Győrffy Zoltán: Valós riport egy ír popfesztiválról – 2005

Győrffy Zoltán: Punchestown – Oxegen fesztivál – Valós riport egy ír popfesztiválról – 2005

Írország egyetlen valamire való fesztiválját minden év július második hétvégéjén a punchestown-i lóversenypálya területén rendezik meg.
Az Oxegen nevet csak tavalytól viseli a fesztivál, amikor is a Guinness – a korábbi név Witness volt – helyett a Heineken lett a rendezvény fő támogatója.
A helyszín Dublintól alig 40 kilométerre található, amelyet napszaktól függően 2-4 óra alatt tesz meg a DublinBus által üzemeltetett hivatalos buszjárat (és ennek ellenére, vagy éppen ezért van pofájuk 20eurót elkérni egy retúrjegyért). A jegyárak is folyamatosan mennek felfelé, egyedüli kedvezmény, hogy ha egy évre előre megveszed a bérletedet, akkor tavalyi áron kapod. A kétnapos bérlet idén kempinggel együtt 145 euró volt (kemping nélkül valamivel olcsóbb, a napijegy meg 60-70 lehetett).

A kempingek a fesztivál-terület körül helyezkednek el a1-től b-tizenvalahányig beszámozva a könnyebb eligazodás érdekében.
Ha a Szigethez akarnánk viszonyítani, akkor maga a terület nem nagyobb, de az ottani kb. 20-30ezer sátrazó áll szemben az itteni 70ezerrel. Éppen ezért zuhanyzási lehetőség nincs (gondolom túl nehéz lett volna megoldani, meg az írek egyébként sem olyan tisztaság-mániások), a néhány csap előtt pedig reggelenként majd egy órát kell sorba állni. Ugyan ez mondható el az ún. ToiToi WCkről (angolul portaloo), amelyekből szintén nem ártana egy kicsit több.
Egy lényeges különbség a magyar fesztiválokkal szemben, hogy a kemping területére lehet alkoholt bevinni, így mindenki legalább egy tálca sörrel érkezik. A fesztivál területén egyébként 5euróért mérik a korsó vizezett Heinekent, hot-dogot vagy hamburgert 4,50ért, pizzaszeletet 5ért, pastát vagy lasagne-t 7euróért lehet kapni (ami majdnem, hogy ehetetlen).
A sátrat a nulladik napon kora délutántól lehet felverni, a koncertek pedig másnap délben kezdődnek. Ami még szintén más, mint itthon, hogy minden program éjfél körül véget ér, utána mindenki saját bulit szervez a kempingben.

A zenei felhozatalban a brit indie-szcéna a meghatározó. Persze néhány nagyobb tengerentúli név is jelen van. Hazai előadóból viszont csak alig van. Az itthon is populárisabb zenekarok közül fellépett a Green Day, a Queens of the Stone Age, Snoop Dogg, James Brown, a Foo Fighters és a Prodigy. A nálunk kevésbé ismert, viszont meghatározó zenekarok közül pedig többek közt a Razorlight, a Kaiser Chiefs, a Bloc Party, a Kasabian, a Keane, a Killers, a Streets, és az Interpol. Tánczenei téren pedig az LCD Soundsystem ,Mylo, és Tom Vek. Az egyetlen elmaradt koncert a Bright Eyes-é volt, amit azért sajnáltam, de majd legközelebb. A fentebb említett zenekarokon kívül pedig sok más olyan indie-előadó, akiket még a brit-szigeteken is csak kevesek ismernek. Annak pedig, hogy egy ilyen felhozatalt két napba összezsúfolnak, nyilvánvaló következménye, hogy előfordult olyan, hogy egy időpontban három olyan koncert volt, amit mindenképpen meg akartam volna nézni, a másik pedig, hogy még a legnagyobb nevek is maximum egy és negyed órát játszhatnak a feszes program miatt.
Az emberek észrevehetően nyitottabbak és barátságosabbak mint egy magyar fesztiválon (na jó, ez lehet hogy csak a nagymennyiségű elfogyasztott alkohol következménye), különösképpen a Szigethez viszonyítva (ahol már a többség külföldi, a többiek nagy része meg csak elugrik 1-1 napra, itt viszont a nagy többség sátrazik, és 99%ban helyi).
Az egyetlen igazi csalódás az utolsó reggel volt, amikor is hajnali fél hét tájban kb. egy óra alvás után a szekusok elkezdték felverni a megfáradt fesztiválozókat, és nyolckor a buszból már csak néhány szemétkupac emlékeztetett rá, hogy mi is volt itt az elmúlt két napban.

Győrffy Zoltán

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés