Jurics Edit: Itt van Amerika… I. – Washington, Philadelphia – Amerikai Egyesült Államok – 2011
Érdekes tanácsok a praktikus viselkedéshez, néhány népszerű úticél rövid bemutatása, mindez szép és kevésbé szép képekkel illusztrálva
Bevezető
Amerikai beszámolóm elején előre bocsátom, hogy ifjú koromban soha nem szerepelt a vágyálmaiban, hogy Amerikába mehessek. (Más kérdés, hogy ifjú korom a 70-es évekre tehető, amikor Bécsbe eljutni is nagy szó volt!) Aztán a lányom odament dolgozni, ott ment férjhez és minden másképp lett. A 10 év óta, amióta kint él már többször is voltunk nála, és minden alkalommal igyekeztünk a családlátogatásokat kirándulásokkal fűszerezni. Ha belegondoltam, hogy a repülőjegy mennyibe került, hogy hol vagyok, akkor bizony nem elégítette ki sem a szűkre szabott szabadságomat, sem a kalandvágyamat, sem a pihenésemet az, hogy finom magyar palacsintát süthettem és jó kis zöldborsófőzeléket készíthettem, szóval utaztunk.
A továbbiakban leírtak nem egyetlen kirándulás élménye lesz, nem is egy hetet kell elképzelni, hiszen például New Yorkban vagy Washingtonban többször is voltunk, a tapasztalatok, az élmények ezáltal összeadódtak. Más világ, mint miénk, de azért nem is olyan, mint filmekben. Terveim szerint olyan érdekességekre, szokásokra, eseményekre térek ki, amelyekre én, mint közép-európai kellőképpen rácsodálkoztam. Nem kis vállalkozás, de megpróbálom.
Amerikai úticélok az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése
A belépés
Amerikába a belépés nagyon nem egyszerű. Szabályok vannak, amiket be kell tartani, és még ha be is tartjuk, akkor is megkaphatja az ember, hogy visszafordítják a repülőtérről. Velünk szerencsére ez még nem fordult elő, de hallottunk eseteket.
Az utazás tulajdonképpen a vízum megszerzésével kezdődik. Néhány éve még 25 ezer forintba került és 10 évre adták. Azóta ingyenes lett, csak regisztrációs díjat kell fizetni, ami 15 dollár (kb. 3000 Ft) és két évre adják….. No comment. De valóban könnyebb, mert minden interneten keresztül otthonról intézhető, nem kell időpontot kérni, sorba állni az utcán stb. Ha megkaptuk, három hónapig maradhatunk.
A repülőjegy árai 110 és akár 1 millió forint/fő között is mozgnak attól függően, hogy az ember milyen időszakban és hova utazik, szóval nem olcsó. A három hónap egyébként sok idő. Sok ahhoz, hogy állandóan úton legyünk, de ahhoz is sok, hogy otthon legyünk, ahhoz is sok, hogy felnőtt gyerekünk életét éljük és sok ahhoz is, hogy a vendégszobában bőröndből öltözködjünk. Nyugdíj ide vagy oda, legutóbb két hónapig voltunk kint, nagyot utaztunk, rengeteget láttunk, tapasztaltunk, de mégis nagyon jó volt már hazajönni.
Na, de kicsit előre szaladtam, szóval vannak szabályok, amiket be kell tartani, különben nem léphetünk be. Ilyen pl. hogy nem lehet élelmiszert bevinni az országba. Nem 20 kilós füstölt sonkáról (vagy a filmbéli mortadelláról) van szó, hanem pl. egy félig megevett szendvicsről. Apró kis kutyákkal szagoltatják ki az élelmiszert, és akinél találnak (megáll előtte a kutya, kedvesen szimatol, körbejárja) na, annak annyi. Jobb esetben pénzbüntetés, rosszabb esetben országhatárról való visszaküldés jár.
Nincs ezzel semmi gond, nem nyitunk róla vitát, hanem odafigyelünk arra, hogy betartjuk a szabályt. De emellett hadd kérdezzem meg csendesen, hogy ugyan miért kell élcelődni kinti újságíróknak azon, ha a magyar hatóságok egy láda fegyvert vizsgálnak meg és koboznak el, filmforgatás ide, vagy oda. Itt ez a szabály, tessék ezt is tudomásul venni, akkor is, ha kis ország vagyunk. Talán jobb is, ha elképzelni sem tudom, hogy ilyen tartalmú csomagot Amerikában hogyan fogadtak volna…. azt hiszem nagyon nem érdekelte volna őket a filmforgatásos sztori.
Na, szóval ott vagyunk, nem visszük be a szendvicset (de eldobni sem tudjuk, mert ott már nincs nyilvános szemetes, mert az veszélyforrás lehet) és hagyjuk, hogy ujjlenyomatot vegyenek és lefényképezzenek és kikérdezzenek, hova, miért, mikor, meddig. Ha ötödször lépsz be, akkor ötödször, ha századszor lépsz be, akkor századszor. Csendben vagyunk, végigcsináljuk, mert tudjuk, hogy ez a szabály, és mert már alig várjuk, hogy megölelhessük a családot.
Washington, a főváros
Amerikában hatalmasak a távolságok. Olyan nagyok, amiket itthonról nézve el sem tudunk képzelni. Az ország egyik végétől a másikig széltében több mint 5 órás volt a repülőút. Ha a történelmi 66-os úton akartunk volna végig autózni, az két hétig tartott volna. Washingtonban néhány látnivaló van csak, sok helyen belépődíj sincs, de egy napba minden egyszerűen nem fér bele. Az autóval le kell parkolni, tehát gyalogolni kell, kiemelt helyeken pedig pl. a Capitol, akkora sorbaállás van, hogy a bejutás fizikai lehetetlenség. Persze amíg az ember rá nem jön, hogy mit kell csinálni. Internet, időpont foglalás, lehetőleg valamilyen olyan napon, amikor még a legelvetemültebb turista sem indul oda. Így jutottunk be a Capitolba harmadik nekifutásra január elsején.
Washingtonban, a jelképnek is számító Capitol a törvényhozás épülete. A kupolacsarnok ármérője több mint 30 méter, belső magassága 60 méter. A Capitol lépcsőjén tesz esküt 4 évente a mindenkori megválasztott elnök.
És még egy érdekesség: az épületben egy külföldi politikus szobra található csak meg ez pedig Kossuth Lajosé. A ház bemutatójából ugyan kimaradt, de a csoport vezetője a végén négyünket készségesen elkísért a szoborhoz. Elkészült a fénykép, de ezen túl is ez valami nagyon szívmelengető élmény volt.
Kossuth Juricsékkal – jobbról a szerző
További turista látványosság a Lincoln Memorial épülete, amely az athéni Parthenonra emlékeztet, melynek belsejében foglal helyet Lincoln ülő szobra. 1867-ben kezdték el építeni de csak 1922-ben történt meg az átadása.
A másik ismert épület a Fehér Ház amelyben 130 terem és szoba van. A mindenkori amerikai elnök lakhelye és hivatala. Ide csak csoportosan lehet bejutni előzetesen valamelyik képviselő segítségével. Mi még nem jutottunk be, de nem is adtuk még fel.
Az obeliszket Washingtonról nevezték el, az előtte lévő mesterséges tó Tidal Basin nevét kapta, köré japán törpecseresznyéket ültettek.
Szintén Washingtonban néztük meg az indián múzeumot, ami az amerikai őslakosság történetét dogozza fel és itt néztük meg a Történeti Múzeumban a majdnem eredeti Függetlenségi Nyilatkozatot.
Philadelphia, a történelem
Philadelphia rövid ideig ideiglenes fővárosa volt Amerikának. 1777-ben Philadelphiában ült össze a gyarmatok kongresszusa, hogy megválassza az első kontinentális kongresszust. A második. kontinentális kongresszus is a városban ülésezett és ez mondta ki a gyarmatok függetlenségét és ez fogadta el a híres függetlenségi nyilatkozatot. Itt fogadták el az Egyesült Államok Alkotmányát is. A képen a híres terem látható, amelyben aláírták a Függetlenségi nyilatkozatot.
Ez az épület az Independence Hall azaz függetlenségi csarnok 1776 július 4-n itt mondták ki az Egyesült Államok megszületését. Ma is eredeti formájában megtekinthető az épület.
Külön üvegcsarnokban található a Liberty Bell amely az amerikai forradalom jelképe lett. A harang sorsa kalandos volt, Angliából rendelte a pennsylvaniai ülés, hogy megemlékezzenek az állam alkotmányának 50. évfordulójáról. Még felavatása előtt megrepedt, a helyi mesterek javították ki. Az a felirat szerepel rajta, hogy „nyilvánítsátok ki a szabadságot”.
Itt élt Betsy Ross varrónő, aki az első amerikai zászlót készítette és tőle származik az anyák napja ötlete. Erről egy lámpaoszlopon kifüggesztett tábla emlékezik meg az egyik útkereszteződésben és itt látható a híres LOVE felirat, ami alatt illik a pároknak fényképezkedni.
Philadelphiában láttuk a világ legnagyobb tv-jét, ami egyáltalán nem olyan mint egy hagyományos tv és nem is biztos, hogy ha elmesélem, azt el lehet képzelni. Szóval belépünk egy nagyon sok emeletes épület előcsarnokába, ahol a recepció mellett egy-egy ajtó vezet a liftekhez. A belmagasság kb. 4 méter simák, fehérek a falak. Az emberek mindig éppen gyülekeznek, óránként van a show. Bekapcsolják a műsort és a fal életre kel. Emberek jönnek- mennek a falakon, aztán az egész dzsungellé válik és megjelennek az oroszlánok, majd kisvártatva ott ülnek szinfonikusok és zenélnek. Csalás, ámítás, tv az egész. Órákig lehetne nézni a technika legújabb remekét, de kipihentük magunkat, megyünk tovább.
Franklin parkway vezet a múzeumhoz. Az úton valamennyi ország zászlaját kitették, örömmel fedeztük fel a miénket is.
A múzeum ma már nem a kiállításairól híres, hanem arról, hogy itt forgatták a Rocky c. filmet, és Silvester Stalone az egyik jelenetben a múzeum lépcsőjén futott felfelé. A lelkes rajongók azóta is oda járnak emlékezni, sőt szobrot is állítottak a filmbéli bokszolónak és minden sátoros ünnepen eljátsszák a Rocky film zenéjét…. Így csináljuk a történelmet.
Jurics Edit
Következik:
New York és a Niagara
A szerző írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés