Kánai László: Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül – Görögország – 2010


Kánai László: Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül – Görögország – 2010



Rövid beszámoló nagyon hasznos információkkal a romániai, bulgáriai átkelésről és Evia-szigetéről – néhány szép fotóval illusztrálva


Az egész úgy indult, hogy a visszautat eleve Székelyföld útba ejtésével terveztük, párom rokonainak meglátogatását és a IX. Szejke Fesztivált is bekalkulálva. Aztán ehhez még jött, hogy a családban mindenki útlevele régen lejárt – az enyém kivételével – és már időnk sem nagyon volt megújítani, illetve szerettem volna a gyerkőcöknek megmutatni a “Vaskaput” lenn a Dunán.
Budapestről reggel 6-kor indultunk, 8 óra körül érkeztünk Kiszomborba, ahol simán és gyorsan, gond nélkül átjutottunk a személyi igazolványokkal. A határnál leróttuk az útadót a román államnak. A legkisebb matrica hétnapos és személyautóra 12 RON-ba kerül, de mint később megtudtuk, az országban szinte bármelyik benzinkútnál kapható. Ottani idő szerint délután 5 körül érkeztünk Dobreta Turnuseverinbe, ahol még egy gyors tankolás után irány az erőmű gátja (akkor még 4,49 RON/liter volt a benzin ára, visszafelé már 4,60-ra emelkedett).
Na itt már a román határőr problémázott a személyikkel, nem értette, hogy hogyan juthattunk oda útlevelek nélkül, de szerencsére párom tökéletesen beszéli a nyelvüket, így aztán rendeződtek a dolgok. Érdekes, hogy szerb oldalon semmi gond nem volt (leszámítva a közel másfél órás sorban állást). A határőr is és a vámosok is kedvesek voltak, pedig mi voltunk az egyetlen magyar rendszámú kocsi a sok román és bolgár között. A csomagtartóba is csak kívülről pillantottak be. A “zöld kártyára” viszont rákérdeztek! (Nemzetközi igazolás a kötelező biztosításról). Aztán irány Szerbia.
Az utak kb. 20-30 évvel ezelőttiek, de elég jók. Ott kell vigyázni, ahol felújítás van, mert a kivágott lyukakat semmi nem jelzi. Aki éjszaka jár arra, annak nagyon kellemetlen lehet. A forgalom minimális volt, rendőröket sehol nem láttunk. (Valószínűleg, mert nem egy kimondott turista útvonal.)




Szerbiában kétszer álltunk meg pihenni, kajálni, így kb. este 11 körül értünk a szerb-bolgár határhoz. Bolgár oldalon 10 levát kértek a hétnapos matricáért. Havit itt sem volt érdemes megvenni, mert 25 leva. Viszont mivel levánk nem volt, 7 eurót fizettünk (1,9 lenne a hivatalos átváltás).
A bolgár rendőrökről sok jót nem hallottam, ezért a taktika az volt, hogy igyekeztünk egy-egy bolgár rendszámú autó nyomába eredni, vagy egy-egy “konvojhoz” csatlakozni. Így Szófiáig sikerült is három rendőri ellenőrzést, illetve sebességmérést megúsznunk. Az utak elég jók, csak az a baj, hogy a románokhoz hasonlóan, szinte az összes útba eső településen keresztül mennek. Ahol lakott területen kívül “autóút” tábla volt kitéve, 110-120 km/h-val mentek a helybéliek (pedig csak sima, kétsávos főutak voltak), viszont minden elágazónál, kereszteződésnél 60-as, 70-es lassító jelek voltak kitéve, amit érdemes volt betartani, mert elég sűrűn mértek. (Bár a szembejövők rendszerint időben jeleztek.)
A görög határ előtt kb. 30 kilométerrel még tele töltöttük a tankot és kávéztunk egyet. A 95-ös benzin 2,2 leva, de gond nélkül elfogadták az eurót és korrektül, a hivatalos árfolyamon váltották át.
A bolgár-görög határ unióshoz méltón problémamentes.
A pályán Thesszaloniki előtt és után is fizető kapukba botlottunk, ahol elkértek 1-2 eurót. Miután az autópálya leereszkedett a tengerpart közelébe, kiálltunk és kerestünk egy strandot, ahol végre lemoshattuk magunkról az “út porát”, és a reggelt és délelőttöt eltöltöttük. Rajtunk kívül csak néhány horgász lézengett a parton ilyen korai órán, úgyhogy egy jót szunyókáltunk a homokon, míg a nap engedte. Akkor aztán vissza a “hűvös” autóba és irány az országút.


Katerini után Leptokaria-nál tértünk le az Olympos felé, hogy közelebbről is megnézzük az “Istenek lakhelyét”. Karia felé az irány korrektül ki volt táblázva és bár a térkép földútszerű mellékutat jelölt, viszonylag jó, aszfaltozott úton haladtunk.



Háttérben az “Istenek lakhelye”



Délután 5 körül értünk a Meteorákhoz, így már csak kívülről csodálhattuk meg őket. Bár kereken 20 évvel ezelőtt már jártam itt, de a látvány most is lenyűgözött.


 


Meteorák


Vigyori – Meteorák


Meteorák kolostor


Az egyik kolostor -Meteorák


Innen Thermopüla felé vettük az irányt. Lamia előtt a hegyekben kerestünk szállást éjszakára. Másnap délelőtt Thermopülaban vettünk egy forró fürdőt. (Egy benzinkútnál kell letérni a főútról, alig van kitáblázva, figyelni kell.)




Aki arra jár, érdemes csobbanni egyet a forró vízben. Nekem a Tenkes kapitányát juttatta eszembe, mert hasonlóan kiépítetlen, mint a filmben volt.
Utána megkerestük az emlékművet, majd vissza az autópályára és irány Chalkida. (Bár utólag inkább visszamennék Glyfa-ba, mert bár Chalkidába megérkezni látványos volt, de rettentő nagy kerülő és hihetetlenül sok és magas hegyet kellett megmászni, mire eljutottunk Agia Anna-ba.) Viszont ezúton is köszönjük a szervezőnknek, hogy éppen Agia Anna-t ajánlotta, mert szerintem a sziget északi részének legszebb része.


Görögországi utazások az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése


Több felé is jártunk, találtunk sekély, homokos partot Agios Nikolaos-nál, sziklás részeket Mandoudi mellett, nyüzsgést Limni-ben, de számomra Agia Anna mindegyiket felülmúlta.



Piac – Mandoudi



A torkolat



Az egyik öböl



A szárazföld felől


Gumicsónakkal eveztük körbe a partot, csodálatos helyeket sikerült így felfedezni. Szívből ajánlom mindenkinek!



Majdnem-sziget



A nyílt tenger felé



Templom a szigeten


Először jártunk Évia szigetén, de az biztos, hogy nem utoljára. Az is biztos, hogy legközelebb a jól kitaposott Belgrád-Nis-Skopje útvonalat választjuk és Erdélyt sem kapcsoljuk össze Görögországgal, mert iszonyatosan hosszú és fárasztó, bár Bulgáriában minden képzeletet felül múló helyeken vezet az autópálya Szófiából Ruse felé.
De az már egy másik történet.
Kánai László












A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kánai László: Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül – Görögország – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár