Kovács Gyula: Horvátország Rab-sziget – 2005

Kovács Gyula: Horvátország Rab-sziget – 2005. június




Minden Horvátországba készülőnek hasznos olvasmány lehet az innen nyíló beszámoló. De különösen azoknak ajánlom, akik olyan helyen szeretnének nyaralni, ahol kisgyermekük és ők maguk is jól érzik magukat. Szerzőnk a viszonylag rövid írásban sok apró tanáccsal segít, hogy útközben, s a megérkezés után is könnyen eligazodjunk. A legfontosabb bolti, vendéglői árak bemutatásával felkészíti bennünket arra is, hogy mennyi pénzt vigyünk, illetve a meglévő pénzünk mire lehet elég. (a szerkesztő)

Tekintettel arra, hogy két kicsi gyermekünk van, olyan úti célt kerestünk Horvátországban, ahol sekély és homokos a tengerpart. Nem akartunk nagyon messze, délre menni ezért az Isztria és a Kvarner-öböl részén keresgéltünk. Ismerősök tanácsa és az Internet segítségével végül a Rab sziget mellett döntöttünk.
Most, hogy megvolt az úti cél, következhetett a szállás keresése. Ebben szintén ismerőseink tanácsára és az Internetre hagyatkoztunk. Olyan apartmant próbáltunk keresni ahol nem szombatonként van a turnus váltás, olcsó és színvonalas. Ezt sikerült is megtalálnunk és június 22-től egy hétre foglaltunk szállást. Az apartman kb. 80 m2-es volt és volt hozzá egy 30 m2-es terasz és mindez 5 fő részére napi 51 euróba került az adóval együtt.


Néhány jó tanács a szálláskereséssel kapcsolatosan:




– Próbáljatok olyan helyet keresni ahol nem ragaszkodnak a szombati váltáshoz
– Próbáljatok közvetlenül kapcsolatba lépni a szállásadóval, ne közvetítőn vagy utazási irodán keresztül, mert így jelentős pénzt lehet megtakarítani. A megtakarítás egy hét esetében akár 100 euró is lehet. (Tipp: Az Interneten próbáljatok az adott település vagy sziget neve .hr vagy .com végződésre keresni. Pl: www.lopar.com vagy http://www.tzg-rab.hr/ és itt találhatóak szállások is. Horvátországban az apartmanok kiadására nagyon szigorú szabályok érvényesek ezért akik ezen az oldalakon szerepelnek azok valószínűleg valós kiadók.)


Mindezek után eljött a várva várt indulás napja. Tekintettel, hogy közel lakunk a Horvát határhoz, reggel hat órakor indultunk. A határon való átkelés 3 perc, és már fenn is voltunk az autópályán. Mivel június 22-e Horvátországban nemzeti ünnep az autópályán autó alig, kamion pedig egyáltalán nem volt. Jó tempóban haladtunk, és Karlovac után ráfordultunk a Spliti autópályára. (Jól ki van minden táblázva.) Itt egy rövid szakasz után elfogyott az autópálya és irány a hegyek. (Ekkor még nem adták át a hiányzó autópálya szakaszt.) A senj-i szerpentinhez érve tárult először szemünk elé a csodálatos tenger. A tengerparton kanyargó E65-ös úton érkeztünk meg a kompkikötőbe Jablanac-ba.
Ahogy megérkeztünk a helyi gyerekek rögtön jöttek lemosni a szélvédőt. Annak ellenére, hogy még nem volt főszezon és nem szombat volt csak a második kompra fértünk fel. A kompra a jegy 108 kunába került (ez egy személyautó (sofőrrel) + 2 fő, a hét éven aluli gyermekeknek nem kell jegy). A kompra a jegyet a kikötő mellett található pénztárban kell megvásárolni, ezért a sorban állás közben oda el kell sétálni. (a kompra csak jeggyel lehet felmenni).
Végre a kompon vagyunk és elénk tárul a Rab sziget. A látvány elég lehangoló, kietlen, köves táj sehol egy fa vagy bokor. A kislányom kétségbeesve azt kérdezte: apa, itt nincsenek házak, hol fogunk aludni?
Kb. 10-15 perces utazás után legördültünk a kompról, és néhány kilométer megtétele után megváltozott a táj képe, fák, bokrok és szép épületek látványa tárult elénk.
Rövid keresés után már meg is érkeztünk a Banjol-ban található szálláshelyünkre, ahol házigazdánk kedvesen fogadott bennünket. Az apartman tiszta és valóban olyan mint az a leírásban szerepel.
Rövid pihenés után irány a tengerpart. A közelben található strandok kicsik és kövesek de a gyerekek már mindenképpen fürödni akartak. Másnap irány a lopár-i strand, amely valóban a gyermekek birodalma.
A strand homokos és nagyon lassan mélyülő, valóban ideális kisgyermekes családok számára. A víz 24-25 fokos, de a partközelben délután már meghaladja a 30 fokot. A levegő hőmérséklete 26-28 fok, de éjszaka sem megy 20 fok alá a hőmérséklet.
A Lopar-i San-Marino kemping bejárata után kb. 100 méterre jobbra található egy parkoló, ahonnét kb. 200 méter a strand. A parkoló 20 kuna egész napra, és ha időben érkezel még árnyékos helyet is találhatsz.
A strand természetesen ingyenes, mint minden más helyen a szigeten.
A hét többi napján vagy délelőtt vagy délután fürdés és kirándulás, délben pedig szieszta.
Az egy hét alatt sikerül bejárni az egész szigetet (amely természetesen nem túl nagy), és számtalan érdekes helyet találtunk (pl: Rab óvárosa, a Rab óvárosa mellett található szép park, ahol a melegben kellemes sétát lehet tenni, az érdekes kis öblök és kikötők).


Néhány általam tapasztalt információt szeretnék megosztani az olvasókkal:


Az árak (kunában) az üzletekben:




kenyér 6-7;
zsemlye 2;
finom pékárúk 4-8;
ásványvíz (1,5 l-es) 4-6;
sör (0,5 literes helyi) 6-8;
gyümölcs magyarországi zöldséges árak;
bor (1 üveg) 15-50;
tej 5-7


A szigeten nincsen hipermarket, a boltok általában akkorák mint Magyarországon a kisebb városi ABC-ék. A választék a nemzetközi márkákat tekintve nagyrészt megegyezik a magyarországival, természetesen kiegészülve a horvát termékekkel. (Épp az ottlétünk alatt adtak át egy általuk “bevásárlóközpontnak” nevezett üzletet (nagyobb ABC-ét) Banjol-ban, amely igazán kellemes, légkondicionált és elég széles a választéka.


Az árak (kunában) a vendéglátó helyeken:




1 pohár helyi sör 10-15;
ásványvíz (1l-es) 10;
üdítő 12;
pizza 30-40;
háromfogásos menü 70-100;
fagyi 4 (itt nem szokás lehúzni a fagylaltos kanalat ezért az itteni egy gombóc legalább másfélszerese a magyarországinak)


Rab óvárosában élénk éjszakai élet van, az emberek tömege sétál a tengerparton vagy üldögél a számtalan vendéglátó helyen.


Néhány dolog általam tapasztaltak közül:


A szigeten nagyon sok nemzet állampolgára megtalálható. A legtöbben szerintem a németek voltak, de úgy gondolom, mi magyarok jók vagyunk a második helyre. Annak ellenére, hogy nagyon sok országból jönnek-mennek az emberek, a közbiztonság szerintem nagyon jó. Egy hét alatt mindössze kétszer láttam rendőrt a szigeten (az egyik ezek közül is vízirendőr volt a tengeren), de nem halottam, hogy bárhol bármit is elloptak volna valakitől. (pedig lett volna mit, mert például a strandon rengeteg embernél volt értékes műszaki berendezés)


Ehhez kapcsolódóan had meséljek el egy édes történetet:
Az egyik nap egy szálloda parkolóján sétáltunk keresztül. A bejárattól nem messze ált egy alsó középkategóriás autó, és amikor elhaladtunk mellette akkor vettem észre, hogy a kormányán van egy kormányzár. Mondtam is a felségemnek; fogadjunk, hogy ez magyar és pesti. Megnéztem a rendszámát és valóban magyar volt és pesti. Az egész elég viccesnek tűnt számomra annak tükrében, hogy a szigeten hemzsegtek a felső kategóriás és prémium autók egyaránt.


Néhány helyen már értik a magyar szavakat is, de a németet szinte mindenhol. Általában mindenhol kedvesen és segítőkészen viselkednek a vendégekkel. Erről jut eszembe, hogy a szigeten lehet magyar nyelvű napilapokat is vásárolni. (késő délután már az aznapit is).


Ilyen körülmények között gyorsan elszaladt a hét és haza kellett indulnunk.
Az úton hazafelé meglepetés ért, ugyanis valóban átadták a hiányzó autósztráda szakaszt, és így Senj mellett feljőve az autópályára egészen a magyar határig haladhatunk rajta. (Kétszer kellett autópálya díjat fizetni; egyszer 53 kunát egyszer, pedig 36 kunát.) A most átadott szakaszon gyönyörű viaduktok vannak, és van egy több mint 5 kilométer hosszú alagút is (a két alagút közül még csak ez egyik van nyitva, és azon kétirányú a forgalom) és általa körülbelül fél órával rövidebb az út.
Egy jó tanács: figyeljetek a tankolásra mert van úgy, hogy csak 120 km-re van a következő benzinkút az autópálya mellett. Egyébként a Rab szigeten is van kettő benzinkút.


Mintegy ötórás utat követően élményekben gazdagon “végre” újra itthon.


A tapasztalatok alapján azt hiszem nyugodt szívvel ajánlhatom mindem kisgyermekes család részére a Rab szigetet a nyaralás célpontjául.


Kovács Gyula


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kovács Gyula: Horvátország Rab-sziget – 2005" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár