1. nap - Az indulás

Július 31-én reggel 7 órakor indultunk nullázott kilométeróra állásnál az 1,6 literes, benzines Opel Astra Caravannal. A sátrak, matracok, ruhák mellé sok kaját is pakoltunk, mert Dániában, Svédországban, Finnországban az itthonihoz képest nagy drágaságra számítottunk.
A határt Sopronnál(154 km) léptük át mintegy 15 perces sorbanállás után. A schengeni szkennelést már a magyar oldalon csinálták, az osztrák határőrnő éppen csak belepillantott a papírokba. (Ebből később kisebb konfliktusunk lett Helsinkiben.)
Ausztriában csak egyszer álltunk meg - már Passauhoz közel - kávézni és enni egy parkolóban - a hozott anyagból. Nagyon jó szolgálatot tett ekkor és később is az a kis merülőforraló, amit a kocsi szivargyújtó csatlakozójáról lehetett táplálni. Csak egy bádogbögre kellett még hozzá, hogy bármikor, bárhol kávét, teát főzhessünk. Az sem árt, ha mindig van tartalék víz a kocsiban, mert néha fél napon át nem jutunk hozzá sehol. Persze, lehetne kávézni a benzinkutaknál is, de azok általában jóval gyengébbek az itthon megszokottnál. S nálunk az sem mellékes kérdés, hogy egy 3 hetes úton nem költhetünk csak egy személy napi 2-3 kávéjára 10-14 ezer forintot.

Néhány tanács a pakoláshoz

Útközben Mainzig 7-8 helyen akadályozta a folyamatos haladást útépítés. A 2-10 kilométeres szakaszokon vagy csak lassítottak egy kicsit bennünket, vagy teljesen összeterelték a két pálya forgalmát. Néhány rövid szakasz kivételével ilyenkor is legalább 60-80 kilométeres sebességgel mehettünk. A hatalmas forróság ellenére balesettel szerencsére nem találkoztunk.
A német határt nem sokkal kettő előtt értük el (478 km) innen a megszokott 130-150-es tempóval tovább száguldottunk, hisz Mainzig még hátra volt az út fele. Este 8 órakor érkeztünk meg 974 kilométeres utazás után. Kis tévelygés után ismerőseink megtaláltak bennünket az óvoda előtt. A SMS küldés nagy szolgálatot tett. Később is gyakran éltünk a lehetőséggel, hogy érkezésünket előre jelezzük. Különösen hasznos, ha az élőbeszédben nehézségei lennének az embernek a megértéssel.

2. nap - Mainz, Bacharach

Délelőtt vendéglátóink megmutatták Mainzot. A 200 ezer lakosú város Rajnavidék-Pfalz tartomány székhelye. Természetesen a Rajna partján - átellenben Hessen fővárosával, Wiesbadennel.
A város egyik fő nevezetessége Guttemberg Múzeum, amellyel a betűszedés (nem a nyomtatás, hisz az már régesrég létezett) kitalálójának állítanak emléket. A múzeum előtt egy hatalmas könyv van az utcán, így nehéz nem észrevenni. Benn látható a város nagy szülöttjének eredeti nyomógépe sok-sok középkori és későbbi érdekes nyomattal.
Megnéztük a Szent István templomot, amelyben a szentély feletti ablakokat Chagall mozaikjai díszítik az ótestamentumból vett jelenetekkel.

Chagall ablakai és a Dóm

Állítólag a művész nagyon nehezen vállalta a munkát, mert a zsidóüldözések miatt nem akart németeknek dolgozni. Az itteni püspök végül mégis rábeszélte. Szerencsére vendéglátóink távcsövet is hoztak, így a részleteket is megcsodálhattuk. Úgy tűnt, mintha két rétegű lenne az ablak. Talán emiatt éreztünk térhatást a képeken. A gótikus templomhoz hasonló stílusban készült kolostor kapcsolódik szép kerengővel. (Hasonló mozaikokat nem sokkal később a reimsi katedrálisban láttam Chagalltól.)
A Szent István templomtól nem messze, az óváros közepén van a román stílusban épített hatalmas dóm. A mi Géza fejedelmünk idején kezdték építeni, és a tatárjárás előtt két évvel készültek el vele. Lefényképezni csak alig-alig lehetett a szűk hely és a nagy méretek miatt. A dómhoz kapcsolódó kolostor gótikus kerengőjében nagyon érdekes régi szobrok, egész alakos domborműveket láttunk.

A város tele van szökőkutakkal. Kisebb-nagyobb szobrok - halak, sellők, emberalakok köpik, fröcskölik a vizet. Az egyik hatalmas kompozíciót 150 karneváli figurából szoborták össze. Persze mindenütt gyerekek és felnőttek élvezik a látványt és a csobogó vizet a nyári melegben.

A belvárost éppen kettészeli az 50. szélességi kör. Az egyik presszó előtt a járdából ki is rakták a vonalat és a feliratot. A házak között éppúgy vannak 500 éves fagerendás épületek, mint betonból, üvegből és acélból készített mai csodák, vagy éppen borzalmas kreálmányok. Az egyik legriasztóbb talán a városi színház, amelyiknek amúgy is elég ronda régi részét ijesztőbbé teszi az üveges ráépítés. Persze, lehet, hogy valakinek ez tetszik.
A színházhoz képest az új közigazgatási központ - városháza, közösségi csarnok - Rajna-parti szürke tömbjei szinte szépnek mondhatóan illeszkednek a régi városrész házaival. Még a szintkülönbségek miatti problémákat is leküzdötték hatalmas üvegezett liftekkel, amelyekkel a különböző járda illetve utcaszintek között biciklistől utazhatnak a közlekedők.

Délután autóval elmentünk egy közeli Rajna-parti városkába, Bacharachba. Már útközben is több gyönyörű várat láttunk a folyó melletti dombokon. Állítólag hajóról az igazi. Március és október vége között Koblenz és Mainz között több járat is közlekedik hosszabb-rövidebb szakaszokon, akár oda-vissza is. Az ár 10 és 50 márka (1300-6500 forint) között. A drágábbhoz már étel és ital is tartozik.
Bacharach óvárosa öt-hatszáz évvel ezelőtt épült gerendavázas házakból áll ma is. A nagy tornyokkal tagolt 600 éves városfal és a város fellette magasodó 800 éves vár úgy néz ki, mint valami meséskönyv illusztrációja. Persze mindenütt kocsmák, éttermek, panziók és töméntelen mennyiségű turista. Itt a jelek szerint kevesebbszer jártak a törökök, és a császár sem robbantatta fel folyton az erődítményeket.

Este jó hangulatú kerti vacsora vendéglátóinknál. Elektromos fűtésű lapokra tett teflon lapátkákon sonkát, sajtot, zöldséget sütögettünk. (Azóta már tudjuk, hogy ez volt a rakletsütő.) A jó ízű étel, italok mellett nagyon kellemes volt a beszélgetés.

A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet: szerkesztokukacutikalauz.hu