Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: Autók a kifutópályán – Gibraltár – 2008



Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: Autók a kifutópályán – Gibraltár – 2008



Praktikus leírás Gibraltár látnivalóiról, sok érdekes tudnivalóval, tapasztalattal és néhány látványos fotóval


Általános iskolában a biológia tanárnőnk férje tengerész volt, és időnként elkísérhette férjét, amikor visszajött, sok érdekes dolgot mesélt, többek közt Gibraltárról és a majmokról. Nagyon irigyeltem, és arra gondoltam, milyen jó lenne egyszer majd nekem is eljutni oda. Azóta 20 év telt el, és teljesült a gyerekkori kívánságom, amit már el is felejtettem, de ott akkor eszembe jutott.
Gibraltáron csak fél napot töltöttünk, de azt 3 hónapon keresztül szinte hetente munkánkból adódóan. Tarifát is útba ejtve, közelítettünk a szárazföldön Spanyolországból Gibraltár felé.








A határ felé, az autós forgalom el van terelve a kikötő felé, és úgy lehet visszafordulni a határ felé. Ez egy szándékos forgalom lassítás, hogy a forgalmi dugót elkerüljék, mert óriási az autós forgalom. Innen szemügyre vehetjük a szigetet, és nemcsak mi, de a vendégek is egytől egyig megállapították, hogy nagy kár érte, mennyi magas egyforma és jellegtelen épülettel csúfítják az öblöt, és takarják el egyre jobban az óvárosi részt. De az üzlet az üzlet, és Gibraltáron az ingatlanpiac igen jövedelmező.



Nagyon sok spanyol jár át dolgozni. Sokan a spanyol oldalon bérelnek lakást, mert sokkal olcsóbb, és úgy járnak át. A határon lehet pecsétet kérni az útlevélbe, ha az ott álló dolgozóknak jó kedvük van, akkor belenyomják a GIB suvenir pecsétet. Azért írom, ha jó kedvük van, mert volt olyan, aki azt mondta egy alkalommal, hogy miért akarunk mi pecsétet? Nem vagyunk bűnözők, nem ad. Hiába kérleltem, a vendégeknek nagyon fontos lenne, mert egyszer jöhetnek ide, és egy szép emlék lenne, hajthatatlan volt.


Az átkelő után rögtön egy érdekességbe botlunk – pontosabban haladunk át -, a Gibraltár repülőterén, – amit Winston Churchillről neveztek el -, a kifutópályán keresztül juthatunk be a félszigetre. Ha éppen repülőgép érkezik, akkor lezárják az utat, és az autós-gyalogos forgalomnak meg kell várnia, míg a gép landol, vagy éppen felszáll. Szemetelni ezen a szakaszon szigorúan tilos, hiszen végzetes balesethez vezethet.




A félszigetre érkezve keszekusza úthálózat, iszonyú szűk utcák és őrülten vezető spanyolok nehezítik a tájékozódást.








Felfedező túránkon sikeresen betévedtünk a legszűkebb sikátorokba, ahonnan alig tudtuk kiimádkozni az autót, ami ráadásul egy 9 személyes transporter volt. A szűk utcák ellenére a gibraltári lakosok nem törekednek a pici autók beszerzésére, sőt úgy tűnt pont ellenkezőleg. De érdekes volt, hogy ennek ellenére, mégsem voltak annyira össze-vissza törve az autóik, mint a spanyoloknak. A parkolás a legnehezebb művelet, leginkább lenyelni kellene az autót vagy zsebre tenni. Beszélgettünk egy helyi rendőrrel, aki nagyon kedvesen segített nekünk eligazodni a szigeten, szívesen mesélt, és adott hasznos tanácsokat. Ő mondta, hogy nagyon sok az autó, mert sok spanyol idejön kocsival, hangsúlyozta ki. Nemcsak spanyolok települtek ide az angolok mellé, de marokkóiak is szép számmal.


Általában a Kazamaták terén kezdtük a kis programunkat. A tér mögött felfedeztünk egy parkolót, ahol, ha nem is volt hely, de legalább meg tudtunk állni.








A Kazamaták terén körben tipikusan angol típusú éttermek vannak. A téren azonnal jobbra a Tourist Information irodája van, ahová érdemes bemenni térképekért, kiadványokért, melyek ingyenesek.


Bal kézre egy üvegfúvó múzeum, bolttal. A legnépszerűbb mégis a tér sarkán álló két piros telefon fülke, ahol mindig sorban állnak a turisták a fotózáshoz. Innen indul a sétáló utca, ahol rengeteg üzlet található. Van sok kínai bóvli is.
















Pénzt váltani nem fontos, mert az eurót is elfogadják. Az italok és cigaretták olcsó árai miatt is jönnek ide sokan. Azt mondják az arany és műszaki cikkek is nagyon olcsók, de véleményem szerint ez nem igaz, sőt kifejezetten drágának találtam az arany árakat. Sikító majmocskák százai Gibraltáros pólóban, könyvek és pólók a tipikus szuvenírek. Elhagyva a sétáló utcát, a dombon fölfelé, az óváros sikátoraiba jutunk, lefelé pedig a kikötőhöz, megnézhetjük az Amerikai háború emlékművét, az ágyúkat, és lassan rájövünk az egész sziget egy valódi erődítmény.
Innen indultunk tovább a kábel kocsihoz, amivel fel lehet jutni a 425 méter magas sziklára. Szinte az egész sziget egy szikla, és azt mondják több út van bent a sziklában mint kint, ha átvilágítanánk, úgy nézne ki, mint egy lyukas sajt.



Barlangjaiban Neandervölgyi tipusú koponyát is találtak. Időszámításunk előtt 950-től taposták e földet föníciaiak és kartágóiak is. Ekkor Calpe-nak hívták, ami föníciai eredetű volt, és az ő nyelvükön üreget jelentett. A másik neve Herkules sziklája, a görög filozófus Platón is e néven tesz róla említést. Az afrikai oldalról a Jebel Musa (Musza hegy) sziklája volt a kapu másik pillére. Ezt a legendát jelképező emlékművel találkozhatunk a kifutópályát elhagyva a jobb oldalon. Utánuk érkeztek a rómaiak, majd barbárok, végigsöpörtek a vandálok és gótok. Igazából senki sem telepedett le a sziklán. 711-ben Tarik Ibn Zayed berber hadvezér lépett a sziklára, amikor is a mórok elkezdték elfoglalni az Ibériai félszigetet. Magát a sziklát pedig Tarik hadvezérről nevezeték el Jebel al Tariknak. Most olvassuk össze, itt ott harapjuk el, és ezt kapjuk: dzsibraltar. Ugye így már ismerős.




A mórok 1160-ban építettek ide először egy erődöt, és innen számítva lassan kezdtek betelepülni a szigetre. A mór erődöt még ma is láthatjuk angol zászlóval díszítve. 1462 a spanyolok kiűzték a mórokat. A háborút lezáró utrechti békében (1713) a spanyol uralkodó lemondott a területről a brit korona javára. A spanyolok nehezen nyugodtak bele e veszteségbe, ezért többször is megpróbálták visszafoglalni, ám a vállalkozások rendre kudarcba fulladtak, így 1830 óta brit koronagyarmatként szerepel. Stratégiai jelentősége a Szuezi-csatorna megnyitása után (1869) tovább nőtt, hiszen a keleti területek, a kelet-afrikai és a dél, dél-kelet ázsiai brit gyarmatok felé irányuló kereskedelem ezen a szoroson is áthaladt. Mindkét világháború során fontos ellenőrző pontként szerepelt az erőd, a II. világháborúban az oly kiemelt szerepet játszó tengeralattjárók mozgásának kontrollálásában játszott szerepet a gibraltári haditengerészeti és légi támaszpont. 1942-ben az amerikai és a brit erők innen keltek át Észak-Afrikába, hogy Rommel seregeit kiszorítsák a kontinensről.
1963-ban a Franco által irányított Spanyolország az ENSZ elé terjesztett egy javaslatot a térség hovatartozásának felülvizsgálatáról, de az e tárgyban 1967-ben kiírt népszavazáson a lakosság 95%-a a brit fennhatóság mellett foglalt állást. Ezen az eredményen Franco annyira feldühödött, hogy lezáratta a spanyol-gibraltári határt, amit csak Spanyolország 1982-es Európai Közösséghez való csatlakozása után nyitottak meg újra. A spanyolok nem mondtak le a mai napig sem Gibraltár megszerzéséről, a Tony Blair vezette angol kormány pedig hajlandó volt tárgyalni a terület ellenőrzésének megosztásáról. A viták végső rendeződésére még alighanem várni kell, de fontos, hogy két NATO és EU-szövetséges állam között zajlik ez a huzavona, amibe még a helyi lakosok is beleszólhatnak egy népszavazás formájában. Állítólag, amikor legutóbb megkérdezték a gibraltári embereket, hogy akarnak e Spanyolországhoz tartozni, annyi bőröndöt raktak le a reptér elé, ahány igen szavazat volt.


A kábel kocsi épülete mellett hatalmas parkoló, természetesen mindig tele autóval, mellette pedig az Alameda (annyit jelent sétány) botanikus kert, ahová ingyenes a belépés. Ha van időnk érdemes a kertre szánni időt és egy sétát.









A kábel kocsi amivel a sziklára fel lehet jutni, 13,5 euróba kerül. Két megálló van a sziklára menet, a legfelsőről tiszta időben szép kilátásunk lehet akár még Marokkóra is, és persze itt találkozhatunk a híres gibraltári majmocskákkal, amiket itt apes-nek hívnak, mert nincs farkuk.






Arra a kérdésre, hogyan kerültek ide többféle magyarázat is van: 1.) eleve itt voltak, amikor még a két kontinens egy volt 2.) Afrika és Európa között a tenger alatt titkos alagút volt, és azon keresztül jöttek Afrikából. 3.) egy mór hajóskapitány hozta a hajóján 4.) az angolok megunt házi kedvenceik lettek menesztve és elvadultak 5.) azoknak a majmoknak a leszármazottak, “akik” a távoli múltban Európa erdeit népesítették be. Fűződik hozzájuk egy babona is, mint a Tower hollóihoz, hogy addig lesz Gibraltár az angoloké, amíg a majmok itt vannak. Így nem véletlen, hogy Churchill a háború alatt is a majmok szexuális élete miatt aggódott. Ekkora 7 egyedre csökkent a majom populáció, így rendelkezett a betelepítésről is. Ma kb 270 egyedet számlálnak. Mindegyikük el van látva chippel, és a vagányabbaknak nevük is van. Külön kórházat hoztak létre számukra. Vigyázat tilos a majmok idegesítése, mert ezért komoly pénzbüntetés jár. Az etetés is az lenne, de a majmok elveszik ami nekik kell. Láttunk olyan esetet, amikor egy majom egy autóba benyúlt, és egy halom cucc közül egy chip-es zacskót csent el, majd a kis kezével kibontotta és nekilátott falatozni. Legjobb, ha semmilyen csörgős zacskót nylon szatyrot nem viszünk magunkkal, és a táskánkat sem cipzározgatjuk, mert cipzár hangjára is ugranak. Ha már egy ilyen, kb 7 kilós példány ránk telepedett, maradjunk nyugodtan, amíg nem távozik, ha nem kapálózunk meg fogja unni és elmegy, de ha szerencsénk van jön a gondozó és elzavarja.
Ahol ennyi majom van, ott szemét is van, mivel kiforgatják a kukákat, így ne érjen meglepetésként a szikla teteje mennyire el van hanyagolva. A középső megállótól egy 200 méteres sétával érhetjük el a Szent Mihály cseppkő barlangot, amit a háború idején katonai kórházként is használtak. A szikla tetejére helyi kis irodák 9 fős transzporterekkel szerveznek túrákat 25 euróért, és úgy hirdetik magukat, olcsóbbak, mint a kábel kocsi, mert ők csak 12 euróért visznek fel, a maradék 13 euró belépő a barlangba, és Parkokba, és még gyalogolni sem kell. Ha fáradtak vagyunk, ez talán egy jobb megoldás a szikla felfedezésére.



Vendégek kérdezték mi újság a tervezett híddal, Afrika és Gibraltár között. 2002-és híreket találtam, ami arról szólt 2013-ra elkészül, de azóta síri csönd és hallgatás. Viszont találtam egy nagyon jópofa friss hírt (2008 július) az évszázad lúzer kamionsofőrjéről szólt, akinek Törökországból kellett egy rakományt Gibraltárra vinnie, és aki annyit tudott Gibraltárról, hogy Anglia. Így valahol észak Angliában tudta meg, hogy kb 2600 kilométert tévedett, amikor helyiektől kérdezgette, merre van Gibraltár. Szolgálataira többet nem tartottak igényt, a rakományt pedig hajóra rakták, így vitték el Gibraltárra.





Egyéb érdekesség még, hogy többek közt itt süllyedt el a híres Sussex hadihajó is 1694-ben, becslések szerint 4 milliárd dollárnyi nemesfémet rejt a hullámsír. A roncsokat nemrégiben megtalálták. A roncsok felszínre hozatala és tulajdonjoga kezdetben nem okozott konfliktust: a spanyol vizeken található roncsok kiemeléséhez a spanyol kormány is hozzájárult 2005 júliusában. Ám a munkák decemberi megkezdését követően nem sokkal már másként látták a spanyolok a helyzetet. Az ásatásokat végző cég hajójának, az Odyssey Marine Explorationnak a sajtószóvivője szerint veszélyesen és fenyegetően megközelítette az andalúz parti őrség Guardia Civil nevű hajója, a spanyol kormányzat pedig felszólította a céget a munkák felfüggesztésére. Ezen túlmenően diplomáciai jegyzékváltásra is sor került, ami a konfliktus viszonylagos komolyságáról tanúskodik. Egy Trafalgarhoz hasonló tengeri ütközettel ugyan nem kell számolni, ám a mostani konfliktus így is jelentősnek tűnik. Az amerikai cég a brit kormány védelmét kérte, és a fenyegetések miatt kutatóhajóit átmenetileg ki is vonta a területről. A Council for British Archeology is. Szerintük kétséges, hogy kit is illet meg a hajóroncs, ráadásul a felszínre hozatal a mai technikai felszerelésekkel még mindig veszélyesnek tűnik. Az 1000 méter mélyen fekvő roncsokhoz robotokat küldenének le, ám a mai távirányítási technológiával valóban csak darabjaiban lehetne kiemelni a hajóroncsot, ami komoly károsodásokat okozhat a leletben.
Gondot okoz az is, hogy Gibraltár partjainál majd félezer további hajóroncsot azonosítottak eddig. Ezek a hajók a Sussex felszínre hozatalakor szintén sérülhetnek, vagy akár meg is semmisülhetnek, márpedig régészeti értelemben a Sussex-nél jóval becsesebb leletek is lapulnak a tenger fenekén. Spanyol, angol, egyiptomi, görög és bizánci hajókon kívül azonosítottak egy főníciai hajót is, amely a Kr.e. V. századból származik. A spanyol kormányzat csak akkor engedélyezi a mostani ásatások folytatását, ha a kutatást végző cég beszerzi az andalúziai kormányzattól is a megfelelő engedélyeket, illetve amennyiben egy andalúz szakértő felügyeli a munkákat.
A szigetet körbe járni kocsival nem lehet, megkérdeztünk egy helyit, aki azt mondta, körbe lehet menni, valószínű tréfás kedvében volt, vagy ő sem tudta, de a naplemente innen nézve is szép volt.


Elbúcsúzva Gibraltártól a határátkelőn a határőr néha megkérdezte, van e nálunk cigaretta vagy alkohol. Elég volt annyit mondanunk nincsen, elhitte, és egyszer sem próbált róla meggyőződni saját szemével.
Gibraltár nekünk egy nyüzsgő, lüktető, agyonzsúfolt, de ugyanakkor különleges hangulatú hely.


Ruzsinszki Zita és Kiss Tamás


még több fotó: www.kisstomi.gportal.hu


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu


turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Ruzsinszki Zita-Kiss Tamás: Autók a kifutópályán – Gibraltár – 2008" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár