Hajdu Kálmán: Skandinávia 3. rész – Svédország – 2002


Hajdu Kálmán: Skandinávia  3. rész – Svédország – 2002




Svédország Tizenkilencedik nap
Osló-Torső
Elindultunk hazafelé. Az útirány Svédország, az Oslo-t Stockholmmal összekötő E18-as úton. Ez nem autópálya csak egy főút, de lehet rajta haladni. Még a határ előtt megállunk, Orje-nél, hogy elköltsük norvég koronánkat és együnk valamit. Amíg Galja vásárol, én kitanulmányozom az Oslo Stockholm busz menetrendet. Van naponta 4 busz kis vidéki porfészek.
A határon beváltom a “Tax free” csekket, rögtön svéd koronára. Karlstadtnál vacillálunk egy kicsit, hogy megálljunk-e de legyőzve a kísértést nem hagyom eltéríteni magamat a kitűzött céltól és lekanyarodunk az E18-ról irány a Göta csatorna. Sjőtorpnál el is érjük a csatornát. Egy kis parkoló. Valódi, svéd rozsdamentes acélból készült WC a parkolóban. Irány a csatorna.









Miután megnéztük a vitorlás kikötőt, és a zsilipeket, rögtön a tó partján van 3 zsilip egymás mellett. Ennek a zsiliprendszernek a maketjét láttok már Legolandban. Itt azért egésszen más. Bementünk a Csatorna Múzeumba és tovább indultunk Mariestadt felé.









Hamarosan találtunk egy Camping táblát, ami Torsö szigetére irányított. Itt egy sportpálya szélén a Vänern tó partján egy aranyos kis Campingre találtunk. Ráadásul a sátorhely a magyarországi áraknak is csak tört részébe kerül. Viszont van melegvíz, mosó és szárítógép és konyha is.
Torsö egy nem túlzottan nagy sziget a Vänern tóban. Közigazgatásilag Marienstadt része. 1994-ben épült egy meglehetősen impozáns 940 méter hosszú híd, ami a pár tucat lakossal rendelkező szigetet összeköti a szárazfölddel.







Miután a vacsorához legalább kenyeret kellett venni beautóztunk Mariestadtba. A fiuk nem jöttek velünk nagyszerűen el voltak. Játszottak a tóparton és egy campingező fajtiszta macskáit csudálták.


Mariestadt


Mariestadt egy unalmas kis porfészek, semmi érdekesség. Egy közepesen öreg XVI. Századi templom, egy jachtkikötő, néhány múlt századi házikó a belvárosban minden látnivaló. A legnagyobb nevezetessége a közeli malomkerék manufaktúra, ahonnan egész Európába szállítottak malomkerekeket. A gyár mintegy 800 év után 1919-ben zárt be. A kikötőben, mint egy szobor, ki is van állítva egy jó nagy malomkerék.
Vásárláskor kellemes meglepetésben volt részünk, minden olcsóbb, mint Norvégiában.



Huszadik nap
Torső
Úgy döntöttünk nem sietünk és még egy napot a Vänern tónál töltünk.
Miután felkeltünk rendbe raktuk dolgainkat majd kirándultunk a Lackő kastélyhoz. Ez a kastély Svédország egyik leismertebb és legtöbbet reklámozott nevezetessége. Lidköpingtől egy a Vänern tóba belenyúló félszigetnek a végén fekszik ez a francia reneszánszot idéző kastély. Nem véletlen ez a francia stílus, az építető Magnus Gabriel de la Gardie Kristina királynő kegyence, francia származású volt.
A kastély körül több (fizető) parkoló és a tavon jacht kikötő van. Leparkoltunk és elindultunk felfedezni a kastélyt. Szombat lévén a kastélyparkban, egy biotermékeket népszerűsítő akció volt, ahol igyekeztek ingyen kóstolóval kedvet teremteni a régi svéd ételeknek. Nagyon jó pofák voltak, a céklával festett piros sütemények, a különböző növényekből készült lekvárok. Volt, ahol a fiúk többször is sorba álltak.


Ez után folytattuk a sétát a kastélyban. Először a kastélyt, magát néztük meg. A hivatalos idegen vezetés keretében végig jártuk De la Gard márki szobáit, a középkori termeket, megnéztük a középkor szokásos relikviáit. A tavaly látott Loire völgyi kastélyok után ez az idegenvezetés semmi különlegest nem nyújtott.









A második program sokkal érdekesebb volt. A kastély gazdasági része (kamrák, raktárak, kút terem, konyha, ebédlő) is korhűen be van rendezve. De nem csak edényekkel, hanem a sonkák stb. makettjaival, illetve nem romlandó élelmiszerekkel, rozs stb. Nagyon érdekes volt, és nem csak a fiúk számára.
A harmadik kiállítás inkább csak minket érdekelt. A kastély időszakos kiállításokra berendezett részén ezen a nyáron a “Svédországi ezüstművesség” című kiállítást lehette megnézni. Az önálló svéd ezüstművesség a XVIII. Század második felében alakult ki, addig főleg német és francia import biztosította a luxus iránti igényeket.
Visszafelé menet megálltunk egy régi szélmalomnál. Ez a szélmalom a Kiskunhalasi szélmalommal egy idős lehet és az állapota is nagyon hasonló. Az minden esetre elgondolkoztató, hogy a turista szezonban a tulajdonos, és nem valami múzeum(!) csak úgy nyitva tartja, és egy perselybe, minden látogató a megtekintés fejében annyit dob be, amennyit jónak lát. Körbejártuk, megmásztuk készítettünk egy pár fényképet és mentünk tovább Lidköpingbe.










Lidköping (36 808 lakos) a Vänern tó partján fekvő iparváros. Szombat délután a belvárosban jó ha 2-3 autó állt


a Lidan folyócska melletti parkolóban, fizetni sem kellett. Kicsit sétáltunk a városkában. Tiszta rendes egy érdekes városháza álldogál magában az egyébként igen tágas főtéren.
Visszaúton meg szerettük volna mászni Kinnekulla hegyét, de Szása nagyon nyűgös volt. Göttene mellett találtunk egy bevásárló központot és nagy örömmel állapítottuk meg, hogy a nagy boltok Svédországban szombat és vasárnap is nyitva vannak.
A Campingba visszatérve nagy meglepetés várt bennünket. A sportpályán valamely környékbeli futbalklub gyermek tábort rendezett a hétvégén így a sportpályát ezzel együtt a Campinget is megszállták a fiatal focisták. Ez némi gondot okozott a mosakodásnál, most már nem csak mi használtuk az összes öltözőt, de túltettük magunkat rajta



Huszonegyedik nap
Torső-Stockholm
Most már végleg elindultunk utunk végcélja Stockholm felé. Először az útikönyv és prospektusok által reklámozott és olyan jól hangzó Töreboda-ban álltunk meg. Közvetlenül az állomás mellett, ahol vitorlás hajók árbocai mutatták, hogy ott van a csatorna. Aztán más semmi, egy vasárnapi álmát alvó kisváros. Szürke és unalmas.
Tovább mentünk a csatornával párhuzamos úton, és egy műemléket jelölő táblánál kanyarodtunk le róla, elhatározva, hogy rövid pihenőt tartunk. Ez volt Forsvik-bruk.
Forsvik bruk az általam eddig látott legérdekesebb Ipari Múzeum. Itt minden úgy van, ahogy 40-50 éve a műhelyek bezárásakor volt. Maga a múzeum területe nyitott, nincs kerítés csupán egy táblácska, kéri a látogatókat, hogy vegyenek belépőt. Mink csak 1 felnőtt és két gyermekjegyet vettünk, így Gálja nem is jött be velünk a műhelyekbe.
Az első egy komplett fémfeldolgozó üzemecske öntödével és forgácsoló üzemmel. Minden múlt századi gép a berendezés érintetlenül áll. A következő egy hajóépítő műhely, ahol egy szintén honismereti projekt keretében az Eric Nordewall névre hallgató gőzhajó rekonstrukciós munkái folynak. Ez a hajó a Göta csatorna tipikus fa szerkezetű gőzöseinek volt egyike száz évvel ezelőtt.
A következő épület egy helytörténeti kiállításnak és egy fotó tárlatnak ad helyet. Forsvik Brukban 1400 körül egy helyi úrnő kolostort alapított ez a kolostor hozta létre 1457-ben a gyártelep ősét jelentő fűrésztelepet. A reformációt követően 1527 királyi birtok lett Forsvik Bruk. 1840-ben alapították az első fémfeldolgozó üzemet, ez gyorsan bövült és a híres Svéd ipar egyik fellegvárává vált.
A hanyatlás a második világháborúval kezdődött Träsliperiet 1940 körül, a malmot 1961.-ben, az öntődét és a fémfeldolgozó üzemet 1977-ben zárták be véglegesen. Az AB Forsviks Skogar cég ezzel 1977-ben került véglegesen felszámolásra. Az Ipari Múzeumot, üzemeltető alapítványt 1990-ben hozták létre.1993-ban kezdődött a restaurálás és nyílt meg a múzeum. A kiállítás végig követi a különböző korokat, nem csak a történelmi eseményeket, hanem a korok folyamán az életmód változásait is.
A következő épület egy malom, ahol jelenleg divatos durva ölésű biólisztet termelnek és árusítanak kb. 100 éves technológiával. A legutolsó épület, amit megnéztünk egy szintén ma is üzemelő vízi erőmű egyik része volt. Itt a világítási eszközök fejlődését és a múlt század 20-as 30-as éveinek villamossági technológiáját mutatják be. Ósdi kapcsolók, lámpák transzformátorok láthatók.









Miután a múzeumban mindent megnéztünk a fiúk örömére a közeli tavon útjára indult egy 150 éves fafűtéses gőzhajócska nagy füstfelhőt eregetve. A hajócska Svédország legöregebb eredeti formájában üzemképes hajója az M/S Forsvik, A hajót a Lindahl és Runer cég építette Gävleben 1867-ben.
Miután jól kinézelődtük magunkat tovább indultunk és meg sem álltunk Stockholmig.
Itt egy a várostól délre eső, de azért metróval elérhető campinget néztünk ki. A választás jónak is bizonyult. A camping a Mäler tó magos partján található, de gyorsan le lehet jutni a tóhoz rövid sétával. Letáboroztunk, ettünk és a fiúk felfedezőútra indultak a tópartra. Bár nem volt igazán jó idő a strandoló svéd gyerekek a mi fiainkat is becsábították a tóba egy fürdés erejéig.


Huszonkettedik nap
Stockholm
Reggel miután mindent összepakoltunk elsétáltunk a metró állomásig vettünk mindenkinek 72-órás bérletet és beutaztunk a belvárosba.








A Királyi Palota közelében kezdtük a városnézést. Miután megláttuk a belépők árait lemondottunk a palota megtekintéséről. Végig sétáltunk a Stockholm vásárló utcáján. Rögtön a séta elején láttuk a Dán nagykövetség épületét, ahol valódi legó város volt a kirakatban. Bementünk a nagyáruházba és vettünk 2 iskolatáskát a fiuknak, hogy valami emlék is maradjon Svédországból is. Végül találtunk egy játszóteret, ami nagy élmény volt a mászókáival, rollerjeivel. Innen elég nehéz volt visszamenni a Campingbe.
Este ismét elmentünk a Maler tóhoz először a fiúk majd mi is és az erdőben találkoztunk egy őzikével.



Huszonharmadik nap
Stockholm
Ezt a napot teljes egészében a Skanzenben töltöttük. A Stockholmi Skanzen mint az köztudott a néprajzi múzeum, egy vidámpark, egy állatkert és egy hagyományos wursli keveréke.
Először megnéztük a Skanzen városi életet bemutató részét. Voltunk nyomdában, üvegfújó műhelyben, pékségben (itt vettünk is némi lepényt), kocsmában.
Második állomás az Akvárium volt. Ide csak a két fiú ment be (a borsos árak miatt). A legérdekesebb, elmondásuk szerint, az állat simogató volt. Itt egzotikus állatokat lehetett megsimogatni, békákat, gyíkokat és ami Szásának a legjobban tetszett egy óriás pókot.
Ez után mentünk megnézni a Skanzent magát, azaz a Svédország különböző vidékeiről összehordott fa épületeket. Itt is volt sok érdekesség, szerszámos kamrák, jellegzetes zöldséges és gyógynövény kertek. Szélmalmok, nagy és kicsi házak.
A néprajzi gyűjtemény után néztük meg az állatkertet. A Skanzen állatkertjében kizárólag Svédországban, pontosabban Skandináviában őshonos állatok vannak. Csak felsorolásszerűen: Barna medvék, Hódok, Fókák de a legnagyobb attrakció a Rénszarvas volt. Egy hatalmas Rénszarvas bika illette magát a kifutóban tényleg hatalmas és méltóságteljes egy állat.
Hulla fáradtan hazafelé indultunk. A Skanzen főterén nyugdíjas teadélután volt. Egy hatalmas táncparketten 60 feletti hölgyek és urak táncoltak visszaálmodva magukat az ifjúságukba.
Útközben bementünk egy piacra, ahol svéd tengeri finomságokat vettünk vacsorára. Maga a piac is egy látványosság és az ennivalók kinézete is az.



Huszonnegyedik nap.
Stockholm
A nap programja a Vasa hajó volt. Itt ismét figyelembe kellett venni vásárló erőnket, így (miután én már ráadásul láttam a kiállítást) csak Galja és a fiúk mentek be a múzeumba. Én vagy másfél órát vártam rájuk a kikötőben sétálgatva.
A Vasa hajó megnézése után gyalog indultunk a belváros felé. A kikötőben láttunk egy csomó eladó hajót. A kikötő végében lévő téren egy szabadtéri fotókiállítás képeit nézegettük végig. Egy darabig még kóboroltunk a belvárosban ismét elmentünk a nevezetes játszótérre majd visszatértünk a Campingbe, főztünk, megebédeltünk.
Evés után elautóztunk a Stockholmi IKEA-hoz megnéztünk még egy-két boltot az IKKE mellett lévő bevásárló központban.



Huszonötödik nap

Szilézia komphajó (Nyneshamn-Gdansk)
Délelőtt A fiúk az anyjukkal kirándultak még egy kicsit a városban. Igazából bár a metrójegy még érvényes volt nem túlzottan lelkesen mentek el és nagyon hamar visszatértek.
Én pakoltam. Délután 2-kor indultunk a komphoz. 18 órát kompoztunk egy 4 ágyas kajütben. A Szilézia bizony némileg korosabb hajó, mint a Bergen, de nagyon kényelmes kajütünk volt a legjobb helyen. A tenger csendes volt így nagyon jól aludt mindenki.



Lengyelország
Huszonhatodik nap

Gdansk-Lodz

A Szilézia menetrend szerint reggel megérkezett Gdanskba. A reggeli napsütésben jól látszottak Gdyna strandjai, amikor befutottunk a Gdanszki kikötőbe. Kihajóztunk, átestünk a vám és útlevélvizsgálaton, majd elhatároztuk, hogy nem megyünk be a városba, hanem egyenesen hazafelé vesszük az utat.
Dél után megálltunk Torunban (200 000 lakos, egyetem). Kerestünk egy nem fizető parkolót a belvároson kívül majd elindultunk a belváros felé. Azon túl, hogy szükség volt egy kis mozgásra két célunk volt: először is szükségünk volt egy bankjegyköpő automatára, hogy legyen lengyel zlotynk, másrészt ideje volt ebédelni. De ha már megálltunk megnéztük a Toruni vár maradványait, elsétáltunk a Visztula partjára és megnéztük a város nevezetes polgárának Kopernikusznak a házát.
Ebédelni egy Tejbüfében ebédeltünk, nagyon olcsón és finomat. Ezt követően elsétáltunk még a főtérre, vettünk tejet és kenyeret estére majd tovább indultunk Lodz felé.










Torun várának romjai Kopernikusz lakóháza Torunban

Lodzban alig találtuk meg a kempinget. Sehol nem volt egyetlen útmutató tábla sem és mivel már sötét volt a város szélén nehéz volt a megfelelő utat megtalálni. A Campingben viszont egyedüli lakók voltunk. Ezért nem is vertünk sátrat, hanem egy bungalóban aludtunk. A lengyeleknél nem divat a kempingezés.



Huszonhetedik nap
Lódz-Budapest
Reggel nem kellett pakolni, így korán indulhattunk. Gyakorlatilag a technikai szüneteket leszámítva sehol nem álltunk meg. Egyetlen hosszabb megállónk a lengyel-cseh határon egy étterem volt. Még lengyel zlotyért olcsón és jól megebédeltünk. Ezen a napon 11 óra 40 perc alatt abszolváltuk a maradék 750 km-t.


Hajdu Kálmán


A szerző írásai Az Útikalauzban

Hajdu Kálmán: Baltikum – Lengyelország, Litvánia és Lettország – 2005

Hajdu Kálmán: Skandinávia 1. rész – Németország és Dánia – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 2. rész – Norvégia – Ryfilke, Oslo fjord – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 3. rész – Svédország – 2002


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Hajdu Kálmán: Skandinávia 3. rész – Svédország – 2002" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár