Győrffy Gyula: Vitorláskalandom Dalmáciában és Montenegróban 2004


Győrffy Gyula – Vitorláskalandom Dalmáciában és Montenegróban – 2004.


Egy utazás szerintem akkor válik kalanddá, amikor kevés pénzzel vág neki az ember. Az én szárazföldi vagy vízi útjaim már hosszú évek óta azért kalandosak, mert adott pénzmennyiséghez biztos, hogy több száz kilométerrel távolabb levő látnivalót is betervezek, mint ami reálisan teljesíthető lenne.
Nem titkolt szándékom, hogy adriai élménybeszámolómmal kedvet csináljak azoknak a könnyen szállítható, sólyázható hajóval rendelkező vitorlázóknak, akik ugyan ábrándoznak egy szigetek közötti vagy partmenti kalandozásról, de nem érzik magukat elég felkészültnek, hajójukat pedig elég biztonságosnak. Pedig, ha van érvényes hajólevél és a Balatonon nem süllyed el…
Hogy ne tűnjek komolytalannak, van tengeri vizsgám, alapvető navigációs felszerelésem és GPS-em, de mindenhol parti navigációt alkalmaztam. Azaz mindig láttam a partot, vagy annak fényeit. Soha nem kellett a Kenese-Tihany távolságnál (21 km) hosszabban nyílt vízen vitorláznom.
Mivel évek óta kölcsönzéssel foglalkozom, választásom a “készletből” az Amulettre esett. Ez egy 20 lábas, mindössze 500 kilogrammos, 14 m2 alapvitorlázatú hajócska “penge” tőkesúllyal, bulbával. Tunningoltam még egy csúcsra húzható 10 m2 orrvitorlával és egy 25 m2-es hátszélvitorlával (bliszterrel). Azért vittem egy 8 LE-s motort is. Felszerelésénél a 20 mérföldre vizsgáztatott tengeri hajó követelményeit vettem figyelembe. Hajómnak két mérete van: útitársam felesége egy lélekvesztőhöz, egy horvát benzinkutas pedig a Titanic-hoz hasonlította.



Az útvonal


Szabadságom 2 hetét két részre bontottam fel, mivel útitársamnak félidőben ki kellett szállnia — várta a munkája.
1. hét: Gradac – Korcsula – Dubrovnik – Kotori-öböl és vissza.
2. hét: Gradac – Hvar – Vis, majd vissza Hvar túloldalán Bracs-sziget érintésével.
Kezdő vitorlázóknak is már most gyanússá válik a dolog, hiszen szeptember végén, október elején az általam tervezett 600 km-t a balatonihoz hasonló szélviszonyok között csak vitorlával lehetetlen megtenni. Az első héten a motor-vitorla kombináció volt a jellemző.
Tehát szeptember 22-én, hétfőn tettük vízre a hajót Gradacban, az autókat pedig az 5 km-re lévő zaostrogi Uvala Borova kempingbe adtuk be megőrzésre. A darabonként 29 kunás napi díj nem volt vészes, pláne, hogy a trélerre nem számoltak fel semmit.
Ahhoz képest, hogy hétfő délben még kerestük a sólyázás lehetőségét, estefelé bepakolva, felszerelve a vízen ringott a hajó.
Kedd reggel bontottunk vitorlát nyári melegben, ideális, fokozatosan erősödő délkeleti jugóban. Mindössze 4-5 km megtétele után egyvonalban voltunk Hvar keleti csúcsával, s a 30 km-es szélben az Amulett könnyedén elérte 11 km/órás végsebességét. Rövidesen már látni lehetett a Peljesac-félsziget csúcsát és mögötte Korcsula szigetét. Másfél óra múlva fordultunk be a köztük lévő csatornába, Korcsula város irányába. Az addigi délkeleti szelet itt már szembe kaptuk, így rövid birkózás után inkább indult a motor, hogy Marco Polo szülővárosát még a délutáni órákban alaposan átnézhessük.
Maga a “cső” kb. 10 km hosszú, 2-3 km széles, de bármilyen irányú erős szél esetén Racsistye és Knyezsa falucskák zárt öblei menedéket nyújthatnak. A peljesaci oldalon viszont majdnem végig látványos, függőleges sziklafalakat látunk.



Korcsula


Szépségét már sokan ecsetelték. Ha sorrendbe állítanám a szlovén és horvát Adria városait, nálam Dubrovnik után a második helyen osztozna Trogirral. Közel sem annyira erődszerű, mint az előbbiek. Azért neki is vannak középkori bástyái, városfala a tenger felől, de közelítve mégis sokkal nyitottabb, derűsebb képet mutat. Nem koszorúzzák zord hegyek, de a város keleti oldalán vízben úszó szigetvilág dús vegetációjával szinte egzotikussá varázsolja. S hogy mitől ez a derű? Korcsula görög alapítása óta a partmenti hajózás egyik legfontosabb csomópontja. Igazán soha nem zárkózhatott be, mert bármely feltörekvő nagyhatalom úgyis rátette a kezét, s igyekezett sokáig meg is tartani. Kivéve persze a magyar Gara nádort, aki – gondolom, jó pénzért – eladta Raguzának. Ez lehetett a város szerencséje, mert ettől kezdve közel 400 évig vigyáztak rá a velenceiek. Ekkor épült ki helyi fehérmárványból a reneszánsz óváros, amelynek szinte tökéletes épségét részleteiben is megcsodálhattuk.
“Sajátos történelemszemléletemmel” találtam még egy kapcsolatot az akkori Magyarországgal. Az 1571-es győztes lepantói csatából még nem értek haza férfiak, az onnan meglépő török Ulus Ali kalózvezér megelőzte őket. Ahogy a többi környező várost, Korcsulát is ki akarta rabolni, de a várfalakra fegyverrel, páncélba öltözötten kiálltak a város asszonyai. A látvány meg az éppen kitört vihar meglepte a zsiványt, elvette kedvét az erotikus és egyéb örömöktől. Történt pedig mindez 19 évvel az egri nők hőstette után. Biztos hallottak valamit…
Kószálásunk befejeztével nagyon fontos programunk volt a főtér sarkában a napernyők alatti sörözgetés. Élveztük a nyugodt, mediterrán délután hangulatát turistaáradat nélkül. Kipihent, mosolygó vendéglátósok, tipegő öreg nénik, macskák, néhány hajóval idetévedt angol, német vagy északi vendég. Aztán ellöktük a mólót s a gyengülő szélben folytattuk utunkat Dubrovnik felé. Még világossal elhagytuk az előbb említett szigetecskéket, s már felsejlett Mljet északi partvonala.



Pál apostol nyomában


Ahogy leszállt az est, úgy tűnt el a szél is. Tükörsima vízen motorral csorogtunk a keskeny, de majd 40 km hosszú sziget középtáján elhelyezkedő Szobra kikötője felé. Jobbra, a sziget sötét tömbjén csak ritkán látszott egy-egy fény, hogy ne pusztítsunk sok benzint, igyekeztünk pontosan navigálni. Annak idején az árbócfényt – talán lustaságból – nem a csúcsra, hanem az egyik keresztrúdra szereltem. Ez most rendkívül praktikusnak bizonyult, mert lámpánk állandó fénykört vont a hajó köré, sőt a “hangulatfénynél” a későbbi sötét éjszakákon biztonságosan cserélhettem az orrvitorlákat. A szobrai öböl bejáratánál megbúvó zátony felfedezéséhez viszont kevés volt.
Ez a kivilágítatlan, 50-80 cm magas, kb. 20 m hosszú szörnyűség a parti világítótoronytól 15-20 méterre emelkedik ki a víz alól. Pontosan a bekanyarodási ívünkön. Mire megláttam a sziluettjét, már késő volt. Elrántottam motort, kormányt, de oldalunkkal így is nekibillentünk, sőt előzőleg a tőkesúly óriásit csattant a víz alatti padozaton. Bevallom megijedtünk. Nem sok hiányzott, hogy kezdjük összekapkodni értékeinket, amikor a hajó visszalibegett a mélyvízre.
Neptun most megkegyelmezett, nem úgy, mint annak idején Pál apostolnak. Állítólag ő is Mljeten szenvedett hajótörést.
Néhány perc után megállapítható volt, hogy nincs érzékelhető szivárgás, indulhattunk a kb.300 m-re levő falu mólója felé. Gyors kikötés, mert a parti kisvendéglő épp bezárni készült, de nagyon kedvesen kiszolgáltak bennünket még este 11-kor. Aztán megnyugtattam a hajózást még csak kóstolgató Tibort, hogy a történtekért én vagyok a felelős. Engedtem, hogy sötétben, ismeretlen helyen, megfelelő térkép hiányában, nagy sebességgel közelítsen a part felé.
Lefekvés előtt éjjel 1-re beállítottam az ébresztőórát, mert sejtettem, hogy nem úsztuk meg ennyivel. Éjjel ugyan nem volt nedvesség a fenékdeszkán, de másnap és az azt követő reggeleken 10-15 liter vizet itattam ki alóla a szivaccsal.
Térképeimre eddig is bejelöltem az azokon nem szereplő zátonyokat, az általam biztonságosnak ítélt öblöket, memorizáltam a napi útvonalat, de ez a tevékenység mostantól még fontosabbá vált.


Szerda reggel elköszöntünk a barátságos Szobrától, először vitorlával, majd motor rásegítéssel folytattuk az utat a 45 km-re lévő Dubrovnik felé. Jobbról még egy darabon a haragos zöld, lankásabb Mljet kísérte utunkat, de egyre közelebb kerültünk a Peljesac- félsziget és Dubrovnik között húzódó szigetsorhoz, az Elafit- szigetekhez. Bár a szél alig fújt, Mljet takarásából kiérve érezhetővé vált a nyílt tengeri hullámzás. Néhány fénykép Sipan és Lopud szigetek barlangokkal teli függőleges sziklafalaitól, majd bekanyarodtunk a Dubrovnik előtti Gruzs-öböl kikötőjébe tankolni.
Az egyik lehetőség az lett volna, hogy itt kikötve, majd buszra szállva nézzük meg a várost, de mivel mindketten jártunk már itt még a háború előtt, próbáltuk gyorsítani és olcsóbbá tenni a dolgot. Sikerült, de nem volt egyszerű.
Belopakodtunk az óváros kikötőjébe. Gyakoroltuk a farral való kikötést, de alighogy végeztünk a mutatvánnyal, simán kizavartak bennünket. Késő délután volt, mi pedig nem akartunk egy esti korzózást kihagyni Európa és a világ egyik legkeresettebb turisztikai célpontjában.
A közelben, két szálloda strandjának határvonalán, a parttól 20-30 méterre lehorgonyoztunk. Mivel csónakunkat lusták voltunk felfújni, az útikönyvet, fényképezőgépet, ruháinkat egy jól záródó műanyag vödörbe gyömöszöltük, s kiúsztunk. Példánkat nemsokára két nagy vitorlás is követte, csak nekik volt felfújt csónakjuk.



Dubrovnik


A várossal elfogult vagyok. Az elmúlt húsz évben módszeresen jártam be családommal a Földközi-tenger kisázsiai és európai partvidékét. Az egyre több megismert mediterrán város szépségben csak Dubrovnik után következhetett, az általun összeállított ranglistán. Pedig Velence, Firenze vagy Granada ugyancsak ütötte a lécet.
Már a Kikötői-kapu felvonóhídján elkezdtük a látnivalók számbavételét, de tudtuk, hogy egy délután és egy este még az ismétléshez is kevés, nemhogy új dolgok felfedezéséhez. Mire leértünk a Plácára, bealkonyodott. A sétáló utca valamikor egy tengerág volt, s kétoldali meredek partjára települt a jelenlegi városközpont. A hegyoldalon a házsorok – akár egy amfiteátrum nézőtere – egyre feljebb húzódnak, amíg el nem érik a XIV-XVI. századi monumentális falrendszert. A “küzdőtéren” pedig még így szeptember végén is özönlik a tömeg. Számomra most következett az est fénypontja. Tibor felvitt a Srdj-hegy oldali, a Plácával párhuzamosan futó utcákba. A néhány méter széles sikátorokban gyönyörűen megterített, lampionokkal vagy egyszerűen csak gyertyákkal kivilágított asztalok hosszú sora kígyózott. A terítékek, asztalok, székek, maga a környezet valamiféle középkori luxus hangulatát árasztva várták a tehetős vacsoravendégeket.
Lassan elindultunk vissza a hajóhoz, de előtte még az egyik kávézó asztalánál szívtuk be az esti Raguza hangulatát – no, meg a cigarettát és a sört. Osztályoztuk a látnivalókat és a dalmát lányokat. Gyönyörűek.
Mivel a horgonyok jól tartottak a sziklás fenéken, a közeli Lokrum-sziget pedig lefogta a húzósabb hullámokat, így bíztam benne, hogy nyugodt éjszakánk lesz. Csütörtök reggel egy kezdődő, még gyenge tramontánára ébredtünk. A horgonyok felszedését épp csak megúsztuk búvárkodás nélkül, az alapvitorlázat pedig majdnem sok lett a megerősödő, de kedvező irányú szélben.



Dubrovnik – Montenegró


Most következett utunk legkeményebb szakasza. Le kell vitorláznunk a Keleti-fokig, Horvátország déli határáig, itt be kell kanyarodnunk a már Montenegróhoz tartozó Kotori-öbölbe. Ezután még világosban végigvitorlázni min. 30 km-t a fjordban, hogy biztonságosan elérjük a legbelső öböl legbelső sarkában lévő Kotor vagy Kattaró városát. Mindehhez volt egy 20 lábas hajónk a maga 11 km/órás testsebességével, amit 10 órán keresztül maximális sebességen kell tartanunk akár vitorlákkal, akár – ha a szél gyengül – motorral. A szél pedig 2-3 óra múlva gyengült, majd el is vonult Olaszország felé.
Megkezdődött a végtelen türelmet igénylő motorozás a kisimult vízen. Cavtatot már elhagytuk, de így legalább nem kellet attól tartanunk, hogy a fjordig hátralévő hosszú szakaszon menekülő kikötőt kell keresnünk. Mert Molunat kivételével bizony nincs egy sem, csak barlangokkal tele meredek sziklafalak. A partmenti hegyek egyre magasabbra emelkedtek, ez azt jelezte, hogy közeledünk Montenegróhoz. Csak az aggasztott, hogy a tetejükön levő felhőpamacsok kezdtek terebélyesedni, sötétedni.
A Keleti-fok előtt néhány kilométerrel aztán megjött a szél, de szerencsére nem durván, így ismét ideális viszonyok közt hajózhattunk be az erődöktől védett, négy nagy öböl alkotta fjord bejáratán.



Viharos határsértés Montenegróban


Itt voltunk ettől a Magyarországtól alig 900 km-re levő természeti csodánál. A vízből meredeken emelkednek az 1400-1700 m-es hegycsúcsok, lábaiknál mediterrán városkák oázisai. Csak azok a fekete felhők…
Az egész öböl, ameddig beláttunk kihaltnak tűnt. A partoktól elég távol vitorláztunk az egyre északiasabb szélben, de még nem kell cirkálnunk. Hercegnovit, Zelenikát most csak távolról csodáljuk, majd egy szoroson áthaladva a Hercegnovi-öbölből a Tivati-öbölbe jutunk. Csak a szorosban, partközelben látunk két halászt, most már sejtem, hogy ők is a vihart várják. Nem baj, amíg lehet megyünk, idebenn nagy hullámzástól nem kell tartanunk. A Tivati-öbölben tévedésből tettünk egy 10 km-es kerülőt, de nem sajnáltuk, mert így megkerültük a Virágok szigetét. Egy részét egy kis kápolna, nagyobbik felét pedig egy kemping foglalja el örökzöldek, virágok közt sorakozó bungalókkal, amelyeket virágnevekkel jelölnek.
Azért van másmilyen látnivaló is. Kicsivel a sziget előtt, a jobb parton tengeralattjáró silók bejáratai nyílnak, majd a Veriga-szoroshoz közeledve, Tivat város mellett elhaladunk egy repülőtér és a jugoszláv hadiflotta megörökölt hajói mellett. Közben végre látunk egy, az Adriára tartó teherhajót. Vitorlásokkal Dubrovnik óta nem találkoztunk, az itteni kikötőkben összesen talán negyven árbócót számoltam meg.
A Veriga-szoros leszűkül 300 m-re, itt keresztezzük egy komp útvonalát. A motor jár, mert szembe kapjuk az egyre erősebb, csak egy vitorlával elviselhető szelet. Azért mi megyünk, fényképezünk, így érünk a Risani-öbölbe. A lemenő nap fényében most látjuk meg a túloldali Peraszt városát. Balra előtte két kis sziget. Igen, ezekért jöttem!
Útlevelemet a horvát kempingben, az autóban felejtettem, eddig megúsztam határőrök nélkül, de most már ki is toloncolhatnak. Évekkel ezelőtt láttam egy útifilmet a Peraszt környéki tavaszi mimózafesztiválról, azóta szeretnék ide eljutni. A zord hegyek övezte öböl óriási kontrasztja ez a két sötétzöld tünemény és micsoda történelemmel!
Perasztot valaha önálló köztársaságnak ismerte el Velence is. Erejét bizonyítja, hogy 1654-ben még a 7000 fős török sereget is legyőzte. A baloldali Szent György-sziget a nemesség egykori temetője volt. A ciprusok közül kiemelkedő kápolna csak fokozza szépségét.
A Szirti Madonna-sziget pedig mesterségesen jött létre. Az itt meredező zátony körül süllyesztették el a perasztiak az ellenségtől zsákmányolt, kővel megrakott hajókat, majd védőszentjüknek templomot építettek rá. 1452 óta minden év július 22-én ünnepséget rendeznek madonnájuknak, s hajóikon egy-egy követ visznek a szigethez, így azt szimbolikusan tovább építik.
Peraszt előtt jobbra kanyarodva egyre szélesebben tárul elénk a legbelső, a Kotori-öböl fjordvilága. Két oldalról itt meredeznek a legmagasabb csúcsok a köztük megbúvó mély völgyekkel, amelyek rendre meg is tréfálnak bennünket.
A 40-50 km-es szélnek egy-egy szélcsatornát képeznek, így szinte pár száz méterenként változtatjuk irányunkat, amíg Kotor előtt a bal parton egy csendes zugot nem találunk. Este hat óra van, a magas hegyektől a napot már rég nem látjuk. Néhány gyors fénykép csak úgy a vízről, tartalék benzinünket beöntjük a száraz tartályba. Hamar eldöntjük, hogy a Horthy által elhíresült városban útlevél nélkül nem ajánlatos kikötni.
A szél megint a bolondját járatta velünk. Amíg a benzinnel foglalkoztunk, szinte elállt, de ez csak az erőgyűjtés ideje lehetett. Alig haladtunk visszafelé néhány métert, ismét lecsapott ránk. Tibor rángatta le a csattogó orrvitorlát, én meg harcoltam a kormánnyal, a motorral és a nagyvitorlával. A szél elég rendesen nyomott bennünket a déli partra.



Vakrepülés Hercegnoviba


Közben teljesen besötétedett, Veriga-szoros közelébe érve már oldalszelünk volt. Sebességét nem volt kedvem megmérni, de a kötelek csattogásáról ítélve 60 km felettinek saccoltam. Feszülten figyeltük, mikor kell balra kanyarodnunk, ugyanis túlszaladhattunk volna Risan felé. Aztán megláttuk a szoros jelzőfényeit, s becéloztuk a köztük levő vaksötétet. Ami most következett, nekem is újdonság volt ezzel a hajóval, pedig itthon “teszteltem” hasonló, viharos szélben. Egyetlen vitorlával egy órán keresztül teljes sebességgel siklottunk tiszta hátszélben át a Tivati, majd a Hercegnovi öblön. A cél Hercegnovi kikötője volt, meg kellett töltenünk üres kannáinkat benzinnel a Dubrovnikig hátralevő 60-70 km-re. A nyílt tengerre amúgy sem volt kedvünk ebben a sötétben és viharban kimenni, no meg albán vízummal sem készültünk.
Hercegnovit megközelítve levettük a nagyvitorlát is, hogy motorral poroszkálva alváshoz keressünk egy védett horgonyzó helyet. A hajó egyszer csak megállt. A sötétben és a nagy hullámzásban nem vettük észre, hogy rászaladtunk a városi strand határát jelző kötélre. Úgy felakasztottuk magunkat rá, hogy letolatni sem tudtunk róla. Kínlódásunk közben kezdtük átrendezni a kötelet rögzítő bójákat, s egyre veszélyesebben sodródtunk ki a kövekre.
A problémát csak egy módon lehetett villámgyorsan megoldani, de miért ne a legéletlenebb kés került volna a kezembe? Ezek után már nem mertünk itt éjszakázni, s megkezdtük a menekülést vissza, a közeli Zelinka felé. Rövid idő múlva le is pihenhettünk egy móló árnyékában.
Másnap reggel aztán a hercegnovi kikötőben euróért vásároltunk benzint. Talán fél óra sem telt el, amikor fellélegezve hagytuk el az öblöt, ismét horvát vizeken vitorlázva. Diverzáns akciónk véget ért, de megérte. Bonthattuk az ünnepi alkalomra tartalékolt pezsgőt.



Montenegró – Mljet


Péntek lévén, Tibor szabadsága vége felé közeledett, igyekeznünk kellett a zaostropi kempingbe. Az idő ismét a késői nyaralóknak kedvezett. Ragyogó napsütés, tükörsima tenger, gyenge szellő, az is szemből. Délután négyig motoroztunk, csak Dubrovnik közelében bontottunk vitorlát. Egy utolsó pillantás a városfalakra, majd megcéloztuk Mljet délkeleti végét. A várost övező szigeteket már vöröslő alkonyati fényben hagytuk el. Igyekeznünk kellet, hogy még a teljes sötétség beállta előtt elérjük éjszakai kikötőnket. Két választásunk volt: a délnyugati Saplunara-öböl kiépített kikötője szembeszélben, 5-6 km-s kerülővel, vagy a felénk eső, de teljesen ismeretlen Garma-öböl horgonyzóhelye. Ez utóbbi mellett szólt, hogy a beerősödött nyugati széltől és hullámzástól ez az öböl tűnt védettebbnek. Erre vettük az irányt s az utolsó kilométereken szerencsénk is volt. Láttuk, hogy egy 40 láb feletti méretes vitorlás jön a nyomunkban. Feltételeztem, hogy ő idevalósi, ezért udvariasan előre engedtem. A partközelbe érve teljesen lelassult, majd araszolva, de határozottan bevezetett bennünket egy alig száz méter átmérőjű lagúnába.
Tükörsima víz, nem túl sziklás fenék, 5-6 méteres mélység, néhány halászcsónak, egy-két épület a parton halvány villanyfényben. Kell ennél több? Egy kocsmát azért még el tudtunk volna viselni.



Mljet – Napfelkelte a lagúnán


Előbb nem véletlenül írtam lagúnát. Ezt a kifejezést hajlamosak vagyunk az egzotikus, trópusi öblökre érteni.
A hely megkapó szépsége a reggeli fényben bontakozott ki igazán. Igaz, pálmafák helyett píneák, de a többi stimmel.
Ilyenkor érzi azt az ember, hogy ide el kell hozni azokat, akiket a legjobban szeretünk.
Úgy is meg kell majd nézni a sziget északnyugati részének nemzeti parkját, vagy a nem túl távoli Lasztovót, a monda szerinti Kalipszó nimfa és Odüsszeusz szigetét.
Most azonban igyekeznünk kell, a kemping még vízen közel 80 km. Ezt a balatonnyi távolságot végigketyegni egy farmotorral, tűző napsütésben nem gyerekjáték.
Kis betérő Szobrára kenyérért, egy utolsó fénykép ominózus zátonyunkról, majd végül delfineket is látunk. Sajnos, legalább 500 m-re tőlünk. Tudom, hogy a motor zavarja őket – engem is.



Korcsula – Zaostrop


Mlejt takarásából kiérve vitorlázunk, így közelítve meg Korcsulát egy utolsó tankolásra. A benzinről néhány szót. A tengeri tanfolyamon verték a fejünkbe: vészhelyzetben sok mindent megbocsátanak a segítségünkre igyekvők, de, hogy nincs üzemanyagunk, azt nem. Igazuk van, ehhez tartjuk magunkat.
Remélem, egyszer majd úgy vitorlázok át a Korcsula-Peljesac-csatornán, hogy nem kell cirkálnom, motoroznom. Most megint szembe kapjuk a kiváló, 30-40 km-es szelet Hvar felől. Aztán befordulunk Zaostrog irányába és kétoldalra kiengedett vitorlákkal pillangózunk a kemping felé.
Kalandozásaink első szakasza szombat este tíz körül zárult le. Tibor az élményektől feltöltődve, de biztos, hogy nem kipihenten indult haza.
A kemping mólójánál egy idősebb úr segített tartani a hánykolódó hajót a kirakodás idején. Aggódva mondta, hogy a tv-ben másnap délutánra nagyon erős jugót jósoltak. Nem mutattam, de titokban örültem neki, mert szerettem volna egy nap alatt megtenni a Zaostrog-Hvar város távolságot. Ehhez a 80 km-hez pedig a délkeletinél ideálisabb szelet nem is várhattam volna.


Hajó, ha nem jó


Zűrös éjszakának néztem elé a városi mólónál. A szél nem gyengült, az erős szembejövő hullámzástól pedig a móló mindkét oldala védtelen volt. A pufferek megvédték a hajó oldalát, én pedig tudtam, ha elég fáradt vagyok, el fogok aludni a hánykolódás ellenére is. Reggel azért meglepődtem egy kicsit, orrkötelemet félig elvágta a móló sérült pereme. Jó lett volna egy darab gumitömlő, amit ilyen helyzetekben csak ráhúznék a kötélre.
A vasárnap reggel nagyon szépen indult – már ami az időjárást illeti. Tűző napsütés, gyenge vízi szél, szeptember 28-án igazi nyári meleg. Az indulásom azonban egyáltalán nem volt mintaszerű. Egy úr dobta utánam a far kötelet, amit a motor propellere azonnal feltekert, így elkezdtem sodródni lefulladt motorral a part felé. Nem vagyok az a reggeli fürdőző típus, de most ugranom kellett. Én ugyan felfrissültem a kötél kibogozása közben, de a halászok biztos megmosolyogták az ázott magyart.
Kicsit kijjebb aztán felrántottam a vitorlákat, s elindultam utam második szakaszára. Erre a hat napra nem terveztem nagy távolságokat, célom a Balaton méretű Hvar meg kerülése volt, egynapos Vis-szigeti kitérővel. Ez a kb. 250 km-es táv ugyan nőni fog az esetleges cirkálásokkal, de az előző héthez képest igazi sétagaloppnak tűnt.
Tíz óra körül Hvar délkeleti végénél megjött a fokozatosan erősödő délkeleti szél, így teljes sebességgel haladhattam a hosszan elnyúló sziget túlsó végén elhelyezkedő Hvar város felé. A közeli Szucsurajnál sok szebb város van a környéken, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Inkább azért érdekes, mert a mindössze 5 km-re lévő szárazföldi Drvenikkel kompjárat köti össze. Így aztán a szigetet autóval is bejárhatja bárki.
Utamnak ez a szakasza azonos volt az egy héttel korábbi korcsulai iránnyal, csak most jobban megközelítettem Hvar déli oldalát, hogy meg tudjam figyelni a horgonyzásra alkalmas öblöket. Az első 25 km-en van is bőven, de a nyáron sűrűn előforduló jugó ellen – mint a mai is – nem igazán nyújtanak védelmet. Kivétel azért van. A 43° 06′ 36″ N és 017° 02′ 16″ E koordinátákon lévő tágas, közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő öblök azért megfelelőnek tűntek. Kibetonozott partfalak, néhány ház a parton vagy a hirtelen emelkedő hegyoldalon, sőt egy romos templom is található itt. A már említett szakaszon több mint tíz, néhány házból álló halásztelepülést számoltam össze a fövenyes kis öblök mellett. A környék teljesen kihalt volt, igaz az idő is egyre komorabbá vált. A délelőtt még rögzített kormányt mos már erősen fogni kellett, s fél-, háromnegyed szélben sportosan haladtam Hvar felé. Lassan a peljesaci Loviscse-fok és a Korcsula partvonala is eltűnt a láthatárról, szemerkélt az eső, a hullámok egyre húzósabbá váltak.
Élvezetes vitorlázásomnak hirtelen vége szakadt – elszabadult a kormányom. A kormánylapot rögzítő két pánt közül az alsó, a víz alatt levőnek a csavarjai elvesztek. Jó szélben, vagy kicsit nagyobb sebességnél az egész szerkezetnek komoly rezonanciája van, s a le nem kontrázott anyák könnyen fellazulhatnak. Erre volt bőven idejük az elmúlt napokban. Mivel a felső pánt még tartott, a lap nem veszhetett el, csak használhatatlanná vált. Katasztrófa nem történt, csak a Hvarig hátra lévő 20 km-t sajnáltam, amit még simán megtehettem volna sötétedésig.
Leszedtem a vitorlákat, majd kifeküdtem a hajó végére, óvatosan leszereltem a kormányt, vigyázva, hogy több alkatrészt ne veszítsek el. Mivel a hajó a járó külmotorral tökéletesen irányítható, fél óra múlva be is futottam a partszakasz első falujába Zavalára. Azért ez sem ment olyan simán, mert a nyitott kikötőbe akadálytalanul jöttek be a hullámok. Annyira tele volt bóján álló csónakokkal, hogy nem volt helyem szembefordulni a széllel. Már álló motorral irányíthatatlanul elég hangosan landoltam a móló oldalánál.



Zavala


A javítás inkább csak addig tartott, míg összekeresgéltem megfelelő méretű csavarokat, most már duplázva az anyákat. Zavala nagyon szép falu, új lakóházakkal, nyaralókkal. Szerencsés a fekvése is, mert környéke lankásabb, van bőven termőföldje, minden talpalatnyi helyet megművelnek. Talaja az elporladt vörös homokkőhöz hasonlít. Az öböl partja kavicsos, a halászok itt helyben javítják kicsörlőzött csónakjaikat. A függőleges partfalba kis barlangokat vájtak, ebben tartják a szerszámaikat, hálóikat.
Lassan beesteledett, az eső esett, sőt betartott egész éjjel. A kikötő mozgalmas volt. Sorban jöttek a halászok a nagy hullámzás miatt, s kötögették át egymáshoz ütődő hajóikat. Kettőt-hármat ki is csörlőztek a partra. Hétfőn reggelre kezdett felszakadozni a felhőzet, de a szél tartotta a 40 km-es, egyenletes sebességét. Az elmúlt hét sok-sok vízen töltött órája csak ritkán ajándékozott meg igazi vitorlás élménnyel. Kicsit gondolkodtam a viharvitorlán, de mivel inkább oldalszeles irányom volt, bátrabban húzhattam fel a normál orrvitorlát. Határon volt a dolog, de megérte.
Fel-fel spriccelő habokban teszteltem az árbócmerevítő köteleket, másztam meg az egyre nagyobb hullámokat. Itt már kiértem Scsedro-sziget takarásából is, így a délről jövő szélnek és a kb. 2 m-es hullámoknak semmi nem állta az útját. Öt-hat 40-50 lábas hajó keresztezte bukdácsolva az irányomat, Korcsula felé szorították a szelet csökkentett vitorlákkal. Igyekeztem nem zavarni őket, mert úgy láttam, hogy egy szervezett verseny előörsével találkoztam.



Hvar


Még tizenkettő előtt beértem Hvarba. Az eddig egyenletes szél itt pöffössé vált az öblöt koszorúzó Pakleni-szigetek dűznihatása miatt. A hullámok is betaláltak a réseken, így a nagy kikötő teljesen védtelen volt. Csináltam egy tiszteletkört, majd az öböl keleti, védettebb oldalán lévő halászkikötőnél dobtam horgonyt. Néhány nagyobb hajó is jobbnak látta itt horgonyozni, mint benn szenvedni a mólónál. A fenék köves, sziklás, amelyet partközelben vastag poszeidonfű borít.
Hvart látni kell! Nyugodtan állíthatom, hogy az átböngészett útleírások nem adják vissza azt a szépséget, amivel itt találkoztam. A velencei időkben kiépült város méltó társa az isztriai és dalmáciai gyöngyszemeknek. Talán nem olyan romantikus és erődszerű, mint Trogir vagy Dubrovnik, nem kell sikátorokban lépcsőzni meredek hegyoldalakon. Megmaradt teljes szépségében, nem tudták tönkretenni későbbi hatalmak. Nyitottsága, természetessége teszi varázslatossá. A XV-XVI. századi várostervezésből árad a célszerűség, de lakói nem sajnálták a pénzt a kultúrára sem. Nem költöttek erődökre, a meglévő kettőt megépítették helyettük a megszálló spanyolok és franciák.
A rakpartról itt sem hiányozhatnak a pálmafák, amelyek most szeptember végén még sokkal szebbek a rajtuk nyíló tömött, aranysárga virágaikkal. A városkép legmeghatározóbb eleme a főtér jobb sarkán emelkedő arzenál. Már 1292-ben megépült, de állandóan módosították – inkább csak változó funkciói miatt – a következő évszázadokban. Eredetileg ide úsztak be a hajók javításra. Később feltöltötték, hogy gabonát tárolhassanak benne, most kiállító csarnok, mozi és színház.
Rakpartra nyíló homlokzata szinte egyetlen ásító boltív, a főtérre néző oldala pedig belesimul a reneszánsz utcaképbe. Robosztus, célszerű és mégis szép.
Mesélhetnék aztán a loggiás városházáról vagy Dalmácia legnagyobb, márványokkal kövezett főteréről, a székesegyházról, stb., de erre valók az útikönyvek.
Késő délután kellően fáradtan letelepedtem a pálmafák alá, s figyeltem az amatőr és profi hajósok kikötési manővereit. legjobban a hajós feleségek tetszettek – csúnyát egyet sem láttam – , akik pontosan tudták mire való a csáklya, mennyire kell megfeszíteni az orrköteleket, stb. Négykapás horgonyom nem az Adriára való, de nem volt más, mert lemezhorgonyom szárát már Dubrovnikban elgörbítette a motor kiráncigálás közben. Nem valami nyugodtan készültem az éjszakára. Egyszer arra riadtam fel, hogy leüt a fenékre az amúgy is sérült tőkesúly. Gyorsan motort indítottam, s addig menekültem a mélyebb víz felé, amíg a horgony vissza nem rántott. Majd kikötöttem magam egy közeli számozott bójához, amihez reméltem, nem fog reggelig megjönni a tulajdonosa.



“Napfényes Issza”


Kedden ismét gyönyörű reggelre ébredtem. A tenger kisimult, csak könnyű víziszél borzolta a felszínt. Igazán ideális körülmények a visi átkeléshez, annak ellenére, hogy kezdetben motoroznom kellett. A kis Jerolim-sziget takarásából kiérve 15-20 perc múlva pillantottam meg a reggeli párából lassan kibontakozó erődszigetet, az Adria Máltáját. A mindössze 22 km-es távot kényelmesen, három óra alatt tettem meg. Motoros hajót egyet láttam, viszont öt vitorlást számoltam meg, amelyek Split és Zadar irányából közelítettek Vis, vagy a mögötte megbúvó Bisevó felé.
Vis elérésének számomra most elsősorban sportértéke van, bár megfogott rendkívül színes történelme is. Sokan talán megmosolyognak érte, de sorban döntögetem saját kis “világcsúcsaimat”. Természetemnél és anyagi helyzetemnél fogva teljesen szabálytalanul. Első, kis 3,5 m-es vitorlásommal Siófokra mentem “toronyiránt” Fűzfőről. Egy 420-assal kerültem meg először a Balatont, egy 470-esel jártam be a trogir- környéki szigeteket, eljutottam vele Hvar északi oldalára is. Persze, ezeket az utakat sok-sok balatoni viharban eltöltött óra előzte meg, vízirendőreinket is gazdagítottam legalább egy havi fizetésemmel.
Itt libegek 5,95 m-es lélekvesztőmmel kint a nyílt tengeren, s hajómat alig látom nagyobbnak a tőle pár méterre pihenő sirálynál. Hiába tőkesúlyos, elsüllyeszthetetlen, hiába van ellátva az itthon előírt biztonsági felszerelésekkel, most már jócskán átléptem a számára engedélyezett 3 mérföldes határt.
Így aztán ezekben az órákban vallásos vagyok, imádkozom, hogy ne találkozzak horvát vízirendőrökkel. Közben megfogadom, hogy az innen 67 km-re levő picinyke Palagrúzára – Horvátország legkülső szigetére – majd szabályosabb hajóval megyek.
Tehát nem szabadna itt lennem – ezért vagyok itt.
Pontosan tartva magam Vis város koordinátáihoz, egyre jobban kibontakozott előttem a 15 km átmérőjű sziget majd 600 m-es magaslataival. Mindössze két, kikötésre alkalmas öble közül az északiba tartottam, a csakhamar be is vitorláztam annak bejáratán. A látvány önmagáért beszélt. Nem véletlenül volt Vis a legutóbbi időkig az egész Adria hadászatilag legfontosabb szigete. Nagy, több mint 1 km2-es, viharoktól védett öböl, amelyet a megközelíthetetlen magaslaton épített erődök őriztek.
Vis város Issza néven az Adriára kirajzó görög telepesek legelső kolóniája volt. Később környéke híres tengeri csaták színtere, végül pedig a jugoszláv partizánok főparancsnokságának székhelye. Külföldiek csak 1991-től látogathatják. Ezek után vártam egy zord, jellegtelen erődvárost, ehelyett találtam egy délszaki növényektől pompázó békés, igaz kicsit földszintes települést barátságos, nyitott emberekkel.
Ide azért kevesebb turista talál be, így igazi utószezoni hangulat volt a Ríván, a rakparton. A hatalmas kikötőmedence most túlméretezettnek tűnt, a helybeli hajókon kívül mindössze négy vitorlás volt a partfalhoz oldalt kikötve.
A kikötőfiú még pénzt sem kért tőlem, mikor mondtam, hogy csak pár órát maradok. Nem terveztem alapos városnézést, mert ide még úgyis el kell jönni. A nagy öböl szinte teljes ívén elhúzódó város a görög időktől napjainkig annyi történelmi emlékkel rendelkezik, hogy egynapos séta is kevés megtekintéséhez.
Kikötőhelyem közvetlen közelében, az idegenforgalmi iroda melletti terecskén még nyitva volt a zöldségpiac. A gyümölcs – így a banán is – olcsóbb volt, mint nálunk. Kissé jobbra emelkedik a XVII.sz-i Perast-lakótorony, az egész rakpart legharciasabb épülete. Nem kell száz métert gyalogolnunk, s a városháza mögötti terecskén meglátjuk a Szentlélek-templomot, amelynek háromablakos, háromharangos nyitott tornya Görögországot juttatja eszünkbe.
Visszatérve a Rívára, a városházával szemben egy magas pálmafákból álló oázis padjain pihenhetünk meg. Tovább sétálva, a kikötőmedence Hvar felőli partján van a benzinkút, majd az öbölbe benyúló félszigeten egy gyönyörű fekvésű temető templommal és kolostorral. Kiváló fotótéma már érkezéskor a vízről is, de így közelebbről még sokkal szebb.
A rendház a régi római színház alapjaira épült, melynek színészbejárója most is látható az alagsorban. Ezt már kihagytam.
Alig múlt dél, az öböl vízét ideális vitorlázószél borzolta, nekem pedig még délután vissza kell érnem a Hvar túloldalán levő Starigrad környékére.
Az öböl takarásából kiérve a nagyvitorla mellé csúcsra húztam a legnagyobb orrvitorlámat, s az egyenletes tramontánában megkezdtem a két hét legélvezetesebb vitorlázását. Méltó befejezése volt ez vis-szigeti kitérőmnek.



A legjobb kikötő


Két óra múlva már a Pakleni vagy Palmizana-szigeteket is elhagytam, s Hvar északnyugati végén kezdtem leltározni a kikötésre alkalmas öblöket. A Pelegrin-foktól a Starigradi-öbölig tartó 11 km-en közel tíz olyan horgonyzóhelyet számoltam, amelyek majd minden irányú széltől védelmet nyújtanak. Most azonban biztosra mentem. Néhány éve Starigrad felé tartva egy esti, viharossá fokozódó jugó hajtott be 470-esemmel egy alig feltűnő benyílóba. Koordinátái: 43° 12′ 16″ N; 016° 28′ 04″ E. Szűk, talán 80 m széles, négy-ötszáz méter hosszú öböl, amelynek leszűkülő vége egy masszív mólóval majdnem teljesen le van zárva. A móló oldalához oldalt akár három nagyobb hajó is kiköthet.
A nyolc-tíz épületből álló halásztelepülés most teljesen kihalt volt, de szezonban és hétvégéken az egyik épület kocsmaként üzemel. Négy nap óta most aludtam át először az éjszakát.



A Hvar-csatornában


Szerda reggel gyenge szélben bontottam vitorlát. Mivel péntekre terveztem a visszaérkezést Gradacba, két teljes napom maradt Hvar északi oldalára, a még hátralévő 80 km-re. Benzinem volt bőven, de elhatároztam, hogy nem fogom elindítani a motort. A majdnem 0-s délkeleti fuvallattal lassított felvételben cirkáltam Hvar és Bracs szigetek között. Volt időm mindkettő partvonalát alaposan áttanulmányoznom, a hosszabb egyenes szakaszokon a rögzített kormány mellett pedig szundikálhattam is egy kicsit.
Így “vergődtem el” délutánra a bracs-szigeti Bol városkáig, ahol a Zlatni-rat (Arany-fok) nevű földnyelvnél lehorgonyoztam két vitorlás mellé egy kis lubickolásra. Ez a népszerű strand 2 km hosszan húzódik. Aranyló színű, aprókavicsos fövenye most is tele volt fürdőzőkkel, mintha utószezonnak nyoma sem lenne október elsején. A földnyelv végétől kb. 600 m-re egy mindkét irányból megkerülhető bója van, nem árt vigyázni! Lámpát nem láttam rajta- vagy csak rosszul figyeltem meg.
Úgy döntöttem, hogy Bolban nem kötök ki, azért a két hétbe sem fér bele minden. Hangulatos óvárosi partszakaszát pedig remélem, lesz időm a későbbiekben alaposabban átnézni.
A szemközti, mindössze 11 km-re levő Jelsa biztonságosabb kikötőnek ígérkezett. Késő délután lett, mire visszalötyögtem Hvar-szigetre. Egész nap – még a cirkáló szakaszokkal együtt is – alig tettem meg negyven kilométert, de hát a vitorlázás a türelmes emberek sportja.
A kis Glavica-sziget mellett elhaladva döntenem kellett: Vrboska vagy Jelsa? A jobbra hosszan benyúló Mina-öböl végén látszottak Vrboska tornyai, de az előttem nyíló Soline-öböl és annak délnyugati szögletében meghúzódó Jelsa több látnivalóval kecsegtetett.
Az öböl szépsége felér Hvar bejáratával, s utána következik a csoda. Miért vagyok elfogult ezekkel a szigeti városokkal? Valószínű azért, mert a vízről közelítem meg őket, igazi szépségük innen bontakozik ki leginkább. A Balatont már sokszor megkerültem autóval is, de vitorlás vendégeimmel, barátaimmal mindig egyetértünk abban, hogy belülről a legszebb.
Eddig azt hittem, hogy egy picit ismerem az Adriát, de Jelsáról az útikönyv néhány bekezdésén és egy Hvarban kezembe került képeslapon kívül semmit sem tudtam. Nagy – mint a neve is mutatja – napsütötte, védett öböl, a partvonalán ma is látható görög városfalakkal, mögöttük egyszerű szállodákkal, kempinggel. Ezek ölelik körbe a romantikus középkori óvárost.
Szerintem a görögök annak idején eltévesztették a házszámot. Bár a történészek szerint a közeli Starigradot- Pharoszt- alapították először, de feltételezem, hogy Jelsát később nagyobb becsben tartották könnyebb megközelíthetősége miatt.
A szinte teljesen zárt, U-alakú kikötőmedence partján zajlik az élet. A rakpart egyben a sétálóutca is, amelyet néha kis terecskék szakítanak meg. A langyos “nyári” estén a sok kis vendéglői terasz megtelik a helybeliekkel, szinte mindenhonnan horvát népzene szól.
A kikötőhelyért 50 kunát fizettem, de osztrák szomszédaim is megúszták 100 kunából 25 lábas, emeletes motorosukkal. Minden helyhez villany és vízcsap is tartozik, így megejthettem egy alaposabb fürdést és nagymosást vacsora előtt.
Csütörtök reggel is hasamra sütött a nap, a szél sem rezdült. Elhatároztam, hogy húzom az időt, a városnéző sétát összekapcsoltam egy kis bevásárlással.
A rakpart és az arra nyíló főtér épületeit gyönyörűen felújították. A teret szinte teljesen elfoglalták az éttermek, kávézók asztalai, telve vendégekkel. A vendégek zömét helybéli halásznak néztem, akik nemrég jöhettek be az éjszakai “műszakból”, s lefekvés előtt itt múlatják az időt. Könnyed, laza a hangulat, visszakapták városukat a turistáktól.



Jelsa – Gradac


Kilenc óra körül kipihenten, szinte semmi szélben hagytam el Jelsát. Tudtam, ha így marad az idő, felkészülhetek egy akár 24 órás menetre is, pedig utam utolsó szakasza egyenes vonalban nem volt több 60 km-nél.
A gyenge légáramlat iránya egész nap dél és kelet között váltakozott, tehát szemből jött. Maximális vitorlafelülettel küzdöttem magam előre, de így is örültem, ha néha elértem a 4-5 km/órás sebességet.
Hvar és Bracs partvonala itt 12-13 km-re eltávolodik egymástól, a hajótest halk locsogásán kívül szinte tökéletes csend uralkodott. Időm még mindig volt bőven. Néha egy kis halk zenével szennyeztem a környezetet, de nem akartam zavarni a delfineket, akik időről időre halk csobbanásaikkal jelezték, hogy ők is kíváncsiak rám.
Estefelé közelebb húzódtam Hvarhoz, de a gyenge partiszél sem növelte sebességemet, sőt éjszaka egyre többször teljesen leálltam. Bár sokszor bóbiskoltam, de erre mindig felébredtem. Az árboclámpa fénykörében ilyenkor apró halak kezdtek hangosan lubickolni, amíg ismét meg nem indult a hajó.
Hvar északi oldalának ezen a hosszú szakaszán szinte semmi fény nem volt látható. Éjjel egy óra után lement a Hold, koromsötétben haladtam Szucsuraj-fok világítótornya felé.
Hajnalodott, mire meguntam a végnélküli, lassú cirkálgatást. Elindítottam a motort, de így is reggel nyolc óra lett, mire befutottam Gradacba.
A sólya üres volt, ezért mindjárt nekiálltam a hajó leszerelésének. A rakparton üldögélő halászok még emlékeztek indulásunkra. Akkor is kérés nélkül segítettek a vízretételnél, s most is vittem egy kis színt az életükbe. Tibort hiányolták, de megnyugtattam őket, hogy nem veszett el. Érdeklődtek a megtett útvonal felől, de a hajót látva nem biztos, hogy mindent elhittek beszámolómból.
Igazi vízi emberek voltak. Minden mozdulatukon látszott a hozzáértés, figyeltek minden apróságra. Könnyedén ledöntöttük az árbocot, s miután elhoztam a kempingből az autót az utánfutóval, rövid időn belül a hajó is kikerült a vízből. Megköszöntem kedvességüket, s elbúcsúztunk egymástól, s elindultam hazafelé.



Nagy hajó – kis hajó


Felmerül a kérdés, nem lett volna egyszerűbb és olcsóbb 6-8 fővel kibérelni egy 30-40 lábas hajót egy hétre? A megszervezés gondját leszámítva egyszerűbb lett volna, de távolról sem olcsóbb.
Egy adriai hajóbérlést útiköltség + bérleti díjjal még utószezonban sem lehet megúszni fejenként 80.000 Ft alatt, s a csapatból valakinek – vagy valakiknek – a kb. 1.000 euró kauciót is le kell tenni. Az Amulett pedig két hetet volt távol a Balatontól benzin, autópályadíj, kemping, üzemanyag, stb. összköltséggel maximum 80.000 Ft-ból két személlyel. Sőt, a mi utazásunk már régen elkezdődött a felkészüléssel, mikor még el sem kötöttük a hajót a parttól.
Azért legyünk őszinték, nem mindenki vágyik erre.


Az első variáció: nagyhajós feeling “Hawaii, D.J., napszemüveg, nők …” Esetleg a hat utasból négyet már utálunk a második napon.


A második variáció: Kaland, látnivalók, éjszakai menet, zátony, benzinszag, lábszag …


Aztán: a halászok csóválják a fejüket, de helyet szorítanak maguk mellett, kérés nélkül is mondják a legbiztonságosabb kikötőt és a várható időjárást. A 40-50 lábas hajók a szent őrülteknek kijáró vegyes tisztelettel már messziről előre köszönnek, s akár a delfinek, kíváncsiak ránk, közelebb jönnek.



Adria – Balaton


A szeptember – októberi átlagos időjárási és szélviszonyok nagyon hasonlóak a júliusi Balatonéhoz. Meleg reggel, fél tíz körül megjön a délkeleti jugó, fokozatosan erősödik négyesig, mint a mi délnyugatink. Majd kezd gyengülni, s akár délután négykor, de hatkor már biztosan eláll. Este hét után jön a partiszél.
Ha délután a jugó tovább erősödik, felejtsük el az éjszakai vitorlázást. Viszont másnap igazán élvezetes mókában lehet részünk ötös, egyenletes szélben, a szigetek miatt a balatoninál alig erősebb hullámzásban. Az ennél erősebb szelekre találták ki részünkre a kikötőket.
Tehát, ha valaki csak vitorlázni akar, nem érdemes az Adriára mennie. A Balaton biztonsága, fenékminősége, mérete miatt a legideálisabb vitorlázó hely, akár egynapos, akár egy-két hetes túrázásokhoz. És mindig tud újat nyújtani. Sőt azzal, hogy nincs engedélyezve a motorhasználat, igazi vitorlázó válik belőlünk.
Azért az Adria sem utolsó! Itt borzolja a vizet a misztrál vagy a sirokkó, itt kelnek életre kedvenc hőseink Dékány András könyveiből. Itt érzi az ember először, hogy arra használja a hajót, amire őseink kitalálták. A távolság legyőzésére, felfedezésére. Siófokra tejért Trabanttal is elugorhatunk.




Bejárt útvonalak GPS koordinátái


1. útvonal: Gradac – Kotor – Zaostrog


Gradac 43° 06′ 12″ N; 017° 20′ 48″ E – 28,8 km


Rt. Lovisce 43° 03′ 00″ N; 017° 00′ 00″ E – 5,56 km


Rt. Osicac 43° 00′ 00″ N; 017° 00′ 00″ E – 12,9 km


Korcsula 42° 57′ 24″ N; 017° 08′ 48″ E – 43,9 km


Sobra (Mljet, Posti rt.) 42° 45′ 00″ N; 017° 36′ 24″ E -43,4 km


Dubrovnik (óváros) 42° 38′ 30″ N; 018° 07′ 00″ E – 10,0 km


Cavtat 42° 34′ 54″ N; 018° 12′ 30″ E – 35,6 km


Rt.Ostra 42° 23′ 00″ N; 018° 33′ 00″ E – 6,21 km


Hercegnovi 42° 26′ 20″ N; 018° 32′ 30″ E – Ż 10,3 km


Tivati-öböl 42° 25′ 30″ N; 018° 39′ 55″ E – 6,8 km


Perast 42° 28′ 50″ N; 018° 42′ 00″ E – 5,86 km


Kotor 42° 27′ 00″; 018° 45′ 30″ E és vissza.



Egyéb: A Dubrovnik melletti Gruzs-öböl (benzinkút) koordinátái:
42° 39′ 24″ N; 018° 05′ 30″ E


A Mljet DK-i végén lévő Garma-öböl (V.Skolja-sziget) koordinátái:
42° 42′ 20″ N; 017° 45′ 20″ E



2. útvonal: Zaostrog – Vis – Bol (Bracs) – Gradac


Zaostrog 43° 08′ 12″ N; 017° 17′ 12″ E – 47,6 km


Zavala (Hvar) 43° 07′ 18″ N; 016° 42′ 00″ E – 21,2 km


Jerolim-sziget 43° 09′ 50″ N; 016° 26′ 40″ E – 0,87 km


Hvar város 43° 10′ 18″ N; 016° 26′ 42″ E – 0,87 km


Jerolim-sziget 43° 09′ 50″ N; 016° 26′ 40″ E – 23,4 km


Vis város 43° 03′ 42″ N; 016° 11′ 30″ E – 20,6 km


Rt. Pelegrin (Hvar) 43° 12′ 00″ N; 016° 21′ 40″ E – 11,0 km


Védett kikötő (Hvar) 43° 12′ 16″ N; 016° 28′ 04″ E – 15,8 km


Bol (Bracs-sziget) 43° 15′ 42″ N; 016° 39′ 48″ E – 11,5 km


Jelsa (Hvar) 43° 09′ 42″ N; 016° 41′ 54″ E – 41,3 km


Rt.Sucuraj (Hvar) 43° 07′ 30″ N; 017° 12′ 20″ E – 11,7 km


Gradac 43° 06′ 12″ N; 017° 20′ 48″ E



A GPS-ről: Egy háromdimenziós Meridiánom van. Jó játék, imádom. Az útvonalat ugyan részletesen beírtam, de inkább csak a sebességmérő funkciója volt elsődleges. Bár a hosszú szakaszokon azért lehetett vele távolságot spórolni, pláne sötétben. Sokszor kiakasztott, mert kegyetlenül őszinte volt velem szélcsendben vagy szembeszélben, mikor kiírta a hátralévő utat és időt. A körző mégiscsak olcsóbb!


A térképekről: Nagyon jó Eperjesi úr térképe, amelyet az Internetről vettem le (www.adriatura.hu), de ezzel is el lehet süllyedni éjszaka. A szobrai világítótorony grafikája pl. pontosan takarja ominózus zátonyunkat.
Áttekinthető térképnek az új Horvátország térképet használtam, kiváló, részlettérképei 10 perces beosztásúak.


Ha valaki idáig eljutott élménybeszámolóm olvasásában, gratulálok neki, s várom a hívását további információkért. “Felfedező útjaim” tavasszal folytatódnak, most egy 22 lábas, ötszemélyes hajóval. Még van szabad hely.


Győrffy Gyula


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu


Utóirat:


Társakat keresek 2005. őszi túrákhoz – szeptember 10. és október 1. között egyhetes kirándulásra.
Indulási a Zadar Marina Dalmácia kikötőből szombati napon. A hajó ELAN 33-as, kétágyas kabinokkal, a létszám 5fő+a hajó vezetője.
A hajó felszereltsége: zuhanyzó/WC, konyha, hűtő, gumicsónak, teljes biztonsági és mentőfelszerelés.
A fürdés, pihenés mellett kényelmesen bejárható útvonal: Zadar-Sibenik-Krka vizesések-Kornat szigetvilág-Zadar.
Étkezés önellátással (egyszerűbb ételek pl. tojás, kifőtt tészta, zacskós levesek, ételkonzervek a hajó konyhájában elkészíthetők)
A túra egy résztvevőnek mintegy 60 ezer forintba kerül. Egyéb költségek: üzemanyag költség a hajómotor használatának függvényében, ivóvíz vételezés díja, kikötés alkalmával az adott kikötő díja. Ivóvíz 5-10 Kuna/100l. Kikötés 150-200 Kuna/hajó/éjszaka és ebben általában a víz díja is benne van. A hajómotor fogyasztása kb. 1,5 l gázolaj / óra. Egy egész napos szélcsendnél sem kell négy óra motorhasználatnál többet számolni ezért öt fővel számolva nem jelentős kiadás.
Átlaghőmérséklet okt.15-ig 25fok felett, vízhőfok 21-24fok .


További információk a 20 9641562 számon Győrffy Gyulától


Útiterv


1. nap (szombat)
Érkezés Zadarba, behajózás a Marina Dalmáciában. Alvás a Zdrelac -vagy Sv. Ante- öbölben Pasman szigetén.
2. nap (vasárnap)
Hajózás Tribunjig. Fürdés, séta a halászfaluban, alvás a kikötőben vagy a Szt. Antal-csatornában.
3. nap (hétfő)
Fürdés, a Szt.Antal erőd meglátogatása, érkezés Sibenikbe. Városnézés.
4. nap (kedd)
Hajózás a Krka-vizesésekhez. Séta, fürdés a Nemzeti Parkban, indulás Kaprije-szigetre.
5. nap (szerda) Kornat-szigetvilág. Purara, Mana szigetek körülhajózása, fürdés egy lakatlan öbölben. Alvás Vruljében vagy a Telascica-öbölben.
6. nap (csütörtök) A Telascica-öböl környékének bejárása, (Dugi Otok sziklafalai, Mir-tó)
alvás a Zsut- vagy a Zdrelác-Öbölben.
7. nap (péntek) Hajózás Zadarba. Fürdés, városnézés, vásárlás.
8. nap (szombat) Kihajózás, hazautazás.


 


Adriai vitorlázásaink alatt érintett kikötők, látnivalók.


Zadar: (Zára) 80 ezer lakosú, élénk ipari és kikötőváros jól megőrzött középkori városfalakkal és kapukkal. Megtekintésre érdemes Óvárosának több ókori és kora-középkori műemléke, például a római fórum és a koraromán stílusú kör alakú Szt.Donát templom, amely a IX században épült.


Marina Dalmácia: Zadartól 7 kilométerre délre. A horvátok legnagyobb újonnan épült 1200 férőhelyes kikötője egy hatalmas természetes öbölben. Bibinje és Sukosan nyaralóhelyek övezik.


Zdrelac-átjáró: Ugljan és Pasman szigetek között. 14 méter széles és 4 méter mély szoros.
A látványos átívelő híd nyílásmagassága 16,5 méter.


Tribunj: Az 1500 lakosú középkori halászfalú egy kis szigetet foglal el, amelyet ma már híd köt össze a szárazfölddel és a falú újabb részeivel. Nagy kikötő öblét Lukovnik és Loguron szigetek övezik. Felújított kikötője 2003-óta magyar tulajdonban van.


Szent Antal-csatorna: A Krka-folyó régi katonai erőddel, meredek sziklákkal védett torkolata, (kb. 1 km hosszú) a Sibeniki-öböl bejárata. Kiváló fürdési lehetőség a széltől, hullámzástól védett oldalöblökben. Látványosság még a két álcahálóval védett, sziklába vájt katonai bunker, amelyekben kisebb hadihajókat tárolhattak.


Sibenik: (Sebenico) 45 ezer lakosú kikötőváros az azonos nevű öböl partján. A rakparti sétányról díszlépcső vezet fel a velencei időkben kiépült reneszánsz stílusú Óváros térre.
A lenyűgöző Szt. Jakab székesegyház, valamint több palota és templom az UNESCO világörökség része. Innen egy rövid sétával feljuthatunk a fellegvárba, ahonnan csodálatos kilátás tárul elénk a városra és a környező szigetvilágra.


Krka (Kreka)-folyó: Horvátország legszebb karsztvidéki folyója. Kb. 15 km-es hajózás Sibeniktől felfelé Skradinig mészkő fennsíkba vájt mély szurdokban és tavakon.


Skradin: (Scardona) Az 1400 lakosú falú a Krka Nemzeti Park vízeséseihez vezető menetrendszerinti hajójárat kiindulópontja. A hajójegy ára tartalmazza a park belépődíját is, ami kb.20 kuna. A Nemzeti Park területén, 8 lépcsőn át49 m-t zuhan a folyó. A hajóút, a robajló vízesések, vízimalmok, sétautak, a dús mediterrán növényzet maradandó élményt nyújt.


Kaprije-sziget: (Kapri) A szigeten található 500 lakosú halászfalú kedvelt szigeti kikötő egy védett romantikus öböllel. Élelmiszerbolt, posta és éttermek is találhatók itt.


Kornat-szigetvilág: A Kornati Nemzeti Park a Földközi-tenger legtagoltabb szigetcsoportja egy kb. 260 km2-es területen, amelyet 140 lakatlan sziget, szigetecske és szirt alkot. A szigeteken álló házak csak időszakosan lakottak. Tenger és kő alkotta igazi labirintus, amely nemcsak védett élővilágáról, de magas sziklafalairól és szokatlan domborzati formációiról is híres.


Mana-sziget: A hajósok kedvelt célpontja a Kornatok nyílt tengeri oldalán. Ezen a lakatlan szigeten forgatták a „Háborgó Tenger” c. filmet 1961-ben. Megtekintésre érdemes déli oldalának 70 m magas sziklafala, amelyet a forgatásról megmaradt „Kalózfészek” nevű falú koronáz.


Vrulje: Mana-szigettel szemben. A legnagyobb település a Kornatokon, amely csak nyáron és az őszi olajbogyó szüret idején lakott. Étterme és kis helytörténeti múzeuma van.


Telascica Természeti Park: Hosszú, keskeny öböl Dugi Otok-sziget déli végében, amelyet a Kornatoktól csak egy szűk átjáró választ el. Az öböl mellett egy kis tó található a szigeten.
A sziget nyílt tengeri oldalán, emelkednek a legmagasabb meredek sziklafalak Horvátországban. (180 m) Ezek a sziklafalak és a sóstó számtalan látogatót csábít ide.


A szerző írásai Az Útikalauzban

Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló – 2006-2007

Győrffy Gyula: Karib-szigeteki hajónapló II. – 2007

Győrffy Gyula: Vitorláskalandom Dalmáciában és Montenegróban 2004

Győrffy Gyula: Vitorlással Dalmáciában – Split, Sibenik környékén – 2004


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Győrffy Gyula: Vitorláskalandom Dalmáciában és Montenegróban 2004" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár