Facskó Ildikó: Bled és környéke, Portoroz, Piran – Szlovénia – 2007
Beszámoló egy rövid kirándulásról a sokunk által még nem kellően ismert szomszédban – sok információval, praktikus tanácsokkal és jó képekkel
2007. július végén négy csodálatos és tartalmas napot töltöttünk Szlovéniában, az ezzel kapcsolatos élményeimet szeretném megosztani minden kedves kirándulni vágyóval. Nem terveztünk komoly túrákat, igazából lazításnak szántuk ezt a nyaralást, de így is rengeteg látnivaló belefért.
Reggel hatkor indultunk Budapestről, de így is csak délután 5 körül érkeztünk Bledbe, mert az autónkkal óvatosan kellett bánni. Szinte végig autópályán haladtunk, csak a fizetőkapuknál kellett megállni. (Az egész nyaralás alatt szinte az autópályadíj vitte el a legtöbb pénzt, utólag összeszámolva jóval drágább, mint a magyar sztráda.)
A várostól 4 kilométerre, Zgornje Gorje-ban volt a szállásunk. Ha átlagos árú szobát vagy apartmant kerestek, kedves vendéglátókkal szép környezetben, bőséges és finom reggelivel akkor ez az ideális hely.
A szállásadók a németet, az angolt és a szlovént kicsit keverve beszélik, de jól meg lehet érteni őket. Egyetlen hátrány, hogy a régebbi épületben lévő szobák ablakai közvetlenül a templomra néznek, ahol negyedóránként kongatják az időt, de a hátsó nagy, új apartmanban ez bizonyára nem hallatszik. Van szamár, tehén, tyúkok, nagy zöld udvar és pingpongozási lehetőség; gyerekekkel is bátran lehet menni.
Mivel elég későn érkeztünk, így csak Bledbe mentünk vissza és megnéztük a várat, melyből gyönyörű kilátás nyílik a Bledi-tóra. Utána még leszaladtunk a vízhez, megvártuk a naplementét és eltettük magunkat másnapra.
A következő nap jó korán keltünk, elfogyasztottuk a finom reggelit. (A honlapon házias ételeket kínálnak, és ettől mi igencsak megijedtünk, mert a házias tejtermékeket nemigen kedveljük, de szerencsére nem volt semmi gond, mindent megettünk jóízzel.)
Utunkat a Vintgar-szurdok felé vettük. Ez a hely már csak azért is kivételes, mert rendesen ki van táblázva az oda vezető út, és ez sok szlovén látnivalóról nem mondható el. Zgornje Gorjeból ez mindössze 10 perc. A Vintgar-szurdokot nem érdemes kihagyni, szépségben vetekszik a Békás-szorossal, márpedig ez tőlem, Erdély-mániástól nagy szó. Hatalmas sziklafalak mellett fapallón vezet az út végig egy gyönyörű és tisztavizű patak melett/felett. A szurdok végéből kisebb kaptatóval el lehet jutni a Szent Katalin templomhoz.
A templomtól pár méterre van egy pizzéria, szállásadóink szerint ott sütik a legfinomabb szlovén pizzát. (Mi nem kóstoltuk meg, mert még nem volt ebédidő, de ha a néni mondja, akkor biztos úgy van…) A templomtól egy turistaúton vissza lehet gyalogolni a parkolóba, de mi inkább arra mentünk vissza, amerre jöttünk, mert megérte kétszer is megnézni a szurdokot.
Autóba szálltunk, és meg sem álltunk a Krajnska Gora nevű városig. Ez az útikönyv szerint igazi turistaparadicsom sok kikapcsolódási lehetőséggel. Ennek örömére bementünk a Tourinform irodába, ahol vettünk egy méregdrága térképet. Ezen különböző számozott túrák vannak jelölve (nehézségi fok, menetidő is fel van tüntetve), ha valaki sokat szeretne gyalogolni és sok ideje is van rá, akkor bátran próbálja ki. Nekünk már lógott a nyelvünk, ezért az egyik vendéglőben elköltött finom ebéd után egy laza sétát tettünk a Jasna-tóhoz, ami a városközponttól kb. 2 kilométernyi séta bicikliúton. Jót nézelődtünk, a fürdést inkább nem próbáltuk ki, mert nagyon fújt a szél.
Visszamentünk a városba és megkerestük a felvonót (lanovka). Ezzel fellibegtünk egy hegyre, és gyönyörködtünk a kilátásban.
Visszafelé a vállalkozó szelleműek egy remek kis száraz-bob-pályán csúszhatnak le.
Mivel ez a két program kellőképpen kivette az erőnket, ezért visszatértünk a szállásra és némi pingpongozás után nyugovóra tértünk.
A következő reggel elhatároztuk, hogy megkeressük a Bohinji-tavat. Magához a tóhoz nem mentünk le, ugyanis izgalmasabb programot találtunk ki: megkerestük a Vogel nevű hegy felvonóját, hogy szívhassunk egy kis igazi tiszta levegőt. A szép modern kabin emberekkel telezsúfolva kb. 10-15 perc alatt ér fel az 1600 méteres hegy tetejére, de annyira lenyűgöző még ez hering-utazás is, hogy megéri. A hegy tetejéről tovább lehet utazni egyszemélyes felvonóval egy még magasabb helyre is, illetve gyalog le lehet sétálni Bohinj városba.
Szóval mi csak álltunk a hegytetőn, néztük a gyönyörű hegyeket, és valahogy nem tudtunk betelni a látvánnyal. Utána a felvonóval visszamentünk a kiindulópontra (ez egy falu valamivel Bohinj után a tó nyugati csücskénél).
Innen egy kevésbé érdekes program következett: a Savica-vízesés. A parkolóból egy állítólag 200 méteres, a valóságban inkább 700 méteres séta után találjuk a bejáratot, és fizetés után sok-sok-sok lépcsőn lehet feljutni a vízeséshez. Ez egy német senior turista-csoportba beékelődve nem igazán kellemes. A vízesést egy kis kilátóból lehet megtekinteni, szép-szép, de hol van ez a Szalajkához… Viszont, ha a Savica nem is, de a hozzá vezető út meglehetősen szép.
Ezek után visszautaztunk Bledbe, hogy bepótoljuk az elmulasztott látnivalókat. Fürödtünk a tóban, csónakkal átmentünk a szigetre (csaknem egy órát vártunk, hogy összegyűljön 10 ember, mert ennél kevesebbet nem hajlandóak átvinni.) Itt fél óra jutott a nézelődésre. Viszonylag drágán be lehet menni a templomba, és teljesen ingyen jót lehet sétálni. Állítólag itt érdemes megkóstolni a bledi krémest is, de ezt csak hazautazás után tudtuk meg.
Késő délután autóba ültünk és meg sem álltunk a szlovén tengerpartig, név szerint Portorozig. Mivel ide nem foglaltunk előre szállást, ezért a helyi Tourinform irodában érdeklődtünk, ahol találtak is olyan szobát, amilyenre gondoltunk. A szállásadó egy kedves idős házaspár, a bácsi tud németül. Igazi mediterrán hangulatú kertvárosi házuk van, ők a földszinten laknak és az emeletet illetve az alagsort adják ki, több szoba, erkély, fürdőszoba, tv, légkondi, de főzési lehetőség nincs.
Mivel már estére járt, ezért csak egy rövid sétát tettünk a városban, mely igazi turistaparadicsom, üzletek, kaszinók mindenütt.
Másnap elhatároztuk, hogy nem Portorozban fogunk strandolni, hanem a szomszédos Piranban. Ez a városka egy igazi gyöngyszem, százszor jobban megéri itt kipróbálni a tengert, mint a zajos és nyüzsgő Portorozban. Piranban a legelső szembetűnő dolog, hogy csak a helyiek mehetnek be autóval, illetve, aki hajlandó méregdrága parkolási díjat fizetni. Mi (ahogy rajtunk kívül mindenki más is) a városkapunál lévő parkolóban hagytuk az autót, s onnan gyalogszerrel tettük meg a kb. 2 km-es utat a városba. Ha valaki nem szeret sétálni, akkor sincs gond, az autókorlátozást ellensúlyozandó kb. negyedóránként ingyenes kisbuszok viszik be a kirándulókat a főtérre.
Mivel lógott az eső lába, így először a városkát jártuk körbe, van egy szép fal, amiről az egész környék és az olasz partok is jól láthatóak, ezen kívül szűk kis utcácskák, kedves kis templomok stb… Érdemes rászánni akár egy akár több órát is.
Mikor végre kisütött a nap, lementünk a partra. Ennek egy szépséghibája van, jelesül az, hogy végig le van betonozva. Ez a kis probléma azonban könnyen feledhető, mert úgy ellepik a napozók, hogy ki sem látszik a beton. A parton számtalan kávézó és étterem áll, mi is betértünk az egyikbe. Mivel az útikönyv szerint a szlovén nemzeti étel a pizza, így én azt próbáltam ki, míg a többiek a csevapcsicsával birkóztak. Mindkettő kihagyhatatlan!
Az estét Portorozban töltöttük, naplementét néztünk, sétáltunk a parton.
Másnap reggel elérkezett a hazaindulás pillanata, de a Postojnai cseppkőbarlangban muszáj volt megállnunk, mert mindenki azt mondta, hogy „kötelező” megnézni. A jegyár ha jól emlékszem 5000 Ft körül van fejenként. Az állandóan 8 fokos barlang belsejébe kisvonaton viszik a turistákat, majd kb. egy-másfél órás gyalogos vezetés következik (az elején mindenki eldöntheti, hogy az 5 felajánlott nyelv közül melyiken szeretné végighallgatni az idegenvezetést). A barlang tényleg gyönyörű, de: szerintem aki már járt itthon pl. a jósvafői cseppkőbarlangban, annak nem sok újjal tud szolgálni.
Postojnától 9 kilométerre található a predjamai vár, ha arra jártok ezt is feltétlenül nézzétek meg, mert ez tulajdonképpen egy barlangvár. Mi nem mentünk be, de maga a látvány is megérte.
Nem maradt más hátra, minthogy hazautazzunk. Ez nem ment könnyen, mivel belekerültünk egy hatalmas dugóba (ez sajnos többször is előfordult, közúton és autópályán is), így kisebb utakon szerettünk volna hazajönni, de ezeket az utakat se a GPS, se a térkép nem jelölte, így végül valahogy kilyukadtunk Ausztriában, innen pedig már meg sem álltunk Budapestig. Fantasztikus volt ez a pár nap, remekül éreztük magunkat és rengeteg jó élménnyel lettünk gazdagabbak.
Jó tanácsok:
Ha eltévedős típus vagy, szerezz egy részletes térképet (nem olyat, amit nálunk lehet kapni, mert a kisebb települések hiányoznak róla) vagy győződj meg róla, hogy a GPS-es térkép tényleg részletes-e.
Mindig gondold át, hogy érdemes-e egy turistalátványosságra egy csomó pénzt áldozni. (Pl. a Bled szigetén lévő pici templomba a többség csak azért megy be jó pénzért, hogy meghúzhasson egy „kívánságharangot”. Magánvéleményem, hogy ha Istentől kérni szeretnél valamit, akkor ahhoz nem szükséges harangokat huzigálni…)
Próbáld ki a bledi krémest, a szláv ételeket és a pizzát.
Menj le a tengerpartra, mert egészen más jellegű, mint pl. Horvátországban. (Nekem a szlovén jobban tetszett)
Ha nem akarsz magyarokkal találkozni, akkor ne feltétlenül Szlovéniát válaszd, mert honfitársaink ott is megfordulnak szép számmal.
Ha szeretnéd látni egy pici országon belül Európa összes különlegességét, akkor Szlovénia erre a legmegfelelőbb.
Kellemes utazást és tartalmas kikapcsolódást kívánok!
Facskó Ildikó
A szerző írásai az Útikalauzban >>
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés