Haiszky Ernő dr. Barna Edina: Szerbia – Bulgária – Görögország – 2004

Haiszky Ernő-dr. Barna Edina: Szerbia, Bulgária, Görögország 2004. július 27-augusztus 08.


Először is köszönetet mondunk az oldal szerkesztőjének és Szekeres Istvánnak, amiért utunkat igencsak megkönnyítették.

Röviden útitervünkről és az előzményekről: a magyar határt Röszkénél léptük át, majd – ahol lehetett, az autópályát vettük igénybe – és a szokásos Belgrád-Nis útvonalon haladtunk a bolgár határig. Már előre eldöntöttük, hogy Szófiában alszunk, így foglaltunk is szállást a Kempinsky Zografsky Hotelban, ami az ismert szállodalánc tagja.
Innen indultunk tovább ugyancsak a szokásos bolgár tranzit, aztán görög autópályás útvonalon Athénba, ahol 3 napot töltöttünk el a Hotel Divani Palace Acropolisban, mely hasoló jellegű, mint a Kempinsky, Athén 5 legjobb szállodája között van.
Az út utolsó állomása pedig a Peloponnészoszi-félszigeten volt, Xylokastro város Kamari városrészében, ahol 7 éjszakát töltöttünk el egy Elia nevü apartmanban.
Végül hazafelé ismét “betértünk” egy éjszakára a Kempinsky Hotelbe, egy kis kényeztetésre.

Ide tartozik még, hogy a megszokott utazási irodánál foglaltuk szállásainkat. Az ott dolgozók munkájáról igen jó a véleményünk, többször utaztunk velük, és mindig ugyanazt kedves, figyelmes, személyre szóló munkát kapjuk. Emellett ők segítettek abban is, hogy jó árakon jussunk hozzá a szállásokhoz, pl. a Kempinskyhez.

A lefoglalt szállásokon kívül azonban mi teljesen privát szervezésben mentünk, tehát nem volt helyi utazási irodához közvetlen kapcsolatunk,illetve semmiféle idegenvezetőnk, továbbá szállásainkon más magyarokkal sem találkoztunk.

Kitaláltunk útitervünket, kialakítottuk a nekünk megfelelő menetrendet és egyebeket, és arra számítottunk, hogy – mivel mindketten beszélünk angolul – ezért az eligazodással, kommunikációval nem lehet problémánk, hiszen elég sok helyen jártunk már, és többször olyan közegben is, ahol közel-távol magyar nem volt.

Magyarország: Budapestről indulva, az M5-ösön mentünk, amig lehetett. Szeged után, a határ felé vezető út jobb oldalán a Zebra Marketben váltottunk forintot dinárra, mert itt van rá közvetlen lehetőség. Mi is Röszkénél léptük át a határt, és ott rákérdeztünk a kivitt pénz bejelentési kötelezettségére, de azt mondták, hogy személyenként 2000 Euro-ig nem kell bejelenteni. Így nem is tettük, és probléma sem volt vele. Itt érdemes megjegyzeni, hogy a vámnál először angolul kezdtem beszélni, de amikor a szerb vámos hölgy látta a magyar útleveleket, rögtön magyarra váltott, és igen készségesen és udvariasan tájékoztatott. Ez elmondható egyébként az egész beléptetési eljárásra, és autópálya kapukra egyaránt.

Szerbia: 99%-ig használható volt Szekeres úr leírása, mint a rendőrségi ellenőrzés, mind az egyéb dolgok tekintetében. Ami változás, hogy a fizető kapuknál oodafelé 300, 300 és végül 690 dinárt fizettünk, de visszafelé ez már több volt, 970, 390 és 360 dinár. Érdemes elmondani, hogy legtöbbször igyekeztek az ott dolgozók is magyarul mondani, hogy milyen összeget kérnek, illetve igyekeztek magyar-angol- német keverék nyelven “szót érteni” velünk, ami – figyelemmel a görög tapasztalatokra – számunkra igen pozitív dolog volt.
Megálltunk egy OMV és később egy helyi benzin kútnál, és egyforma normál kiszolgálásban volt részünk. Vásároltunk továbbá Sicevo előtt egy kis boltban, ahol olcsón kaptunk ásványvizet és édességeket, és probléma nem volt semmivel.

Bulgária: a belépéskor 15 Eurot fizettünk autópálya-dolgokra, és 2 euro volt a fertőtlenítés, minderől kaptunk számlát, és ki is volt részletezve, hogy melyik összeg mit takar. Itt sem volt gond, ami fontos, hogy elkérték a zöld kártyát és forgalmit, az útlevekkel együtt, és az autóra külön figyelmet fordítottak.

Elindultuk Szófia felé, és be is mentünk a bevárosba, ami igen kedves hely, de sajnos híján van az útbaigazító tábláknak és az utcanévtábláknak, a latin nyelvű verzió pedig igazi kuriózum, már ha valaki egyáltalán talál egy ilyet. Ebben igen ritkán volt részünk, így maradt a kérdezősködés, ami sikerrel járt végülis. Itt elmondható, hogy a bolgárok nagyon segítőkészek voltak velünk, ha nem is beszéltek angolul, de pl. pár német szóval, és a térképen mutogatva segítettek nekünk. A hotelhoz végül úgy jutottunk el, hogy egy taxis felajánlotta, hogy 1 Euro-ért odavezet minket, ami nekünk kifizetődő üzlet volt, így elfogadtuk.

Kempinsky Zografsky Hotel:
igazi béke és nyugalom szigete az utazás során, teljes ötcsillagos kényelemmel. A mi szobánk a 14 emeleten levő – kifejezetten csendes – sarokszoba volt, így teljes panorámánk nyílt a belvárosra. A hotel számtalan lehetőséget nyújtott a pihenésre, teniszpálya, uszoda, fitness központ, üzletek, bár, piano-bár, kaszinó, 5 étterem, japán kert, boltok – szóval mindeféle földi jó várta a vendégeket. Mi ebből a bolgár konyhájú éttermet választottuk, ahol tökételes kiszolgálás mellett nagyon finom vacsorát ettünk, mindössze 30 Euro-ból, tehát a hotel nivójához és a szolgáltatásokhoz képest roppant előnyös áron.
Itt természetesen mindenki jól beszélt angolul, és az autó ingyenes mélygarázsba való parkolása nem is volt kérdés.

Másnap elindultunk a határ felé – valóban jóminőségü és infrastruktúrálisan jól ellátott úton – , ahol gyorsan átjutottunk, problémamentesen. Kiemelendő, hogy a görög határőrők kiszedték az EU tagokat – így a magyarokat is a sorból – és előre engedték. Az egész nem tartott tovább 30 percnél.

Görögország: ahol csak lehetett, tehát Szalonikitől végig autópályán mentünk – ez végig jól ki is volt táblázva – mely meg is volt egészen Larissa-ig, utána az út hol autópályaként, hol 2-3-4 sávos útként ( beleértve a szervíz sávot is) működött, majd Lamia után ismét autópályás formát vett fel, egészen Athénig.
Érdekes az, hogy sok esetben jelzik, hogy benzinkút várható, de az a valóságban nem a pályán van, hanem le kell térni és 2-3 km megtétele után sikerül azt megtalálni.

Görögországban az első állomásunk Athén volt, ahol 3 napot töltöttünk.

Athénba a főúton értünk be, de sajnos a jó kitáblázottságnak rövidesen vége lett, mert a bevárosi táblák többnyire görög betűsek, illetve az angol táblákat rendszerint “elrejtik” valamiféle bokorba, örökzöldbe. Ennek megfelelően itt is maradt a kérdezősködés, mint megoldás. A szófiai tapasztalatok alapján itt azonban túlzott elvárásokkal léptünk fel, mivel sajnos az athéniak nem voltak segítőkészek – tisztelet a kivételt képező 4-5 embernek -, pl. volt akitől megkérdeztem, hogy merre van az Akropolisz, és görögül elkezdett hangosan kiabálni-beszélni, de hogy annak mi volt a tartalma, máig rejtély. Emiatt a kérdezősködést már a “Do you speak english?” kérdéssel indítottam, amire az alábbi válaszok érkeztek:
– a kérdezett rám nézett és elfordult,
– visszakérdés érkezett “Do you speak Greek?” Mivel én nem beszéltem görögül, így a kérdezett sem válaszolt nekem angolul. A szituáció a számára humoros, a számunkra pedig kiábrándító volt, de nem ez lett az utolsó kiábrándulás.

Végül megérkeztünk a szállodába, bejelentkeztünk, és a személyzet némi erőteljes rábeszélés után intézett is parkolót, ami azért alaphangon elvárható lett volna rábeszélés nélkül is egy ötcsillagos hoteltől.

Egyébként a Divani Palace Acropolis Hotelt azért választottuk, mivel jó minőségű, jó elhelyezkedésű, belvárosi, de kifejezetten csendes szállást kerestünk, közel az Akropoliszhoz. Ez abban meg is valósult, hogy a hotel az Akropolisz bejáratától kb.150 m-re volt gyalog, és a szobánkból látszott is a Parthenon, továbbá a zajra sem lehetett panaszunk egyáltalán. Problémát a parkolás illetve a személyzet stílusa okozott. Azt még megértettük, hogy büszkék az ott dolgozók erre a hotelre, hiszen Athén 5 legjobbja között van – alagsorában kis múzeum is található az építése során feltárt mütárgyakból – , és egyben hivatalos olimpiai szállás is, ( meg megnyerték a foci EB-t a görögök) stb., de ettől még a személyzet lehetett volna kevésbé pökhendi. Hát nem voltak, de ennek ők látták kárát, mert a borravaló és a munkájukat minősítő poítiv tartalmú vendégkérdőív elmaradt, mi több a szálloda vezetővel kijelentkezéskor – aki jól beszélt angolul – közöltük is a véleményünket jó néhány dologgal kapcsolatosan.

Itt jegyezzük meg, hogy a 3 napos tartózkodás alatt Athénban fizető parkolót nem láttunk, talán 1 parkolóház volt a belvárosban. A görögök és a külföldiek is akár az Akropolisz környékén, akár másutt a városan, ott parkolnak, ahol tudnak.

Athénban a városnézést az Akropoliszon kezdtük, ahova személyeként 12 Euro a belépő, de ezzel a jeggyel még meg lehet nézni további 3 másik athéni nevezetsséget. Az első meglepetést az okozta, hogy a főszezoni időpont ellenére nem voltak sokan, és ez általánosan igaz volt valamennyi általunk meglátogatott ókori emlékre. Csomag nem vihető be az Akropoliszra, a bejárattól nem messze ingyenes ruhatár áll rendelkezésre. Be kell azonban vinni vizet – bent nem árulnak semmi ilyemit – és sapkát, mivel tűz a nap, és el lehet bent tölteni 1-1,5 órát simán.
Fontos, és minden görög műemlékre igaz, hogy zsinórral, illetve drót-szerűséggel körbe vannak kerítve, és mindenütt őrök állnak különféle búvóhelyeken, akik – ha a számukra renitens viselkedést tapasztalnak a turistától – rögtön sípolnak, és helyreigazítanak, természetesen görögül.
Nagyjából kijelölt útvonalon lehet haladni az Akropoliszon, és érdemes megnézni a múzeumot is, szépek a kiállított tárgyak, és jó hűvös is van, továbbá WC-t is itt találunk.

Az Akropoliszról kijőve – rövid idő alatt – megnéztük még a Philopappos dombot és az ókori Agórát. Ezután egy taverna felé vettük az irányt a Plaka negyedben (kis városrész az Akropolisz mellett, tele bolttal, tavernával, bizánci müemlékekkel), ahol habos, hűvös és ízes frappét ittunk.

Útunkat ismét gyalog folytattuk, megnéztük a Zeusz templomot, egy római diadalívet – érdekes, hogy itt volt jó 15-20 perc, hogy csak mi ketten voltunk látogatók az egész romterületen.

Ezután a Zappion parkon keresztól feljutottunk a kormányzati épületekig, épp időben, mert kezdődött az őrségváltás az Omonia téren. Ezt videoztuk, fotóztuk, majd a Hotel Bretagne felé vettük utunk. Llátványosság ez is, Athén legpatinásabb szállodája. Rövid hűsölés után jött az Ermou utca, ami a helyi Váci utcának felel meg, de némileg egyszerübb a kínálat és olcsóbb.

Ekkore már elég fáradtak voltunk, így némi Haagen Dazs fagyi, görög piták és hideg üditő vételezése után visszasétáltunk a szállodába. Esti programként pedig a szálloda tetőteraszán elköltött vacsora közben a kivilágított Akropolisz látványát élveztük.

Másnap Szunion felé vettük utunk, autóval lementünk a tengerpari panoráma útra, és Glyfadát érintve – ez egyben olimpiai helyszín is – elindultunk. Akkori tapasztalataink szerint volt még mit tenni az olimpiai létesítményeken, és a főépületeken is, de ehhez képest enyhén szólva sztoikus nyugalmat sugalló munkatempót láttunk ott és másutt is. pl. a munkától elnyütt föld-munkagépek békésen hüsöltek az árnyékban, dehát végülis meleg volt már délelőtt 10-kor is, és úgyis csak egyre melegebb lesz …..

Szunioinra a Poszeidon templomot megnézni mentünk. Csodás volt az odavezető út, és maga a szentély is.A belépő 4 Euro volt fejenként, és megérte, mert emlékezetesen szép volt a templom, és az onnan nyíló körpanoráma is. Ebédre pedig épp megfelelt a szentély melletti taverna, ahol finom volt az étel, és közben gyönyörködhettünk a romokban is. Erről a helyről csak pozitivum maradt meg bennünk.

Visszafelé pedig kerestünk egy néptelen strandot, kellemes volt a part és víz is, és ott fürödtünk, napoztunk.

Este hotelben el kellett játszani a már-már szokásos meccset a parkolóhelyét, de végülis a szállodaigazgatóval sikerült megbeszélnünk a dolgot. Sajnálatos az, hogy hozzá el kellett mennünk, és nem volt megoldás a recepció, illetve a menedzsment megfelelő fórumán.

Mivel az esti várost szerettük volna még megnézni és a Plaka nagyon tetszett nappal is, ezért ismét és gyalog a Plaka felé vettük utunkat, ahol nézelődtünk, sétáltunk, ettünk, és ezúttal igazán élveztük a görög este hangulatát. Ahány taverna, annyi féle zene és jó illatok szálltak az évszázados utcák között.

Másnap indultunk a Peloponnészoszi félszigetre. Ezúttal – figyelve az út mellett burjánzó zöldnövényzetet – megleltük a táblákat, és gyorsan kijutottunk a városból.

Elhaladtunk az eliziumi mezőkön, melyek neve és a mai tartalom már abszolut nem harmonizál egymással. Szemétkupacokkal tarkított hely lett sajnos.

Pireuszba csak “benéztünk”, a sok nagy hajó látványa lenyűgöző volt.

Mivel volt még időnk a szállás átvételéig, ezért először Epidauroszba mentünk. itt jegyzem meg, hogy Arthénól Korinthosz felé van autópálya, bár fizetős, de könnyű és kényelmes rajta közlekedni, tehát fel sem merült bennünk, hogy más utat válasszunk. Peloponnészoszra beérve, az Epidaurosz kihajtónál kel lejönni a pályáról, és az Epidaurosz, illetve “Ancient theater” feliratokat kell követni, oda lehet találni. Arra kell vigyázni, hogy Epidauroszból három van, új ( nea), régi ( palea) és a sima. Ez utóbbi, egyben a legtávolabb, a hegyek között fekvő lesz a nyerő annak, a romokat célozta meg.

A belépő személyenként 6 Euro volt, ennek ellenében láttuk a színházat, az Aszklépiosz szentélyt és a múzeumot, és itt sem voltak sokan. Itt nekünk a színház tetszett legjobban, mely a világ egyik legjobb állapotban levő, ma is müködő ókori színháza, és valóban remek az akusztikája.

Innen aztán indultunk a szálláshelyünkre, Xylokastro város Kamari városrészébe. Az ottani szállásuk igazán kellemes hely volt, tengerre panorámás, teraszos, légkondicionált apartman, nyugodt környezetben, fedett kocsibeállóval.

Patrasz – Olimpia: ide vezett első kirándulásunk. Útközben megnéztük – az akkor még át nem adott – új hidat, de Patrasz ennél több látványosságot nem ad. A boltokban viszont jó figyelni ezt a nevet, mert a Mavrodafni of Patra/s és a Muscat of Patra/s egyaránt igen finom desszertbor.

Olimpiában először a romterületet kerestük fel, és utána a múzeumot, a közös belépő 8 Euro személyenként. A romterület néhol látványos, néhol kevésbé, segítségképpen angol nyelvü magyarázattal is ellátott alaprajzok adnak eligazítást. Mi itt eltöltöttünk kb 2 órát – víz és sapka feltétlen szükséges – , aztán megtünk a múzeumba, ahol igazán méltó körülmények között vannak a leletek.
Sajnálatos, hogy itt (!) sem beszél szinte senki angolul, tehát a kiírásokra és magunkra kell hagyatkoznunk.
Olimpia falú egy kis település, egy látványosabb utcája van boltokkal, ezek elég igényesek, több minden van itt a szokásos bovlinál.Aztán vannak itt éttermek is, a hely hangulata megért egy frappét.

Korinthosz: itt érdemes megnézni a csatornát, továbbá Akrokorintoszt, és az ókori Korintoszt, ami igazán nagy élmény. A római korból ittmaradt romok láthatóak, nagyon jó állapotban, pl. látszanak a régi csatornák, fürdők, megmaradt egy utcarész is, egészen szép állapotban, valamint boltok, ahol még látszik a polcok helye is, és itt a múzeum igazán megtölti élettel a romterületet. Ide a belépő 6 Euro személyenként, és feltétlen ajánljuk megnézni, a nyaralás egyik legszebb, leglátványosabb élménye lehet. Nekünk nagyon tetszett.

Mükéné: előljáróban Atreusz kincsesházát néztük meg, ez egy kivájt domb, téglákból áll a belső fele, de egyébként üres. A világörökség része. Ehhez járul aztán kb. 1 km-rel feljebb az oroszlános kapu, és a fellegvár. Itt fokozottan kell a víz és a sapka, mivel tüz a nap, árnyék nincsen.
Egyébként a két helyre a belépő összesen 8 Euro volt személyeként, épphogy megérte, mert a múzeum zárva van. Ide sem lehet semmiféle táskát, hátizsákot bevinni, és ruhatár itt nincsen. Egy enyhén érdes modorú úr áll a bejáratnál, és meghozza a döntést, hogy a kameratáska mehet, és a hátizsák marad, bár következetesség nincsen a döntéseiben, mert a romterületen volt aki jó nagy hátizsákkal járkált. Az “csak úgy” felmerült bennünk, hogy a több tonnás – néhol betonnal is megerősített – kőtömbök közül vajon melyiket lenne célszerü szuvenírként belerejteni a kitiltott hátizsákba, és aztán az őrző szemek kereszttüzében kióvokodni onnan vele.

Nafplio: az egyike volt azon kisvárosoknak, ami tetszett. Kicsit saint tropezes, kicsit olaszos a hangulata, jellege, van felette a dombokon 3 várrom, továbbá egy szép tengerparti sétánya, és látható egy kis sziget, ami festői látvány. Óvárosa, főtere tele van tavernákkal, kávézókkal és boltokkal, és itt ismét nem csak a szokásos bóvli kapható.

A mi véleményünk Görögországról:
Tengerpart: nekük a peloponnészoszi nem tetszett, de ez persze szubjektív dolog. Összehasolítva más – akár görög, akár európai, akár más kontinensen levő – tengerpartokkal, bizony csak az utolsó helyek egyikét, ha nem a legutolsót kapta nálunk. A part nagyrészt köves, kavicsos, illetve ami homokos, az egyidejűleg már az előbbinél is kevéssé tiszta. A víz sok helyen hinaras, medúzás és hát koszos. Nincs, illetve kevés az infrastruktura a parton, pl. a WC néhol ismeretlen látvány, ellenben erősen nézzen maga elé, aki bokorba megy, mert az bizony “aknás” terület. Mindehhez képest az alkalmanként szép panoráma, és víz kellemes hőfoka csak kis pluszt jelent. Nagyon vártuk, aztán nagyon hiányoltuk a kék zászlós strandokat, amik azért Halkidikin, és a szigeteken megtalálhatók, más országok kifejezetten tiszta strandjairól nem is beszélve.

Benyomásaink: A görögök hatalmas nemzeti öntudattal rendelkeznek, nagyon büszkék, és elszomorító az, hogy emellett igazán nem vendégszeretőek, továbbá nem igényesek a saját környezetükre.Mi azt tapasztaltuk, hogy ott ahol eladnak valamit, vagy bevételt várnak a turistától, ott megvan az udvariasság, igényesség, de egyébként sajnos nem. Az útak mellett pedig csinos kis szemétkupacok vannak, még Olimpia felé is, ahol azért ragyogó tisztaságot vártunk volna.

Ehhez képest a szigeteken ( Korfu, Kréta, Santorini) és Halkidikin is sokkal jobb helyzetet tapasztaltunk, de mindez együtt sem győzött meg miket arról, hogy elmenjünk újra Görögországba.

Jó volt ez az út a sok kulturális látnivaló miatt, de ezek nélkül “csak” nyaralva nem sok jót mondhatnánk.

Görögország emellett most drága is, pl. a hotelben 1 kis üveg cola 5 euro volt, egy főétel 10-20 Euro között volt, de a szupermarketben is drága volt pl. a 2 l-s cola, húsfélék. A fagyi pedig gombóconként – helytől függően – 1-2 Euro volt, ebből a Haagen Dazs megéri, a többi már szerencsejáték. A piták 1.2 euroba kerülnek, ami azért borsos ár egy péksüteményért.

Egyikőnknek ez volt az ötödik útja Görögországba, másikónknak az első, de közös véleményünk az, hogy a vendégszeretetre, és a nyaralás körülményeire figyelemmel az ár-érték arány ott most rossz.

A visszaút: autópályán jöttünk Xylokastroból, Athént kikerülve, így kb 14 euro lett az összes díj egészen Thesszalonikiig.
A határnál aránylag gyorsan – kb 1,5 óra alatt – végeztünk, de van ott egy jó vámmentes bolt, ahol pl. 7 csillagos Amphora Metaxát lehet kapni 10,3 Euroért.

Útközben a Thermopülai szorosnál megálltunk megnézni Leonidasz ermlékmüvét, ez igen cselesen az autópályáról nyíló parkolóban van elhelyezve. Van róla egy angol nyelvü tábla, azt követően már lehet is kihúzódni a parkolóba, mert megérkeztünk.

Bulgária: a határon elúttal 2+6 Eurot fizetünk számla ellenében, és a szokásos úton jöttünk észak felé. Ezúttal nagyon sok rendőrt láttunk, szinte 50 km-ként mértek, és aki nem vigyázott az bizony járulhatott is a mozgó kasszához.

Útközben megálltuk megézi a Rilai Kolostort, ami csodálatos élmény volt. Szép az odavezető út, és a kolostor unikumnak számít több tekintetben. Élő, működő szent hely, nem turistalátványosság, mit pl. a Meteorák. Az már csak hozzátesz a dologhoz, hogy belépőt nem szedtek. Kifizettük volna, így viszont a kolostor kis boltjában a szerzetesek által készített kis ikonokból vásároltuk, ezek igazi kézi munkák, és valódiak, elletétben a görög boltokban kapható matricázott fatáblákkal. Aki útra kel, és idejébe belefér, feltétlen nézze meg ezt a helyet, maradandó élmény.
A bolgár emberek barátságossága pedig a plusz, amitől megjön a kedvünk Bulgáriához pl. történt olyasmi, hogy a pásztor egy nyájat hajtott át az úton ( ez nem a főút volt), és a fele nyáj már átért, mivel odaértünk. Ő a birkamennyiség másik felét lestoppolta, hogy mi áthaladhassunk, pedig vártunk volna, hogy a nyáj átérjen.Történt olyan is, hogy Szófia felé haladva szerettük volna megelőzni az előttünk lassan haladó autót a körgyürü részen – azonban ő intett, hogy ne. Mi ezt betartottuk, és milyen jól jártunk, mert bokrok mélyén egy rendőr mért. Ez után pedig intett, hogy mehetünk.

Itt ismét egy éjszakát a Kempisky Zografsky Hotelben töltöttünk, ami újfent jól sikerült. Ezúttal a 17. emeleten laktunk, és most a Vitosa hegy panorámája “jutott” nekük.

A kilépés Bulgáriából viszonyleg gyorsan ment, gond nélkül.

Szerbia: visszafelé sokat mértek, kb.30 km-ként, de minket egyszer sem büntettek meg. Megjegyzendő, hogy több alkalommal kérdezték tőlünk, hogy pár szó mit jelent magyarul. pl. az autópoálya kapuknál, ami nekünk szimpatikus volt.

Reméljük, hogy tudtunk új információkkal szolgálni, illetve – ha néhol sajnos negatív módon is – de a Görögországba utazók reális képéhez hozzájárultunk.

Aki akár Görögországról, akár más országokról több információt szeretne, írjon nekünk!

Mi pedig kérjük, hogy aki már járt a bolgár tengerparton segítsen nekünk, hogy ott most milyen a helyzet, mert Bulgáriához kedvet kaptunk.**
Budapest, 2004. augusztus 15.


Haiszky Ernő és dr. Barna Edina





A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Haiszky Ernő dr. Barna Edina: Szerbia – Bulgária – Görögország – 2004" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár