Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét rengeteg kirándulással – 2008

Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét sok kirándulással – 2008



Egyéni hangú beszámoló a Halkidiki-félsziget sokak számára ismeretlen látnivalóiról – szép képekkel


Az idén ismét görög nyaralást terveztünk. Azt, hogy két hét lesz, hamar eldöntöttük, csak az úticél volt kérdéses.
Az Utazás Kiállításon kaptam ajándékba egy útifilmet Görögország északi részéről, Drama, Kavala, Xanthy, Philippi. Ezután úgy döntöttünk, hogy olyan helyre menjünk, ahonnan ezeket a szép helyeket meg tudjuk nézni. Így esett a választás Stavrosra, mivel eléggé északon van a fenti kirándulásokhoz, és a Chalkidiki-félsziget bejáráshoz is jó helyen van. Viszont régi kedves helyünket is látni akartuk, ezért úgy döntöttünk, hogy a második hetet Makrygialoson töltjük.


Most k icsit tartottunk az autós úttól, mert egész nyáron elég sok olyan infót hallottunk, hogy a határőrök mindent kitalálnak pár euró érdekében, és a rendőrök is kimondottan szeretik a magyar utazókat leállítani. Félve indultunk el, de szerencsére végig sima útunk volt. A  határőrök kedvesek voltak, mosolyogtak. Bár rendőröket is láttunk az utakon, mivel próbáltuk betartani a szabályokat, szerencsére nem állítottak meg sehol.


Szerbiában 60 eurót váltottunk, ezért kaptunk 4.539 dínárt. A pályadíjak 390-390-1020-240 dínár volt odafelé is, vissza is.
Macedóniában csak 10 eurót váltottunk egy éjjel-nappali üzletben, mert pénzváltót nem találtunk, 550 dénárt kaptunk érte. Itt a pályadíjak 50-60-50 dénár volt, szintén oda-vissza.


Tankolni itthon tankoltunk, és Szerbiában egyszer, kártyáról, amivel szintén nem volt gond. OTP-s kártyát használtunk, és Görögországban is többször tankoltunk vele. Ahol az ajtón ott volt a matrica, mindenhol elfogadta a gép, sehol nem volt probléma vele.


A magyar határról este 6 órakor indultunk, és hajnali fél 5-kor már átléptük a görög határt. Én mindenkinek ajánlom, hogy tartsa be a szabályokat, mégha néha idegesítő is a rengeteg lassító tábla, de megéri, mert így nem állítanak meg, és mégis hamar oda lehet érni.


Nagyon hamar odaértünk Stavrosba. Még aludt szinte az egész falu, amikor megérkeztünk. Gyönyörű fotókat készítettünk a még kihalt partról, a tengerről, alig bírtam magammal, hogy végre ott állok a tengerparton.



A szállásunkat csak dél körül tudtuk elfoglalni, addig ismerkedtünk Stavrossal. A Rendina Beach apartmanhotelben voltunk, és bár nagyon pici volt a stúdió és a konyha, de nekünk megfelelt, hisz úgysem akartunk a szükségesnél több időt ott eltölteni, rengeteg kirándulást terveztünk.
Ami nagyon tetszett, hogy volt medence is a szállásnál és egy kényelmes bár, ahol minden reggel nagyon finom frappét ittunk indulás előtt.


Érkezésünk napja gyorsan eltelt Stavrossal való ismerkedéssel és pihenéssel, másnap pedig bevittük a fiamat és egy barátját Thessalonikibe egy koncertre. (Ők főleg ezért utaztak ki most Görögországba), megbeszéltük, hogy telefonálnak, ha vége és majd jövünk értük.








Mi pedig továbbindultunk Nea Plagiára, ami életem első görög nyaralásának helyszíne volt, és már régóta vágytam ide, hogy lássam mennyire változott meg. Hát sajnos, nagyon! Egyszerűen rá sem ismertem a falura. A parton rengeteg napágy, rengeteg taverna és még több apartman. Annak idején talán egy-két taverna volt és sokkal-sokkal kevesebb apartmanház. A régi szállásunkat megtaláltam merő véletlenségből, de érdekes módon azt azért megismertem.
Mindennek ellenére azért jó volt újra ott lenni, emlékezni, hisz akkor szerettem bele az országba, a tengerbe, azóta vágyom vissza minden évben.








Megnéztük a Petralona barlangot, ami ott van a közelben. Sajnos sem fotózni, sem kamerázni nem lehetett a barlangban. (Volt, akit ez nem érdekelt és bőszen kamerázott végig.) Mivel senki nem szólt rá, mi is bántuk már, hogy szófogadóan be sem vittük a kamerát.
Gyönyörű a barlang, évszázados cseppkövekkel, szédítő mélységekkel és hatalmas termekkel. Sajnos csak egy rövid szakaszt lehet bejárni egy kijelölt úton, de nagyon élveztük. Van mellette egy múzeum, ott lehet fotózni is, mindent meg lehet tudni a barlangról, amit érdemes. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki arra jár, hogy nézze meg!


(Kép kép bizonyítékként a saját felvételeimből – a szerkesztő)





Visszafelé Szalonikibe az útról megláttuk a kivilágított Magic Parkot, és mivel még volt időnk a koncert végéig, lekanyarodtunk. Nagyon tetszett, hogy éjjel van nyitva, és gyönyörűszép kivilágítva. Jól éreztük magunkat, mint a gyerekek. A belépő 11 euró volt egy főre, de bent a parkban mindenre ingyenesen lehetett felülni.








A koncert még éjjel 1 órakor is tartott, -akkorra értünk oda- úgyhogy még mi is hallgattuk a kocsiban a zenét jó ideig, aztán vége lett és indultunk vissza Stavrosra.


Eltöltöttünk egy napot Olympiada egyik gyönyörű öblében is, ahol nagyon kevés ember volt, a víz gyönyörű, áttetsző és fölöttünk magasodott az ókori Stragira. Végigjártuk a gyönyörű romvárost, és csodaszép fotókat készítettünk a környék szép partjairól, aztán szinte visszamenekültünk a vízbe a nagy meleg elől.








Estefelé elindultunk, hogy az ókori után, a mai Stragirát is felfedezzük. Megtaláltuk az Arisztotelész parkot, ahol szintén élvezetes pár órát eltöltöttünk a kiállított találmányok nézegetésével, kipróbálásával.


Másnap elindultunk Kavalába, próbáltunk végig a tengerparthoz közeli úton menni, így gyönyörű kis falvakon, városokon mentünk keresztül. Kavalát megpillantva pedig rögtön megálltunk egy pihenőhelyen, hogy felülről fotózhassuk a várost.


A kikötőben leparkoltunk, mondván, ott biztos megtaláljuk az autót, és elindultunk felfedezni a várost. Megnéztük a várat, ahonnan csodálatos fotókat készítettünk a városról, rögtön induláskor megtaláltuk a gyönyörű ókori vízvezetéket, az egyiptomi negyedben sétálva szebbnél, szebb színes házakat találtunk.




Sajnos Mehmet Ali szülőházát nem tudtuk megnézni csak kívülről, mert zárva volt, viszont megpihentünk a szobránál, onnan is csodás a panoráma.








Utána lemezboltot keresgéltünk, mert a nagy kedvenctől akartak a fiamék cd-t venni, így megismertük Kavala üzleti részét is, a sétálóutcát, ahol rengeteg taverna, kávézó van, és ami meglepett, hogy mennyi bank van egy utcában. Bár még nem jártunk az igazi Wall Street-en, de viccelődtünk, hogy olyan, mintha ott lennénk, mert egy egész utca csak bankokkal volt tele.
Hatalmas élmény volt Kavala, de továbbindultunk Philippi felé. Odaérve sajnos csalódottan láttuk, hogy le van zárva a lehajtó, sőt a visszafelé vezető úton is, úgyhogy továbbmentünk Drama felé.
Dramában nem találtuk a parkot a forrásokkal, amit kerestünk, ráadásul nagyon csalódottak voltunk Philippi miatt, úgyhogy visszafordultunk és Stavros felé indultunk. Mindezek ellenére gyönyörű nap volt.


A másik nagy kedvencem ezen a héten Ouranopolis volt. A sok turista ellenére nekem egy nyugodt, csendes kis városnak tűnt, ahol szivesen élnék. (Bár ezen a párom már meg sem lepődött.)




Érdekessége, hogy az Athos-hegyi kolostor köztársaság előtt ez az utolsó város, ameddig lehet menni, innen már csak külön engedéllyel és csak férfiaknak. Rengeteg szerzetest láttunk a városban, érkeztek hajókkal és utaztak is vissza hajóval. Innen a kikötőből indul sok kirándulóhajó is, amiről messziről meg lehet nézni pár kolostort a félszigeten.




Van egy gyönyörű őrtorony, amiben jelenleg múzeum található. Azt végignéztük és a toronyból gyönyörű fotókat készítettünk a városról és a tengerről is.
A nap hátralévő részét Ierissosban töltöttük, majd feltöltődve az újabb élményekkel, fáradtan, de elégedetten tértünk vissza Stavrosba. Stavrosban is fürdőztünk egy napot, pihenésképpen, de azért utazás közben láttunk sokkal szebb öblöket is. Persze azért Stavrosban is van jópár, ott is lehet találni csendesebb és mozgalmasabb partszakaszt is.


Az utolsó nyugodt napon megkerestük a közelben található Redina Várat, ahol éppen felújítás volt, de a munkások megengedték, hogy szétnézzünk. Kicsit fárasztó volt felmászni, mert elég magasan áll a vár, de megérte.
Utána felmentünk Óvrasna faluba, ahol hagyományos görög házak között találtunk egy bizánci őrtornyot is, egy pici templomot és hatalmas csendet. Jólesett üldögélni ebben a nyugalomban, de mivel még fürödni is szerettünk volna, így továbbmentünk Asprovaltára.








Itt nagyon tetszett a víz, hatalmas hullámok voltak, nagyon szép nap volt ez is.


Sajnos gyorsan eltelt ez a hét, és a fiúk hazaindultak, mi pedig tovább Makrygialosra.
Itt már minden ismerős volt, a szállás, a falu, a környéke, tudtuk, hogy semmi meglepetés nem ér minket, szinte mintha hazamentünk volna. Jólesett, hogy a házigazdáink megismertek minket, pedig két éve találkoztunk utoljára.


Rögtön szétnéztünk a faluban és a környéken, szerencsére nem nagyon változott semmi, mi így szeretjük, ahogy van. Nyugodt, csendes, vendégszerető kis falu, és bár a tengerpartja nem mindig a legszebb, szerintem lehet találni a közelben bőven más partokat, ki-ki a saját kedvére valót.


Másnap elindultunk az Olymposi Riviérát felfedezni, terveztük, hogy bejárunk minden partot kíváncsiságból.


Jártunk Plakán, Scotina-beachen, Leptokaryán, Panteleimonas partján. Scotina faluba is felmentünk, ami a hegyoldalban van és egy igazi görög, turistamentes kis falut találtunk, ahol nagyon békés, nyugodt sétát tettünk, nézegetve a házakat, élvezve a nyugalmat.




Platamonas várát már régóta terveztük, hogy megnézzük, de mindig közbejött valami, most eldöntöttük, hogy nem hagyjuk ki. Van, aki szerint nem érdemes, mert semmi látnivaló nincs benne, nekünk viszont nagyon tetszett. Gyönyörű a kilátás a várfalakról és a feltárások is érdekesek, van egy szép kis kápolna is a várban, szóval szerintem érdekes órákat lehet ott eltölteni.








Utána Platamonason sétáltunk egyet, megittuk a szokásos napi frappénkat, majd továbbindultunk. Nei Porin csak végigautóztunk, hatalmas tömeg volt a parton, nem volt kedvünk megállni. Mivel a tengerparton akartunk végigmenni, így néha teljesen ismeretlen kis falvakat találtunk, amiket viszont a térképen sehol nem találtunk meg. Amikor már kétségbeestünk volna, hogy eltévedtünk, akkor bukkantunk rá Kokkino Nerora, aminek nagyon megörültünk, mert már olvastunk róla és kíváncsiak voltunk rá.
Nagyon csendes, eldugott kis üdülőhely, viszont rengeteg fiatalt láttunk, úgyhogy lehet, hogy este van ott élet, ezt nem tudtuk meg. Van pár taverna a parton, a víz nagyon szép, nekem nagyon megtetszett az a hely. Ha már itt jártunk gondoltuk megnézzük Velikát is, mert azon gondolkodtunk üdülés szempontjából, csak szintén ismeretlen volt, nem találtunk róla sokat a neten sem.
Csodálatos tengerpartot találtunk ott, egy nagyon hosszú főutcát tele tavernákkal, magát a falut nem néztük meg, de amit láttunk az kedvemre való volt. A part ugyan hatalmas köves, de a víz csodálatosan szép. Lehet, hogy még valamikor fogunk ott nyaralni!?








Hosszú fárasztó nap után, de nagyon boldogan indultunk vissza, már a főúton, így sokkal hamarabb visszaértünk Makrygialosra, mint odafelé.


Amit még nem láttunk soha a környéken, Dion. Úgyhogy egyik nap elhatároztuk, hogy végre megnézzük.
Dion az Olympos környékének szentélykörzete volt, Nagy Sándor is itt mutatott be áldozatot, mielőtt elindult világhódító útjára, úgyhogy nagyon érdekelt a sok látnivaló, az ősrégi romok, gyönyörű paloták, mozaikok. Régi színházak is kerültek feltárásra és egy egyiptomi szentély (Izisz szentélye), ami ritkaság.
Szóval rengeteg idő elment a sok látnivalóval, de mi cseppet sem bántuk. Nem értettük, hogy ennyi év alatt, hogy-hogy csak most jutottunk el ide.


Sajnos a múzeum zárva volt a városban felújítás miatt, de egy gyönyörű mozaik kiállítást viszont találtunk, ahol nem régi, viszont csodálatos mozaikokat, festményeket nézhettünk meg.
Nagyon elment az idő, de azért még felautóztunk az Olymposra, ha már a közelben voltunk, egészen a Prionia pihenőhelyig, de mivel már esteledett, nem mertünk túl messzire mászkálni. Viszont így is gyönyörűek voltak a hegyek, félelmetes magasak, de csodaszépek.








Láttunk öszvéreket visszatérni a szállásukra, nagyon érdekes volt. Itt Olymposon tényleg úgy érezzük mindig, mintha apró törpék lennénk, és mit keresünk mi itt az istenek lakhelyén?








Paralián befizettünk egy kalózhajós kirándulásra is, ami csak a megszokott program volt. Kis sétahajózás, ugrálás a vízbe, a parton finom ebéd (hal, virsli, saláta), korlátlan borfogyasztás, finom tsipuro. Semmi különleges nem volt benne, de nagyon élveztük minden percét, igazi kikapcsolódás volt az egész nap.
Sajnos csak a partról, de még delfineket is láttunk a hajó körül ugrálni, amiben még szintén nem volt eddig részem. Hatalmas élmény volt.


Edessában már jártunk fakultatív programon régebben, most elmentünk egyénileg is. Teljesen más dolog bejárni egyedül egy várost, ill. egy részét, de mindkettőnek megvan a varázsa.
Megtaláltuk az ismert helyeket és találtunk olyat is, ahol régebben nem jártunk. Egy kétszintes liftet a hegyoldalban, ami levitt minket egy régi szövőgyárba, ami ma tavernaként üzemel, viszont egy részét meg lehet nézni, mint régi gyárat is. A liftből gyönyörű felvételeket lehet készíteni, mert üvegfala van. Nagyon örültünk, hogy rábukkantunk.
Edessára érdemes egy egész napot szánni, mert gyönyörű kis város és egészen egyedi hangulata van.








Összességében a két hét alatt rengeteg új élményben volt részünk, csodálatos helyeket ismertünk meg. Bejárhattuk a már ismert részeket is. (Olympos, Edessa, Katerini) Ami nagyon jó volt, hogy internetes barátokkal is találkoztam mindkét helyen, Stavrosban és Makrygialoson is. Ennek nagyon örültem. Remélem nem utoljára találkoztunk!?
Megállapítottuk, hogy a régi helyeket is jó újra felkeresni, mert ott már biztos, hogy nem tévedünk el és jó érzés látni az ismerős részeket, az esetleges változásokat.


Volt részünk eddig még nem tapasztalt élményekben, pl. részt vehettünk görög búcsúban, ami egy közeli faluban volt, és egy hétig tart maga a vásár. A fő nap az szombat volt és este kezdődik, egész éjjel tart, ellentétben az itthonival.
Görög módra nemcsak kirakodóvásár ez az egész, hanem hússütés, mulatozás összekötve a vásárral, a misével egy hagyományos búcsúval. Láttunk görög esküvőt, görög lánybúcsút, ami szintén hatalmas élmény volt, és nekünk nagy újdonság.


Hazafelé Macedóniában megálltunk Stobiban, ahol egy hatalmas feltárás van, és az útról már régóta nézegettük, hogy mi lehet az. Gyönyörű, egész jó állapotban megmaradt színház, és palotaromok vannak, csodálatos mozaikokkal. Sajnos az eső megakadályozta, hogy végignézzünk mindent, de legközelebb szintén megállunk ott, és majd bepótoljuk.








Hazafelé szintén sima utunk volt, hasonlóan a tavalyihoz, újra csak a magyar határőr volt kíváncsi a csomagtartónkra. Szerencsére Ő sem sokáig tartott fel.
Kicsit hosszabb volt az út, mert megálltunk többször is pihenni, nézelődni, de úgy gondolom, ha szabályosan közlekedik valaki és figyelmesen, akkor nincs félnivaló az autós utazástól.


Megállapítottuk, hogy unatkozni nem lehet Görögországban, és a következő évi üdülésünk szintén kedvenc országunk lesz, de most teljesen új helyekre tervezünk. Ami most a lelket tartja bennem, az az, hogy ha minden sikerül az új évet Görögországban köszönthetjük majd!
Nagyon remélem, hogy összejön, mert a fényképeket nézegetve ugyan visszajönnek az emlékek, de nagyon hiányzanak az ízek, az illatok, a tenger hangja, szóval minden, amit szeretek Görögországban.
Nagyréde


Kirschné Busai Anikó


A szerző írásai Az Útikalauzban

Busai Anikó: Egy kis barangolás Hévízen és a Dunántúl közepén – 2007

Busai Anikó: Hévíz és a balatoni régió II. – 2008

Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007

Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét rengeteg kirándulással – 2008


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét rengeteg kirándulással – 2008" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár