Albert Eszter: Beneluxia + egy kis Frankföld – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország – 2011



Albert Eszter: Beneluxia + egy kis Frankföld – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország – 2011



Könnyed hangvételű beszámoló egy 15 napos kirándulásról, tömör fogalmazással, egyértelmű véleményekkel több mint kéttucatnyi ismert turistacélpontról – szép fotókkal illusztrálva


Nürnberg, Dinkelsbühl, Rothenburg, Luxembourg, Vianden, Clervaux, Brüsszel, Leuven, Antwerpen, Gent, Brugge, Kortrijk, Ypres, Oostende, Kinderdijk, Amszterdam, Leiden, Delft, Gouda, Giethoorn, Apeldorn, Aschaffenburg, Mespelbrunn, Wertheim, Miltenberg, Würzburg


Az idei évben Németalföldet céloztuk meg, mivel már régóta szimpatizáltam ezzel az úticéllal, annak ellenére, hogy igazából nem sok mindent tudtam róla.  Az átlagembernek a belga szó hallatán az EU meg esetleg a csoki ugrik be, a Hollandiáról a tulipán és a coffee shopok, Luxemburgot általában keveri Lichtensteinnel, és a frankról egyből a CHF-re asszociál.  Természetesen ennél sokkal több van bennük…


Hogy pontosan mit/mikor/hol/hogyan/mennyiért, azt utazási irodák prospektusaiból, különböző magyar és külföldi internetes oldalakról és fórumokról (kiemelném a wikitravelt) szedtük, kiegészítve a jó öreg Panoráma útikönyvvel és pár frissebb kiadású társával.
Elég sokszor átírtuk az útvonalat, mire minden a helyére került…


 


Albert Eszter: Beneluxia + egy kis Frankföld – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország – 2011 nagyobb térképen >> (Az út befejező részét a térkép külön ablakba való behívása után, lapozással lehet megnézni)

A szállást – korábbi szokásainknak megfelelően – kempingekben kívántuk megoldani, tekintettel azonban a térség csapadékos időjárására, lehetőség szerint igyekeztünk a sátrazás mellett/helyett valamilyen alternatívát találni (bungalow, hütte, hiker cabin, nevezdaminekakarod, esetleg olcsóbb szoba, stb). Többnyire sikerült is előre foglalni, ahol pedig már nem volt szabad hely, vagy sátrazáson kívüli lehetőség, kockáztattunk és bizakodtunk a jó szerencsében és a jó időben.


1. nap: Nagykanizsa – Nürnberg
Sopronnál mentünk ki a határon, kb. 8-9 órás út és 800 km után, a koradélutáni órákban már meg is érkeztünk Nürnbergbe.
A nyitvatartási időre való tekintettel egyből a Reichsparteitagsgelände nevű múzeummal kezdtük. Nürnbergben építette fel Hitler az 1930-as évek elején 11 km2-en elhelyezkedő kis birodalmi komplexumát, ahol anno kb. havonta tartották öntömjénező, majális-jellegű nácifesztiváljaikat. Hál’ Isten nem szabadtéri a kiállítás, és azon kívül, hogy bemutatja az NSDAP történetét a kezdetektől egészen a nürnbergi perig – mindent, amit tanultunk történelemből -, sok újdonságot tudhatunk meg az életről az akkori Németországban, olvasgathatunk korabeli plakátokat, dokumentumokat. Nagyon érdekes, látványos, interaktív kiállítás – sajnos, csak kb. 2 órát tölthettünk itt.


 



Reichsparteitagsgelande


Utána végigrohantunk a belvároson – mert épp elállt az eső és féltünk, hogy megint elered. Az óváros először nem tűnik nagy számnak, sok a ronda, mai épület, de a vár környékén már rendesen újjáépítették a várost – itt is a semmiből, mert a háborúban a szövetségesek porig bombázták, az ipari és stratégiai szerepe mellett puszta jóindulatból is, mivel ez a város a III. Birodalom szimbóluma is volt.
A közepén kis folyó folyik, pár szigetet ölel körül, amin néha átível egy-egy öregek otthona vagy kollégium. Ez nagyon eredeti meg jól is néz ki. A vár is egész korrekt, bár csak kívülről volt hozzá szerencsénk. A várfal is szépen megvan tornyokkal, kapukkal, de nem értünk rá végigsétálgatni, mert az idő nem csak, hogy esőre állt, hanem még elég későre is járt.


Ennek ellenére nagyjából talán minden lényeges látványosságot láttunk (Nassaui-ház, Dürer-ház, városháza, Szt.Lőrinc-templom, stb.), mondjuk egy fél napot nem ártott volna rászánni. 10/8 pont


A szomszédos település,  Zirndorf kempingjében  sátraztunk. 22 EUR/3fő/éj.
10/6 pont


2. nap: Dinkelsbühl – Rothenburg – Luxembourg


Dinkelsbühl – gyönyörű, teljesen épen megmaradt a középkorból várfalastul, tornyostul, gótikástul mindenestül. Annyi japán turista jár ide, hogy a német és az angol után a 3. nyelv, amin kiírnak dolgokat, az a japán. Ismét bebizonyosodott az a természettudományos tény, hogy ahol kis ferdeszemű csoportokat találunk, ott biztos világszínvonalú a látnivaló. Tízes skálán 11 pont.


 



 



A Wörnitz-kapu mellett találtunk ingyenes parkolót. Onnan egyenesen, ahogy bementünk, belefutottunk egy tourinformba és kértünk térképet, ami alapján bebarangoltuk a várost A-tól Z-ig. Ha a Parkwächterhäuschennél kimentek a tóhoz, az egészet látjátok kívülről. Tényleg igaz, hogy talán ez a leggyönyörűbb pontja a városnak.


 



Ebben a késő középkorból itt felejtett városkában az évszázados épületeket is teljesen mai, hétköznapi célokra hasznosítják, pl. a karmelita kolostorban valami zeneművészeti középiskola működik, és metál zene szólt egy tanteremből =); a régi magtár épületében pedig ifjúsági szálló van, de egyáltalán nem lelakott ennek ellenére sem.


 



 



A régió édessége a Schneeball, ami leginkább a mi csörögefánkunkra hasonlít. Az eredeti sima porcukros, de mostanában már mindenféle csokival és olajos magvakkal is bevonják – mi a tejcsokis-mandulásat kóstoltuk meg.


Rothenburg is meseszép, ellenben azt javaslom, hogy Dinkelsbühl előtt látogassátok meg, mert ha úgy csináljátok, mint mi, kicsit csalódást okoz. Szomszédja ugyanis túl magasra teszi a mércét. Nem mintha nem lenne maga is csodálatos, de csak 10/10 pont.


A Galgengassénál lévő kapunál jöttünk be és csak az maradt ki, ami nagyon perifériának vagy nagyon unalmasnak tűnt.


A nem létező vár létező kertje kellemes, meg az ezt a főtérrel összekötő Herrngasse is. Ott található a karácsonymúzeum és annak a boltja. Ugyan csak a bolt részébe mentünk be, de az is olyan, mint egy giccses, amerikai karácsonyi mese. (Az árai is ilyen utópisztikusak. )
A főtéren 11-15 óráig (és esténként is valamikor) minden egészkor órajáték van, ami azt ábrázolja, hogy a polgármester iszik. Arra emlékeznek meg ezzel, mikor a hős, protestáns polgármester húzóra megivott közel 4 liter bort, ezzel megmentve városát a csúnya katolikusoktól. Szerintem ez tök aranyos legenda.
A Plönlein pedig állítólag a középkori Németország legszebb tere. Hát, mi először úgy átsétáltuk rajta, hogy észre se vettük, hogy ez egy tér… Másodszorra megnézve tényleg nagyon szép.
Egy rossz szót nem akarok szólni Rothenburgra, tényleg, jó hely, csak valami hiányzik belőle. De bűn kihagyni vagy nem szánni 2-3 órát rá is, mint a nagytestvérére.


 



 



 



Estefelé átértünk Luxemburgba, ahol megjelentek a sovány tehenek és a lovak. Ezen még nagyon csodálkoztunk, de ezt látni a belgáknál és a hollandoknál is: minden talpalatnyi terület bevetnek, vagy tehenek meg birkák legeltetnek rajta. Néha kecskék – a változatosság kedvéért.
A főváros, Luxembourg mellett a Kochenscheuer Campingben éjszakáztunk, mindössze   17 euróért. Nagyon olcsó és igényes kemping, előtte áll meg a busz, ami gyakran jár és bevisz a központba, szóval 10/10 pont.


3. nap: Luxembourg – Vianden – Clervaux – Brüsszel


A recepción kapott térkép alapján először kicsit kétségbe voltam esve, hogy hogyan tudjuk kipipálni úgy, hogy koradélután tovább tudjunk indulni. Mikor odaértünk, rájöttünk: ez egy mini-főváros, mini-palotával és mini-parlamenttel, ahogy egy mini-államban illik. Pl. minden kétsávos út már avenue vagy boulevard.


A 18-as buszról a Hamiliusnál (Gare d’ Autobus) szálltunk le és mentünk ez jó nagy kört.
Henri herceg palotájában csak júl. 15-től volt látogatás. Ezt azoktól a diákoktól tudjuk, akik a forgalmasabb helyeken mozgó tourinformként működnek.


Nagyon odavannak az erőd maradványaitól meg a kazamatáktól, de szerintem nem nagy szám és nem is túl ép. Főleg a szakadék mentén szép a város, meg alulnézetből, mivel a fekvése az, ami különleges, a belső részek annyira nem. 10/8 pont


 



 



 



A kényelmesebb és élelmesebb turistáknak van lift a szintek között – ha megtalálják. (A Place de la Constitution-on érdemes keresni…=


Érdekes volt, hogy mivel a luxemburgi mellett a német és a francia is hivatalos nyelv, mindenhol mindent mindenhogy (!) kiírnak. A luxemburgi amúgy hangzásra egy ronda német tájszólásra hasonlít, kinézetre pedig a francia és a holland keverékére.
A boltokban kb. annyi az élelmiszer, mint nálunk, van, hogy olcsóbb, ahogy pl. a benzin is olcsóbb – megérné átjárni oda tankolni =)
Ja, és minden háztető fekete, ettől a magyar szemnek először kicsit szokatlan a városok képe.


 



Az ütemterv szerint sikerült is továbbindulnunk. Ugyan az autópálya nem fizetős itt se, sokat mentünk sokadrendű közutakon (bár ebben az országban lehet, hogy főútnak számítanak…), a kis falvak és a nagy, zöld mezők között.


Viandenben álltunk meg először. Ez egy gyönyörű, kis falu (10/11 pont), az Our folyócska szeli ketté, fölötte XV. századbeli várral.


 



Victor Hugo sokat szállt itt meg, írt is róla, aminek most a helybeliek nagyon örülnek és próbálnak hasznot húzni belőle.  Egy gyors autós városnézéssel (jó pár fotószünettel a várakozni tilosban…) abszolváltuk. Időzhettünk volna még, de így is láttuk azt, ami miatt méltán híres, és igyekezni kellett Brüsszelbe.


Közben azért még megnéztük az Ardennek középpontjában lévő Clervaux-t is. Fél euróért parkoltunk a vár alatt, ahol kiállítottak egy amcsi tankot, a várban működik egy háborús, bolhapiacszerű meg egy szokványos múzeum. Mindegyikbe csak benéztünk. A bencés Szent Mór-apátságot kívül-belül megcsodáltuk – a város többi részét inkább autóból -, és folytattuk utunkat. Annyira nem egy mit tudom én mi, 10/7 pont.


 



Észrevétlenül átértünk Belgiumba. Aztán a híres autópályájukra is – na, ezt már észrevettük =)
Kb. este 9-re megérkeztünk Brüsszelbe. Azt írták, a kempingünk (Ciel Ouvert) a városban lesz, nem messze EU-s negyedtől, a Chausse de Wavre 205. alatt. Ez tényleg szó szerint a városban volt, el se akartuk hinni a GPS-nek, hogy „érkezés a célhoz”, mert semmi kempingre utaló jelet nem láttunk, csak egy templomot. Na, ott kellett bemenni egy kissé lepusztult családi ház kertjébe, ami tele volt sátorral. Kicsit aggódtunk is, hogy nem lesz hely, de még utánunk is érkeztek. Az lehetett a kemping mottója, hogy „Sok jó ember kis helyen is sok jó ember”, sok a fiatal és tiszta fesztiválhangulat uralkodott.
A recepciós kislány ennek ellenére szinte egy szót se tudott angolul, csak franciául. Annyira nem volt szép, ellenben olcsó (mármint a szállás, természetesen =, hangulatos és nagyon jó a fekvése: kb. 20 perc gyalog a királyi palota vagy a Namur kapu. Két éjszaka hármunknak kb. 72 EUR.    10/7 pont


 



A királyi palota


Az külön pikantériája a helynek, hogy mindez az afrikai negyed kellős közepén található. Vannak elvétve gyanús elemek, de nem vészes. Kb. az egész utcát feketék lakják, tisztára, mint a filmekben. Esténként a templomunkban mise van, és özönlik a sok, tradicionális ünneplő ruhába öltözött kis néger =)


Plusz pont, hogy kb. 10 percnyire a kempingtől található a Beer Mania nevezetű bolt, ahol minden elképzelhető és elképzelhetetlen belga sört meg lehet venni vagy kóstolni. A tulaj kedves és türelmesen hagyja, hogy a sok sörszerető turista végignézegesse a több száz különböző sört és pózoljon is velük. Átlagosan 2.50 EUR egy üveg. Párat vettünk (túl keveset…), és megígértük, hogy reklámozzuk a boltot Magyarországon. Úgyhogy, most tartom a szavam.


4. nap: Brüsszel


Brüsszelt szidni menő. Főleg azért, mert a neve teljesen összekapcsolódott már az egész Európai Unióval mindenestül, ami ugye öl, butít és nyomorba dönt. Ezért a közvélemény szerint Brüsszel is csúnya, koszos, nincs benne semmi és menj inkább Amszterdamba, ott legalább adnak füvet is… ebből az egészből csak az utolsó tagmondat a helytálló, de ez nem von le Brüsszel értékéből.


Ez a város teljesen ok. Ahogy sétáltunk, azt éreztem, hogy ez a város él és tök élhető. Szóval, ha kapnék véletlenül valami EU-s melót, szívesen töltenék itt pár hónapot. Egyszerűen látszik rajta, hogy tele van fiatallal, mindenféle nációval, akik fogékonyak a kultúrára és a művészetre. 10/9 pont


Egész nap a városban mászkáltunk, bár ha sietünk, a lényeget fél nap alatt le lehet nyomni. Turistákkal szinte csak a Manneken Pis-nél, illetve a piactér környékén találkoztunk, de ott rengeteggel. Hogy ez a szegény gyerek miért ilyen népszerű, azt nem értem, viszont a főtér, a Grand Place tökéletes.


 



A főtér


Elindultunk megkeresni a barátnőjét, a pisilő kislányt (Jeannake Pis), de nem találtuk meg, és szűk kis utcákon az összes étterem pincére le akart ültetni minket megvacsoráztatni.
A palota környékén nagy, széles terek és utcák, bár kicsit szürkék – ez lehet, hogy az idő miatt. Ugyanis folyamatosan borult volt, néha kicsit csöpögött, néha zuhogott, de mindig be lehetett menekülni egy-egy templomba. Amiknek a többsége ugyanúgy néz ki belülről (a Grand és a Petit Sablon és a Notre Dame), de ez direkt van így…
Don Quijote (szegény, sok a szélmalom errefelé…= mellett megtaláltuk Bartók Béla szobrát is.


 



A Place Royalon az Old England ház – önmagában is szép – épületében található hangszermúzeumot nagyon ajánlom mindenkinek. Annak is, aki nem szereti különösebben a múzeumokat. Sőt, annak is, aki nem szereti különösebben a hangszereket. 5 EUR (a diák 4). Adnak egy fülhallgatós audio guide-szerűséget, ami érzékeli, épp melyik vitrin előtt vagy, és az a hangszer szólal meg. Kb. 4 emeleten a világ minden tájáról származó tradicionális hangszerek, a középkortól napjainkig, a dorombtól a szintetizátorokig.


Az Atomiumon nem tudom, mit esznek annyira. Mert szépnek nem szép és nagyjából a világ végén van, viszont legalább drága, ha föl akarsz menni és megnézni Brüsszelt madártávlatból. Egy jó messzi madár távlatából. Szóval ez kimaradt nekünk, csak a Palais de Justice-ről néztünk fel rá. Hál’ Isten, oda visz fel lift, nem kell mászni hozzá ezer lépcsőt.


A kajákról: gofrit mindenhol árulnak, csak minél közelebb érsz a Manneken Pishez, annál drágább és annál kisebb. Jó pénzért azt tesznek rá, amit akarsz, akár gyümölcsöt és ujjnyi vastag tejszínt, de a feltétekért külön fizetni kell… Egyszer meg lehet kóstolni, rendszert csinálni belőle kissé költséges.
A sült krumpli viszont megéri, 2-3 euró között lehet bárhol kapni tisztességes adagot egész Belgiumban. Az EU-s negyedben lévő Jourdenpleinen – ahol nincs turistadömping -, a tér közepén lévő gombában van egy nagyon jó gyorskajálda, természetesen valami húsfélét is kérhetünk a krumplihoz, de önmagában is jól lehet vele lakni. A szószt külön kell kérni, minden elképzelhető bizarr ízben létezik. Furcsamód náluk nagyon népszerű majonézzel… Ja, és zsírpapírba tekerik, kissé körülményes így cipelni és enni…
A csokik drágák, és – kövezzen meg bárki – annyira nem jók, szerintem, mint amilyen drágák. Egy euróért osztogatnak kis Manneken Piseket a szivárvány minden színében. Ezeket sok helyen fel is darabolják és lehet kóstolgatni.


 



Manneken Pis minden színben


5.nap: Leuven- Antwerpen


Jó korán elindultunk, mert úgy kezdődött már a nap, hogy késésben vagyunk. Ugyanis minden fórumon azt olvastam, hogy „hú, hát Antwerpen sokkal szebb”, viszont a híres brabant egyetemvárost, Leuvent nem tudtuk más napra beszúrni.
Úgyhogy szegény Leuvent másfél óra alatt végigrohantuk, időnként visszafutva a kocsihoz a parkolás miatt. Mert valamivel fél 8 után érkeztünk és 9-ig ingyen lehet parkolni. Ha ezt tudjuk, jövünk reggel 7-re… =)
Tényleg minden egy helyen van és rengeteg az iskola meg az egyetem. A főtere nagyon szép, csak sajnos épp átépítik. Ez amúgy egész Belgiumra jellemző volt – pont jókor jöttünk…: onnan ismerhető fel a főtér, hogy fel van túrva…


 



 



Be tudtunk menni a Begina-udvarba. Mintegy száz ház sorakozik itt – köztük macskaköves, sikátoros utcácskákkal -, többnyire diákok lakják. (A begina – a 12-13. században Németalföldön elterjedt női szerzetesrend, melynek tagjait a 14. században eretneknek nyilvánítottak, ennek köszönhetően a 20. századra teljesen el is tűntek, ma már csak a világörökség részét képező begina rendházak emlékeztetnek rájuk).


Dicséretes, hogy a középkori emlékek mellett modern szobrok is vannak, de az olyan fajtából, ami még értelmezhető egy átlagember számára is. Pl. egy hőlégballonos az egyetemi könyvtár mellett, vagy egy hatalmas tűre felszúrt légy (!).10/8 pont


 



Siettünk tovább Antwerpenbe, először megkerestük a szállásunkat, a Camping de Molent. Úgy volt, hogy foglaltunk egy hiker cabint, mivel ez a régió elég esős. A becsekkolásnál derült ki, hogy kb. dupla annyiba kerülne – közel 80 EUR -, mert külön felszámolják még a személyeket is, úgyhogy inkább sátraztunk 22-ért. A mosdó elég ronda, 6 pont.
A kemping a Schelde folyómásik partján van, ahonnan a recepciós kislány szerint gyalog   15-20 perc a város… Ám el kellett volna menni kocsival legalább a St. Annatunnel-ig, mert  – bár nagyon szép innen a túlpart az óvárossal – kiadós sétának bizonyult. 


 



Egyből feltűnhet az utazónak a folyón átívelő hidak hiánya – ugyanis a gyalogos- és a járműforgalom részére a két part közötti összeköttetést a Schelde medre alatt vájt alagutak biztosítják. Így a hidak nem akadályozzák a vízi közlekedést, lévén ez a világ egyik legnagyobb kikötője (Európában a 2.). Azért épült pl. az 570 m hosszú Szent Anna alagút is. (Ez ok. De hogy miért kell gyalog menni, azt nem értem… Nem tudom, milyen fogadtatása lenne nálunk, ha azt mondanák, hogy a Kossuth tér és a Batthyány tér között inkább közlekedjünk gyalogosan, esetleg biciklivel.) 


No, de végre átértünk, be a központba. Én többet vártam, főleg azok után, hogy akik Brüsszelt agyonfikázzák, ezt ajnározzák. Azok a barátaim is csupa jót mondtak róla, akik itt tanultak. Persze, elhiszem, hogy egészen más itt élni, főleg erasmusosként, mint egy nap alatt végigfényképezni a látványosságokat, és biztos rengeteg a lehetőség, pezsgő a kultúra és izgalmasak a mindennapok. Tehát a város nem rossz, csak olyan nagy, meg zsúfolt, és valahogy nem lopta be magát a szívembe.
A Szt. Pál-templomot leszámítva csak a Meir és a Steen vonala közti dolgokat néztük meg – ez volt a lényeg. 


 



Steen


 



Szt. Pál-templom


A főtér olyan, mint a brüsszeli, csak kopottabb. A Steen melletti tengerparti promenade is elég ronda… Van pár szép épület, a többsége templom formájú (pl. a Húsház), de ennyi. Rubens háza sajnos bezárt, mire odaértünk. (Ez is érdekes mentalitás: tulajdonképp 23 óráig világos van, idegenforgalmi csúcsszezon, turisták milliói és a múzeumok 17 órakor zárnak…)


 



Antwerpen – Piactér


Ahogy a gyémántboltok nagy része is, nem mintha potenciális vásárlók lettünk volna… De még pár kirakatban meg tudtuk nézni Antwerpen egyik fő vonzerejét. Hmm, lehet, hogy azt mondják, a gyémánt a nők legjobb barátja, de eddig még mi nem kerültünk közelebbi viszonyba egymással… A zsidó negyed ezekből áll, ha jól vettem észre, olyan tipikus „zsidóságok”, hogy étterem vagy zsinagóga, nincsenek, csak sok kipás ember.
Ott van viszont a pályaudvar, az legalább szép. 10/8 pont


6.nap: Gent


A külvárosban található kempingben foglaltattunk faházat 40 euróért – itt tényleg annyiba is került. 10/9 pont. Kicsit ugyan messze van a belvárostól, de a 38-as és a 39-es busszal be lehet jutni. Jegyet érdemes elővételben venni a recepció melletti kisboltban 1.20-ért, mert a sofőr 2-ért adja.


Gent tényleg olyan, mint amilyennek beharangozták, méltán nevezik Észak Firenzéjének. Ha a Michel-hídról nézed, olyan, mint egy képeslap. Tízes skálán 11 pont.


 



Gent – Szt.Mihály-híd


 



 pillantás a hídról


Hamar be lehet járni az óvárost, de mi ráértünk bolyongani szerteszéjjel az utcákon, mert ez volt a „pihenőnapunk” – tehát szintén egész nap mászkáltunk, de legalább nem rohamtempóban =)


Több belga városról is készítettek fiataloknak szóló térképeket, ahol a nevezetességek mellett feltüntettek jó kis boltokat, kocsmákat, kajáldákat, szórakozóhelyeket és egyéb érdekességeket. Az abszolút óvárosban szinte minden épület gyönyörű.
A Hoogportot és az Onderstraatot összekötő kis sikátor a Werregarenstraat, az ún. graffiti utca. A városban több falat is kaptak a graffitisek, ahol legálisan élhetik ki művészi és kevésbé művészi hajlamaikat a fiatalok. Mikor ott jártunk, akkor is több alkotás készült.


 



Gent – graffitik utcája)


Nagyon tetszett egész Gent hangulata. Ezeknél az utca vagy túl széles vagy túl keskeny. A sétálóutca közepén jár a villamos, és náluk még megy a Moszkva térre a 4-es =)
A Belfort toronyba 5/3.75 EUR a belépő, 19 év alatt ingyenes – ebből sajnos kicsúsztunk, de így is megérte felmászni.
A St. Baaf katedrális egyik kápolnájában egy bácsi hárfázott, szerintem gyakran csinál ilyet.
Hajókázáshoz hideg volt, de 6.50 EUR.
A Vrijdag markton a talponállóban, Jozefnél, finom a sültkrumpli.


 



Gent – Gravensteen


Meglepődtem, hogy itt is van piroslámpás negyed a Schepenvijverstraaton, a St. Anna templom mellett, és itt is állnak a lányok a kirakatban – bár nem olyan durva, mint Amszterdamban.
Errefelé sajnos már minden csak hollandul van kiírva, Brüsszelben még el lehetett boldogulni a franciával. Ellenben természetesen itt is mindenki tud franciául, de angolul úgyszintén – kortól és iskolázottságtól függetlenül -, nem csak jól, hanem angolos kiejtéssel is beszélnek.


7.nap: Kortrijk – Ypres – Oostende – Brugge


Előző nap este épp, hogy beértünk a házunkba, eleredt az eső és egész addig esett, míg meg nem érkeztünk Kortrijkba, ahol szinte varázsütésre elállt.


Ahhoz képest, hogy milyen gazdag város volt hajdanán, nem nagy szám (főleg így, Gent után), de útba esett és belefért az időnkbe elidőzni itt 2 órát. A lényege a főtér meg két templom, a mellette lévő fehér falú beginaházakkal. A városházába sikerült bemennünk, mert esküvőre készültek és biztos ügyesen vegyültünk el a násznép között =)
Elnéztünk a Leie folyó partjára is az erőd maradványaihoz, amúgy a túlpartot Budának hívják – de minden érdekesség a „pesti oldalon” van.


 



Beginák


 



Városszerte valamilyen okból kifolyólag hemzsegtek az álszerzetesek, az egyikük még skótdudált is. A Grote Markt mellett parkoltunk 2 órát 2.50-ért, még maradt is egy kis időnk. 10/7 pont


Ypres előtt még meglátogattuk a tőle kb. 10 km-re lévő Tyne Cot temetőt.
Ypres (vagy Ieper – ahogy tetszik) egy csendes, tehetős kisváros volt, nem történt itt semmi érdemre méltó 1914-ig. A régió pechjére azonban pont itt találkoztak a Központi Hatalmak az Antanttal, akik hosszú éveken keresztül nem bírtak egymással és beásták magukat a lövészárkokba. A környéken csak az Antantnak 300 000 (!) katonája esett el, ezért vannak itt temetők mindenfelé.


 



Ypres a gáztámadásaival vonult be a történelembe, a Tyne Cot temetőben kb. 12 000 brit katona nyugszik, van mellette egy kis kiállítás is katonák személyes tárgyaiból, leveleiből és gyászjelentésekből. Nem egy szokványos temető, szépen ki van alakítva, buszokkal rendszeresen érkeznek különböző brit csoportok.
Nem tudom, csak én nem gondoltam-e eddig még bele, hogy amikor azt tanultuk történelemből, hogy „Nagy-Britannia belép…” vagy „az angolok”, akkor a szemem előtt egy csomó vörös hajú, sosem fázó, borzalmas kajákat kedvelő fiatalember jelent meg. Holott ezen az Egyesült Királyság összes gyarmatáról – Kanadától és Egyiptomtól kezdve Indián át Ausztráliáig – idevezényelt katonáját kell érteni. Kicsit elgondolkodtató látni a belga-francia határnál, a puszta kellős közepén a kameruni vagy új-zélandi zászlóalj katonáinak sírjait…
A Dropkick Murphys zenekar Green fields of France című száma szólalt meg közben a fejemben (ha ráértek, hallgassátok meg: nagyon súlyos a szövege és szép a zene hozzá: 10/10 pont


 



Ezután megérkeztünk Ypres-be. A brit hősi emlékmű, a Menin-kapu előtt parkoltunk, nem kellett fizetni. A városka tulajdonképpen egy főtérből áll – egy hatalmas posztócsarnokkal és városházával, valamint két templommal -, de nagyon szépek. A főtéren lévő posztócsarnokban múzeum található, egy nagyon jól szervezett, látványos kiállítás az I. világháborút mutatja be a belgák és főleg Ypres szemszögéből. Minthogy itt a környéken minden erről szól, a szuvenír boltok tele vannak háborús relikviákkal és ólomkatonákkal. 10/10 pont


 



Ypres – Menin-kapu


 








Úgy gondoltuk, Brugge előtt még elugrunk a tengerpartra is – ha már egyszer nyaralunk. =)
Kár, hogy Belgium az Északi-tenger partján fekszik, nem például a Földközién… Oostendét vettük célba (6/10 – se nem túl szép, se nem túl jó), annak is csak a part menti részét, mivel a városban az a nagy szám. 50 centért álltunk 40 percet. Ez az idő pont arra volt elég, hogy bokáig belemerészkedjünk a vízbe (tovább nem kívánkoztunk a süvítő viharos szélben) és szedjünk egy zacskó kagylót.


 



Oostende


Estére Brugge-be érve kiderült, hogy az előre lefoglalt szobánkat adminisztrációs hiba miatt kiadták másnak, így 8 óra körül elindultunk szállást keresni. Mivel épp akkor zajlott valami zenei fesztivál, és, noch dazu, szombat este lévén az összes ifjúsági szállóban teltház volt, de még a városi kempingben se kaptunk sátorhelyet. Így Brugge-től kb. 15 km-re, a jabbekei Klein Strand kempingben, a tengerparthoz közel sátraztunk, ahol még a levegővételért is fizetni kellett (volna) 18 EUR + 8 EUR az áram. Meglepően sok belga, holland, francia tölti itt a vakációt, ennek az oka számomra a mai napig rejtély…


8. nap: Brugge


10/11 pont – gyönyörű.
Látszik, hogy sok itt a turista, mert a belvárosban lépten-nyomon csoki boltba ütközik az ember. Néha csipke-.


 



 



Két csodaszép főtere (Markt, Burg) alkotja a városközpontot: a Markt téren épp valami ünnepség (júl. 11) volt és a városi fúvószenekar zenélt. A Belfort harangtoronyba sajnos nem jutottunk be/fel: először a nagy sor miatt nem akartunk tülekedni, estére pedig bezárt (5-kor, természetesen).


 



Bruegge – Belfort


Egész nap barangoltunk, különösebb koncepció nélkül, hiszen itt lépten-nyomon valami látványosságba botlik az ember. A templomok többnyire ingyen látogathatók – kivéve a Notre Dame, melya Michelangelója miatt fizetős.
Délutáni programként – pihenés gyanánt – hajókáztunk egyet a csatornákon. A Burg tér alól indulnak a hajók (6.90 EUR/fő), a kapitány 3 nyelven beszélt, de egyiket se értettük a hangos motorzajtól. 


 



A csatornákon


Nem messze innen van egy nagy, híres sörbolt- és kocsma, egy 400 db-os sörfallal. Nem sorfal, sörfal =)  
A híres bolhapiacukon tényleg lehet találni olcsó, de jó minőségű, antik cuccokat.
Az itteni begina-udvarban még mindig laknak apácák, láttunk egyet, amint kocsival hazaérkezett. A begina-házak közelében lévő Minnewater tó és parkja tele van madárral (hattyúk, kacsák és más vízi szárnyasok), igazi mini-Galapagos.


 



 



Minnewater


Időközben felszabadult az előzőleg 2 éjszakára lefoglalt szoba, tehát ezen a napon ott alhattunk  a belvárosban, kb. 10 percre a főtértől (45 EUR). Ebből kifolyólag – miután kétszer körbejártuk a várost nappal – csináltunk még egy by night-túrát is, és megcsodálhattunk mindent éjszakai kivilágításban is.  Igazából itt több napot simán eltölthettünk volna… 


 



Bruegge – by night


 


 


9.nap: Kinderdijk – Amszterdam


Na, hát akkor: irány Hollandia!
A táj nagyon tetszett, tényleg mindenfelé csatornák. Kisebb csatornák például az út két oldalán, a házak előtt. Mint nálunk falun…, csak itt az a normális, hogy tele van vízzel az árok. Érdekes, hogy kerítést és függönyt nem sok helyen látni. Állítólag ez a függönynélküliség azért alakult ki, hogy a tengerészfeleségek férjük távollétében mindig szem előtt legyenek, és ne érezzék magukat túl szabadon …


 



Hollandiai életkép


A nagyobb csatornákon sokan hajóznak.  Ha a hajó nem fér át a híd alatt, akkor sorompóval megállítják a közút forgalmát és felnyitják a hidat – először kissé ijesztő élmény, és néha kisebb forgalmi fennakadásokat is okoz. Amúgy az egész ország tele van útépítéssel és eltereléssel. Mindezt úgy oldják meg, hogy az utat egy az egyben lezárják, menj az erdőn át, vagy ahogy tetszik… Hát,  (az idegen) legény legyen a talpán, ha simán odatalál valahova – még GPS-szel is!


Amszterdam felé útba ejtettük Kinderdijket. Ez egy kis település, arról híres, hogy van ott egy nagy mező tele tavirózsás csatornákkal és egy tucat szélmalommal. Az egyikbe jó pénzért be is lehet menni. Ha valaki (sztereo)tipikus holland tájat akar látni, annak nagyon ajánlom. 10/10 pont.


 



Kinderdijk


Amszterdam agglomerációjában, Amstelveen a kempingjében béreltünk egy faházat, mert úgy gondoltuk, ez túl esős vidék a sátrazáshoz. Később beigazolódott, hogy jól gondoltuk. A kemping amúgy kritikán aluli, a faház az árához viszonyítva nagyon ótvar, ennél már csak a papír nélküli vécéje szörnyűbb. Semmit se adnak, azt is pénzért. 10/3 pont


A „HÉV” bevisz Amszterdamba, csak jegyet kell rá valahogy szerezni… Ez már annyira a modern nyugat, hogy nemcsak mindenhol automata árul mindent, de az automata csak és kizárólag kártyát fogad el. Már amennyiben elfogadja, mert a miénket valahogy nem akarta, hiába próbáltuk tuszkolni. Mi meg azt nem szerettük volna, hogy elnyelje, úgyhogy mindenáron nem próbáltuk beleerőltetni… (Én még a kávéautomatában sem bízom, csak ha nagyon muszáj, mert már nyelte el a pénzemet, pedig az maximum egy százas, itt meg kb. az összes vagyonunkról beszéltünk.)
A helyiek nem tudtak segíteni, mert nekik éves bérletük volt. Azt viszont elmondták, hogy bliccelni nem ajánlatos, mert a kijáratnál csak jeggyel lehet kimenni a kapun… Már majdnem nagyon tanácstalanok lettünk, mikor felfedeztünk egy információs oszlopot, ahonnan be lehetett szólni a központba, ahol franciául-angolul elpanaszkodtuk, hogy mi a kínunk, mire ők nagyon megértően azt mondták, hogy jól van, jöjjünk csak, majd elintézik. Így is történt: a Central Stationnál csak szóltunk az ellenőröknek, hogy mi vagyunk azok a szerencsétlenek és kiengedtek… Még jól is jártunk vele, ingyen utaztunk, aztán elég volt csak 24 órás jegyet vennünk (7 EUR). Ez – mint utóbb megtudtuk – csak a GVB társaság járataira jó, és itt több is van…
Az izgalmakat kipihenendő először hajókázni indultunk (13 EUR), hogy megnézzük, mit kell megnézni, és mert féltünk a következő napi esetleges rossz időtől. A vezetésnek köszönhetően másnap már szépen kiigazodtunk a csatornákon. Nagy társasági élet zajlik a vízen: sokan hajózgatnak és borozgatnak saját hajóikon kettesben vagy kisebb-nagyobb baráti körben. Tök jó, ha itt élnék, én is ezt tenném.


 


10. nap: Amszterdam


Végül is Amszterdamban – melyet Brugge-höz hasonlóan ugyancsak Észak Velencéjeként emlegetnek – nincs túl sok kiemelkedően látványos épület, ez a város inkább hangulatáról, az egyszerű, de szép és eredeti pompájában megmaradt kereskedőházairól, valamint a grachtokról (csatornáiról) híres. Az utcái nagyon egységes és rendezett hatást keltenek. Mármint építészetileg, más vonatkozásban egyáltalán nem =) Több a bicikli, mint az autó, a keskeny járdák is tele leláncolt kétkerekűekkel és rengeteg emberrel. (Hollandia – Európa egyik legsűrűbben lakott országa, 16 millió lakosa kb. fél magyarországnyi területen él.)


 



 



 



Amszterdam – a grachtok világa


Este – útban a pályaudvar felé – belefutottunk a piroslámpás negyedbe… tényleg ott állnak az ablakban. Durva =) Általában egyik város se hasonlít ennyire a sztereotípiáira: Párizsban nincs minden utcasarkon bagettet evő harmonikás, ahogy Budapesten se nagyon hegedülnek az emberek lóháton. De itt tényleg olyan és annyi a coffee shop és a bordélyház, mint ahogy az ember elképzelné. Sok az egyéb kocsma is, meg a kebabos, meg az utcazenész.


 



A Dam tér nem túl szép, plusz tele van galambbal – meg emberrel is, de azok kevésbé zavarnak. Ott található a Mme Tussaud panoptikuma, de nem mentünk be, mert elég volt egyszer Londonban látni egy ilyet. A Prinsengracht partján lévő Anna Frank-házba se mentünk be (onnan lehet felismerni, hogy hatalmas tömeg kígyózik előtte).
A templomok többségét zárva találtuk, mert protestáns, vagy csak ötig tart nyitva, és mindig későn értünk oda.
A zsinagógát és a zsidó múzeumot is kihagytuk, részben az ára miatt (6,5+9,5 EUR), meg mert a miénk szebb =)
A waterloo téri bolhapiac jó, de inkább csak sima piac, mint bolha-.
A virágpiacon főleg tulipán- és egyéb virághagymákat árulnak, az meg annyira nem izgi. Viszont mellette, a csatorna mentén mindenhol sajtboltok csalogatják a kulináris élményekre  és sajtra éhes közönséget – nemcsak vásárolni, de kóstolgatni is lehet a teljes választékot: kecske-, juh-, tehén-, füstölt és füstöletlen, friss és több évig érlelt, fűszeres és natúr, lágy és kemény.   Mi maradtunk a kóstolásnál, egy idő után már nagyon céltudatosan kerestünk bizonyos fajta sajtokat és „lepődtünk meg”, hogy ebben a boltban is ugyanolyan finom, mint a másikban =)


 



Sajtból van a bolt…


A Heineken Experience Centre eléggé parasztvakítós. Tipikus amerikai stílusú: „mutassuk be a semmit látványosan”. Egyszer jó, de nem 16 euróért, hanem mondjuk fele ennyiért esetleg. viszont kapsz a jegyhez 3 pohár sört =)
Hard Rock Cafét is megtaláltuk egy csatorna partján, ahol megtapogattam Slash gitárját, mert nem volt beüvegezve.
Összességében 10/8 pont.
Hazafelé eleredt az eső, és el sem állt 3 napig.


11.nap: Leiden – Delft


Leidenbe érve elállt az eső. Kedves kis város, de semmi extra. 10/6 pont.


 



A Szt. Péter-templom egy üres hangversenyterem ­–  pad, oltár és minden nélkül, csak az orgonája maradt meg. A csatorna mentén piac.
Úgy gondoltuk, olyan pici ez a város, hogy térkép nélkül is el tudunk tévedni =)
Így is majdnem mindent láttunk, amit meg nem vettünk észre, az olyan is. A belvároson kívül parkoltunk és csak követni kellett a magas tornyokat.


 








 


Irány Delft. 10/8 pont
Itt se kellett térkép és, hál’ isten, esernyő se. Nem csak a híres delfti kék porcelán miatt poén ez a város – bár a turisták kedvéért nagyon rá vannak állva -, történelmi szempontból is jelentős, mivel itt gyilkolták meg és templomában temették el 1584-ben I. Orániai Vilmost. A Nieuwe Kerkben (Újtemplom) található a királyi család sírboltja, meg nagy táblákon egy kis történelemóra a holland uralkodóházról. Itt jöttünk rá, hogy Orániai Vilmost úgy emlegetik az angolok, hogy William of Orange (mivel Orange hercege volt), tehát innen jön a hollandok narancs-mániája. Újabb rejtély kipipálva.
A meghatározhatatlan stílusú Ótemplom ferde tornya és síremlékei miatt érdemel figyelmet,  a barokk városháza és a gótikus Prinsehof (Vilmos palotája, megmerényelésének színhelye, a falban a golyó ütötte lyukakkal) is nagyon látványos.


 



 



Delft – a városháza homlokzata


 



Delft – az Ótemplom ferde tornya


Gondolkoztunk Hága meglátogatásán, de túl nagy falat lett volna délutánra, és mivel az eső ismét beindult, így inkább letettünk róla.


12. nap: Gouda


Ugyan reggel még mindig szakadatlanul szakadt az eső, úgy gondoltuk, van meleg ruhánk, bőrcipőnk és esőkabátunk, meg amúgy sem gyalog kell menni Goudáig (ahol ki tudja, lehet, hogy a nap is süt)…
Hát nem. Van az a fajta eső, ami még a sajtárusokat is elriasztja (pedig ez lett volna a híres csütörtöki sajtvásár), amitől a bőrcipő is beázik, az esőkabátról lecsurgó víztől tocsog a farmer.


 



Gouda – főtér esőben


Amúgy aranyos kis város, de semmi különös. Normálisabb körülmények közt jobban élveztük volna. 10/7 pont.
Utrechtbe is készültünk még ezen a napon, de helyette – miután megszárítkoztunk – a nap többi részében a faházban unatkoztunk és hallgattuk az eső kopogását, miközben sűrűn dicsértük az eszünket, amiért nem sátrazunk  =)


13.nap: Giethorn – Apeldoorn


Reggelre elállt az eső és csak reménykedtünk, hogy ez így marad, pár száz kilométerrel odébb és néhány órával később is.
Megkezdődött a visszavonulás: útközben felkerestünk egy Giethorn nevű kisvárost, ami arról híres, hogy olyan, mint Velence, csak családi házakkal. De tényleg. Nem túl nagy, nincs nagyon kitáblázva, de legalább turisták sincsenek zavaró mennyiségben. Lehet csónakot bérelni, ha evezni akarsz. Mi nem akartunk, meg tartottunk attól, hogy megint elázunk, ezért egy fedett hajót választottunk, kapitánnyal és teával 5 euróért. Tök jó volt, 10/8 pont. 


 



 



 Giethorn


Folytattuk az utat holland vidéken, megálltunk még Apeldoornban, a Het Loo kastélynál, ahol egykoron Vilma királynő lakott. Mivel több utazási iroda programjában is szerepel, úgy gondoltuk, biztos okkal… Nos, a keszthelyi Festetics kastély lóistállója is messze veri ezt a palotát. Ha királynő lennék, biztos kellemesebb lakhelyet keresnék magamnak…
Mellesleg 12 euróba került, úgyhogy inkább kihagytuk… 10/4 pont.  


 



Apeldoorn


És igyekeztünk tovább Németország felé, mivel a hétvégének köszönhetően elég nagy volt a forgalom. Az autópálya is bedugult a nagyobb városok környékén, időnként csak lépésben lehetett haladni.


A szállás Aschaffenburg melletti kempingben (a légi folyosó és egy nagyfeszültségű vezeték alatt…), 17 EUR/3fő. A Strom meg a zuhany itt is külön fizetős… 4 pont.


14. nap Aschaffenburg –  Mespelbrunn –  Wertheim – Miltenberg


A napot Aschaffenburgban kezdtük, melyneknevezetessége a monumentális hercegérseki kastély, a Schloss Johannisburg, valamint az 1840-es években I. Lajos bajor király által építtetett Pompejanum (egy Pompejiben feltárt villa másolata) – ez utóbbi  inkább érdekes, mint szép, körülötte nagy park, alatta a Majna. 10/8 pont.


 










Aschaffenburg – Pompejanum kastély


A Spessarti erdőben lévő Mespelbrunn hangulatos vízivárát, az egykori, érseki nyári rezidenciátcsak (német nyelvű) vezetéssel lehet megnézni (4/2 euróért), pedig a rengeteg belföldi turista mellett azért nem csak mi voltunk külföldiek. Nem baj, így is értettük kábé.
Általában annyira nem érdekelnek várak/kastélyok/múzeumok/templomok belülről, hogy amellett, hogy fizetek érte, még várjak egy idegenvezetőre, aztán egy órán keresztül hallgassam a meséit az utolsó gyertyatartóról és más hasonló lényeges dolgokról. Előfordul azonban, amikor tényleg érdekes maga a hely, vagy a vezetés.  Itt például mindkettő az volt, akkor is, ha németül. 8 pont.
A vár magántulajdonban van, egy részét még ma is használja a család, ezért nem lehet minden termet látogatni.
Pár tányért (meg talán ablakot?) szegény Marie Antoinette festett saját kezűleg. 


 



 Mespelbrunn


Utunk tovább Würzburg felé a Majna völgyében vezetett, végig a folyóparton, az út mentén hegyek, rajta sűrű egymásutánban várak és várromok.
Az első megálló Miltenberg, egy hangulatos kisváros, gyönyörű, színes favázas házakkal, Németország legrégibb vendéglőjével, a hegytetőn várral és reneszánsz kastéllyal, a Majnával és egy csomó német turistacsoporttal. Sokat beszélni nem tudok róla, látni kell =)


 



 



Miltenberg


Érdekes, nálunk a folyók csak folydogálnak a saját maguk szórakoztatására, nagyon nem csinálunk velük semmit, néha átmegyünk rajtuk egy hídon. Itt is, meg a hollandoknál is megfigyelhető viszont, hogy tényleg használják a folyóikat: utazgatnak rajta, csónakáznak, szállítanak, mittudomén.


Wertheim óvárosa is bájos, de látványosság szempontjából a lényeg a város felett trónoló, vörös, homokkő vár (1 euróért körbejárható – épp lakodalom volt, skótdudással). Nem is vár, inkább rom, de a jobbik fajtából – kicsit olyan az egész, mint egy mini-grand-kanyon. 10/9 pont.


 



 



Wertheim


Németországgal kapcsolatosan egyébként értehetetlen számomra, hogy a magyarok számára mi okból ennyire mellőzött turisztikai céltpont. Utazásunk során német területen honfitársainkkal egyáltalán nem találkoztunk – de ugyanezt tapasztaltuk itt már korábban is -, pedig elérhető árban és távolságban van tőlünk, rendezett, és temérdek látnivalót rejt…


Würzburg mellett, Estenfeldben aludtunk egy lakókocsiban 36 euróért. A zuhany és a gáz a konyhában fizetős, bár áram van. Sok a dán meg a norvég. 10/7 pont.


 


15. nap: Würzburg – Nagykanizsa


Akárhányszor nem sátorban alszunk, mindig beigazolódik, hogy jól döntöttünk. Reggel megint esett…


Würzburg számunkra kissé csalódást okozott: ennek a városnak mindene van, csak hangulata nincs. De legalább távolról szép. 10/7 pont, csak mert jószívű vagyok =)
Éppen zajlott a Szent Kilián-fesztivál, úgyhogy a Szent Kilián dómban kórusok léptek fel világ minden részéről, emiatt nem lehetett látogatni. Nem baj, van még itt épp elég másik templom… Megtaláltunk viszont Walter von der Vogelweide sírját a templomkertben. Itt található Európa egyik legnagyszerűbb barokk kastélyának mondott Residenz, az egykori hercegérseki palota  – csak kívülről csodáltuk meg, ill. a parkjában sétálgattunk.


 



Würzburg – Residenz


 



Würzburg – Residenz, park


A Régi Majna-híd nagyon mutatós, barokk szobraival kicsit a prágai Károly-hídra emlékeztet. Ezen keresztül lehet feljutni az óvárosból a várhoz, ami alatt (és az egész város körül) óriási szőlőültetvények vannak (látszik, hogy a rizling őshazájában vagyunk), tök jó =)
A folyamatosan szemerkélő eső eléggé kedvünket szegte, ezért a várba nem mentünk fel.


 



Wwürzburg – a Régi Majna-híd a várral


Visszaérve az autóhoz – kb. fél 1-kor – hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy inkább elindulunk haza, mintsem ismételten elázzunk (Gouda után öltözékünk még meg sem tudott száradni), és esőben kelljen sátrat vernünk valahol Bambergben.
Szóval, megígértük magunknak, hogy ha még egyszer Frankföld közelében járunk, feltétlenül útba ejtjük Bamberget és Bayreuth-ot, csak ma este hadd aludjunk otthon, saját ágyunkban =)


És ha már arra járunk, akkor azért elmennék még egyszer Dinkelsbühlbe és Rothenburgba, mert az annyira tetszett. Onnan meg nincs messze Vianden, ami több időt érdemelt volna…
Aztán, „ha már ilyen messzire jutottam” – mint Forrest Gump -, miért ne látogatnánk meg ismételten Brugge-t vagy Gentet.
Ahonnan elugorhatnánk bulizni Amszterdamba és bepótolhatnánk Hágát, Utrechtet meg a sajtvásárt…
Hát, ja, kábé ez a best of Beneluxia. De ha majd a gyerekeimnek egyszer, sok-sok év múlva meg akarnám mutatni ezt a vidéket, ugyanezt a túrát javasolnám, mind a 4300 kilométerével együtt… =)


Albert Eszter


További képek az alábbi linkekre kattintva láthatók:
https://picasaweb.google.com/115343125469143424055/Frankfold?authkey=Gv1sRgCKio4aiRhJuJnQE#
https://picasaweb.google.com/115343125469143424055/Luxemburg?authkey=Gv1sRgCOLVi4jW7O24mAE#
https://picasaweb.google.com/115343125469143424055/Belgium?authkey=Gv1sRgCKvF2vSq7djMvQE#
https://picasaweb.google.com/115343125469143424055/Hollandia?authkey=Gv1sRgCJDPu-_NmI7dgQE#


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Belgiumról >> 


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Hollandiáról >> 


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Luxemburgról >> 


Albert Eszter írásai az Útikalauzban >>   











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár