Paulini Ildikó: Dél-lengyelországi autós kalandozás – Lengyelország – 2011


Paulini Ildikó: Dél-lengyelországi autós kalandozás – Lengyelország – 2011



Részletes beszámoló egy rendkívül színes kirándulásról, sok információval, véleménnyel és szép képekkel


Ótátrafüred, Zakopane, Nedec, Ószandec, Újszandec, Debno, Gubalówka, Krakkó, Wadowice, Kalwaria Zerbrzydowska, Tyniec, Ojców, Pieskowa Skala, Czestochowa, Moszna, Paczków, Góry Stolowe, Radków, Szklarska Poreba, Jawor, Wroclaw, Ostrów Tumski


Hogy miért éppen Lengyelországot választottuk idei nyaralásunk helyszínéül, nem tudom. Talán az, hogy mindhárman jártunk már ott, bár túl sok mindenre nem emlékeztünk, talán az, hogy a korábbi években zömmel szláv területekre vitt utunk, és mindig pozitív tapasztalataink voltak, talán az, hogy autóval könnyen elérhető. Egyikünk sem emlékszik pontosan arra, hogy az egy Montenegró mellett (melyet később elsősorban a földrajzi távolság miatt vetettünk el), miért éppen Lengyelország került a képzeletbeli kalapba, de ez most már mindegy, jöttünk, láttunk, ám hogy visszamennénk-e, az már más kérdés.


Nyaralási „módszerünk” még mindig nem változott: három felnőtt egy pici Suzukival előre lefoglalt szállás nélkül, a látnivalókból kellően felkészülve, GPS-szel és országtérképpel felszerelkezve útra kel valahová Európába. Ennek a nyaralásnak inkább az volt a célja, hogy minél többet lássunk, nem pedig a passzív pihenés, így a program meglehetősen sűrűre sikeredett, de nem bántuk meg.
Kezdjük az általános benyomásokkal, tapasztalatokkal, információkkal.


Előkészületek
Tavasszal két útikönyvet is vásároltam, mindkettő 2003-mas keltezésű, de nem ez okozta a legfőbb gondot. A leírások egymás mögé halmozzák a meglátogatásra javasolt helyeket, a „festői környezetben”, „megkapó látvány”, „andalogjanak az esti fényeket csodálva”, „monumentális”, „különleges” és ezekhez hasonló kifejezéseket tetszés szerint váltogatva mindenféle szakszerűségtől mentesen igyekeznek utazásra buzdítani. Csak éppen használható információ alig van bennük, ami meg annak tűnik, az sem fedi igazán a valóságot.
A két könyv arra volt jó, hogy nagyjából megismerjem az ország főbb paramétereit, eldönthessem, hogy melyik területeket szeretnénk és tudunk meglátogatni, ám hasznos, konkrét információkat a különféle prospektusokból sikerült nyerni. A Lengyel Idegenforgalmi Hivatalban (irodájuk Budapesten a belvárosban van) sok tájékoztató füzetet, brosúrát és hasznos tanácsokat kaptunk, valamint a honlapjuk (
www.polska.travel) is nagyon informatív.


Utak
Az egy és kétszámjegyű főutak az általunk meglátogatott terülteken jól járhatóak voltak, egyes helyeken élénk kamionforgalommal. A három számjegyűek sem problémásak, de kanyargósabbak, szűkebbek, érzékelhetőbbek a domborzati különbségek, emiatt jobban oda kellett figyelni.
Lassú haladást eredményez továbbá az, hogy sok út esetében szinte egymást érik a falvak, és lakott területen kívül is sok a sebességkorlátozás. Emellett több helyen is torlódást tapasztaltunk (Zakopane, Újszandec, Krakkó, Wroclaw), igaz ezek a dugók sehol sem okoztak komolyabb időveszteséget (maximum fél órával növekedett a menetidő).
Krakkó és Wroclaw környékén autópálya is van, de ennek igénybevételéről mindeddig nem sikerült információt szereznem. Egy friss internetes cikk szerint személyautóknak fizetőkapus rendszerben kell kiegyenlíteni a díjat, de mi egy kapuval sem találkoztunk (igaz, ritkán használtuk a sztrádát), matricás díjfizetésre semmilyen jel sem utalt.


Nyelvtudás
A némettel csak ritkán boldogultunk, de az angollal szerencsénk volt. A harmincas és az alatti korosztály zömében beszél angolul, méghozzá egész jól, ez alól a pincérek sajnos általában kivételt képeztek, de az étlap szinte mindenütt többnyelvű (inkább angol mint német). Emellett kézzel-lábbal a lényeget mindig meg lehet értetni.

Szállás
Összesen öt különböző helyen szálltunk meg (mindenhol 3 ágyas szobában): Zakopanében magánszálláson (40 PLN/fő), Krakkóban hostelben (55 PLN/fő), Opole közelében egy út menti motelben (66 PLN/fő), Bolków közelében panzióban (36 PLN/fő) és Wroclawban hostelben (43 PLN/fő). (1 zloty akkoriban kb. 68 forintot ért – gyá)
Minden szállást út menti tájékoztató táblák nyomán találtunk meg viszonylag egyszerűen, csak Zakopanéban tartott hosszabb ideig a keresgélés (kb. egy óra). A szállásokhoz minden esetben saját fürdőszoba és wc tartozott. A fentiek alól kivétel a wroclawi hostel, amit az idegenforgalmi hivatalban kapott füzetben találtunk, és aminek nem volt saját fürdőszobája, viszont mivel az általunk lakott szinten nem volt más, így nem okozott különösebb gondot. A szobák egyszerűek és tiszták voltak, teljesen eltérő jellegűek, de alváshoz éppen megfeleltek; ami érdekes, hogy a legolcsóbb szállás volt a legigényesebb és leginkább ízléses, szívesen maradtunk volna még.


Információk
Nézetünk szerint Lengyelország egyik leggyengébb pontja, hogy nem nyújtanak kellő információt a látnivalók pontos helyéről, megközelíthetőségéről, ez áll az út menti tájékoztató táblákra és a már említett útikönyvekre is, emiatt sok időt töltöttünk el keresgéléssel, kérdezősködéssel.


Környezet
Nem állítom, hogy Magyarország látványosságai minden esetben rendezett környezetben találhatók meg,  sajnos nincs ez másként Lengyelországban sem. Talán nem is fontos mindenkinek az, hogy ne csak a látnivaló, hanem annak környezete vagy a hozzá vezető út is igényes legyen, de mi hárman (sajnos vagy sem) azok közé tartozunk, akik figyelnek az ilyesmire. Nézzük csak a fényképezés szempontjából: elég nehéz olyan fotót készíteni, amelyen nincs építkezés, építés törmelék vagy oda nem illő tereptárgy, szuvenírt árusító bódé, vagy egy gyommal teli terület, félkész ház, mobil WC, vagy oda nem illő autó. Autó mindenütt van, még ott is, ahol az ember azt hinné, hogy nincs gépjárművel járható út, számos személyautó (nemcsak terepjáró) közlekedik vagy parkol. Legyen az 1000 méter magas hegy, turistaúton lévő vízesés, hegyen álló vár. Egyedül a sziklalabirintusnál nem láttunk autót, de lehet, hogy csak nem voltunk elég figyelmesek…


Vallás
Lengyelország a vallási tolerancia országaként jellemzi magát, ennek megfelelően könnyedén találhatunk zsinagógákat, ortodox, református templomokat, ám zömében katolikus kolostorok, kegyhelyek, templomok a jellemzőek; az ország a keresztény emlékek kifogyhatatlan tárháza. Boldog II. János Pál pápa kultusza áthatotta az összes általunk látott települést, nincs olyan katolikus templom, melyben ne találnánk róla képet, vagy ne tisztelegnének szoborral az emléke előtt. Számos templomot meglátogattunk, délután 6-7 óra táján (hétköznap is) sok helyen van szentmise, melyet a helyiek (legyenek fiatalok vagy idősek) szép számmal látogatnak.


E hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, merre is jártunk.


 



Lengyelország Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése


Vasárnap reggel 8 órakor indultunk Budapestről, első célpontunk Zakopane volt, melyet a szlovákiai Ótátrafüreden (Stary Smokovec) keresztül közelítettünk meg. Ótátrafüred egy kisebb üdülőváros, a tátrai túrák központja. Jellegzetes favázas épületei egyedülállóvá teszik, a csodás hegyvidéki környezetről nem is beszélve. Számomra az igazi hangulatát az adta meg, hogy éppen a kirándulás alatt olvastam egy könyvet, melyben a századforduló gazdag magyarjainak Ótátrafüreden eltöltött nyarairól is esik szó; különleges élmény volt abban a környezetben sétálni, melyről olvastam.


 


Ótátrafüred Stary Smokovec


Ótátrafüred


Ebédünket a város egyik hangulatos vendéglőjében költöttük el, majd a hegyeken keresztül (szakadó esőben) délutánra megérkeztünk Zakopanéba. Miután megtaláltuk a számunkra árban és színvonalban is megfelelő szállást, nyakunkba vettük a várost. A kitartó esőzés ellenére is rengeteg nyaraló lepte el az utcákat, élénk volt az autósforgalom kisebb torlódásokkal, parkolóhelyre is csak egy fizetős parkolóban bukkantunk.
Ha nyugodalmas nyaralást terveznék magamnak, erre a célra semmi esetre sem tudnám Zakopanét elképzelni, annak ellenére, hogy Lengyelország egyik leghíresebb üdülővárosaként tartják számon. Különleges hangulatát a fából készült jellegzetes épületek adják, híres továbbá a parasztbarokk berendezésű Szent Kelemen fatemplom, mely mellett a gorál őslakosok régi temetője („kiválók temetője”) található. Ezen kívül érdemes megnézni az 1992-ben felszentelt Fatimai Szűzanya kegyhelyét (Krzeptówka utca), mely egyben hálajel is az 1981-es merényletben meglőtt pápa életének megmentéséért. Látványos a számos portékát kínáló főutca (Krupówki utca) és feltétlenül meg kell kóstolni a grillezett juhsajtot (oscypek) is, melyet szinte minden sarkon meg lehet vásárolni. (Parkolási tanács: A Szent Kelemen templommal szembenézve annak bal oldalán nyílik egy kis utca, mely egy nagy, piactérrel egybekötött parkolóhoz vezet, ami a felüljárók alatt helyezkedik el. Innen könnyen elérhető a legtöbb nevezetesség, pl. a Gubalówka felvonója csak 3 perc séta.)


 


Kiválók temetője


A Kiválók temetője


 


Fatimai Szűzanya kegyhelye


Fatimai Szűzanya kegyhelye


Másnap reggel elsőként Nedec (Niedzica) várát kerestük fel, a városban nem találtunk semmilyen útjelző táblát, majd a következő településről visszapillantva észrevettük a várat, így visszafordulás után szerencsésen megleltük. A vár a Dunajec partján egy magas sziklán fekszik, egykoron Szapolyai birtok volt, majd 1945-ig a Salamon család lakta, ma egy kis múzeum található benne. A környezete is igen szép, a folyó túloldalán farkasszemet néznek vele Czorsztyn várának romjai. Az összbenyomást némileg lerontja a mellette fekvő víztározó hatalmas beton monstruma, melynek korlátjain kis fehér foltokként egymástól egyenlő távolságra tollászkodtak a sirályok, mivel a hideg szeles időben egyéb dolguk nem akadt (nagyon helyesek voltak).


 


Nedec vára


Nedec vára


Innen Ószandecbe (Stary Sacz) utaztunk, ahol a Szent Kinga által alapított klarissza kolostor található. Árpádházi Szent Kinga, IV. Béla király lánya V. (Szemérmes) Boleszláv lengyel fejedelemhez ment feleségül, majd férje halála után maga is bevonult a kolostorba apácaként. A kolostor területén álló szép barokk templom és az úgynevezett Kinga-háza múzeum (szakrális emlékek gyűjteménye kizárólag lengyel nyelvű magyarázattal) tekinthető meg. A kolostor bejáratánál található az a székelykapu, melyet Kinga szentté avatásának alkalmából a Magyarok Világszövetsége állíttatott. A kaput maga II. János Pál pápa szentelte fel és elkészültekor a világ legnagyobb székelykapujaként tartották számon.


 


Ószandec


Ószandec


Ezután a szomszédos Újszandecbe (Nowy Sacz) vitt utunk, mely lényegesen nagyobb város. Itt a főteret és a szép városházát jártuk körbe, majd kellemes ebédet költöttünk el egy főtéri vendéglő erkélyén.
Következő megállónk egy pici falu, Debno volt, ahol az UNESCO által Világörökségnek nyilvánított Szent Mihály arkangyal templom áll. A szentélyt vörös- és jegenyefenyőből építették egyetlen szög felhasználása nélkül. (nyitva tartás: H-P 9:00-12:00 és 14:00-16:30, Szo. 9:00-12:00)


 


Debno-i Szent Mihály arkangyal templom


Debno-i Szent Mihály arkangyal templom


E kis körutazás után visszatértünk Zakopanéba, ám az eső miatt csak egy rövid sétához maradt kedvünk.


Harmadik napunk reggelén a város központjából induló siklóval felmentünk a Gubalowka-hegyre. Az első vonat elvileg 09:00-kor indul, 20 perccel előtte megvettük a jegyeket, és mivel az egyikünknek vissza kellett szaladni az autóhoz, ezért én felszálltam a bent álló szerelvényre, hogy jó helyet találjak (szerencsére nem voltak sokan) és csodák csodájára a vonat 08:50-kor elindult… Mondjuk nem okozott nagy gondot, mert a menetidő nincs 4 perc sem, és a következő járattal a többiek is hamar utolértek, csak valahogy váratlanul ért. (A menettérti jegy ára 16 PLN/fő) A Gubalowka 1100 méteres hegy, tetején komoly élet zajlik, néhány étterem és panzió, gyerekeknek kalandpark és sok szuvenírárus (elkezdtük számolni a bódékat, hetvennél abbahagytuk). Szóval nem az érintetlen természet lágy ölére érkeztünk, de a kilátás gyönyörű, és reggel még nem is voltak olyan sokan, leszámítva a portékájukat éppen kipakoló árusokat, akik természetesen mindannyian autóval közlekedtek. Röpke egy órát töltöttünk fent, mire leértünk, már hosszú sor állt szerelvény előtt.


 


Kilátás a Gubalówkáról


Kilátás a Gubalówkáról


(Ami a Zakopane és környékén lévő főbb látnivalókból kimaradt: kirándulás a szlovák-lengyel határon fekvő tengerszemhez /Morskie Oko/, tutajozás a Dunajecen, melynek egyik kiindulópontja Sromowce Wyzne, Öt tó völgye, Siklawa vízesés a Tátrai Nemzeti Parkban, lanovkás kirándulás a csaknem 2000 méter magas Kasprowy Wierch-re)


Zakopanénak búcsút intve kisebb kitérőkkel Krakkó irányába indultunk. Elsőként Wadowicét kerestük fel, mely II. János Pál pápa szülőhelye, és itt is keresztelték meg. Közvetlenül a Szűz Mária Bemutatásának bazilikája mellett található a szülőháza, melyben egy kisebb (ingyenes) múzeum működik (nyitvatartás nyáron Ke-V 9:00-13:00 és 14:00-18:00, októbertől csak 16:00-ig). A templom előtti főtéren éppen építkezés folyt, így lehangoló volt, de a látott fotók alapján elmondható, hogy nagyon szép fekvésű. Ezután nekiálltunk vendéglőt keresni, ami nem is volt könnyű feladat, de végül sikerrel jártunk.
Ezt követően a Kalwaria Zebrzydowska nevű kegyhelyet kerestük fel, az itt található bencés kolostor és a hozzátartozó díszpark a Világörökség része. A patakvölgyben és a környező dombokon kistemplomokból és a jeruzsálemi keresztút mintájára úgynevezett kálváriakápolnákból kialakított búcsújáró utak találhatók (Jézus keresztútja és Szűz Mária keresztútja). A hely kiválóan alkalmas a csendes elmélkedésre, a keresztutak végigjárása azonban hosszabb időt vesz igénybe (és nem jelölik elég egyértelműen az irányokat, valamint a két keresztút elkülönülését). A kolostorban II. János Pál életéről szóló fotósorozat tekinthető meg, az udvarban pedig árnyas fák alatt virágok mellett pihenhet meg a zarándok és egy kis kávézó is segíti a felfrissülést.


 



A kolostor kívülről


 



A kolostor parkja


Innen Krakkóba indultunk, de útközben még megálltunk a sziklákon magasodó gótikus bencés kolostornál Tyniecben.


 



 


Krakkó központjába beérve az első kereszteződésnél rögtön megláttunk egy „pokoje” (kiadó szoba) feliratú táblát, így pillanatok alatt találtunk hostelt, mely egy régi rossz állapotú, tipikus belső körfolyosós bérház első emeletén volt. A szoba egyszerű volt, de tiszta, a recepciós folyékonyan beszélt angolul és lehetett internetezni is. Mint kiderült, Krakkó zsidó negyedében (Kazimierz) volt a szállásunk és mivel messze volt még az este, ezért felfedezőútra indultunk.
A recepcióstól kapott kitűnő térkép segítségével egy kényelmes 2-3 órás koraesti sétával bebarangoltuk az egész negyedet. A Kazimierz igazából félig zsidó félig keresztény városrész, Nagy Kázmér király alapította 1335-ben. Elsőként a hatalmas gótikus Jézus Szent Teste templomot látogattuk meg, majd a Józefa utcán haladva elértünk a Bawól térre, ahol egymást érik a zsidó kávéházak, kellemes népzene szól és pezsgő élet zajlik, az üzleteken mindenütt héberül olvashatók a feliratok. A környéken hat zsinagóga tekinthető meg egymástól pár percnyi sétára (Synagoga Wysoka, vagyis a Nagy Zsinagóga, melyben egy könyvesbolt üzemel; S. Stara, S. Poppera, S. Izaaka és S. Kupa). Ezek közül csak az egyikbe tudtunk bejutni, ha jól emlékszem a S. Kupa volt az. Az előtérben lehet megvásárolni a zsinagóga megtekintéséhez szükséges jegyet, mely 5 PLN/fő, vagyis 340 Ft. Az előteret két bútorlapból eszkábált lengőajtó választja el magától az imateremtől, ezen ajtó funkciója vélhetően az, hogy ne tudjuk előre mit látunk majd odabent. A zsinagóga belső terében ugyanis átlagember (főleg más vallású) számára semmi olyan nem található, melyért érdemes 5 zlotyt kifizetni (kopott freskók, néhány pad, és egy egyszerű emelvény), így néhány perces nézelődés után távoztunk és felkerestük inkább a zsidó temetőket (mivel már jócskán elmúlt 18 óra, ezért egyikbe se tudtunk bemenni).
A látottak dacára az egyik prospektus képei alapján elmondható, hogy vannak igen szép belsejű zsinagógák is a Kazimierzben, melyek napközben valószínűleg megtekinthetők.
Ezután a Visztula partján álló Szent Szaniszló kegyhelyen található pálos kolostort és templomát látogattuk meg, melyet „Sziklán fekvő”-nek is neveznek. Szent Szaniszló püspök a lengyelek védőszentje ezen a helyen halt vértanúhalált. A templom alatti kripta híres lengyelek nyughelye (pl. Cz. Milosz Nobel-díjas költőé és S. Wyspianski festőé).
Végezetül rövid pillantást vetettünk a monumentális méretű Szent Katalin és Szent Margit templomra és a Visztula partján sétálva távolról megcsodáltuk az esti fényekben tündöklő Wawelt.


 


Jézus Szent Teste templom


Jézus Szent Teste templom


 


Krakkó zsidótemető


Temető


 



Kazimierz-i látkép


 


Wawel


Wawel


Negyedik napunk reggelén a belvárost vettük célba. A főtéren (Rynek Glówny) megcsodáltuk a Városházát és a reneszánsz Posztócsarnokot, majd a háromhajós Mária bazilikát. A templom egyik tornyából óránként felharsan trombitán a híres hejnal a világ négy égtája felé (a hejnal a magyar hajnal szóból ered, mely Báthori István korában katonai ébresztőt, vagyis hajnalnótát jelentett és jelent ma is). Ez után a ferences és a domonkos templomot valamint kolostort néztük meg, majd a Wawelt (királyi palota) vettük célba, útközben az egyik parkban egy csodálatos fotókiállítás láttunk II. János Pál pápáról.


 


Krakkó (Rynek Glówny főtér


Krakkó főtere


A Wawelhez a bejáratnál lehet belépőjegyet váltani, ehhez azonban két dolgot érdemes tudni: az egyik, hogy a „komplexum” területére jegy nélkül is be lehet menni, azonban az egyes épületekbe már nem, a másik, hogy nem csak a bejáratnál van kassza, hanem feljebb is található kettő. Ezt sokan nem tudják ezért az alsó pénztárnál rengetegen állnak sorba, míg a felsőnél alig néhányan.
Mivel nem akartunk hosszú órákat eltölteni a várban, ezért csak a háromhajós gyönyörű székesegyházat csodáltuk meg, melyben rengetegen voltak; a legtöbb csoportot idegenvezető kalauzolta, ezért komoly hangzavar uralkodott bent, majd bejártuk a székesegyházi Kincstárat, melyet 1978-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt és igen gazdag gyűjteménnyel rendelkezik.
A királyi palotát is meg szerettük volna nézni, de oda csak idegenvezetővel lehet bizonyos időközönként bejutni, melyre sajnos nem maradt időnk. De nem hagyhattuk el úgy a Wawelt, hogy ne lássuk a híres sárkányt. A sárkány a monda szerint a Wawel domb barlangjában élt a Visztula partján és rettegésben tartotta a vidéket, ennek mikéntjéről több legendát is lehet olvasni. A várudvar Visztula felőli oldalából egy kis lépcsőn juthatunk le a sárkány barlangjába, majd onnan a folyópartra vezet az út, ahol a sárkány szobra látható, mely bizonyos időközönként tüzet is okád. Az egyetlen apró kellemetlenség, hogy a barlangba való belépéshez nem jó a Wawel-belépő, külön kell fizetni (én egyszerűen csak „sárkányjegynek” hívtam). Ez a bizonyos sárkányjegy pedig egyetlen, a barlangba vezető lépcső bejáratánál lévő automatából vásárolható meg, emiatt várakozni kellett egy keveset.


Ezt követően Krakkót hátrahagyva az úgynevezett Krakkói Júrát vettük célba. A Kislengyelország északi részén fekvő leghíresebb erődök ezen az útvonalon találhatókOjcow vára, „Sasfészkeknek” is nevezik őket, ugyanis mindegyik (akkoriban) nehezen megközelíthető sziklákra épült. A gyalogosan és kerékpárral is bejárható útvonalon számszerint mintegy 15 vár vagy rom kereshető fel és több barlang is található errefelé.
Mi elsőként az Ojcówi Nemzeti Park területén fekvő ojcówi várromot választottuk és nem bántuk meg. A vár mészkősziklára épült és a környéken is számos gyönyörű szikla szegélyezi az utat, a rom igazán megkapó környezetben magasodik. Elsőként egy hangulatos kerthelyiségben (a megszokottnál némileg drágábban) megebédeltünk, majd a vár alján lévő parkolóhoz autóztunk. Mivel ez a (fizetős) parkoló nemcsak a vár látogatóit, hanem a nemzeti park területére érkező túrázókat is hivatott kiszolgálni, ezért nem volt benne szabad hely, így sok más autóssal egyetemben ott parkoltunk, ahol éppen sikerült. Szerencsére nem volt belőle probléma. A vár (illetve ami megmaradt belőle) bejárása nem vesz sok időt igénybe, de igazán kellemes, üdítő élmény volt.


Következő megállónk a Pieskowa Skala (az úgynevezett „Kutyasziklán” lévő vár) volt, melyet a XV. században őrtoronynak emeltek, majd később reneszánsz stílusban átépítették, így jelenleg egy sziklán álló tornyos romantikus várkastély képét mutatja. A vár aljában található egy népszerű parkoló, ám mivel egy tábla azt jelezte, hogy 1 km-rel feljebb is van parkolóhely, ezért inkább azt kerestük meg. Ebben alig voltak rajtunk kívül páran, és innen egy tábla tanúsága szerint 500 méteres sétával érhető el a vár bejárata. Nos, mi lemértük, pontosan 1 kilométernyi erdei ösvényen megtett séta után találtuk meg a bejáratot, ennek egyetlen előnye, hogy nem kellett felfelé lépcsőzni, viszont az út lényegesen tovább tartott.


 


Pieskowa Skala kastélya


Pieskowa Skala kastélya


A vár megtekintése után utunk Czestochowába vezetett. A Lengyelország lelki fővárosaként is emlegetett városban található az a pálos kolostor, mely turisták és zarándokok ezreit, sőt millióit vonzza és az ország legfontosabb kegyhelyének tekinthető, itt található ugyanis a híres Fekete Madonna kép, melynek számos csodát tulajdonítanak. A monostor a XVII. században derekasan állta a svédek ostromát és mikor az ellenség értehetetlen módon elvonult a falak alól, a győzelmet Mária csodatévő erejének tulajdonították. János Kázmér király az ikon elé helyezte koronáját s Lengyelország királynőjévé nyilvánította a Szűzanyát.
A barokk Mária kápolnában az ezüstből és ébenfából készült oltár fölött függ az ikon (mely a legenda szerint egy péklegény gondatlansága miatt a füsttől megfeketedett), és itt állították ki azok mankóit és botjait, akik Mária csodatétele folytán meggyógyultak. A kápolna és a kolostor ideális hely a lelki feltöltődésre, megújulásra és a csendes imádkozásra is.


 


Czestochowa, a kegyhely bejárata


Czestochowa, a kegyhely bejárata


Tekintettel arra, hogy Czestochowában az egyetlen érdemi látnivaló a kolostor, és ezen kívül maga a város meglehetősen nagy és lehangolóan csúnya (lévén ipari központ, mintegy 260.000 ezer lakossal), ezért igyekeztük mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne ott kelljen éjszakáznunk. Mivel a következő napokra Alsó-Szilézia bejárását terveztük, ezért abba az irányba indultunk, és mivel Opole városának közelében ért bennünket az este, ezért ott kerestünk szállást.
(Ami a Krakkó és környékén lévő főbb látnivalókból kimaradt: a híres wieliczkai sóbánya, Auschwitz, melyet megdöbbentő volta miatt eredetileg sem szerettünk volna felkeresni, Krakkó és a Wawel aprólékosabb megtekintése, Nowy Wisnicz várkastélya)


A következő két napunk az Opolei és az Alsó-Sziléziai vajdaság bejárásával telt el. E két területen (főként az utóbbin) annyi megtekintésre érdemes természeti és épített látnivaló található, hogy azok felkeresésére nemhogy két nap, hanem két hét is kevés lenne, ezért nem is sorolom fel mindet, csak azokat, melyek a mi programunkban (nagyrészt véletlenszerű választás útján) helyet kaptak.
Elsőként a Mosznában lévő mesebeli várat és annak parkját kerestük fel. A kastélyt a XVII. században kezdték el építeni, 365 szobája és 99 tornya van, az Erzsébet-kori angol várakra emlékeztető, csodálatos parkkal körülvett épület. Jelenleg idegszanatórium működik benne, ezért belülről nem látogatható, ám a környékére való belépésért is fizetni kell (5 PLN). Mivel azonban a vár kívülről is bámulatos, ezért mindenképpen megérte meglátogatni, egy kicsit ismét a századfordulón éreztem magam.


 


Moszna vára


Moszna


Ezután a lengyel Carcassonne-nak is nevezett Paczków megtekintése következett, melyet egy 1200 méter hosszú 19 védbástyával megtűzdelt és négy kapuval ellátott gótikus városfal vesz körül. A kisváros meglehetősen álmos és kopottas volt, vendéglőt is alig-alig találtunk, ezért véleményem szerint senki nem veszít vele semmit, ha nem keresi fel.


Szczeliniec WielkiEzt követően egy lényegesen izgalmasabb program következett: a Góry Stolowe-i Nemzeti Park. „Az Asztal-hegy (Góry Stolowe) az egyetlen lemezes geológiai felépítésű hegység Lengyelországban. Lenyűgöző látvány a hatalmas sziklatömbök alkotta merész sziklaalakzatok, amelyek bonyolult labirintusszerű hasadékokat zárnak közre. Némelyik sziklahasadék mélysége 12 méter. A legérdekesebb sziklaalakzat a „Kóbor Sziklák”, a legmagasabb hasadék pedig a Szczeliniec Wielki (Nagy Hasadék) – jobbról, amely egyben az Asztal-hegyek legmagasabb csúcsa (919 m). Az említett hegycsúcsra 665 sziklába vájt lépcsőn lehet feljutni, a sziklafolyosóban jelzett turistautak vezetnek.” (részlet a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet által jegyzett egyik kiadványból)


Mi a Nagy-Hasadék bejárására vállalkoztunk, mely legegyszerűbben Radków vagy Karlów településekről közelíthető meg, az utat táblák jelzik. A hatalmas parkolóból a hegyek felé vezető turistaúton kell elindulni, a hegycsúcsra vezető út (kb. 20-30 perc) kissé meredek, de jól járható (sokakat láttunk papucsban, vagy városi topánkában, de túraszandálban vagy cipőben lényegesen kényelmesebb az út). Mivel itt kissé fukarkodtak az útjelző táblákkal, ezért mi majdnem bedőltünk az út elején lévő kassa feliratú bódénak, ez azonban az ottani dínóparkba vezet; szerencsére időben észrevettük.
A hegycsúcson fenséges kilátás tárult elénk, a hatalmas szikla tetején különböző vendéglátó egységek kínálnak felfrissülést. Itt található a sziklalabirintus bejárata is (a belépődíj 5 PLN/fő), a körtúra kb. egy órás és egyáltalán nem megerőltető, a látvány pedig egyszerűen lenyűgöző. Hasonlóakat láttunk a csehországi Adrspach Nemzeti Parkban, ez azonban talán még annál is szebb.


A sziklatúra után a lenti parkolóban vacsoráztunk, majd útnak indultunk Jelenia Gora irányába. Mivel már erősen esteledett és vihar is közeledett ezért hamarosan szálláskeresésre kényszerültünk és mivel csak kis falvak voltak a közelben, ezért inkább Bolków városa felé vettük az irányt, melynek közelében, Wierzchoslawice településen egy bájos kis panziót találtunk gyönyörű kerttel, ízléses szobával, igen kedvező áron, így itt éjszakáztunk.


Kirándulásunk utolsó érdemi napjának reggelén Szklarska Poreba felé indultunk, mely a tavaly Csehországban már meglátogatott Óriás-hegység (Karkonosze) egyik kapuja. Célunk az itt található vízesés felkeresése volt, melyhez a jól kitáblázott parkolóból egy kellemes erdei ösvényen vezet az út (a túraútvonalon sajnos már nem ennyire jó a tájékoztatás, a menetidőt 20 percnek jelölik, de számoljunk egy negyedórával többet). A vízesés felfűzhető egy körtúrára is, ehhez azonban érdemes térképet vásárolni. A település fölött az országhatáron magasodik a hegység legmagasabb pontja a Snezka (1602 m), mely azonban felvonóval csak Csehország felől érhető el.


 



Vízesés


Kis túránk végeztével Jawor településre indultunk, itt található az a Világörökség részét képező gerendavázas evangélikus fa béketemplom (a neve arra utal, hogy a westfáliai béke után emelték), melyhez hasonló sehol sincs a világon. A városban mindenütt ki van táblázva, azonban mégsem sikerült elsőre megtalálni, mert fák között bújik meg, és kívülről egy egyszerű fagerendás templomnak tűnik, de a belseje valóban különleges. Gazdag barokk díszítése a gyönyörű festett karzatokban nyilvánul meg, belső elrendezését egy többszintes színházhoz tudnám hasonlítani. A belépődíj 8 PLN, a jegyárusítót meg lehet kérni, hogy kapcsolja be az angol vagy a német nyelvű (hangszóróból szóló) tájékoztatót.
Ezt követően visszatértünk Bolkówba, ahol az ország egyik legrégebbi kővára áll, a belépésért fizetni kell; meglehetősen „átlagos” vár, inkább távolról szép, a városban található egyetlen valamirevaló étteremben viszont nagyon jól főznek (a főtértől tábla jelzi az utat az egyik mellékutcába).


 


Jawor béketemploma,


Jawor béketemploma



Bolków vára


Bolków vára


Ebéd után innen indultunk kirándulásunk utolsó, ám méltó befejezést nyújtó városába Wroclawba. Elsőként a Budapesten beszerzett szálláskatalógusban talált hostelbe mentünk, mely a belváros közelében fekszik. A hatalmas, jobb napokat is látott négyemeletes épületben egy meglepően fiatalosan és igényesen berendezett három ágyas szobát vettünk ki. A szépen felújított zuhanyzó és a WC közös volt; a konyha és a számítógéppel (internettel) is felszerelt közös helyiségek is igényesek voltak. (Mindemellett vannak emeletes vaságyakkal berendezett szobák is, nyilvánvalóan még kedvezőbb áron.)
Wroclaw Lengyelország harmadik legnagyobb városa, az Odera partján fekszik, csatornái miatt a Száz Híd városának is nevezik. Ha valamit érdemes megnézni Lengyelországban, az Wroclaw. Hangulata pezsgő és pörgő, fiatalos, ugyanakkor nyugodt kellemes zöldfelületekkel tarkított, látnivalóinak száma hosszasan sorolható. Amik azonban Wroclawot igazán izgalmassá teszik: a törpék. A wroclawiak ugyanis a város minden látnivalójának közelébe különböző törpéket ábrázoló apró szobrokat helyeztek el, melyeknek nevük is van, és egy erre a célra készített térkép segítségével kereshetők meg (vigyázat, az apró lények sokszor a fejünk felett lógnak!). A törpékre a budapesti idegenforgalmi hivatalban dolgozó hölgy hívta fel a figyelmünket, kaptunk is tőle törpés térképet.
Ő mondta el azt is, hogy aki mind a 28 törpét megleli, az már mindent látott a városban. A wroclawi turisztikai irodában ezt az információt annyival egészítették ki, hogy most már összesen 79 törpe van (az őket jelölő térképért fizetni kellett). Ezt a törpös megoldást nagyszerűnek tartom, gyerekes családoknak, iskolás csoportoknak, de felnőtteknek is izgalmas élmény a keresgélés, bár ahhoz hogy mindegyiket megtaláljuk, véleményem szerint több napra is szükség van, ráadásul volt olyan „egyed”, akit hosszas keresgélés ellenére sem találtunk meg a térkép által jelzett helyen.
Sétánkat a Kosciuski tér közelében lévő gótikus Krisztus teste templom felkeresésével kezdtük, majd a Swidniczka utcán elsétáltunk az Operaház előtt. Kellemes sétát tettünk a gyönyörű főtéren és a mellette lévő Solny téren, majd vetettünk egy pillantást a hatalmas gótikus Mária Magdolna templomra és megtaláltuk a templom lépcsőjén pihenő „Motorbiciklis” nevű törpét is. Szerencsénkre a főtér közelében lévő Szent Erzsébet templom tornyát még nyitva találtuk, így fejenként 5 PLN fizetése és több mint 290 lépcső megmászása után gyönyörű panorámában volt részünk. (Napközben egyébként több templom és a Városháza tornya is nyitva áll a lépcsőzni vágyó turisták előtt, ám az általunk meglátogatott a legmagasabb.)
Utunkat az óváros (Ostrów Tumski) felé folytattuk, közben elhaladtunk az egykori vágóhídon leölt állatok emlékére készített helyes szobrok és az egyetem egyik épülete előtt, majd a piros hídon átsétálva megérkeztünk az Óvárosba. A város ezen része egykoron egyházi igazgatás alatt állt, és a mai napig Katedrális-szigetként tartják számon. Elsőként a Boldogságos Szűz Mária (másik nevén Homoki Mária) templom mellett haladtunk el, majd a lakatok ezreivel „díszített” Katedrális hídon át a legjelentősebb templomhoz a Keresztelő Szent János székesegyházhoz jutottunk, melynek három kápolnája három különböző stílust képvisel.
Az óvárosban számos egyéb gyönyörű templom, szobrok, egyházi épületek és egy botanikus kert is helyet kapott, mindenki megtalálhatja a neki tetsző látnivalót. Az Ostrów Tumskit elhagyva a város nyugati részét vettük célba, így jutottunk el a Szent Antal templomhoz, a jelenleg kávéházként üzemelő egykori börtönhöz és a zsinagógához is. Közben kigyúltak a város esti fényei, így nyaralásunkat egy nagyon kellemes esti sétával fejeztük be.



„Szundi”, avagy „Hálósipka” nevű törp


„Szundi”, avagy „Hálósipka” nevű törp


 


Wroclaw főtere


Wroclaw főtere


 


Wroclaw főtere felülről


Wroclaw felülről


 


Ostrów Tumski


Ostrów Tumski


A következő napon Csehországon és Szlovákián át kis kivétellel folyamatosan autópályán haladva érkeztünk haza Budapestre.


A szűk egy hetes utazás során Lengyelország 16 vajdaságából mindössze négyben jártunk és így is rengeteg megtekintésre érdemes látnivalót hagytunk ki, a rendelkezésre álló lehetőségek közül javarészt találomra választottunk. Az országban érzésem szerint mindenki megtalálhatja a kedvére valót, gyönyörű városok, izgalmas hegycsúcsok, tavak, folyók, várak és templomok százai, és húsznál is több nemzeti park várja a látogatókat. Nyugalmas kikapcsolódásra elsősorban Alsó-Sziléziát javaslom, ahol viszonylag rövidebb utazással a legkülönfélébb látnivalók kereshetők fel. Utazásunkhoz, ahogy már korábban is említettem, nem annyira az útikönyvek, mint inkább az idegenforgalmi hivatalban kapott prospektusok (és a hostelekben kapott várostérképek) adtak felbecsülhetetlen segítséget, jelen esetben még az internet sem nyújtott annyi rendszerezett, főként magyar nyelvű tájékoztatást, mint ezek a kis füzetek, térképek.
A híres lengyel-magyar barátságnak sajnos nem találtuk nyomát, csak egy alsó-sziléziai benzinkutas hölgy kezdett rá – magyar pontgyűjtő kártyánkat meglátva – a híres versikére (egyébként a multinacionális benzinkutakon és bevásárlóközpontokban nem lehet pontot íratni a magyar kártyákra, ennyit a szolgáltatások EU-n belüli szabad áramlásáról…),  Zakopanéban pedig az egyik panzióban lényegesen drágábban akarták kiadni a szobát nekünk, külföldieknek, mint a lengyeleknek.
A kirándulás ugyanakkor nem került sokba, ajándékot nem vásároltunk, napi egyszer (de volt hogy kétszer is) vendéglőben étkeztünk, a reggelit és a vacsorát otthonról hozott élelmiszerekből oldottuk meg. Köszönhetően a szállások kedvező árának és az autó alacsony fogyasztásának, ottlétünk alatt fejenként nagyjából 50-60.000 Ft-ot költöttünk el.
Beszámolóm elején feltettem a kérdést, hogy vajon visszatérünk-e még Lengyelországba. Erre teljes bizonyossággal most sem tudok választ adni. Annyi felfedezésre váró hely van még a közelben Európában, hogy előbb inkább arrafelé fordítjuk a figyelmünket, de az elvitathatatlan, hogy egy remek kirándulást tettünk, és bizton állíthatom, hogy Lengyelországot legalább egyszer az életben látni kell!


Paulini Ildikó


Paulini Ildikó írásai az Útikalauzban >>   











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Paulini Ildikó: Dél-lengyelországi autós kalandozás – Lengyelország – 2011" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár