Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 13. rész - Lengyelország

Nem sokkal este hat óra előtt értünk a litván-lengyel határra (7233 km). Talán 10 autó állt előttünk.
Valami helyi ifjak sörüket félre téve le akarták mosni a szélvédőnket. Kiszálltam és magyarul elmagyaráztam nekik, hogy máshol keressék a boldogulást, mert hívom a policájt. Addigra egyik már bevizezte az ablakot, de végül feladata, annyira meglepődött a felindult viselkedésemen. Én közben elővettem egy gumilehúzót, és letisztítottam az üveget. Közben bezárattam a tetőablakot és az oldalablakokat is felhúzattam, mert a fiúk láthatóan azon gondolkodtak, hogy beöntsék-e a vödrökben lévő koszos vizet az autóba. Végül elmentek hátrébb, a később érkező kocsik felé.
40 perc múlva átengedtek bennünket az első sorompón. Itt csak néhány percet kellett várni, kis szünetekkel, egyenként továbbengedtek bennünket. Lehet, hogy valamilyen elektronikus rendszámellenőrzés volt, vagy csak egyszerűen itt is kellett egy állás valakinek.
A határőr bódé előtt újra összegyűlt a sor. Itt egyszerre két-két autó utasaitól vették el az iratokat és a kocsi papírjait. Az érkezés után kb. másfél órával minden vizsgálat nélkül kiengedtek bennünket Litvániából. Korai volt az öröm, mert alig 10 méterrel az utolsó litván sorompó után újra meg kellett állni a lengyel terület kezdetét jelző sorompó előtt. Újra összejött a korábbi sor. Valószínűleg azért ilyen lassú az átkelés, mert itt meg a litvánoknak kellett biztosítást váltani a kocsikra. Összesen 2,5 órába tellett, amíg a két ország között átzsilipeltünk9. A lengyel oldalon a határtól 4 kilométerre volt a szembe jövő sor vége. Minden harmadik teherautó használt, illetve roncs nyugati kocsikat hozott.

Lengyelország
Egy kántornál 4.10-el váltottunk zlotyt dollárért. Közben jól besötétedett. Talán ötven kilométert haladhattunk, amikor megláttunk egy kempinget jelző táblát. Egy a sötétből előbukkanó kivilágítatlan biciklis azt mondta, hogy az erdőben van 2-3 kilométerre. Három kilométert mentünk egy földúton, aztán visszafordultunk. A vége felé láttunk egy lányt a töksötét erdei úton, de amikor megszólítottuk, megijedt tőlünk, és elmenekült. Szerinte mi voltunk félelmetesek. Valami cserkész találkozó lehetett a sűrűben egy felirat szerint, de fény sehol sem látszott.
A főúton újabb néhány kilométer után - 7296 kilométer - volt egy másik kempingtábla, sőt a kempinget is megtaláltuk közvetlenül az út mellett. A hátránya - a nagy éjszakai gépkocsizaj csak később derült ki.
Reggel tudtuk meg, hogy egy nagy turista központban vagyunk Augustunow-nál.
A kemping egy drótkerítéssel lezárt füves terület volt, magas vörösfenyőkkel. Érkezésünkkor a recepción ülő szőke nő kiszámolta, hogy négyünknek 27 zloty - kb. 1800 forint - lesz a díj. De csak reggel lehet fizetni.
A vizesblokk állapota rettenetes volt. Egykor voltak - lehettek - melegvizes csapok is, de azokból ma már semmi sem folyt. A még működő WC-k is részben visszahozták a beadott anyagot, a zuhanyzóban is csak hidegcsap működött. Igaz, plusz komfortként voltak láb, illetve csizmamosó kagylók is a földön. A közösségi, illetve főzőépületben horganyzott fémmel borított asztalok - steril, mint a boncteremben -, a négy csapból kettő letörve, egy nem működött. A villanykörte mellől két szál drót lógott ki, a végén lecsupaszított hurkokkal. A részeg, vagy tán más hangulatjavítóval is turbózott fiatalok ide dugták a hordozható magnósrádiók villásdugóját, hogy a techno messzebbre szóljon. Szerencsére este 11 után a főnéni rendet csinált. A hajnali visszaérkezés zajából ítélve a fiúk lányok valahol máshol folytatták a dajdajozást. Egyénként nagyon kedvesek voltak.
Reggel csak a kutyák ébredtek korán. Volt vagy 4-5 belőlük. Egyik éjjel még az asztalunkat is végigjárta a lábnyomokból ítélve. Szerencsére minden fontos élelmiszert megfelelően elzártunk.

19. nap - Varsó
Szombaton reggelizés, sátorbontás, pakolás után 10 órakor akartunk indulni tovább Varsó felé, de nem találtuk a recepcióst. Végül a közeli turistaszálló portájáról riasztottak egyet - nem az estit -, aki 19 zlotyra (1250 Ft) számolta ki a díjat. Nem tiltakoztunk, fizettünk.
Fél tizenegykor indulhattunk tovább. Varsóig az út végig nagyon rossz volt. Hosszanti irányba vályúk - koleiny - osztották több sávra a gyenge alaphoz képest nagy súlyú járművek miatt. Elvileg százzal lehetne menni, de a rossz út, a nagy forgalom, a sok lakott terület és a hétvége ellenére is állandóan felbukkanó lassújárművek miatt maximum 50-60 kilométeres volt az átlagsebességünk.
Ez a környék egyre jobban hasonlít az otthonihoz - a fű, a fák színe, az aszály jelei a növényeken. Az utazás közben szerzett benyomások alapján úgy érzem, hogy Lengyelországnak ez a része - észak-kelet - még a balti államoknál is szegényesebb. Semmiképp sem hasonlít például Krakkó, Zakopane környékéhez.

Délután kettőkor értünk Varsóba - 7540 kilométer. Először szállást kerestünk. Térkép alapján elkeveredtünk egy kempingként jelzett helyre. Ott derült ki, hogy ez a Litvarski stadion. Nem volt tévedés, az egyik nagy pálya gyepén, a lelátó alatt már volt két sátor, sőt este újabb vendégek jöttek. A környezet egy kicsi gondolkodóba ejtett bennünket. Azon voltunk, hogy az olcsó ár ellenére inkább másik helyet keresünk. Sajnos nem így tettük.

A fürdő jó volt, a gyeppel sem volt probléma, a vasakat sem vertük még soha ilyen könnyen a földbe, mint itt, sőt villany is volt, konnektor az akkuk töltéséhez, helyet is szabadon választhattunk...
A központi épületben talált nő - a litván gondnokhoz hasonlóan - semmiféle papírt nem kért tőlünk - s persze nem is adott -, csak az 51 zlotyt (3366 Ft) tette zsebre.
Lezártuk az autót, kicsit megmosakodtunk, aztán elindultunk a városba busszal. Útközben jutott eszünkbe, hogy nincs semmi papírunk arról, hogy mi a stadionban kempingezünk. Mi lesz, ha nem engednek majd vissza bennünket, s ha az autónkról sem akarnak tudni. Szerencsére csak ijesztgettük magunkat.
Először a kultúra és tudomány palotájához mentünk. Kicsit kiábrándító volt a közelében felállított bódéváros - afféle lengyel lengyelpiac -, és a mellette lévő diszkontbazár, amit hipermarketnek becéztek.

Gyalog indultunk az óvárosba. Mindenütt a kopott házak - pedig nem is igazán régiek - keveredtek a modern üvegpalotákkal. Könnyed elegancia hatalmas kosszal - röviden talán így jellemezhetném a látottakat.
III. Zsigmond emlékoszlopa alatt helyi ifjak éppen rappet hallgattak nagy hangerővel, és nagy keménypapírtáblákat raktak le a földre, ragasztottak össze. Mint kiderült, a breakdance bemutatójukhoz csinálták a szőnyeget. Harminc méterre innét egy dél-amerikai zenekar adta elő új CD-jét az élő tátogás alá kevert konzervvel. Az állandóan ott cirkáló kommandósokat mindez hidegen hagyta. Nem szóltak a negyedóránként érkező esküvős limuzinoknak sem, hogy miért hajtanak be a lezárt területre. Igaz, közben néhány fiatalt bevittek a mikrobuszukba, de aztán őket is elengedték.

Az óváros belseje felé sétálva újabb esküvői menetekbe ütköztünk. Egyik sarkon két lány oroszul dalokat énekelt orosz népviseletbe öltözve, egy csuklyával fedett arcú szerzetes pedig némán koldult.
Az óváros főterét mindenütt asztalok, székek borították. Szinte az egész Lengyelország itt sörözött - persze a turistákkal együtt. Középen valami dzsesszbanda játszott.

Már sötétedett, amikor visszaértünk a stadionhoz. Egyszer csak megjelent egy éktelenül szirénázó kocsisor. Legalább 50 rendőrségi mikrobusz harsogott végig előttünk. Nem minket kerestek.

No, ekkor jött az, amire sokáig emlékezni fogunk. Ahogy felvertük a sátrakat, több ezer szúnyog jelent meg. A Balaton közelében lakunk, táboroztunk már a Tisza-tó partján, a Duna-kanyarban, de ha mesélik sem hinnénk el, hogy ennyi szúnyog létezik. Egyszerre legalább 20-30 lepte el a testünket minden pillanatban. Nagyon jó étvágyuk volt. Lehetetlen volt elüldözni őket. Majdnem elsírtuk magunkat a tehetetlenség érzése miatt. A vacsora gyakorlatilag elmaradt, gyors fürdés után menekültünk a sátorba. Szerencsére vigyáztunk a felverésnél és a közlekedésnél, így benn már nem zavartak bennünket.

20. nap - Irány Szlovákia
Vasárnap reggel gyorsan szedtük a sátorfánkat és 7570 kilométeres óraállásnál elindultunk Katowice felé, de Varsó után még megálltunk egy nagy bevásárlóközpontban, hogy ismét kipótoljuk fogyó készleteinket.
Az út nagy részét egy kétszer kétsávos autóúton tettük meg. Csak a határtól mintegy 30 kilométerre - Tychinél - váltott egysávos főútra. A nagy forgalom és a vályúk miatt vigyázni kellett, de az autóúton szerencsére így is jó tempóban haladhattunk. Vasárnap lévén nem volt jelentős teherforgalom. Gondot inkább a meleg jelentett. Az útmenti hőmérő szerint kint 31 fok volt, az útburkolat pedig 51 fokos!

Győrffy Árpád