Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 11. rész - Lettország

Este negyed hatkor értük el a lett határt. (6443 km). Már a belépés előtt rosszul kezdődött az ismerkedés. Egy határőr csúnyán megkiabált bennünket, mert az egyik stop táblánál megállás nélkül továbbmentünk a 10 méterre álló kocsisorig. Vissza is parancsolt bennünket a tábláig. A kollégája, aki ellenőrzött, szerencsére nem volt ilyen szőrözős. Itt kérték el először a biztosítási zöldbárcát, és itt is komputerbe töltötték az adatainkat.
Rigáig több helyen volt korlátozás az utakon építési munkák miatt. Volt amikor 10 kilométeren át göröngyös szükségsávra voltunk szorítva a szembejövőkkel együtt - általában 40-50 kilométeres sebességgel. Riga előtt kb. 60 kilométerrel volt egy 25-30 kilométeres szakasz, ahol végig csak 50 kilométerrel lehetett menni a dácsák és lakóházak miatt. Valamilyen üdülőövezet lehetett. nem sokkal ezután elmentünk egy kemping előtt. Később derült ki, hogy szerencsésebb lett volna bemenni.
A városban elvesztettük az információs pontot jelző nyilat, más útbaigazító tábla pedig nem volt. Igazán el sem akartuk hinni, de néhány peremkerületi elkerülőút jelzésén kívül teljesen hiányoztak az útszámozások, illetve irányok jelzései. Mintegy 2 órát keringtünk - különböző kitörési, visszafordulási kísérletekkel. Amikor végképp kilátástalanná vált a helyzet, egy benzinkútnál vettünk térképet a városról és az országról. Bárcsak előbb tettük volna.
A térképek segítségével egy, a várostól további 20-30 kilométerre lévő nyaralótelepen Jurmala-Vaivariban találtunk legközelebb szállást. A Nemo aquapark (vizividámpark) mellett volt egy kisebb kemping bungalókkal, sátorhelyekkel. Egy 3 ágyas bungalót 3800 Ft adtak. Az autót kinn kellet hagyni a hatalmas parkolóban, ami elsősorban a vidámpark kiszolgálására épült. Volt egy nagy kocsma is színpaddal, de vendég alig lézengett. Valószínűleg inkább a hétvégi forgalom lehet nagy.
17. nap - Riga
Csütörtökön délelőtt 9 óra után visszaindultunk Rigába. Útközben több helyen is láttunk rendőrt sebességmérővel. Most nappal érzékeltük igazán, hogy milyen hatalmas üdülőterületen vagyunk. Rengeteg panzió, kisebb-nagyobb szálloda mellett haladtunk el.
Útközben, de benn a fővárosban is azt tapasztaltuk, hogy Riga és az egész ország sokkal gazdagabb Észtországnál. A házak közül kevesebb volt romos, az utakon is sokkal nagyobb építkezések zajlottak. No és arról sem feledkezhetünk meg, hogy Riga egy igazi milliós nagyváros. Nappali fényben itt is másképp éreztük magunkat, mint az esti céltalan bolyongásnál. Igaz, jelzőtáblákat azóta sem szereltek az elágazókba, de térkép alapján azonnal megtaláltuk az óvárost. Alig volt forgalom, mert a rendőrök mindent lezártak a másnapi 800 éves ünnepségek miatt. Mindenféle külföldi nagyembert vártak a programra.
A nagy híd szomszédságában, a tengerfelőli oldalon parkoltunk le (6666 km). Mivel a lezárások miatt ott álló rendőr sem tudta, hogy kell-e fizetni a várakozásért, végül nem fizettünk. Nem lett belőle baj.
A hídfő másik oldalán kezdődött az óváros a várral, amit itt is afféle kormányzati negyedként használnak. Nálunk talán meglepő lenne, hogy az elnöki hivatalban egyúttal valamilyen múzeum is működik, itt ez a valóság. Az elnöki hivatal bejárata előtt állt egy felpolcolt kerekű Audi. Biztos, valami helyi lopásgátló megoldás lehetett - más magyarázat azóta sem jutott eszünkbe.
Az 1225 óta álló Szent Jakab templomban találkoztunk az első japán csoporttal. Hangosan becsörtettek, fényképeztek, aztán mentek tovább. Útközben dobtak néhány fémpénzt az ajtóban lévő koldusnak és a közelben álló zenészeknek, majd irány a szomszéd sarkon lévő 15 századi lakóház. Ez utóbbi egyébként lehet, hogy tévedésből került ide. A vonala alapján inkább valahol Firenze környékén lenne a helye.

Közben megérkezett a zenészek védőangyala is, hogy elszedje tőlük a védelmi pénzt. Később egy képeslapárus mellett láttuk ugyanezt a fazont - valószínűleg hasonló célú látogatáson.
A városban nagyon sok volt a turista. Itt már közel sem hallani annyi finn beszédet, mint Észtországban. Helyettük sok a távol-keleti, és az angolul vagy németül beszélő európai. Itt is tele volt az utca presszókkal, de kezdetben valahogy kevésbé éreztem barátságosnak, mint Tallinnt. Hogy miért, fogalmam sincs. Megrögzött falusiként valószínűleg a nagyvárosiasabb tempó taszított egy kicsit. Persze, csak árnyalatnyi különbségekről van szó.

Az óváros viszonylag egységes képét csak a régi híd lábánál lévő téren álló hatalmas szobor - "Latviesu Strelnieki 1916-1920" felirattal - és az Okkupáció Múzeum fekete tömbje bontja meg.

A Lettország megszállásának múzeuma (a náci és szovjet megszállás története az 1987 utáni "balti nemzeti újjászületésig") ingyenesesen látogatható. ( www.occupationmuseum.lv ) Az ingyenesség itt nagy szó, hisz a mellett található információs irodában alig adnak valamit pénz nélkül - pedig a kínálatuk egyébként nagyon bőséges.
Kicsit tovább sétálva értünk a város egyik legszebb épületéhez, a Szent Péter Bazilikához. Egyes részei a 13. század legelejéről származnak. Később gótikus, majd barokk stílusban átépítették.

A rendkívül nyúlánk tornya 123 méter magas. Mivel az utóbbi évtizedekben teljesen körbeépítették, képet csak úgy tudtam csinálni, hogy két felvételt raktam egybe. Igaz, így a magasságát kevésbé lehet érzékelni. A 72 méter magasban lévő második erkélyig lifttel lehet felmenni. A belépő 722 Ft.
Nagyon szép park határolja az óvárost. Sok víz és sok zöld. Rengetegen sétálnak, ücsörögnek, játszanak a fák között. Az egy évtizeddel ezelőtti függetlenedési küzdelem áldozatainak állított emlékköveken friss virágcsokrok.

Visszafelé az egykori lőportorony felé mentünk, amelyben ma háborús múzeum működik. Az 20. század elejétől a Szovjetunióhoz való csatlakozásig mutatja be a lett hadsereg történetét.
Az autónál mindent rendben találtunk. Mivel még hosszú út várt ránk, azonnal továbbindultunk Vilnius felé.
Délután fél négykor értünk a lett-litván határra (6760 km). Bár csak 10-15 autó állt előttünk, több mint egy órát kellett várnunk, hogy a belső zónába jussunk. Egyszerre 5-6 autót engedtek a vizsgáló bódékhoz. Mint kiderült, az lassította ennyire az ügyintézést, hogy legtöbb autósnak ott helyben biztosítást kellett kötni, mert valamiért erre az országra nem érvényesek a felelősségbiztosítások. (Itt vettük észre, hogy a mi zöldkártyánkon sem szerepelnek.)
Velünk is ugyanúgy zajlott a folyamat, mint a többiekkel. Az útleveleket pillanatok alatt megnézték, azt is tisztáztuk, hogy nincs elvámolni való, majd a határőr az egyik közeli bódéhoz küldött a biztosítás megkötésére. Amíg nem végeztem, addig a többiek türelmesen várakoztak az autónk mögött. Arra nem gondoltak, hogy félreállítsanak bennünket, illetve a többi hasonló helyzetben lévőt. A díj egyébként összesen 50 észt korona és 10 dollár volt (820+2840=3660 Ft) - így volt éppen pénzem. Nem problémáztak, váltottak. Éppen másfél órával az érkezés után indulhattunk tovább a határtól Vilnius felé.

Információk
Múzeumok, rendezvények, szállás - www.inyourpocket.com
Internet kávézót - ICafe - az Elisabet str. 75. alatt címe: www.sds.lv

Győrffy Árpád