Buday Zita: Amoudara (Kréta) – 1999


Buday Zita: – Amoudara (Kréta) – 1999. július


Reggel mar 7.15-re ki kellett menni Ferihegyre, pedig a repulo csak 9.15-kor indult (volna). Ezt sose ertettem, hogy charter gepeknel miert kell ilyen koran kierni, holott a voucher atvetele + becsekkeles + utlevelvizsgalat kb. 10 perc alatt lezajlott. No mindegy. Mar eppen ideje lett volna, hogy beszalljunk, mikor kozoltek: egy oraval kesobb indul a gep. Csak a tenyleges indulaskor mondtak meg, hogy “a legter zsufoltsaga miatt”. 10 korul aztan vegre beszalhattunk. Mindenkinek megvolt a beszallokartyan a helye, de nehanyan megis ugy gondoltak, jobb tolakodni egy kicsit 🙁 Az elottem ulo ferfi valami jo hosszu horgaszbot felet hozott fel a fedelzetre, az egyik stewardess legalabb haromszor majd’ hasraesett benne. Akkor felajanlotta neki, hogy hadd vigye el egy biztonsagosabb helyre, mert a zsurkocsik nem fognak elferni. Hat a pasas a vilag minden kincseert sem valt volna meg tole, nem is tudom, talan a ferfiassagat cipelte benne…..??? :-)))) Vegul az en labam ala helyezte el 🙁 E kis kozjatek ellenere nagyon kellemesen telt az utunk, finom kajat kaptunk, ezt a gyerekek is nagyon elveztek. Kicsit felhos volt az ido, de a gorog szigeteket mar jol lattuk fentrol. A landolas egy kulon elmeny volt: a repter kozvetlenul a tengerparton van, s a repulo landolas kozben jol bedont, ugy erzi az ember, hogy a vizre erkezik 🙂 . Szerencsere _foldet_ ertunk! 🙂


Az erkezesi csarnokban mar vart minket az utazasi iroda ottani idegenvezetoje es odakisert a buszhoz, amelyik az apartmanunkhoz vitt. Herakliontol kb. 5 km-re, Amoudara-ban laktunk. Utkozben tobb helyen “lepottyantottunk” nehany utast, akiknek arrafele volt a szallasuk. A mi “falunkban” a fouton tudott csak megallni a busz, de a megalloban mar ott vart az apartman tulajdonosa autoval+utanfutoval. Igy a csomagokat egyaltalan nem kellett cipelni, o elvitte. Nekunk kb. 3 perc seta volt. Az apartman szebb volt, mint a prospektusban! 2-3 eve epult es minden nagyon uj volt benne. A szinosszeallitas is nagyon tetszett: a falak es csempek mindenhol feherek voltak, a padlocsempe pedig halvanyszurke. A nyilaszarok pasztellszurke es lazacszin osszeallitasuak voltak, a fuggonyok – karpitok pedig ezeknek a szineknek a kombinacioi. A lampa is lazacszin volt. Szoval nagyon izlesesen volt kialakitva. A nappali nagyobb volt, mint a mienk itthon 🙂 es a haloszoba merete is legalabb 15 nm volt. Ennek ellenere sajnos eleg meleg lett delutanra, mert Gorogorszagban lapostetosek a hazak es mi a felso emeleten voltunk. Gyorsan kipakoltuk a legszuksegesebbeket es irany a tenger! Ekkor is ert minket kis meglepetes: a prospektusban az allt, hogy 200 m-re van a tenger. Ez mind igaz is volt, csak egy apro kiegeszitessel: _legvonalban_ 200 meter. Merthogy a legkozelebbi strand egy luxusszallodahoz tartozott, es oda nem volt pofank besunnyogni. Aztan talaltunk egy masik strandot, amihez egy bungalotelepen keresztul vezetett az út, de legalabb ott nem volt kozben portas 🙂 Ez egyebkent meglepett, hogy szinte mindegyik strand le volt keritve a fouttol, ill. tartozott valamilyen letesitmenyhez. a kozeli strandokra mindenhova ugy kellett beoldalogni, mert valamelyik szallodahoz, vagy bungalotelephez tartoztak. :-(( Ugyan sose szoltak rank, de nekem vegig rossz erzesem volt, hogy mi csak besunnyogtunk. A varosi szabadstrand pedig min. 15 percnyi gyaloglasra volt – de ott csak a puszta homok, sehol egy napernyo, vagy napagy.


De meg egy jo dolog volt: a szomszed telken volt egy kis “pool”, egy edesvizes medences strand, barral. Ingyen be lehetett menni, csak illett valamit fogyasztani. Mondanom sem kell, eleg sokat hasznaltuk 🙂


Volt a falu szelen egy Cora-szeru szupermarket is (CONTINENT), ott mindent joval olcsobban meg tudtunk vasarolni. Sajnos epp a tej volt nagyon draga, amit ugye nem tudtunk magunkkal vinni. 300 drachma korul volt literje, ami 80 fillerrel szamolva 240 ft-nak felel meg. (a kisebb boltokban meg legalabb 400-ert adtak. A kb. felkilos kenyer 150-be kerult. Ezt nem tartottam olyan veszesnek. A buborek nelkuli masfel literes asvanyvizet 70 – 100 drachma korul adtak, a szensavas viszont 400 korul kezdodott… Igy maradtunk a buborek nelkulinel. Ugyanis csapvizet nem ajanlatos inni – tanacsoltak nekunk. Agnitol majd szeretnem megtudni, mennyit keres egy atlag gorog, mert azert joval dragabbak voltak az alapveto elelmiszerek, mint nalunk. A gyumolcsok ara kb. hasonlo volt, de pl. a banant 500-ert vesztegettek. A Continent-ben rogton megprobaltunk kartyaval fizetni. Nem ment. Csak VISA-t vagy American Express-t fogadtak volna el. Meg szerencse, hogy vittunk markat meg schillinget.


Masodik nap csak strandoltunk, ill. folfedeztuk a kornyeket. A tenger elegge hullamzott, szinte mindig fujt a szel, meghozza eleg erosen. Ez reszben jo is volt: elviselhetove tette a meleget. De a tengert elegge folkavarta. Az idegenvezeto meselte el, hogy Kreta partvonala regen szinte teljesen sziklas volt, de ugy gondoltak, hogy ha fejleszteni kivanjak az idegenforgalmat, ahhoz homokos part kell. Ezert feltoltottek a partokat es eszmeletlen mennyisegu homokot hozattak ide. Ennek viszont nagy hatranya: szinte egyaltalan nincs kagylo, csiga, ilyesmi a parton, hisz nem tengeri iszap van a part kozeleben. L Igy sajnos kagyloszallitmanyok nelkul kellett hazajonnunk L Buvarkodni is probaltak a gyerekek Lacival, de a homokos vizben nem sokmindent lattak.


A harmadik napot a kulturanak szenteltuk :-), bebuszoztunk Heraklionba es onnak pedig Knossosba. Nem voltunk egyedul…. Talan mar emlitettem nektek, hogy jo regen, 1982-ben en mar jartam Kretan es a knossosi palotat feltetlenul meg szerettem volna mutatni a gyerekeknek is. Hat, kicsit csalodtam. Egy resze teljesen le volt zarva az asatasok miatt (pont az a resz, ahol a delfines freskok meg egyeb szep latnivalok vannak), bizonyos reszeket csak messzirol, kordonon, uvegfalon kivulrol lehet megnezni, sok helyen jardakat epitettek a kovek fole, stb. Termeszetesen megertem, hogy ovjak – vedik a maradvanyokat, de igy eleg keveset lat az ember. Na es egy csomo dolgot (amit 82-ben meg ott lattunk) bevittek a Heraklioni Nemzeti Muzeumba. Azert igy is nagy elmeny volt pl. a sok, viszonylag epsegben maradt embernagysagu agyagkorso, a marvany furdomedence, a hires voros oszlopok, stb. Visszafele egy kicsit meg bolyongtunk Heraklionban. Elegge “deliesen” van megoldva minden: a buszmegallokban egyaltalan nincs kiirva, hogy milyen busz all ott meg, mi is csak talalomra indultunk el egy iranyba es kovettuk a “mi” 6-os buszunkat, hogy vajon hol fog megallni 🙂 Mert hogy a vegallomasa nem ott volt, mint a knossosi 2-es busze :). Egyebkent nagyon segitokeszek a kretaiak, de eleinte inkabb csak turistakkal akadtunk ossze :), legalabbis akkor, mikor informaciora volt szuksegunk. A gorogok nagy resze beszel angolul, legalabbis ert… Csak nem szabad tul bonyolult mondatokat hasznalni. Pont a knossosi palotanal probaltam nagyon szepen osszefoglalni, hogy “could you tell me please, if there is a discount for children…, szoval hogy legyen szives megmondani, hogy van-e kezdvemeny gyerekeknek. Elegge ertetlenkedve nezett ram a bacsi, aztan rajottem, hogy _egyszeruen_ kell kerdezni: children, how much? ,azaz gyerekeknek mennyi?


Ezt mar rogton ertette, s valaszolt is: children no pay :-)))))


A negyedik napon Laci berelt egy kis robogot, egy 80 kobcentis piros Peugeot, es Norival elindultak “tejfelezo” utra. Talaltak is sziklas helyet es allitolag lattak is szep halakat a víz alatt. Delutan engem is elvitt egy kicsit motorozni, de 20 percenkent meg kellett allnunk, mert allandoan elzsibbadt a labam. Megiscsak kenyelmesebb egy auto…. Nagyon szep kis falvak voltak a kozelben, ra kellett jonnunk, hogy nem az “adu asz” helyet kaptuk 🙂 De hat ez volt last minute-ban 🙂


A kovetkezo ket napra aztan bereltunk autot is, egy Daihatsu Coure-t. Nagyon helyes kisauto, szinte uj volt. A masodik kartyas meglepetes itt ert bennunket: ismet megprobaltuk “bedobni” a kartyat (EC/MC), el is fogadtak volna, csak akkor tobbe kerult volna a buli. Kp-vel 24 ezerert adtak ket napra az autot, ha kartyaval fizetunk, akkor 26e. Azt mondta a no, hogy a bank jutalekot szamit neki fel, es o nem tudja ezt lenyelni, felezi az ugyfellel. Ilyen sok lenne a jutalek?? Agni, ismet hozzad fordulok a kerdessel :)). Nagy csobehuzas van egyebkent az autoberlesnel is, ki van irva, hogy “MAR 5 ezertol”, aztan rajon a km-penz, casco, szemelybiztositas meg ado (gondolom AFA) es egybol 13-14 ezernel jarunk L(( Szoval megy a turistakaszalas itt is. Viszont az ettermeknel mindenhol ki van teve az etlap – arakkal – mar a bejaratnal.


Ja es megegy “jopofa” dolog: a penzvaltasnal ki van irva: DM – 169 drachma. De kezhez csak 165-ot kapsz, (cetli, bankbizonylat nincs), mert hogy ami ki van irva, az _bruttó_. Jo mi??? Avagy: (mar az idegenvezeto is megmondta, de nekem megis furcsa volt). Veszel kepeslapot (60 drchm) es kersz belyeget (170 drachma a belyeg (Europa minden orszagara), erre mondja, hogy 250-et fizetek. Kerdezem, hogyhogy..?Erre megint valami hokuszpokusz adot vagy miafenet emleget. De mindenhol igy van. Ahol 70 a kepeslap, ott csak 180-at kernek a 170 drachmas belyegert :-)))))))


Na, vissza az autonkhoz: utnak indultunk a keleti partvidek fele, Agios Nikolaos-ba. Ez egy gyonyoru obol partjan fekszik, hangulatos kisvaros. A mi udulofalunkkal szemben latszik, hogy nemcsak a turizmus kedveert “lett” odapottyantva, hanem regi varoska. Setaltunk egy jot, felelevenitettem a regi emlekeimet. Itt – ha lehet ilyet mondani – _meg kekebb a tenger. Aztan tovabbautoztunk Elundaba, ahonnan at lehet hajozni Spinalonga szigetere, ami jo regen a velenceiek erodje volt. Meg most is latszanak a varfalak. Fejenkent 3000 dr-ert lehetett volna atmenni, igy a csalad leszavazta a kiruccanast. Merthogy mar tervbe volt veve a Hersonissos melletti “AQUA-SPLASH” nevu vizicsuszdapark. Ez a hazafele vezeto uton volt es a gyerekek mar nagyon be voltak sozva, erre keszultek egesz heten. Mert az esti setaink kozben szinte minden utazasi iroda elott ennek a prospektusaval csalogattak bennunket :-). Delutani, “felnapos” belepot valtottunk, igy is 10 ezerbe kerult negyunknek :((. De azt mondom megerte! Reg szorakoztam ilyen jot! Erdekes volt, mar a belepeskor mindenkinek vizhatlan “karperecet” ragasztottak a csuklojara, amint volt egy azonositasi szam. Bent, a letesitmenyen belul volt egy csomo “vendeglatoipari egyseg” :-), barmit ettel, ittal, nem kellett kifizetni, csak beirtak a szamitogepbe az azonositasi szamodat, es a vegen, a kijaratnal kellett kifizetni. Ez kenyelmesnek tunik, de nekem akkor sem tetszett, hogy nem voltak kiirva az arak. Lehet, hogy egy gorognek ez “nem tetel”, de en jobb szeretem tudni, mennyibe kerul. Mint egy-ket helyen lattam (mert nehol volt feltunetve ar) eleg borsos arak voltak. Na de nem enni jottunk ide! Nem is hittem volna magamrol: kibujt belolem a gyerek :-). Eleg nehez elmeselni az egesz parkot, de megprobalom. Volt nehany nyitott, hagyomanyos vizicsuszda, persze szamtalan kanyarral es egymast keresztezve, stb. Aztan a kedvencunk: Egy szinten nyitott csuszda-rendszer, ami a szokasosnal szelesebb volt, mert hatalmas uszogumin ulve kellett rajta lecsuszni. Ez volt a “Crazy River” (orult folyo). Kepzeljetek el kb. 1 meter atmeroju “uszogumit”, amibe epp-hogy belefer a feneketek. Ebbe kellett beleulni, es indult a moka! 🙂 Iszonyu mennyisegu víz omlott benne, jo nagy kanyarok voltak es 100-150 meterenkent egy-egy medencebe huppantunk bele. Ott animatorok segitettek bennunket tovabb a kovetkezo csuszda-szakaszba. 5 szakasz volt az egesz, hat rengeteget rohogtunk! En altalaban nem szoktam ilyen marhasagokban reszt venni, mindig aggodom, hogy mi lesz, ha tortenik velem valami…. De most aztan kielveztem! Na es volt egy masik orultseg: Kb. 1 meter atmeroju _fekete_ zart cso, amiben teljes kor kanyarok, plussz szinte fuggoleges zuhano reszek vannak. Es persze legeloszor fogalmad sincs, hogy mi jon, mert _tok_ sotetseg van. Es mindenki sikoltozik. Ebbol a fajtabol ketto is volt, persze itt sem egyszer mentunk le. Volt ezen kivul tobb nyitott zuhanos-egyenes, zuhanos-hullamos vizicsuszda, es zart cso-csuszda is, de az “csupasz fenekes” volt (nem meztelen, csak uszogumi nelkul lehetett lecsuszni), igy en ezeket melloztem 🙂


Aztan piheneskeppen ott volt a “Lazy River” (lusta folyo), ami egy barbapapa 🙂 alaku korben folyo víz – a kozepen voltak a kajas standok – itt 8-as alaku felfujt matracokon lehetett elnyulva napozni. Es kozben korbe vitt a víz sodrasa. Itt lehetett relaxalni :)). Egeszen zarasig maradtunk, mindannyian nagyon jol ereztuk magunkat.


A kovetkezo nap ismet kulturalis jelleget oltott: a masik nagy minoszi palotat neztuk meg Faistos-ban. Ez deli iranyban van Herakliontol, tehat at kellett kelnunk a szigeten. Nagyon hangulatos volt ez az út is, vegig olajfaligetek kozott haladtunk. A fuge sajnos meg nem erett, pedig sok bokor volt az út menten. Faistos mar nagyon kozel van Kreta deli partjahoz, igy az ido is meglehetosen meleg volt, ott mar az afrikai sivatagi szeleket ereztuk. A gyerekeket mar nem is kototte le a latvany, hisz – valljuk be – nagyon hasonlo Knossoshoz. Mi “csatlakoztunk” egy nemet csoporthoz es meghallgattuk az idegenvezetot, igy tobb informaciot kaptunk. Kozben a lanyok letelepedtek egy arnyekos helyen es megfejtettek a faistosi korong rejtelyet 🙂 Aki nem tudna: ezen a kb. arasznyi atmeroju agyagkorongon spiralis alakban van felirva valami – kepekkel. Es ezt mai napig nem tudtak “leforditani” a tudosok. Bezzeg az en lanyaim! :-))A prospektusbol – unatkozas kozben – jo kis tortenetet alkottak. Annyit elarulhatok: a pottyosfulu gazember a kulcsfigura :-))))) A nemzetkozi bejelentest kesobbre halasztjuk 🙂


Ezutan leszaguldottunk a tengerpartra, a csupan 6 km-re levo Matalaba. Az itteni nevezetesseg a tengerpart szinte fuggoleges partfalaba, a homokkobe vajt sziklauregek, melyek a romai korban temetkezesi helyul szolgaltak, de a 60-as evek tajekan hippik laktak itt nyaranta. Nagyon erdekes latvany volt, kozvetlenul a strand mellett. Nori persze felmaszott a sziklafalra, hogy bekukkantson egy ilyen “lakasba”, mi Julival inkabb a hus habokban kerestunk menedeket. Forro, afrikai szel fujt, ilyet meg sosem ereztem, hogy a _melegtol_ lettemvolna libaboros. 😮 A tengert meg huvosebbnek ereztuk, mint az eszaki parton.


Visszafele masik uton mentunk, mert meg szerettuk volna nezni Rethimno-t, mely velencei stilusban epult varoska, meg abbol a korbol, amikor a velencei hoditok voltak itt Kretan. Kicsit “elpacceroltuk” az utat, egy keresztezodesnel ki volt irva: nyíl balra: Rethimno 74 km; nyíl jobbra: Rethimno 76 km. Mit tesz ilyenkor a jozan turista: a rovidebbet valasztja, biztos az a nagyobb út. Hat ez volt a tevedes! Ez volt az igazan szerpentines “hegyikecske” út :))) Tenyleg: uton-utfelen koborlo baranyokba, kecskekbe botlottunk. Igy a 74 km-t bo ket ora alatt sikerult megtennunk. De a latnivalo karpotolt! Ilyen hangulatos kisvarosban regen jartunk. Azt hiszem, legkozelebb ide kell jonni nyaralni, ha ismet Kretat valasztjuk.


Jujj, de elszaladtak a sorok, es a csattano meg csak most jon! :-))


Az utolso nap mar csak furdozessel – csomagolassal telt, na es az est fenypontjakent egy igazi kretai vacsora egy hangulatos etteremben. A gyerekek szouvlakit valasztottak sult krumplival (csak semmi meglepetes 🙂 ), mi 6-fele etelbol allo kretai gorog vegyes talat. Volt benne sult padlizsan tzatzikivel, spenottal toltott sult teszta, kleftiki – paradicsomszosszal leontott fasirt-feleseg, sztifado – hagymas marhahus, valami csirke kulonlegesseg es meg valami, de nem jut eszembe, Hozza finom kretai bor. Nym.. nym….
 
 


Na es jojjon a kalandos hazautazas.


Menetrend szerint 13.40-kor indult volna a gepunk, de a transfer busz mar 11-re jott ertunk. A gyerekek meg csobbantak egyet a medenceben, aztan utolso pakolas es indulas. Hamar kint volunk a repteren, becsekkeltunk es varakozas. Bemondtak, hogy a bp-i gep (ami hozta a kovetkezo utasokat es vitt volna minket haza) kb. 30 percet kesik. Jo, gondoltam, miert is indulna pontosan. Egyszer csak latom, ereszkedik egy MALEV gep. Pontos idoben. Hat ez lett a veszte. Tovabb nem is nagyon foglalkoztunk a dologgal, de csak eljott a 13.40,es se kep – se hang. Akkor a ferfiak mar nezegettek (kicsi a repter, mindenhova ellatni), hogy valami nagyon nem stimmel a gepunkkel, mert tobben korulalljak, fenykepezik, gondterhelt kepet vagnak. Akkor tunt fel, hogy az egyik szarny vege valahogy furcsa. Na kiderult, hogy leszallas utan a kerozinos teherauto nekiment es “picit” megroviditette a szarnyat. Ekkor “hivatalosan” meg mindig semmi informacio nem volt, csak talalgatas. Tobben latni veltek, hogy nem is a kerozinos kamion ment neki a repulonek, hanem a repulo ment neki a tankernek…. Vegul kiderult, tenyleg igy tortent, a foldi iranyito kicsit elmerte a dolgot… 🙁 Csak tudnam, mit keresett ott landolaskor az a kocsi … 4 ora fele aztan bemondtak, hogy a Malev gep utasai faradjanak a bufehez, ingyen kapnak enni-inni. Ekkor mar sejtettuk, hogy nem fogunk 5 percen belul hazaindulni. Jottek a gep stewardessei is, ok se tudtak semmit. Annyi mar akkor biztosnak latszott, hogy ezzel a serulessel nem lehet visszaindulni, hisz nem egyszeruen a zomanc ment le, hanem az iranyjelzo, sot a tajekozodast segito muszerek is tropara mentek. Volt meg ket malev gep aznap, de mindketto szinte tele, csupan nehany hely volt a ket kismama es nehany kisgyermekes reszere. Na itt is tortent egy “jellemzo” dolog: egy fiatal hazaspar (legfeljebb a ferfi lehetett terhes – a pocakjat nezve 🙂 ) kiugyeskedte, hogy felkeruljenek a gepre. Azt mondtak, hogy fagyasztott hal van a csomagjukban, _muszaj_ hazamenniuk. Es kozben legalabb harom-negy kisgyermekes hazaspar ott maradt velunk, az egyikuknek 2 eves gyereke volt… :((((


Talalgattuk, hogy mi lesz velunk, de igazabol nagyon jo volt a hangulat, viszonylag jol osszejott a tarsasag. Probaltuk humorosan felfogni az egeszet. Volt prominens tarsunk is: Dr. Szentmiklosi Peter, ugyved (az ABLAK c. tv musorbol ismerhetitek). Gondoltuk, ha valami nagy gubanc lesz, majd o elintezi a karteritest :-))))))). 6 ora fele lehoztak a serult geprol a catering kajat, ki is osztottak. De arrol meg mindig nem volt szo, hogy lesz-e mentesito gep, vagy szallast szereznek. Eleg remenytelennek tunt, hogy 150 embernek hol talalnak nagy hirtelen szallodat a turistaszezon kellos kozepen. Mar-mar kiosztottuk egymas kozott a padokat, a torolkozoket, hogy ki hol fog aludni :-). A gyerekek mar kitalaltak, hogy kepriportot keszitenek valamelyik bulvarlap szamara “Magyar hajlektalanok Kretan” cimmel :-)))))


Este 9 ora tajt aztan megjott az idegenvezetonk, akit csak akkor ertesitettek, hogy itt maradt a csoportja. Akkor kiderult, hogy nincs mentesito gep, hajnalban jon a ciprusi es a bejruti normal jarat, azok fognak menetrenden kivul Kretan leszallni es minket hazavinni. Addigra mar a buszok is eloalltak es elvittek bennunket a nagy sotetsegbe…. Amikor megerkeztunk, nem akartunk hinni a szemunknek: Hotel Ikti Zeusz, 5 csillagos szalloda. Meg a palmafak is ki voltak vilagitva korulotte! Valami 5 emelet magas, tobb belso udvarral rendelkezo hofeher luxusepitmeny, el tudnam kepzelni, hogy valami dusgazdag arab sejk palotaja. Bekisertek bennunket az etterembe, ahol olyan hosszu svedasztal volt megteritve, mint ide Lacha’za! Egyetlen baj volt csak: nem voltunk igazan ehesek. Na de azert csak vegigkostoltunk nehanyat a finomsagok kozul. A disznosag viszont az volt, hogy az italert fizetni kellett. Es persze nekunk mar alig volt drachmank, igyekeztunk mindent elkolteni. Ja, es egy 7 dl-es asvanyviz 450 -be kerult 🙁 A tobbit nem is emlitem, csillagaszati arak voltak. Az egyik no, aki nalam joval kevesbe tudott angolul, de annal eroszakosabb volt 🙂 megprobalt hatni a pincerekre, de ok azt mondtak, nekik _ez_ jott faxon, nem tehetnek mast. Hogy szomjunkat csillapitsuk, kenytelen voltunk a gyumolcsbol es fagyibol tripla adagot venni :-))). Aztan kiosztottak a szobakulcsokat, mi egy ket haloszobas lakosztalyt kaptunk :-), marvany furdoszobaval. Ekkor mar 11 ora volt es hajnali 4-re lent kellett lenni a portan, mert jott ertunk a busz. Micsoda pech! Egyszer van az ember eleteben luxusszallodaban, akkor is csak 5-6 orat! :-)))))


Hajnalban aztan telefonos ebreszto utan lekaszalodtunk – mindenki hulla almosan – es irany a repter. A becsekkolasnak volt ne’mi tulekedes, szerintem volt, aki nem igazan hitte el, hogy fel fog ferni valamelyik jaratra. Mi az elson, a larnacai gepen kaptunk helyet, meghozza az elso osztalyon! 🙂 Senki mas, _csak_ mi. Meg sose utaztam elso osztalyon. A legszebb elmeny felszallaskor ert minket: epp felkeloben volt a nap, de a foldrol meg csak a lilas horizontot lattuk. Es ahogy a repulo gyorsan emelkedett, ugyanolyan gyorsan “kelt fel” a nap is. 1 perc alatt ment vegbe az egesz napfelkelte, a lilas – szurkes horizonttol az izzo narancsgombig. Csodalatos latvany volt!


De ebben nemcsak az elso osztalyon utazoknak lehett reszuk 🙂


Kajalaskor aztan megkezdodott a disztingvalas. Diszkreten lehuztak egy fuggonyt a hatunk mogott – elvalasztando minket a “porneptol” :-). Utolag belegondolva biztosan azert, hogy ne lassak, hogy mi mast eszunk, hogy van aperitiv, hogy szep uveg poharakban, porcelan tanyerokon szolgalnak fel. Ugyan a meleg kaja kicsit fura volt reggelire, de finom volt. Ja, es annyiszor ker az ember repetat, ahanyszor akar.. Jol korul voltunk ugralva.


Meg szunyokaltunk egy kicsit, aztan megerkeztunk Ferihegyre reggel fel kilenc korul. Na meg itt sem volt teljesen vege a megprobaltatasoknak :-), az egyik csomagunk nem erkezett meg. Es pont az a borond, amiben a lanyok _osszes_ cucca volt. Gondban lettem volna, hogy miben mennek majd taborba…. Lelki szemeim elott mar megjelent, hogy Varso vagy eppen Hannover fele tart kis borondunk (oda indultak gepek a mienkkel szinte egyidoben), mikor megerkezett a bejruti jarat is, a tobbi utastarsunkkal es a mi elveszett csomagunkkal.




Buday Zita


A szerző írásai Az Útikalauzban


Buday Zita: Amoudara (Kréta) – 1999

Buday Zita: Horvátország baromi drága – Rabac – 2000

Buday Zita: Wachau, Wienerwald – 2001





A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Buday Zita: Amoudara (Kréta) – 1999" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár