Bánáthy László: Kotor – Crna Gora – Montenegró – 2001

Bánáthy László: Kotor – Montenegró – Crna Gora – 2001 nyarán


Tisztelt Utazók!


Én eddig jobbára olvasó voltam, de most szívesen vetem képernyőre a következő sorokat. Csak azt sajnálom, hogy képeket nem küldhetek az anyaggal. Kárpótlásul egy cím: érdemes megnézni! http://www.kotor.com (szerhorvát és angol nyelvű) – ez a Hix Utazásnak szólt –
Az útibeszámolóm első része:
Felmerülhet Bennetek: Hogyan kerültetek pont ide? ahová a madár is csak 3 napi hideg élelemmel indul el. Jó kérdés!
Nos, tavalyelőtt kezdődött a dolog. Akkor Horvátországban Crikvenican voltunk. Hazajőve a nyaralásból, beszélgettünk, amikor az egyik kollegám elővett egy képet, amely a kotori öblöt ábrázolta félig felülnézetben és álmélkodásomra csak annyit jegyzett meg, hogy a valóságban még szebb. Akkor eldöntöttem, hogy én ezt látni akarom. Már tavaly is kacér-kodtunk az úttal, de akkor közbejött, hogy a nejem új munkahelyre ment, nomeg a Crna Gora-i belpolitikai helyzet sem volt nagyon stabil.
Egy másik ismerősünk elmondta, hogy csodaszép hely, a szálloda is jó, de a környezet Balkán! Nos azért is megpróbáljuk, volt a döntés!!
Utószezont választottunk, így megspóroltuk az útiköltséget, ugyanis az előző hét 72000 Ft. volt még két főre. Mi 50M Ft.- ot fizettünk egy hétért félpanziós ellátással. A különbségből
kijött a benzin, meg az autopályadij.



Nos az útról:
Indulás 2001 augusztus 24-én 12.15-kor Szegedről, várakozás a határon Röszkén 12.30-tól 13.15-ig. Tankolás a jugoszláv oldalon 98-as benzin 39.90 Dinár = 1,30 DM. Neki az útnak és némi meglepődés, hogy a másik oldalon van egy új út. – A háborús időkben nem jártam még Szabadkán sem, nem voltunk népszerűek akkoriban arrafelé –
Úgy döntök megpróbálom és ezzel minden előzetes útvonal tervet rombadöntöttem – még szerencse, hogy az utazási iroda mellékelt a úti információs csomaghoz egy ajánlott útvo-nalat tartalmazó térkép másolatot. Vidáman poroszkálunk 100-al – nem akartam többet a 20 éves 1200-es Ladámtól – a három sávos új úton – a középső sáv csak előzésre használatos és többnyire be is tartják – sehol egy lakott település csak leágazások erre meg arra, írdd és mondd egy teljesen szűz földre épített új út.!! Egyszer csak kapu és kérnek 25 DM-et, hajtás tovább, már túl vagyunk NoviSadon, félóra után újabb kapu, levesznek 10 DM-el, de a fene bánja hiszen a távolban már Beograd látszik. A kapott kalauz és térkép alapján majd-nem csontnélküli átkelés Beogradon, – az utolsó jobbra-balra kombináció elvétése után kis külvárosi zötykölődés és némi érdeklődés és szívélyes útbaigazítás után már a helyes irány-ba gurulunk 80-90-es tempóval egészen Ljig helységig, ahol cammogóra fogtuk a tempót, mert olyan felhőszakadás zúdult ránk, hogy a maximális sebesség a 30 volt.
Én ilyet eddig életemben nem láttam, olyan volt mintha egy vízesésbe hajtottunk volna bele méterről méterre és ez tartott egy órán át változatlan intenzitással – ez alatt pont 30 km-t tettünk meg a 70-75 helyett -. Aztán sikerrel átkeltünk Csacsakon és Uzsicén, majd már erősen szürkületben értünk fel Zlatiborgba az első igazi hegyi menet után. Elég nehéz tájékozódni út közben, mert vagy van helységnév tábla, vagy nincs, vagy csak egy van – pl.: van egy szerinted bejárati de tulajdonképpen nem tudod, hogy hol is vagy illetve voltál, mert amikor elhagyod a lakott területet, akkor már más név van a táblán a település végén.
Már este 8 óra volt és tök sötét és kezdtem ideges lenni, mert féltem, hogy nem találom meg a szállást, amikor 15 perc múlva hatalmas út menti világító tábla tudatta, hogy íme itt a megváltás, azaz Vodiceben vagyunk, éppen a panzió előtt. -Ezt még itthon intéztem. – Gyors falatozás, fürdés és ágybazuhanás után mély alvás reggel 6-ig. 7 óra alatt 453 km-t tettünk meg a péntek délutáni tengerre irányuló csúcsforgalomban, úgyhogy éppen eléggé fárasztó volt – amikor nem esett az eső, úgy 30-35 C fok volt lehúzott ablakokkal is.


Szombat reggel 7 óra: indulás, majd benzinkút keresés 30 km-en át. Az első kettőt éppen tankolták, mire a harmadiknál végre sikerült. Ez a rész már elég hegyes, a szelídebb emelkedők és lejtők 7-8 %-osak a meredekebbek 11-12. Prijepolje majd Bijelo Polje – a városban úgy közlekednek az emberek, mint amikor egy birkanyáj kiözönlik az akolból, egyáltalán nem zavarja őket, hogy az úton autók is járnak, van rajtuk fék, vigyázzanak az autósok. A helyi versenyző megáll előtted az úton, mert szembe éppen egy ismerős jön egy billencs kamionnal, megáll az is és beszélgetnek mintegy 5 percet, majd amikor már kb. 20-25 duda koncertezik tovább hajtanak és meglódul a már kb. 40-50 autóból, kamionból álló konvoj is. Mindez szombat délelőtt 10 órakor egy nemzetközi főút várost átszelő szakaszán a városközpontban történt. Ez már az igazi Balkán!!!
A következő szakasz Podgoricaig (Titograd), természeti szépségeivel viszont kárpótolja az autóst. Igaz, hogy én csak filmen, meg képen láttam a legendás Grand Canon-t, de az sem szebb, csak esetleg magasabbak a sziklafalak. Egyszó mint száz csodaszép volt. A Lim, azután a Tara, majd a Moraca völgyében vezet az út Podgoricaig. Innen a Skadari tóig
egy kis síkság, majd a legkeményebb hegyi szakasz amíg az autós eléri a tengert Petrovac na moru településnél. Innen viszont már aránylag kellemes a kocsikázás Budván és egy 1680 m-es alagúton keresztül Kotorig. 14 órakor megérkezés a városba és 5 perc tájékozódás után a szállodába a Hotel Fjordba. 7 óra alatt 347 km. Gondolom ez is érzékel teti az út nehézségét!


Crna Gora – Kotor – II. rész
A Város:
Tipikus mediterrán tengerparti város, amely két részből áll. Az Ó városból és az Új városból. Leírni, elmondani nagyon nehéz, hogy milyen is tulajdonképpen. Ha van esetleg egy kisebb léptékű térképetek kéznél akkor látható, hogy a kotori öböl egy majdnem teljesen zárt földrajzi alakzat és tulajdonképpen három öböl van sorbafűzve. A legbelső öböl legbelső zugában a Lovcsen hegy lábánál van a város a tengerpart és a hegyoldal közötti területre szorítva. Az Ó város helyén már a III. században település volt és azóta is lakott.
Az Ó város teljesen elkülönül, mert fallal van körülvéve – még a város mögötti hegyre is felmegy a fal, hogy onnan is védett legyen. Van egy fő kapu ami a kikötőre néz és van egy-egy kapu a város északi és déli végén. A hegy felöli falon nincs bejárat. Az Ó város a világörökség része és kb. 80 -85 %-ban már helyre van állítva és ez most is folyamatban van. Az egész Ó városban nincs egy talpalatnyi föld sem kivéve a virágcserepeket, és az örökzöldek hatalmas fadézsáit. Rendkívüli tisztaság és rendkívül sok turista van és olyan élet még este 11-kor is mintha éppen hetivásár lenne. Amikor kiürül az Ó város akkor szabályszerűen felmossák – igaz csak vizel és seprűvel, de a reggeli nap már a tiszta utcákra, sikátorokra, terekre köszönt be. Egy este ott sétálva láttuk, hogy egy doktornő és a szanitéc gyalog keresték épp a címet, hogy hova hívták őket. A mentőautó bemehet az Ó városba és meg is tud tenni legalább még 100 métert a falak mögött, de többet egy tapodtat sem. A tereket többnyire maximum 3 méteres, de inkább szűkebb utcácskák, sikátorok kötik össze. Valójában nincsenek is utcák, a házak sorba vannak számozva. A CD kiadója – amit Kotorrol és környékéről vettem 1300 Ft-ért (10 DM) – a Stari Grad (Óváros) 317 alatt van és ugyan ott a XII századi falak mögött a város internet központja a XX-ik és a XXI. század technikája.
Hát nem félelmetesen nagyszerű?


Csodalatos környezet, amit az Ember tönkretesz! A város többi része – néhány méterre a Ó város falaitól – sajnos már igazi Balkán. Balkán a maga szemetességével, elhanyagoltsá-gával és reménytelenségével, nemtörődömségével és fásultságával. Az Ó város falain kívül csatorna – néhai várárok ami a tengerbe torkollik – benne kiszolgált akkumlátor, bicikli-kerék, üdítős flakon, eldobható pelenka stb. A kikötő melletti partszakaszon elhagyott, valaha szebb napokat látott motel üresen tátongó romos szemetes helyiségei, beszakadt tető betört üvegfalak, kiszakított ajtók, ablakok, félelmetes kontraszt és nagyon, de nagyon kár érte mindamellett, hogy rettenetesen lehangoló.
Olyan csodálatosan szép a kotori öböl, ha ezektől a dolgoktól elvonatkoztat az ember és képes túllépni rajta.
Az egyik nap átéltünk egy olyan felhőszakadást amilyet még életemben soha.
Az előző részben is írtam ilyent, de az útközben csak egy kis gyerek volt a Bácsihoz képest. Ezek után el tudom elképzelni, hogy milyen is lehet a szökőár. Az egyik pillanatról a másikra eltűnt a tőlünk 200 m.-re lévő, hegy és szinte teljesen sötét lett és csak jött a víz, szinte folyt a levegőben. Amikor teljesen elérte a szállodát a 20 m-re levő tengert sem láttuk csak azokban a pillanatokban amikor villámlott. Félelmetesen gyönyörű volt.


Tettünk egy kirándulást az Adria gyöngyszemébe, Dubrovnikba is. Az út mindössze 90 km, de a látvány miatt – amiben része van az utazónak amíg az öböl partján körbe autózik – 2 óra hosszat tartott. Egyszerűen lenyűgöző! Technikailag is kellemesebb, mint az ország belseje, itt már látszódik, hogy a közeli határon túl már más világ van. Próbálnak felzárkóz-ni és ez, az úton levő tájékoztatás korrektségében mérhető le leginkább. No azért amikor már átér az ember a határon, az már tényleg más világ.


Dubrovnik: nem egy egyszerű eset, még utószezonban sem.
Csak mentem a Centrum irányba, míg egyszer csak ott magaslott előttem az Óváros fala. Jó napom van és szerencsém, hiszen az Óváros kapujától mintegy 500 méterre találtam parkolót is – 10 helyett 5Kuna/óra -. Az ismerősök azt mondták, hogy mázlista voltam!!
Sajnos nem túl sokat láttunk Dubrovnikból, de szerintem az Óvárosra nem órák, hanem napok kellenek. Amit viszont láttunk az csodálatos volt és egy két esetben kicsit szomorú is. Láttunk 3-4 olyan épületet, ami a szerb-horvat háború áldozatául esett és most folyik a helyreállításuk. Maga az Óváros egyszerűen lenyűgöző. A 4 órás bámészkodó séta után egy-egy turista menü és ásványvíz – jéggel – és egy részemről elfogyasztott jéghideg malo -3dl.- karlovacsko pivo majd 145 kuna leszurkolása után még vásároltunk néhány képeslapot és indulás vissza. A menü 50 Kuna/adag, az ásványvíz 1/2 liter 15, a sör szinten 15 Kuna a többi borravaló. A kiszolgálás figyelmes, diszkrét az étlap 6 nyelvű, igazi európai színvonal igaz, hogy az árak is európai szinten vannak. 1 Kuna kb. 38 Ft.
A visszafele úton rendesen meg akartak szívatni bennünket a Crna Gorai határon, de sike-rült megúszni 22 márkával. Először 2 DM fertőtlenítés címen – egy mélyedésben kb. 5 liter lötty, a kocsi kereke csak éppen nedves lett. Ezután jött a szerv, zöldkártya van-e, mutatok kettőt, nem elég fizessek 20 DM-t, biztos ami biztos elveszi a papírokat és egy asztalhoz irányit. Lerovom a sarcot, 10 méter után a vámos, hogy zöldkártya? Mutatom a papírt és mondom, hogy most fizettem ki a 20 DM-t, megnézi és röhögve közli, hogy ez az autópálya díj volt!!! Crna Goraban egyetlen méter autópálya sincs!!! Erre elborítja az agyam a vörös köd elkezdtem vele németül kiabálni, a nejem meg magyarul mire abbahagyta a röhögést és intett, hogy menjünk. 30 DM-el akart még levenni bennünket. Utólag megtudtam, hogy jogosan, ez a biztosítás dia lett volna, de a 20 DM-et jogtalanul kértek annak ellenére, hogy papírt adtak róla.
– Legalábbis a szállodánk egyik magyarul kiválóan beszélő portása magyarázta el a dolgot. /Zentai származású hölgy volt és szebben beszélte a magyar nyelvet, mint az átlag magyar ember./
Az utolsó nap intenzív pihenéssel telt és felkészülés a hazafele vezető útra.


Crna Gora Kotor III. Hazafele!


Szeptember 1. Indulás 6:17-kor és hajtás egyfolytában negyed kettőig, hogy túl legyünk a hegyeken. Tankolás, némi falatozás, kávézás és rohanás tovább. Csacsak utan jött a me-netrendszerű eső, szerencsére csak 10 perces és utána ismét ragyogó nap. Fél öt és látom Belgradot és némi kavarás és úttévesztés után negyed hatkor már rajta vagyunk a hazafele -Novisad -Subotica – vezető úton.
Nem volt nehéz eltévedni, hiszen mindössze egy táblát láttam, ami csak a Zagrab irányt mutatta, ami ugyebáar nem NoviSad fele van. Utólag kiderült, hogy ott kellett volna letérni az útról. Belgradtól Röszkéig szinte egyenes út, fél nyolc után 5 perccel már a határon álltunk sorba bebocsátást várva.
Ezután sebességi rekordot döntöttünk!!! A 4-500 métert 1 óra 40 perc alatt tettük meg. Ez alatt több csiga is elrobogott mellettünk.!!!
Jut eszembe: Meccs volt, meg többszáz autó, ami a szerb oldalon 5 sorban a magyar oldalon 1 óra 20 percig 3 sorban araszolt! Ennyi idő kellett az észlelésre, de az is lehet, hogy addig volt nézhető a meccs!!
És állítólag mi Európához tartozónak valljuk magunkat, meg kikérjük magunknak, hogy mi nem csatlakozni akarunk hanem ezeréve ott vagyunk!!
Nos a mellettem araszoló németeknek, hollandoknak más volt a véleménye!!! Nem írom le, mert kisül a képernyő szeme.!!! Szerencsére a határtól hazáig már csak 16 km. volt és így 21:40-kor megálltam a házunk előtt.
Mit mondjak: Csodálatos és kemény volt, de megérte.


Bánáthy László
Szeged


A szerző írásai Az Útikalauzban

Bánáthy László: Jordánia – 2004

Bánáthy László: Kotor – Crna Gora – Montenegró – 2001

Bánáthy László: Nyaralás Neumban – Bosznia-Hercegovina – 2005


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Bánáthy László: Kotor – Crna Gora – Montenegró – 2001" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár