száguldott rajta mindenki. Elég sajátságos a vezetési stílus az észt autósok körében. A városban a legváratlanabb helyeken rendőrkanyarral megfordulnak és mennek ellenkező irányba, vagy elveszik a szembejövők egyik sávját. Finoman fogalmazva, nagyon offenzíven vezetnek. Az autók között alig láttunk szocialista modellt, főként 10-20 éves nyugati kocsik dübörögtek mindenütt. Rendőrrel a határig nem találkoztunk. A délutáni forgalom elviselhető volt. Egyes helyeken már volt új aszfalt az úton, de általában a szovjet örökséget tapostuk.
Informácók Észtországról, Tallinnról www.tourism.tallinn.ee www.tallinn.ee Észt vasútak: www.edel.ee rendezvények, programok: www.balticevents.com
Tallinncard - ingyen múzeumok, tömegközlekedés, kedvezmény városnézés, éttermek, programok www.tallinn.ee/tallinncard
6 órás 984, 1 napos 3362, 2 napos 4510, 3 napos 5330

Győrffy Árpád