Fodor Lajos: Új év várás Palm Springsben – Amerikai Egyesült Államok – 2011

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.



Fodor Lajos: Új év várás Palm Springsben – Amerikai Egyesült Államok – 2011



Zord, kietlen táj, több ezer éves bokrok és furcsa kaktuszok. Lehet, hogy mostanában kevesen követjük szerzőnket Dél-Kaliforniába, de a különleges fotókkal illusztrált beszámolója otthon olvasva is nagyon érdekes


Palm Springs, Indián Kanyon, Salton tó, Anza-Borrego Nemzeti Park, Joshua fa Nemzeti Park


Palm Springs valahol Kalifornia déli részén foglal helyet, mintegy két órás autóút Los Angeles-töl keletre. A Cahuilla indiánok egykori otthona, az 1910-es években kezdett ismerté válni, mikor Charlie Chaplin és Mary Pickford ide vonult vissza hétvégekra Hollywoodból. Az igazi fejlődése azonban az 1960-as években kezdődött, mikor Frank Sinatra és társai ide építették week-end házaikat. Az egykori mozi sztárok házai (Kirk Douglas, Elvis Presley, Liberace, Mary Pickford, Clark Gable, Liz Taylor, Frank Sinatra) manapság turistacsalogató érdekességek.


 


Észak- és közép-amerikai úticélok az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése

December 29-én, csütörtök este érkezünk, szerencsére hamar, mert 5-től lezárják a főutcákat (Indián Kanyon illetve Palm Kanyon Drive) ahol a szállodánk van, és lévén autóval jöttünk, valószinüleg nem örvendtünk volna a jó pár órás várakozásnak. Így azonban az utolsó pillanatban megérkeztünk és zuhanyoztunk egyet a hosszú út után.


A Palm Springs szó szerint pálma forrást jelent, és ha jól utána nézünk mindkettő akad a környéken. Főleg pálma de azért akad egy-egy forrás is, főleg télen. Mert nyáron bizony elég meleg van, 38-40oC még nem okoz különösebb meglepetést.


Buja zöld fű, kék ég, évi 350 napsütéses nap, sudár pálmafák, termál-források az elmaradhatatlan golf pályák és még sorolhatnám. És hogy ne csak a kellemeset említsem, a felsoroltakhoz hozzá kell képzelni a szállodák tömegét, bevásárlóközpontokat, üzleteket, vendéglőket. Persze azért az összkép így sem megvetendő, főleg ha valaki szereti a kényelmet, amit a modern élet nyújtani tud. Kellemes hely, de ha nagyon utána gondolok, hamar meg lehet unni, főleg ha valaki a golfozáson kívül mást is szeretne tenni.


A bővebb értelemben vett Palm Spring különben öt különböző, de teljesen összenőtt település. Egy zöld oázis a sivatag közepén, a San Jacinto hegyvonulat tövében, a Coachella völgyben. Palm Spring mellett ide tartozik Cathedral City, Rancho Mirage, Palm Desert illetve Indián Wells. Kedvelt kiránduló hely, főleg télen de ugyanakkor egy számottevő nyugdíjas település is. Nem olcsó hely, a tehetősebb lakosság egy része nyáron elvonul a közeli hegyekbe levő házába, ahol kellemesebb, hűvösebb az éghajlat.


Szállodánk az Indián Kanyon úton van, és az első esti sétánkhoz jól fog jönnni, hogy a forgalmat lezárták.


 


Palm Spring


 


Palm Spring


A föútca kirakodó vásár a javából, van itt minden, gyémánt gyürütől drót függőig, házi kenyértől tengeri herkentyűig, és bizony keletje is van egy-egy holminak. A cirkuszt és kenyeret mondás ide is érvényes. Igaz a járókelők nagy része csak nézeget, mint ahogy mi is tesszük, de azért vevő is akad. A végén én is vettem egy házikenyeret, mert azért tarisznyából csak olcsóbb és ízletesebb is mint a kész étel egy vendéglőben. Az idő kellemes, habár itt hamar sötétedik, lévén a nap december végén 4:30-kor már eltűnik a San Jacinto hegyek mögött. Észre sem vesszük hogy a nap lenyugodott ingben lehet sétálni, enyhe az idő.


 


Palm Spring


 


Palm Spring


 


Palm Spring


 


Palm Spring


 


Palm Spring


Sétálgatunk, nézelődünk de a megtett 750 km csak érezteti hatását, hamarosan elvonulunk a szálloda meleg medencéjébe kiáztatni öreg csontjaink.


Indián Kanyon


Utunk másnap az Indián Kanyonba vezet, hiszen legalább három kanyon van a környéken, s szerencsére közel vannak úgy egymáshoz, mint a városhoz. A belépő 7.00 USD személyenként, még sorba is kell állni, legalább 10 autó vár előttem. Szerencsére gyorsan haladunk, kifizetjük a 14.00 USD, és már benn is vagyunk. Kopár, kietlen helyen járunk, kő kő hátán minden fele, elszáradt apró bokrok, más semmi. Az út azonban sima aszfalt. Az út lassan emelkedni kezd és hamarosan megérkezünk a Palm Kanyon parkoló helyéhez. Sokan vagyunk, alig lehet parkoló helyet találni, de végül szerencsések voltunk. A közelben az elmaradhatatlan turistaüzlet, s az üzletben a megszokott emléktárgyak, képeslapok, meg ivóvíz. Azt pedig hogy indián területen vagyunk, az eladó személye is bizonyítja.
Az üzlet mellett a kolibrik lakmároznak a részükre kitett nektárból, s becsületükre legyen mondva nem méltatlankodnak hogy meg kell osszák a darazsakkal.


 


Indián Kanyon


Innen út jó meredeken kanyarogva ereszkedik a völgybe, ahol egy csermely partján feltűnnek a névadó pálmafák. Valahogy ilyennek képzeltem el az oázisokat, csak azzal a különbséggel hogy homoksivatag közepén. Igaz itt is sivatagban vagyunk, az évi csapadékmennyiség 200 mm, de a homok helyett köveket találunk, no meg egy-egy szívós, kitartó növényt. Csak kevés növény él meg ilyen körülmények között, de mégis több mint gondoltam volna. Itt van a cholla kaktusz, az okotillo, yukka, valamint még elég sok, számomra ismeretlen növény.


 


Indián Kanyon


 


Indián Kanyon


 


Indián Kanyon


 


Indián Kanyon


Ahogy a pálmák közzé érünk a hőmérséklet legalább 10 fokkal alacsonyabb és egy váratlan nyugalom, harmónia érzése hatalmasodik el rajtam. Elég sokan vagyunk, de csend és tisztaság van. A csörgőkígyók és skorpiók is becsületesen viselkedtek, egyikük sem tisztel meg jelenlétével, pedig a talajban levő lyukak száma és az útikalauz szerint sokan vannak.


Lassan indulunk vissza fele az Andreas, illetve Murray kanyonok fele. A kép ott is hasonló, azzal a különbséggel hogy ez a két kanyon inkább egy-egy szorosban van, sokkal sziklásabb és nehezebben megközelithetö helyen. Személy szerint az első jobban tetszett, de azért ezek is érdekesek. Közben dél jól elmúlt, s valahol a Murray kanyonban elfogyasztjuk a hozott szendvicseket. Ilyen szép helyen a megszokott szendvics is jobban ízlett mint általában.


Ez a rövid kirándulás érdekes volt, szerencsére decemberben jártunk itt és nem augusztusban mikor valószinüleg nehezen viseltük volna el a meleget. Időnk véges, indulunk is tovább a Palms to Pines útnon az első kilátóig. Valahol a völgy felett vagyunk, alattunk terül el Palm Spring, innen elég kicsinek tűnik. Nézelődünk és felfigyelünk hogy valaki németül beszél, mint kiderül ő osztrák és csak látogatóba jött. Még nézelődnénk, de nincs sok minden látni való, a táj kietlen, köves, száraz.


Salton Sea


A következö nap gondoltuk, elmegyünk a Salton tóhoz, mely állítólag keresett kirándulóhely és nagy része természeti rezervátum. Dél-keletre, mintegy 100 kilométerre van Palm Springtől. És ha már ennyit autóztunk, visszafele egy kis kitérővel az Anza-Borrego Nemzeti Parkon át tértünk haza fele.


Mint később kiderült, nem volt a legjobb ötlet, főleg az út első része. Az út végig aszfaltos, de nagy része sivatagon vezet, és mint ilyen, egy idő után kezd unalmas, egyhangú lenni. Érintettük Indio városát, egy túlnyomórészt spanyol várost, azon kívül, hogy datolya pálmák vannak a környéken, sok érdekessége nincs. Még decemberben is kissé meleg volt, a megélhetés valószinüleg nem könnyű a vidéken, de ugyanakkor a “munkakedv” vagy inkább annak hiánya is hozzájárul a vidék kopárságához. Szemét is gyakrabban akad az út mellett, mint kellene.


A Salton tó a Sonora sivatagban van, és egyik fő pihenőhely a vándormadarak útján. Persze mi nem szezonban jártunk itt, és mint ilyen, viszonylag kevés madarat láttunk. A strandok nagy része elhagyatott, egy-egy bátrabb kempingező halászon kívül sokan nem voltak. A tó mesterséges, és mintegy 70 méterrel a tengerszint alatt fekszik.


 


A Salton tó a Sonora sivatagban


Közel vagyunk Mexikóhoz, erre figyelmeztetnek az út mentén felállított ellenőrző állomások, ahol csak a délről jövő forgalmat állítják meg ellenőrizni. Kíváncsiságból visszafordultunk egyszer, nézzük meg fognak-e állítani ellenőrizni. Persze könnyű dolguk volt a rendőröknek, csak lassítottunk, de lehetett látni rajtunk hogy semmi jelét nem viseljük a mexikóiak jellemző vonásainak. No meg a rendszámunk is kaliforniai igy, hát meg sem állítottak, csak intettek, hogy mehetünk. Mint érdekesség, a közelben van Yuma városa, ahol Russell Crowe is filmezett. Valószinüleg a szünetekben eléggé unatkozhatott.


Miután elhagytuk a tavat nyugatra térünk Brawley városán át az Anza-Borrego Nemzeti Parkba. A térkép szerint az út festői, a valóság azonban egy kissé más, persze az ízlések különböznek. Én inkább “érdekesnek“ nevezném mint festőinek, terméketlen vidék, ameddig a szem ellát, dombok, hegyek és a sivatagnak megfelelő növényzet; agávé, kreozot bokrok, és sok számunkra ismeretlen növény.


 


Anza-Borrego Nemzeti Park


 


Anza-Borrego Nemzeti Park


Egy adott pillanatban a távolban egy hatalmas porfelhő tűnik fel, melyet nem tudunk hova tenni. Ahogy közelebb jutunk kiderül hogy tulajdonképpen egy szórakozóhely a sivatagnak e része (Ocotillo Springs State Vehicular Recreation Area) ahol terepjáró autók és motorbiciklik versenyeznek, ki tud nagyobb port felverni és lehetetlen terepen járni. Akinek ez a szenvedélye, bizony elég sokat kell autózzon, hogy eljusson ide. Minden száraz, porlik, a föld repedezett, itt bizony ritkán esik az eső.


 


Anza-Borrego Nemzeti Park


Lassan közeledünk Borrego Springsbe, ahol megállunk egy kávéra. Kellemes hely, legalábbis a központja, itt már pálmafák is vannak. Decemberben az idő ideális, júliusban azonban nem szeretnék itt járni.


Vasárnap.
Lévén vasárnap, úgy határoztunk ma a városban nézünk körül, hiszen telik az idő, egy pár nap múlva indulni kell haza. Első utunk az Aerial Tramway, azaz a libegő fele vezet, mely a  város északi részén a Chino Kanyon  völgyben van. Szerencsére aránylag korán mentünk, mert bizony az első parkoló teljesen foglalt volt. Még szerencse hogy ingyenes buszjárat van a három parkoló és a libegő között.


A felvonó épülete a megszokott turistacsalogató üzleteivel nem tartogat semmi újat. Megvesszük a jegyet és kimegyünk a parányi parkba nézelődni. Hát ez bizony elég meredeknek néz ki, nemhiába emelkedik 792 méterről 3292 m-re mintegy 15 perc alatt. Állítólag a libegő tartóoszlopai rekord távolságra vannak egymástól. És hogy bizony nagyon meredeken emelkedik és nagyon magasan van, arról hamarosan meggyözödtem. Gyengébb szivüeknek nem ajánlom. Nyárból indultunk, de a hegytetőn hó van a javából, sokan hoztak magukkal szánkót is. A tetőn egy kilátótorony, egy vendéglő és kirándulóösvények. Teleszívjuk tüdőnk friss levegővel, nézelődünk még egy kicsit és indulunk is vissza.


A másik érdekesség melyet meg szeretnénk látogatni az a Living Desert, azaz élő sivatag, tulajdonképpen egy hatalmas botanikus kert. A botanikus kert Palm Desert városában van és ha már itt vagyunk szétnézünk egy kicsit. Egy bevásárlóközpont, de a gyenge idegzetűeknek ez sem ajánlatos, nem mert olyan magasan van, hanem az árak olyan magasak. Ápolt házak, parkok, zöld pázsit, drága (állítólag) golfpályák egy sivatag közepén.


 



 



helyi utca, ház


A park rendezett, tiszta, de nem volt jó ötlet vasárnap délután jönni, mert sokan vannak. A park érdekes, főleg ha valaki nem akar a sivatagba menni megismerni a jellegzetes növényeket. Sok kaktuszféle és a környékre jellemző növények.


Joshua Tree Nemzeti Park


Palm Springtől, észak-keletre fekszik valahol a Colorado illetve a Mojave sivatagok között. Átlag csapadékmennyisége évente 200 mm, ha azonban valaki egy homoksivatagnak képzeli, akkor nagyon téved. Meglepően sok növény illetve állat alkalmazkodott a mostoha környezethez, s habár nem sok állattal találkoztunk, növény- és állatvilága változatos.


Az alacsonyabb, keleti része a Colorado sivatagban van, mely tulajdonképpen a Sonora sivatag része. Itt a kreozot bokor az uralkodó növény, mely csak sivatagban él meg. Átlag életkora egy bokornak mintegy 900 év, de a legöregebb állítólag 9700 éves (Johnson völgy, Kalifornia). Különleges szaga van, a mexikóiak szerint egy kicsit büdöske. Nagy szárazság esetén az ágai kiszáradnak, és kedvezőbb idő beálltával a gyökérrendszeréből egy új cserje hajt ki. Gyógynövény. Itt nő az okotillo meg a cholla kaktusz s a cserszömörce. Állítólag virág is akad bőven, mint például a sivatagi verbéna és a kankalin egyik fajtája. Az állatok közül megtalálható a csörgő kígyó, róka, gyík s a csépmadár.


A park magasabb, nyugati része a Mojave sivataghoz tartozik s növényzete talán még gazdagabb. Itt nő a fügekaktusz, boróka, a bozót tölgy, yucca és még sok más számomra ismeretlen növény. Itt él többek között a vörös vércse, nyúl, ürge, sárgarigó. Talán a legjellemzőbb a nevet is adó Joshua fa, (Yucca brevifloria) mely tulajdonképpen az agávé családjába tartozik.


 


Joshua Tree Nemzeti Park


 


Joshua Tree Nemzeti Park


A parkot egy jó 100 kilométeres út szeli át, melynek minősége türhetö, helyenként aszfaltozott, helyenként köves és változó domborzaton halad, hol síkon, hol hegyek között. Mi a nyugati bejárat felől jöttünk, s hatalmas gránittömbök között vezet, közöttük a sivatagra jellemző növényzet. Egy pár mellékút letér, de mi megyünk egyenesen a Hidden Valley parkolóhoz. Annak ellenére hogy december végén vagyunk az idő jó meleg s megállunk elfogyasztani a hozott szendvicseket. Közben nézelődünk, lévén a szemben levő sziklafal úgy vonzza az amatőr hegymászókat mint méz a méheket.


 


Joshua Tree Nemzeti Park


Sokan vannak, de a szikla nem magas, nem hinném hogy különösebb gyakorlatot igényelne megmászása. Persze könnyű azt mondani. Indulunk is tovább a Keys View kilátóhoz. Csak 1581 m magas, de innen balra lehet látni a Salton tavat, utána jobb fele Indio várost s előttünk pedig a Coachella völgye.


 


Keys View kilátó


Szemben Palm Spring, jobbra pedig a San Jacinto hegyvonulat hófedte csúcsa. Kopár, kietlen táj, az évi csapadékmennyiség 18 cm, a nyári hőmérséklet pedig 43 oC körül mozog. A kilátótól fordulunk is vissza s folyatjuk utunk a Sheep hágó fele. A Joshua fák már régen megjelentek, hol több hol kevesebb látható s meg kell szokni ahogy kinéznek. Útközben megállunk nézelődni, mert habár a táj kopár, de azért érdekes is. Jó hogy megálltunk, egy nagy fülű nyuszi üdvözöl, nem úgy néz ki hogy zavarná jelenlétünk.


 


                                  


Ahogy haladunk a park második felében, a jobb oldalunkon megjelenik a Cholla kaktusz kert. Nem lehet eltéveszteni, nagy a parkolóhelye is, és az útról látszik a tömérdek cholla kaktusz. Kiszállunk az autóból és bejárjuk a hatalmas kertet. Érdekes látványt nyújt a sok kaktusz s ahogy a napfény szemből vagy hátulról süt, úgy változik a kép. Ahogy a napfény az apró, hajszálvékony tüskeire süt, mintha az egész bokor fényben volna. Figyelem azonban, mert ezek az apró tüskék nagyon könnyen a bőrbe kapaszkodnak és nehéz őket onnan eltávolítani.


 


Cholla kaktusz


 


Cholla kaktusz


Ezzel lassan a park kijáratához közeledünk és észre sem vettük milyen hamar eltelt az idő, ideje a szálloda fele indulni, holnap indulunk haza.


Fodor Lajos – oktober 15, 2012


Fodor Lajos írásai az Útikalauzban >>


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai az Amerikai Egyesült Államokról >> 











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Fodor Lajos: Új év várás Palm Springsben – Amerikai Egyesült Államok – 2011" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár