Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához – 2003


Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához – 2003


1997 és 2003 között 4 csomagos túrán kerekeztem Szlovéniában, ebből 3-szor át is szeltem a kicsinyke, ám gyönyörű országot. E túrák során 261 + 654 + 252 + 217 = 1384 km-t kerekeztem szlovén földön, a szerzett tapasztalataimból állítottam össze az alábbi túrajavaslatokat:



 


Dráva völgyén ausztriai kitérővel Kranjig: Cakovec (HR) – Ormoz (SLO)– Maribor – Radlje – AU – Dravograd (144 km) – Loibach (AUT) – Eisenkappel – Seebergsattel – Kranj (SLO) =246 km + kb. 1200 m szint


Cakovecet (165m) elhagyva kb. 12 km kerekezést követően érkezünk Szlovéniába. Ormoz felé piciny dombok, rendezett falvak között vezet az út; Magyarországról érkezvén az ember lassan kezdi érezni a különbséget: itt tisztaság van, a füvet nyírják, a házak gondozottak, stb. Ormoztól ismét főúton vezet az út, a forgalom mégis elviselhető. Már 12 km-rel Ptuj (224m) előtt tábla hirdeti a város várát. A település hídjáról csodaszép a várra a rálátás. A vár melletti dombtetőn érdemes megkeresni egy ÉNY felé vezető utcácskát (azt hiszem talán más nem is indul arra), mely ideális kerékpárútul szolgál Mariborig. A pár kilométer múlva már közvetlenül a folyóparton vezető úton alig találkozni autókkal. Talán 10-15 km múltán az utacska belecsatlakozik a Ptujt Mariborral összekötő kocsiútba. Mind jobban „közelednek” Maribor hegyei. A városba érkezvén nem a tetszetős arcát mutatja a város: gyárak, ipartelepek, kémények, raktárak. A városközpontban akad kellemes sétálóutca, szép házakat is látni. Maribort elhagyva (a Dráva déli partján vezető úton) 12 km-t síkon pedálozunk, ám Ruse után az út – bár a térkép szerint folyóparti – tábla által jelzett 10%-os meredekséggel kezd el kapaszkodni: jobbról kőkorlát és a mélység, balról sziklafal. Cinzatban érünk a küzdelmes kaptató tetejére. A hegymászással levágtuk a Dráva egy hajtűkanyarját. A folyópartra visszatérve a térkép által sejtetetthez képest kicsit csalódást kelthet a völgy. Én szép, barátságos (mint a Ljubljanától a Száva völgyében vezető) völgyre számítottam, ezzel szemben néha picit ipari jellege volt; ebben persze a vízierőmű is közrejátszott. Falvak helyett csak kis házikók akadnak az út mentén. Radlje előtt kicsit kiszélesedik a völgy, itt pár kilométer hosszan még termőföldek is akadnak, nem csak a fenyős hegyoldalak kísérte folyóvölgy.


Kitérő: Radljétől ha kedvünk van, a 669m magas Radlpass-on Ausztriába kerekezhetünk. Az emelkedő 4-5 km hosszú, a középső részén az út alig emelkedik, ám előtte és utána nyomni kell a pedált. Kellemes és a Dráva felé szép kilátást nyújtó hágó. A nyeregből óvatos gurulással is 76 km/ó-ra lehet gyorsulni a 18%-os lejtőn.


Radljétől – ahogy kb. 30 km-rel korábban is előfordult már – pár kilométeren át erős – 10%-os – emelkedőkkel, lejtőkkel kell megküzdenünk, hogy utána ismét a vízparti sík kerekezést élvezhessük. Dravogradtól síkon Ausztriába (Lavamünd) is átkelhetünk, ám Ravne na Koroskem felé is pedálozhatunk.


Kitérő: A Meza patak völgyében lankásan emelkedő úton kerekezve bányászfalvakkal, csillogó fehér sziklákkal és fenyvesekkel találkozunk. Mezica után a patakvölgy egyre sziklásabb lesz, talán a szlovák Szádelő, vagy Vrátna völgyéhez lehet hasonlítani. Sajnos Szlovéniában jellemző, hogy bár a térképek sok utat jelölnek sárgával (ami Ausztriában alacsonyrendű aszfaltút), ezek Szlovéniában néhol bizony murvás utak, csomaggal kerekezve nem igazán ideálisak. Crnát elhagyva (1997-ben) – a térképen ugyan már fehér utacska – táblák által szépen jelzett út vezet az erdőbe, ám sajnos akár 2 km múlva délnek fordulunk, akár tovább haladunk nyugatnak Koprivna felé, mindkettő murvás útba torkollik. A Logarska dolinába aszfalton csak Solcava felől lehet behajtani.


Prevalje után többnyire sík út vezet az osztrák határhoz. A túloldalon bár a házak, mezők ugyanolyan rendezettek, egyvalami egyből feltűnt: egymást érték a kiadó szobák vagy panziók. A Sittersdorf felé vezető út éppen a Karawankák hegysor lábánál vezet síkon. Eisenkappel felé fordulva sziklás patakvölgyben, lankás emelkedőn kerekezünk. Míg a kocsiút a patak egyik oldalán vezet, a túlsó oldalon kerékpárutat is építettek. A kedves, bájos várostól kb. 10 km-n át továbbra is kellemesen, alig emelkedő úton pedálozhatunk, mind jobban a hegyek tövébe. Nem sokkal Bad Vellach előtt kezdődik a hágóút. Mivel a völgy beszűkült, a kezdeti szerpentinek egyenesei szinte egymás fölé kanyarodtak. Egy-egy kanyarból, egyenesből szép kilátás nyílik a Kamniki-Alpok kopasz sziklacsipkéire. A friss fenyőillat, színes virágok és a kilátás – és a közepes, kb. 5-6 %-os meredekség (15 kg-os csomaggal 14 km/ó) – miatt igazán mindent megkap a kerekes, amit szeretne.


Szlovén oldalon már csak 35 km kerekezés áll előttünk Kranjig. A 8%-os lejtőn számozott és magassággal jelzett kanyarokban gurulunk. Néha érdemes megállni és gyönyörködni a kilátásban. Az első településtől Zg. Jezerskotól egészen Kranjig az út már lankásabban lejt, patakparton vezet hol szűk, hol kinyíló völgyben.


 


Kerékpárral a Júliai-Alpokban + Vrsic hágó




  • Kobarid – Bovec – Predel hágó – Tarvisio (Olaszország) – Kranjska Gora (SLO) – Martuljek = 75 km + 1200 m szint

Kobarid magas hegyek közt, 235 m magasan (alacsonyan) fekvő kedves városka. Házait rövid meredek, sziklák közt vezető emelkedőn hagyjuk el, hogy utána kb. 10 km-n át alig emelkedő, kellemes úton pedálozhassunk Zagaig. A szűk völgyben buja a növényzet, lent pedig a világháború isonzói harcairól, manapság azonban már a raftingolásról híres Soca zubog, folyik. Zagat elhagyva pár kilométer múlva balra nézve láthatjuk a sziklákról lezúduló Boka vízesést. Bovecig (Zagától 8 km) a Soca völgye lassan kinyílik, és feltűnik a Vrsic hágóút alja, körülötte a Júliai Alpok 2600m fölé magasodó hegyeivel (foto). Bovec már turistaközpont, innen már csak mászással haladhatunk tovább. Csomagos túrázóknak mindenképpen az Olaszországba vezető Predel hágót ajánlom, mert egyfelől könnyebb is, mint a néhol 10-12% meredekségű Vrsic, másfelől sokkal célszerűbb utóbbira csomagot lerakva felkapaszkodni. Log Pod Mngartomig (650 m) kellemesen emelkedik az út, néhol azonban rövid, meredek kaptatókon kell kapaszkodni. Csodálatos a zöld, tiszta vizű, zubogó patak, az üde zöld növényzet és a hegyek együttese. Engem Szlovéniában nagyon megfogott a tiszta vizű zubogó patakok hangulata. A fölötte tornyosuló Mngartról elnevezett falucskát elhagyva már csak 7 km a hágó 1150 m magas teteje, azonban kellemetlen meglepetésül szolgál a tábla: 12%. Néhol talán tényleg ilyen meredek (máshol meg lankásabb), de leküzdhető (42*28-as áttétellel és 20 kg csomaggal)! Az emelkedőről szép kilátás nyílik a magas hegyekre.


Nem sokkal a Vrsic hágó előtt / alatt, 12 km-es kocsiút indul Szlovénia, legmagasabb, autóval járható (nemrég leaszfaltozott) pontjára a Mngart alá 2072 m magasra. Bár ezen nem jártam, 12 km-re jutó kb. 1000m szintemelkedés nem ígér könnyű mászást.


Olasz oldalon pár kilométer lejtővel érkezünk meg a gyönyörű Predil tóhoz, ahonnan hosszas, élvezetes gurulás / hajtás vezet Tarvisióig. A bőrkabátjairól híres olasz városkából – kisebb emelkedőktől eltekintve – könnyedén érhetünk vissza Szlovéniába. Kranjska Gorába érve dél felé csodálatos kilátást kapunk a Júliai Alpokra és a Vrsic hágó völgyére. Miután érdemes még (minimum) két napot a Júliai Alpokra szánnunk (a Vrsic hágóra, csomag nélkül és Bledre, illetve a Bohinj-tóra), vagy Martuljekben (nem messze Kranjska Gorától és a Vrsic hágótól), vagy Mojstranában, vagy Bled környékén sátorozhatunk kempingben. A Martuljeki kemping rendezett, kis bolttal is rendelkezik; ára (1999-ben): 1300 SLT / fő / éj


 




  • Vrsic-hágó oda-vissza (Martuljekből) = 52 km + 1678 m

A Vrsic hágó 1611m-es magasságával Szlovénia legmagasabb hágója. Gyönyörűsége a http://www.cycling.uk. -n is megtekinthető. A turistacentrumot elhagyva az út pár kilométert, egy kedves tóig még lankásan kapaszkodik; a tópartot és a városkát sétaút köti össze. Érdekessége a hágóútnak, hogy míg északi oldal hűvös érzést áraszt, az utat sokáig kísérik mohás fenyők, addig a déli oldalán sugárzik a melegség, délebbi hangulat; itt több a lombos erdő. Az északi oldalán – gondolom a téli lefagyások okozta balesetek elkerülése miatt – a hajtűkanyarokat macskakővel kövezték ki. Kellemes meglepetése az útnak, hogy minden hajtűkanyarban tábla mutatja a tengerszint feletti magasságot. Bár nem könnyű hágóról van szó, az aljában kirakott 14%-os meredekséget mutató tábla csak a maximális meredekséget mutatja. Az alsó néhány, kb. 8%-os kilométert követően rövid ideig lankás szakaszon kerekezhetünk, ám 1160 m-es magasságtól kezdve már folymatosan „kapaszkodni kell a kormányba”, nem lehet pihenni. Az utolsó 4 km-en átlagosan kb. 10%-os meredekségű az út, néhol valóban 14%-os szakaszokkal. Az út itt már teljesen bevezet a …. M magas Prisojnik sziklafala alá. Az utolsó kilométeren mind több parkoló autóval, turistával találkozhatunk, a hágóról több turistaút is indul magas hegyekre.


Ha maradt elég erőnk, érdemes egyúttal dél felől is leküzdeni a hágóutat. 9 km gurulást követően, a meredekebb lejtő végén, egy patakon átívelő hídnál, 794 m magasan fordulhatunk vissza. Bár a 9 km-re jutó 817 m-es szintkülönbség 9%-os átlagos meredekséget jelent, emlékeim szerint itt nem jellemző sem a 14%-os, igaz sem az 5%-os meredekség. Többnyire egyenletesen emelkedik az út. 1300 m-es magasságból már a hágót (és a völgyét), és az ott álló turistaházat is látni: sokat segít. Visszagurulva Kranjska Gorába, a macskaköves hajtűkanyarokban érdemes vigyázni.


 




  • Bled és a Bohinj-tó felkeresése (Martuljekből) = 132 km + 510 m szint

Akár Ljubljana környékén, akár a Júliai-Alpokban járva nem szabad kihagyni Szlovénia gyöngyszemének, Blednek a felkeresését. Bled, a közelben kisebb, távolabb 2000 m-es hegyek ölelésében, egy tóparton megbúvó csodás település, kedves várral a tóparti sziklán (képek: http://home.t-online.de/home/ninoslav.andrasevic/galerie/g8-op-bl/bled-1.htm ). A tó gyalogosan is kb. egy óra alatt megkerülhető. A tó közepén álló szigeten kegytemplom áll, ahová csónakkal (?), és Velencéhez hasonlóan gondolával lehet átjutni. Martuljektől Bledig többnyire enyhén lejtős, illetve sík út vezet. Jesenice, ipari város, 1999-es túrám során sajnos rossz útjaival hívta fel magára a figyelmet. A főútról letérve kis lejtővel és emelkedővel érkezünk Bledbe. Bohinj felé egy kis buckát letudva már a Száva folyó forrása felé haladva, annak mentén kerekezve hajthatunk könnyedén. Az utat 1500m magas hegyek kísérik. A Bohinj tóhoz érve ismét turistákat hívogató üzletekkel, vendéglátóegységekkel találkozhatunk, ám akadnak csodás padok is, ahol megpihenhetünk, gyönyörködhetünk. A tó közelebbi végét lezáró hídról végig lehet tekinteni az egész tavon. A Bohinj-tó 2000m magas hegykoszorú mélyén megbúvó 5-6 km hosszú tó. Északi oldalán kb. 1000m magas sziklafal emelkedik. Déli oldalának végéből két lépcsőben felvonóval kapaszkodhatunk fel a Vogel hegy 1530m-es platójára. A gerincen szép gyalogtúrák tehetők. Visszautunk már ismerős lesz: Bledig szinte végig sík, csak az utolsó 2-3 km emelkedett. A főútra visszatérve lankás emelkedőn érkezünk vissza Martuljekbe.


 


Ljubljanától a horvát / szlovén / olasz Adriáig


Ha az Adriára akarunk kerékpárunkkal eljutni, megtehetjük természetesen két keréken is, ám ha további túrákat tervezünk és minden nap számít, a vasúti közlekedést célszerű igénybe venni. Kerékpárszállító vonattal (2003-as állapot) sajnos csak Zágrábig, vagy Ljubljanáig juthatunk el, onnan nyeregbe kell és érdemes is szállnunk. Jó érzés kerékpáron megpillantani a tengert.


Ljubljanában: Szlovénia fővárosa sok, szépen kiépített kerékpárúttal rendelkezik. Főbb utak mentén a járdától elkülönült bringaút vezet, külön kerékpároslámpákkal. Sokan közlekednek drótszamáron. Mivel a kerékpárutak jó minőségűek és minden kereszteződésnél fel- és lehajtó rámpával segítik a közlekedést, nem sokkal lassabb, mintha a kocsik között tekernénk. Érdemes a bringautakon kerekezni !


Az Adriára tartva 3 útvonal közül választhatunk:




  • Ljubljana – Vrhnika – Logatec – Postojna – Senozece – Villa Opicina – Trieszt (I) – Portoroz (SLO)= 155 km

Rendezett, széles főutakat kísérő kerékpárúton hagyjuk el Szlovénia fővárosát(298m). A város szélétől Vrhnikáig (293 m) az autópálya mellett kerekezünk 15 km-t. A kisvárost követőn néhány nem túl meredek hajtűkanyarral kezdődik meg a hegyek közé vezető felkapaszkodás. A 2-3 km emelkedőt fennsík-szerű kerekezés váltja fel, sajnos az út néhol pár kilométeren át még régi: betonlapokból összerakott. Kiábrándító! Logatecet elhagyva az út egy hegyoldalban szinte síkon vezet, csak kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel találkozni. Szép, csendes tájon vezet. Postojna előtt néhány emelkedős kilométer vár a kerekesre: igaz, hogy nyomni kell a pedált, viszont a fenyők illata, a virágok, napsütés, nyugalom kárpótolja az embert. Gyönyörű vidék!(a Szlovák-paradicsom Dedinky – Grajnár hágó útját, illetve a Tátralomnic – Csorba-tó utat idézte) Postojnát (554m) elhagyva egy 10-15 km hosszú medencében pedálozunk nyugatnak: a TV toronnyal a tetején, de alakja miatt is a Plesa hegy hívja fel magára a figyelmet. Az olasz határig az út váltakozva sík, illetve enyhén lejt, kivéve a Sezanát követő 5 km-es lejtőt. Az utolsó kilométereken már érezni a tenger közelségét, előrefelé nem is látunk már hegyeket, de északnak, vagy délnek tekintve is már csak 400-70m magasra emelkednek. Az olasz határtelepülésen, Villa Opicinában, ahol az út balkanyarral kezdi meg tengerszintig való ereszkedését, egy emlékmű valamint csodás kilátás várja az utazókat. A közepesen – 4-6% – meredek lejtőn 316m magasságból ereszkedünk le Triesztbe; kezdetben 2*1, majd lentebb már 2*2 sávos úton. Trieszt déli része hatalmas ipari városrész. Gondolom a kikötő miatt települtek ide raktárak, feldolgozó- és egyéb gyárak. Én ugyan ellenkező irányba haladtam 1999-ben, ám arrafelé rendőrök igazítottak útba és parancsoltak le a főútról. Mást nem találtam. Dél felé, Szlovéniába visszatérve első útbaeső város Koper, a szlovén kikötőváros. A települést elhagyva a forgalmas út helyett mindenképp érdemes a mellette haladó kerékpárutat választani (még én is így tettem). A következő megállást, nézelődést érdemlő település, Szlovénia utolsó két tengerparti üdülőhelye: Portoroz és Piran. Portorozban „csodás, díszes lámpákkal, pálmákkal, virágokkal elválasztott kétszer két sávos út vezetett a gyönyörű szállodák és a tengerpart, strand felé.” – írtam 1999-ben. A félsziget végében Piran már egy csendes, hangulatos kis falucska. Szép sétányokat, fürdőhelyeket is találni.


 




  • Ljubljana – Vrhnika – Logatec – Postojna – Pivka – Illirska Bistrica – Rupa (HR) – Rijeka = 125 km

Ljubljanától Postojnáig az előző bekezdésben leírtak szerint haladunk. A barlangjáról híres város végén – ha Rijekába tartunk – délnek, a Rijeka, vagy Pivka, illetve Illirska Bistrica táblákat követjük. Rossz időszakban – nyári csúcs idején (hétvégén; nyári szünet elején ?) – hatalmas forgalommal is találkozhatunk, mely élvezhetetlenné teszi a kerekezést. (pl: 2003. jún.20. 21, szombat) Pivkáig (570m) kisebb dombok, hegyek között szinte síkon, picit emelkedve vezet az út. A várost követően 10 km-n közepes, majd enyhén lejtő patakvölgyben érkezünk Ribnicába, ahonnan tulajdonképpen a határig, sík, illetve picit emelkedő úton kerekezünk dombok, mezők és 1000m alatti hegyecskék között. A horvát határtól (466m) már csak 17 km választ el a tengertől, ennek első fele alig lejt, ám az utolsó 5-6 km-n már jóformán pedáloznunk sem kell; a kezünknek több dolga akad a fékezéssel. A tengerpartra évre délnek tartva Isztria mentén folytathatjuk a kerekezést, Lovrantól enyhén, de hosszan emelkedő panorámaúton, míg kelet felé 13 km-n belül Rijeka központjába érünk.


 




  • Ljubljana – Ribnica – Kocevje – Delnice (HR)- Lokve – Rijeka = 143 km + 1550 m szint

Ljubljanát K-DK-nek hagyjuk el a Novo Mesto, vagy Kocevje táblákat követve. A skofljicáni elágazástól kb. 3 km-n át az út enyhén hullámzik, ám utána megkezdődik az egyenletes emelkedés. A táj hamar alpesi jelleget áraszt: meredek, fenyvesekkel borított hegyek, meredek legelőkkel, elszórt házikókkal. Kb. 5 km emelkedő után fennsíkon folytatódik a kerekezés, majd Ortnektől – patak mentén – már enyhén lejt az út. Kiérve a szűk völgyből, Ribnica völgye már jóval szélesebb; mindkét oldalán 1000-1200 m magas hegyek emelkednek. Errefelé már alig van forgalom, kedves kis falvakon át vezet a majdnem sík út. Kocevjét elhagyva pár sík kilométer után az út hirtelen komoly emelkedőbe vált: 2,5 km alatt kapaszkodik fel a határ előtt emelkedő hegysorra. Ezek a hegyek már a túloldali – általam nagyon kedvelt – Delnice környéki hegyek (Gorski Kotar) hangulatát, jellegzetességeit mutatják: az egész a Bükkre emlékeztet: lombos fák, borókák, néhol sziklák és az út is fennsíkon halad. Élvezet erre kerekezni; ideális bringás-vidék. Banjaloka (nem pedig Banja Luka !) falu környékén a fák között apró részleteket elcsípve már érezni lehet, hogy az út bal oldalán mély, sziklás völgy húzódik; az út szinte a meredek hegyoldal tetején táncol. Nova Sela után már rá is lehet látni a völgyre, ahová aztán pár kilométer múlva meg is indul meredeken a lejtő: lent a Kolpa folyó, szemben meredek hegyoldal, sziklákkal, és egy vár is akad. A Kolpa folyón kb. 250-300m magasságban kelünk át. Horvát oldalon egy kis mellékúttól eltekintve nincs sok választásunk a továbbhaladást illetően: néhol 10%-os meredekségű emelkedőn kell felkapaszkodni Delnicébe. Megéri ! Az emelkedő számomra a Szlovák Paradicsom útjait idézte: csendes, szinte forgalommentes út, erős erdei illat, néhol vízcsobogás. A kaptatón háromszor is kitették a 10%-os táblát, és ennek megfelelően 24 kg-os csomaggal 30*24 ill. 30*34-es áttétellel küzdöttem le.


Delnicét (698 m) már 1200m magas vadregényes hegyek övezik; ideális kirándulóparadicsom. (visszafelé Skradig hasonló jellegű a táj) 5 km enyhén hullámzó út után érünk a Lokve-tavi leágazáshoz. Innen oda-vissza 6 km-es kitérővel fel lehet keresni a duzzasztott Lokve-tavat, amelyet később föntről is meg fogunk csodálni. A tó végében emelkedik a Risnjak Nemzeti park névadó hegye. Visszatérve a főútra, 2,5 km közepes (kb 4-5%) emelkedő vezet a tóra nyíló parkolóhelyig. A továbbiakban kb 7-800m-es magasságban hullámzik az út, mígnem megérkezünk a tiszta időben (és inkább délelőtt) szép tengeri kilátást nyújtó, 881 m magas Gornje Jelenje hágóra. A nyeregből 200m-t délnek – Krk felé – kell gurulni, hogy megpillanthassuk az Adriát. Gyönyörűen kivehető Isztria keleti partja, valamint Krk és Cres szigete. A Rijekába tartó lejtőt választva 11 km hosszú, nem túl meredek lejtő következik. Félúton, kiérve a lombos fák közül észrevehető az éles váltás a növényzetben. Míg fönt, a hegyek közt minden sokkal zöldebb, lent fű is sárgább, a növények is szárazabbak. Pár kilométernyi sík kerekezés, majd az autópálya keresztezése után ismét lejt az út. Nemsokára nem túl mély, de szűk sziklaszorosban gurul a kerékpár, ahonnan – akárcsak filmet látnánk – bukkan elő a sziklák közt egy viadukt mögött Rijeka néhány magas toronyháza.


 


Keresztül Szlovénián


Túráim során 3 útvonalon keltem át Szlovénián, mivel az ország déli részén nem vezet K-NY irányú út, az autópályán pedig nem kerékpározhatunk, ezen kívül szóba jöhető 4 útból hármat be is mutatok (A fentebbi leírásokban már szerepeltek a Ljubljana és Adria közti utak, így azokat nem ismételem meg.):




  • Dráva mentén Ausztriába (külön fejezetet szenteltem neki)


  • Kranj – Kamnik – Stahovica – Radmirje – (Logarska dolina: Radmirjétől oda-vissza 68 km) – Nazarje – Velenje – Dravograd (határon át Ausztriába, vagy folytatás a Dráva-parton) = 124 km (Logarska dolina nélkül)

Utunk – mint sajnos nem egyszer Szlovéniában – útkeresgéléssel indul. A Kamnik és a reptér (az is arra található) táblákat követve ugyanis az autópályán kötünk ki, így én 1999-ben csak emberektől kérve útbaigazítást találtam meg a Kamnikba vezető utat. A reptér felé a toronyegyenes út kb 8 km hosszan nagyon enyhén, de lejt. Jól lehet haladni. Érdekes, hogy Kranj (397m) és Kamnik (378 m) között egy kisebb lapályon hajtunk át, így kilométerről-kilométerre érdekes, ahogy távolodunk a Júliai-Alpoktól és – továbbra is síkon – közelítünk a Kamniki-Alpok felé. A Kamniktól északra emelkedő hegyek valahogy számomra elütnek a többi környezőtől; nagyon megtetszettek. Kamnikból ha északnak tartunk, és a Szlovénia egyik gyöngyszemét, a Logarska dolinát is fel szeretnénk keresni, Stahovica felé kerekezünk tovább. A falutól oda-vissza 8 km-es kitérőt tehetünk közvetlenül a Grintavec alá. Stahovicától keletnek haladva utunk a lankásan emelkedő völgy fölé néhány száz méterrel magasodó hegyek között vezet. Barátságos vidék: elszórtan kis falvakkal, tanyákkal, kis gazdaságokkal találkozni. Sehol sem nehéz emelkedőn – első szerpentinek csak pár kilométerrel a hágó előtt kezdődnek – érünk a 902m magas Crnivec hágóra. A 10%-os lejtőt előjelző tábla megnyugtatólag hat: megfelelő irányból kapaszkodtunk fel a hágóra J A hágó ezen oldala nyíltabb, mint a nyugati; még barátságosabb; erről mezők is akadnak. 6 km meredek lejtőt követő enyhébb gurulás során Gornji Grad bazilikája érdemel figyelmet. Radmirjébe érve csatlakozunk a Logarska-dolinát Nazarjével összekötő főútba.


Kitérő a Logarska-dolinába: Gyönyörű patakvölgyben sík és lankásan emelkedő úton kezdjük meg utunkat. Kb. 5 km múltán a völgy beszűkül; a sziklák tövében, néhol szűkített ( 1999-ben mintha szélesítették volna) kocsiúton pedálozunk; a patak is jobban zubog. Lucét elhagyva az út továbbra is kellemesen emelkedik (ideális terep hobbykerekesek, kocabringások számára is), néhol fahidakon keresztezi a patakot; pár kilométeren szűk szurdokban tör magának utat. Ahogy a völgy picit kinyílik, a magas, sziklás hegyek előtt, fenyők között egy kecses, magas templomtornyot pillanthatunk meg: így köszön be Solcava (680m). Hiába haladunk 2000m-t ostromló hegyek tövében, az út továbbra is alig emelkedik. Logarska dolina pár háza közé érve a továbbhaladásért belépőt szednek. Bár a feltáruló panoráma (2300-2500m magas hegyek, zöld mező, kacskaringózva a hegyek között eltűnő út: foto) annyira lenyűgöző, hogy gondolkodás nélkül kifizetnénk a díjat, kellemes meglepetés, hogy kerekeseknek ingyenes a behajtás, de prospektust ők is kapnak.


Az út még 7 km-n aszfaltozott (sokkal tovább nem is vezethet, mert ott már ösvények indulnak a csúcsokra), első két kilométere sík, majd 4km-nél már emelkedőn érünk a Planicev dom turistaházhoz. A hátralevő 3 km felfedezésre vár (1999-ben hosszú napom és a felhős idő miatt nem hajtottam tovább).


Radmirjétől Mozirjéig (12 km) teljesen sík úton, gyorsan fogynak a kilométerek. 2 km-rel a várost elhagyva Velenje felé fordulva 2km közepes emelkedő vár a kerekesre, igaz utána pár kilométeres lejtőn lehet gurulni a Gorenje hűtő névadó településéig. Velenjébe lankás emelkedőn érkezünk; a város innenső szélén kilométer-hosszan a Gorenje hűtőgyár kíséri utunkat. Velenjétől Dravograd (és az osztrák határ) felé a Paka patak kezdetben lankásan emelkedő völgyében kerekezünk. 11 lankás kilométert követő 2 km-n 8%-os emelkedővel érünk Mislinjába, a tetőre. Innen már csak gurulni kell – 23 km-t – Dravogradig.


 




  • Sík, gyors folyóparti utakon hazafelé, Magyarországra

Ljubljana – Litija – Hrastnik – Lasko – Celje – Rogaska Slatina – Lepoglava (HR) – Varazdin (HR) = 138 km (a horvát határig)


Bár ennek az útnak az elejéről (Litijáig biztosan) a kerékpárosok ki vannak tiltva (tábla jelzi), ha az ember gyorsan szeretne Magyarországra hazajutni, ez a legideálisabb út. A szuper minőségű úton Zagorjéig 54 km-t tehetünk meg síkon. Jól lehet haladni ! Az út kb 800-1000m magas hegyek között, a Száva folyó partján kanyarog. Litiján megtalálhatjuk a Száva gumigyárat. A folyót keresztező hídról, eelőre és hátra is szép kilátásban lehet részünk. A továbbiakban az út picit jobban összeszűkül és vadregényesebb válik: a meredek hegyoldalak mind sziklásabbak (foto). A zagorjei (276m) és a hrastniki leágazás közötti 10 km-n az út természetközeli, barátságos jellegét sajnos teherautók, gyárak, vizierőmű teszi tönkre. Hrastniktól – hogy egy hegysoron átkelve a Savinja folyóvölgyében folytathassuk a könnyed kerekezést – pár kilométer emelkedőt kell leküzdeni. A kaptató kezdeti 2km-e lankás, ám Hrastnik végén kb 1 km meredek szakasszal fordul keleti irányba. A lankásan folytatódó emelkedő kellemetlen és (főleg hosszúságával) váratlan meglepetése a Brdce végén kezdődő kb. 1-1,5 km hosszú, meredek szakasz. Rövid gurulást követően a Savinja kellemes – északnak tartó – völgyében pedálozhatunk újabb 17, szinte sík kilométert. Útközben egy söréről híres, de nagyon kedves, rendezett, virágos városka, Lasko érdemel figyelmet. Celje városból először a dombtetőn álló várat pillantjuk meg. Celjétől (241m) keletnek fordulva jóformán egészen Horvátországig enyhén hullámos, kellemes út vezet: kétoldalt alacsony dombsor, barátságos falvak és az utat kísérő vasútvonal. Sentjurt elhagyva (véget ér a Vogljana patakvölgy) mind gyakrabban találkozni 0,5 – 1 km-es emelkedőkkel, lejtőkkel. Rogatecet követően a vasúti sínek mellett már síkon (néhol akadnak kátyuk az úton) érünk a határra. Horvátországban – ha Magyarországra tartunk – Lepoglava felé érdemes hajtani, arrafelé 100 km-n belül a letenyei határra érhetünk. 7 km kerekezést követően érkezünk a Lepoglavára vezető út leágazásához, bár megtalálni igencsak nehéz (1/4 órámba telt). 2000-ben az utat néhol felbontották, ám később sem örültem neki, mert rücskös-fajta volt. Lepoglavától a főúton már végre jól lehet haladni a sík, néhol lejtős úton. Varazdintól már el sem lehet téveszteni a Magyarországra vezető utat.


Györgyi Gábor


 


http://www.angelfire.com/pro/gyorgyigabor/index.html = Györgyi Gábor kerékpáros honlapja


A szerző írásai Az Útikalauzban

Györgyi Gábor: Adria – Alpok kerékpártúra – 1999

Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France legendás hágóin – 2004

Györgyi Gábor: Bringázgatás a salzburgi havasok közt – 1998

Györgyi Gábor: Kerékpárral a Francia Riviérán és a Francia-Alpok hágóútjain – 2004

Györgyi Gábor: Kerékpárral az Adriaparton 2003

Györgyi Gábor: Kerékpárral az olasz vasúton – 2004

Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához – 2003

Györgyi Gábor: Szlovák kerékpáros túrajavaslatok, tanácsok – 2003



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához – 2003" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár