Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon - avagy rövid flört Skandináviával - 14. rész - Szlovákia - az út vége

Délután 3 után, 7956-os óraállásnál értünk Cyesinnél a lengyel-cseh határra. Az átkelés 5 percbe tellett. Pecsétet most sem adtak. Megállás nélkül mentünk tovább Szlovákia felé. A Mosty u Jablunkovskynál lévő átkelőhelyhez negyed ötkor (7997 km) érkeztünk. Az unió támogatásával éppen átépítették az egészet. Alig fértünk el a törmelék kupacok között. A cseh és szlovák szervek egymás mellett ültek egy padon. A 30-35 fokos meleg miatt láthatóan nem nagyon volt kedvük az egészhez. Ráadásul arra kértem őket, hogy tegyenek pecsétet az útlevélbe. A cseh határőr kelletlenül előhúzott egy PSION kéziszámítógépet, és sorba beütötte az útlevelünk számát, majd a pecsételt. nagyon morcosan nézett. Legközelebb jobban meggondolom, mielőtt ilyent kérnék.

A következő megálló Zsolna - Zilina- volt (8036 km). Rövid városnézés, sörözés. Mindenkinek nyugodtan ajánlom a várost egy kirándulásra. Nagyon szép a főtér. Ahogy más szlovák városokban, itt is kitiltották a gépjármű forgalmat a város közepéből, és nagyon szép díszburkolattal borították be. A sok kő nyomasztó hatása ellen szökőkutakat építettek. A főtér majdnem egészét éttermek, presszók kerthelyisége foglalták el. A 150x150 méteres területen legalább 6-8 volt. Gyakorlatilag csak a templom előtti területet hagyták szabadon. Mindenütt sok vendég. Főleg fiatalok. Az árak alapján mi is többet járnánk ilyen helyekre. Legalább 20-30 százalékkal olcsóban lehetett inni, enni, mint nálunk egy hasonló város főtéri éttermében. Nem szólva arról, hogy sokkal hangulatosabb.

A sörözés után elmentünk szállást keresni. Ismét segített az ADAC katalógus. Rajecki Teplice előtt megtaláltuk az út mellett az ajánlott bungalós kempinget. Az egész úgy nézett ki, mint egy indián tábor. A karám mögött lovak, mellette néhány tipi. Mint kiderült, ahhoz a kemping felett látható sziklához idomítottak mindent, amelyet néhány sör, vagy borovicska után a legfantáziátlanabb turista is tolldíszes indián fejnek lát.

Nagyon jó volt a szállásunk is. A bungalókat valószínűleg ebben a szezonban építették. Úgy tűnt, a vasárnap estének köszönhettük, hogy foglalás nélkül is volt üres hely. A fából készült házikó közepén volt egy önálló fürdőszoba WC-vel. Mellette egyik oldalon egy fülke szerűen kialakított franciapriccs, a másikon egy emeletes ágy.
Az asztalon villanytűzhely, elektromos teavízforraló, mellette mosogató melegvizes csappal, a túlsó oldalon egy nagy étkező asztal - sok edény, tányér, evőeszköz - mosogató kellékek, hűtőszekrény, stb. A bejárat előtt fedett veranda asztallal, székekkel, világítással. A gond csak az, hogy az ablak elé szerelt villanytűzhely miatt nem lehet függönyt tenni az ablakra. Illetve lehet, de kigyulladna.
A szállásért 761 koronát (4510 Ft) fizettünk - 10 százalékot engedtek az árból az autóklubnál kiváltott kemping igazolvány miatt - ahogy a korábbi helyek többségénél is.
Az otthonos hangulat elérésében sokat segíthet a férfi vendégeknek a vadnyugati büfé telt keblű, szőke pincérnője is. Igaz, a szépség néha önmagában nem elég. Mivel a sörök és egyéb italok mellett összesen csak egy pár virslije volt, más helyet kellett keresnünk a vacsorához. Ez volt a szerencsénk, mert így megismertük magát a fürdőhelyet, Rajecki Teplicét.
Az épületek stílusából ítélve a fürdőhelyet valamikor a 19-20 század fordulóján alakították ki. Egy több részből álló tó partján hangulatos sétányok, a tóban sok szökőkút, mindenféle sziklából kialakított díszítéssel. Mellette nyaralók, szállodák, éttermek - vagyis inkább kocsmák éttermi szolgáltatásokkal. A díszletek még a régiek - a hangulat a 60-as évek csehszlovák újhullámos filmjeiből ismerős -, és nagyon jó kaját adnak, ráadásul olcsón. Négy Holstein módra készített sertésültért - ez volt a választék - sörökért, narancsléért, salátákért 2250 forintot fizettünk.

21. nap - Nyitra - Nagyvázsony
Hétfőn, 8060-as kilométeróra állásnál indultunk haza Rajecki Teplicéből. Először egy nagyon szép völgyön haladtunk, majd átkeltünk egy magas hágón. A hágó tetejéről aztán majdnem hazáig gurultunk - igaz addig még több mint 300 kilométer volt hátra.
Nyitrán (8200 km) egy murvás, földes grundon parkoltunk le a vár alatt. A korzó egyik éttermében elköltött ebéd után megnéztük a várat, majd továbbindultunk hazafelé.

A szlovák-magyar határt délután negyed ötkor, 8278-as óraállásnál értük el Észak-Komáromban. Az átkelés alig tíz percig tartott. Kis hazai kerülő után este 9 óra előtt értünk Vázsonyba. Az óra ekkor 8456 kilométerrel mutatott többet, mint 21 nappal korábban.

Köszönet mindenkinek, aki utazásunkat segítette:
Mainzban Maritta Henkes, Ingrid, Diter, Christna és Christian
Aspaban Carina Ericsson és Per Aberg
Stockholmban Polonyi Benigna és Michael Loberg
Lempaalaban Jokke és Maritta Hourne családjával, Pevi, Sinica, Nagy Sándor
Tapolcán: Vörös Béla
és sok más ismert és ismeretlen ismerősnek.

Győrffy Árpád