Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 12. rész - Litvánia


Viszonylag jó úton haladtunk Vilnius felé. A maximális sebesség főúton és autópályán megegyezik a hazaival - 90, 130 -, lakott területen tízzel gyorsabban, 60 km/h-val lehet menni. Szerencsére nem sok településsel találkoztunk, mert a főutak jórészt elkerülik a falvakat. Nagy nyílt síkságok, szántóföldek, kaszálók szegélyezték az utat. Kicsit az Alföldhöz, vagy inkább a Kis-Alföldhöz hasonlított a táj. Amíg Svédországban, Finnországban a városokon kívül inkább tanyákat, kisebb tanyabokrokat láttunk, itt a településszerkezet nagyon hasonlított az itthonihoz. Kisebb-nagyobb falvak az úttól nem messze, általában egymáshoz közel, szabályos utcákra felfűzött házakkal. Nagyon sok volt a tehén a mezőn, de többnyire magányosan, vagy nagyon kis csordákban. Láthatóan minden gazda külön legeltette a sajátját. A lábuk ki volt kötve egy karóhoz, és kis körben ették a füvet a mező közepén.
Nem messze a határtól megálltunk egy útmenti étteremben uzsonnázni. Fejenként kb 800 forintot költöttünk a körettel, salátával tálalt húsételre és az üdítőre, kávéra. Mint később kiderült, az itteni viszonyok között ez a drága helyek közé tartozott.:)) Az étel finom, a hely nagyon hangulatos volt. Különböző ötletes árnyékvetőkkel, fából készült szabadtéri asztalokkal barátságossá tették. Bent modern hűtők, látvány-konyhai berendezések.
A Vilnius előtt félúton, kb. 130 kilométerre a fővárostól autópálya kezdődött. Először csak két pályás, kétszer két sávos lett az út, majd került hozzá leálló sáv is. Az állapota jobb volt az akkori magyar M7-esnél. Érdekessége, hogy mindenütt szintbeni kereszteződések vannak. A település, vagy más elágazó előtt egy autóút táblával és 100-as korlátozással lelassítják a forgalmat, az ilyen helyeken a bal sávból át lehet menni a szembejövő pálya belső sávjára, ahonnan néhány száz méteres haladás, jobbra sorolás után a másik oldalon el lehet hagyni az utat. A burkolat kicsit rázós volt néhol, de nyugodtan és biztonságosan lehetett haladni. A forgalom nem volt túlságosan nagy. Itt is inkább nyugati gyártmányú autókkal találkoztunk. Sok volt a fekete Mercedes. Bár Vilnius előtt már erősen sötétedett, csak néhányan használták a lámpákat. Egy helyen mértek rendőrök az úton, de a többiek időben jelezték, így minket nem fogtak meg.
Korábban is láttunk gombát és gyümölcsöt kínáló gyerekeket, felnőtteket az utak mellett, de itt igazán sok volt. Főleg nagy méretű, színes erdei gombákat kínáltak. Volt olyan hely, ahol 6-7 árus is ült, vagy feküdt az árokban egymástól nem messze. Nagyon kevés a benzinkút. Az autópályán a 62 kilométeres pontnál láttuk az elsőt. A rigai tapasztalatokból okkulva vettünk térképet az országról és a fővárosról is.
Este nyolc előtt érkeztünk Vilniusba (6964 km). Megállás nélkül átmentünk a városon a tervezett szálláshely felé. Itt Rigával ellentétben minden elágazóban érthetően jelezték a választható irányokat. A Minszk felé vezető A3-as út mellett, 10 kilométerre a fehérorosz határtól találtunk szállást a Rytu kempingben egy Saviciunai nevű település mellett. Útközben majdnem megálltunk, mert furcsa csattogást hallottunk a kocsiban. Kis idő múlva rájöttünk, hogy nem lőnek ránk, csak valami hatalmas bogarak ütődnek állandóan az autóhoz.
Az út közelében lévő, erdővel körülvett kempingben rajtunk kívül 2 vendég és a recepciós - gondnok, mindenes - egy 50 körüli férfi volt mindössze. Mivel igazán csak a saját nyelvén beszélt, főleg mutogattunk és mosolyogtunk. Szerencsére a másik vendég - egy Németországból hazalátogató fiatal emigráns - közvetített a bonyolultabb részeknél. A 4 ágyas bungalóért egy éjszakára 60 litast (4200 FT) kellett fizetnünk. A gondnok láthatóan tartózkodni akart a hivatalos formaságoktól. Amikor az útlevelet kínáltam neki a regisztrációhoz, nagyon meglepődött, és bánatosan nézett, így tovább nem erőltettem. Megköszönte a pénzt, és zsebrerakta.
Az egykor talán szebb képet is mutató házikó farostlemezből készült. Volt egy hálószoba, egy dupla ággyal, egy kétajtós és egy éjjeli szekrénnyel, egy társalgó egy kétszemélyes ágyként összerakható ülősarokkal, egy konyha mosogatóval és egy földeletlen vezetékkel konnektorba dugható 50 literes bojlerrel. Valamikor lehetett gáz vagy villanytűzhely is a nyomokból ítélve, de már csak a falon lévő más színű festék mutatta. A fürdőszobában (fülkében) tusolótálca, WC. A mosdókagylót - ha volt is valamikor - már elvitték. Két ágyneműt találtunk az ágyakhoz - tisztának látszottak. Csapatunk egyik tagját majdnem agyonvágta a zuhanyzó. Mezítláb volt, amikor hozzáért a vízhez. Szerencsére még el tudta húzni a kezét. Zárlatos lehetett a bojler, és a kétszálas vezeték miatt nem kapcsolt le az érintésvédelmi relé - ha egyáltalán volt olyan.
Csak arra gondolhattunk, hogy túlságosan érzékenyek vagyunk a litván áramra - vagy ne adj Isten, itt jól szigetelt gumicsizmában szoktak zuhanyozni. A további kísérletezés helyett kihúztuk a bojlert. Az éjszaka szerencsére minden gond nélkül telt, jól aludtunk. Meglepő módon itt újra hallottam a tücsköket. (Mint korábban írtam, a svédországi barátaink erdei házában csak a többiek hallották, én nem.).

18. nap - Vilnius
Pénteken reggeli után Visszamentünk Vilniusba. Az állomásnál parkoltunk le 140 forintos óránkénti áron. Később derült ki, hogy a szomszéd telken egy maszek őrzött parkoló működött óránként 70 forintért. Megint elmulasztottuk a tájékozódást.
Az állomás környéke és a külső régi részek nagyon lepusztultak. Málik, omlik mindenhol a vakolat, a városfalon belül is nagyon sok a romos épület. A belváros még Tallinnál is kisvárosiasabb. Néhol a hazai 20-50 ezres régi városok magjára - Sopron, Eger -, néhol inkább Pécsre, Győrre emlékeztet. A sok helyen látható kopottság ellenére is nagyon bájos. Az óváros néhány száz méter átmérőjű területén vagy két tucat templom található. Többet közülük már helyreállítottak, de vannak olyanok is, amelyek össze akarnak dőlni.
A kereszténység különböző ágai nagyon változatos építészeti képet hoztak létre. A reneszánsztól a késői barokkig és a számunkra ismeretlenebb keleti stílusokig sok minden látható egymás mellé szúfolva. A vártoronyból szép kilátás nyílik az óvárosra és a kicsit elcsúfított új részre.
Itt is sok a turista, bár számuk érezhetően elmarad másik két fővárosban látottól. A kocsik is lestrapáltabbak, mint a másik két balti országban. Zsiguli itt sincs, mindenki a nyugatról szállított roncsokat vásárolja.

Rengeteg a koldus - öregek, rokkantak. Legtöbben csak csendesen nyújtják a kezüket, de vannak agresszivebbek is. Minden templom tele imádkozókkal. Voltak csoportok, amelyek egy előimádkozó szövegét ismételték. Éppen a pápát várták néhány nappal a mi látogatásunk után.
Nagyon sok volt a rendőr. Az utcákon néhol kis üvegbódékból figyelték a forgalmat. Nem molesztálták a járókelőket, csak az engedély nélkül dolgozó utcai árusokat. úgy tűnt, hogy inkább a mi kedvünkért vannak.
Nagyon olcsó minden. Itt volt először olyan érzésünk, hogy nyugodtan beülhetünk egy cukrászdába kávézni, süteményt enni. A lányok (nők) egyre szebbek, lassan már a prágaiakkal vetekszenek. Egyszerűen, de csinosan öltöznek. A divat hasonló a hazaihoz. Nagyon sok a szuvenír árus. Babák, ruhák lenből, kenderből, cserép dísztárgyak, festmények és borostyán ékszerek.

A városnézés után egy Maxima Baré nevű hipermarketben vásároltunk Vilnius határában. Az áruház belső galériáján lévő gyorsétkezdében ebédeltünk. A négy komplett ebédért - húsételek, kapucsinók, saláták, gyümölcslék - 2200 forintot fizettünk.
Délután négy óra felé indultunk tovább a lengyel határ felé (7022 km). Kaunas széléig autóúton mentünk. Az elvben 100 kilométeres maximumot az elágazóknál 80, 90 kilométerre korlátozták. Persze a nyílt szakaszokon legtöbben 120-130-al haladtak. Több helyen volt útépítés miatt korlátozás. Ezeket is hasonló módon tartották be. Nem sokkal este hat óra előtt értünk a litván-lengyel határra (7233 km). Talán 10 autó állt előttünk, de az átlépés nagyon sokáig tartott.

Információk - múzeum, rendezvény, szállás - www.inyourpocket.com

Győrffy Árpád

8. rész - Finnország 1. Rauhalinna, Kerimaki, Savonlinna - Tampere

A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet: szerkesztokukacutikalauz.hu