Fischer Anikó: Dél-Afrika – 2002


Fischer Anikó: Dél-Afrika – 2002 május-június


Egy gyors bejelentkezes ha mar a mobil toltojet nem tudjuk hasznalni! (elfelejtettuk, hogy itt nem csak a vezetes angol stilusu, de a konnektorok is haromlyukuak, tehat borotvalkozast – gyk. nem en – es egyeb elektromos keszulekek hasznalatat elfelejthetjuk


Az ut eleg zokkenomentesen indult, ugyan eloszor sehogy nem birtak becsekkolni minket, bar nem tudom miert, mert vegul a Lufthansa gepen a kb.130 helyen ultunk vagy harmincan. Frankfurtig a repules eleg kellemes volt, kedves stewikkal, kellemes kajaval. Meg Frankfurt is viszonylag jol zajlott, a repteren maszkaltunk egy sort, aztan beultunk a varoba, elbeszelgettunk egy Kanada-D-Afrika kozott ingazo lannyal, csodaltuk az emberek sokszinuseget (borszinek, arcok, beszedek, kellemesen el is faradtunk a kavalkadban, majd felszalltunk a gepre. – Business class jobboldali ajto, turistak balra. (egy kis izelito afrika elott)
Gondoltuk majd most vegigalusszuk az utat, ez a gep nem raz (ketszintes 747-es, ekkora gepet meg eletemben nem lattam, razkodast semmit nem ereztunk, repulesnek nem is nagyon neveznem az elkovetkezo 10-12 orat)


Szoval Tamas szavaival elve begyomoszkoltuk magunkat a gepre, ugyanis a ritkitott jaratok, illetve a kul. legitarsasagok osszvonasa miatt a szeksorokat megduplaztak, tehat a fuggoleges helyzettol max 5 fokban lehetett az ulest elallitani. Raadasul Tamas melle beult a gep legtulsulyosabb embere, aki a 10 orat konyokevel Tamas bordaiban toltotte… fantasztikus volt, (arrol nem is beszelve, hogy, mint a nikotinfuggok nagy reszenek, volt egy specialis, altalam nagyon ruhelt szajszaga es kedvesen vegigcsevegte velunk (ill, inkabb Tamassal) az utat. Kozben vibralt felettunk a TV, rossz volt a kaja, szoval mire leszalltunk kisse nyuzottan neztunk ki.
Itt viszont fogadott egy egesz mas vilag. Mar a repteren eszre kellett vennunk. Eloszor azt hittuk valami oriasi gond van, de kiderult, hogy csak egymast regen nem lato parok koszontottek egymast olyan rikacsolast rendezve, mint az itteni madarak.)
Johannesburgban penzvaltas utan megprobaltuk attenni magunkat egy korabbi gepre, ami reszben sikerult is, mert mi utaztunk is, csak a csomagjaink nem, de ez egy kesobbi fejezet…
A szervezkedes kovetkezteben csak 6 orat ultunk a repteren, fasultsagunkbol csak a segitsegek elutasitasa (sok-sok narancssarga ruhas emberke meg akarta mutatni, hogy hova menjunk, ami nagyon kedves, de mi elso nap olyan bizalmatlanok voltunk, hogy nekunk lehetett barmit igerni…)


Szoval szerencsesen feljutottunk az eggyel korabbi gepre. Fantasztikus volt, kicsi, propelleres es valoszinuleg siman belefert volna a 747-esbe. Tamast megkertek, hogy felszallaskor menjen at gep masik vegere, hogy kiegyensulyozza azt.


2. Konferencia, fogadás



Leszalltunk Pietermartzburgba, a kb. 22 fokos telbe. Csak hogy hozzavetolegesen tudjatok mirol van szo, ez egy egymillios falu (vagy kisvaros?) ez utobbi azt jelenti, hogy maximum 5-10 epulet lehet, ami nem foldszintes, lakohazak kozul eddig csak egy ilyet lattunk, a repuloteren pedig a mi propelleres gepunk volt a legnagyobb (egyebkent naponta tobbszor latunk ilyet erkezni, gondolom a legpraktikusabb kozlekedesi mod)
Hogy a bonyodalmakat, amiket korabban ecseteltem gyorsan elintezzem (annyi erdekesebb dolog van itt) a csomagunk ugyan nem jott meg velunk, de meg aznap erkezett, es a kert es kifizetett ketagyas szobak egyszeruen nem is leteznek a koleszban, annak ellenere, hogy ezt vissza is igazoltak nekunk. A helyi papirokon egyaltalan nem szerepeltem, tehat se a regisztracioban, sem a szallason. Vegul ezt is megtalaltuk, csak a vezeteknevem Anik-kent volt feljegyezve (ezt nem kerestem sehol, meg az aniko-t talan). a tobbit majd szo’ban.
Ami nagyon tetszett (Foleg Tamasnak) es azota is minden nap uj meglepetest jelent a helyi madarvilag (nem csak meretuk, hanem a viszonylag emberi hangjuk, ami nem sokban kulonbozik a Johannesburgban tapasztalt helyi udvozlesi ceremonia hangjaitol.)


De hogy felporgessem a dolgot, mert holnaptol ki tudja lesz-e internet hozzaferes: az utobbi napokban eloadasokat hallgattunk reggeltol estig.


Masodik nap esti fogadas. Kezdodott egy tanckarral, kb 10 ferfi, a helyiek elmondasa, illetve a program szerint enekelt, mint igazi afrikaik termeszetesen egy percig nem maradtak mozdulatlanul (azota elolvastuk, hogy ez volt az a tanckar, ami tobb kulfoldi videoklipp mellett a helyi nobel bekedij kiosztason is szerepelt, tehat meg inkabb megtisztelve erezzuk magunkat, hogy nekunk is produkaltak magukat). Hogy jobban ertsuk, megkertuk az elottunk ulo not, hogy neha forditsa is, mi a zenek szovege (egyik pl arrrol szolt, hogy mutasd meg a gyerekednek, hogy igy (es itt kovetkezett mindenfele mozdulatsor) nem szabad viselkedni, de volt minden, hazafias, vallasos, mar amennyit ki tudtunk belole venni. Nagyon erdekes volt a helyi kozonseg reakcioja is, egyreszt a jemenitakhoz hasonloan folyamatosan tululztak, ha vmi tetszett nekik, masreszt gyakran ok is bekapcsolodtak az eloadasba. Ezt kovette meg tobb tanc (90 folotti nok, kb 6-18 eves lanyok hagyomanyos oltozetben (felul Eva, alul szoknya) stb). De ami a legjobb (sot talaln felejthetetlen) volt az egy Story teller (tortenetesen o volt a kedves holgy aki forditott kettonknek, ha nem ertettunk semmit a tobbi eloadas soran) szoval o akkkora energiaval es olyan szinesen meselt (gyerekmeset, valos tortenetet az appartheidrol, fiatalkori emleket stb), enekelt (fantasztikus hangja is volt), mozgott, es tartalmilag is nagyon erdekes volt (elsosorban angolul zajlott, de neha daloknal, mesebe beleszotte a helyi nyelvet)… szoval abszolut feltoltodve jottunk el.



3. Township


Legutoljara tehat a fogadasnal fejeztem be, kihagyva a legerdekesebb reszt. Ugyanis a no, aki forditott nekunk az enekkarnal, egy story teller volt, aki egyszer csak kiment a szinpadra, es csodakat muvelt. Olyan organuma es temperamentuma volt, eloszor enekelt, egy helyi appartheid-hoz kapcsolodo dalt, majd meselt a bolcs teknosrol es a tobbi allatrol, meselt a csaladjarol, emlekeirol, politikarol, mindezt olyan hangon, olyan mozdulatokkal, es akkora energiaval, amit sokaig nem fogunk elfelejteni.


