3. nap - Útban Dánia felé - Az első nagy híd

Ismét ezer kilométeres út várt ránk, mert estére Koppenhágáig akartunk jutni. Reggel 9 előtt indultunk. Először jól haladtunk, de Frankfurt után az ötös autópályán volt egy 10 kilométeres dugó. Már a dán határ közelében egy híd közepén hosszú időre meg kellett állnunk, mert valahol a végén égett egy autó. Egyébként nagyon jó tempóban autózhattunk, csak az első kerekek rázása miatt kerülni kellett a 120-130 km közötti sebességet. Itthon több kísérletet is tettem a balanszíroztatásra, de egyik szerelő sem járt igazán sikerrel. Mint később Lempaalaban kiderült, a szakértelemmel volt baj, mert az ottani szaki pillanatok alatt megszüntette a rázást.
A Dánia előtti utolsó német városban, Flensburgban megálltunk még egy olcsó tankolásra, vásárlásra, hogy a maradék márkánkat elköltsük. Arra gondoltunk, hogy az euro bevezetéséig már nem sokat járunk német üzletekben. Kenyeret, sütni való kolbászt és söröket vettünk egy nagyáruházban. Persze a kolbásszal megint úgy jártunk, mint más utakon: este a késői sátorverés miatt már nem sok erőnk, kedvünk maradt a sütéshez, és főleg az evéshez. De nem volt mit tenni, enni kellett, hisz hűtő nélkül megromlott volna.
Késő délután léptük át a Dán határt (1784). Persze, csak a feliratokból, a sebességkorlátozásból sejthettük, hogy ezután másik országban járunk. Ekkor még nagyon szépen sütött a nap. Igazán nem is akartuk elhinni, hogy ezen a tájon a felhős ég a jellemzőbb. Odensee után találkoztunk életünk addigi legnagyobb hídjával. Két nappal később a Koppenhága Malmö közötti már fel sem tűnt:)) A hossza ennek is 20 kilométer. A híd elejét és végét sűrűn állított lábak tartották, de a tengerszoros közepén volt egy körülbelül egy kilométer hosszú szakasz, ahol az úttest 50-60 méter magasban függőhídként feszült két hatalmas pillér között.

Nagyon félelmetes volt az egész, mert a két pillér között is szinte egy nagy dombra, s közben erősen fújt a szél. Riasztó volt az akkor már ólomszürke alkonyi ég is. Pedig a híd széles volt - 2x2+1 sáv, mellette a vonat 2 pályával - és a forgalom sem volt túlságosan nagy. Persze ezt így utólag könnyű mondani, akkor ott nagyon szorítottam a kormányt. A hídon tábla tiltotta a megállást, így csak menetközben tudtunk fotót készíteni. (www.storebaelt.dk )
Este 10 órakor érkeztünk Koppenhága egyik elővárosába, Ishöjbe(2084 km). Az első kempingben nem kaptunk helyet, a másodikban bezzeg volt bőven. A sátorverést és a vacsorát már sötétben fejeztük be. A tömött talajba alig tudtuk beverni a vasakat. Ekkorra már jól megerősödött a szél, a hőmérséklet 19 Celsius volt - az otthoni sms-ek szerint a Balatonnál ugyanekkor kb 30-35 fok.
Mint másnap kiderült, a tágasságot valószínűleg annak köszönhettük, hogy a kemping felét különböző nemzetiségű cigányok foglalták el. Gyakorlatilag modern cigánytáborként működött. Egész nap egymás lakókocsijaiba jártak. Végig fekete nadrágban, nyakkendőben, fehér ingben. Némelyik még a szomszéd lakókocsihoz vagy a WC-re is kocsival ment. Volt közöttük sport Merci és BMW, Opel Kamaro, meg sok öreg Volvo. Mivel este igazán nem láttuk hol is vagyunk, éppen a cigánytábor közepén állítottuk fel két sátrunkat. Mellettünk két elhagyott lakókocsi állt. Bár a kertibútorok, biciklik, grillsütők is voltak a kocsikhoz kapcsolt sátrak alatt, másnap, már világosban úgy tűnt, hogy a gazdáik szabadságolták magukat egy időre innen.

Nekünk egyébként nem volt semmilyen problémánk a lakótársakkal. Nem tűnt el semmi, miközben távol voltunk, nem nyúltak a szabadban hagyott cuccainkhoz. Csak egyik kis srácot kellett eligazítani, hogy ne a mi sátormadzagunkon essen mindig keresztül, amikor megy a haverjához. De ő is azonnal értett a szóból.
Gondot inkább csak a nagy forgalomhoz képest gyenge vizesblokk jelentett. 2-3 WC fülke, mindegyik hideg-melegcsappal és kézszárítóval, ami az alatta lévő szemeteskosárba volt irányítva. Ha volt benne éppen valami, akkor egy pillanat alatt szétszóródott a fülkében. Volt 2-3 mosdófülke - ugyanolyan mint a WC, csak nagyobb mosdókagylóval, WC nélkül. Volt 3 zuhanyzó is, de csak tickettel működött - külön pénzért. A piszoárok non water system felirata nem volt blöff, valóban vízöblítés nélkül működtek. A kora délutáni takarítás idejét kivéve az egész mosdó mindig vizes és koszos volt. A kemping területe is nagyon gondozatlan képet mutatott. Úgy tűnt, hogy a személyzet nem mozdult ki soha a gigantikus recepcióról. Összességében az észak-kelet lengyelországi viszonyokra emlékeztetett. (Bocs a hasonlításért, de az volt a legrosszabb szint eddigi utjaink során.)
A csillogó-villogó recepción egyébként nem tudtak felvilágosítást adni semmiről. Itt kezdtem érteni, hogy miért szeretik a dánok a sokkal jobb minőségű és kellemesebb észak-balatoni kempingeket.

4. nap - Koppenhága, Helsingör

Reggel borongós időre ébredtünk, és az eső is csöpörgött egy kicsit. Valamikor 10 óra után előjött a nap egy rövid időre, de aztán délutáni rövid visszatérésig újra elbújt.
Az éjjeli hőmérséklet csökkenés nem volt olyan nagy, mint amilyen nálunk szokott lenni. Napközben sem éreztük annyira rossznak az időt, mint amilyennek a felhők, fények alapján látszott. Nagyon gyorsan változott minden. Sokszor nem lehetett eldönteni, hogy éppen kisüt-e a nap néhány perc múlva, vagy az eső zendít rá újra. Néha hatalmas szélrohamok is voltak, de aztán nyomtalanul felszívódtak.
Arra gondoltunk, hogy a 14 kilométeres utat a belvárosig busszal tesszük meg. A recepciónál azt tanácsolták, hogy a közeli buszmegállónál informálódjunk a jegyek áráról. Végül autóval mentünk. Viszonylag könnyen találtunk parkolót a vasútállomás közelében 12 (413 Ft) koronáért. Az út másik oldalán már 20 (688 Ft) koronát kellett volna fizetni. Igaz később tudtuk meg, hogy a belvárostól távolodva újabb 200 méter után már csak 7 (240 Ft) korona volt az óránkénti ár.
Először elsétáltunk a városháza előtti térre, ahol a Tivolival Andersen szobra áll a 0 kilométerkő és a Sárkányos-szökőkút társaságában. Persze a Tivolit most kihagytuk, csak kivülről néztük, hallgattuk a 60 méteres zuhanó liftben ülők sikongatását.
A téren nagy tömeg, gyümölcspiac, távol-keleti turisták. Persze ők is nyomban Andersen szobrát keresték. Talán még jobban is ismerik nálunk Európa újkori kultúrkíncseit - mi valahogy nem így állunk a távol-keleti örökséggel.

A séta közben többször megeredt az eső, és néha el akart vinni bennünket a szél. Az idő olyan volt mint az épületek: sötétek, kicsit minden olyan borúsnak, hidegnek tűnt. A sok száz éves és a 19. századi házak mellett vegyesen ott vannak az új üvegpaloták, no meg az 50-60 éve még modernnek számító monstrumok.

A Vestergade utcán, majd a Marmorbro-hídon át elsétáltunk a Slotsholmenre - a Kastélyszigetre -, ahol a régi királyi palota, a Christiansborg áll. Persze a sziget itt csat azt jelenti, hogy az adott területet egy csatorna veszi körül. A város egységét ezek a vizek nem nagyon bontják meg. A palotában most a parlament működik több más állami intézménnyel együtt. A jelenlegi palota már a harmadik ezen a helyen, mert a korábbiak többször leégtek. Ezt alig 80 éve építették neobarokk stílusban. A hatalmas udvar szélén körben álló fák lombozatát kocka alakura nyesték. Parknak nem nagyon nevezném a sok kőzúzalék miatt. Közvetlenül a palota előtt áll I. Keresztély hatalmas lovas szobra.

A palota kocsibejárója alatt átsétálva eljutottunk a Slotspadsra. A közepén áll VII. Frigyes lovas szobra - nem az utolsó ezen a napon. A palotából kilépve a tér jobb oldalán húzódik a csatorna partján a régi tőzsdepalota érdekes tornyokkal díszített épülete, szemben pedig egy kovácsműhelyből kialakított Holmen-templom. A legrégibb a városban.
Az új piactér felé (Kongens Nytorv) indultunk tovább. Útközben minden fel volt dúlva, teljesen átalakítják a környéket. Természetesen a tér közepén újabb hatalmas lovasszobor, ez éppen V. Keresztélyé. teret főként 18-19. századi paloták határolják. Az egyik sarkon áll a Királyi Színház, ahol egy felirat szerint éppen nyári szünetet tartottak.
A legnagyobb nyüzsgés a térről nyíló Újkikötőben volt (Nyhavn). Ez az igazi turistanegyed. Mindenütt vendéglők, a kikötött vitorlások, nagyobb yachtok és lakóhajók között lapos sétahajók viszik az utasokat.

Lefényképeztem egy vándorköszörűs társaságot, akik addig nem engedtek tovább, amíg pénzt nem dobtam a kalapjukba. Száz forintban kiegyeztünk. A számolásnál biztos meglepődtek, amikor kiderült, hogy nem holland forintról van szó.

A kikötő egyik házában van a tourinform iroda - viszonylag bőséges kínálattal.
Innen az új királyi palotához, a XIV. Lajos korának stílusát idéző Amalienborghoz mentünk. Útközben elhaladtunk egy hatalmas hajó mellett. Később kiderült, hogy inkább csak a kisebb kategóriába tartozott, de akkor még másképp láttuk a tengeri világot.
A négy palotából álló, 8 szögletű Amalienborg tenger felőli bejáratánál egy szép szökőkút áll. Bár a déli őrségváltást lekéstük, őr volt bőven - és persze lovas szobor is, V. Frigyesé. (A királynő lakóhelyét az őrök száma és ébersége alapján lehet legkönnyebben kikövetkeztetni.)

A palota szomszédságában áll a római Szent Péter-bazilikát idéző hatalmas Márvány-templom (Marble). Körülötte a dán történelem jeles alakjai - kivételesen ló nélkül -, köztük az a Gruntvig püspök, aki a dán parasztokat elindította a felemelkedés útján a népfőiskolák megszervezésével. A neobarokk templomot több mint 100 éven át építették. A végén valami bankárnak kellett befejeztetni, mert a pénz állandóan elfogyott. A kupola 84 méter magas, 33 méter átmérőjű - szóval, hatalmas.

Útban az autó felé elhaladtunk a Rosenborg-palota előtt, ahol éppen valami katonák (testőrök?) gyakorlatoztak. A Citadella (Kastellett) megnézésre már nem maradt erőnk, időnk. Talán majd legközelebb. A séta végén már többnyire sütött a nap, így a fáradtság ellenére egy kicsit barátságosabbnak tűnt minden.

Néhány szó a koppenhágai közlekedésről

Délután Koppenhágából elugrottunk a kb. 40 kilométerre lévő Helsingörbe. A fő úticél persze a vár volt, de szerencsére nem tudtuk, hogy egy főút közvetlenül mellette megy el, így keresztül kellett sétálnunk az óvároson és előtte a főtéren, ahol éppen valami buli - úgymond fesztivál - zajlott. Sör, virsli, zene, ahogy erre is szokás. (Lefényképeztem egy takarékos vizeldét, ahol a fiúk lába bokáig kilátszik. Meg a tócsa is csillogott körülöttük. Kicsit furának tűnt egy ilyen klasszikus helyen. Nálunk legfeljebb a kapolcsi kocsma udvarának legtávolabbi sarkában tudnám elképzelni.)

A belváros és a vár között éppen útba esett a Szent Mária templom és egykori karmelita kolostor. A vöröstéglákból rakott gótikus épület közel 600 éves. A templomtól jobbra (dél-nyugatra) húzódik az óváros, az ország legnagyobb régi házakból álló együttese. Több 5-600 éves gerendavázas ház látható "eredetiben". A Rajna mellettiektől abban különböznek, hogy itt a házak "bordáit" nem emelik ki külön színnel.
A várat (Kronberg-kastély) egy nagy forgalmú főút, kikötő és valami iparterület választja el a várostól. Az északi reneszánsz stílusban épített vár előtt már jóval hatalmas, kőfalakkal erősített földbástyák húzódnak, hogy bevehetetlenné tegyék a svéd partoktól épp csak három kilométerre lévő erődítményt. Ezért persze aztán nem igazán nyerő a látványa messziről.

Az udvarán éppen színpadot ácsoltak, szereltek a közelgő a Shakespeare fesztiválra. A tenger és a vár között húzódó földbástyáról nagyon jó kilátás nyílik a túlsó oldalon lévő Helsingborgra.
A várnéző után visszamentünk az ishöji kempingbe. A sátrainkat, holminkat rendben találtuk. A vizesblokk talán még az előző estinél is rosszabbul nézett ki.