Farkas Péter: Kirándulások a Garda-tó környékén – Olaszország – 2008
Tömör beszámoló hasznos információkkal egy kirándulásokban bővelkedő nyaralásról, jó képekkel
Olaszország mindig is különleges uticél volt számomra
, hisz ebben az országban minden megvan, amire egy turista vágyhat (tenger, dombok, hegyek, tavak, szigetek). Emellett a hamisíthatatlan hangulat és konyha is nagyot nyomott a latba, amikor 2008-ban úgy döntöttünk, hogy ismét az olasz csizma lesz nyári pihenésünk helyszíne.
Választásunk a Garda-tóra esett amiről már nagyon sok szépet és jót hallottunk. Szállásunkat interneten keresztül foglaltuk le, mivel az eddigi tapasztalataink alapján sokkal olcsóbban lehet így megúszni a dolgot. Így volt ez itt is, hisz egy úszómedencés, 4 fős apartmant ritkán kap az ember 20 euróért éjszakánkként. ( szállásunk fotója jobbról)
A tavat a szokásosnak mondható Villach – Velence – Verona útvonalon közelítettük meg, de a nyári szabadságolásoknak és egy-két balesetnek köszönhetően 5-6 órát a dugóban araszolva töltöttünk. Szállásunk megtalálása így nem ment egyszerűen lévén, hogy 23 óra magasságában értünk a városkába, és a szálloda portáján egy papírcetli kíséretben megtaláltuk a kulcsunkat. A portán egy lélek sem volt, de tárva nyitva volt. Ez volt az első “élmény”, amiből éreztük más ez a hely, mint Magyarország.
Szállásunk Tremosine városában volt, ami egy kb. 5-600 lelkes falucska egy 400 méter magas sziklaperemre épülve. A városka egyik híres étterme jócskán benyúlik a tó fölé, csodálatos képeket lehet innen készíteni.
Az étterem
Kilátás Tremosineből
A fárasztó utazás után az első napra pihenést terveztünk. Felfedeztük a várost, a boltokat, este pedig megtaláltuk pizzázónkat, ahová nyaralásunk során még párszor visszatértünk.
Második napunk uticélja a tó déli részén lévő, és a turisták által egyik legfelkapottabb város, Sirmione volt. Az odevezető, a tó nyugati felén a sziklafalba vájt panorámaút igazi élménnyé tette az autózást. Útközben Gargnano városában tettünk rövid sétát a narancsligetes parti sétányon, ahol vígan fényképezgettük az éppen hálójukat összehajtogató halászokat.
Gargnano
A halászok
Sirmionéban megnéztük a híres várat és megkóstoltuk a mennyei fagylaltjukat, de a nagy forróság és az óriási emberáradat miatt már a délutáni órákban visszaindultunk szállásunkra, ahol egy kora délutáni fürdéssel hűtöttük le magunkat.
Sirmione, Scaligeri vár
Következő nap a tó észak-keleti részén található Malcesine városába kirándultunk, ahonnan körpanorámás felvonó visz a közel 1800 méter magas Monte Baldo-ra. A felvonó különlegessége abban rejlik, hogy a körülbelül 15 percig tartó út során 360 fokban körbefordul, így a teljesen üvegfalú kabinból mindenki gyönyörködhet a tavi panorámában. Ott jártunkkor 30 fok körüli meleg volt, ezért az autóban hagytuk a pulóvereket, ami később hibás döntésnek bizonyult, ugyanis a fenti hőmérő 16 fokot mutatott. A nagyon párás idő ellenére szép kilátás fogadott minket, az osztrák hangulatú és meglehetősen borsos árú vendéglő napozóágyainak sok más turistához hasonlóan mi sem tudtunk ellenállni.
A túrát követően megnéztük Malcesnie várát is, illetve találtunk egy borüzletet ahol a legkülönfélébb méretű, és fajtájú borok közül válogathatnak a borbarátok. Természetesen mi is bevásároltunk az otthonmaradtaknak is, de az árak itt is csalókák voltak, ugyanis pár nappal később egy szupermarketban ugyanazokat a borokat 2-3 euróval olcsóbban is beszerezhettük volna. Hiába a marketing kint is működik. (:
Utazásunk negyedik napján a tó északi csücskétől mindössze 5 km-re lévő Arco városába látogattunk, ahol érdemes útba ejteni a várat, ahonnét gyönyörű panoráma nyílik mind a tóra, mind a tavat ölelő hegyekre.
Kilátás az arcoi várból
A vártól pár perces autóútra található a Varone vízesés. Az 5 eurós belépőt megéri kiváltani, mert a látvány lenyűgöző. Nem egy szokványos vízesésre kell gondolni, ugyanis a kis hegyi folyó egy kész barlangot kivájva egy szűk résen keresztül esik alá nagyjából 75 méteres magasságból. A vízesés megnézése felfrissülésnek sem utolsó, ugyanis a barlangban óriási a páratartalom, lényegében teljesen átnedvesedtek a ruháink is. Érdemes a fényképezőgépeket, telefonokat vízbiztos helyre rakni.
A nap hátralévő részében még két közeli tavat ejtettünk útba (Lago di Tenno, Lago di Ledro).
A Tenno-tó
A Ledro-tó
Utolsó előtti napunk heves zivatarral kezdődött, de délre már ismét bőven 30 C fölött volt a hőmérő higanyszála. Ezen a napon nem követtük a turistakönyvek tanácsait, és ezúttal a magunk feje után menve indultunk el “világot látni”. Ennek pedig egy felejthetetlen nap lett az eredménye.
A tótol kb. 30 kilométerre északi irányba fekvő Castel Madruzzot néztük ki uticélnak, ahol térképünk szerint egy várat nézhetünk meg. Az odavezető út amolyan motoros paradicsomnak is beillet, számtalan hajtűkanyar és jókora emelkedők fogadtak minket. Útközben megálltunk a Lagi di Cavedine partján és lencsevégre kaptuk a felhőbe burkolózott hegycsúcsokat.
A Cavedine-tó
Castel Madruzzo egy pár házból álló falucska, aminek egyik végén egy sziklaormon áll egy vár, de sajnos nagyközönség számára nem látogatható. Mivel már jócskán megéheztünk az odaút alatt visszafelé elindulva betértünk az első településre, Lasinoba. Lasino csöndes kisváros, szűk utcákkal, hangulatos terekkel de az azért érződött hogy turista errefelé elvétve jár csak.
A helyiek meglepődöttsége látszott akkor is amikor betértünk egy helyi fogadóba. Közös nyelv hiányában mutogatva rendeltük meg ebédünket
, a szomszéd asztalnál ülő idős bácsi étkén akadt meg a szemünk. És nem is csalódtunk, ugyanis (sajnos talán életünkben először) teljesen tartósítószer nélküli ételt ettünk. A finom házikenyéren valódi paradicsomszósz, parmai sonka és sajt, megfűszerezve mindez egy kis bazsalikommal és olíva olajjal. Mindezt 50 centért. Hiába ők tényleg nem a turistákból élnek meg. Mielőtt visszatértünk volna Tremosinebe megálltunk Limoneban, ahonnét a citrom származik. A kontraszt elég nagy volt Lasino csöndes utcái után, hisz ez a város a Garda-tó egyik méltán felkapott turistacélpontja. Érdekessége, hogy minden házon a házszám mellett kis citromplakett díszeleg ezzel is emlékeztetve az arra járót, hogy miről is nevezetes a város.
Limone sul Garda
Felejthetetlen nyaralásunk utolsó napjára a tótól nyugatra fekvő Lagi di Idro tava maradt, amit a Gargnanoból induló szűk hegyi úton közelítettünk meg, olasz barátainknak köszönhetően több mint 3 óra alatt. Történt ugyanis, hogy a tó előtt kb. 10 kilométerrel lévő kis alagutat épp felújították, és az utat nemes egyszerűséggel egy behajtani tilos táblával lezárták. A legközelebbi kerülőút pedig túl nagy kerülő lett volna ahhoz, hogy visszaforduljunk, így hát kivártuk a kb. 2 órás jelzett időt, ami után egy finom pizzával kárpótoltunk magunkat az Idró-tó partján. Nyaralásunk lezárásaként esti sétával búcsúztunk Tremosinetől.
Az Idro tó
A lezárás
A visszafelé útvonal kiválasztásánál mérlegeltünk, és mivel nem akartunk ismét órákat dugóban araszolni az olasz autópályákon, ezért hazafelé inkább a lassabb, de festőibb utat választottuk. A Bolzano-Lienz-Splittal-Graz útvonalon jöttünk, és így utólag én mindenkinek inkább ezt az útvonalat javasolnám akár az odaútra is. Szebb, lehet rajta haladni, és annyival nem is lassabb, mint az olasz autópályák.
Összegezve az élményeket, mindenkinek csak ajánlani tudom a tavat. A felkapottabb déli rész helyett inkább tanácsos északon szállást keresni. Ez sokkal szebb része a tónak. Aki szereti a nyüzsgést, az éjszakai életet annak Riva el Garda, Limone a jó választás, aki pedig csendes pihenésre, szinte érintetlen olasz falusi hangulatra vágyik annak Tremosinét, Tignale, Gargnano településeket ajánlom.
Farkas Péter
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés