Komócsin Laura: A giccsesen romantikus Xochimilco – Mexikó – 2004


Komócsin Laura: A giccsesen romantikus Xochimilco – Mexikó – 2004



Ami Európában Velence, az valószínűleg a nagy amerikai kontinensen Xochimilco.


Egyetemistaként egy évfolyamtársnőm kezét Velencében kérte meg a mostmár ex-férje. Akkor úgy gondoltam, hogy ettől romantikusabb dolog nem is létezhet a világon. Azóta voltak barátnőim, akiknek a Niagara vízesésnél, valakinek a World Trade Center tetején (2001 előtt történt) szegezték a kérdést, azaz ahogy tágultak a lehetőségek egyre távolabb került sor ezekre az örökké emlékezetes pillanatokra. Az én lánykérésem telefonon történt, mivel éppen Malajziában dolgoztam, de a romantikázást bepótoltuk a nászutunkon – igen, itt, Xochimilcoban.


Ez, a világ egyik legnépesebb városától, Mexikóvárostól 24 kilométernyire délkeletre található oázis igazi felfrissülést nyújt a nyüzsgő megapolisz mellett. Az aztékok idejében, amikor Mexikóváros még víziváros volt, humusszal borított tutajokon termesztették a zöldségeket és virágokat. Az idő múlásával a növények gyökerei átnőttek a dongákon és a tó fenekén behatoltak a talajba, így keletkeztek az úszó kertek. Ezért nem is csoda, hogy Xochimilco jelentése: a hely, ahol a virágok nyílnak.


Xochimilco tehát nem más, mint 180 kilométernyi csatorna gyönyörű természeti környezetben. De mivel nem csak minket vonzott, ezért ez is, mint minden más szép hely a világon, „elturistásodott”. Ide jönnek a helybéliek és a külföldiek is kikapcsolódni, szórakozni, így mindenféle szolgáltatás és termék hajókázás közben is megvehető.


A férfiak meglephetik párjukat a legkülönbözőbb gyönyörű csokrokkal, ha „elfelejtettek” volna korábban virágot venni. Rózsaszín, sárga, fehér, piros, cirmos, mindenféle szín megtalálható, akár a lány ruhájához, akár a gondola színéhez kívánjuk igazítani. És persze megtudhatjuk, hogy nálunk szebb fehér asszonyt még nem is láttak, pedig higgyük el sokan megfordultak már itt…








De közben meg is lehet ebédelni/vacsorázni, ki lehet próbálni a frissen sülő/fövő mexikói specialitásokat. Ez a fiatal férfi például helyben sütött csöves kukoricát árult, de vehettünk tacot/tortillat csirke hússal, zöldségekkel töltve, sőt még a híres csípős-csokoládés csirkét is megkóstolhattuk, ha az nem is az európai ízlésnek van kitalálva…
De persze drágább portéka is akad, nehogy a fiúk egy cső kukoricával és egy csokor virággal megússzák a napot. Lehet itt kézi szövésű tipikus mexikói takarót venni a szivárvány minden színével, a híres azték naptárkő motívumával, de külön csónak van az ezüst ékszerek árusítására is, ahol akár teljes kollekciót is vehetünk egy hazai gyűrű árából, arról nem is beszélve, hogy akkor a Váci utcán nem jön szembe velünk ugyanaz a nyaklánc, medál vagy fülbevaló.








A több száz gondola mind más névre hallgat, azaz minden lány megtalálhatja a „róla” elnevezettet. Ez itt például a Danielák kedvence.
Szép egyenruhába öltözött mariachi zenészek szórakoztatják a hajókázókat, azaz aki nem is akar kiköltekezni, az is igazán jól érezheti magát, de aki teheti megfizetheti, hogy elhúzzák a kedvenc nótájukat legyen az akár egy hagyományos mexikói dal, vagy a Lambada, de akár az aktuális nemzetközi slágerlista bármelyik száma.
Hiszen ezt a helyet sem kerüli el az idő, a szolgáltatók próbálják maximálisan kielégíteni a vevők igényeit. Nem csoda hát, hogy minden téren haladnak a korral. Így már meg sem lepődtem, hogy a csónakosaink az éppen akkor Mexikóban is nagy sikerrel sugárzott Big Brother valóságshow emblémájával díszített pólóban feszítettek.








De a sok árus ellenére is eltölthetünk egy pár bensőséges órát kettesben, hiszen ha egyedül kibéreljük a 6-8-12 személyes hajót, akkor senki nem zavar minket, csak a madarak csicsergését halljuk, illetve a gondola hangját, ahogy úszik csendben a vízen…


Fotók és szöveg: Komócsin Laura


A szerző írásai Az Útikalauzban

Komócsin Laura: 6×6 hasznos tanács Mexikóba utazóknak – 2004

Komócsin Laura: A giccsesen romantikus Xochimilco – Mexikó – 2004

Komocsin Laura: A Szikla – The Rock – Gibraltár – 2004

Komocsin Laura: Kuba – rum, szivar és a karibi életérzés – 2004


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár