Paulini Ildikó: Impressziók a tavaszi Bécsről – Ausztria – 2011

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.



Paulini Ildikó: Impressziók a tavaszi Bécsről  – Ausztria – 2011 



Praktikus tanácsok egy néhány napos városnézéshez – szép fotókkal


Ezzel a kis írással elsősorban azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik hozzám hasonlóan, turistaként Bécs „hétköznapibb” oldalára is kíváncsiak, beleértve természetesen a kötelező látnivalókat. Hogy ez mit is jelent? Az élet úgy hozta, hogy idén tavasszal elkísértem férjemet és egy baráti házaspárt Bécsbe, négy napra (vasárnap estétől csütörtök estéig). Míg a többiek a számukra rendelt egész napos programokon vettek részt, nekem csak annyi „feladatom” maradt, hogy pihenjek és megpróbáljak annyit megtapasztalni Bécsből, amennyi éppen jól esik.


Szállásunkat a belvárostól 25 kilométerre fekvő Unterkirchbachban található családias szállodában foglaltuk le; bőséges svédasztalos reggelivel együtt 86 euróba került egy éjszakára. Ezen kívül díjmentesen használhattuk a fedett úszómedencét és a kis fitnesz-termet, külön díjért szaunázni is lehetett és (a hétfői szünnap kivételével) minden este bőségesen tudtunk vacsorázni (a főétel ára 9 és 15 euró között mozgott).  Unterkirchbach a bécsi erdőben, dombok között fekvő apró település, mely elérhető távolságra van a várostól, ám csendes és nyugodt, remek hely a kikapcsolódásra.


 



Kilátás a szállodából


Az utazás előtt igyekeztem kicsit felkészülni Bécsből, ahol eddig csak egynapos adventi illetve nyári „kiruccanások” alkalmával jártam. Mivel az autóra a többieknek volt szükségük, ezért csak a tömegközlekedésre tudtam hagyatkozni. A bécsi tömegközlekedési vállalat (Wiener Linien) nagyszerű és informatív honlapja minden kérdésemre választ adott, hasonlóan a magyar Volánnak megfeleltethető vállalaté is (ÖBB-Postbus) ámbár ehhez szükségem volt a jócskán megkopott némettudásom felélesztésére. (Barátaim biztattak, hogy egy-két idegen földön eltöltött nap után a tudás java része visszatér – na, erre nálam nem került sor.) Emellett egy útikönyv és az internet is a segítségemre volt, innen szereztem tudomást a Bécs Kártyáról is, mellyel az első utazás megkezdéskor történő érvényesítéstől számítva 72 órán át korlátlanul lehet utazni a Wiener Linien járművein és számos egyéb kedvezmény is igénybe vehető vele. Budapesten több helyen is próbálkoztam beszerezni, ám csak egy kis VII. kerületi utazási irodában tudtam megvásárolni (5.490,- Ft). A kártyához 120 oldalas, négynyelvű tájékoztató füzet is jár, melyben azok a múzeumok, városnéző lehetőségek, zenei intézmények és üzletek felsorolása található, ahol a kártyával kedvezmények vehetők igénybe.
Vasárnap dél körül érkeztünk meg Unterkirchbach-ba, a délutánt egy kellemes sétával töltöttük a környéken. Nem tudtam előre, hogy ilyen csodálatos helyen fogunk lakni, ahonnan remek túrákat lehetett volna tenni, így (főként a megfelelő cipő hiányában) komolyabb kirándulásra sajnos nem került sor.
Hétfőn délelőtt autóval Kahlenbergbe utaztunk, ahonnan egyedül folytattam utam a városba (a legközelebbi metróállomás busszal félórányi út). Erre a magányos városnézésre már régóta vágytam, amikor nem kell senkihez alkalmazkodni, ám annyira nem volt nagy élmény, hiszen nem volt kivel megosztani a benyomásaimat.
Kahlenberget a Normafához tudnám hasonlítani, ahonnan pazar kilátás nyílik Bécsre, a levegő kristálytiszta, a környéket pedig kellemes sétautakon lehet bejárni.


 



A kahlenbergi panoráma


Elsőként a Hundertwasser-házat vettem célba, bíztam benne, hogy belülről is meg lehet csodálni, mert állítólag fantasztikus élmény. Sajnos csak kívülről tudtam megnézni, de így is megérte. A tetőn és az erkélyeken fák, bokrok nőnek, a homlokzatok színesek, a ház előtti téren dombok nőnek ki a betonból, és a lépcsők sem vízszintesek.


 



A szemközt található egyik házban számos szuvenír-árus, kávézó és egy „formabontó” toalett is helyet kapott, utóbbi 60 eurocent ellenében használható. Innen villamossal rövid utazással a város zöld szívébe, a Prater-be jutottam, ahol hatalmas sétát tettem. Hétfő délután lévén alig voltak járókelők, és a főként gyerekeknek kitalált ún. liliputi vonatra is bátorkodtam jegyet váltani, mikor láttam, hogy csak egy fiatal házaspár várakozik az indulásra. A keskeny nyomtávú vonat 4 kilométeres utat tesz meg, üdítő élmény volt kipróbálni. A Prater egyébként igazi család- és gyermekbarát hely, számos programlehetőséggel, melyeket főként a hatalmas vidámpark kínál és itt található Bécs egyik jelképe, az óriáskerék (Riesenrad) is.


 



A kisvasutazás után metróval a Stephansdom-hoz utaztam és rövid, egyenlőre csak ismerkedő jellegű sétát tettem a környező utcákban és a Hofburg környékén, ahol hatalmas volt a nyüzsgés. Végezetül a Hofburgban található Udvari Ezüsttárat, a Sisi Múzeumot és a Császári lakosztályokat néztem meg. A Bécs Kártyával a 9,9 eurós belépőjegyet 1 euróval olcsóbban tudtam megvásárolni.
Az Ezüsttárban gyönyörű arany, ezüst és porcelán étkészletek láthatóak, a Sisi Múzeumban Erzsébet királyné életútja kísérhető nyomon, innen az eredeti bútorokkal berendezett lakosztályokba juthatunk. Érdemes felkeresni ezeket a kiállításokat, hiszen sok olyan információ tudható meg – főként Erzsébet királynéról – melyek a köztudatban kissé másképpen rögzültek. Külön díj ellenében idegenvezetés is igényelhető, az alapárban azonban benne van az ún. AudioGuide biztosítása, melyet mintegy telefonként használva minden lényeges információ meghallgatható magyarul is.
Innen a kiindulópontra, Kahlenbergbe mentem, ahonnan a többiekkel együtt autóval utaztunk a szállodába.


Másnap hosszan tartó alvás és még tovább tartó felébredés után dél körül autóval Kahlenbergbe, onnan pedig tömegközlekedéssel Schönbrunnba utaztam és a délutánt ott töltöttem. A kastély bejárásához a többféle jegy közül az ún. „Grand Tour”-t választottam, melyet a Bécs Kártyával kedvezménnyel válthattam meg. Ezzel a jeggyel és az audiokészülékkel 40 szobát lehet megtekinteni (a nézelődés kb. egy órát vesz igénybe), főképp Ferenc József és Sisi vonatkozásában, de szó esik Mária Terézia magánéletéről is. (A szöveg sok esetben ugyanaz volt, mint a Hofburgban.)
Ezután Neuwaldegg-be, vagyis Bécs Döbling városrészébe utaztam, innen Postbus-szal kb. 30 perces utazás után érkeztem Unterkirchbachba, a buszjegy 1,8 euróba került. Mivel Unterkirchbach-ban láthatóan jól szituált, autóval rendelkező emberek laknak (és olyan kicsi, hogy még kocsmát és élelmiszerboltot sem láttam), így a buszon még a délutáni csúcsidőben is alig volt utas.


Szerda volt az a nap, melybe minden maradék látnivalót igyekeztem bezsúfolni, ennek többek között az volt az oka, hogy másnapra hideget és esőt jósoltak az előrejelzések (amiből egyébként nem lett semmi). Délelőtt Postbus-szal Döblingbe, onnan pedig 43-as villamossal a végállomásig, vagyis Schottentorig utaztam. Itt azonnal szembe találtam magam a hatalmas, gótikus Votivkirche-vel, mely előtt az S.-Freud- Parkban gyönyörűen virágoztak a különböző fák és bokrok. 


A Ringen (a klasszikus értelemben vett belvárost körülölelő körúton) kezdtem sétámat, elhaladtam az egyetem (Universität Wien) előtt, melynek lépcsőjén sziesztázó egyetemisták napoztak, majd a Rathasuplatz-ra érkeztem. Innen a szemközt található Népkertbe (Volksgarten) sétáltam és távolról megcsodáltam a parlamentet.


 



 



Közben erős vonzást éreztem a közelben magasodó Minoritenkirche felől, így arra vettem utamat. A minorita templom a XIV. századból származik, és bár gótikus stílusú, számomra mégis egy nagy, zömök erődítménynek tűnik.


 



Mivel nem akartam már a sétám elején elfáradni, ezért a Stephansplatz-ot már metróval vettem célba. A Dóm tornyába igyekeztem, a kilátásért háromszáznál is több lépcsőt kell megmászni (szűk csigalépcső és még belépődíjat is kell fizetni, ám nekem egy gyerekcsoportot kísérő jóindulatú fiatalember a kezembe nyomott egy jegyet, valószínűleg bónuszként kaphatta, de sajnos nem értettem mit mond, pedig németül beszélt).


 



Eredetileg a jóval messzebb fekvő Donauturm-ból terveztem a felülnézeti városfotók elkészítését, ám onnan a pára miatt valószínűleg nem igazán lett volna értelme fényképezni. Sétámat az útikönyv javaslatára egy ódon macskaköves utcában a Domgasse-ban kezdtem, ahol az a ház áll, melyben Mozart a „Figaro házassága” komponálása alatt lakott. A Bäckerstrasse-n át a Dr.-Ignaz-Seipel-Platz-ra érkeztem, melynek egyik oldalán a barokk stílusú Jesuitenkirche vagy más néven egyetemi templom (gyönyörű a mennyezetfestmény), másikon pedig az Osztrák Tudományos Akadémia szép épülete áll.


 



Az innen nyíló Schönlaterngasse-ban álló egyik házon egy ábra emlékeztet a baziliszkuszról szóló mondára, mely szerint a lény egykoron a ház udvarában tanyázott és tartotta rettegésben a lakókat. Mellette egy átjáró vezet a Heiligenkreuzer Hof-ba, mely egy kolostor csendes, hangulatos udvara. A szemközti átjáróból pár lépés után Bécs legrégebbi étterméhez érkeztem (Griechenbeisl), nem messze mellette található a zsinagóga.
Utamat folytatva egy időre magam mögött hagytam a csendes, hangulatos kis utcákat és a Schwedenplatz közelében lyukadtam ki az ún. Bermuda háromszögnél, mely egy pörgős kocsmanegyed. Itt számtalan lehetőség kínálkozott egy késői ebédre, ezért egy kávézó teraszán jóllaktam egy adag igazi Wiener Schnitzel-lel.
Néhány perces gyaloglás és a nyüzsgés hátrahagyása után Bécs legrégibb templomát, a román kori Ruprechtskirchét kerestem fel.


 



Innen a Judengasse-n keresztül a Hoher Markt-ra jutottam, ahol a híres Anker-óra található és a legenda szerint itt halt meg Marcus Aurelius római császár is. (A tér alatt találták meg az egykori római légiós tábor, Vindobona alapjait.) 


 



A térről nyíló egyik utcában található a gótikus stílusú, keskeny Maria am Gestade templom, mely egykor közvetlenül a régi Duna-ág meredek partján ált, innen a neve is: a part menti Máriának szentelt templom. Kis sétával a Judenplatz-ra érkeztem, ahol Lessing szobra és egy Holokauszt-emlékmű áll, valamint gyönyörű házak övezik.


 



Nem messze innen található az ún. Hof, melyet szép homlokzatú épületek szegélyeznek és itt található a Kirche am Hof is, ahonnan II. Ferenc kihirdette a Szent Német-Római Birodalom feloszlatását. Ezután a gyönyörű mennyezetfestményekkel díszített Schottenkirchét csodáltam meg.


 



 



A fenti sétát az útikönyv javasolta, részletesen leírva és térképpel illusztrálva az utat. Sajnálatos módon a gyakorlatban sok minden nem ott és nem úgy volt megtalálható, ahogy a könyv írta. Biztos én is hibáztam, de nem ennyit… (Arról nem is beszélve, hogy férjem unszolására természetesen volt nálam gyalogos GPS.)
Némi pihentető villamosozás után a Maria Theresien Platz-ra érkeztem, ahol a Naturhistoriches és a Kunsthistorisches Museum épületei csodálhatók meg, középen Mária Terézia monumentális szobrával. Az uralkodónő tekintetének irányába elindulva a Burgtor alatt elhaladva, a Heldenplatz-on keresztül egyenes út vezet a Hofburgba és onnan a Michaeler Platz-ra, ahol római kori maradványok tekinthetők meg, továbbá itt található a Sankt Michaeler templom is. Az Augustinerstrasse-ra fordulva, a Lovasiskola mellett elhaladva a Josefsplatz-ra érkeztem, itt található a Nemzeti Könyvtár és az Augustinerkirche főbejárata, mely a császári udvar plébániatemploma volt, itt házasodtak a Habsburgok (pl. Sisi és Ferenc József, Mária Lujza és Napóleon). Nem messze innen az Albertina palota (benne található a világ legnagyobb grafikai gyűjteménye) és a Hotel Sacher áll, innen nem messze megcsodálható továbbá a Kapuzinerkirche, vagyis a kapucinusok temploma.


 




Ezután a szép és hosszú séta után még mindig maradt bennem némi lelkesedés, ezért felszálltam egy villamosra és innentől már ülve csodáltam tovább a várost. Így jutottam el pl. az Urániához, melynek közelében számos érdekes és szép épület áll (néhány megállóra innen van pl. a Hundertwasser-Haus.)


 



Ezek után busszal Kahlenberg felé indultam, ám útközben leszálltam és tettem egy végső, levezető sétát Grinzig városrészben. Grinzig „város a városban”, igazán kellemes vidék, mely a borairól híres. A szép és tartalmas séta után jól esett Unterkirchbach csendje és nyugalma.
Utolsó, csütörtöki napomat a már említett időjárás-előrejelzés miatt pihenéssel és kahlenbergi laza sétával töltöttem, utólag sajnálom, hogy nem látogattam meg a híres Mariahilfer Strasse-t és a Belvedere palotát.
Bécs kellemes, élhető város, nyüzsgő és nyugalmas foltokkal, kiszámítható és pontos tömegközlekedéssel. Örülök, hogy arra vitt az utam, remélem, adódik még hasonló lehetőség máskor is.
Paulini Ildikó


Paulini Ildikó írásai az Útikalauzban >>   











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Paulini Ildikó: Impressziók a tavaszi Bécsről – Ausztria – 2011" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár