Győrffy Árpád: Kis kitérő a svéd utakról

Műszaki, közlekedési szempontból nagyon változatos volt az út. Néhol a normál főút mindkét oldalon leálló sávval szélesedett. Ilyenkor a lassabban közlekedők a szélső sávokra húzódtak, hogy az előzni akarók biztonságosan elkerülhessék őket - ahogy ezt a szabálytalan, de praktikus megoldást a siófok előtti autóúton is űztük, amíg lehetett. A maximális sebesség egyébként a svéd főutakon 90 kilométer, autópályán is csak 110.
Igazán érdekes megoldás a háromsávos gyorsforgalmi út volt - amit formailag, és persze a maximális sebesség szerint is autóútként kezeltek. Az egy pályás úttest összesen három sávra volt osztva. Hol az egyik, hol a másik irány kapott kettőt belőle 1,5 kilométeres távra. A két oldalt különféle kerítések választották el egymástól, hogy véletlenül, de akarattal se tévedhessen át senki a másik irányba közlekedők oldalára. Az állandóan ismétlődő 1,5 kilométeres előzési lehetőség megfelelő lehetőséget adott, hogy a gyorsabban haladók kihasználhassák a 110 kilométeres sebesség határt.
Persze mindig figyelni kellett, hogy egy-egy lassú jármű beérése miatt ne kelljen túlságosan hirtelen fékezni, vagy hirtelen gyorsítani. Ezzel a megoldással hatalmas földterületet megmentettek a betonozástól, és persze megspóroltak rengeteg pénzt a közösből. Igaz, nálunk a közlekedési mérnökök és útépítők, kőbányászok valószínűleg nem szívesen fogadnának ilyen megoldást, hisz a természet károsításának csökkenésével arányosan kisebb lenne a beruházás költsége, s ezzel együtt a tervezés, építés után remélhető haszon.