Konics Sándor: Kis tavaszi túra Salzburg környékén – 2005


Konics Sándor: Kis tavaszi túra Salzburg környékén – 2005. április



Tömör összefoglaló a Salzburg környéki településeken, tájakon – Golling, Untersberg, Wolfgang-tó, St. Wolfgangba, Almbachklamm, Hallstatt, Lammerklamm, Dürrnberg, Bad Ischl, Hallein, Hellbrunn, Strobl – található fontosabb látnivalókról egy rövid kirándulás alapján. Az írásból kitűnik, hogy a szerző korábban már többször bejárta a vidéket, így nyugodtan hagyatkozhatunk véleményére. A praktikus információkat jó képek egészítik ki. (a szerk.)

Április 15-i indulással terveztük túránkat Salzburg környékére, azzal a tudattal, hogy ilyenkor még az igazi turista látványosságok legtöbbje zárva tart, a szurdok völgyek, a felvonók egy része, barlangok stb. Mi igazából a jó idő reményében indultunk útnak, ami aztán maradéktalanul teljesült.


Az indulást jó korán kezdtük, hajnali négykor kelés, aztán indulás, irány a rábafüzesi átkelő, majd tovább Fürstenfeld irányában az A2-es autópálya. Ezen Grazig kell haladni, ahol aztán Salzburg táblát figyelve át a város alatt az alagúton – vagy 9km hosszú! Sajnos előtte egy ideje útfelújításokat végeznek, ami meglehetős tumultussal jár, de remélhetőleg már nem sokáig. Grazon túl, az alagutak után van egy fizető kapu, 7,50 Eu-t kérnek az átkelésért.
Graztól az A9-es autópálya visz tovább egészen Liezenig, ahol aztán elkanyarodik Linz felé, jobbra, viszont balra a 149.sz. főúton lehet haladni egészen Radstadtig, kb. 60km, ahol leginkább 70km-es korlátozások vannak. Elég lassú, de szép völgyben halad az út.
Igaz, hogy Liezen után lehetne jobbra kanyarodva Bad Ausse irányában is haladni, de mi azon inkább hazafelé szoktunk jönni. Tehát Radstadt után a főút rákanyarodik az A10-es autópályára, ami aztán Salzburg-München útirányon halad tovább. Innentől már gyakran tűnnek fel a hatalmas havas csúcsok. A kereszteződés után kb. két kilométerrel egy benzinkút, és szomszédságában volt régebben kedvenc első megállónk, Rosenberger nevezetű fogadó, mely igazából egy hálózat tagja, mindenféle finomságokkal, patyolattiszta mellékhelyiségekkel, de csalódásunkra átalakult Landzeit-ra, és a választék mintha kevesebb lenne!









A jégbarlang bejárata

Tovább haladva lassan szembe tűnik Pfarrwerfen csodálatos vára balra egy kisebb kúp tetején, látogatható épület, gyalog, vagy taxival, komoly madarász kiállítással, szép sólymokkal, sasokkal a kertjében. Jobbra fent a több mint 2000 méteres hegy gyomrában Európa egyik legnagyobb jégbarlangja, az Eisriesenwelt, ami lélegzetelállító látvány. A megközelítése sem egyszerű, autóval fel lehet jutni felhő magasságig, igaz csak nagy gázzal, hogy aztán egy hihetetlen meredek és gyors köteles felvonóval még feljebb kerülve még egy kiadós séta és a barlanghoz jutunk. Ott aztán a csoportok kis bányászlámpákkal felszerelve indulnak a jégvilágba.


Az autópályán haladva aztán Golling következik, egy aranyos kis városka, sok száz éves házakkal, piciny belvárossal.
Szokásos panziónk elfoglalása után az útirányunk Hallein városán keresztül vezetett Berchtesgaden irányában a 159-es főúton, St. Leonhardnal található az Untersberg hegy felvonó állomása, ami aztán felrepít bennünket 1800m-es magasságba, ahonnan aztán csodálatos panoráma nyílik minden irányban, látható felülről Salzburg városa is. Áprilisban még méteres hó volt a hegyen, igaz plusz 5 fok volt, míg lent a völgyben már 20fok, de szikrázó napsütés, szemüveg erősen ajánlott! A felső állomástól túrát lehet tenni, pár km-re van egy barlang, de a megközelítése csak hómentes időben lehetséges, ugyanis a levezető út a szurdok oldalán van kivájva, ami elég félelmetes. Az egyik csúcson található egy világháborús emlékmű, aminek a koszorúzását ősszel volt szerencsénk látni, nem mindennapi látvány volt! A felvonóról szinte mindig lehet zergéket felfedezni a meredek sziklapárkányokon legelészni, bátor egy jószágok az biztos!










Untersberg – kilátás a felvonóból
Untersberg – a tető

Leérés után irány Berchtesgaden, de előtte Marktshellenbergnél jobbra található az Almbach folyó szurdoka, az Almbachklamm. Itt a hídnál pár száz éves kőmalom található, ahol vízi erővel csiszolják golyóvá a különböző méretű köveket, lehet vásárolni is. Tovább haladva aztán a sebes folyású folyó mellett, vagy felett – van vagy 24 híd – keskeny túraúton lehet rövidebb vagy hosszabb túrát tenni, jól kitáblázott utak vannak mindenhol.
Mi másodszor jártuk be a rövidebb, de cseppet sem laza utat, a kanyonból jobbra fel kell mászni a hegyre, igen meredek ösvényen, ahol aztán egy szép kis kápolna tárul a szemünk elé, mellette kellemes kis étteremmel. Innen aztán egy legelőn keresztül visz az út vissza a völgybe, de aztán hamar a meredek hegy oldalán találjuk magunkat! A szirt oldaláról jó rálátás nyílik a lenti völgyre, az autók mint a kisjátékok látszanak!










Almbachklamm – vízesés
Almbachklamm – a szurdok híddal

A túrázás után folytatni lehet az utat a Königsee irányában, ahol aztán számtalan látnivaló kínálja magát. Mi utoljára a panoráma utat választottuk, amire a Dürrnberg táblánál, vagy azután lehet balra ráhajtani, a tábla szerint Roßfeld-ként is ki van írva. Alul fizetős kapuval pár euró belépőt szednek, de ezért a majd másfél km magasban is autópálya minőségű úton közlekedhetünk.









Kilátás Gollingra

Fentről belátni egész Gollingot, távol a magas hegycsúcsokat, Hitler egykori “Sasfészkét is látni a havasok mellett, leírhatatlan az egész látvány. Az út a hegy gerincen halad végig.








Golling – vízesés

Ilyen élményekkel gazdagodva tértünk aztán este vissza Gollingba, hogy a második csalódás érjen bennünket.
A kedvenc éttermünk két hétig zárva tartott, teljes letargia! Bő 10 méteres séta után találtunk egy másikat, ahol aztán 9,50 Eu-ért lehetett nagyon finom menüt enni, leves, finom sültek, és nagy adag kávés fagyival!









Lammerklamm

Másnap reggel a panzióban elfogyasztott bőséges és finom reggeli után az úti célnak Gmunden volt betervezve, csak előbb megálltunk a


Lammerklammnál, a 162-es főúton Scheffau után balra található, jól kitáblázva, ahol aztán végig lehet menni a kanyon oldalán, pazar látvány fogadja a turistát.
A következő városka Abtenau, ami igazi téli síparadicsom, 700m magasan fekszik. Aztán következik Gosau, ez már a 166-os főút, mely városkát elhagyva a folyó mellett kanyargó hegyi út igazán élvezetes vezetési szempontból! Az igazi megállóhely aztán a Hallstatter See melletti városka Hallstatt, ami Ausztria egyik legszebb városa talán. A szikla lábához épült egymásra épült házacskák csodálatosan sorakoznak, a városlakók “hobbija”, hogy a ház falához gyümölcsfákat ültetve felfuttatták a falon. Tüneményes a picike főtér, ahonnan pár méter a tópart. A városhoz alagúton lehet odajutni, amelynek a közepénél fizető parkolókban lehet az autót hagyni, a parkoló mellett egy bővizű vízesés zuhog a mélybe.










Hallstatt
Hallstatt – főtér

Az idén felfedeztük, hogy lehet elektromos csónakot bérelni, fél óra 12,50 Eu-ba került négy személynek, így aztán teljesen igazából a víz felől lehet gyönyörködni a városképben! Található a piciny temető mellett egy “Csontház”, ahol a régen elhunyt városlakóknak összegyűjtötték és szépen megfestették a koponyáikat, csontjaikat.










Hallstatt – a víz felől
Hallstatt – a tememtő

Az alagúton áthaladva jobbra található egy sikló jellegű felvonó ami aztán felvisz bennünket egy sóbányához, ahol nem mindennapi túrát tehetünk a föld mélyén, ehhez hasonló a Dürrnbergben található sóbánya is, ahol a föld alatt még Németországba is átkelünk. Ott a leghosszabb facsúszda közel 50m, csúszás közben fénykép is készül, sebességgel együtt.
Hallstatti séta után tovább lehet autózni a tó mentén még beljebb ahol aztán fel lehet kapaszkodni a Dachstein hegység legnagyobb barlangjához vezető felvonóhoz. A köteles felvonóval feljutva két irányban lehet indulni, az egyik a Mammut barlang, a másik egy jégbarlang, egymástól kb.
1km távolságra.
Mi ezeket tavaly már megnéztük ősszel, sajnos elég esős időben, így aztán Hallstatt után Bad Ischl irányában mentünk tovább. Most nem mentünk be a városba, hanem a 145-ös főúton Gmunden felé haladtunk. A városka a Traunsee partján fekszik a régi sóhivataloknak köszönheti gazdagságát, valamint Bad Ischl fellendülése idején akik már ott nem tudtak villát vagy nyaralót birtokolni azok ide települtek. Található itt Tudor stílusban épült kastély éppúgy, mint olasz stílusú kastély, valamint a egy szigetre épült Orth nevezetű kastély, aminek a párja vele szemben a szárazföldön van, egy fahíd köti össze a kettőt. A története elég kalandos itt-ott homályos foltokkal. A part mentén hosszú sétány fut végig, fákkal, padokkal, itt található a híres gmundeni kerámia központja, jellegzetessége a zöld csíkozás. A városháza tornyában természetesen kerámia harangok szólalnak meg bizonyos órákban, mindig más dallamot játszva.
Másnap, azaz vasárnap reggel célba vettük Salzburgot, Gollingból lehet az autópályán is menni, negyed óra kb.
de mi mindig a 159-es úton megyünk, Hallein városon keresztül, ahol található egy kelta múzeum is.









Salzburg – kilátás a temetőből a várra

Salzburgba két főbb úton lehet bejutni, az egyik Anifon keresztül Hellbrunn érintésével. Itt az állatkert mellett megy el az út, aztán jobbra ott van a Marcus Sitticus egykori salzburgi érsek által épített kastélyt, ami tele van mindenféle huncut vízi trükkökkel. Lépten-nyomon lefröcskölik a gyanútlan turistát, a szarvas agancstól kezdve a kőpadon át. Ezzel szórakoztatta egykor barátait a püspök úr! Itt csak csoporttal engedik a látogatást! Bent a városban csak fizetőparkolókban lehet megállni, mi mindig a vár tövénél, kívül állunk meg, aztán gyalog fel a szűk utcákon fel, egy kápolna és kolostor mellett be lehet gyalogolni, ahonnan fel a várba (Hohenfestung) vagy le a Bazilika térre, ahol aztán már van forgatag. Rengeteg a látnivaló, csodálatos a több százéves kis temető, mellette a falba vájt katakombákat is lehet látogatni. Most ezeket kihagytuk, csak a város legszebb utcáján a sétálóutcán nézelődtünk, itt látható Mozart szülőháza is. Van két érdekes bolt, az egyikben mindig karácsony, a másikban mindig húsvét van, tele díszekkel, tojásokkal, darabja 2eu-tól! Mivel az úti cél a Wolfgang tó volt, csak 1 órát sétáltunk a városban, aztán tovább, kissé körülményes volt a kiút, de megleltem. A Wolfgang tó melletti első megállónk volt St. Gilgen, némi Mozart beütéssel, ahol egy jó uzsonna a tóparton, és indulás tovább St. Wolfgangba. Az út végig a tóparton megy, szemben a Schafberg- heggyel, ami a tervünkben szerepelt. St.Wolfgang is festői kisváros, középkori templommal, Európa legszebb faragott szárnyas oltárával, 12évig faragták-festették. A város mellett alagúton kell áthaladni a fogaskerekű vasút parkolójához. A harmadik nagy csalódás itt ért bennünket, a fogaskerekű csak májusban indul! Pech! Igazából 1780 méterre vinne fel, ami lenyűgöző lenne, de nem működött, így aztán neki indultunk gyalog, persze fél óra után feladtuk, és visszafordultunk.









A Wolfgang-tó a Zwölferhorn csúcsáról

Inkább a városban sétáltunk vagy két órát, aztán visszaindultunk St. Gilgenbe, ott ugyanis láttuk, az út felett áthaladó kabinos felvonót. Kis négyszemélyes felvonókabinok mennek folyamatosan 1522 méter magasra a Zwölferhorn nevezetű hegytetőre, ami télen sípálya is. Itt aztán teljes kör- panoráma várt ránk, csodálatos volt a látvány, meg a több méteres hó körös-körül. A csúcsról teljes panorámájában tárul elénk a Wolfgang tó, hátterében a hatalmas Schafberg heggyel.
Sajnos nem sokáig gyönyörködhettünk a látképben, mert irtózatos felhőszakadás zúdult ránk, ezért pánik- szerűen mentünk lefelé a felvonón, aztán irány vissza Gollingba.
Egész úton szakadt az eső, ami azért errefelé nem olyan ritkaság. Estére kelvén aztán megvolt a negyedik meglepetés, hogy az előző két napi éttermünkben pihenőnap volt, nem volt mit tenni sétáltunk vagy 50 métert és betévedtünk egy másik gasthofba, ahol viszont tisztaság, és kellemes meglepetés várt. Ketten egy két személyes vegyes tálat rendelve meglepődve láttuk, mikor a pincér hozott egy rezsó szerű tárgyat, aztán meg egy hatalmas fém tálcát, rajta mindenféle finomsággal. A végén négyen nem tudtuk megenni, mindezt 27 Eu-ért, azt hiszem megérte! Hétfőre még volt egy programunk indulás előtt, a dürrnbergi sóbánya megtekintése ismét, két éve már láttuk, de mint már megszokhattuk, itt is várt némi meglepetés.
Hallein városából kell felkanyarodni és jó meredek szerpentinen felkapaszkodva a hegy oldalában találjuk a bányát, salzbergwerk megnevezéssel.
Szerencsénkre reggel kilenc után csak hatan várakoztunk a bemenetelre, adnak védőruhát, azt felvéve aztán kisvonattal irány a föld gyomra. Pár száz méter után leszállás és gyaloglás, ekkorra már kb. 60 méterrel a felszín alatt vagyunk. Angol vagy német nyelven a túravezető közben mesél a város és a bánya történetéről, és ami újdonság már filmen is játsszák, ahogy egy Wolf Dietrich nevű érsek felvirágoztatta a bányászatot, hogy aztán utóda egy cellába zárja a végén, nagyon szellemesen filmesítették meg. Közben van két csúszdázás is, ahol aztán készülnek a fényképek elég borsos áron, lehet a végén megvenni őket! Ami még nagyon szép, ahogyan egy tutajon átvisznek bennünket egy nagy barlangi tavon, különböző zenei- és fényjátékok kíséretében! A bányászkodás után nem volt már hátra csak elindulás a megszokott irányba, vissza Gollingon keresztül Hallstatt irányában.









Strobl – szerpentin

Mielőtt azonban Abtenauba értünk volna egy merész húzással felkanyarodtunk balra, ahol a térkép jelzett egy utat át a Wolfgang tó partján fekvő Stroblhoz, és ráadásul 1400 méteres magasságba visz fel az út. Ritkán lát az ember ilyen szerpentineket az biztos, az autó is alig bírta! Közben táblákkal jelzik az elért magasságot, a hegy belsejében tanulmányozhattuk egy lavina erejét is, a több méteres havon a hatalmas fenyők mint a pálcikák törtek ízzé-porrá, persze az úton nem volt nyoma, vajon hogyan csinálják? A hegy túloldalán lefelé ereszkedve egy sícentrum nyomait látni, de már csak szezon után. Aztán Stroblhoz érve irány Bad Ischl felé, de ismét csak elszáguldottunk mellette, szakadó esőben.
Bad Goisernben az út mellett találtunk egy panziót nagyon finom főztekkel ismét, és célba vettük Bad Aussee érintésével Liezent, majd Grazot.
Összegezve a kirándulást az időjárással nagyon-nagy szerencsénk volt, végig 20fok felett volt a hőmérséklet, csak hétfőre jött az eső. Ez a környék csodálatos, az emberek nagyon barátságosak, szinte lépten-nyomon valami látványosságba ütközik az ember. Csak Berchtesgadenben annyi látnivaló van, a hitleri Sasfészekről, ahová hihetetlen szerpentineken visznek fel a különleges buszok, ahonnan aztán egy polírozott réz liften lehet a kőházhoz feljutni 150 métert repülve fel, mellette a Jenner csúcs, felvonóval megközelíthető szintén 1800-es csúcs, vagy a Königsee, ahol tavasztól hajózni is lehet, a látvány leírhatatlan körös-körül. Előtte az Almbachklamm, a panoráma út! Ha az ember Bad Ischl-ben jár, érdemes betérni a Zauner cukrászdába eredeti islert enni, megnézni a Lehár villát a folyó partján, aztán Ferenc József nyári kastélya, tele trófeákkal, a zöme magyar származású! A császár termál fürdője kellemes felüdülést jelent, igaz elég borsos áron, nagyon sós melegvízzel.
Konics Sándor


A szerző írásai Az Útikalauzban

Konics Sándor: Francia körút – 2003

Konics Sándor: Kis tavaszi túra Salzburg környékén – 2005

Konics Sándor: Új utakon Rabacba – 2004


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Konics Sándor: Kis tavaszi túra Salzburg környékén – 2005" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár