Keresztes Ervin: Makrygialos környéke a szaloniki Waterlanddal – Görögország – 2009
Praktikus információk a hozzánk legközelebb eső görög tengerparti részről – fotókkal illusztrálva
Utolsó pillanatban váltottunk úticélt országot illetően. Szabadságunk ideje iskola előttre volt szokás szerint tervezve, “levegőváltozás és immunerősítés suli kezdetre” céllal.
Úgy indultunk neki a nyaralásnak, hogy szállásunk nem volt foglalva, de még csak konkrét település sem, ahol szeretnénk majd eltölteni ezt a néhány napot.
Az indulás reggelén arra ébredtem, hogy a jobb szememen alig látok ki, kötőhártyás lett.
Este 6-kor indultunk Orosházáról, Szegedről, pedig 8 után kicsivel. Feleségem, Kisfiunk és az új családtag, Colti, aki már egy éve segít bennünket a közlekedésben.
A határ sima volt, a szerb oldalon váltottam dinárt pályadíjra és tankolásra (kifelé 101,8 vissza már 105 Din volt literje a 95-ösnek).
Szabadka és Újvidék között, aki alszik is felébredhet a 80-60-40 kombinációk sorozatától. Nyilvánvaló, hogy nem az útépítés teszi szükségessé ilyen idétlen módon a sebességkorlátozást, hanem a traffipax használat lehetősége. Ezzel itthon is gyakorta élnek, már most az útfelújítás is letudható egy 60-as (40-es) és egyetlen úttest táblával. Aztán jöhet a bünti. Kint annyiban különböznek a rendőrök az itthoniaktól, hogy ők a külföldieket büntetik, míg itthon a sajátjainkat.
Lényeg, mi betartottuk a szabályokat, se oda, se vissza egyetlen rendőr nem állított meg, pedig volt bőven. Szerbiában tankoltam teli a kocsit, Vranjéban. Az útdíjak és benzinárak interneten megtekinthetők, Steve leírásába be is vannak linkelve (sőt, innen is elérhetők a szerbiai útdíjak és a szerbiai benzínárak – itt pedig van egy részletesebb anyag a szerbiai autópályákról – a szerkesztő.) Útjelző táblák alapján éjjel is el lehet igazodni, viszont korlátozásokat feloldó tábla nagyon-nagyon ritkán van.
A szerb-macedón határ is sima volt, macedón rendőrök is hasonlók a szerbhez, de ott sem volt problémánk. Útdíjat euróban fizettem 1-1,5-1, gond nélkül elfogadják. A mac-görög határ élmény volt, a görögöknél sorok alakultak ki, de a néhány magyar autót kiintették és a jószomszédi viszony ápolása végett a macedon és szerb autósok várakoztak tovább.
Görögországba érve még a szemem is gyógyultabb lett (másfél óránként csepegtettem), csak annyit mondtam boldogan, hogy “Hazajöttem”.
Előzetes terveink szerint Methoninál letértünk a pályáról szálláskeresés végett. Agios Ioannis volt az első tengerparti település, a partja elég szennyezett, de belegázoltunk a tengerbe egy kicsit. Miután a víz fürdőzésre alkalmatlan, gyorsan odébbálltunk. Methoni következett, viszont nem tengerparti falu, konkréten csak kesze-kusza földutakon lehet lejutni a tengerhez, idegenforgalom 0.
Még itthon nézegettük a kempingeket is, euro camp-osokat, amiből Methoni és Makry között is van egy. Itt azonban sem bungaló, sem apartman nincs, csak egy hotel, ill. rengeteg letelepített lakókocsi, melyek tulajdonosai ott töltik a nyarat. A campingben bolt, posta, medence, jacuzzi is van. Egy hotelszobáért 40-45 E-t kértek volna. Miután ennyit nem szántunk rá, távozás mellett dötöttünk. A tulaj a hotel alagsorában lévő, saját tartalék apartmanjukat felajánlotta 20 E-ért, de konyha, főleg hűtő híján lemondtunk róla. (Elég dohos is volt.)
Következő falu Makrygialos. Tavaly jártunk itt, szép élményekkel távoztunk. Korábban az volt az álláspontunk, hogy minél több helyet megismerjünk Görögországban, kétszer ugyanoda nem megyünk. Most ezt kicsit félretéve elkezdtünk szállást keresni. Az első háznál nem voltak otthon, következőnek benéztünk az irodák kínálatát erősítő Dias-ba, ahol nem volt hűtős, konyhás üres apartman, de a recepciós hölgy tanácsára átmentünk a második szomszédba. Nem új épület, de sikerült a tulajdonost megtalálni, egy idős úr, akivel némi kommunikációs probléma volt, de rövid alku után 25 Eur klímásan, 20 Eur klíma nélkül éjszaka/ap. Ez jó árnak tűnt. Ragaszkodtam, hozzá, hogy nézzünk még meg mást is. Itthon a korinosi campingről is jókat olvastunk, azonban első körben csak a tengerpartig mentünk, hogy szemügyre vegyük milyen a víz. Tiszta volt és medúza mentes, a tavalyival ellentétben. A parton bóklászva megláttuk a tavaly kiválasztott éttermünket és előtte Jorgost, akivel csaknem barátként üdvözöltük egymást. Én ugyan még mindig nem tudok görögül, ő nem igazán tud angolul, inkább próbálkozik magyarul. Röviden elmondtuk, hogy akkor érkeztünk, mire ő rögtön segítséget ajánlott szállás ügyben. Elment telefonálni, majd elvitt a motorjával egy apartmanházhoz. Viszonylag új apartmanház, fenyő bútorokkal, klímával, tv-vel felszerelve, a kialkudott ár 20 E/éj/ap. Visszavitt az étteremhez és boldogan foglaltuk el szállásunkat.
A vacsoránál kiderült, hogy az étteremben tulajdonosváltás történt, ami külsőleg látszott és nekünk nem annyira tetszett, mert nem volt már görögös (utólag érthető, az új tulaj bolgár).
A minőség és mennyiség az megmaradt, az ár minimálisat emelkedett, viszont volt, amelyik étterem árai nagyon megugrottak. ( Itt főételek 4-6 Eur, üdítő 1,5 Eur, saláták 2-5 Eur, gyros pita 2 Eur.)
Tavaly nem sikerült kagylót ennem, annak ellenére, hogy óriási kagylótelepek vannak itt a tengeren. Most kétszer is ettem, ráadásul mindkét alkalommal úgy hozták frissen. Első alkalommal Jorgos ment el érte motoron, két nagy zacskóval tért vissza. Hagymás fűszeres lében addig főzik, míg szét nem nyílik a kagyló, majd tányérra szedik, és friss citrommal tálalják. A kagyló nem nyers, és nem is szippantani kell, hanem villával szépen ki lehet emelni. A lé átjárja, így ízletes is. Mindez gyorsan elkészül és 4 euroért az asztalodra teszik. Nekem bejött. Ettünk gyrost, souvlakit, polipot, sült fetát és még sok finomságot, de csak ebben az étteremben, amit mostmár Albatrosnak hívnak. Egyszer beültünk máshová, ami fent van a templom felé, de szinte semmi nem volt az étlap kínálatából, így felálltunk és irány az Albatros!
Fürödni az első nap délutánja kivételével Pydnára vagy a sólepárlóhoz jártunk. Az első egész napunk délelőttjén, pénteken piac, amit látnunk kellett, és természetesen gyümölcsöket, zödségféléket bevásároltunk. Halárus több helyen is volt, szívesen kiküldeném tanulmányútra oda azokat, akik itthon kőkeményen csinálják a HACCP-t. (Ez egy minőségbiztosítási rendszer az élelmiszer kereskedelemben és a vendéglátásban. Uniós előírásokra hivatkozva életszerűtlen elemekkel (is) dúsítva – a szerk.)
Természetesen a görög tavernák tiszták és szépek, de egy-egy kutya előfordul, hogy lefekszik a lábad mellé, míg a vacsorád várod, vagy fogyasztod. No nem kóbor eb, csak esti sétáját folytatja, és közben megpihen kedvenc étterme “küszöbén”.
Piaci “életkép”
Pydna
Vasárnap a sólepárlónál jártunk és meg kell valljam, szégyelltem magam mások helyett. A hely ugye görögök által használt, nem is igen kedvelik, ha idegenek is bemennek. Pár perce lebeghettünk görögök között, amikor hazánk fiai kb. 10-en, magukból kivetkőzve megérkeztek, amit minden közelben lévő hallott, ha akart, ha nem. A mellettünk pihenő görögök találgatták, hogy milyen nemzetiségűek lehetnek, mi a lehetőséghez mérten süllyedtünk erősen…
Az ilyen és hozzájuk hasonló személyek el fogják érni, hogy szépen felhúznak egy kerítést, azon belül, pedig majd nem mehetünk. Hozzáteszem ráadásul fogalmuk nem volt, hogy mit kellene ott csinálni, vagy mirevaló egyáltalán az egész, de azt megmutatták, hogy milyen emberek.
Hétfőn a Thessaloniki mellett lévő vízi vidámparkba mentünk. Megtalálni nem volt túl egyszerű, de sikerült. A körgyűrűn mentünk, túl kell menni jóval a reptéren, és utána kell letérni, mintha a Chalkidiki félszigetre mennénk, csak a lehajtó után balra kell fordulni. Utána már mutatja tábla, mégegy balos következik és megérkezünk Waterland bejáratához.
Görögországi utazások az Útikalauzban nagyobb térképen
A térképen balról látható a repülőtér, jobbról az Útikalauz logónál a Waterland – a szerk.
A felnőtt belépő 14,5, a gyerek 11 Eur. A kalózos rész új és az egyik legnagyobb a meglévők között. Csúszda is van jónéhány, a nagyokra 140 cm alatt nem engednek fel. A medencék nagyok és mind lassan mélyülők. Mi egy kellemes napot töltöttünk el itt és ajánlom mindenkinek, önálló programként, de nem fakultatívban.
Visszafelé bementünk Szalonikibe, ott is minden fel volt dúrva, nagyon építenek.
Kedden hajnalban esett az eső és reggel is igen borongós volt, ezért alkalmasnak találtuk az időt, hogy elmenjünk Panteleimonasba.
Az autópályán dél felé haladva láttunk egy táblát, Dion, ásatások. Időnk engedvén útbaejtettük a helyet. II. században épült város romjai, maradványai kerültek feltárásra. Több tíz hektáron fekvő település volt fürdőkkel, templomokkal, sokmás látványos elemmel. A parkhoz tartozik egy múzeum is, ami bent található a faluban.
Görögországi utazások az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése
Panteleimonas a főúton Athén felé, a Platamonasi elágazásnál jobbra felfelé található. Kb.5-6 km, ami már maga egy élmény, miután vannak kisebb kiállók a szerpentinen, ahonnan letekintve iszonyatos szép panoráma tárul elénk.
Platamonasi panoráma
A falu előtt le kell tenni az autókat és begyalogolhatunk eme középkori kis faluba. 3 éve jártunk már itt, akkor hallottuk, hogy a házakat eredeti állapotukba kell kívülről visszaállítani, nem lehet ledúrni és palotát építeni helyette. Belülről pedig mindenki úgy épít, ahogy akar. Dolgoztak most több háznál is. A falu központjában még több étterem van, és amikor ott jártunk egy régiségbolt volt, most van 6. Elmondások szerint görög milliárdosok is beruháznak saját célra, mert csendes és gyönyörű helyen van.
Panteleimonas
Panteleimonas belülről
Szerda-csütörtök a fürdésé volt, mert újra nagy meleg lett.
Péntek reggel összecsomagoltunk, még a piacot is meglátogattuk némi gyümölcsvásárlás céljából., (Gyümölcs árak: Görögdinnye:0,2; Sárga: 0,7-0,8; Barack: 1-1,5; Szőlő:1-1,5; Narancs: 1-1,5; Citrom: 1,7; Paradicsom: 0,8; Paprika: 0,8-1,5. az árak fajta és minőség függőek.)
Szomorúan tankoltam meg a faluban induláskor, annak tudatában, hogy vége a görög pihenésnek. Az üzemanyag ott 1,06 euro környékén volt, de a pálya mellett egész 1,3-ig felment.
A GPS is velünk volt, folyton azt mondta a görög pályán, hogy “a következő lehetőségnél fordulj vissza”… Gondoltuk, hogy szívesen és némi költőpénzt kértem tőle, de ilyen funkcióval nem rendelkezett.
A határok nappal sűrűbbek, mint éjjel, ráadásul még tartott a török invázió. A macedonok mindkét oldalán lehúztunk jó 1-1 órát. Szerbiában este felé a pálya mellet volt egy hotel, mellette benzinkút. Kb. 100 autó lehetett, ami ott állt parkolóban,füvön. Azok utasai piknikszerű vacsorát tartottak, és ami szemetet el lehet képzelni utánuk, az ott megvolt. Nem akarom megbántani őket, de több mint balkáni volt a látvány. Az átmenő forgalmat Szerbián talán az is jellemzi, hogy nagy ÖMV kútnál nem tudtam benzint tankolni, mert kifogyott!
Vissza nem kockáztattuk Röszkét, Tompánál jöttünk át. Kellemes élményem volt itthon, a vámos mindjárt kinyitatta a csomagtartót és érdeklődött, hogy mit hoztam. Egész úton a kutyát nem érdekelte, visszafelé sem állított meg sehol rendőr, örülök, hogy nálunk éberek az urak.
Aki netán aludt volna az is sajnálattal tapasztalta, hogy Magyarországra értünk, ha másból
nem, az utak minőségéből, ami szegény autót szét akarta rázni. Szégyen, hogy Szabadkára bevezető sokadrendű út, autópálya a magyar főút mellett.
Szép volt, jó volt, visszamennénk! Ha lehet, bármikor nekiindulnék autóval Göröghonnak.
Keresztes Ervin
A szerző írásai az Útikalauzban
Keresztes Ervin: Makrygialos környéke a szaloniki Waterlanddal – Görögország – 2009
Keresztes Ervin: Korfu – Szerbián, Bulgárián át – 2004
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés