Bedi Judit: Kirándulás a Cukorsüveg-hegyen is túl – Brazília – Rio de Janeiro – 2006

Farsang idején jutottunk hozzá a karneválok őshazájában tett kirándulásról szóló beszámolóhoz. Még úgy is teljesen friss, hogy az utazás kilenc évvel ezelőtt történt. Az írást néhány szép fotó illusztrálja

Isten hat nap alatt teremtette a világot és a hetediken csak Rioval foglalkozott – állítják a helyiek. Nem véletlen hát, hogy a világ legszebb fekvésű városának tartják Rio de Janeiro-t. S hogy erről megbizonyosodjunk, talpunkra útilaput kötöttünk, s élményeinket most elmesélem.

Tizennégy órát repültünk egyvégtében, hogy láthassuk Brazíliát, a “legek” országát. Hiszen ez a világ ötödik legnagyobb országa, ahol a világ leghosszabb folyója (Amazonas) található, a leghatalmasabb erdőséggel.
Ahogy a reptérről kiléptünk, fejbe csapott a fülledt, párás meleg, szinte alig kaptunk levegőt. Nem mondhatnám, hogy nehezen viseltük, főleg miután hírt kaptunk arról, hogy Magyarországon rekord mennyiségű hó esett reggelre. Miközben az otthoniakat sajnáltuk a kötelező hólapátolás miatt, addig folyamatosan szabadultunk meg ruházatunk felső rétegeitől. Mire elértünk az autóbuszig, hálát adtam a modern technika vívmányának, a légkondicionálónak.
Bár törődöttek voltunk, egy frissítő zuhany és irány a Copacabana. A látvány leírhatatlan! A sziklás hegycsúcsok és az óceán kékje csodálatos összhangban fonódik össze. A sétány feketén-fehéren hullámzik négy és fél kilométeren át, s mintegy száz méter széles homokos strand választja el a víztől. A partszakasz már napkeltekor benépesül kocogókkal, jógázókkal, majd a strandolásra vágyó turisták lepik el, hogy alkonyatkor átadják helyüket a futball kedvelőinek. Hihetetlenül sok ember rúgja a labdát, a pár éves fiútól a nyugdíjas bácsikáig. Nem egy világhírű focista itt kezdte pályafutását. Ahogy leszáll az alkony, a korzó árusok seregével népesedik be, s az éjszakai piacon minden megtalálható, a “festményektől” egészen a karneváli tollas ruháig.

Pár nap tengerparti henyélés után sikerült kipihenni az út fáradalmait és átvenni a cariocák (helyi lakosok) életritmusát. “Tudo bem!”- mondják minden helyzetben, s közben jobb kezük hüvelykujját felfelé tartják. Ez annyit tesz: Minden rendben, s közben megölelgetnek, kezet ráznak, hátba lapogatnak vadidegen embereket is. Ha elfáradnak, ledőlnek egy pálmafa alá, s jóízű alvással vészelik át a forró délutánt, az utca kellős közepén. Minek az a rohanás, nem igaz?

Mi azért a lustálkodáson kívül, pár élményt is szerettünk volna gyűjteni, hát rövidesen a Cukorsüveg-hegy lábánál találtuk magunkat. A város jelképe, tulajdonképpen egy 394 m magas gránittömb, ami a habok közül az ég felé tör. Innen drótkötélpályán közlekedő, hetvenöt férőhelyes üvegkabin vitt fel először az Urca-hegyre, majd a Cukorsüvegre.
Be kell vallanom, hogy az én síkabinokon edzett idegzetem is majdnem felmondta a szolgálatot, mikor a hirtelen fékezés miatt, két percig (legalább húsznak tűnt) himbálóztunk a szakadék felett. Ám a látvány mindenért kárpótolt. Madártávlatból láthattam Rio nevezetességeinek jelentős részét, a Copacabanát, a Maracana stadiont, a belvárost, a Corcovadót a Krisztus-szoborral és távolabb a várost övező hegyeket. Az Urca-ról helikopterrel szállhatnak fel a bátrabbak, hogy tegyenek egy kört Rio felett. Nem szabad kihagyni!

A Cukorsüveg hegy

Délután kisvonattal vágtunk neki a Tijuca esőerdőnek, s az út alatt kristálytiszta levegő és buja növényzet látványa kényeztetett. A trópusi esőerdőket régen “zöld pokolnak nevezték”, ma inkább a város tüdeje lett, és szükség is van tisztító “munkájára” a tízmilliós metropoliszban. Menet közben előkerültek potyautasaink is, akik rögtönzött hangversennyel szórakoztatták a nagyérdeműt, némi aprópénzért cserébe.

Húsz perc alatt értük el a Corcovado-hegy 700 m felett fekvő csúcsát és közvetlen közelről megpillantottuk a negyven méter magas, Megváltó Krisztus szobrát, amint karjait áldásra emeli. Ismét itt egy “leg”, hiszen ez a világ egyik legismertebb és leglátogatottabb emlékműve, Brazília jelképe. A végállomástól kétszázhúsz lépcső vezet fel a szobor lábához, de a kényelmeseknek elárulom, már mozgólépcsővel is fel lehet jutni. A kilátóteraszon turisták hemzsegnek, mindenki meg akarja örökíteni az elmondhatatlan élményt. Aki teheti, menjen fel késő délután és várja meg a naplementét, amint kigyúlnak a város fényei. Káprázatos.

Krisztus megáldja az utazókat

Ha már eljutottunk Rioba, nem szabad kihagyni Brazília büszkeségét, a Botanikus Kertet. Csatlakozom Einsteinhez, miszerint: “A Botanikus Kertben tett látogatásom életem legnagyobb élményei közé tartozik.” 52 hektáron, hétezer féle növény található, vízesésekkel, szökőkutakkal, tavakkal. Itt nő a brazilfa is, amiről az ország a nevét kapta.

Filmsztárnak érezheti magát az ember, amint a széles, szálegyenes pálmafákkal övezett sétányon végig megy, hiszen ez az út szappanoperák kedvelt színhelye.

Brazil szappanoperák színhelye

A sok látnivaló után ismét lazító nap következett. Kalandos hajótúrára indultunk, a Trópikus szigetek felé. Bár, megpillantván az összetákolt tutajt, lelki szemeim előtt önmagam óceánban hányódó teste lebegett, amint elfehéredő ujjakkal kapaszkodik egy fadarabban. Ezen görcs oldására jó szolgálatot tett a brazilok kedvenc koktélja a Caipirinha,(kajpirinnya), mely nemzeti italukból – cachaca(kásszásá)-készül. Egyébként segíti a nyelvtanulást is, mert öt után (állítólag) már japánul is tud az ember. A buján zöldellő szigeteken a fürdés élvezetes volt, az Óceán hatalmas hullámai, az öbölben csipkés, hófehér fodrokká szelídültek.

Ilyen pihentető nap után mi jöhet? Elsőként egy igazi brazil vacsora. Az étterem (Rodizió)pincérei sürögtek-forogtak, s hatalmas kardokra felnyársalva hordták körbe a húsokat. Nem vegetáriánusoknak való hely! Csirke, nyúl, bárány, sertés, marha, s mi szem-szájnak ingere. Kérésre szelték a tányérra a finom falatokat. Savanyúságként megkóstoltuk a palmito-t, ami ecetben érlelt pálmafa csúcs.
Mikor jól kibéleltük bendőnket, elindultunk az éjszakába. Mert, hogy is mehetnénk úgy haza, hogy nem látogatunk meg egy helyi mulatót? A lokál, jobb időket látott kultúrház hangulatát idézte, de a műsor fergeteges volt – szamba táncosok, capoeirás fiúk, vidám hangulat. Asztal alatt járt a lábunk, a zene vérpezsdítő ritmusára.

S persze van még valami, ami kihagyhatatlan. Ha Rió, akkor karnevál.
“A karnevál a régi rómaiaknál és a görögöknél is tavaszt köszöntő ünnep volt. A katolikus vallás szerint, amit a hittérítők itt is meghonosítottak, a carne vale, azaz “ég veled, hús” a húshagyókeddre, a negyvennapos húsvéti böjt kezdetére vonatkozik. De hogyan is lehetne másképp felkészülni a testi megpróbáltatásra, mint a hamvazószerdáig tartó, érzéki örömökben tobzódó karnevállal? Az első riói karnevált a feljegyzések szerint a portugál bevándorlók tartották 1723-ban.”

A híradásokból úgy képzeltem, a karnevál az utcán zajlik, nézők a járdán hömpölyögnek és táncolnak. Hát nem. Lázasan készülődtünk az estére, hisz a szamba iskolák felvonulását látni kell! Ezek csak nevükben iskolák, voltaképpen több ezer tagot számláló óriási klubok, amelyekben egész évben mást sem tesznek, mint a karneválra készülnek. Évente új témát választanak, általában a brazil történelemből, kultúrából, ennek jegyében találják ki a koreográfiát, írják a zenét, tervezik a kosztümöket, díszítik fel a kocsikat. A tét nem csak a dicsőség, hiszen a nyertes számára így térül meg a befektetett pénz.

Karneválra készülve

A nyitó napon a karnevál királya, Momo ünnepélyes ceremónia során átveszi a polgármestertől a város kulcsait. Ezen az estén zajlik a gyerek szambaiskola versenye. Az igazi parádé szombat-vasárnap este van, amikor az erre a célra épített, 1700 méter hosszú Sambodrome stadionban hatvanezer néző előtt vonulnak fel a szambaiskolák. .

A karneváli menet

Egész Rio szambázó, ünneplő várossá válik. Ezek részben spontán szerveződések, egy-egy környékről verbuválódnak, láthatjuk őket az utcán zenélni, szambázni, sőt be is csatlakoztunk hozzájuk a szállodánk előtt. Folyik az alkohol, műanyagpohárban a Caipirinha, csak legyen akaraterő megálljt parancsolni.
Elérkezett a búcsú napja,  még egy séta erejéig meglátogatjuk az Ipanema-t, (a Copacabana módosabb testvérét), majd betérünk a Nossa Senhora da Candelária-ba, ami Rio második legnagyobb temploma. Olasz márványból készült hűvös falai között hálát adunk az Úrnak, hogy megismerhettük a Világnak ezt a gyönyörű szegletét, megtapasztalhattuk az emberek kedvességét. Hogy megérinthetett a varázsa a gondtalanságnak, hiszen itt a szegények között a legszegényebb sem felejtett el mosolyogni – a táncolásról nem is beszélve. “Ha Európa olyan, mint a múlt múzeuma, akkor Brazília az élet cirkusza.”
Aki nem hiszi, járjon utána!

Ráadásként a Caipirinha koktél receptje – az olvasást is hangulatosabbá lehet tenni vele. 🙂

Végy egy lime-ot, vágd el nyolc felé és tedd egy shaker-be.
Fogj egy fadarabot és nyomkodd ki alaposan a lime levét. Tégy bele 2-3 kanál nádcukrot, egy marék jégdarát és 5cl Cachaca-t (nádpálinka). Rázd jól össze és öntsd hosszú pohárba. Vodkával is finom.

Bedi Judit

 

Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Brazíliáról >> 

 

Bedi Judit írásai az Útikalauzban >>   

A szerzőnek  szerkesztokukacutikalauz.hu a  címen küldheted el kérdéseidet
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár