Ferenczy Imre dr.: Két hét Japánban – Tokió, Kiotó, Nara, Nagoya, Yokohama – 2007

Dr. Ferenczy Imre: Két hét Japánban – Tokió, Kiotó, Nara, Nagoya, Yokohama – 2007

Tömör beszámoló az ország talán legismertebb látnivalóiról és a miénktől eltérő körülményekről, szokásokról – szép képekkel

Csoportos utazásra indultunk Japánba 2007. július 26-án Budapestről, tizenöt fő, köztük házaspárok, nagyobbrészt számomra ismeretlen személyek. Tulajdonképpen a 92. Eszperantó Világkongresszusra a csoportból mindössze ketten (Gulyás Pista és jómagam) terveztük a részvételt. Sikerült a csoport programját úgy összeállítani, hogy gond nem volt. Míg mi a kongresszus eseményein voltunk, azokban a napokban a csoport többi tagjának más programokat szerveztek.
A francia légitársaság járatán Párizsba utaztunk, majd nem túl hosszú várakozás után Párizsból repültünk közvetlenül Tokióba egy hatalmas, kb. 380 fős légibusszal. Szerencsénk volt, mert sok szabad ülőhely maradt a gépen, és így kényelmesen tudtunk még aludni is a 12 óra időtartamú hosszú utazás során. Ez a légibusz egy hatalmas táncteremnek is beillett. Tehát az első hét turisztika volt, majd nekünk kettőnknek a második héten világkongresszus. De ezen a héten is volt közös csoportos kirándulásunk.

Pénteken, július 27-én a reggeli órákban érkeztünk meg Tokió Narita repülőtérre. Utazásunk céljának valamennyien az eszperantó világkongresszust említettük az útlevél- és vámvizsgá-latnál, így gyorsan és probléma nélkül túl voltunk a formaságokon. Állítólag az egyszerű turistákat jobban, alaposabban megnézik a vámnál – élelmiszereket tilos Japánba bevinni.
Még a repülőtéren megkaptuk az itthon kifizetett vasúti bérletjegyünket, amellyel a a japán államvasutak bizonyos vonalain és a belvárosok helyi vasúti járatain tudtunk korlátlanul utazni. Naritából a tokiói főpályaudvarra utaztunk, majd onnan az ország ötödik nagy városába, Kiotóba.
Ez a város 600 kilométerre van Tokiótól, az utat bő két és fél óra alatt tette meg a szuper gyorsvonat. A kalauz belépve a vasúti kocsiba mélyen meghajolt, majd utána kérte a jegyeket. Mielőtt elhagyta volna a kocsit, újra meghajolt. Ugyanezt a tiszteletadást láttuk a büféskocsit toló hölgy részéről is. A vasúti kocsik tiszták, kényelmesek, az utasok tájékoztatására hangosbeszélő és elektromos kijelző szolgál. Ami meglepett, hogy minden vasúti kocsi kivétel nélkül légkondicionált. Ez vonatkozik az egyszerűbb személyvonatokra is.

Kiotóba a kora esti órákban érkeztünk meg. Szálláshelyünk öt éjszakára a Hotel Gimmond volt, kényelmes, városközponti háromcsillagos szálloda. A szobából csak a ruhaszekrényt hiányoltuk és így a holmijaink nagy részét a bőröndben kellett tartanunk. Ez egyébként jellemző volt más városokban is, ahol megszálltunk. Mielőtt a taxival a szállodába mentünk volna, még megcsodáltuk a hatalmas, modern pályaudvart, a környező szép épületeket és a 131 méter magas Kyoto-TV-tornyot. (Ebben is voltunk kiotói tartózkodásunk során). Kyoto 794-1868 között Japán fővárosa volt. A város 1600 buddhista templomában sok kulturális érték, műkincs található.

Szombaton, július 28-án egésznapos városnézésre indultunk az előre váltott buszbérle-tünkkel. Tolmácsunk és idegenvezetőnk Anita volt, aki évek óta él kint és tanul Japánban. A nyári szünidőben szívesen vállal feladatot idelátogató magyar turisták részére. Napidíját és egyéb felmerült költségeit a csoportunk vállalta. A Kinkakuji-templomot (Arany Pagoda) 1397-ben építették. Kert és tó veszi körül az épületet. A templomban sok relikvia található.

A buddhista Ryoanji-templomot 1473-ban építették. A parkban található a híres kőkert és sok tó, benne lótuszvirágok. Innen rövid séta után a Ninnaji-templomhoz mentünk, ahol megcsodáltuk a 33 méter magas 5 emeletes pagodát. Parkjában cseresznyefák vannak, virágzáskor csodálatosan szépek. A város másik végében található a Kyomizu-templom. Ez tulajdonképpen fatemplom, 807-ben épült, majd 1633-ban újjáépült. Ablakaiból szép kilátás nyílik a városra.

A városban sokszor gyalogosan közlekedve a járdán figyelnünk kellett a sok kerékpárosra, mert részükre nem jelöltek ki külön kerékpár utat. A gyalogosok között evickélve a járdát használják. Érdekes a városi autóbuszos utazás is. A buszsofőrök fehér kesztyűben vezetik járművüket A buszokra felszállni a hátsó ajtón lehet, leszállni viszont csak elöl, amikor a sofőr ellenőrzi a bérleteket és a jegyeket. Ezeket be kell dobni egy szerkezetbe, amely a lejárt jegyet elnyeli, a bérletet a gépkocsivezető ellenőrzi. A vonatokhoz hasonlóan a buszok is légkondicionáltak, néha túlságosan is hűvösek, amikor a kinti nagy hőségben az ember megizzadva ül be a buszba. Célszerű ilyenkor egy vékony pulóvert magunkkal vinni, hogy a vonaton, buszon megelőzzük a nem kívánt nyári megfázást. A japánok szívesen használnak legyezőket a hőség elviselésére. Ezeket több helyen ingyen osztogatják reklámcéllal a járókelők körében.

Kiotóban érdemes még megnézni a Sanjusangendo-templomot. Itt több sorban pontosan 1000 darab aranyozott Buddha-szobor látható. Ezeket csodálattal szemléltük. A város legnagyobb fatemploma a Higasi-Hongandji-templom 1602-ből. Több tűzvész után 1895-ban újjáépítették.

A Kiotói Császári Palotába nem sikerült bejutnunk, mert ehhez előzetes engedélyt kell kérni, napokkal, hetekkel korábban. Mi ezt sajnos nem tudtuk és már ott a helyszínen nem sikerült belépőjegyet kapnunk.

Vasárnap, július 29-én Nara városba kirándultunk. Metróval utaztunk a Kioto-Station-ig. A metró állomásokon is csak automatából lehet jegyet vásárolni. Angol és japán tájékoztató táblák segítenek eligazodni, hogy milyen jegyet váltsunk és hogy az mennyibe kerül. Naráig 40 perc az utazás vonattal. Nara 710-784 között Japán fővárosa volt, ma a városnak 160 ezer lakosa van, Gyalog tettük meg a kb. másfél km-es utat a Kofukuji-templomig. Az ötemeletes pagodát 730-ban építették, 50 méter magas. Ez Japán második legnagyobb pagodája. Ötször égett le, majd 1426-ban újjáépítették. Az épület belsejében sok érdekes szobor és festmény látható. A Nara-Park tele van szarvasokkal, szelíd őzikékkel. A turistáktól ennivalót kérnek és csoportba verődve várják a csemegéket.

A Nara-park közelében van a Todaji-templom. Ez a város szimbóluma. A hatamas épületet 752-ben építették. Nara hét temploma közül ez a legnagyobb, a vallási élet egyik jelentős központ-ja. Több földrengést és tűzvészt követően1692-ben újjáépült. Az itt lévő Nagy Buddha szobor 16 méter magas. Körülötte néhány szép, fából és kerámiából készült szobor található. A Kosuga domb nevezetessége a Kasuga Szentély, 768-ban épült, 4 főtemplomból áll. Háromezer kőlámpa teszi érdekessé a dombot. Itt is sok őzike tanyázik.

Hétfőn, július 30-án Himejit, a gyönyörű kastélyáról nevezetes várost kerestük fel. Kiotóból a gyorsvasút 55 perc alatt repített ide bennünket. A 400 ezer lakosú város nagy ipari és kereske-delmi központ. A Himeji-kastélyt Japán legszebb kastélyának tartják, nemhiába a világörökség része, és fehér falai miatt Kócsag-kastélynak is nevezik. A hosszú várkastélyi séta után felüdülést jelentett számunkra a Botanikus-kert szép tavacskáival, benne a színes halakkal, fákkal, bokrokkal és szép utjaival.

Kedden, július 31-én kiotói szállodánkból kijelentkeztünk, majd vonattal Nagoya város felé utazva félnapra Oszakában megszakítottuk utunkat, hogy megtekintsük a szép várat. Csomagjain-kat megőrzésre a pályaudvaron hagytuk. Oszaka Japán harmadik legnagyobb városa, 4 millió lakosa van. A vizek városának is nevezik. A kastélyt 1586-ban építették, majd évszázadok során rommá vált, de 1931-ben, eredeti formájában építették újjá. Ma múzeum és nagyon sok látogatója van. Legfelső szintjéről szép kilátás nyílik a városra és környékére. Felvetődött, hogy nézzük még meg az építészetileg különleges Kansai-repülőteret, de az itt élők tájékoztatása szerint ez kb. négy órát venne igénybe. Sajnos ez már nem fért bele az amúgy is sűrű programunkba.

Nagoya városba a koraesti órákban érkeztünk kb. egy órás vonat utazás után a Hilari nevű gyorsvasúttal. Szálláshelyünk 3 éjszakára a Nagoya Marunouchi Tokyu Inn volt. Ez is háromcsillagos szálloda, ahova taxival jutottunk el. Nincs nagy távolságra a főpályaudvartól, de mégis a csomagok miatt is érdemes volt így jutni ide. Egy-egy taxiba három személy ült be, így a költségek megoszlottak. Nagoya az ország negyedik legnagyobb városa 3 millió lakosával, nagy ipari és kereskedelmi központ. Itt található a híres Toyota autógyár.

Szerdán, augusztus 1-én egésznapos kirándulást tettünk busszal Little Worldba, a világon egyedülálló múzeumba és skanzenbe, ahol egy gyönyörű kiállítással kezdtük a látogatást. Bemutatták itt az emberiség történetét, a ruházkodás fejlődését, munkaeszközöket. Majd az egyes országok házait, épületeit jártuk végig. Akik a nagy területet gyalog nem akarják végig-járni, azokat kis mikrobuszok szállítják. A németek éttermében finom virslit és sört kaptunk, szinte Európában éreztük magunkat. Az olasz házban finom fagylaltot vehettünk. Pavilonja volt még Perunak, Nepalnak, Indiának és sok más országnak. Hiányoltuk, hogy Magyarország nem állított ki egy pavilont, ahol sok mindent be lehetne mutatni termékeinkből. Sok fényképfelvételt készítettünk a látottakról.

Csütörtökön, augusztus 2-án ismét egésznapos kirándulásunk volt. Ezúttal a Kiszava-folyón volt hajókirándulás. Nagoya főpályaudvarról az Inuyama Yuen Station állomásra utaztunk a Meitetsu Line vonattal. Sajnos a JR bérletünk erre az útvonalra nem érvényes, így 590 yent fizet-tünk a jegyért. Harminc perc volt a menetidő. Megérkezés után egy ingyenes kisbusz vitt bennünket 30 perces utazással az Otabashi nevű hajóállomásra.Itt szálltunk motorcsónakba, majd jó egy órás hajókázás után érkeztünk vissza a vasútállomásra. Igen látványos és szép utunk volt.

Pénteken, augusztus 3-án Nagoyában már csak félnapos városnézésre maradt időnk. Megnéztük az 1612-ben épült Nagoya-kastélyt. Ez a második világháborúban rommá vált, de 1959-ben eredeti formájában újjáépítették. A kastély nyolcemeletes, a csúcsán lévő 2 delfin a város szimbóluma. Siok érdekes tárgyat, régi fegyvereket, ruházatot és 138 festményt láttunk itt. Gyönyörű a kilátás innen a városra. Ezután már csak pihentetőként mentünk be az Orchidea-kertbe. Csodaszép virágok, orchideák, kis tavak voltak itt. Ezt követően taxival irány a szálloda, onnan a pályaudvar, hogy Tokióba, illetve Yokohamába utazzunk.

Szombaton, augusztus 4-én másodmagammal – a Hotel Comfort lakói – városnézésre indultunk. A város a Csendes Óceán partján fekszik, lakosainak száma három és félmillió. Hatalmas építkezések kezdődtek 1989-ben, ekkor épült fel a Minato Mirai városrész a tengerparton. A 70 méter magas toronyba gyorslift visz fel alig 40 másodperc alatt. Innen csodálatos kilátás nyílik a városra és környékére. Ebben a negyedben található a kongresszusi központ a “Pacifiko-Jokohama”, számos luxusétterem, több szálloda és sok sok üzlet. Yokohamában még érdemes megnézni a Kínai Negyedet, óriási területen fekszik, több mint 200 kínai étterem kinálja ínycsiklandozó ételeit. A kirakatokban színes hirdetések, tányérokon elhelyezett ételek vannak, így bárki láthatja, hogy milyen ételeket lehet kérni, kapni ezeken a helyeken. Különösen az esti kivilágítás-ban érdemes ide eljönni és végigsétálni a kisebb nagyobb utcákban.

Yokohamában és más városokban nagyon sok utcai ital automata található. Jéghideg ita-lokhoz könnyen hozzá lehet jutni. Fémpénzen kívül papírpénzt is elfogad a készülék, maximum egyezer jenig. Ami a legfontosabb, hogy a visszajáró pénzt teljes egészében kiadja a gép. Esti órákban sétálva a kisebb utcákban a házak előtt sok lezáratlan kerékpárt láttunk. Úgy látszik, hogy itt ismeretlen fogalom a lopás. A nagy hőség miatt érdemes ásványvizet magunkkal vinni városnézésre, kirándulásra. Egy egy kortyot elfogyasztva ki lehet bírni a nagy páradús hőséget. Az üzletek is légkondicionáltak.

Ami a 92. Eszperantó Világkongresszust illeti, Gulyás István alelnök a Nemzetközi Vasutas Eszperantó Szövetséget (IFEF), jómagam pedig – mint az UMEA elnöke – az Orvosegészségügyi Eszperantó Világszövetséget képviseltem. Mindketten az Eszperantó Világszövetség (az UEA) választmányának tagjai vagyunk. E minőségben részt vettünk a Komitato (Választmény) ülésein, a vasutasok és az orvosok szekcióülésein, valamint néhány más rendezvényen. A kongresszuson 58 országból 1900 küldött vett részt. Mi magunk sok régi ismerőssel, baráttal találkoztunk.

A Tokióban tartózkodó csoportunkkal közösen hétfőn, augusztus 6-án egésznapos kirándu-lásra Nikko városba utaztunk. Tolmácsunk egy japán férfi: Morimoto Szatosi volt, aki korábban Budapesten tanult és elég jól elsajátította a magyar nyelvet. Az útiköltség ebéddel együtt 1600 jenbe került. Aki Japánba utazik, annak feltétlenül el kell jönnie ebbe az alig 35 ezer lakosú városba. Sok-sok műemlék, kincs található itt. Leghíresebb látványosság a Toshoga-szentély, mauzóleum. itt nyugszik Tokugawa sogun, Japán egyesítője, aki 250 évig lezárta az ország határait, egészen 1868-ig. A 16.században épült szentélyt 15 ezer japán mester építette. A szentély körüli hatalmas erdőben még több más szentély és templom található. Megnéztük a buddhista Rinnoji-templomot. Itt három darab 8-8 méter magas Buddha szobor van. Ezeket “jelen, múlt és jövő” elnevezéssel illetik. A különleges japán ebéd után 48 “hajtűkanyart” megtéve buszunkkal érkeztünk Nikko Nemzeti Parkjába. Ennek közelében csodáltuk meg a 97 méter magasból lezúduló vízesést.

Szerdán, augusztus 8-án Japán egyik fő látnivalójához, a Fuji hegységhez kirándultunk. Buszunk először a Kawaguci-tónál állt meg, ahol egy órát időztünk. Remek napos időt fogtunk ki, majd folytattuk utunkat egészen 2400 méter magasságig. A hegycsúcs magassága 3776 méter. Ritka alkalom, de láthattuk a hófödte híres japán hegyet a Fujit. Néhány órát tartózkodtunk pihenőhelyünkön, itt sok étterem, emléktárgyakat árusító üzlet van. Képeslapjainkra kaptunk pecsétes “igazolást”, hogy itt jártunk. Buszon utazva csoportunk vezetője megemlítette, hogy a JR vasúti bérletét előző nap Tokióban elhagyta az egyik kisebb pályaudvaron. Tolmácsunk rögtön telefonált és 5 percen belül kinyomozta, hogy hol kell keresni az elveszett, de fontos bérletjegyet. Érdeklődésre közölték, hogy a jegy megvan, valaki japán megtalálta és bevitte a pályaudvar irodájába. Másnap csoportvezetőnk érte ment és átvehette.

Csütörtökön, augusztus 9-én a Yokohamához közeli Kamakura városba kirándultunk. Ez kisváros a maga 170 ezer lakosával, de fontos történelmi hely, egykor Japán fővárosa volt. Yoko-hamából fél órai, Tokióból egy órás vonat utazás után érjük el a várost. A Hasadera-templomot néztük meg először, itt egy 9 méter magas aranyozott szobrot csodáltunk meg, ez a Könyörület Istennőjét ábrázolja. Utána a Kotokuin-templomhoz mentünk, ennek közelében van a Nagy Buddha szobor, ez az egyik legnagyobb látványosság a városban. Ez 11,4 méter magas, körfogata 29,4 méter, maga a fej hossza 2,3 méter. Eredetileg a szobrot 1252-ben a templom belsejében helyezték el, de későbbi viharok és özönvíz miatt a templom elpusztult, a szobor megmaradt. Kamakura további szép látnivalója a Hacimangu-szentély, 1063-ban alapították. A területén két múzeum van, egyik a nemzeti kincs, ahol 40 értékes művészi tárgy látható Kamakura város multjából. A Modern Múzeum 1951-ben létesült.

Pénteken, augusztus 10-én délelőtt Tokió Narita repülőtérről a francia légitársaság légibu-szával indultunk el hosszú utazással Párizsba, tele sok-sok élménnyel. Magyar idő szerint a délutáni órákban érkeztünk a francia fővárosba. Itt még néhány órát várni kellett a Budapestre induló gépre, de ezt már szívesen tettük. Budapesten 22.30-kor simán landolt a gépünk.

Dr. Ferenczy Imre

 

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  E-mail: szerkesztoutikalauz.hu