Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 6. rész - Lappföld 1. - Storforsen

9. nap - Arvidsjaur - Storforsen

Szerdán reggel fél hatkor keltünk, hogy még aznap Jokkmokkba érjünk - kb 7-800 km. Egy csapat vadkacsa - vagy liba - tollászkodott a sátortól néhány méterre, majd közös pottyantás után begyalogoltak a tóba.
Nyolc óra után már 10 fokra emelkedett a hőmérséklet - egyébként szép idő volt. Sundswall és Umea között félúton egy nagyon tisztességes parkolóban reggeliztünk, a szomszédos kempingben kaptunk ivóvizet - a parkoló WC-jében csak melegvíz volt. Máskülönben minden, még pelenkázó helyiség is.
A kemping recepcióján azt mondták, hogy egy bungaló egy éjjelre 4 személynek 200 sek - 5,5 ezer forint! A nagyobb szoba, hűtővel is csak 300 sek. Persze itt még korai lett volna az alvás, de arra gondoltunk, hogy Jokkmokkban bungalózunk, ha ott is ilyen elviselhető árak lesznek. (Nem jött be, de mégis bungalóztunk.)
Skelefteánál hagytuk el a tengerpartot. A következő cél Arvidsjaur volt, ahol az útikönyv szerint van egy ősi lapp falu. Lett volna egy másik is, ha a tengerparton haladunk még egy darabig, de a kalauz szerint ez volt az érdekesebb. Mint kiderült, tévedtünk, illetve az útikönyv. De ezt legfeljebb a következő úton korrigálhatjuk. Útközben többször is rénszarvasok szaladtak elénk az úton. A helyi autósokat nem nagyon hatották meg. vadul közéjük hajtottak, hogy lemenjenek. Ezek nem olyan félősek, mint nálunk az őzek, szarvasok.

A 4700 lakosú Arvidsjaur egy 7200 lakosú megye központja, amelyben kb 4000 tó található. Talán ezekből a számokból is érzékelhető, hogy milyen sokan laknak ezen a környéken, és milyen maga a táj. A fák itt már biztosan nem nőnek az égig. Később még feltűnőbb volt, de már itt is észre lehetett venni, mennyire alacsonyak a fenyők, és mennyire ritkán állnak az erdőben. A környék kedvenc helye a raftingosoknak, pecásoknak és a gyalogtúrázóknak. De ha valakinek ahhoz van kedve, akár a vasúti sínen is biciklizhet egy triciklihez hasonló - segéd kerékkel ellátott - hajtányon. Persze, csak akkor, ha nem jön a vonat.
A lapp "templomfalu" viszont nem volt nagy durranás. Mintegy 80 fából ácsolt ház állt szorosan egymás mellett egy lekerített telken. Három-négy "típusterv" alapján építették őket. Afféle motelnek mondható az együttes, ahol a lappok vásár idején meg szoktak szállni. Külön voltak lakásként szolgáló házak és raktárak. A legnagyobb volt a "templom", vagyis inkább gyülekezeti ház.
Innen kicsit visszafelé kellett mennünk a tenger felé, hogy a Storforseni vízesést elérjük. Alvsbyn előtt balra letértünk a Luleaba menő főútról, hogy rövidítsük a távolságot. A faluk itt is inkább csak tanyabokrok voltak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy úttalan utakon jártunk - igaz, az ADAC atlasz ismerte őket, így nem kellett nagyon félnünk. Volt olyan szakasz, amely jól ledöngölt földútnak tűnt. A vége felé már azt hittük, hogy mégis eltévedtünk, de aztán vége lett a földútnak, és elértük a Jokkmokk-Alvsbyn főutat. Innen már csak egy ugrásnyira volt a vízesés.
A látvány csodálatos volt. A zuhatagos szakaszon döbbenetes energiával vágtatott lefelé a folyó a sziklák között. Egészen más volt, mint a plitvicei vagy a Krka vízesés - a Szalajkáról nem is szólva - amelyek kedvesek, kellemesek, a tavasz ébredését mutatják. Ebben a nyers erő, a vadság testesült meg. A szó valódi értelmében félelmetes volt. Különösen az esti súroló fényben, amely kemény árnyékokat rajzolt. Néhol még szivárvány is képződött a magasra szálló vízpermet miatt.

Az egészet még izgalmasabbá tette, hogy a hatalmas zajtól alig lehetett hallani egymást. A ismertető szerint 250-870 köbméter víz rohan át évszaktól függően. A folyó utolsó 5 kilométeres szakaszán 82 méter a szintkülönbség, ebből csak az utolsó 2 kilométeren 60 méter. Ezen a részen mintegy 8-900 méter hosszú járdarendszert építettek ki fából, hogy több pontról is látni lehessen a különböző szakaszokat.

A vízesés környéke egy hatalmas kőtenger kisebb-nagyobb zugokkal, szakadékokkal, hasadékokkal. Az egyik nagyobb völgyben amfiteátrumot alakítottak ki. (Illetve a természet alakította ki, csak ülőhelyeket, színpadot, műszaki állásokat építettek bele.)
Persze itt is volt információs tábla részletes leírással, prospektusok a kis ládában, tiszta WC-k papírral és tűzrakóhelyek fával. De belépőt senki sem kért, sőt őröket sem láttunk. (www.alvsbyn.de/turism)
Az északi sarkkört Jokkmokktól délre, 4300 kilométernél léptük át - az északi szélesség 66 fok 30 perc, keleti hosszúság 19 fok, 40 percnél.

A sarkkört jelző táblánál volt egy kemping étteremmel, de csak addig álltunk meg, hogy fotót készítsünk a nagy eseményről, és mentünk tovább, mert még ezen a napon Jokkmokkig akartunk jutni.
Ez már a Lappföld - Laponia - volt. A közel 10 ezer négyzetkilométeres terület egyes részei 1909 óta nemzeti parki védettség alatt állnak, 1996-ben pedig a világörökség részévé nyilvánították. Mint "Nyugat-Európa"(?) utolsó nagy érintetlen vadonját tartják számon.
Késő este értünk Jokkmokkba (4314 km), a svéd lappföld fővárosába. Stockholmi ismerőseink kicsit óvtak a mintegy 3 ezer lakosú helytől. Azt mondták, hogy igazán nem sok érdekes van itt. Talán csak az 1605 óta minden évben január végén kezdődő, két-három hetes téli vásár a komolyabb látványosság, amelyen a lappok adják-veszik a rénszarvasokat. Abban igazuk volt, hogy kicsit lerobbant az egész, kicsit jellegtelen, de a másnap megnézett múzeum a magas belépő ellenére is érdekes volt.
A város dél-nyugati szélén nem volt hely a kempingben, így kb 5-6 kilométerrel tovább kellett autóznunk észak-kelet felé. A fáradtság, a csepergő eső és a késői időpont miatt bungalót béreltünk, bár dupla annyiba került, mint amit útközben láttunk. Egy nagyobb házban kaptunk helyet, ahol összesen 3 szoba volt egy közös fürdőszobával és egy tűzhellyel, hűtővel, edényekkel, tányérokkal jól felszerelt konyhával. Szerencsére mi voltunk egyedül, így a 420 sek-es (11500 Ft) szoba 650 sek-et (17810 Ft) ért a helyi árak szerint. Főztünk levest, valamilyen konzervet is melegítettünk, meg egy kis bor és sör mellett kellemesen megvacsoráztunk. Utána jött a fürdés és a kényelmes emeleteságy.
Rajtunk kívül olaszok és svéd turisták és lengyel vendégmunkások voltak a kempingnek ezen a részén - legalábbis erre lehetett következtetni a látottak alapján. (www.jokkmokkcampingcenter.com)

10. nap - Jokkmokk

Csütörtökön reggel megnéztük a város fatemplomát. Körülötte park, fák, zöld zuzmó, ami 10 centit süllyed, ha rálépünk. Olyan, mintha valami vastag szőnyeg lenne. Később is találkoztunk ilyennel a Stora Sjöfalletnél. A templom gótikusra emlékeztető stílusban épült, sok kis toronnyal. Az ajtó nyitva volt. Benn egy elektronikus vezérlő pult, ahol gombnyomásra el lehetett indítani a templomot bemutató szöveget különböző nyelveken, két féle hosszúságban. A nagyot hallóknak külön fülhallgatóval.

A templomban átellenben van a Lapp múzeum (a saját elnevezésükkel Ájtte, ahol a lappok - az ő nyelvükön saamik vagy samik (eszkimók?) történetét mutatják be. Jelenleg a becslések szerint 100 ezer él Norvégiában, Finnországban, Oroszországban és persze itt Svédországban mintegy 20 ezer. A svédeknél 1993 óta működik saját parlamentjük.
A múzeum kertjében több lappház - az egyik nyitott, benne vaskályha, elektromos főzőlap. A ház közepén felálló rőzse szőnyeg - talán a franciaágy.

A múzeumban elég húzós volt a belépő. - Az enyhén keleti vonásokat mutató lány - biztosan lapp - azzal vigasztalt bennünket, hogy egész évre érvényes a jegy.
A kiállítás rendkívül érdekes. A legalább 8-10 nagyobb teremben tárgyakkal, makettekkel, életnagyságú képekkel, videóval, filmmel, modellekkel, hangokkal, ékszerekkel, ruhákkal, állatokkal mutatják be a lappok múltját a kezdetektől- a gyűjtögetéstől - napjainkig, és mai helyzetet - a stilfűrészes, yamaha motorosszános lappokat.
Minden tapintható, hallható, látható. A sámán szobában például van egy vasfazék falban, amibe ha bedugtuk a fejünket automatikusan károgó madarakat lehetett hallani. Máshol nagyítók alatt különböző szőrmék voltak. De nem csak nézni, akár tapintani is lehetett őket. Hatalmas bogárgyűjtemény, egy rénszarvas teljesen feldolgozott állapotban - a csonttól a sonkán át a bőrig. Voltak boszorkányok, óriások, minden ami a lappokhoz kötődött.
Külön játszószoba volt az óvodásoknak, ahol természetesen a hintaló helyett hintarénszarvas van. Nagy térképgyűjtemény is volt a kutató kedvűeknek, és egy manipulátor szoba, ahol ingujj szerű ruhákon át be lehetett nyúlni a fal üregébe, hogy tapintással megérezzük, mi van benn - rács, hal, stb. Az egyik teremben még a működő görénycsapdát is felhúzhattuk. Naponta két alkalommal filmvetítést tartanak a lappokról. Sajnos fotózni tilos volt. (www.ajtte.com, www.turism.jokkmokk.se)
A múzeum után bementünk a helyi italpatikába - persze csak nézelődni. Kívülről olyan volt, mint egy 70-es évek elején épült Áfész-bolt (azóta felújítatlan állapotban). Belül minden csillogott, hatalmas polcsorokon több ezer fajta bor, sör, égetett szesz, likőr. A zárt pult mögött egy hölgy fogadta a rendeléseket. A féltucatnyi pénztárgép szerint egykor több eladó és nagyobb forgalom is lehetett itt. Hosszas rábeszélés után megengedte, hogy készítsek egy fotót a boltról - de csak nélküle.

Találtunk egy bankautomatát. A felvett 1200 sek az atm díjjal együtt 33500 forintba került. Így 0,6 forinttal, 2 százalékkal rosszabb váltás volt, mint az otthoni.