Este a szokasos program, meg mindig nincs ketagyas szoba, mar mozgositottunk mindenkit. A masik amire nem gondoltunk, hogy itt egesz mas dugo van, ugyhogy Tamas az eloadashoz olloval vagta le a borostat. Az elodas egyebkent (egyebkent? ezert mentunk!) jol sikerult, Tamas meselt, en pedig kozbe-kozbe felolvastam az elozo nap leforditott szovegreszleteket. Nagyon sokan gratulaltak, baki talan csak a kerdesekre valaszolasnal volt, ugyanis azokat nem igazan ertette egyikunk sem (utolag tobb anyanyelvi biztositott, hogy nyugodjunk meg, volt olyan kerdes, amit ok sem ertettek, es igy legalabb egy ido utan nem mertek Tamastol kerdezni 🙂
Ebbol a napbol meg erdekesek a madarak, amiket lattunk. Az egyetem udvaran talalkoztunk ezekkel a fel-egymeteres allatokkal, amik ha egyszerre tobben megszolalnak, olyasmi hangot adnak ki, mint a repuloteren hallott visitasok (ez volt az, amikor azt hittuk valami baj tortent, de rajottunk, hogy csak baratok udvozlik egymast), ha egyszerre tobb szolal meg, akkor viszont teljesen emberi nevetesnek hangzik.


Hogy haladjunk, 4. nap, az eloadasok utan elmentunk Mpophomeni-be. Ez egy ugynevezett Township, ami az appartheid egyik termeke. Hogy rovidre fogjam kialakulasuk tortenetet, mikor a feketeket szep lassan kiraktak a varosokbol (epitkezesi-, lakasvasarlasi engedelyt nem kaptak, ill. szegénynegyedeket teljesen lebuldozereztek) ez volt a letelepites egyik modja. Elsosorban (fekete) ferfiak szamara alakitottak ki ilyen telepuleseket ipartelepek mellett, hogy ne csak a szepara’la’st, hanem az olcso munkaerot is megoldjak. Egy ilyenbol alakult ki Mpophomeni, annyival fuszerezve, hogy anno egy nagy sztrajk miatt a fel falut elbocsatottak, mire a faluban elo masik szakszervezet (part) emberei felvettek helyettuk a munkat. Innentol kezdodott egy evekig tarto harc (es oldokles) a ket part kozott, aminek csak a 90-es evekben lett vege. Az ujra osszeallt township tobb fele elindult, hogy vegre fejlodjenek, ennek kovetkezteben a turistakent az internetes terem ablakabol is nezhettunk a kis – szogesdrotokkal, keritesekkel elvalasztott – viskokbol allo telepulesre (eleg erdekes latvany). A township-ben egyebkent a legnagyobb benyomast a minket mindenhova koveto fekete gyerekek, illetve a helyi sangoma (a samannot es segedeit akcio kozben lathattuk, mert az egyik brazil no – a legjobban kepviselt nemzet a konferencian – valami gyogyitast kert tole – Miutan mi eleg szkeptikusok vagyunk a temaban, leginkabb a visitasok, illetve a nagy fust emlekezetes), a mindenhol integeto, mosolygo emberek, illetve a szegenyseg gyakorolta rank. (fu de hossz mondat, de azt hiszem, hogy a falu hangulatat ugyis legfeljebb a kepek segitsegevel tudnánk visszaadni)


A konferencia meg ket napig tartott, es az eloadasokon es beszelgeteseken (+nagy eveseken – a kaja fokozatosan javult) kivul, legfeljebb mozzanatok maradtak meg; hogy sehogy nem birtuk megerteni, hogy a hideg es meleg csap miert van kulon, hogy oruletbe kergettuk a helyi szervezoket (nincs meg a borondunk, nincs szobank, csak egy agy van, pedig kettot igazoltak vissza, hol lehet internetezni, hova tudnak nekunk csomagot kuldeni, hogy jutunk el Durban-be, stb) nem csoda, ha a vegen James mar menekult, ha minket latott. Egyebkent megtanultuk a spanyol manana helyi megfelelojet: “I’m working on it.”


Es vegul eljott az utolso nap, erdekes eloadasokkal (pl. helyi sangomakrol), valamint egy baromi unalmas zarassal. Este meg az amerikai lannyal mentunk be vegre megnezni a varost. (merthogy a konferencia alatt leginkabb egy nemet tarsasaggal, Cathy-vel, az amerikaival, egy D-afrikai novel, ket kis olasszal, es egy nagyon vegyes (koreai, amerkiai, angol holland stb.) lannyal voltunk elsosorban egyutt) Errol a tarsasagrol jut eszembe, kaptunk a D-A-i notol Billtongot (ejtsd bültong) ami egy szaritott, fuszerezett, hus, es amire nagyon raszoktunk.


4. Pietermaritzburg-Durban


Tehát véget ért a konferencia, indultunk tovább Durban felé. Előtte még este bementunk a varosba. Mint emlitettem Pietermaritzburg, Kwazulu-Natal fovarosa egy egymillios kertvaros, jelentosebb epuletek alig vannak benne. A belvarosban van 1-2 viktorianus haz egy csomo templom (+1 Church street nevu utca, ahol szinte csak templom-kerites-templom-kerites stb. valtogatja egymast) van egy Burger utca, ott van a meki, egy parlament , illetve ami belulrol eleg szep, az Imperial Hotel (csak az a rusnya szonyeg ne lenne). Innen hivtunk taxit, de mivel az utcan vegig keregetok fekudtek jobbnak lattuk a taxi megerkezeseig nem kimenni, sot utana sem egy darabig, ugyanis nem hittuk el, hogy ez a jelzes nelkuli tiszta mocsok auto a mi taxink volna. Miutan beultunk, es elmagyaraztuk neki, hogy hogy kell innen az egyetemig eljutni :), megkerdeztuk, hogy mennyi is lesz az ar. Termeszetesen nem tudta, de keszsegesen megkerdezte a kozponttol. Utkozben meg tankoltunk egyet, atestunk egy utblokadon (allitolag nem jellemzo, ennek ellenere tobbszor lattuk, hogy a rendorok valakit keresven leintik (szerintem elsosorban a fekete) autosokat. (egyebkent a rendorolk mind feketek, mivel egy rendelkezessel az osszes feher kedvezmenyes nyugdijazasi es egyeb akciot kapott, annyi penzzel, hogy nem lehetett olyan hulye, hogy a hatosag kotelekeiben maradjon. Tobben azt mondjak, hogy ez is az egyik oka, hogy ennyire leromlott a kozbiztonsag, mert a sok uresedesre ezek utan szinte barkit felvettek – all. van olyan rendorkapitany, aki irni olvasni sem tud), szoval a kordon, majd vegre nagy megkonnyebbulesunkre hazaertunk (mondtam mar, hogy vegre athoztunk egy agyat a szomszed szobabol, tehat van egy ketagyas szobank, sot a harmadik naptol mar azt is tudjuk, hova kell menni reggelizni, kezd egyre konfortosabba valni a dolog!)

Masnap utrakeltunk!
Reggel ugyan csinaltunk egy rossz uzletet, mert annak fejeben, hogy nem csak a repterig, hanem egeszen Durbanig levisznek, atadtuk a helyunket egy spanyol nonek, aki a szervezes gordulekenysege miatt enelkul lekeste volna a ge’pe’t. Tehat vesztettunk kb. 1 orat az uj mikrobusz megtoltesevel, plusz meg legalabb egyet a repuloterrol betaxizgatással (no comment)
Igy furdozni mar nem volt idonk, pedig nagyon szerettunk volna, de meg az idegenvezetest is csak rohanva ertuk el (vakterkeppel, talalgatva, hogy vajon most merre). Ott majdnem a historical tourra mentunk, de mikor kiderult, hogy az annyibol all, hogy bevisznek a torteneti muzeumba, akkor ugy dontottunk, hogy nem ez az az agytal… Tehat Gandhi tablajanak megnezese utan (itt valtotta a jegyet arra a vonatra, amirol Pietermaritzburgban ledobtak, mivel nem volt hajlando elhagyni a “white only” elsoosztalyt) beultunk a no kocsijaba es irany a varos azon resze ami ma felirat nelkul ugyan, de non-whites only.


A piac mellol indultunk (mar a kocsibol lattuk a mindenfele majom fej, egyeb labszarcsont, bor, es mas felismerhetetlen dolgokat, illetve gazokat, ke’rgeket, de a piac csak a hab volt a tortan, elotte megneztuk a negyed tobbi reszet). Tehat mint irtam, ez az a resz, ahova az appartheid utan a feketek, indiaiak, arabok koltoztek be, igy a tobbszaz eves, at nem alakitott (eppen ezert latogatasra erdemes) epuletekben csak a szamukra specializalodott boltok voltak. Neztunk uzletet, ahol a townshipra jellemzo, nagyon egyszeru, es nagyon energiatakarekos edenyeket, mindennapi dolgokat, matracokat lehetett kapni, hallgattunk eloadast egy sza’ri boltban, voltunk arab edessegboltban, megtudtuk, hogyan keszulnek egyes fuszerek, megvettuk az ajandekokat haza (ebenfa, gyongy stb targyak, ekszerek, kesobb meg sok boldogsagot/buszkeseget okozott az arak osszehasonlitasa), es megneztuk a huspiacot!
Bejaratnal fogadtak ezek a mindenfele csodaszert (hiuzbo”r, labszarcsont, majomfej (allitolag volt olyan arus, amit bezarattak, mert emberi fejet talaltak nala), kul. csontdarabkak, fuveket gondolom a sangomak, ill. a helyiek szamara) arulo alakok, majd bevittek minket a piacra. Ott lathattunk minden allatnak minden (immaron evesre es nem gyogyitasra, joslasra valo) reszet, borju es kecskefejeket kivulrol es belulrol (agyvelo es tarsai) illetve az egesz allatot szinten kivulrol es belulrol. Utobbirol elmagyaraztak, es megmutattak, hogy az indiaiak letisztitva eszik (ez meg OK volt az en felvegetarianus lelekemnek, pacalt mar itthon is lattam, bar nem a tobbi részzel egyben logatva) mig a feketek tisztitas nelkul fozik meg (nna ez mar egy kicsit sok), lattunk oriasi lazacfejet es egyeb szepsegeket is, majd atmentunk ajandekra alkudni.
Aki arra jar erdemes megnezni az autopalya es a piac kozott a helyi -nem feltetlenul kereszteny – lakosok tiltakozasa miatt nem lebontott katolikus, de abszolut nem tuldiszitett templomot!
Ezek utan a varost magat megnezni mar nemnagyon tudtuk, mert a kozbiztonsagra hivatkozva az idegenvezeto visszavitt szuper (tenyleg!) hotelunkba. Este meg a tengerpartot csodaltuk meg, (ill. annyira meglepodtunk egy “gyereknek tej kell” keresen, hogy vegul adtunk penzt a koldulo fiatal feher parnak). Szel leven a vizbe csak belenyultunk (lega. 22fok), majd bementunk egy etterembe, eloszor csak azert, hogy megkerdezzuk, hogy miert van kint olyan sok kajaldan a Halaal felirat (kiderult, 0 alkohol, 0 disznohus). Miutan elmagyaraztuk, hogy ez nalunk mit jelent Tamas joizuen meg is vacsizott.



5. Duma Zulu – Game Lodge 1


Az oriasi reggeli utan (ugyanis ket napig csak bed jott breakfast es egyebek nelkul) elindultunk felvenni a kocsit. Durban-ben 3 Holiday Inn is van, igy elsore nemigen sikerult megtalalnunk leendo jarganyunkat, de nem ezzel vesztettunk idot, mert meg senki nem volt az irodaban. (ezutan jott me’g egy jo adag telefonalgatas, ill. az urge vallomasa, hogy o meg eleteben Eurot nem latott… ha tudtam volna elore….) DE vegre megkaptuk az autot es elindultunk. Ugyan eleinte rendszeresen az ajtonyiton probaltam valtani (a jobbkezes vezetes gyonyorei), ill kanyarodas utan gyakran jottek velem szembe szoke noknek jaro megerto mosollyal a helyiek (pedig nem is vagyok szoke!!!), de eljutottunk vegre Dumazuluba.
A parkoloban kis zulu vart, es kozolte, hogy lekestuk a musort. Miutan (zulu nyelven. yesss) megkoszontuk az infot, kis zulunknak felcsillant a szeme es elkezdett nekunk nyelvorat tartani, amit egyebkent az ugynevezett falu ugynevezett idegenvezetoje kesobb folytatott. A falu egy turistak hulyitesere szolgalo (ha mi folyamatosan hulyitettuk oket, csak megtehetik ok is) latvanyossag, ahol a belepodij ismetelt megfizetese utan (egyszer mar az utazasi iroda is atutalta) dobszora es zulu nyelvu koszontes megismetlese utan bent megnezhettuk a landzsakovacsot, a hazfonot, a kocsogvagot, vmi orvost (a sangomat eppen kihivtak vhova), egy zeneszt (sot o meg azt is bemutatta, hogy szivtak az osi zuluk marihuanat), majd megkostolhattuk a soruket (amit a no keszit ferjenek es kinalas elott meg kell kostolnia, hatha mergezett) es megneztunk egy eloadast (jobb volt,mint a sor).
A Dumazulu fele vezeto ut hosszabb volt, mint terveztuk, igy csak a delutani eloadast (turista hulyitest) ertuk el, ahhoz viszont koran erkeztunk. Ezert ebed (nnna ne tulozzunk) utan bementunk a helyi krokodil es kigyo rezervatumba.
Meg nem irtam, hogy a falu bejaratanal egy tabla vart, miszerint a testi epsegben tortent karosulasert, es halalert nem vallalnak feleloseget. Ezen az elejen jot rohogtunk, szorakoztunk a kigyokkal (ko:po”kobraval osszepiszkittattuk a terrariuma uveget, vegigolvastuk, hogy mi mennyire halalos stb), viszont ekkor ertunk el a nyitott reszekhez, ahol egyes kigyok, krokik, teknosok, kajmanok stbk. voltak.
Nnna ez az a hely, ahova gyereket nem vinnek el. Kis alacsony (fel meter?) kerites valasztott el minket (az elvalasztas azert tulzas, barmelyik gyerek at tudott volna nyulni rajta) az elsore eleg nyugisnak latszo, de mint egy tusszentes utan megtudtuk rendkivul gyors es harcias allatoktol, Egy pillanat alatt ugy egymas nyakanak ugrottak, hogy alig birtuk szemmel kovetni.


Az allatkertezes es a nyelvvizsga utan (merthogy a parkoloban zulu baratunk nem hagyta annyiban, es meg vissza is kerdezte az elejen tanitott dolgokat) megtudtuk vegre, hogy mit jelent a
where are you from, Hungary – parbeszed utan kovetkezo sejtelmes
aaa Hungary.
Mint sejtettuk azt, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van az a Hungary (sot jelen esetben meg Europat sem tudta behatarolni, de szerencsere a Lonley Planet vegen volt egy foldgomb). Tehat mindezek utan bucsut vettunk zulu baratunktol, meg egy csomag magyar szalamitol es elindultunk HluHluwe fel (mar ki tudjuk ejteni, bar eleinte rendszeresen szembekoptuk aki ovatlanul megkerdezte hova tartunk). Ott bementunk egy boltba (mondonom sem kell, hogy ismet en voltam az egyetlen feher) utolso penzunkon vettunk sajtot es almat (merthogy a reggeli rohanasban a penzvaltasra mar nem jutott idonk) es indultunk az aktualis game lodge fele.


Ekkor tudtuk meg milyen jo dolog a game lodge. Ez tulkepp egy miniszafari (mini? olyan 40-50 km2) kozepen van a szallas, tehat helyben nezhetjuk az allatokat is. Ki is ultunk 4-kor (hajnali) megnezni a vadakat a terep egyetlen itatojahoz, amit a tulajno ajanlott, de csak inkabb hallottuk oket, mint lattuk (bar egy pofatlan bushbaby, mint kiderult vegig ott lapult a szek mogott), raadasul 6 korul, pont mire derengett megjelent a tulaj kutyaja es jol elijesztette a kornyeken levo patasokat (foleg azok vannak, leopard nincs, az a kitomott leopard a nagyteremben is csak atutazoban jart ott – hallgattuk a megnyugtato magyarazatot). Azert este, es reggel a tovabbindulas elott mar lathattunk kisebb es nagyobb zebrakat antilopokat stb.


6. Bush baby, Hluhluwe, Amsterdam


Folytatom a beszamolot. Bevezeteskent visszaterek a kutyan kivul hajnalban latott allatra, a bushbaby-re.
Ilidi! igy nez ki:
http://www.duke.edu/web/primate/graphics/noc/b7150.jpg
http://www.kenkuhl.com/bushbaby/bb6.html
http://www.kenkuhl.com/bushbaby/bb8.html
erdekessegek kozott olvastam, hogy a rovarokhoz hasonloan a bushbaby is beporoz novenyeket, mivel mindenbe beleuti az orrat, es megragad rajta a pollen.


Tehát reggel meg bementunk a Hluhluwe-i bankba (elotte kaptuk a game lodge vezetonojetol azt a tanacsot, hogy nyugodtan hasznalhatjuk az automatat, de ha valaki segiteni akar, zarkozzunk be, es hivjunk rendort) majd a kozertbe, ahol ismet en voltam az egyetlen feher. Megprobaltam nem megszolalni, nehogy meg az is kideruljon, hogy turista vagyok 🙂
A nemzeti park a varostol (azt hiszem a Del-afrikai varos fogalmat mar tisztaztuk… szoval attol) kb 10 km-re van. Megvettuk a belepot, megneztuk a varacskos disznokat (valamiert kijottek a park ele, de senkit nem zavartak, egyebkent a majmokon kivul ezek az allatok voltak, akik egyaltalan nem feltek az embertol), aztan irany a park – rinocérosz (fehér), kudu, zsiraf, zebrak, vizi bivaly, kiszaradt folyok stb. Ja es egy nagy pottyos fekete madar is kotyogott egyszer az ut szelen erdekes latinos ritmusban, de sajnos nem lattuk sokaig.
A kavet fent a Hilltop-on ittuk, ami azert nagy cucc, mert vegre KAVE-t ittunk, es nem vmi vizes nesszlottyot (mondtam en, hogy erhetik meglepetesek az embereket a szafariban), kozben pedig csodaltuk a tajat, ill az ott legelo harom zebrat (utobbiakat egesz kozelrol is, ugyhogy el is keszitettem azon keves kepeknek egyiket, amin fel is lehet ismerni az allatot, amirol keszult)
Viszonylag koran indultunk tovabb, mert meg tobbszaz kilometer elottunk volt. Swazifold mellett mentunk, nem jutottunk be, mert vizum kellett volna, de igy is lattuk a taj egy reszet. Kozben megneztuk a kis telepuleseket , visszaintegettunk a feketeknek (aztan mikor rajottunk, hogy csak stoppolni akarnak, nem integettunk tovabb), majd egy gyonyoru naplementet, ugyhogy szepen lassan be is sotetedett.
Mikor mar csak kb. 100 km volt hatra, hogy ne unatkozzunk, a Swazi hatar kozeleben, a semmi kozepen kaptunk egy oriasi defektet. Megprobaltuk letolni a kocsit az utrol (majdnem sikerult) es Tamas elkezdte cserelni a kereket. Remeltuk, hogy nem all le senki segiteni, mert nagyon megijedtunk volna, de szerencsenk volt. Mintahogy abban is, hogy csak 100 km mulva, Amsterdamban vettuk eszre, hogy azert csuszkalt a kocsi, es azert nem gyorsult rendesen, mert nem egy, hanem ket kereke lyukadt ki (potkerekunk meg csak egy volt ugye).
Erdekesseg meg az uton egy jopar orangutan, illetve este egy az ut szelen (szerencsere mar a kerekcsere utan) setalo hiena volt.
A defekt+csere utan mire megerkeztunk Amsterdamba mar tok sotet volt, ketszer athajtottunk rajta (nem tudtuk hol van a vege), majd megkerdeztuk a helyi szatocsboltba, hogy hol talaljuk szallasunkat, de sikerult!! eljutottunk.
A tulajno az ajtoban vart (o vart, de az ajtot mar a fekete munkas nyitottak ki – ez egy olyan jelenseg, amivel kesobb Amsterdamban tobbszor talalkoztunk)
oohh (lovely, tiny) sweety, mar ugy aggodtam, nem baj, maradt ebedrol egy kis baranyhus, ha nem baj, Little Mary majd ad nektek.
Tehat atoltozes (mivel az ebedloben ki is van irva, hogy csak megfelelo ruhazatban mehetunk be vacsizni). Little Mary, egy fekete felszolgalo volt, kek ruhaban, feher kis kotenykeben es feher kis fityulaval a fejen, ahogy az az Isaura forgatokonyveben le van irva. A kis borda az egy tobb fogasos kb. masfel orat igenybevevo vacsi volt, ahol en mar az eloetel kozepen teljesen jol laktam (tudom, ez nalam nem is olyan nagy szam), Little Mary mindig akkor tunt fel, amikor szuksegunk volt ra (hogy honnan lathatta), majd mikor nem, eltunt. Minden ezust talcan erkezett, meg a szalveta is, es az evoeszkozoknel gondot okozott a sorrend, a kivulrol befele taktika nem jott be, mert tobbfele volt, mint kaja.
aztan visszavonulas a jeeeeg hideg szobaba.
bekapcsoltuk a tevet, ahol eppen egy fiataloknak szolo, a merlegen a valosag stilusaban keszult betelefonalos musor volt. A kerdes: Isten-e a valasz minden kerdesre? vegeredmeny kb. 74% igen, 26% nem.
Reggel koran keltunk, cserelni a gumit, ill. azt ket fekete szerelte le, egy fekete vitte Tamassal a muhelybe, ahol szinten csak feketek dolgoztak es ahol Tamas mint feher megbeszelte a fonokkel (szinten feher) hogy mit kell megcsinalni
Szinten lattuk a madarak eteteset (nagydarab fekete no, talcan kockakra vagott almakat adogat egyesevel a szarnyasoknak) es egyeb szamunkra furcsa dolgokat.


7. Barberton, Game Lodge 2., Kruger


Van aki figyel, tehat egy helyesbites: az allatok, akiket az ut szelen lattunk pavianok voltak (biztos, lattam egyet EGESZEN kozelrol is de ez majd egy kesobbi tortenet).


Most akkor a folytatas.
Juli elsejen reggel jol atfagyva felebredtunk, elinteztuk a kereket, es megettuk a kis reggelicsket (Little Mary egy oras szeanssza), majd elhagyva a Swazi hatart elindultunk eszak fele. Miutan a kerekunk allapota annyira nem volt meg mindig megnyugtato, megalltunk Barbertonban egy szervizben es mig a gepet szereltek, elindultunk penzt kivenni es megnezni a varost (szinten pici, szinte csak feketek, az utcan felallitott borbelysatrak ill. kis arusok – vegre lattuk, hogy ki kesziti a township-ek egyik kozkedvelt jatekat, egy drotokbol fabrikalt kb. 40 cm hosszú, 20 cm magas kocsit, amit a mindenhol rohangáló gyerekek egy hosszu nyelen levo kormannyal iranyitanak (gondolkoztam is, hogy vegyek, de nem mertem leallni alkudni az utca kozepen, raadasul hazahozni is eleg bajos lett volna). Megneztuk meg aranybanyaszat egy-ket emleket, egy szabadkomuves hazat (kivulrol) es persze egy csomo templomot, es ha mar ott voltunk, be is akartunk vasarolni az elkovetkezendo idore. Ennek eredmenye ismet sajt, ketszersult, tonik, illetveg egy kb. 10 kg-os narancsos zsak volt (8 rand=200Ft-ért), ami nagyjabol fedezte a C vitamin szuksegletunket az egesz tovabbi ut alatt. Miutan a kocsira meg varni kellett, megkerestuk a varos egyetlen cofee shopjat, ahol a tulaj egyezseget kotott velunk, miszerint ha izlik a kave fizetunk, ha nem, nem. Szerencsere kellett fizetnunk, bar kisse zavaro volt, hogy kozben az urge folyamatosan simogatta es puszilgatta oriaspapagalyat.
Kozben a kocsi is elkeszult, ugyhogy felhivtuk meg a gamelodge-ot ahova keszultunk, majd tankolas es indultunk tovabb.
A gamelodge ajtajaban nem vartak (ugyanis csak ezert telefonaltunk) es mivel ki volt irva mar az uton, hogy vigyazz oroszlan, ne szallj ki (ez mar a Kruger melletti kis szafariknal volt, ugyhogy ezt a feliratot TENYLEG komolyan lehetett venni) nem is nagyon probaltunk bejutni.
Rajuk telefonaltunk megint, de a valaszt (ami az lett volna, hogy csak hajcsatok be, nyitva az ajto) mar nem vartuk meg. Egy ido utan megerkezett egy fura muki, majd a’ ti vagytok a magyarok? kerdesre adott pozitiv valaszunkra kinyitotta a kaput (ami a latszat ellenere tenyleg nem is volt lakatra zarva 🙂
Ez a szallas ismet egy game lodge volt, jelen esetben hazunk egy 49 km2-es kis maganszafari kozepen volt talahato, ugyhogy mar rogton a bejartnal (marmint a game lodge es nem a haz bejaratanal) talalkozhattunk bolenyekkel, kudukkal, antilopokkal stb. Aztan vegighajtottunk a terepen (de orultem, hogy nem a sajat kocsival vagyunk, es hogy van nalunk cserekerek) egeszen lakunkig.
Hat ilyen hazban nem laktunk meg. Vendeghiany, illetve a szervezonk rabeszelokepessege segitsegevel egy gyonyoru ketszintes szalmatetos hazikoban talaltuk magunkat, konyhaval, etkezovel, 5 haloszobaval, ill. furdoszobaval, nappalival, mindez kandalloval, izlesesen berendezve, sot ebben a hazban es a kornyezetben meg az elefantlab szekek, elefantormany lampa, zebrabor szonyeg stb. sem tuntek giccsesnek.
A srác, aki bevitt minket, mondta, hogy van eleg tuzifa, nyugodtan rendezhetunk egy hussutest is, a masik csoport is ezt tette az elozo este (amikor masnap a masik tulaj megmutatta az ugyan ebbol az idoszakbol szarmazo nyomokat a haz tuloldalan a fuben, es elmeselte, hogy ket oroszlan eppen ott fekudt egesz este – o nem tudott az elso inforol, mi igen:) , akkor boldogok voltunk, hogy mi nem probaltuk ki.)
Este meg kaveztunk meg a tulajjal, aki elmeselte, hogy mit kell csinalni, ha talalkozol oroszlannal (egy mozambiki menekultet megint megevett egy). Ezutan meg megneztuk a naplementet, az agybol hallgattuk az oroszlanbogest (mint kiderult a masnap esti autokazason vacsorara hivta tarsait – az aldozat egy szerencsetlen bivaly volt, en talaltam meg a maradvanyait – fejet +gerincet), ill. az egercincogast, es az osszes tobbi neszt, mivel a haz fala fabol volt, tele lyukkal, tehat a fu minden zorgese behallatszott.
Masnap reggel 6-kor keles es indulas az elozo este meghatarozott utvonalra a Kruger parkba, hogy meg a korai allatokat is meg tudjuk nezni. Tenyleg lattunk egy csomo mindent, madarakat (csak nehany: szarvcsoru madarak, saddlebilled golyak, paradicsom madarak stb) az antilopok es egyeb fajtakbol pl. redbuk, waterbuck, bushbock es minden egyeb, a végén már fel sem kaptuk rájuk a fejunket; antilop, aha ott megy meg egy vacsi.
A nagyobb allatokat (rino, oroszlan, vizilo, elefant, kroki, stb) azert volt konnyebb megtalalni, mert ha egy ember meglatta, akkor az a kocsi megallt, a kov. kocsi meglatta az allo jarmuvet, megkerdezte, mit latnak majd o is elkezdte figyelni a bokrokat, jott egy ujabb kocsi… na jo nem folytatom. A lenyeg az, hogy peldaul egy oroszlan olyan forgalmi dugot tud okozni, hogy meg ha nem is akarnank megnezni, akkor sem tudnank a terepet egykonnyen elhagyni.
De ne rohanjunk elore. A bejaratnal megvettuk a terkepet, ami tartalmazta az osszes allat nevet es kepet (lehet pipalgatni!!) hogy fel is ismerjuk mit latunk. Ez után egy tiszt odalepett a kocsihoz dobbantott egy nagyot, tisztelgett, es megkerte nyissuk ki a csomagtartot, majd mivel meggyozodott, hogy se kutyat, se macskat nem ohajtunk becsempeszni, adott egy papirzsakot a szemetnek, es utunkra eresztett.
Elsokent ismet feher rinoceroszokkal talalkoztunk, de mivel egy turistabusz tokeletesen takarta a csordat mentunk is tovabb, es reggelizni egy olyan helyen alltunk le, ahol bolenyek, zebrak, meg minden fele antiolpok legeltek ill. a tavolban zsirafok jatszottak (harcoltak) fantasztikus elmeny volt, az persze mondanom sem kell, hogy a kepeken nem latszik semmi (azert mi tudjuk)


Kezd a level hosszu lenni, ugyhogy a tovabbi allatelmenyek kozul sem a ke’regeto majmokat (de jo, hogy akkor felhuztuk az ablakot) sem az oroszlankolykoket, sem az elefantokat, sem a vizben ill. parton pihizo, ill. sa’st evo vizilovakat nem irom le, egyet viszont nem hagyhatok ki:


Mentunk nyugisan az uton, egyszer csak rohan felenk harom antilop. Miutan csodalkozva megallapitottuk, hogy ezeknek pont az ellenkezo iranyba kellene futniuk, meglattuk a mogottuk futo oroszlant, szinten a kocsi fele rohanni (elso dobbenetunk utan elo is vettuk a gepet, a kepen kiveheto az allat farka es fule is, mas nem nagyon). Tovabbmenve lattuk is a csoduletet az oroszlancsoportnal, termeszetesen derekig kilogva a kocsibol, hogy minel jobban lassa a dolgokat (ha ezt az oroszlan tudta volna, nem biztos, hogy az antilopok utan szalad). Mivel tovabbmenni nem tudtunk a dugotol, es en mintha lattam volna az oroszlant megint atmenni az uton, visszahajtottunk egy kicsit oroszlant keresni. Neztunk mi minden fele, de a sarga a’llatt a sarga fuben nem volt sehol, ugyhogy le is tekertuk az ablakot…. eppen akkor setalt el alatta
folyt kov


8. Kruger 2, Game lodge 2, Pretoria, Johannesburg



Miutan otthagyott minket az oroszlan, meg megneztunk nehany allatot (ja csak antilopcsorda, megint zsirafok?), es visszatertunk elmenybeszamolora a game lodge-ba, megkoszonve a kapott utvonaltervet..
Itt, miutan biztositottak rola, hogy milyen rohadt mazlistak vagyunk, hogy ennyi mindent lattunk, kaveztunk meg egyet, (hozza bur szarazsuti) es elindultunk egy dzsipturara a kis szafariban (ez game lodge, ahol laktunk). Eleg erdekes volt, ugyan allatokat nem sokat lattunk (a szokasos antilop es ozfajtakon kivul), de karpotolt a nagy zotykolodes, a bizonyos helyeken fujo meleg (!) szel, illetve az egesz kaland egyben.
A 4-5 oras ut egyebkent azzal telt, hogy az allitolagos oroszlanokat uldoztuk, ill. naplemente idejen leutlutunk egy toparton beszelgetni (mikor amsterdami elmenyeinket meseltuk a feketek-feherek megkulonbozteteserol, gyorsan osszepakoltak es mentunk tovabb), neztuk az oroszlanok hult helyet, friss nyomait, ill. megtalaltuk a mar emlitett bivaly maradvanyt. A nagy uldozesben (mar fogalmunk sem volt hol vagyunk, ugyan ott vilagitott a del keresztje, de ebbol csak azt tudtuk meg, hogy korbe megyunk) egyszer csak megszolalt az egyik vezeto, hogy rino szagot erez (mi nem ereztunk semmi kulonoset, de konnyen lehet, hogy ok igen, mert a rinoceroszok sajatsagos teruletmegjelolesi szokasokkal rendelkeznek: urulekuket egy kb 1-5 m2-es teruleten szetkenik az orrukkal. Tobb helyen lattuk ezeket a sarszonyegeket). Kisvartatva fel is tunt 3 rino (vegre fekete, nem feher), aminek annyira orultunk, hogy gyorsan el is kezdtunk kiabalni, hogy looook there is a black rhino, olyan hangerovel, hogy szerencsetlen allatok menekulore fogtak az abrat. Egy ideig meg uldoztuk oket, aztan folytattuk a Nagy Oroszlanvadaszatot (turavezetonkonk civilben afrikai vadasz, ennek jelei kezdtek mar kiutkozni rajta, ahogy elszantan kergette a (nemletezo?) fenevadat). Minden esetre jobbra-balra vilagitgattunk, amire mindenhonnan vilagito szemek valaszoltak (az allatok szeme vhogy visszaveri a fenyt) amik kozul a legnagyobb egy bushbaby-e volt, amelyik mindenkeppen ki szeretett volna menni a fenykorbol, ami viszont mindenhova kovette. Szegeny abszolut ketsegbeesett kepet vagott, nagy szemei megjobban megnyultak.
Oroszlant vegul termeszetesen nem lattunk,


Masnap kiszamoltuk, hogy ha 5-re Pretoriaba akarunk erni, akkor vegre kialudhatjuk magunkat, Tehat alvas utan a tegnap emlitetett tuzrako hely mellett megreggeliztunk (sajt, ketszersult, magyar teliszalami, bulltong, narancs a valtozatossag kedveert -egy darabig nem akarok gouda sajtot latni), es elindultunk penzt valtani a tankolashoz, ami egy Riverside nevu oriasi bevasarlokozpontban (kanyonban) sikerult is.
Utkozben gyonyorkodtunk a tajban, vagy tizszer atszeltuk a Crocodile folyót, nezegettuk megint a majmokat (ekkor meg mindig szerettuk oket), neztuk (es szagoltuk) a cukornadegetest (a cukorfeldolgozasnak a szeszfeldologozashoz hasonlo emelyito szaga van, ugyhogy pl. Durban-ben ha az ember becsukja a szemet, akar Gyorben is erezheti magat 🙂
5-kor Pretioriaban is voltunk, ahol kiderult, hogy delelottre vartak, igy mar vacsi elott (Anikoek – a szervezo+ferje – meghivtak minket) csak egy gyors varosnezesre volt idonk. Pont elottunk volt a varosi dolgozok sztrajkja, aminek kovetkezteben (szerencsere) nagyon ures volt a varos, mindent meg tudtunk nezni, de (sajnos) eleg szemetes is volt az egesz.
Nagyjabol annak az eloszelet lattuk, amit masnap sokkal durvabban Johannesbourgban. A szinhaz bezart, a zenekart szelnek eresztettek, sok a kiadasra varo epulet, de legalabb meg el. (akkor most az esti vacsit ill. a Gold Reef City-t kihagyom, mert utobbiban azon kivul, hogy lattunk egy aranybanyat, ill. az aranyfeldolgozas folyamatat, ill. hogy a bneiakivasokkal egyutt felultem egy hullamvasutra semmi emlitesre melto nem volt),


Tehat Johannesbourg. Kezdtuk az appartheid muzeummal, ugyan erdekes, de legalabb annyira egyoldalu tajekoztatas a tortenelemrol mint eddig, csak most a tuloldalrol. Utana idegenvezetonk bevitt a varosba (zart kocsi, felhuzott ablakok). Johannesburg kivulrol egy amerikai nagyvaroshoz hasonlit, felhokarcolok, egy-ket regebbi epulet, stb. belulrol viszont latszik, hogy az epuletek a masodik emeletig be vannak falazva (varva,hogy majd ha 5-10 ev mulva ismet lakhato es biztonsagos lesz a varos, akkor ujra kinyissak oket) es az utcakon elsosorban a szomszedos orszagokbol (Zimbabwe, Mozambique, Nigeria) menekult feketek laknak. A hangulatot fokozando folytatodtak a sztrajkok, aminek kovetkezteben termeszetesen a fovarosban volt a legnagyobb szemet. Tehat eleg lehangolo volt a latvany. Ezek utan abszolut feludules volt eljutni a repterre (ahol eszrevettuk, hogy elfelejtettunk kijelentekzni a hotelbol, ugyhogy ha vki gyujti a magenses belepokartyakat, csak szoljon 🙂 Szerencsere osszehaverkodtunk a repteri kavezo dolgozoival (Hungary aaaaah), ismet elbajoltuk oket orisiasi zulu szokincsunkkel, ugyhogy ott el is inteztuk a szallodai kijelentkezest es masfel kave mellett megirtuk vegre a kepeslapokat. Majd felszallas, irany Fokváros és a félsziget!!



9. Fokváros


Fokvarosban leszalltunk, es bar ez is elore meg volt szervezve, nem jott ertunk egy darabig senki. Mikor mar a fel repteri szemelyzet nekunk segitett, megjelent egy indiai sofor, akit biztositottunk, hogy igazan nem vartunk ra sokat.
Ezek utan meg tartott egy eleg sajatsagos idegenvezetest. Sok erdekes dolgot hallottunk, azt meg hogy nagy resze nem igaz, vagy pontatlan mar akkor tudtuk.
Másnap (juli 5) reggel 7-kor arra a meglepetesre ebredtunk, hogy nem egy fekete szolgalja fel nekunk a reggelit (egybkent mar este fura volt, hogy az utcan setalo emberek tulnyomo tobbsege FEHER).
7:20-kor felszedett minket egy idegenvezeto (Nico) akivel elmentunk felvenni a csoport masik 4 argentin tagjat (fantasztikus volt, ilyen sznob emberkeket reg lattam… a no az ut elso feleben elmeselte, hogy milyen szallodakban jart itt Del-Afrikaban eddig (oriasi elmeny… minek megy az ilyen D-A-ba?), ill, hogy orvos ferje… nnna mindegy nem lenyeg) de erdekes volt, es legalabb lehetett spanyolt is gyakorolni, mar csak azert is, mert mikor alkudtak egy-egy kep arara (vegul potom 9-9000 Ft-ért fenykepeztettek magukat egy oroszlan melle’ ill. egy elefant hatara), akkor az idegenvezeto engem kuldott (ugyan sokat nem segitettem, gondoltam csak jobban hangzik majd mikor meselik, hogy ilyen dragan vettek ezeket)
Veluk mentunk fel az asztalhegyre, megcsodalni a helyi mikroklimat, novenyzetet es spec allatvilagot (amibol ossz. egy oriashorcsogot lattunk) mar miutan baratainkat ossze tudtuk vadaszni a helyi kisebb turistaboltocskakbol.
Fent meg nem igazan jott fel a nap, piszkosul nagy szel, kod (nnna jo felho) es eleg hideg volt. Persze nem vegig, de mire mar lehetett is igazan gyonyorkodni a latvanyban, illetve a melegben, addigra indulnunk is kellett lefele, hogy folytassuk utunkat.
Lent argentinjaink (ill. ekkor mar volt ket ferdeszemu utitarsunk is) szerencsere sokaig vasarolgattak, addig mi megneztuk a helyi madarakat, (fantasztikus allatok, epp nasztancukat jartak, teljesen begolyozva.. ezt a mozgast mindennek neveznem csak ropulesnek nem, osszevissza dobaltak egy szal farktollukat es pattogtak jobbra-balra a levegotben)
Sajnos argentinjaink is befejeztek a vasarlast, ugyhogy indultunk tovabb a varost megnezni.
Szerencsere Fokvarosban a legtobb epulet a varos vedelme alatt all, nem lehet lebontani, igy a varosnak fantasztikus hangulata van.
Eloszor lefele megneztuk a szabad rabszolgak negyedet. A felszabadulasuk utan muzulmanna lett rabszolgak abszolut tarka, mediterran stilusu hazakban eldegeltek, es ez a negyed ma is fantasztikusan nez ki – pici sarga, rozsaszin, kek feher stb. hazak egymas mellett, pici verandakkal vagy anelkul koztuk a mai napig ugyan azzal az uttal, mert ha vki. pl. csatornat fektetne ott le, elotte megszamozzak a koveket, hogy minden ugyan oda keruljon vissza.
Utana me’g keringtunk a kisbusszal a varosban, majd a lealltunk a parkba – ugyanis Cape Town egy nagy vetemenyes kertbol fejlodott ki (ezt is keves varos mondhatja el magarol) mert a hajosok itt alltak meg friss elelmiszert felvenni. A nagy vetemenyeskert maradvanya ez a kis park – mokusokat, parlamentet es egyeb epuleteket nezni es fenykepezni. Ja! es nagy esemeny! A “honnan vagytok” kerdes utan a mar megszokott Aaaah Hungary! felkialltas helyett ujabb valaszt kaptunk: Puskas
A parki seta utan meg elvittuk az argetntinokat kulonbozo helyekre vasarolni (piac, Waterfront), majd felvitettuk magunkat a muzeumokhoz, ott korulneztunk, kajaltunk (osszeguberaltunk egy pizzaravalot :), majd lesetaltunk vegig a varoson, vettunk ki penzt, buszken vegigneztunk a piacon, hogy milyen bolcsen tettuk, hogy megvettuk elore az ajandekokat Durbanbe, majd tovabb koltottuk a penzt… egesz jol belemelegedtem az alkudasba.. oly reg tehettem.
Lefele bementunk egy netcafeba, megnezni otthon tart-e a nyari uborkaszezon. A netujsagokat kinyitva viszont megtudtuk, hogy xy lemondott, hogy tettlegessegig fajult a hidtorlaszolok szetverese, es egyeb feltupirozott hireket, ugyhogy rogton kuldtunk is haza egy sms-t, amire (megnyugtato modon) termeszetesen semmi valasz nem erkezett. Miutan a boltban kb. 80 Ft-ert vettunk egy varosterkepet, felajanlottak melle egy ingyenest is (addig semmit). Ezek utan indulhattunk is a Waterfront fele. Ez egy kikotobol atalakitott bevasarlokozpont, regi tipusu hazakkal, dokkokkal. Nem rossz, de a korabbi mesek alapjan tobbet vartam.
Egyebkent a varos nagyon szep, sok regi epulettel, teljesen kulonbozo stilusban, a holland hazak, a viktorianus epuletek, kis mediterran negyedek, emlekek a rabszolgasagbol, raadasul sok-sok noveny allat es ket tenger!!
Este, mivel azt mondtak semmikeppen ne hagyjuk ki, elmentunk tengeri kajakat vacsizni. En ugyan nagyon nem vagyok tengerihal parti, ugyhogy nem is igazan tudom, hogy milyen izekre kellett volna szamitanom, de erdekesek voltak (plane a serpenyoben sutott, fetaval, paradicsommal es egyeb zoldsegekkel, fuszerekkel toltott minitintahalak)
Mindezek utan hazasetaltunk, ami eleg izgalmas dolog volt, de szerencsere semmi nem tortent (bar az utcankban egy kicsit megijedtunk, de szerencsere pentek este leven epp jott egy kipas ember, aki ugye csak nem bant ilyenkor (vagy az nem munkavegzes?), igy moge szegodtunk es maris nagyobb volt a batorsagunk.


vege kovetkezik
10. Cape félsziget



Megis fekete szolgalta fel a reggelit… pedig mar kezdtuk azt hinni, hogy Cape Town egeszen mas. Ugy latszik minden csoda egy napig tart. A buszsofor kicsit tul koran jott, ugyhogy elkuldtuk meg felvenni spanyol utitarsunkat, es megreggeliztunk rendesen.


Reggeli utan elindultunk… majd megalltunk es meg vagy haromnegyed oraig vartuk a tobbi utast, egy izraeli statisztikus csoportot, es kemleltuk a tengert, hatha latunk balnakat, merthogy ugye most vannak partkozelben. Ezt meg az ut soran nagyon sokszor megtettuk, sajnos hasonlo sikerszazalekkal.
Kozben megjottek az izraeliek, es mivel epp ott tartottunk, hogy szabadsagon vagyunk, egyebkent naszutasok, es mellekesen szuletesenapom van, kaptam egy szep nagy mazal tovot, amire Nico (a csopvez, akinek elozo nap spanyolra forditottam) nagy oromere ivritul reagaltam.


Ezek utan elindultunk fokakat nezni. Fantasztikus volt, kis hajonkkal, nagy szelben a zatonyok kozott szeltuk a hullamokat. Romantikus nemde? Tobben nem talaltak annak, mire kiertunk a fokakhoz mar eleg maganynos voltam ott a hajo elejen. Egyebkent tenyleg eleg felelmetes volt, tobbezer szikla es hajoroncs van a tengerben azon a kornyeken, es ennek okat rovidke utazasunk alatt teljes mertekben megertettuk es atereztuk, szegeny spanyol baratunk peldaul estig, az ut vegeig nem tudott a tengerre nezni es innentol kezdve eleg szofukar is volt. Egyebkent a fokak meglehetosen jo fej es hasonloan budos, de kedves allatok. Csinaltunk roluk sok szep kepet es van olyan is amin nem csak barna pontnak latszanak. A kikotesnel abszolut “spontan” latin zenet jatszo zenekar varta a vasarolni es borravalot adni vagyo turistakat.
Innen a tarsasag osszevadaszasa utan (az izraelieknek ez volt az elso vasarlasi alkalom, raadasul be kellett szerezniuk az elozo buszban hagyott karmeraik potlasat, mi pedig megprobaltunk alkudni, majd megallapitva, hogy milyen olcson is vasaroltunk korabban, Kirstenbosch fele indultunk tovabb. A nemzeti parkban reszt vettunk egy kozvelemeny kutatason (eleg afrikai-e delafrika, ill. mennyi penzt szandekozunk kolteni), hulyitettuk a madarakat, ill. megorjiettuk mar masodik napja az idegenvezetot, hogy szeretnenk egy ebenfat latni. Mutatott is egyet, de pechere elolvastuk a feliratot, miszerint egy mahagoni all elottunk (jo tudom, butor-butor, de mi akkor is….) Vegul csak fenykepen neztuk meg, hogy ha valahol belebotlunk felismerjuk.


Ebed az Indiai ocean partjan volt, majd megint irany az Atlanti. Ingazasunk kovetkezo allomasa: Simons Town, a pingvinek koltohelye. Mar a varoskaban is lattunk a bokrok alatt egy jo par allatot, de igazan nagy mennyisegben egy lekeritett tengerparti szakaszon vannak. Fantasztikusan edesek, abszolut esetlenul jarnak, es eleg gyorsan usznak. Akinek egyebkent lett volna kedve, uszkalhatott volna veluk a ket fokos vizben. Mi megelegedtunk a latvannyal.
Egyebkent voltak “kicsik” (marmint fiokak) is, akik nagyjabol anniyban kulonboznek szuleiktol, hogy olyan mennyisegu pelyhes toll van rajtuk, hogy joval nagyobbaknak latszanak, mint szuleik. Ez a progi volt az, amit tovabb szemleltem volna, de indultunk Fokföld és a Jóreménység foka felé.
Az út folyamatos bálnavadászattal telt (már minden tengerbol kiallo sziklat, zatonyt, hajoroncsot stb. megneztunk – amibol viszont volt boven) de semmi. A parkban pedig a fokfoldi zebrakat kerestuk. Helyettuk lattunk, struccokat (nosteny, him), kudut, nyalat, egyeb antilop-szeru allatokat, es persze pavianokat. Utobbiak a nyugati kocsik tetejen ulnek, es onnan vadasznak a turistak uzsonnajara, illetve azokat jelolik meg folyekony ill. szilard anyagokkal. (azert ott, mert egyreszt meleg, masreszt onnan messze el lehet latni raadasul onnan nem merik kovekkel eluldozni oket az erre szakosodott, csuzlival (!) felszerelt parkoloorok)
Egyebkent, mint idegenvezetonk elmeselte ezt (marmint a jelolest) egyszer egy helyi lakos megelegelte, es tudvan, hogy a pavianok felnek a kigyoktol (Del Afrikaban el a fekete mamba, nagyon agressziv, halalos mergu kelgyo), telerakta a kocsijat gumikigyokkal. A majmok tenyleg nem szerettek meg a gumiallatokat sem, ugyhogy kovekkel megprobaltak oket elzavarni ill. meggyilkolni. Mire az urge visszament a kocsihoz, eleg rossz allapotban talalta azt.
Szoval ezekkel az allatokkal talalkoztunk eloszor kb. egy meteres tavolsagrol a joremenyseg fokanal, majd egeszen kozelrol a fokfoldi (Cape point-i) parkoloban, ugyanis az egyik dog kiszurta vhonnan, hogy en a kocsiban egy almat eszem. Berontott, megprobalta elvenni, en megprobaltam megtartani. A dulakodas eredmenyekent vegul o egy almaval en pedig egy nagy kekfolttal es puppal lettem gazdagabb.


Ezek utan felsetaltunk a vilagito toronyig (bar idegenvezetonk mondta, hogy egy ez egy hosszu, majdnem egy oras ut, menjunk fel inkabb a fogasal, mi azert megprobalkoztunk az – utolag 5-10 percesnek bizonyulo – hegyi setanak es elveztuk, hogy vegre “kirandulunk” is valamit. Fent meghallottuk az elozo napi “amikor a rabszolgakat mongoliabol idehoztak” zsenialis parjat, amit valamelyik argentin ferdithetett a masiknak (talan angolarol volt eredetileg szo?)
Szoval a fent a vilagitotoronynal valaki eppen magyarazta tarsanak, hogy mikent kerulte meg Kolombusz a Cape pointot…
Itt meg csinaltunk egy kepet a ket ocean (Indiai-Atlanti) talalkozasarol, ami persze valosagban nem is itt van, mint ahogy a Cape point nem is D-Afrika legdelebbi pontja, de azert a fenykep-nezoknek nyugodtan lehet ezt mondani.


Lent a parkoloban megfigyeltuk a pavianok ujabb rohamait az uzsonnazo tursitak ellen, illetve a majmok elkergeteset, valamint legnagyobb derultsegunkre a mellettunk parkolo kocsin (ami termeszetesen egy vadi uj nemet kocsi volt, merthogy majmaink kizarolag ezeket tiszteltek meg… van izlesuk) velemennyilvanitasukat. Jo volt nezni a karoromet az ott jarok arcan es meg jobb lett volna latni a kocsi tulajdonosanak arcat, mikor meglatja a kocsi tetejerol indulo es a szelvedon folytatodo “tiszteletet” de sajnos vissza kellett indulnunk, hogy meg sotetedes elott hazaerjunk.


Este meg egy utolso elmenybeszamolo a helyi szallasadonknak, majd reggel még indulás előtt kimentünk a tengerpartra egy reggeli kagylogyujtes (es balnakereses)-re (ahelyett, hogy a kabátomat kerestem volna grr). Majd kivitittek minket a repterre, ahonna atrepultunk Fokvarosba (ahol leszallaskor az utasok nagy derultsegere (ill. egyesek ijedelmere) a koncentracioja csucsan levo pilota “udvozoljuk onoket Durbanban” kijelentessel szallt le). Itt megtortent utolso penzek elkoltese (vettunk vegre szemellenzot, raadasul a repulon is nagyon jo helyre – a kisbabas szulok koze :))) – kerultunk, ugyhogy volt alkalmunk aludni is. Majd hajnali erkezes Frankfurtba (hazafele gyonyoru vihar, Tamas ugy latta, hogy egy villam minket is elert, nem tudom, hogy ez lehetseges-e), majd ismet reggeli es leszallas Budapesten.


Fischer Anikó



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Fischer Anikó: Dél-Afrika – 2002" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár