Bozóki Ágnes: Hollandia a tulipánvirágzás idején – 2006


Bozóki Ágnes: Hollandia a tulipánvirágzás idején – 2006. április 29- május 6.



Nagyon hasznos olvasmány a Hollandiába készülőknek tucatnyi település rövid bemutatásával és jó képekkel – Zamdwoort, Vogelenzang, Haarlem, Lisse, Leiden, Katwijk an Zee, Hága, Delft, Rotterdam, Alkmaar, Texel-sziget, Koog, Giethorn, Frizföld

Régóta szerettem volna már megnézni Hollandiában a tavaszi tulipánvirágzást, ezért úgy döntöttünk, hogy nem halogatjuk tovább. Viszonylag gyors döntés volt, így csak az internet és a régi Panoráma útikönyv alapján készültem, nos, nem volt jó ötlet, a régi Panoráma nagyon elavult, érdemes lett volna megvenni a Rough Guide-ot. A Panoráma leírásai jók, ha a műemlékekről van szó, de praktikus információ egyáltalán nincs benne.


A szállást interneten foglaltam hosszas keresgélés után, nagyon szerencsés választás volt a Spaanstra B&B (http://www.spaanstra.nl/), ahol 45 euró volt egy kétágyas, fürdőszobás, balkonos szoba reggelivel Zandvoort-ban, az Északi-tenger partján, 2 lépésre a tengertől. A házhoz kulcsot kaptunk és a háziakat nem is igen láttuk ezt követően. A szobában volt még vízmelegítő és egy kosár teli nescaféval, kakaóporral, teával, stb. Az 5 nap alatt egyszer törülközőt cseréltek és kétszer takarítottak. A reggelit a szobában kaptuk, olyan bőséges volt, hogy az elcsomagolt szendvicsekből, gyümölcsből kijött az uzsonna is illetve az itthonról hozott szendvicseket kiegészítve a vacsora. A közelben van egy nagy szupermarket is. A csapvíz iható. Egyedül a parkolás jelentett gondot, mint ahogy az egész Hollandiában problémás, de este 8 és reggel 10 között ingyen tudtunk parkolni az utca túloldalán.


Április 29-én tehát reggel 4-kor nekivágtunk a 1425 km-es útnak Budapest és Zandvoort között. Egy hosszabb megállóval este 8-ra érkeztünk meg.


Április 30., vasárnap


Hűvös, szeles volt a reggel, sütött a nap és csak úgy kergették egymást a sötét felhők az égen. Városnézésre ideális.
Első utunk a közeli Vogelenzangba vezetett, hogy megnézzük a Tulip World kiállítást. A belépő fejenként 2 euró, a kiállítás zsebkendőnyi, de szép, bár a souvenir bolt szinte nagyobb, mint a kert. Hűtve árulták a tulipánhagymákat, nem vettünk, mert mire hazahoztuk volna már kihajt. A kiállítás mellett láttuk az első virágföldeket is.
A következő megálló Haarlem volt, nagyon hangulatos, szép város. Mivel előző nap ünnepelték a királynő születésnapját, mindenhol látszottak a nyomai az esti nagy bulinak, a házakon narancsszínű díszek, lufik, a főtéren meg vurstli. Itt láttuk először, hogy a templomhoz hozzáépülve éttermek, cukrászdák vannak, ezzel később mindenhol találkoztunk. A templomokba viszont sajnos bemenni nem lehet, protestáns ország, a templomok csak istentisztelet idején vannak nyitva. Fényképezni is alig tudtunk, mert a főteret teljes egészében elfoglalták a körhinták és mindenféle egyéb gépezet.
Lisse felé indultunk, hogy megnézzük a Keukenhof Garden-t, de akkora kocsisor állt, hogy úgy döntöttünk, majd máskor. Inkább megálltunk Leidenben, addigra kisütött a nap és az emberek is kimerészkedtek az utcára. Leidenben ugyanúgy vásári hangulat uralkodott, a csatornák partján árusok kínálták a ruhaneműket, vásárfiát. Végigsétáltunk a főutcán, megnéztük a Mázsaházat, a városházát, ittunk egy kávét majd Katwijk an Zee felé vettük az irányt, nagyon szép tengerparti üdülő, itt sikerült megebédelni, sonkás toast, sült krumpli, halsaláta üdítővel összesen 20 euró.
Sok helyen ki van írva az út mellett, hogy a virágföldeket meg lehet nézni, mi is így tettünk, kis utakra letérve sikerült lemenni a virágföldekhez. Kerítés nincs, nem is kell, hiszen minden parcella földet csatorna választ el egymástól és az úttól is, hatásos védekezés a belvíz ellen. A csatornákban összegyűjtött vízből aztán locsolnak, amikor kell, és a sok eső dacára sűrűn kell, mert a homokos föld azonnal kiszárad. Tulipán, jácint, nárcisz mindenféle színben, formában, nyílási állapotban. Egyszerűen fantasztikus, nem lehet betelni vele.
Visszafelé ismét elnéztünk a Keukenhof Gardens (
http://www.keukenhof.nl/nm/english.html ) felé és ezúttal szerencsénk volt, a sor eltűnt és még mindig volt jó 4 óra hossza zárásig. A belépő 12,50 euró + 5 euró a parkoló.
Keukenhof maga a paradicsom, évente mindössze kb. 2 hónapig van nyitva és több, mint 7 millió hagymát ültetnek el. Tulipán, jácint, nárcisz és örmény gyöngyike a fő növények a hatalmas fák és rododendron bokrok mellett. A virágillat fantasztikus. Vízesések, tó, kis dombok találhatók ebben a nagyon szépen kialakított kertben és mindenhol a színes virágözön. Sok padot is elhelyeztek, hogy az ember meg-meg tudjon pihenni, vannak éttermek és pavilonok is és egy szélmalom, mellette egy sajátságos szerszámmal faragták a facipőket. Egyetlen zavaró tényező van: a hömpölygő tömeg. Azt hiszem nagyon szerencsések voltunk, borzasztó nehéz kiválasztani a megfelelő pillanatot, de most a legtöbb virág nyílásban volt, alig volt olyan fajta, amelyik már túl volt a virágzás csúcsán és kezdett hervadni. De 2 nappal később bejött a meleg idő, szerintem a rákövetkező hétvégén már nem volt annyira tökéletes a virágpompa. Igazából április második fele a megfelelő látogatási idő, de ebben az évben annyira sokáig tartott a tél, hogy később nyíltak a virágok és a Keukenhof nyitvatartási idejét meg is hosszabbították május végéig.


Május 1., hétfő


Ez a nap arról, szólt, hogy mi mindent nem néztünk meg.
Szakadó eső, viharos szél és 5-6 C fok hőmérséklet …
Úgy gondoltuk, hogy ilyen idő talán a városnézésre a legalkalmasabb, úgyhogy elindultunk Hágát, Rotterdamot és a kinderdijk-i szélmalomparkot megnézni. De ember tervez, a forgalmi dugó végez. Az autópálya kilométerekkel Hága előtt bedugult, se előre, se hátra, órákig araszoltunk. Végre nagy nehezen elértünk a scheveningen-i leágazáshoz, nosza, forduljunk le, úgyis szerettük volna a Panorama Mesdag-ot megnézni. Hát az égiek nem úgy akarták, minden út le volt zárva, egyszerűen nem lehetett lemenni Scheveningen felé. Megpróbáltunk kisebb utakon Hága felé elmenni, a bicikliseknek szóló útjelzések alapján. Kis, majdhogynem zárt lakónegyedekbe keveredtünk be, nagyon szép, láthatóan gazdag házak, rendezett előkertek és utcák, amik nem vezetnek sehova, csak körbe – körbe illetve vissza lehet menni a főútra. Elmúlt dél, mire sikerült Hága belvárosában parkolót találni. Az idő változatlanul rettenetes volt, sétáltunk egy kicsit, megnéztük a Grote Kerk-et kívülről, vettünk egy esernyőt Attilának, ittunk egy kávét és bőrig ázva visszamenekültünk a kocsiba.
Úgy döntöttünk, hogy inkább továbbmegyünk Delftbe és jól tettük. Delft nagyon bájos kis város, nagyon tetszett a főtér és a kis utcák – grachtok. Mivel rettentő éhesek voltunk, ettünk egy utcai árusnál loempiát, gyakorlatilag tavaszi tekercs különféle töltelékekkel, darabja 1 euró.
Delft után Rotterdam következett, de csak madártávlatból, a kikötőbe mentünk ki és próbáltunk néhány fényképet csinálni a városról. A Kiderdijk szélmalom park (Unesco világörökség) volt a mai nap fő célja, elég későn értünk oda, az eső vigasztalanul szakadt. A park csónakkal is megnézhető és sétálni is lehet, de szerintem a látkép, az ami igazán lenyűgöző.



Este egy török kebabosnál vacsiztunk. Egy hatalmas adag kebab krumplival, salátával 12 euró. Vacsi után Zandvoortban sétálgattunk, de minden kihalt volt, az üzletek és éttermek zöme még nem nyitott ki. Nyüzsgő élet lehet itt szezonban, most alig volt vendég, bár majd minden kiadó szobát kínáló háznál ki volt téve a megtelt tábla. Az egyik kertben pedig láttunk egy tibeti masztiffot. Felüdülés volt nézni, ahogy a hollandok bánnak az állatokkal. Majd minden háznál vannak kutyák, cicák, de nem fajtakutyák ám, hanem csúnyácska, jellegtelen kis keverék kutyák, édesek, ápoltak, jól neveltek. A mi panziónkban is volt 2 kutyus és egy csomó cica, a teraszról sokat figyeltük a szomszédok kertjét, mindenhol volt háziállat, ha más nem, legalább nyuszi. Az esős, hűvös időben a legtöbb kint legelésző lovon vízálló takaró volt, a birkák, tehenek, lovak, libák is mind szabadon, nagy zöld területen legeltek, kutyát láncon sehol nem láttunk. Kívülről szemlélve úgy tűnt, hogy Hollandia paradicsom az állatok számára.


Május 2., kedd


Az esőfelhők reggelre messze jártak, így elindultunk északnak. Alkmaar volt az első megálló, sajnos nem sajtpiackor jöttünk, de így is nagyon érdekes volt. Alkmaar nagyon szép kisváros. Betévedtünk egy sajtboltba és egyszerűen nem lehetett ellenállni. A sajtok mesések és egyáltalán nem drágák. Összehasonlítva az itthoni árakkal, kifejezetten olcsók. Átlagosan 2-3000 forint körül mozog a sajtok ára, de olyan finom, elolvad a szájban, a hasonló minőség itthon a Tescoban, Corában 5000-nél kezdődik.








Folytattuk az utunkat Den Holder-ba, ahol kompra szálltunk Texel-sziget felé. A komp a kocsi és 2 utas számára oda-vissza 25 euró.A kompút kb. 20-25 perc, ami a sirályok etetése közben észrevétlenül el is repül. Texel a legnagyobb a Wadden-szigetek közül, népszerű nyaralóhely. De Koog-ban, a sziget túlpartján lévő városkában, mindössze egy templom és a mellette álló ház emlékeztet a régi időkre, amikor a város híres volt a halászatról, mára tengerparti üdülőhely rengeteg étteremmel, bolttal. Itt ebédeltünk, Texel híres a birkákról, hát gondoltuk kóstoljuk meg, így grillezett birka lett az ebéd, jó borsos áron kaptunk 3 kis gerincszeletet és egy hajában sült krumplit (30 euró volt kettőnknek + 2 kóla). Ebéd után megkerestük az Ecomare vadvédelmi központot, a fókákat 11-kor és 3-kor etetik, gondoltuk a 3 órás etetést éppen elérjük. De eltévedtünk egy kicsit és először kisétáltunk a tengerhez, majd a parkolóban álltunk jó darabig, figyelve a sirályokat. Bár a csokis nápolyi gondolom nem tartozik a sirályok természetes táplálékai közé, azért minden gond nélkül beburkolták, egész közel jöttek, sőt fel is repültek és a kocsi ablakával egy vonalban lebegtek egy kicsit. Végül sikerült lekéssük a fókaetetést. Az Ecomare-ba a belépő fejenként 7,50 euró. Itt a sérült, beteg, anya nélkül maradt fókákat illetve madarakat gyűjtik össze, majd rehabilitációt követően szabadon engedik őket – már amelyiket lehet. Vannak olyan állatok is, akik örökre a centrumban maradnak, mert már nem tudnának megélni pl. vak fóka. Ottjártunkkor volt egy gyerek fóka is a fókaoviban, Kitty, aki februárban született.


Május 3., szerda


Mai első megállónk Marken volt, egy kis szigetre épült falucska, amit a gát köt össze a szárazfölddel. A kocsit le kell tenni a parkolóba, Marken csak gyalogosan látogatható. (A parkoló 3,50 euró. ) Hangulatos faházak, minden olyan, mintha visszaléptünk volna pár száz évet az időben. Pedig ez egy lakott település.


A nagy gát (Afluitsdijk) következett, ez a mintegy 30 km hosszú gát választja el a tengertől a Zuider zeet. Fantasztikus ez a gát, 5 év alatt építették fel. A gát közepén van egy pihenőhely, kilátóval és egy kis emlékművel, itt megálltunk mi is fotózni és egy szendvicset, kávét bekapni. Egyébként ezen a részen felhőkben jöttek a szúnyogok, apró bogarak, elég kellemetlen.










Frízföldön egy de Kruidhof nevű fűszerkert volt a célpont, Buitenpost közelében, amit Hollandia hivatalos honlapján ajánlottak. Útközben megálltunk Dr Popta kastélyánál http://www.poptaslot.nl/englisch.htm , egy nagyon szép kis vidéki rezidencia.
Nagy sokára megérkeztünk Buitenpostba, a de Kruidhofban szemrebbenés nélkül legomboltak rólunk fejenként 4,50 euró belépőt. A kert ápolatlan, csupa gaz, láthatóan nem gondozzák. Nem kicsit csalódottan kifordulunk innen és délnek vesszük az irányt, Giethornt akarjuk megnézni.
Giethorn nagyon helyes kis település, arról nevezetes, hogy minden ház egy kis sziget és valóban, minden oldalon csatorna veszi őket körül. A főcsatornán sok yachtot látunk, egyiken egy gyönyörű német juhász ült és vigyázta a gazdikat.


A mai utolsó célpont Schockland volt. Ez a terület kis sziget volt a Zuiderzee-ben, amíg a Noordoostpolder-t fel nem töltötték. 1825-ben azonban elöntötte a víz és a kormány megtiltotta az állandó településeket itt. Pechünkre pont negyedórával zárás előtt értünk oda, így nem tudtuk megnézni a múzeumot, ami gyakorlatilag egy skanzen.


Május 4., csütörtök


Reggel mindjárt eltévedtünk kicsit, az autópályán a külső gyűrűre keveredtünk rá, így elhatároztuk, hogy megnézzük Aalsmer-ben a virágárverést, ami az utikönyv szerint minden délelőtt van. Hát aznap nem volt, de Aalsmer ezzel együtt egy nagyon helyes kis városka.
Innen egyenesen Amszterdamba mentünk, sikerült egészen a központban leparkolni (4 euró/óra!!!). Sétáltunk a Herrengracht mentén, ebédre megkóstoltuk az indonéziai rijstafelt (15 euró), befizettünk egy hajókirándulásra a csatornákon (8,50 euró/fő), Amszterdamra ennyi időnk jutott.


Az Indonesian rijstafelt még a régi Panoráma útikönyv is ajánlotta, így feltett szándékunk volt azt megkóstolni. Elővigyázatosan egy adagot rendeltünk kettőnknek és jól tettük, mert bár mindenből csak egy falatnyit hoztak azért pont elég lett. 16 féle ételt hoztak ki kis tálakban + egy bögre ragacsos rizst. A 16 féle étel között persze volt olyan is, hogy egy tálka fűszeres pirított mogyoró, fűszeres sült szalma krumpli, narancsos morzsa. Ezeket a hozzávalókat egyébként a boltokban lehet is kapni, mi is hoztunk egy tálcát, amin 4-féle ilyen kiegészítő szerepel. Egy biztos, a szójaszószos marinád és a mogyorószószos csirke az nagyon megy náluk.
A rijstafel eredete a holland gyarmatosítás korába nyúlik vissza, amikor is a holland ültetvényesek szívesen kóstolgattak többféle helyi fogásból, nem ritkán akár 100-féle ételt is felszolgáltak. Állítólag ez volt a mai “mindent bele” kínai büfék előfutára.


Május 5., péntek


Reggel búcsút vettünk a háziaktól és Németország (Osnabrück) felé vettük az irányt. Megnéztük Muiden (Muiderslot) várát Amszterdam mellett. Iskolás csoportok előszeretettel látogatnak ide, ez Hollandia leghíresebb középkori vára.
Útközben megnéztük a Soestdijk-kastélyt, a királyi család egyik rezidenciáját, majd a Het Loo palota következett, amelynek gyönyörű kertje van, a kastély pedig múzeum.
A Het Loo palota Apeldoorn közelében, gyönyörű erdős környezetben található, évszázadokon át a holland királyi család kedvelt nyári rezidenciája volt. Hollandia leghíresebb barokk kastélykertje, az eredeti tervek szerint rekonstruálták.
Nagyon szép 5 nap volt.


Bozóki Ágnes

A szerző írásai Az Útikalauzban

Bozóki Ágnes: Brazília – 2002

Bozóki Ágnes: Hollandia a tulipánvirágzás idején – 2006

Bozóki Ágnes: Indiáról – kicsit más szemmel – 2004


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Bozóki Ágnes: Hollandia a tulipánvirágzás idején – 2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár