Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 9. rész - Helsinki

A tamperei városnézés után volt a finnországi utazásunk egyik legérdekesebb programja. Jokkéék befűtöttek a nemrég elkészült szaunába. Látva a bizonytalankodásunkat, kedvesen úgy intézték, hogy mi magunkban szaunázhassunk. Törülközőket, kötényeket adtak, kikészítették a hideg sört, mert utána nagyon szomjas lesz az ember.
Valószínűleg sok a túlzás a szauna egészségjavító hatásáról szóló történetekben. Az biztos, hogy a léleknek nagyon hasznos ez a fajta megpihenés, az intim együtt- és egyedüllét.
A szauna után "füstben sütött" lazac, szaunamakkara - sültkolbász - volt vacsorára. A kerti tűzhely mellett összegyűlt a család minden elérhető tagja. Különösen a halat készítették nagyon finomra, de a vacsora igazi fénypontja a palacsinta volt, amit Jokke nagy vaslemezen sütött. A sütőlap eredetileg egy talajlazító gép alkatrésze, egy tárcsalemez volt - talán valamelyik csődbe ment magyar téeszből. Az új funkciójában kitűnően vizsgázott.

A sörrel készült masszából nagyon finomra sültek a 40-50 centiméter átmérőjű palacsinták, amelyekbe töltelékként vaníliafagyit és őszibarack befőttet tettünk.

15. nap - Helsinki
Kedden reggel 8 óra után, 6031-es kilométeróra állással elindultunk Helsinki felé. Eleinte nagy köd volt az autópályán, de így is maximális sebességgel lehetett menni. Helsinki előtt tankoltunk kb. 7 litert, hogy biztosan legyen üzemanyagunk a másik partig. Többet nem akartunk, mert az Utazas lista egyik Finnorszagban élő olvasójától úgy tudtuk, hogy Észtországban, de főleg a letteknél sokkal olcsóbb a benzin.
Tíz óra felé értünk Helsinkibe (6200 km). Először a főpályaudvar melletti mélygarázsban parkoltunk le, de kiderült, hogy az ott számolt 646 forintos óradíj töredékéért, 260 forintért is parkolhatunk alig 100 méterre onnét a Finnlandia palota hátsó bejáratánál. Így aztán arrébb vittük az autót.
Az első meghatározó látkép, amivel összetalálkoztunk, a Helsinki Sanomat üvegpalotája, a modern művészetek pléhből, üvegből készült múzeuma, a pályaudvar szocreál formái és a parlament klasszicizáló oszlopai voltak. Kicsit fura volt egymás mellett ez a nagy keveredés.
A parkoló mellett megnéztük a Finnlandia palotát. Olyan, amilyennek a hajdani iskolai tanulmányokból és az útikönyvekből megismertük. A Mannerheim út felőli oldaláról akár egy kisvárosi művelődési háznak is beillene, annyira "jelentéktelenül" bújik meg a fák között. A hátsó oldalról, a pályaudvar irányából már kicsit más a helyzet, de a valódi méreteit igazán egy benti sétával lehet megtapasztalni. Kicsit félve mentünk be, de úgy tűnt, természetesnek veszik a kiváncsi turistákat.
Gyalog bejártuk a "belváros" jelentős részét. A lutheránus Nagytemplomhoz oldalról érkeztünk, így talán még érdekesebb volt a templom előtti térre levezető hosszú lépcsősor. A tágas, világos belső tér is nagyon látványos, de igazán kivülről nyújt érdekes képet a környezete fölé emelkedő a hatalmas fehér épület. A téren hatalmas nyüzsgés. Szerencsére a gépjárműforgalom itt nem rontotta annyira a hangulatot, mint a város más részein.

Nagy tömeg volt a piactéren a kikötőnél. Egy színpadon itt is valamilyen színjátszó fesztivál zajlott. Nagyon sokan ülték körül a szökőkutat, de a zajos, bűzös autók miatt nem volt igazán kellemes a hely. A kikötőben több nagy hajó állt. Mostanra már hozzászoktunk, hogy az emeletes házak fölé nyúlik a felső szintjük.
Sajnos csak kívülről nézhettük meg a közelben álló Uszpenszkij székesegyházat. A vöröskőből épített görög-keleti templom a Nagytemplomhoz hasonlóan egy a környezete fölé magasodó hatalmas sziklatömbre építették.

Az aranyozott hagymakupolák még hangsúlyosabbá teszik a kikötő melletti házsorok felett. Nem messze tőle áll a köztársasági elnök "palotája". Semmi hivalkodás. A jelentéktelen kétszintes épület különleges funkcióját csak a kapunál álló őrről lehetett észrevenni.
Ahogy máshol, itt is mindenféle globalizált szuvenírt árusítottak a piacon. A kaják között egyértelműen vezettek a halételek. Az árak kicsit húzósak voltak, így végül inkább boltból ebédeltünk.

A városnézés végén elmentünk a Sibelius emlékműhöz. A miénkhez hasonló körúton részt vevő japán turisták autóbuszai 10 percenként váltották egymást. Megálltak, fényképezkedtek az emlékművel és egymással, visszaültek a buszba, és már jött a másik társaság. Úgy tűnt, közülük is sokan jól mulatnak a világjárás ezen formáján.

Akinek több ideje, pénze van, az jól teszi, ha sétahajón is bejárja a város körüli vizeket, szigeteket. Érdemes elhajózni a várost védő várhoz, a Suomenlinna tengeri erődhöz. Természetesen ez is egy szigeten van. Nekünk sajnos nem jött össze.
Ahogy az irodában javasolták, másfél órával az indulás előtt beálltunk a komp terminálhoz. A vámnál nem kellett megállni, de a határőrök majdnem fél órán át feltartottak bennünket. Mivel mi voltunk az elsők, hosszú sor alakult ki mögöttünk.
Egyszerűen nem értették, hogyan kerülünk Finnországba, ha az útlevelünkben nincsen sehol az Európai Unióba léptető pecsét. Sőt, még Magyarország elhagyását sem tudtuk pecséttel igazolni. Le kellett írnunk tételesen, hogy hol és mikor hagytuk el az országot, hol léptünk ki, illetve be, milyen országokon haladtunk át mostanáig. Rövid konzíliumot tartottak, telefonáltak valahová, beszkennelték az útleveleket és persze pecsételtek - de szerencsére a végén kiengedtek bennünket. Nem akarták sehogy sem érteni, milyen slendriánság van ott a magyar-osztrák határon.
A komp szép időben indult 19.30-kor. Amolyan fapados volt. A kabint nem bérlő utasok szabadon ténfereghettek a különböző szintek között, mert a folyosón lévő néhány fotelre nem fért le mindenki. A felső fedélzeten voltak asztalok, székek, de az egyre erősebb szél miatt nagyon lehűlt a levegő. Mi végül egy-egy csésze teával (200 Ft/1,5 dl) "belépőt váltottunk" az étterembe. Pofátlanul a táskából kínáltunk kexet magunknak a tea mellé. A felszolgáló nő elnézően mosolygott.

Információk Helsinkiről: Múzeumok, templomok, színházak, tömegközlekedés- árak, nyitva tartási idők, stb - http://www.hel.fi http://www.mek.fi Suomenlinna - http://www.suomenlinna.fi

Győrffy Árpád