Tajti Miklós: Egy hét Erdély szívében – 2006


Tajti Miklós: Egy hét Erdély szívében – Románia – 2006



Egy székelyföldi utazás története sok háttérinformációval a felkeresett helyekről

Útvonal: Székesfehérvár – M”7″- M”0″ – M”5″ – Üllő – Szolnok – Püspökladány – Ártánd (határ) – Nagyvárad (Oradea) – Kolozsvár (Cluj-Napoca) – Marosludas (Ludus) – Marosvásárhely (Targu Mures) – Segesvár (Sighisoara) -Székelyudvarhely (Oderchein Secuies) – Zetelaka (Zeta)


Emlékszem még azokra az évekre, amikor a nyár beköszöntével, pont úgy, mint sokan mások, mi is az “útirányt” a “magyar tenger” felé vettük. Azonban egy pár év elteltével szárnyainkat bontogatva először az Adriát Horvátországban, majd rá két évre Görögországot csodálhattuk meg az Égei-tenger partvidékén. Idén viszont hosszas tanácskozások után nyári úti célunknak Erdélyt választottuk meg azon belül is a híres Székelyföldet és annak környékét. Szállásunkat egyik ismerősünk ajánlotta Székelyföld szívében egy festői szépségű faluban a Hargita-hegy lábánál Zetelakán, mely fekvése miatt is jó kiindulópontnak látszott Erdély megismerésének. Utazásunk időpontját augusztus 6-ra terveztük, és előreláthatóan egy hetet kívántunk eltölteni a vidéken.
Mivel még nem jártunk Erdélyben, így egy kicsit tartottunk az úttól, azonban köszönhetően a megfelelő tervezésnek, nyaralásunk mindvégig zökkenőmentesen telt el.


1. nap


Székesfehérvárról hajnali 5-kor indultunk, és a már fenn említetett úton, robogtunk tovább. Mind az autópályákon, mind az azt követő utunk Püspökladányig kiváló minőségű volt, dugóba sem keveredtünk, így a tervezettnél jóval korábban sikerült megérkeznünk Szolnokra, az első pihenőnk színhelyére. Itt egy rövid pihenő után már indultunk is a határ felé, ahová a megérkezésünket kb. 9-re tettük. Ez nagyon hamar megtörni látszott, miután a Püspökladányt követő útszakaszon a folyamatos útépítkezések miatt araszolva tudtunk haladni, melynek következtében jelentős időveszteségre sikerült szert tennünk. Ezt tovább tetézte az a sor, ami időközben kialakult a határ román oldalán. Innen nem kevesebb, mint 1, 5 óra “késéssel” indulhattunk tovább immáron idegen földön. Ezt viszont még megelőzte egy matricavásárlás, amihez egy pár kilométerrrel a határ után lehet hozzájutni a Lukoil nevű benzinkútnál. Egyébként egy 7 napos matrica ára 2€-ba vagy 7 Lei- bekerült. Időközben pénzt is tudtunk váltani egy kis bódéban, melyből nagyon sokat találhatunk átkelésünk után.
Utunk további része a szebbnél szebb – már fenn említett – történelmi városokban folytatódott, melyekben igen jónak mondható a kitáblázottság. Ha viszont mégis eltévedve éreznénk magunkat nyugodttan, kérdezősködjünk a helyiektől, akik (nekünk is) készséggel álltak rendelkezésünkre, legtöbbször magyar nyelven. Az út lenyűgöző volt mindvégig. Az ember az egyik pillanatban a szerpentinen halad felhők között, mintha repülne, míg a következő pillanatban egy az Alföldre hasonlító tájon halad. Szálláshelyünkre helyi idő szerint fél hétre értünk, ami román viszonylatban egy órával többet jelent.


2.nap (Zetelaka – Székelyudvarhely – Zeteváraljai víztározó)


Székelyudvarhely: Maga a város, vagy ahogy nevezni is szokták “a nagy magyar város” a Nagy- Kükűllő felső mentén található. Nevezetes református templomáról, vármegyeházáról, a híres református gimnáziumáról, ahol nem más, mint egyik kiemelkedő írónk, Tamási Áron is tanult. Emellett még említést érdemel a Budavár, melyet az évek folyamán többször le is romboltak, újjáépítettek, majd manapság áll a maga 625 m-el, de még meg kell, hogy említsem a Székely-támadt várt is, ahol korábban II. Ulászló is tartózkodott majd később János Zsigmond által kibővítették.


A tegnapi fárasztó utunk után, másnapunk ugyan kilométerben szegényen, de mind programokban, mind élményekben igen gazdagon telt el. A délelőtt folyamán a nem messze fekvő, mindössze 11 km-re található Székelyudvarhelyre látogattunk el. A városba érve a centrum táblákat kell követnünk mind addig, amíg el nem érjük a főtéren álló templomot. Parkolót találni elég könnyű, ráadásul ingyenesek is.
Miután leparkoltunk elindultunk felfedezni a város nevezetességeit, melyeket már céltudatosan kerestünk az előző felkészülések alapján. Ha viszont ezt elhalasztottuk volna, még mindig van lehetőségünk annak megismeréséhez helyi idegenvezetők segítségével 2€/fő ellenében min. 4 ember esetén egy 60 perces gyalogos városnézés során.
Egyébként a szolgáltatást egy a tér bal oldalán lévő utazási irodában vehetjük igénybe. Nem messze az irodától szükség esetén pénzváltót is találhatunk, ami mint kiderült a legjobb árfolyamokkal dolgozó bank is egyben a környéken. Időközben a nevezetességek megismerése után volt időnk megkóstolni a fagyijukat, illetve kürtöskalácsukat, mely már a székelyek nemzeti ételének számít.
Volt szerencsénk ellátogattunk egy pár ajándékboltba is, pontosabban szerencsétlenségünkre, hiszen előbb-utóbb rádöbbentünk arra, hogy az árak már rég a magyar pénztárcához vannak szabva. Dél körül visszaindultunk szállásunkra, ahonnan nem sokkal később megint csak útra keltünk a szintén nem messze lévő egy környékbeli látványosság megismerésére a helyi víztározóhoz, de immár az ellenkező irányba. Az út mindvégig egyenes volt, és habár egy kicsivel hosszabb volt, mint Udvarhelyre, de ugyanakkor jobb is. A délután hátralévő részét a parton töltöttük el kellemesen, mind addig, amíg haza nem mosott minket az eső.


3. nap (Zetelaka – Székelyudvarhely – Farkaslaka – Korond – Parajd – Szováta)


Korond a több száz évre visszanyúló fazekasságáról ismert, amely a mai napig is világszerte híres különböző kézműves dolgairól. Maga a fazekasság kezdete a 19. sz. tehető, amikor is még az edényeket, tálakat máztalanul készítették el, majd ugyanennek az évszázadnak a második felében rátértek a mázas edények készítésére. Elkészítésük során a az edényeket, tálakat, tányérokat égetőkatlanba rakják meghatározott sorrendbe, majd 10-12 órán keresztül hagyták égni, utána pedig 1 napig hűlni. Abban az esetben, ha mázoltak az eszközök, újra égették a korábban leírtak szerint. Érdekesség a faluban az 1978. óta megrendezésre kerülő ácssori vásár is.

Parajdot a só hazájának, illetve központjának is nevezik. Maga a sóbányászat a római-időkre nyúlik vissza, amikor is már javában tartott a só kitermelése, mely később folytatódott és 1526-ig szabadon fel is használhatták az emberek mind a segesvári országgyűlésig, amikor is rendeleteket hoztak a kitermeléssel, illetve árusításával egyaránt. Egyébként magában a bányában a mai napig folyik a munka. A kitermelés helyen úgynevezett csarnokok jönnek létre, melyből egyet az érdeklődök számára is látogathatóvá tettek. Levegője tiszta, száraz így légúti megbetegedésekre különösen ajánlják. Érdekesség, hogy a bányához nem régiben egy sós vizű strandot is csatoltak.









a Medve-tó

Sovata (Medve-tó) Maga a gyógyfürdő része a városnak 1875. május 27-én alakult, amikor is a kaszáló beszakadt, és a környező patakok feltöltötték. A tavak vizének hőmérséklete évről-évre csökkent, az állandó hideg esőzések miatt. Sótartalma a tó mélységével növekszik. Átlagos sótartalma 220-300g/l (hozzáteszem a tengervíz 34g/l) ezáltal igen nehéz elsüllyedni. Több tóból épül fel, mint pl. Mogyorósi, Zöld, Veres, Fekete, de mégis mindközül a legnagyobb a méltán híres Medve-tó, mely nevét alakjáról kapta. A magas sótartalom mellett egyedisége a tónak a heliotermikus jelensége, mely egyedülálló a világon.


Harmadnap a szokásosnál korábban keltünk és csakhamar útnak is eredtünk az aznapi programjaink megismeréséhez. Első állomásunk Farkaslakára vezetett, azon belül is a leghíresebb erdélyi író Tamási Áron szülőházába. Habár a falu szélétől a ház elég messze található, érdemes gyalog nekivágnunk az ottani útviszonyok miatt. Még annyit, hogy a faluba a megfelelő kitáblázottság miatt egyszerűen el lehet jutni a szülőházba. A házba a belépő a következőképpen alakul: 2 Lei/felnőtt, 1Lei/gyerek. Utunk következő állomása Korond volt, ahol sikerült eltöltenünk a délelőtt hátralévő részét.
Autónkhoz dél körül értünk vissza egy pár ajándékkal kezünkben, majd tovább robogtunk Parajdra a sóbányába. Korondról röviden annyit, hogy az átvezető út mindkét oldalán számtalan árus kínálja portékáját. Az árubőséges, az árak változatosak, pont úgy, mint a minőség is, amire érdemes odafigyelnünk.
Parajdra érkezésünkkor sikerült elég jó helyen parkolóra bukkannunk, közel egy buszmegállóhoz. Egy gyors informálódás után sikerült megtudnunk, hogy a bányába a helyi buszokkal lehet lejutni, melyek 15-20 percenként indulnak a nem messze lévő jegypénztár mellől. Egyébként már maga az utazás is nagy élménynek számított, ami mindössze csak 10-15 perc volt, mégis felért egy időutazással, gondolok itt most a buszokra, amiken nemhogy elektromos ajtó, még világítás sem volt. Egyébként a jegyárak a következőképpen alakultak, felnőtt: 12 Lei/fő, gyerek 6 Lei/fő.
A barlang mindenképpen csodálatos élményt nyújtott az egész családnak. Megtalálható volt a “homokozó” mondanom sem kell sóval feltöltve, egy só templom, kiállítások a hely történetéből, bányászati eszközökből és még számtalan szórakozási lehetőség. Mint kiderült, időközben az eső is eleredt, így a bányából kiérve a töménytelen mennyiségben fogadott minket, mellyel napunk utolsó programja is “úszni” látszott, jelen esetben a fürdéssel egybekötött Medve-tó látogatása lett volna.


Mégis úgy döntöttünk, hogyha nem is fürdünk, de legalább megnézzük a tavat. Azonban a tóhoz érve kiderült, hogy annak megnézéséhez egy pár száz méter gyaloglás szükségeltetik. Így is tettünk, azonban engedve a csábításnak mégis megmártóztunk az extra sós vízben. Nem sokkal később hazaindultunk kicsit vizesen, kicsit fáradtan de ma is élményekben gazdagon. Az út mindvégig igen szép tájakon haladt és elég jó minőségű is volt kisebb útfelújításokba azonban bele lehet futni, de egy pár perces várakozás után már tovább is haladhatunk


4. nap (Zetelaka – Fenyéd – Csíkszereda – Gyergyószentmiklós – Gyilkos-tó – Békás-szoros)









a Békás-szoros

A Gyilkos-tó Erdély egyik legkülönlegesebb tava, melynek egyediségét a keletkezésekor a víz alá került fenyőerdő adja. A még mai napig kiálló törzseket “kopjákat” – a hagyomány szerint – úgy vélik, hogy mindegyik fa egy-egy kopja azoknak a juhoknak, akiket a tó keletkezése során elnyelt az ár és a fenyők megölték.
Magáról a tó keletkezéséről is több elképzelés van. Egyesek szerint egy földrengés, míg mások szerint a Békás-patak elgátolása során jött létre, melyet a hegyről leváló törmelékek okoztak. Egyébként mind a tó, mind pedig a
Békás-szoros a Világörökség részét képezik 1996-óta. Utóbbit a korábban már említett Békás-patak alakított ki, a jelenleg 5 km hosszú és 200-300m magas természeti csodát. Amúgy a képződmény három fő részből épül fel, mégpedig: a Pokol kapu, a Pokol-tornác a Pokol torka illetve a méltán híres Oltárkőből.


Negyedik napunk reggelén tovább folytatódott a tegnap már elkezdődött rossz időjárás, melynek következtében kétségek közé esetek tervezett úti céljaink, miszerint a Gyilkos-tót és annak környékét fedeztük volna fel.
Mégis 9 óra tájban kisütni látszott a Nap így hamar útra is keltünk. A Csíkszeredáig vezető út kiváló volt, majd az idő teltével folyamatosan rosszabbodott is. Ó annyira, hogy Gyergyószentmiklósnál már tengelytörő kátyúkkal találkoztunk, ami folytatódni látszódott az elkövetkezendő útszakaszokon is. A tó előtt, mintegy 15 km-en keresztül már ismét kiváló minőségű utunk volt. A tónál parkolás terén kettő választási lehetőségünk adódik, miszerint megállhatunk (hely függvényében) az ingyenes parkolónál, vagy a tóhoz közelebb eső placcon 1 Lei értékben. A parkolást követő sétánk során megnéztük az itt is jelen lévő árusokat, kajáldákat, majd elborzadva a viszonylag drága árakon, egy pár kép készítése után indultunk is tovább, a nem messze lévő Békás-szoroshoz. A mindössze 5 km-re lévő és ugyanolyan hosszúságú “csodát” akár autóból, akár gyalogosan is megnézhetjük. Mi utóbbit választottuk, ami mint utólag kiderült jónak is bizonyult a szorosban állandó jelleggel kialakuló dugók ellen. Sétánkat végigkísérték a bódésok, melyekbe benézve eddig még sehol nem látott kézi munkákkal találkoztunk. Úgyhogy, ha venni nem is de megnézni mindenképpen érdemes azokat. Hazafelé csak a késő délutáni órákban indultunk, majd a kora este érkeztünk meg. Időközben még tartottunk egy kisebb szünetet egy korábban már kiszemelt kilátón, ahová egy kissé fárasztóbb séta után, a csúcsot elérve pazar kilátás tárt elénk.


5. nap (Zetelaka – Fenyéd – Csíkszereda – Tusnádfürdő – Bixad – Szent- Anna- tó)


A Szent-Anna tó érdekessége, hogy az krátertó, melynek ikertava a Nagy-Csomád. Egyébként maga a tó majd 1000m-es magasságban található, így még nyáron is jellemző a hűvös idő. Mélysége kb. 4 m, alakja, pedig majdnem szabályos kör. Élővilága igen szegényes, nem úgy mint a környező tájé. Mivel nincs összeköttetésben semmilyen más patakkal, így utánpótlását az állandó eső vizekből nyeri. A tótól nem messze található a Szent- Anna kápolna, ahová érdemes ellátogatni









a Szent-Anna tó

A negyedik nyaralási napunkon (ténylegesen az ötödiken), programunk folyamán a Szent-Anna tavat látogattuk meg. Az út ugyan majd 100 km-volt mégis román viszonylatban, ez időben 2-2, 5 órát teletett. A tegnap már bevált úton kezdtük meg ma is “túránkat” Csíkszereda felé. Majd itt is, mint tegnap az idő folyamán fokozatosan romlott utunk. Mindvégig a táj igen szép volt, főleg az utolsó 15-20 km, ami immár a fákkal körülvett hegyi szerpentinen folytatódott. A tóhoz érve egy igen kedves, ugyanakkor igen nagy akcentussal beszélő ember fogadott minket, aki egy rövid tájékoztatójában elmondta, hogy parkolás terén több lehetőség adódik (pontosabban 2), melyek alapján a kocsit hagyhatjuk ott helyben is 5 Lei ellenében, vagy az út végén, lévő placcon is mintegy 10 Lei ellenében. Mi utóbbit választottuk, és véleményem szerint érdemesebb is. A gyors parkolást, egy pár perces séta követte majd a megfelelő hely kiválasztása után már ebédeltünk is, hiszen időnk dél körül járt. Az ebédünk után délutánunkat sétával, pihenéssel töltöttük el. Emellett egyébként számos lehetőség kínálkozik a parton eme programunk eltöltéséhez: csónakázhatunk a mintegy 7 m-es vízben, vagy akár fürödhetünk is abban, ha elég merészek vagyunk ahhoz, hogy megmártózzunk a 20 fok körüli hőmérsékletben. Ma is pont úgy, mint tegnap kirándulásunkat késő délután zártuk, majd egy gyors bazársor látogatás után utunkat hazafelé vettük.


6. nap (Zetelaka – Székelyudvarhely – Szejk)









Szejkefürdő

Már pénteket írtunk, amikor is időnk, mindeddiginél rosszabbra fordult. Napunkat végigkísérte az eső, így a délelőtt a tv előtt töltöttük. Előzetes tanácskozások után az idő javulása esetén programként Székelyudvarhelyt és az attól nem messze lévő szejkefürdői Orbán Balázs emlékmű megtekintését javasoltuk. Mindez megtörni látszott, miután a dél beköszöntével esőnk is mintha csendesebbnek tűnt volna. Azonban nem sokkal elindulásunk után Udvarhelyt elérve ismét esőben volt részünk. Először az “irányt” Szejk felé vettük, ahová Korond irányába kell haladnunk mindaddig, amíg el nem érjük a sejki vendéglőt az út bal oldalán, ahol leparkolva egy rövid séta után érhetjük el az emlékművet. A hely egyébként igen szép és érdemes megnéznünk, főleg jó idő esetén. A városba visszaérve miután leparkoltunk a szokásos helyen, elindultunk az eddig elmaradt ajándékokat megvásárolni, illetve Székelyföldi kirándulásunk utolsó kürtöskalácsának elfogyasztására. Nem véletlenül
Írtam, hiszen a nap folyamán már többször folyt a tanakodás azon, hogy érdemes lenne-e megrövidítenünk nyaralásunkat egy nappal a rossz idő miatt. Végül is megszavaztuk eme lehetőséget, szóval az este folyamán elköszöntünk a háziaktól, kifizettük a szállásunkat és összepakoltuk dolgainkat majd korán ágyba is kerültünk.


7. nap


A reggeli korai kelésünket egy még gyorsabb reggeli követte, és annak csomagolása, majd helyi idő szerint 7 órakor sikerült megindulnunk is. A határig vezető úton kétszer tartottunk pihenőt folyóügyeink elintézése és a csomagolt ebédünk elfogyasztása végett. Egyébként az út folyamán sehol sem történtek kisebb-nagyobb fennakadások. Mégis sikerült eltévednünk egy kicsit Kolozsváron és az azt követő Nagyváradon is, de hála a megfelelő útbaigazításnak immár a megfelelő utakon folytathattuk “útirányunkat”. a határon ellentétben idefele, viszonylag gyorsan sikerült átkelnünk, majd tovább robognunk a magyar utakon dugókban és kátyúzás alatt álló utakon. A határt követő 15-20 km-t ismét csak egy óra alatt tudtuk leküzdeni, de mégis a legnagyobb csalódást az a dugó okozta az M “0”-on mellyen mintegy 1, 5 óra alatt tudtunk átvergődni. Az idő négy óra körül járt és időközben az eső is eleredt, bebizonyítva azt, hogy érdemes volt elindulnunk. Még a határ után nem sokkal vásároltunk egy autópálya matricát egy rövid szünettel egybekötve, majd indultunk a korábban már említett dugó felé. Érkezésünket kora estére tettük, mely be is vált annak ellenére, hogy mennyi időt pazaroltunk el a már meglévő “akadályok” miatt.


Ahogy már a bevezetőben említettem, egy kicsit tartottunk ettől az úttól, de így utólag elmondhatom, hogy összességében idén is sikerült egy felejthetetlen, élményekben gazdag nyaralást zárnunk remélhetőleg nem utoljára. Az utazást megelőző időszakban elég sokat böngésztük az oldalakat az ország tudnivalóiról, és emellett volt rá lehetőségünk olyan emberekkel is beszélgetnünk, akik már jártak-e gyönyörű vidéken, azonban zömében kevésbé jó hírekkel tudtak szolgálni, legyen szó olvasmányról vagy beszélgetésről. Az utakat sokszor rossz minőségűnek, helyenként járhatatlannak mondták el, a rendőröket mumusként jellemezve, pont úgy, mint a helyieket. Mégis kellemes csalódás volt számomra, hiszen véleményem szerint az utak járhatóak voltak mindvégig, és hozzáteszem nem egyszer jobb minőségűek is, mint nálunk. Na meg persze a rendőrök, akik igen kedvesen lehetőség szerint segítettek minket egy-egy, útbaigazítás során, pont úgy, mint a székely emberek, akik, ahol tudnak segítettek. Az árakról még annyit, hogy egyes élelmiszer (mint pl. az édesség, tej) illetve ruha drágábbak, mint nálunk, ugyanakkor, ha nem is sokkal de olcsóbb a benzin. Egy szó, mint száz mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet csodálatos épületeivel, régmúlt történelmével és festői környezetével, mindez fűszerezve a helyi emberek kedvességével, vendégszeretetével egyaránt.


Tajti Miklós

Légy te az első hozzászóló a(z) "Tajti Miklós: Egy hét Erdély szívében – 2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár