Győrffy Árpád: Horvátország- Montenegro-Bosznia – 2002

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Győrffy Árpád: Horvátország-Montenegro-Bosznia (és Hercegovina) – 2002.08.16-22.


(Plitvicei-tavak Primosten Trogir Split Mlini Dubrovnik Kotori-öböl Lokrum-sziget Trpanj Korcula Orebics Mostar Szarajevo)


Pénteken reggel 1 óra előtt indultunk Nagyvázsonyból. Az időzítésnél figyelembe vettük a horvát üdülőhelyi váltásokat. Azt reméltük, hogy nem lesz nagy forgalom. Bejött.



A határt 2.50-kor értük el (135 km). A határőr beszkennelte az útleveleket, majd a kocsi papírját. Maga is meglepődött, hogy a 1,8-as Ford Mondeo rendszáma azonos egy öreg 240-es Mercedesével, amelyet lopás miatt köröznek. Kis tanácstalanság után azt mondta, hogy menjünk tovább. Valószínűleg a körözést kiadó rendőrök gépelték el az adatokat. (Belegondolni sem jó, mi lett volna, ha más következtetésre jut. Minimum visszafordítanak bennünket, vagy mehetünk gyalog tovább. Ráadásul a hazai gyakorlat szerint igazán jogorvoslatra, kártérítésre sincs lehetőségünk.)
A határ után autópálya kezdődött, a mintegy 26 kilométeres szakaszért 350 forintot (10 kn) kértek a bejáratnál. 170-194 között főút illetve autóút, majd újabb autópálya szakasz egészen 255 kilométerig. Ezért ismét 350 forintot kellett fizetni az első 20 kilométer után felállított pénztárnál.
258 kilométernél újabb autópálya szakasz. Itt a belépésnél egy mágnescsíkos kártyát kell vételezni az automatától, ezzel kell 39 kilométerrel később fizetni 525 forintot – 15 kunát -, amikor vége lett ennek a szakasznak.




Plitvice Jezera


Az első állomásunk a Plitvice volt. A nemzeti park Karlovac-Zadar közötti főút mellett van, Zágrábtól kb 140 kilométerre. A közelében – Koranaban – van egy kemping, ahol meg lehet aludni egy éjszakára. Mi direkt úgy terveztük az indulást, hogy reggelre érjünk ide. Az álmosságot leszámítva a terv bevált.
A park maga az úttól jobbra van, de az egymástól 1,5 kilométerre lévő két bejárat, illetve fogadóközpont az út baloldalán található. Amikor odaértünk, alig néhány tucat gépkocsi volt még a parkolóban. Amikor 12 óra után eljöttünk, már több ezer autó állt a környező erdőben. Érdemes korán menni, mert nagy zajban nem annyira kellemes a vízesések moraja.



A reggeli párában is már messzíről látszik, ahogy mindenhol megállíthatatlanul tör elő a víz


Vettünk belépőt. A felnőtteké 3150 Ft (90 kn), diák és kedvezményes 1925 Ft (55 kn). Nagyon húzós volt, de ha már erre jártunk, kár lett volna kihagyni. Utólag is úgy éreztük, hogy megérte. (Valószínűleg bliccelni is lehetne. Igaz, akkor le kell mondani a hegyi buszról, a kishajóról és persze a tiszta lelkiismeretről. A járművek nélkül a park bejárásához nem elég egy nap.)



A  szerelvényként összekapcsolt kisbuszok az indulási állomásnál


A nemzeti parkban 16 tó kapcsolódik össze. A legfelső és legalsó tó közötti 134 méteres szintkülönbség miatt különleges látványt gyújtanak. Állítólag itt forgatták hajdan a Winettou jugoszláv változatát.
A belépőnek köszönhetően mi a “nagy túrát” csináltuk meg. Először a széles kerekű, három kocsiból álló busz-szerelvénnyel felmentünk a 636 méter magasan lévő legfelső tóhoz a Proscanskohoz. Innen gyalog jöttünk vissza a park közepéig, majd a Kozjak-tavon egy kis hajókázást közbeiktatva újabb gyaloglás következett az 502 méter magasan lévő legalsó tóig.


Az első, mintegy 5 kilométeres utat másfél-két óra alatt tettük meg. Jöhettünk volna persze lassabban is, hisz látnivaló volt bőven, de alapvetően a tengerre igyekeztünk. A tavak szélén, egyes helyeken a víz, illetve az ingoványos talaj felett rönkökből ácsolt járdarendszer van kialakítva.










A víznyelőket, kisebb-nagyobb vízeséseket sokszor az indulásuknál és a leérkezésüknél egyaránt meg tudtuk nézni, s persze hallgatni. Különleges látványt nyújtanak maguk a tavak is a türkizkék, néhol smaragdzöld színükkel. Mintha az Adria mélykék vízébe egy kis tejet engedtek volna, hogy ettől fehéres, opálos színt kapjanak. Nagyon mélyre le lehet látni bennük. Sok hal van a vízben és mindenféle mésszel bevont fadarabok.




A legnagyobb vízesés az alsó tónál volt, de a felső rész jobban tetszett. Vadabb volt a táj, többet kellett meredek ösvényeken kapaszkodni, és talán ezért is, kevesebb volt a turista. Az arcok, ruhák, sapkák szerint a horvátok mellett távol-keletiek, arabok, zsidók és elsősorban olaszok özönlötték el a környéket 10-11 óra körül. Néha alig bírtuk kerülgetni őket. A visszaúton ismét a busz-vonatot használtuk. http://www.np-plitvicka-jezera.hr
Egy olvasó a beszámoló megírása után kérdezte, hogy hathónapos babával, gyerekkocsival mennyire járható az útvonal. Az biztos, hogy a deszkaösvények és a földutak sem a legpraktikusabbak egy babakocsihoz, a hosszú út miatt mégis jó, ha visznek magukkal.
Hasonló helyzetben én azt javaslom, hogy vigyenek egy könnyű, összecsukható, lehetőség szerint minél nagyobb kerekü kocsit, amit közben kézben is vihetnek. Ha az út éppen alkalmatlan a kocsi használatára, akkor valami elore felakasztható puttonyban – erszényben 🙂 – vihetnék a kicsit. Ha nem rohannak nagyon, akkor biztosan így is kellemes élményben lesz részük.



A legnagyobb – a teteje lemaradt, mert kicsi volt a gép látószöge  – majd legközelebb az egészet 🙂



Búcsúzó képünk Plitvicéről


A tengerhez érve megálltunk egy rövid pihenőre a sibeniki híd előtt. Fenn a hídon egy rendőr állt, és karjelzésekkel folyamatosan gyorsabb haladásra bíztatta a délről érkező autósokat. A hídfőnél álló kollégái pillanatnyilag nem foglalkoztak az autósokkal, valószínűleg készenlétben voltak, hogy az esetlegesen bekövetkező kritikusabb forgalmi helyzeteket kezeljék.




Az első éjszakát Primostenben töltöttük az Adriatic kempingben.(631 km) Az egész olyan volt mint egy csenevész fenyőkkel tarkított sziklakert. A cövekek leverésével sokáig kínlódtam, végül feladtam. A könnyen hajló drótokat nem a barnás-vörös zúzalékkal, és kisebb nagyobb kövekkel borított sziklás talajhoz tervezték. Nem volt más lehetőség, nagyobb kövekkel rögzítettem a sátor sarkait és a feszítő kötelek végét.
Nyomban az első helyen kiderült, hogy a Balatonnál, Dél-Elzászban vagy Svédországban megszokott pázsit ezen a vidéken hiánycikk. Mások valószínűleg nem ennyire finnyásak, mert a kemping gyakorlatilag tele volt. Olaszok, horvátok, szlovének, lengyelek, csehek és németek voltak elsősorban.



 


A kemping “strandját” össze-vissza szabdalt sziklák borították, de volt egy kis homokozott rész és egy betonozott napozóplacc is. A vizesblokk szerény volt a vendégek számához képest. Összesen mintegy 4 zuhanyzó és 6-7 wc fülke volt a férfi oldalon. A takarítónők aláírásukkal hitelesítették, hogy naponta 6-8 alkalommal takarítják a helyiséget. Az utolsó bejegyzés illetve aláírás 3 nappal korábbi volt.
Másnap délelőtt indultunk tovább Dubrovnik felé.


Trogír-Split


Útközben rövid sétát tettünk Trogirban. (665 km) Az óvárost az újabb résztől elválasztó csatorna partján, a piac szélén álltunk meg. Az óvárosi sétát a városháza felé kezdtük. A déli órák ellenére rengeteg volt a turista. Igaz, aki tehette, árnyékba húzódott. Mi is a 700 éve álló városi loggia (nyitott bírósági ítélkező hely) viszonylag hűvös kőpadján ülve nyaltuk el első fagyinkat. (A “gombóconként” 4 kunáért – 144 forintért. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy kehelyben kétszer ennyibe kerülne.)



A templomok közül a Szent Lőrinc katedrálist néztük meg közelebről is. Az útikönyv szerint az 1213-ban épített – később gótikus és reneszánsz elemekkel is kiegészített – három hajós templom Dalmácia legszebb román stílusú egyházi műemléke. A látvány alapján elhittük. Igaz, engem jobban megfogott a kikötői sétány a pálmákkal, hajókkal.
Elmentünk az óváros szélén álló Karmerlengo-erődbe is. A vár belseje belülről kicsit illúzió romboló a szabadtéri mozi, illetve színpad széksorai miatt, de az erőd tornyából látható szép panoráma ezt is és a 10 kunás belépőt is feledtette velünk.


Az óváros bejáratánál felállított automatából vettünk fel pénzt. Először egy pillanatra megzavart, hogy két nullát pluszba be kell ütni tizedesként, ha nem az automata által eleve felkínált összeget kérjük. Szerencsére végül jó számot adtunk meg, így nem kell a hátra lévő éveinket a horvátoknál töltenünk, hogy a feleslegesen felvett kunát elverjük. Korábbi tapasztalatok alapján 1000 forintos díjat számoltunk a pénzfelvételért. A váltás – 1450 kuna esetében – még így is 4 százalékkal jobb volt, mint az itthoni.


Az óvárosból kifelé, a híddal szemben találtunk egy Konzum áruházat. A hazai közepes szupermarketekhez hasonló, bőséges választékkal és a más tengerparti boltokban tapasztalhatónál kicsit olcsóbb árakkal. (Lásd a beszámoló végén.)


Délután 3 óra felé indultunk el Trogirból Split felé. Az óvárostól északkeletre, az Aranykaputól nem messze találtunk parkolót. Gergely püspök 7 méteres szobra most is túl nagynak tűnt a környezetéhez képest. Ez van. A Diocletianus palota közepén hatalmas tömeg. A teret szegélyező lépcsők és az oszlopok talapzatai tele voltak pihenő, nézelődő turistákkal. Kicsit bolyongtunk a szűk utcákon, megnéztük a tenger felé vezető “Bronzkapú” alatti bazárt, aztán indultunk tovább Dubrovnikba.


Útközben egy közel 10 kilométeres szakaszon – 842 km – áthajtottunk a Horvátországot ketté vágó Bosznián. Három határállomás, illetve rendőri őrhelyet láttunk az út mellett – talán két horvát és egy bosnyák -, de mindegyik helyen kis lassítás után tovább intettek bennünket.


Az utakról


A bakonyi utakhoz képest félelmetesnek tűnő szerpentinekkel először Plitvice és a tengerpart között találkoztunk, amikor a Velebit-hegységet kereszteztük. A tengerparton aztán megszaporodtak az ilyen szakaszok. A kocsiból csak annyit láttam, hogy az út széle után közvetlenül a tenger következik – sokszor hatalmas mélység után. Még az sem vigasztalt, hogy a valóságban nem függőleges szakadékok, “csak” 60-80 fokos lejtők szegélyezték az utat. Főleg akkor volt kicsit izgalmas érzés, amikor a korlát is hiányzott a padka mellől.


Eleinte nem nagyon zavart a látvány, de ahogy fáradtabb lettem, egyre inkább taszított. Ráadásul közben alkonyodni kezdett. Dubrovnik felé már kicsit görcsösnek éreztem magam. A lehetségesnél jóval lassabban mertem csak menni. Szerencsére kicsi volt a forgalom a mi irányunkban, s ha valaki beért, azt sürgősen elengedtem az első adandó alkalommal. Szerencsére még teljes besötétedés előtt elértük a kiszemelt kempinget, a Dubrovnik után 8-10 kilométerre lévő Mliniben (925 km).
Az esti görcsösség még a másnap délelőtti rövid dubrovniki út alatt is bennem volt. Persze, ez lehet egyéni probléma, enyhe tériszony, az előző éjszakai alvás elmaradása, stb. De azt javaslom, az út megtervezésénél gondoljatok az ilyen gondokra. Véletlenül se hajtsátok túl magatokat, mert rossz vége lehet egy rosszul bevett kanyarnak. (Hazafelé a Bosznián át jöttünk. A reggel 6 órás indulással – két hosszabb megállással – másnap reggel 1 óra után értünk haza. Akkor semmi ilyen problémám nem volt.)
A tengerparti út egy rövid szakasz kivételével nagyon kietlen volt, s ettől egyúttal nagyon látványos a mi szemeinknek. Felettünk, alattunk végig kopár sziklák, esetleg nagyon gyér növényzet. Ez alól csak a Neretva torkolatvidéke volt kivétel, ami a korábban látottak után buja oázisnak tűnt a gyümölcsösökkel, különböző szántóföldi nővényekkel, s az egész területet behálózó csatornákkal.
Többször láttunk a veszélyesebb útszakaszok mellett rendőröket, akik hol lassabb, hol éppen gyorsabb sebességre bíztatták az autósokat. Sebesség mérővel nem találkoztunk – persze lehet, hogy csak rajtunk múlott. Mindenütt kínosan ügyeltünk a korlátozásokra, bár néha nehéz volt eldönteni, hogy éppen elkezdődött, vagy befejeződött egy lakott terület. (Úgy tűnt, a hazai közúti jelzések sokkal egyértelműbbek, illetve pontosabbak.)


Mlini-Dubrovnik


Mliniben, a Kate kempingben töltöttünk három éjszakát. Közel volt Dubrovnikhoz és a Kotori-öbölhöz egyaránt. Alig kaptunk helyet. Főleg olaszok, németek, szlovének, horvátok, lengyelek, hollandok és csehek voltak. S persze magyarokkal is találkoztunk.
A kemping hivatalosan 180 férőhelyes. Egy kb 150 méter hosszú, 20-40 méter közötti változó szélességű telek a tenger felett kb 100 méter magasan. Az út két oldalán, jobbára fügefák alatt lehet felverni a sátrakat. Az előző hely után nagyon kellemesen hatott ránk, hogy a talaj az itthonról ismert termőföldből van.
Az északnyugati oldalon egy gyors patak folyik – egy mély árokban. Éjjel-nappal hallani a hangját, de legalább elnyom más zajokat, például a kabócák folyamatosan harsogó zizegését, zörgését. Két vizesblokk van, koedukált zuhanyzókkal – talán néggyel összesen – de folyamatosan tiszta minden, igaz, a melegvizet ki kell fogni.
A kempingből egy romantikus lépcsősor vezet le a partra, ahol viszonylag jó strand van – köves, sziklás, papucs nem árt. A kemping nagyon kellemes, ajánlom nyugodtan bárkinek.
A falu kimondottan alkalmas pihenésre és jó kiindulási pont a környék bejárásához. A kempingtől 150 méterre lévő megállóból óránként megy autóbusz Dubrovnikba – 7 kn -, sőt a montenegrói határra is. Ez utóbbit nem próbáltuk ki.



Dubrovnikban az első megállóban kell leszállni, innen a lefelé vezető utcákon – lépcsősorokon – lehet lejutni az óvárosba. A visszafelé induló busz megállója 150 méterrel lejjebb van a Zagrebskaja utca elágazójában. A legbiztosabb, ha első alkalommal a buszról való leszállás után követjük 150 méteren a busz útvonalát, majd az első elágazónál balra fordulunk – itt van a megálló. Tábla nem jelzi, csak festék az aszfalton, ami jövőre már lekophat. a 10-es buszra kell felszállni . ami visszafelé lehet, hogy kis kerülőt is tesz. Ne féljünk, kérjünk segítséget. Itt mindenki azonnal érteni fogja, ha néhányszor kétségbeesetten elmondjuk, hogy “Mlini”. Az utolsó busz éjfélkor indul vissza. Nagyon praktikus, mert nem kell parkolni, és az alkohol tilalmat sem kell betartani.


Másnap a délutáni strandolás után este bementünk busszal Dubrovnikba. A főutcán a megszokott nyüzsgés. A Szent Balázs templom bejáratánál, az Orlando-oszlop előtt valami helyi népzenét játszó együttest álltak körül rengetegen.











A Mi Asszonyunk dóm sarkánál, a Hard jazz cafe előtt is már kezdett gyülekezni a nép. Rengetegen ültek a szűk sikátorokba kirakott asztalok mellett is. A fehér kövekből készült házak sajátos színt kaptak a reflektorok sárga fényétől.


A Kotori-öböl


Másnak átugrottunk Montenegroba. A határ 27 kilométerre volt a kempingtől (976). A határon szinte kedvesek voltak velünk. A horvát határőr intett, hogy mehetünk, a crnagorác megnézte az útleveleket és a forgalmit is elkérte. De azonnal tovább is engedett bennünket. A vámos már meg sem állított.
Indulás előtt a kemping recepciósa is figyelmeztetett bennünket, hogy Montenegroban óvatosan közlekedjünk, mert nagyon figyelik a gyorshajtókat. Valóban sok volt az egy kilométerre eső rendőrök száma, de velünk nem foglalkoztak.
A gyorshajtással nem sok problémánk lehetett, mert az út többnyire szűk volt és nagyon kanyargott. (A dalmáciai magaspart után egyébként is 20-30 százalékkal automatikusan lassabban nyomtam a gázpedált. De azért is lassan haladtunk, mert a lakott területeket általában itt is elfelejtik feloldani.
A kotori öböl szárazföld felőli oldalán a hegyoldalban mentünk több alkalommal, a déli és a tengerfelőli oldalán pedig közvetlenül a víz mellett. Jobbról a tenger, balról házak. A víz meg az út között csak kis betontuskók voltak, vagy egy alig térdig érő kőfal. Ha jött szembe is valaki, akkor általában keresni kellett valami helyet, ahol biztosan elfért a két autó egymás mellett.
A Kotori-öböl igazán nem is egy, legalább 4-5 nagyobb öbölből áll. A bejárat, a Kotori-boka (gondolom, szoros) majd a Herceg Novi-öböl.
Herceg Novi egy nagy, hajdan híres üdülőhely, emeletes panelházakkal, sok szállodával, éttermekkel, kempinggel. Nagyon látszik rajta, ahogy a többi településen is, egykor szebb napokat is megéltek. Az utak, járdák 15-20 éve javítatlanok, szóval, kicsit lepukkadt az egész. Pedig nagyon csodás volt a tenger és a táj.
Nagyon szép a szárazföld felőli oldal közepén lévő Perast. Egy igazi kis halászfalú, középkori házakkal. Állítólag az egészet védetté nyilvánították, mint egy skanzent. Előtte két kis szigeten van a Szent György templom. A legszebb látványt talán a kamenari kompkikötőt elhagyva nyújtja. Innen egy vonalban látszik a halászfalu a templomszigetekkel.


Odafelé egy szlovén stoppost vittünk – Budvába igyekezett a haverjaihoz, onnan a hegyekbe. Hátizsák, hálózsák, de sátor nélkül. Nyugat-Európát már bejárta, Indiába is szeretne eljutni, de erre most nincs pénze. Vett egy teherautót, azzal keres, miközben fizikát tanul egyetemen.
Azt mondja, a crnagorácok lusták. Persze ilyen melegben nehéz is lenne másnak lenni.
Kotor óvárosában először megebédeltünk a Múzeum téren lévő étteremben. Karagyorgyevics módjára készült sültet kértem. A Cordon Bleura hasonlított, csak sajt helyett valószínűleg juhtúró volt benne. Nem volt rossz, csak borzasztó drága. Kávét sajnos nem kaptunk. Az angolul jól beszélő pincér kicsit szégyenkezve mondta, hogy nincs víz. A mosogatásra talán jobb nem is gondolni.
A szlovén stoppos szerint Montenegró korábban nagyon olcsó volt, de az eurós átállásnál az egy márkás árakat itt is simán átírták egy euróra.
Itt nagyon kevés volt a turista. Persze magyarokkal azért találkoztunk. Sőt, a 12. század óta eredeti formájában álló Szent Lukács templomban is két férfi tört magyarsággal szólt ránk. A “Vajdaságban” tanultuk, mondták nyomatékkal a szerény magyar tudásukról. Angolul ők is jól beszéltek.


A pap – pópa – is nagyon kedves volt hozzánk. Azt mondták, nyugodtan fényképezhetünk. Külön felhívták a figyelmünket egy kis oldalkápolna nagyon szép ikonfalára.
Visszafelé egy olasz és egy német fiút vettünk fel. Busszal jöttek a horvát határig. Ők is hátizsákkal járják a világot, de jobban szeretik a kényelmet, ezért kiadó szobákban szállnak meg. Mivel a csatlakozásra várniuk kellett volna egy órát, inkább leintettek bennünket. 1069-nél értünk vissza Horvátországba. A határon kiszólítottak bennünket a sorból, hogy a helyieket megelőzve mehessünk. Papírt sem kértek. A többieket rendezesen megnézték.


Lokrum-sziget


Hétfőn reggel Mliniből 1096-nál indultunk el Dubrovnik felé. A kempingben 372 kn – 13390 Ft 3 éj –
A várfal tövében találtunk helyet egy fizető parkolóban – óránként 5 kn. Rövid városi séta után a kikötőből áthajóztunk a várostól 10 percnyi útra lévő Lokrum szigetre. A 25 kunás fejenkénti díj az oda-vissza út mellett egyúttal belépő is volt. A gyalog – úszva – vagy saját hajón közlekedőknek 15 kuna belépőt kell fizetni. Érdemes megvenni a hajósoktól az 5 kunáért árusított ismertetőt. Ez részletes térkép a szigetről, a sétautak, nevezetességek pontos jelölésével, ismertetésével, és egyúttal egy részletes leírás a szigeten található botanikus kert és arborétum fontosabb növényeiről, így kicsit a tengerparti növényvilágról is – angolul.
A szigeten van Habsburg Miksa császár nyárikastélya egy bencés kolostor maradványai mellett. A legmagasabb ponton egy erőd áll. Valamelyik hazai kereskedelmi tv egyszer itt készítette egyik erőpróbáló vetélkedőjét.


Az egész szigetet erdő borítja – fenyők, pálmák, ciprusok. Sokan strandolni járnak ide. A délkeleti csücskében a nudistáknak jelöl a térkép saját helyet. Kempingezni, tüzet gyújtani, kutyát bevinni tilos.


Aki esetleg korábban még nem hallotta volna a kabócákat, itt biztosan észre veszi őket. Néhol beszélgetni is alig lehet a monoton zizegő, csörgő hangjuktól.


Újabb rövid séta Dubrovnikban és fagyi.








Dubrovnikból Split felé indultunk tovább. Ismét átmentünk az új Franjo Tudjman hárfa-hídon. Nekem egy monumentális presztizs beruházásnak. A 10 kilométeres kerülő levágására fordított pénzt az utak javítására költhették volna inkább.


Trpanj-Korcula
A következő úticélunk a Peljesac félsziget volt. A bejárata Dubrovniktól kb 40-50 kilométerre északnyugatra kezdődik, nem sokkal a boszniai korridor előtt. (Légvonalban sokkal közelebb van, de mi autóval közlekedtünk.) Innen a szárazfölddel kis szöget bezárva mintegy 70 kilométer hosszan nyúlik bele a tengerbe nyugat-északnyugati irányba. Az észak-nyugati csücskétől néhány kilométerre kezdődik Korcula szigete.


A szomszédos szárazföldhöz képest rendkívül termékeny terület. Híres a szőlője, illetve a bora – dingac, plavac. A kertekben nagyon sok szép gránátalmafát és más, számomra ismeretlen növényt láttunk.
A félsziget átszelése – s persze újabb szerpentinek – után megtaláltuk a keresett falut, Trpanjt, amely állítólag korábban a környék egyik felkapott települése volt. A kemping – Vrila – is meglett. A kempingre igazán nem lehetne panaszunk, mert nagyon barátságos hely volt. Az egész egy több szintes sziklakert. Valószínűleg egy kis bányászkodással és töltögetéssel teraszos területet alakítottak ki. A teraszok szélén meghagyták a sziklákat, így kicsit olyan volt, mint valami szeparés hely. Egyik ilyen teraszon kaptunk mi is helyet. Viszonylag könnyen levertük a cölöpöket. A kempingezés másik fontos kelléke, a vizesblokk is elfogadható volt. Igazán csak a stranddal voltunk elégedetlenek, de azzal nagyon. Hatalmas kavicsok, éles felületű, sarkú kődarabok borították a medert és a napozó részt egyaránt.
Rontották a hely megítélését az árak is. A bolti és éttermi árak a hely minőségéhez képest nagyon húzósak voltak.
Délután táborverés, fürdés, este séta a faluban, vacsora a kikötőben. A település korzóját 1-1,5 kilométeres gyaloglás után értük el. Visszafelé derült ki, hogy a szűk főutcán hiányos a közvilágítás. Ráadásul a helyi ifjak gyorsulási versenyre használják a néha egy autónak is szűkös utat.
A falu boltjai este tízig voltak nyitva. Az árakat látva azonban inkább csak látnivalóként iktattuk a programba őket.
Cevabcicit ettünk és juhúsból készült, nagyon fűszeres fasírozottat. (A romániai mititejhez hasonlított.) Köretként, illetve ízesítőként sok hagymát és paprikadarálékot adtak. (Finom volt, de a sok fűszer miatt éjjel álmomban megjelent egy volt osztálytársam, hogy a szomszéd szigeten éppen esküvőjét tartja. Jó lenne, ha fényképeznék. A násznép a fürdőgatyámon kicsit meglepődött, de igazán akkor akadtak ki, amikor kiderült, hogy a digitális gépben nincsen film. Szerencsére ezen a ponton felébredtem.)


Reggel a vegyesbolt előtt egy férfi az autója csomagtartójából szőlőt, zöldséget és pálinkát kínált. Az utóbbiból másfél litert 30 kunáért adott. Végre egy jó üzlet. (Harmadának elfogyasztása után úgy tűnik, nem metilalkoholt sózott rám.)
Délelőtt elautóztunk Orebicsbe – útközben leküzdöttük az egyik legnagyobb szerpentint – majd az útikönyvre hallgatva autós komppal mentünk át Korculára. (A könyv szerint a személyhajók drágábbak. Így 156 kuna volt oda-vissza, személyhajóval alig fele lett volna. Ennyit a hiszékenységről, illetve butaságról. legközelebb előbb tájékozódunk, aztán döntünk.)















Séta az óvárosban, közelebbi ismerkedés a Szent Márk templommal, s benne Tintoretto oltárképével. Egy kis templom szerű épületben volt egy kiállítás a korculai hajózásról. (Nem a Marco Polo-ház.) Bár csak öt kuna volt a belépő, inkább kihagyom legközelebb. Néhány tengeri szent és isten szobra, meg néhány gyenge minőségű hajómakett.
Délután Orebicsben strandolás – nagyon jó apró kavicsos, sőt egyik részén homokos. A homokos részen kicsit zsúfoltabban voltak, de a kavicsos is nagyon jó volt. Sok magyarral találkoztunk. Többen egy buszos csoporttal dalmáciai körutazáson vettek részt. Ha újra mennénk a Pelsejacra, valószínűleg itt táboroznánk le, nem Trpanjba. De nem megyünk újra, mert vannak ennél jobb helyek is.


Este fizettünk a kempingben – 38 euró, 5 százalék CCI kedvezménnyel. A recepciós nagyon örült, hogy nem kunát adunk.


Boszniai átkelés – Mostar

Reggel 6.30 körül indultunk haza Mostar felé (1270 km). Eredetileg az első komppal akartunk átmenni Plosecbe, de az 5600 forintos díj duplája lett volna a benzinköltségnek, így inkább a kerülőt választottuk.
Ismét átmentünk a Neretva torkolatvidékén, majd ott északra fordulva Metkovic után beléptünk Boszniába (1381 km). A határon néhány perc várakozás után átengedtek bennünket.
A Neretva völgyén haladtunk északi irányba. Ahogy odafelé is, a tengertől távolodva egyre borongósabb lett az idő. Úgy tűnik, itt ez a szokás. A burkolat az eddig megszokotthoz képest nagyon jó volt. Mostarhoz közeledve egyre erősödött a forgalom, de igazán csak utána nőtt meg. A helyieken és a horvátokon kívül főleg németeket, lengyeleket és hollandokat láttunk. Ja, és az SFOR terepjárói, teherautói, helikopterei jöttek-mentek állandóan a földön és a levegőben. Talán ettől a nagy egyenruhás forgalomtól ijedtem meg egy kicsit, és az eredetileg tervezett Jajce-Banja Luka-Bosanska Gradice helyett inkább Szarajevó felé mentünk. Mint kiderült, a nagy forgalom és a hosszú elterelés miatt nem volt jó ötlet. Ráadásul a horvát határhoz közeledve kicsit megkevertek bennünket a cirilbetüs táblák, így Bosanski Samac helyett Bosanski Brodnál léptünk ki Boszniából, ami újabb kerülőt jelentett.


Mostarban (1426 km) nagyon sok épületet már felújítottak, de a főutak mellett így is maradt még számtalan golyó lyuggatta ház. Egyébként rendezettnek tűnt a város. A viszonylag rossz állapotú házakkal képest éles ellentétben volt a korzó sok kávéháza. Mindenütt asztalok, székek az utcán és sok-sok kávézó vendég. Csütörtök délelőtt lévén elég furcsa volt. A korzó közepén volt egy nagyon elegáns szupermarket. Méretre nem túl nagy, de hatalmas választékkal. Polconként legalább egy eladó figyelte a néhány vásárlót. Úgy tűnt, főleg külföldiek a vásárlók.
Elsétáltunk a híres hídhoz, pontosabban a helyéhez. Csak a megmaradt két csonk meredezett a folyóparton. No, és egy ideiglenes épített híd a közlekedéshez.


 


Mostar után az addig széles folyóvölgy összeszűkült, az út többnyire a folyó közvetlen közelében, magas hegyek között, a hegyoldalba bevágva haladt tovább. Néhol rövid alagutak alatt. Eleinte a folyótól jobbra haladtunk, a másikon oldalon pedig a vasút ment. Olyan volt, mint amilyen 100-120 évvel ezelőtt, újkorában lehetett.
A hatalmas szirtek, sziklacsúcsok csak formára hasonlítottak a dalmáciai hegyekre, mert ezeket többnyire zöld növényzet borította. Nagyon festőivé tették a látványt a hegyek derekánál lebegő felhők.
Több helyen láttunk fényképezni tilos táblát – hajdan nálunk a laktanyák környékén voltak ilyenek. Az egyiket például egy hatalmas vizierőmű előtt.


 


Jablanicanál elfordultunk Szarajevó felé. Az út a hatalmas Jablanicai-tavak mellett haladt el. Ha valamire, erre a vidékre mindenképpen ráillik a paradicsomi jelző. A hegyek, dombok itt már többnyire enyhe lejtő után érik el a vízpartot. Több helyen szép kikötőt, strandot, nyaraló szerű házakat is láttunk.
Itt már nagyon megnőtt a forgalom, sok lassú jármű is akadályozta a gyors haladást – de legalább a rendőröktől nem kellett félnünk. Több helyen láttunk igazoltató szerveket, de mi kimaradtunk.
Szarajevóban is nagyon sok volt a romos ház. A kereszteződésekben gyerekek pénzt koldultak, ablakot mostak.



Szarajevó után letereltek bennünket a főútról, mert az autóút Zenica felé vezető szakaszát éppen átépítik. Kis falvak szűk utcáin és alsórendű utakon mentünk kb 20-25 kilométert. Volt egy híd, ahol negyed órát kellett várnunk, mert egyszerre csak az egyik irányból jövők mehettek át, s ezek nem mi voltunk. A kő, illetve betonpilléreken álló hidat a nálunk megszokott aszfalt helyett vastag deszkák fedték. Sok közülük teljesen el volt korhadva. Mivel a hatalmas kamionok is átértek, mi is átmerészkedtünk.
Zenica után aztán felgyorsult a forgalom, igaz, ehhez sok előzésre volt szükség.
A horvát határhoz közeledve megszaporodtak a romos épületek. Egy-két szintes, sokszor csak alig 10-20 éves házak üszkös, vagy éppen félig összedöntött falai meredeztek mindenütt. Néhol egész utcákat, sőt falut alkotva. Némelyiken lövések nyomai látszottak, de többet valószínűleg kézzel, vagy éppen erőgépekkel rongáltak meg, hogy a tulajdonos ne tudjon visszaköltözni.


Slavonski Brodnál értük el a határt (1772 km). A bosnyák határőr az útlevél megnézése nélkül kiengedett bennünket. A horvát határra várakozók sora a Száva hídjának közepéig ért – kb 4-500 méter hosszú volt. Kb 20 perc alatt jutottunk át. A hídon a gyalogos és biciklis forgalom olyan volt, mintha nem is egy országhatár választaná el a várost két részét.
S.Brod után 30 kilométert haladtunk a Belgrád felé menő autópályán 9 kunáért, majd viszonylag jó minőségű főutakon folytattuk az utat Eszékig. A falvakban nagyon előzékenyen 70 kilométerre emelték külön táblával a maximális sebességet. Igaz, a széles utcák alkalmasak is voltak ehhez.
Eszéken (1815 km) kicsit megpihentünk. Séta a belvárosban, shopingolás egy szupermarketben, majd a tengerparti árakhoz képest nagyon olcsón megvacsoráztunk a főtéren lévő Lyra pizzeriában.
A városból kicsit nehezen keveredtünk ki, mert mindent feltűnően jeleztek, csak az Udvar felé vezető irányt nem. Végül megláttunk egy zárójeles B.Manastir feliratot az egyik táblán, és ezt követtük.
A horvát határőr gond nélkül kiengedett bennünket, de a magyar oldalon egy bója állta el az utunkat. Kb 10 perc múlva került elő egy magas szőke nő – egyforma cipőben -, aki az iratok megnézése, szkennelése után jó utat kívánt. Ekkor este 10 óra volt, a kilométeróra 1945-ön állt. Felszabadultunk.
Mohács, Szekszárd, Tamási, Siófok felé jöttünk haza.
2167 kilométernél, 1.33 órakor értünk haza 2002.08.23-án.


Néhány tapasztalat és tanács


A tapasztalataink szerint Horvátországban a kunában megadott árak nem nagyon változtak az elmúlt 5-6 években, így kicsit olcsóbb lett nekünk. Úgy tűnik, a kiegészítő szolgáltatások – közlekedés – hajó, út, híd – árait az élelmiszerek áraihoz képest viszonylag alacsonyan tartják, hogy ne tartson távol utasokat elzárt területektől.
Horvátországban sok rendőrt láttunk, de nem a hazai gyakorlatnak megfelelően működtek. Vagy csak figyelem felkeltésül álltak az út mellett, vagy készenlétben, hátha lesz dolguk. Unalmukban nem kezdtek el igazoltatni. Több helyen állt integető rendőr az út mellett, aki gyorsabb haladásra próbálta buzdítani az autósokat. Például a sibeniki hídon folyamatosan csinálták. Máshol – egy-egy veszélyes szerpentinen, vagy kanyar előtt – lassításra szólították a közlekedőket kézjeleikkel. Nem akarták megzavarni a forgalmat, inkább próbálták segíteni. Montenegróban még több volt a rendőr, de ott sem volt divat ennyire az igazoltatás. BIH-ben láttunk több példát rá, de minket nem állítottak meg.


Ahány strand, annyi féle. A parton legtöbb helyen ne számítsunk nagy rendezettségre. A pázsitos, a homokkal, vagy az apró szemű kaviccsal borított napozó placcokat tekintsük isteni csodának. Nagyon jónak mondható a kicsi kavicsokkal, vagy a nagy, sima sziklákkal borított medrű is. A legkeményebb dió az ökölnyi, két ökölnyi kövekből álló meder és napozó rész – főleg ha ezek nem is mind simák. Fürdő kalucsnit mindenképpen érdemes otthon beszerezni, persze itt is kínálnak a piacokon, bazárokban.
Ne várjunk a “strandok” többségén olyan szociális létesítményeket, amilyenek a Balatonnál ma már a szabadstrandoknak is kötelező kellékei. Jó, ha egy-egy illemhely, öltözőkabin van. Többnyire nincsenek olyan büfék sem, amilyenek nálunk, illetve azok máshol vannak.
A nagy kávésoknak melegen ajánlom a 12 voltos merülőforralót – benzínkutaknál, hipermarketekben kapható -, amellyel – és egy fél literes zománcozott bögrével – bárhol gyorsan finom kávét, kapucsinót lehet főzni.
Korábban fél tucatnyi 12 voltos adaptert hordtam magammal, hogy a notebook, a magnó, a fényképezőgép, a telefon akkuját tölteni tudjam. Az idén egy olyan adapterre(inverter) cseréltem őket, amely 12 voltból 220-at csinál. A teljes terhelhetősége 150 watt. Persze a kocsi akkujára is érdemes figyelni. A már felsorolt cuccok mellett egy 10 wattos energiatakarékos csőizzót tettem rá világításnak. S ha valakinek ahhoz van kedve, akár TV-t, vagy más zajcsináló eszközt is köthet rá.


Árak 2002 augusztus


Lehetőség szerint igyekeztem több helyen is tájékozódni. Ha egy településen ugyanolyan üzletben, vendéglőben más árat láttam, akkor az átlagot írtam ide. Egyes ételeknél és a tőkehúsoknál csoportos árat írtam – mert nem mindenről tudtam eldönteni, hogy mit takar.
A balatoni árakat közelről ismerve nyugodtam állíthatom, hogy a horvátországi vendéglői árak 50-100 százalékkal meghaladják az ittenieket. A bolti árak ugyancsak sokkal drágábbak. Montenegróról nagyon kevés információ gyűlt össze, de ez még a horvűátországinál is nagyobb drágaságot mutat. Talán a boszniai árak állnak igazán közel az itthoniakhoz.
A megismert horvát kempingárak a balatoni árakhoz hasonlítanak, néhol el is maradnak azoktól. Ugyanakkor a minőség, a szolgáltatások száma, mennyisége is jóval gyengébb, mint például a Balatontourist északi parti kempingjeiben.
A 95-ös benzín ára Horvátországban, Montenegróban az itthonihoz hasonló, Boszniában 20 százalékkal olcsóbb. Az árakat a jelzett aránnyal mindenütt átszámoltam forintba, de után zárójelben az eredetileg megismert pénznemben is feltüntettem.


Horvátország


1 kuna 35 Ft


95-ös benzín 229 Ft (6,53 kn)
euro dízel 189 (5,4 kn)


Autópálya a határtól Karlovacig (kb 126 km) 1225 Ft (10+10+15 kuna)


S.Brod utáni 30 kilométeres szakaszon 315 Ft (9 kn)


Primosten Adriatic kemping /nap
Személy 840 Ft (24 kn) (gyerek 5-12 évig: 420 Ft (12 kn)
autó 560 Ft (16 kn), sátor 700 Ft (20 kn), hűtő 420 Ft (12), kurtaxa 245 Ft (7 kn)


Sibenik Zlatna-ribica kemping
személy 580 Ft (2,3 eu)
gyerek (5-12év) 330 Ft (1,3 eu)
autó 404 Ft (1.6 eu)
bicikli 126 Ft (0,5 eu)
sátor 530 Ft (2,1 eu)
villany 330 Ft (1,3 eu)
hűtő 330 Ft (1,3 eu)
kurtaxa 177 Ft (0,7 eu) – gyerekeknek 101 Ft (0,4 eu)



Trpanj – Vrila kemping
felnőtt 1010 Ft (4 eu)
gyerek – 7-12 évig 760 Ft (3 eu)
sátor 506 Ft (2 eu)
autó 506 Ft (2 eu)
adó 253 Ft (1 eu)


Plitvice – nemzeti park


Belépő:
felnőtt 3150 Ft (90kn)
gyerek 1925 Ft (55kn)
Büfé
bor 1 l 2100 Ft (60 kn)
Sör (Karlovacka) 0,5 l 420 Ft (12 kn)
Sör (Tuborg, Heineken) 0,33 490 Ft (14 eu)
Üdítők 2 dl 385 Ft (11 kn)
Üdítők 0,5 literes palack 525 Ft (15 kn)
Ásványvíz 0,5 l 210 Ft (6 kn)
Ásványvíz 1,5 l 630 Ft (18 kn)
Kávé – dupla – magyar méret – 420 Ft (12 kn)
Tea 210 Ft (6 kn)




Trogir
parkoló 140 Ft (4 kn)/óra


Piac
szilva 280 Ft (8 kn)
őszibarack 420 Ft (12 kn)
banán 245 Ft (7 kn9
paprika 245 Ft (7 kn)
paradicsom 140 Ft (4 kn)
körte 140 Ft (4 kn)
görögdinnye 35-70 Ft (1-2 kn)/kg
sárgadinnye 105 Ft (3 kn)


női fürdőruhák 3150-4200 Ft (90-120 kn)
sapkák 1050-1400 Ft (30-40 kn)
pólók 1750-2450 Ft (50-70 kn)


fagyi
gombóc 140 Ft (4 kn)
(egy helyen láttunk 5, egy másikon 3 kunáért, de országszerte inkább a 4 kuna jellemző)


presszó az óvárosban
Sör 0,5 l 525 Ft (15 kn)
Kávé – szimpla – 175 Ft (5 kn)
Kapucsino 350 Ft (10 kn)
Pálinkák 3 cl 280 Ft (8 kn)
borok 1 l 1750-3500 Ft (50-100 kn)
üdítők 0,25 l 350-420 Ft (10-12 kn)
ásványvíz 0,7 l 630 Ft (18 kn)
ásványvíz 0,25 210 Ft (6 kn)
fagyis kelyhek 630-1050 Ft (18-30 kn)


belépő a várba (toronnyal)
felnőtt 350 Ft (10 kn), gyerek 175 ft (5 kn)


étterem
levesek 350-525 Ft (10-15 kn)
omlett 1050 Ft (30 kn)
milánói makaróni 1050 Ft (30 kn)
spagetti bolonese 1225 Ft (35 kn)
spagetti tenger gyümölcseivel 2100 Ft (60 kn)
grillezett tengeri halak 2450-3150 Ft (70-90 kn)
grillezett marhahús 2450 Ft (70 kn
grillezett csirke 1750 Ft (50 kn)
Cevabcic 1400 Ft (40 kn)
saláták 525-700 Ft (15-20 kn)
pizzák 1050-1400 Ft (30-40 kn)



Konzum szupermarket
1 liter 2,8 %os friss tej 150 Ft (4,3 kn)
1 l vörös bor – szar – 640 Ft (18,3 kn)
Vagdalthus 10 dkg 200 Ft (5,8 kn)
Vagdalthús 15 dkg 270 Ft (7,8 kn)
Tartós tej 3,2 %os 0,5 l dobozos 140 Ft (4,4 kn)
Kenyér 0,4 kg 140 Ft (4 kn)
Orbit drazsé 133 Ft (3.8 kn)
narancs 315 Ft (9 kn)
szőlő 420 Ft (12 kn)
alma 210 Ft (6 kn)
citrom 315 Ft (9 kn)
paradicsom 210 Ft (6 kn)
savanyúság 0,8 l 280-385 Ft (8-11 kn)
ketchup 1 l 490 Ft (14 kn)
Vegeta 0,25 385 Ft (11 kn)
zacskós levesek 175-280 Ft (5-8 kn)
Kenyér 1 kg 245-315 Ft (7-9 kn)
étolaj 385 Ft (11 kn)
parizer 1155 Ft (33 kn)
májkrémek 1400-1750 Ft (40-50 kn)
kolbász 3150-4200 Ft (90-120 kn)
pulykasonka 2240 Ft (64 kn)
dalmát sonka 5250 Ft (150 kn)
margarin 0,25 105 Ft (3 kn)
kockasajt 0,14 333-420 Ft (9,5-12 kn)
lapkasajt 245 Ft (7kn)
Nescafé classic 0,2 kg 1750 Ft (50kn)
Capuccino 10×12,5 gr 735-875 Ft (21-25kn)
Filteres teák 280-700 Ft (8-20kn)
Milka csoki – tej – 0,1 kg 315 Ft (9kn)
sör 0,5 158-301 Ft (4,5-8,6kn)
borok 1 l 490-1400 Ft (14-40kn)
borok 0,75 595-1575 Ft (17-45kn)
Travaricza 1 l 2450-2800 Ft (70-80kn)
Viljanov pálinka 0,75 3815 Ft (109kn)
Üdítő 2 l 385-420 Ft (11-12kn)
üdítő 0,5 l 140-175 Ft (4-5kn)
gyümölcslé 1 l 210-385 Ft (6-11kn)
ásványvíz 1,5 l 192 Ft (5,5kn)
pulya filé 1190 Ft (34 kn)
karaj csonttal 1750 Ft (50kn)
egyéb húsok 1575-2065 Ft (45-59 kn)
edami sajt 1855 Ft (53kn)
ementáli 2100 Ft (60kn)
gouda 1750 Ft (50kn)
a magyar trapistának megfelelő sajt 1505 Ft (43kn)



Dubrovnik
parkolás 140-175 Ft/óra (4-5 kn)- illetve ingyen


hajó Lokrumba 875 Ft (25 kn) – o-v és belépő


Hajó a Mljet szigetre 9450 Ft (270 kn) – gyerek 5250 Ft (150 kn) – reggeltől késő délutánig – halas piknikkel


Sétahajózás halas piknikkel – 2100 Ft (60 kn)


séta a várfalon 525 Ft (15 kn) – gyerekeknek 175 Ft (5 kn)


Éttermek
polipsaláta 157 Ft (45 kn)
kagyló boros szósszal 1575 Ft (45kn)
tintahal 1680 Ft (48kn)
görög saláta 1400 Ft (40kn)
spagetti 1400 Ft (40 kn)
meleg vegetariánus tál 1750 Ft (50 kn)
grillezett halak 1575-2100 (45-60 kn)
Grillezett marhahús 2625 Ft (75 kn)


Büfé
hotdog 350 Ft (10 kn)
palacsinta 350 Ft (10 kn)
Üdítő 0,2 dl 280-350 Ft (8-10 kn)



Peljesac


komp Trpanj-Ploce (kb 20 km)
autó 2800 Ft (80 kn)
személy 805 Ft (23 kn)


bolt
Üdítők 2 l 420-455 Ft (12-13 kn)
1 l 280 Ft (8 kn)
0,5 l 157-192 Ft (4,5-5,5 kn)
Ásványvíz 1,5 l 192 Ft (5,5 Kn)
Nescafe classic 0,2 kg 1785 Ft (51 kn)
kis cipó – kb 2 zsemle méretű – 70 Ft (2 kn)
tej 1 l tartós 203 Ft (5,8kn)


Levesporok 192-251 Ft (5,5-6,9)
Sör – Karlovacka – 0,5 l 157 Ft (4,5 kn)


éttermek, büfék a kikötőnél
Polipsaláta 1050 Ft (30kn)
halleves 525 Ft (15kn)
marhahús leves 350 Ft (10kn)
spagetti hallal 1750 (50kn)
grillezett hal 1750-2625 Ft (50-75kn)
Cevabcici 875 Ft (25kn)
Natur sertéssült 1750 Ft (50kn)
köretek 350 Ft (10kn)
saláták 350-420 Ft (10-12kn)
palacsinták 420-525 Ft (12-15kn)
fagyikehely 700-875 Ft (20-25kn)
sörök 0,25 280-420 Ft (8-12kn)
sörök 0,5 350-525 Ft (10-15kn)
Üdítők 0,33 280-350 Ft (8-10 kn)
Kávé – szimpla – 175 Ft (5 kn)
Kapucsinó – mini – 245 Ft (7 kn)
Tea 175 Ft (5 kn)


Folyóbor 1 l 1750 Ft (50kn)
Borok 0,75 2800-10500 Ft (80-300)
pálinkák 3 cl 210-245 Ft (6-7 kn)



Korcula
Kompdíj autóra 1680 Ft (48 kn)
személydíj 350 Ft (10 kn) – a személyhajókon is.


Pizza 1225-1575 Ft (35-45kn)
Szendvics 420-525 Ft (12-15kn)
Spagetti 1260-1575 Ft (36-45kn)
Tortelini 1470-1680 Ft (42-48kn)
Sülthal 1400-1925 Ft (40-55kn)
Palacsinta 420 Ft (12kn)
Saláták 350-875 Ft (10-25kn)
Üdítők 0,2 350-420 Ft (10-12 kn)
Ásványvíz 0,33 420 Ft (12kn)
1 l 490 Ft (14 kn)
Kávé – szimpla – 175 Ft (5kn)
pálinka 3 cl 210 Ft (6 kn)
bor 1 l 1750 Ft (50 kn)
Sör – Karlovacka 0,5 l 612 Ft (17,5 kn)
Heineken 0,33 525 Ft (15 kn)
Jegeskávé 525 Ft (15kn)



Eszék
Lyra pizzeria
Pizzák 735-1120 Ft (21-32kn)
Tortelini 980 Ft (28kn)
Spagettik 735-980 (21-28kn)
Saláták 525-1015 Ft (15-29)
Bor 1 dl 210 Ft (6kn)
Sör 0,5 l 280-420 Ft (8-12kn)
Üdítők 0,2 350-420 Ft (10-12kn)
Szóda 1 l 350 Ft (10kn)
Kávé 175 Ft (5kn)
Palacsinta 420 Ft (12kn)
Fagyi 1 gombóc 105 Ft (3kn)



Montenegro
Montenegrói euro 253 Ft


95-ös benzín 225 Ft (0,89 eu)
dízel 177 Ft (0,7 eu)


Komp Lepetane és Kanenari között – autó és 3 személy 885,5 Ft (3,5 euro)


Kotor – óváros
Cornetto jégkrém 190 Ft – 0,75 Eu
üdítő 0,25 l 253 (1 Eu)
Sör 380 – (1,5 eu)
Melegszendvics 380 – (1,5 eu)
Pizzák 1190-1520 Ft (4,7-6 eu)
Levesek 300-560 Ft (1,2-2,2)
Sültek marhából, birkából, sertésből 1820-2780 Ft (7,2-11 eu)
Grillezett hal 1570-3040 Ft (6,2-12 eu)
Kebab 1040 Ft (4,1 eu)
hamburger 1040-1290 Ft (4,1-5,1 eu)
Grillezett csirke 1370 Ft (5,4 eu)
Saláták 400-510 Ft (1,6-2 eu)
Palacsinták 400-556 Ft (1,6-2,2 eu)
Pálinkák 0,3 dl 200-400 Ft (0,8-1,6 eu)
Borok 0,75 l 1820-3800 Ft (7,2-15 eu)
Bor -folyó- 1 l 1570 Ft (6,2 eu)
Sör 0,5 l 380-455 Ft (1,5-1,8 eu)
Sör 0,3 l 330-380 Ft (1,3-1,5 eu)
Cola 0,3 330 Ft (1,3 eu)
Ásványvíz 0,25 200 Ft (0,8 eu)
Kávé -szimpla – 126 Ft (0,5 eu)
Tea 126 Ft (0,5 eu)


boltban
üdítő 1,5 l 380 Ft – (1,5 Eu)
orbit drazsé 100 Ft – (0,4 eu)



Bosznia és Hercegovina


BIH KM 125 Ft


95-ös benzín 182 Ft (1,45 KM)
dízel 169 Ft (1,35 KM)


Mostar
Kávéház
Kavé – szimpla 125 Ft (1 km)
fagyi 1 gombóc 62 Ft (0,5 km)
Hamburger 250 Ft (2 km)
Kebab 440 Ft (3,5 eu)


Szupermarket
húsok 810-1500 Ft (6,50-12 km)
Üdítő 2 l 330 Ft (2,65 km)
zacskósleves 106-194 Ft (0,85-1,55 km)
tej 1 l 156 Ft (1,25 km)
lapkasajt 205 Ft (1,64 km)
dobozos boci sajt 0,15 kg 181 Ft (1,45 km)
kenyér 0,5 kg 62 Ft (0,5 km)
Mizo trapistasajt 1 kg 1062 Ft (8,5 km)
Pulykasonka-szalámi 1 kg 1250 Ft (10 km)
tojás 25 Ft (0,2 km)
virsli 1 kg 850-975 Ft (6,8-7,80 km)
Lozovaca pálinka 1 l 1500 Ft (12 km)
Travarica pálinka 1 l 1413 Ft (11,3 km)
Milka csoki 0,1 kg 186 Ft (1,49 km)
Nescafe Classic 0,2 kg 1431 Ft (11,45 km)
Orbit drazsé 100 Ft (0,8 km)


A szerző írásai Az Útikalauzban

Győrffy Árpád: 300 kilométer bringával a Duna mellett – 1998

Győrffy Árpád: Barlang a sóhegy gyomrában – Parajd – 1997

Győrffy Árpád: Beregi kirándulás – 2004

Győrffy Árpád: Biciklivel Veszprém megyében és a Balatonnál

Győrffy Árpád: Borúton a Villány körül – 1997

Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – általános bemutatás – 2005

Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Ferences kolostorok – 2004

Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Pénz, vásárlás, ételek – 2004

Győrffy Árpád: Champagne, Párizs – Franciaország – 2001

Győrffy Árpád: Elzászban a Mikulás hozza a turistát – 1997

Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000

Győrffy Árpád: Helsinki, a tengerre épült főváros – Finnország – 2006

Győrffy Árpád: Horvátország- Montenegro-Bosznia – 2002

Győrffy Árpád: Két keréken a Fertő körül – 1996

Győrffy Árpád: Konstanz-Colmar-Amszterdam-Berlin – 2000

Győrffy Árpád: Linköping, Nyköping, Stockholm – Svédországi anziksz – 1993

Győrffy Árpád: Losonci kirándulás 2004

Győrffy Árpád: Madárlesen a Tisza-tónál – Tiszafüred, Poroszló, Örvény, Abádszalók – 2008

Győrffy Árpád: Magyar szőlőből készült a champagne – 2001

Győrffy Árpád: Magyarok Mariazellben – 1996

Győrffy Árpád: Medjugorje – a csodák városa – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Minket kidobtak – magyarsvábok közt Németországban – 1994

Győrffy Árpád: Mostar, Blagaj, Pocitelj, Radimlja, Hutovo Blato – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon – avagy rövid flört Skandináviával – 2001

Győrffy Árpád: Nantes, Angers – Nyugat-Loire – Franciaország – 2006

Győrffy Árpád: Nizza – karnevál – 2005

Győrffy Árpád: Pécs, a családias nagyváros – 2006

Győrffy Árpád: Pozsony, Brno, Telc, Ceske Budejovice, Karlovy Vary, Tabor, Prága – Csehország, Szlovákia – 1999

Győrffy Árpád: Prága – Sör mellet magyarul – Csehország – 1999

Győrffy Árpád: Rovaniemi – Kutyaszánnal a Mikulásnál – Finnország – 2006

Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Szarajevón át a Hvar-szigetre (Bosznia, Horvátország) – 2006

Győrffy Árpád: Szatmári kalandozások – 2004

Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004

Győrffy Árpád: Tegeződve a természettel – Nockberge Nemzeti Park 1998

Győrffy Árpád: Tenger dzsesszel és roston sült báránnyal- 1999

Győrffy Árpád: Terepjáróval igen, lóval, biciklivel nem! – 2001

Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998

Győrffy Árpád: Tíz nap a székelyeknél – 1997

Győrffy Árpád: Útlevéllel a kijelölt túraösvényeken – 2001

Győrffy Árpád: Web alapú levelezés idegenből -2004


A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár