Berbás Beáta: A Bódeni-tótól a Neuschwanstein kastélyig, vidámparki kiruccanásokkal megspékelve – Ausztria, Németország, Svájc – 2010
Tömör beszámoló hasznos információkkal egy csillagtúráról, érdekes ajánlott oldalakkal és néhány jó fotóval
Ravensburg Günzburg Legoland Bódeni-tó Salem Affenberg majompark Uhlingen Meersburg Bregenz Pfänder-hegy Konstanz See Life kiállítás Stein am Rhein Rajna-vízesés Friedrichshafen Zeppelin Múzeum Füssen Neuschwanstein kastély Wangen Spieleland vidámpark Lindau
Utazásunk fő mozgatórugója két fiúnk régi kívánsága volt: menjük el Legolandba. De ha már ennyit ülünk autóba, hát tegyük számunkra is élvezetessé az utat, így jött az ötlet, legyen kiindulási pont a Bódeni-tó s majd onnan kirándulunk a szélrózsa minden irányában.
Végül nem a tó közvetlen közelében, hanem Ravensburg városában találtam egy – számunkra – tökéletes szállást. Ez egy parasztgazdaság egyik kiadó, nagyon szép és tökéletesen felszerelt lakása volt. Kisebbik fiam igen csak nagy barátja az állatoknak, így aztán az, hogy lovak, tehenek, kecskék, cicák, nyulak és tengeri malacok fogadtak minket, még inkább megerősített választásom helyességében.
Ausztria Németország Svájc – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése
Az út nem rövid, kb. 10 óra s ebben max. 1,5 órás pihenés volt. De olyan szép helyeken jártunk, hogy ez tulajdonképp eltörpül az élmények mellett.
Utazásunk napján Ravensburg városát néztük meg, ami egy igen hangulatos városka a sok tornyával és kapujával.
Első nap a tó németországi részével ismerkedtünk. Megnéztük a Salemben található Affenberg majomparkot.
Itt hatalmas területen szabadon kószálnak a majmok, s a bejáratnál felmarkolható pattogatott kukoricából lehet őket etetni. Nagyon jól nevelt mindegyik, szépen ülnek, és a kinyújtott kezünkből finoman-udvariasan elveszik a nekik szánt csemegét. Maga a park is nagyon szép, akár órákat is el lehet benne sétálni. A majmokon kívül vannak még szabadon legelésző őzikék, a kisebb nagyobb tavakban kacsák, hatalmas halak és egyéb vízi szárnyasok úszkálnak. A séta közben pedig lépten nyomon gólyák kelepelése melengeti az ember szívét, akik az ott lévő házak és kiszolgáló épületek kéményén vertek tanyát. A park bejáratánál van egy játszótér, egy önkiszolgáló étterem és ingyenesen használható WC.
Következő állomásunk az Uhlingen közelében található Pfahlbauten-Freilichtmuseum (Cölöpházmúzeum).
Az 1920-as években létesült s szemléletesen mutatja be, hogyan laktak és munkálkodtak itt a kő- és bronzkor halászai és vadászai. Azért építették cölöpökre a házaikat, hogy megvédjék magukat az ellenség támadásaival szemben. A szabadtéri múzeum Hans Reinerth professzor ötlete volt, aki a náci párt egyik vezető ideológusaként meg akarta mutatni, milyen találékonyak és civilizáltak voltak a germánok ősatyái, akár 4000 évvel ezelőtt is.
A nap utolsó felében Meersburg városát vettük célba. Sok helyen olvastam már róla, hogy gyönyörű és hát tényleg az, nem okozott csalódást. Mikor itt sétál az ember, úgy érzi pár száz évet visszarepül az időben. Mindenképp érdemes felsétálni a régi várhoz, csodálatos kilátás nyílik onnan a tóra.
Második napunkat az ausztriai Bregenzben kezdtük. Drótkötél pályán lehet feljutni az 1064 méter magas Pfänder-hegyre, ahonnét páratlan szépségű panoráma nyílik a Bódeni-tóra, Németországra, Svájcra, Ausztriára, a magas hegycsúcsokra ill. Lindau szigetére is.
A felvonó fél óránként indul, az utazás kb. 5 percet vesz igénybe. A csúcson található egy vadaspark, ami kb. fél órás sétával körbejárható. Naponta kétszer, 11 órakor és 14 óra 30 perckor a Sas röptető programjában gyönyörködhet a közönség. Ez fizetős program, a vadaspark ingyen megtekinthető. Ezen felül van még itt hatalmas játszótér, önkiszolgáló étterem ill. számtalan túra útvonal kiindulási pontja is egyben a hegycsúcs.
Innen Konstanz felé vettük az irányt, ahol először a városban sétáltunk. Ez a tópart legnagyobb települése, egyetemváros. Hatalmas élet van itt, az emberek csak úgy hömpölyögnek az utcán. Rengeteg kávézó, étterem, üzlet csábítja az idelátogatót. Nem beszélve a kikötőben álló kilenc méter magas Imperia szoborról, ami mára egyben Konstanz jelképe is. Bár elkészültekor, 1993-ban sokakat megbotránkoztatott a ledér öltözetű nőalak, de mára már megbarátkoztak vele az anno zord városatyák is.
Konstanz érdekessége még, hogy a déli része már Svájchoz tartozik, a város kellős közepét szeli át a német-svájci határ.
Megnéztük még a See Life kiállítást is. Itt a tenger élővilágát mutatják be. 2010 újdonsága, hogy egy üvegfal mögött közvetlen közelről lehet megcsodálni a pingvineket. Szerencsénk volt, pont sikerült elcsípni az etetésüket, tündériek voltak, ahogy szinte kirepültek a vízből a finom falatokért.
A bejárat előtt szuper játszótér hívogatja a gyerekeket, az épülettel szemben pedig a város bevásárló központja található.
Utunk ezután Svájcba, a meseszép Stein am Rheinbe vezetett. A németországi Rothenburghoz szokták hasonlítani. És valóban olyan mintha egy Grimm mesébe csöppenne az ember.
Ebbe a napba belefért még a Rajna-vízesés, ami Európa legnagyobb vízesése.
A szélessége 150 m, magassága 23 méter, átlagos vízhozama a Rajnának 700 köbméter víz másodpercenként. Sajnos az utolsó hajót lekéstük amivel behajózhattunk volna egészen közel hozzá, de azért így körbe járva sem volt látványnak utolsó.
Napunk zárásaként egy rövid sétát tettünk még Schaffhausen belvárosában .
Következő egész napunkat a várva várt Günzburg melletti Legolandban töltöttük.
Reggel 10.05 perckor már bent voltunk, és bizony utolsóként söprögettek ki minket onnan. Ami azért érdekes, mert jómagam annyira nem vagyok oda a vidámparkokért, de ez valami egész más, megkockáztatom nagyobb izgalommal szaladgáltam kezemben a park térképével egyik élményelemtől a másikig, mint a két fiúnk.
Az attrakciókon kívül van itt még pl. puha gumiaszfalttal kirakott vizijátszótér, körbe padokkal, hogy míg az energiájukból semmit sem vesztett gyerekek rohangáljanak, felmásszanak, vizezzenek, addig a délutánra már jócskán kitikkadt szüleik kicsit pihegjenek egy kávéval a kezükben s egyetértően bólogassanak, hogy igen ide tényleg el kellett jönnünk.
Ami csoda volt még számomra, hogy legoból volt felépítve Európa több városa is, de nem ám csak úgy állnak a nagyvilágban, mozognak a daruk, ringatózik a gondolás, forog a repülő, olyan akár egy óriási életre kelt terepasztal.
Aztán van még 3D-s mozi, továbbá bemutatják egy stilizált gyárépületben hogyan készülnek a termékek. A gyárból egy bolton keresztül tudunk kijutni, ahol mindenki kedvére válogathat a milliószámra kirakott építő elemekből és figurákat állíthatunk össze tetszésünk szerint.
Javaslom akik ide készülnek, mindenképp tegyenek magukévá egy németországi játékboltból származó lego katalógust. Van benne egy kupon, ami egy gyerek részére biztosít ingyen bemenetelt a vidámparkba, ami bizony jelentős megtakarítást erdményez, az igen-igen borsos jegyárak mellett.
Másnap Friedrichshafenben kezdtük a napot. A város a Zeppelin Múzeumáról híres.
A Múzeum bemutatja a léghajózás történetét. Megismerkedhet a látogató Graf von Zeppelin életével és megtekintheti az elpusztult Hindenburg léghajó néhány eredeti alkatrészét. A kiállítás szemléletesen érzékelteti a léghajók méreteit oly módon, hogy egy méretarányos másolatot hoztak létre a belső térben, persze csak akkora részt, amely még elfért a múzeumban. Lezárásként a vetítő teremben 3D-ben lehet filmet nézni a Zeppelinről.
Egyébként maga a város is hangulatos a tóparti sétányával és temérdek kávézójával.
Füssen volt a következő állomás. Javaslom aki a környéken jár semmiképp se hagyja ki, a szokásos német óvárosoknál is tán szebb a belvárosi rész. Ezen kívül bent a városban van egy régi erődítmény, meg egy nagyon érdekes szökőkút a fő tér közelében, ahol a víznyomás hatására a kőoszlopok teteje különböző irányban mozog-forog.
Innen pár perc kocsikázás után megérkeztünk a nap fénypontjához II. Lajos mesekastélyához a Neuschwanstein kastélyhoz. Nem akarnám hosszasan részletezni a kastély bemutatását, hisz már oly’ sokan megtették előttem. Ami érdekes lehet és nem biztos, hogy mindenki tudja, Lajos az akkori legmodernebb technikát használta a kastély építéséhez. Az ő kastélyai voltak az elsők, melyek elektromosságot és más, kényelmet szolgáló találmányt használtak, például a liftet. A kastély konyhája még most is modernnek számít, egykor a tűzhelyekből távozó forró levegőt a többi helyiség fűtésére használták fel. Az ételek szállítása ételliften történt. A hattyú alakú csapokból hideg és meleg víz is folyt és vízöblítéses árnyékszéket használtak.
Egyébként a király határozott kívánsága volt, hogy soha senki ne tehesse be a lábát a kastélyba, de halála után már 6 héttel megnyitották a nép előtt, azóta pedig Németország egyik legnagyobb turistalátványossága, évi 1,3 millió látogatójával.
Mi nem a „hivatalos” aszfaltozott úton mentünk fel a kastélyhoz, hanem a Pöllat-szurdokon keresztül. Ez egy nagyon kényelmes tempóban megtehető , időként fém hidakon keresztül áthaladó kb. 45 perces túra.
Tényleg gyönyörű a kastély, de ahhoz hogy teljes pompájában rálássunk el kell sétálnunk a közeli, 45 m magas vízesés felett, két sziklafal között átívelő 93 m magasan álló Mária-hídra, ami szintén a maga korában technológiai mesterműnek számított s onnan rávetni tekintetünket a „mesekirály” megvalósult álmára.
Hazafelé még megálltunk sétálni Wangen városában. Nagyon hangulatos volt a fagerendás házaival, a rengeteg virággal, a kutakkal, a valamikori városfal maradványaival. Lovagmesék hangulatát idézte a látvány.
Utolsó napunkat a Ravensburg melletti Spieleland vidámparkban töltöttük.
Erről is tényleg csak felsőfokban lehet beszélni, egyik attrakció jobb volt mint a másik. Sok-sok árnyékos pihenő és étkező hellyel, pillanatok alatt elrepült az itt töltött nyolc óra. A teljesség igénye nélkül…volt villámrakétán való utazás, tűzoltó autók versenye locsoló versenye, labirintus, rafting, hajókázás, űrkocsizás. Kb. 50 élményelem volt, amit szoros tempóban ugyan, de sikerült mind kipróbálni. Utolsóként a 4D-s mozit, ami fantasztikus élmény volt. Tényleg olyan mintha benne lennénk a filmben. A jeleneteknek megfelelően mozgott az egész padsor, vizet-szelet kapott az ember az arcába, szédítő volt.
Napunk lezárásaként a közeli Lindauban sétáltunk, ami Németország legdélibb városkája. Két részre osztható: Festland-ra vagyis szárazföldre és az Insel-re vagyis a szigetre. A sziget egy igazi turistaparadicsom. Itt található a sétálóutca is a Maximilianstraße, sok kis kávézóval, étteremmel és üzlettel. Nehéz innen elszakadni, rabul ejt a falfestményekkel díszített házak látványa és akkor persze a kikötőben található hatalmas oroszlánszoborról és a világtoronyról – ami egyébként Lindau jelképe – még nem is beszéltem.
Összesen kb. 3000 km-et sikerült megtennünk, de élveztük minden percét. Javaslom mindenkinek úti célként, felejthetetlen élményekkel lesznek gazdagabbak.
Berbás Beáta
Berbás Beáta írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés